Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-10-30 / 45. szám

hanem a főváros bevételei. Az azután teljesen mindegy, hogy egy tönkremenő színház kiadásait a központi pénztár­ból fizetik-e ki, vagy pedig a főváros tulajdonában levő egyik üzem pénztárából. Ez végeredményben teljesen mindegy. Ez az egyik dolog a Városi Színházzal kapcsolatban. A másik dolog pedig­­ a következő. A mozgókép­vizsgáló bizottság, amelynek tagja a kultuszminisztérium, a belügyminisztérium, a kereskedelmi minisztérium, az egyház, a művészeti tanács és a film­szakszervezet egy-egy kiküldöttje, legutóbb hozzájárult ahhoz, hogy a Városi Színházban egy Clark Gable-filmet előadjanak. A film elő­adására, értesülésem szerint, 200.000 forintot költött a Városi Színház. Nem értek a filmszakmához és így nem tudom, hogy a 200.000 forintot miért és mire kellett elköl­teni,­­ de nyilván szükség volt ennek az összegnek az elköltésére. Legnagyobb meglepetésemre azonban a film előadását a fővárosnál letiltották, nem engedik előadni a filmet. Nem tudom, mi ennek az oka. Ha azonban a főváros vezetősége úgy látja, hogy egy film nem alkalmas az elő­adásra, akkor ezt a felfogását a filmszínház vezetőségével idejében közölje, amikor a filmszínház vezetősége a film­előadásra még nem költött el 200.000 forintot. A főváros ma nincs abban az anyagi helyzetben, hogy 200.000 forintot csak úgy egyszerűen kidobjon. Végül engedje meg a polgármester úr, hogy felhívjam a figyelmét egy érdekes jelenségre, amely a Vízműveknél tapasztalható. Van ott egy tisztviselőnő, aki több, mint egy éve nem jár be a hivatalba. Ennek ellenére azonban maradéktalanul megkapja fizetését és egyéb járandóságait. Úgy tudom, hogy van nyugdíjtörvény és van egy törvény, amely a köztisztviselőknek és az üzemi tisztviselőknek betegségük idején folyósítható járandóságairól szól. Ha egy szegény emberről volna szó, akinek nincs miből meg­élnie, akkor esetleg még szemet húnyna az ember, bár az ilyen kivételes elbánás akkor sem egészen helyes és meg­lehetősen rossz vért szül. Ahogy azonban én tudom, a Víz­műveknek ez a tisztviselőnője nem is olyan nagyon szorul rá állására, mert férje egy magánvállalat cégvezetője. Merem állítani, hogy a Vízművek tisztviselői és egyéb dolgozói között meglehetős visszatetszést kelt ez az eset, amely már több, mint egy év óta tart. Kérem tehát a polgár­mester urat, legyen szíves ennek az ügynek is utánanézni. A polgármester úr jelentését egyébként ezekkel az észrevételekkel elfogadom. Elnök : Szólásra következik Révész Mihály bizottsági tag úr. Révész Mihály: Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Előre megköszönöm és nyugtázom azokat a részvétnyilat­kozatokat, amelyeket kapok azért, mert a polgármester úr jelentésére, valamint az eddig elhangzott felszólalásokra vonatkozó véleményem­ elmondását 13 óra 45 perckor kell megkezdenem. Érzem ezt a szörnyű hendikepet ; azt is tudom, hogy a polgármester úrnak is válaszolnia kell, továbbá még két albizottsági ülésünk is van ; néhányan tehát nemcsak itt ebédelünk, hanem itt is vacsorázunk. Nem lehet azonban ez a hendikep olyan nagy, hogy ne érezném kötelességemnek, hogy pár mondatot mondjak a polgármester úr szeptemberi jelentéséről, valamint az eddig elhangzott felszólalásokról , bár tulajdonképpen fel is menthetném magamat ez alól a kötelesség alól, mert a kollegáim mintha azért szerkesztették volna meg az expozé­jukat úgy, ahogy megszerkesztették, hogy a válaszadás — az időt tekintve — fizikailag lehetetlen legyen. Mégis legyen szabad két dolgot kiragadnom az imént hallottak közül. Az első Kabakovits bizottsági tagtársamnak az a megállapítása, amelyet, őszintén szólva, furcsálkodva hallottam , arról szólt ez, hogy a főváros pénzéből valaki, egy intézmény vagy vállalat 200.000 forint kiadást vállalt, haszontalan és hiábavaló kiadást. Szinte nem is tudom elhinni ezt a dolgot. A legsürgősebb vizsgálatot kérem erre vonatkozóan a polgármester úrtól, annál is inkább, mert Fodor alpolgármester úr most már másodszor erősíti meg, hogy maga sem tud erről a dologról. A másik pedig Kéry bizottsági tagtársamnak a veszélyességi pótlékra vonatkozó megjegyzése, kapcsolat­ban azzal, hogy —­­amint mondotta— a veszélyességi pótlék megállapítása a hivatalos fórumokon egészen az alpolgár­mesterekig megtörtént. Ha úgy igaz — és fel kell tennem, hogy úgy igaz —, ahogy bizottsági tagtársam mondotta, akkor a polgármester úr érezze legelső kötelességének az e kérdésben