Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)
1947-10-30 / 45. szám
hanem a főváros bevételei. Az azután teljesen mindegy, hogy egy tönkremenő színház kiadásait a központi pénztárból fizetik-e ki, vagy pedig a főváros tulajdonában levő egyik üzem pénztárából. Ez végeredményben teljesen mindegy. Ez az egyik dolog a Városi Színházzal kapcsolatban. A másik dolog pedig a következő. A mozgóképvizsgáló bizottság, amelynek tagja a kultuszminisztérium, a belügyminisztérium, a kereskedelmi minisztérium, az egyház, a művészeti tanács és a filmszakszervezet egy-egy kiküldöttje, legutóbb hozzájárult ahhoz, hogy a Városi Színházban egy Clark Gable-filmet előadjanak. A film előadására, értesülésem szerint, 200.000 forintot költött a Városi Színház. Nem értek a filmszakmához és így nem tudom, hogy a 200.000 forintot miért és mire kellett elkölteni, de nyilván szükség volt ennek az összegnek az elköltésére. Legnagyobb meglepetésemre azonban a film előadását a fővárosnál letiltották, nem engedik előadni a filmet. Nem tudom, mi ennek az oka. Ha azonban a főváros vezetősége úgy látja, hogy egy film nem alkalmas az előadásra, akkor ezt a felfogását a filmszínház vezetőségével idejében közölje, amikor a filmszínház vezetősége a filmelőadásra még nem költött el 200.000 forintot. A főváros ma nincs abban az anyagi helyzetben, hogy 200.000 forintot csak úgy egyszerűen kidobjon. Végül engedje meg a polgármester úr, hogy felhívjam a figyelmét egy érdekes jelenségre, amely a Vízműveknél tapasztalható. Van ott egy tisztviselőnő, aki több, mint egy éve nem jár be a hivatalba. Ennek ellenére azonban maradéktalanul megkapja fizetését és egyéb járandóságait. Úgy tudom, hogy van nyugdíjtörvény és van egy törvény, amely a köztisztviselőknek és az üzemi tisztviselőknek betegségük idején folyósítható járandóságairól szól. Ha egy szegény emberről volna szó, akinek nincs miből megélnie, akkor esetleg még szemet húnyna az ember, bár az ilyen kivételes elbánás akkor sem egészen helyes és meglehetősen rossz vért szül. Ahogy azonban én tudom, a Vízműveknek ez a tisztviselőnője nem is olyan nagyon szorul rá állására, mert férje egy magánvállalat cégvezetője. Merem állítani, hogy a Vízművek tisztviselői és egyéb dolgozói között meglehetős visszatetszést kelt ez az eset, amely már több, mint egy év óta tart. Kérem tehát a polgármester urat, legyen szíves ennek az ügynek is utánanézni. A polgármester úr jelentését egyébként ezekkel az észrevételekkel elfogadom. Elnök : Szólásra következik Révész Mihály bizottsági tag úr. Révész Mihály: Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Előre megköszönöm és nyugtázom azokat a részvétnyilatkozatokat, amelyeket kapok azért, mert a polgármester úr jelentésére, valamint az eddig elhangzott felszólalásokra vonatkozó véleményem elmondását 13 óra 45 perckor kell megkezdenem. Érzem ezt a szörnyű hendikepet ; azt is tudom, hogy a polgármester úrnak is válaszolnia kell, továbbá még két albizottsági ülésünk is van ; néhányan tehát nemcsak itt ebédelünk, hanem itt is vacsorázunk. Nem lehet azonban ez a hendikep olyan nagy, hogy ne érezném kötelességemnek, hogy pár mondatot mondjak a polgármester úr szeptemberi jelentéséről, valamint az eddig elhangzott felszólalásokról , bár tulajdonképpen fel is menthetném magamat ez alól a kötelesség alól, mert a kollegáim mintha azért szerkesztették volna meg az expozéjukat úgy, ahogy megszerkesztették, hogy a válaszadás — az időt tekintve — fizikailag lehetetlen legyen. Mégis legyen szabad két dolgot kiragadnom az imént hallottak közül. Az első Kabakovits bizottsági tagtársamnak az a megállapítása, amelyet, őszintén szólva, furcsálkodva hallottam , arról szólt ez, hogy a főváros pénzéből valaki, egy intézmény vagy vállalat 200.000 forint kiadást vállalt, haszontalan és hiábavaló kiadást. Szinte nem is tudom elhinni ezt a dolgot. A legsürgősebb vizsgálatot kérem erre vonatkozóan a polgármester úrtól, annál is inkább, mert Fodor alpolgármester úr most már másodszor erősíti meg, hogy maga sem tud erről a dologról. A másik pedig Kéry bizottsági tagtársamnak a veszélyességi pótlékra vonatkozó megjegyzése, kapcsolatban azzal, hogy —amint mondotta— a veszélyességi pótlék megállapítása a hivatalos fórumokon egészen az alpolgármesterekig megtörtént. Ha úgy igaz — és fel kell tennem, hogy úgy igaz —, ahogy bizottsági tagtársam mondotta, akkor a polgármester úr érezze legelső kötelességének az e kérdésben