Fővárosi Közlöny, 1942 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1942-02-20 / 8. szám
Tisztelt Közgyűlés! Az 1941. év a Délvidék örvendetes visszafoglalásának esztendeje, intézetünk 24. üzletéve. Ez évre vonatkozó jelentésünk számadatai hitelszolgálatunk újabb jelentős fejlődését mutatják. Ebben az esztendőben új folyósításaink összege 13.887.183-84 pengőre emelkedett és így az előző év végén fennállott 17,684.841-88 pengő hozzáadásával adódó 31,572.025-72 pengő fejezi ki azt a hitelösszeget, amelyet az elmúlt esztendőben kezeltünk, illetőleg gondoztunk. A lefolyt évben is a termelési hitelek nyújtásának számadatai mutatnak kiemelkedő fejlődést, amely hitelszolgálat a kisiparosság legnagyobb támogatását jelenti, viszont ugyanakkor a legnehezebb feladatokat rója az intézeti adminisztrációra. Ebben a hitelszolgálatban, amelyet 1938. végén kezdtünk meg, 1941. december 31.-ig 21,163.760-36 pengőt bocsátottunk a kisiparosság rendelkezésére, amivel nemcsak jobb és könnyebb boldogulást tettük lehetővé, hanem képesítettük őket arra, hogy állandóan fokozódó mértékben vehessenek részt a nemzeti termelés munkájában, különösen pedig a honvédelmi és a közületi beruházási programra lebonyolításában. A kisiparosság megbízhatóságát, teljesítőképességét és hitelre való érdemességét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1941. december 31.-én a termelési hitelekből fennálló követelésünk mindössze 7,458,201-96 pengőt tett ki. Erre a tényre azért kell különös hangsúllyal rámutatni, mert a termelési hitelszolgálatban a fedezet, amely a hitelezés egyik fő feltétele, csak a kihelyezés után teremtődik meg, mégpedig csak abban az esetben, ha a meghitelezett kisiparos nemcsak becsületes és megbízható, hanem kifogástalan munkát tud végezni és jól tud kalkulálni, tehát ha egyben jó szakember is. Ez a hitelszolgálat tehát egyrészt lényegesen magasabb kockázattal jár, másrészt az intézeti adminisztrációt fokozottabb mértékben terheli meg nemcsak azzal, hogy szükségessé teszi a gondos és alapos információt, a kisiparos üzemének, teljesítőképességének és szak-éi képzettségének előző, valamint munkavégzés közben történt ismételt vizsgálatát, hanem a munkavégzés előrehaladásának megfelelő részfolyósításokkal, engedményezésekkel és az engedményezett összegek behajtásával kapcsolatos nyilvántartásokkal, elszámolásokkal és egyéb adminisztratív munkával rendkívüli módon felfokozott és komplikált munkaterhet ró az intézet tisztviselőkarára. Jelentésünk múlt évi számadatai igazolják, hogy a kisiparosság állandóan fokozódó mértékben ismeri fel a vállalt kötelezettségek pontos teljesítésének fontosságát, hitelszolgálatunk fokozása és a fedezeti és egyéb hitelfeltételek könnyítése szempontjából. Mind jobban és jobban erősödik az az egészséges kapcsolat, amely a kisiparosság és az ő boldogulásukat szolgáló intézetünk között fennáll. Ennek kitűnő tanújelét szolgáltatta az iparosság az Erdélyi Nyereménykölcsön jegyzése alkalmával. Az iparosság által az intézeten keresztül jegyzett kölcsön összegeugyanis 255.000 pengőt tett ki, ami a négyszeresével haladta meg az előirányzatba vett jegyzési összeget. A kisiparosság ezzel tanújelét adta annak, hogy érdemes a kormány, valamint a főváros és az intézet támogatására és hogy számítani lehet a kisiparosságra akkor, amikor az ő igénybevételükre szükség van. A magunk részéről is fokozott mértékben óhajtottunk a kormány rendelkezésére állani nem-csak azzal, hogy az amúgy is erősen megterhelt adminisztrációnkkal az Erdélyi Nyereménykölcsön lebonyolításában is készséggel működtünk közre, hanem azzal is, hogy a már addig átvett 870.000 pengő névértékű kincstárjegyen és beruházási kölcsönkötvényen felül a lefolyt évben még további 170.000 pengő névértékű államadóssági kötvényt vettünk át. A kormány és a főváros iránti előzékenységből, valamint az egészen kis exisztenciák érdekében a lefolyt évben is folytattuk a bankszerűleg nem fedezett úgynevezett kamarai hiteleknek, valamint a vásárcsarnoki kereskedők és piaci árusok egészen kistételű kölcsöneinek és egészen kis (heti és havi) részletekben történő törlesztésének lebonyolítását, amely kölcsönök a rentabilitás teljes hiányában nemcsak rendkívüli munkatöbblettel, hanem igen jelentékeny költségáldozattal is terhelik intézetünket. Jelentékeny mértékben fokozódott a kisiparosságért vállalt kezességi kötelezettségünk összege is. Ez a kezességi összeg, amellyel a kisiparosság munkavállalási lehetőségeit pályázati és biztosítéki garancialevelekkel előmozdítottuk és különösen a közmunkákban való részvételét lehetővé tettük, az 1940. évi 1.718.281-01 pengő összeggel szemben az 1941. évben még további 761.317-29 pengő összeggel 2.479.598-30 pengőre emelkedett. A pénzügyminisztérium a Pénzintézeti Központ javaslata alapján a kisiparosság fokozottabb támogatása érdekében hozzájárult ahhoz a kérésünkhöz, hogy a vállalható garancia maximális összege munkánként és egyénenként 15.000 pengőről 50.000 pengőre emeltessék. Intézetünk 24 évi munkásságának és kiemelkedő teljesítőképességének elismerését fejezi ki az a tény is, hogy a gazdasági és politikai közvéleményben az a felfogás jutott különböző helyeken és módokon kifejezésre, hogy a kisemberek lakóházhoz juttatása problémájának megoldásával, illetve az építőtakarék intézményének megszervezésével intézetünk bízassék meg. A polgármester úr felszólítására az erre vonatkozó előterjesztést meg is tettük és az építőtakarék intézményének adminisztratív megszervezése is folyamatban van. A szervezet felállítására azonban csak az új székház elkészülte után kerülhet sor, amikor erre a célra megfelelő helyiség fog már rendelkezésünkre állhatni. Múlt évi jelentésünkben ugyanis beszámoltunk arról, hogy intézetünk állandóan fokozódó forgalmával már régen túlnőtt jelenlegi helyiségünk keretein, amiért is Budapest Székesfőváros a VIII., Vas utca 2/d-e. sz. alatt ingyentelket bocsátott rendelkezésünkre. Az építkezés 1941. tavaszán meg is kezdődött és a 7 emeletes székház még a tél beállta előtt tető alá is került. Reményünk van arra, hogy 1942. első felében új székházunkba átis költözhetünk, ahol fokozott mértékben fogunk a kisiparosság rendelkezésére állhatni.