Fővárosi Közlöny, 1942 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1942-02-13 / 7. szám

sajátítása során folyamatba tett egyezségi tár­gyalások eredményéről. Elnök: Szólásra jelentkezett Miliők Sándor bizottsági tag úr. Miliők Sándor: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Elvben hozzájárulok az előterjesztéshez. Pusztán azért szólalok fel, hogy megkérjem a polgármester urat, ügyeljen arra, hogy eddig, amíg új lakás­építésre nem adódik mód és lehetőség, a csere révén birtokunkba került házakat, lakásokat ne bontsák le. (Helyeslés.) Ne bontsák le azért, mert Óbudán már egyszer a bontások következté­ben a lakosságot kiszorították a főváros területéről. Ez megismétlődik majdnem mindenütt, ahol a főváros ilyen cseréket csinál. Ez történt a Tabán­ban és Óbudán, úgyhogy ennek a folytatását szeret­ném, ha a polgármester úr megakadályozná. (Helyeslés.) A mai viszonyok között nem szabad egyetlen lakást sem lebontani. Éppen ezért kérem a polgár­mester urat, hogy a csere következtében birto­kunkba jutott lakásokat ne bontsák le mindazideig, amíg újat nem tudnak adni. Egyébként a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Több felszólaló nincsen, a vitát be­rekesztem. Az elhangzott, felszólalásra a polgár­mester úr nevében Dörre tanácsnok úr válaszol. Dörre Endre tanácsnok: Tisztelt Közgyűlés! Mih­ók Sándor bizottsági tag úr felszólalására a polgármester úr nevében a következő felvilágosítást adhatom. (Halljuk! Halljuk!) Azok a lakások, amelyeket kisajátíttattak, a belügyminiszteri rendelet értelmében addig nem mondhatók fel és nem üríthetők ki, amíg a lakók­nak megfelelő más lakást a főváros biztosítani nem tud. Ez természetesen maga után vonja azt, hogy­ ezek a házak addig le sem bonthatók. Kérem jelentésem tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e az előterjesztés­hez hozzájárulni? (Igen!) Ezt határozatként ki­mondom. Következik a tárgysorozat 8. pontja. Fel­kérem Beliczay Imre tanácsnok urat, hogy a polgár­mester úr nevében legyen szíves az előterjesztést ismertetni. Beliczay Imre tanácsnok ismerteti az elő­terjesztést a központi városháza újjáépítési és az üzemi székházak építési költségeit megállapító 267/1939. kgy. számú határozat módosítása tár­gyában. Elnök : Miután szólásra senki sem jelentkezett, kérdem­, kíván-e a közgyűlés tagjai közül valaki hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az előterjesz­téshez hozzájárulni? (Igen!) Ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 9. pontja. Beliczay Imre tanácsnok ismerteti az elő­terjesztést a központi számvevőség IV. és X. ügyosztályánál az 1941. évben behajthatatlanná vált, magánjogi úton érvényesíthető követelések törlése tárgyában. Elnök : Miután felszólalásra senki sem jelent­kezett, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az előterjesztéshez hozzájárulni? (Igen!) Ezt határozat­ként kimondom. Következik a tárgysorozat 9/a pontja. Felkérem Szebeny József tanácsnok urat, hogy a polgár­mester úr nevében az előterjesztést ismertetni szíveskedjék. Szebeny József tanácsnok: Tisztelt Köz­gyűlés! A székesfővárosban az úgyszólván napról­napra fokozódó lakásínség a szociális kérdések között ismét a lakáskérdés megoldását helyezi elő­térbe. A gazdasági viszonyok már évek óta nem kedveznek a lakásépítkezésnek, m­ert az építési költségek emelkedése és az építkezés terén jelent­kező egyéb nehézségek miatt a magántőke a kis­lakásépítéstől teljesen visszavonult. Különösen nagy a visszaesés a kislakások építésében, ahol részben az elérhető lakbérek alacsonyabb összege, részben az egy-egy lakásra eső aránylag nagyobb építési költség következtében a lakbérjövedelem csak igen kedvező esetben biztosíthatja a befektetett tőke kamatozását. Emellett kislakások építése esetén a kisebb keresetű bérlők gyengébb bérfizető­képessége a bérjövedelem tekintetében nagyobb kockázatot is ró az építtetőre. A kielégítetlen lakásszükséglet tehát a székes­fővárosban állandóan fokozódik, amire szemlél­tetően mutatnak rá a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal adatai is. Elegendő hivatkoznom arra, hogy a székesfővárosban a kiadatlan lakások száma — amely általában a legmegbízhatóbban tükrözi a lakáspiac helyzetét — 1935-től 1939-ig 6204-ről fokozatosan 1461-re csökkent, 1940-ben az 1000-et sem érte el, 1941. II. negyedében pedig már csak mindössze 642 lakás állott kibérletlenül. Ha figye­lembe vesszük, hogy a kiadatlan lakások legnagyobb része a legkülönbözőbb okokból lakás céljára csak­nem teljesen alkalmatlan, el kell ismernünk, hogy a fővárosban ma már rendes lakásforgalomról beszélni nem lehet. A székesfőváros szociális lakáspolitikája, amely állandóan figyelemmel kíséri a lakásviszonyok alakulását, már évekkel ezelőtt felismerte a lakás­kérdés jelentőségét. Ezért — nem beszélve a kis­lakásépítkezések évtizedekre visszatekintő múlt­járól — újabban a t. közgyűlés elhatározása alapján már 1939-ben nagyobbszabású kislakás­építési akciót indított meg, amelynek költségeire kölcsön útján 20 millió pengőt biztosított. E kis­lakásépítkezések keretében eddig kb. 1200 kislakás épült, a további kb. 700 lakás építése pedig befejezés előtt áll. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ezek a lakások a lakásínséget csak igen csekély mértékben enyhítették, mert a fővárosban évente legalább 7—8000 lakásra tehető szükséglet­nek csak elenyésző töredékét elégíthették ki. Jelentőségük is inkább a lakáshoz juttatott családok helyes megválasztásában és az aránylag alacsony bérek megállapításában nyilvánul meg. Talán nem felesleges emlékeztetnem a 1. közgyűlést arra, hogy a négy- és többgyermekes családok a gyermekek száma szerint 20—50%-os lakbér­kedvezményben részesülnek. Természetes, hogy az állandóan növekvő lakáskereslet és ezzel szemben a csökkenő lakás­kínálat felborította az általános kereseti viszonyok által meghatározott bérfizetőképesség és a kialakuló lakbérek egyensúlyát. A lakáskérdés tehát egyúttal lakbérkérdéssé is vált. Fokozódott a lakáshiány és ezzel párhuzamosan emelkedtek a lakbérek

Next