való rendteremtést. Ugyanilyen röviden kell válaszolnom megjegyzéseim egymásutánjában Földes bizottsági tagtársam szavaira és hadd tömörít­sem az ő mondanivalóinak sorát egynéhány megállapításba. Természetesen — és itt nemcsak a csekély­ségem és nemcsak a pártom nevében, hanem úgyszólván valamennyi koalíciós párt, sőt valamennyi fővárosi párt nevében beszélhetek — csatlakozom az ő ama megállapí­tásához — megvitatandó anyag bőviben van —, hogy erőteljesebbé kell tenni a főváros kormányzatát, vagy ahogyan ő, természetesen velem együtt, mondja: erő­teljessé kell tenni a koalíciót. Nagy rokonszenvvel hallgattam javaslatainak ezt a taxációját, amely talán — megmondhatom így a szá­momra és a pártom számára nem újság, teljes elismeréssel üdvözölhettem ismerősként ama mondatok sorozatát. Ugyanilyen megértéssel és rokonszenvvel hallgattam javas­latában a postulatumok egymásutánját. Nem tudtam sztenogrammal sem jegyezni a szaporán elsorolt száz míg ezer vagonokat, amelyeket a gabona-, illetve krumpli­­beszerzéssel kapcsolatban előterjesztett, mint pártjának javaslatait. Nagyszerű megértéssel vagyok emellett nem­csak a postulátumok előterjesztését illetően, hanem abban is, hogy a megvalósítást — ahogyan ő mondotta — a saját erőnk mozgósításával próbáljuk elérni. Csakhogy nekem is azt kell mondanom — és kellemetlen nekem, hogy Földes barátommal szemben­ Kabakovits barátom szavait kell ismételnem —: kérem, Montecuccolira kell gondolnunk és hatványra kell emelnünk : pénzt, pénzt, pénzt, saját erőink mozgósításával is! Kérem, ne essék triviális szólásnak. Nekem golyó van a hasamban —­ a »nekem« alatt, persze, nem csekélységemet, hanem a fővárost kell érteni — és ekkor kapom a taxációt, a programot, kapom az állam­politikai, községpolitikai finom nü­anszokat az adminisz­tráció viszonyáról az autonómiához, az autonómia viszo­nyáról az államhoz, vagy némileg új formában, az autonómia viszonyáról a szuverenitáshoz ; vagy arról, hogy ahogyan szegény hazánk ebben a percben nem mehet az angol­szászokhoz ezért, meg ezért, a szuverenitásunk miatt a kölcsönért nem mehetünk mi az államhoz, az autonómiánkra való tekintettel. De nekem golyó van a hasamban : a helyzet az, ahogyan Miliók bizottsági tagtársam minden mondatával a főváros lakossága bajaira rámutató észrevétel-sorozattal megismertette. És a vita során való érdeklődésemre még mindig azt kell hallanom, hogy : követeljük, a Szociál­demokrata Párt, a Kommunista Párt, valamennyi párt, minden egyes lakosa a fővárosnak követeli : lássatok­­el bennünket krumplival! Tartoztok 17 millióval, egy milliót sem kaptunk eddig. Szépek a posztulátumok, programok meg javaslatok és nagyon szépek az állampolitikai meg­állapítások, én azonban igen-igen nagyra értékelem a három alpolgármesternek meg a polgármester úrnak a hozzáértését, a jóakaratát, hiába állítom fel ezeket a követeléseket velük szemben, amikor tudom, hogy a követelések felállítása közhely, írott malaszt, ha nem adom meg hozzá az eszközö­ket ; sőt , egy nagyon szépen kidolgozott expozéban próbálom mi szóval is inteni a polgárokat, az autonómiát, a főváros közönségét attól, hogy ezeket az eszközöket próbálja megszerezni, hogyha az elhangzott ígéreteket realizáltatni is akarja. Kabakovits József : Igaza van Milloknak! Behozatal nélkül nem lehet megoldás! Földes Mihály : És a közüzemi deficitek megszüntetése nélkül sem! Révész Mihály : Ami Földes bizottsági tagtársam elő­adásának többi részét illeti, természetes, hogy a legnagyobb készségünket ajánljuk fel arra, hogy ezeket a programokat összeegyeztessük. Együttesen valóban lehetővé válik a közös program megteremtése. A szoros együttműködéssel valóban össze lehet állítani ilyen rövid lejáratú programot. Való az, amint Földes bizottsági tag úr mondotta, ezt meg lehet tenni az autonómia részvételével. ( Az elnöki széket Fodor Gyula alpolgármester foglalja el.­ De ne essék zokon annak a megállapítása, hogy az ilyen javaslatnak a perfektuálására nem alkalmas közigaz­gatási, bizottság. Immár idestova három órán át tárgyal e bizottság és még mindig csak a hozzászólásoknál tartunk. Hadd emlékeztessem Földes bizottsági tagtársamat arra, hogy szó szerint ilyen javaslat hangzott el legutóbb a pártközi tanácskozáson, kapcsolatosan a polgármester úrnak ama javaslatával, hogy nemcsak azt a muszáj gazdasági értekez­letet — a polgármester, a három alpolgármester, a pénzügyi tanácsnok és a tiszti főügyész tanácskozását­a kell létre-

Next