való rendteremtést. Ugyanilyen röviden kell válaszolnom megjegyzéseim egymásutánjában Földes bizottsági tagtársam szavaira és hadd tömörítsem az ő mondanivalóinak sorát egynéhány megállapításba. Természetesen — és itt nemcsak a csekélységem és nemcsak a pártom nevében, hanem úgyszólván valamennyi koalíciós párt, sőt valamennyi fővárosi párt nevében beszélhetek — csatlakozom az ő ama megállapításához — megvitatandó anyag bőviben van —, hogy erőteljesebbé kell tenni a főváros kormányzatát, vagy ahogyan ő, természetesen velem együtt, mondja: erőteljessé kell tenni a koalíciót. Nagy rokonszenvvel hallgattam javaslatainak ezt a taxációját, amely talán — megmondhatom így a számomra és a pártom számára nem újság, teljes elismeréssel üdvözölhettem ismerősként ama mondatok sorozatát. Ugyanilyen megértéssel és rokonszenvvel hallgattam javaslatában a postulatumok egymásutánját. Nem tudtam sztenogrammal sem jegyezni a szaporán elsorolt száz míg ezer vagonokat, amelyeket a gabona-, illetve krumplibeszerzéssel kapcsolatban előterjesztett, mint pártjának javaslatait. Nagyszerű megértéssel vagyok emellett nemcsak a postulátumok előterjesztését illetően, hanem abban is, hogy a megvalósítást — ahogyan ő mondotta — a saját erőnk mozgósításával próbáljuk elérni. Csakhogy nekem is azt kell mondanom — és kellemetlen nekem, hogy Földes barátommal szemben Kabakovits barátom szavait kell ismételnem —: kérem, Montecuccolira kell gondolnunk és hatványra kell emelnünk : pénzt, pénzt, pénzt, saját erőink mozgósításával is! Kérem, ne essék triviális szólásnak. Nekem golyó van a hasamban — a »nekem« alatt, persze, nem csekélységemet, hanem a fővárost kell érteni — és ekkor kapom a taxációt, a programot, kapom az állampolitikai, községpolitikai finom nüanszokat az adminisztráció viszonyáról az autonómiához, az autonómia viszonyáról az államhoz, vagy némileg új formában, az autonómia viszonyáról a szuverenitáshoz ; vagy arról, hogy ahogyan szegény hazánk ebben a percben nem mehet az angolszászokhoz ezért, meg ezért, a szuverenitásunk miatt a kölcsönért nem mehetünk mi az államhoz, az autonómiánkra való tekintettel. De nekem golyó van a hasamban : a helyzet az, ahogyan Miliók bizottsági tagtársam minden mondatával a főváros lakossága bajaira rámutató észrevétel-sorozattal megismertette. És a vita során való érdeklődésemre még mindig azt kell hallanom, hogy : követeljük, a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt, valamennyi párt, minden egyes lakosa a fővárosnak követeli : lássatokel bennünket krumplival! Tartoztok 17 millióval, egy milliót sem kaptunk eddig. Szépek a posztulátumok, programok meg javaslatok és nagyon szépek az állampolitikai megállapítások, én azonban igen-igen nagyra értékelem a három alpolgármesternek meg a polgármester úrnak a hozzáértését, a jóakaratát, hiába állítom fel ezeket a követeléseket velük szemben, amikor tudom, hogy a követelések felállítása közhely, írott malaszt, ha nem adom meg hozzá az eszközöket ; sőt , egy nagyon szépen kidolgozott expozéban próbálom mi szóval is inteni a polgárokat, az autonómiát, a főváros közönségét attól, hogy ezeket az eszközöket próbálja megszerezni, hogyha az elhangzott ígéreteket realizáltatni is akarja. Kabakovits József : Igaza van Milloknak! Behozatal nélkül nem lehet megoldás! Földes Mihály : És a közüzemi deficitek megszüntetése nélkül sem! Révész Mihály : Ami Földes bizottsági tagtársam előadásának többi részét illeti, természetes, hogy a legnagyobb készségünket ajánljuk fel arra, hogy ezeket a programokat összeegyeztessük. Együttesen valóban lehetővé válik a közös program megteremtése. A szoros együttműködéssel valóban össze lehet állítani ilyen rövid lejáratú programot. Való az, amint Földes bizottsági tag úr mondotta, ezt meg lehet tenni az autonómia részvételével. ( Az elnöki széket Fodor Gyula alpolgármester foglalja el. De ne essék zokon annak a megállapítása, hogy az ilyen javaslatnak a perfektuálására nem alkalmas közigazgatási, bizottság. Immár idestova három órán át tárgyal e bizottság és még mindig csak a hozzászólásoknál tartunk. Hadd emlékeztessem Földes bizottsági tagtársamat arra, hogy szó szerint ilyen javaslat hangzott el legutóbb a pártközi tanácskozáson, kapcsolatosan a polgármester úrnak ama javaslatával, hogy nemcsak azt a muszáj gazdasági értekezletet — a polgármester, a három alpolgármester, a pénzügyi tanácsnok és a tiszti főügyész tanácskozásáta kell létre-