Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-10-30 / 45. szám

a több munkáért nem akar különdíjat. Ha tehát valakinek valamiféle észrevétele van a sajtó ellen, ha valaki úgy gondolja, hogy visszaélt a sajtószabadsággal a sajtó, akkor tessék fellépni az illető orgánummal szemben, a sajtót irányítani azonban nem lehet, mert az irányítás ellentmond a sajtószabadság nagy elvének. Kéry János : Ezt nem mondottam! Tessék elolvasni a jegyzőkönyvet! Kabakovics József: Tessék csak rám bízni, hogy mit mondok! Én nyugodtan végighallgattam bizottsági tag­társam beszédét! Kéry János: Tessék elolvasni a jegyzőkönyvet! Kabakovits József: Sajnos, a jegyzőkönyvet csak három hét múlva kapom kézhez. Tiltakozom az ellen,­hogy a polgármester úr és az alpolgármester urak a gazdasági értekezleten ne csak mint közfunkcionáriusok, hanem mint pártemberek szerepeljenek. Bocsánatot kérek: a közigaz­gatást végre politikamentessé kell tenni. Azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban minden pártnak egyet­­kell értenie velem. A polgármester úr és az alpolgármester urak annak a pártnak lehetnek tagjai, amely párt tagjának lenni jónak látják, de abban a pillanatban, amint hivataluk küszöbét átlépik, nem lehetnek pártpolitikusok, mert abban a pillanatban Budapest egész lakosságának tisztviselői, pártállásukra való tekintet nélkül. Ha a pártok szükséges­nek tartják, hogy a gazdasági értekezleteken a maguk külön álláspontjait is ismertessék vagy érvényesítsék, akkor küldjék ki az értekezletre a maguk embereit, akiktől azután senki se fogja rossz néven venni, ha a maguk pártjának állás­pontját igyekeznek érvényesíteni. Nagy örömmel hallottam Mih­ók Sándor bizottsági tagtársam felszólalásának a közélelmezéssel foglalkozó részét­. Ebben a vonatkozásban kifejtett álláspontját tel­jesen osztom. Az önkormányzat egyik legfontosabb létalapja az én meggyőződésem szerint is a pénzügyi fedezet. Ha az önkor­mányzatnak nincs meg a pénzügyi létalapja, akkor egy­szerűen nincs önkormányzat. Mi itt a hiba?­ Az, hogy a székesfőváros bevételeit mindenféle formában állandóan csökkenti a kormány, ezzel szemben állandóan újabb és újabb feladatok elvégzését rója a fővárosra. Ugyanakkor, amikor a főváros kórházaiban nem tudják a betegeket élelmezni, gyógyszerrel ellátni, vagy legalábbis csak rend­kívüli nehézségek árán tudják ellátni ; amikor a főváros kórházaiban nincs fehérnemű és nincs semmi , a főváros bevételeiből 20 milliót kell fizetni a vidéki kórházak fenn­tartására. Belátom, hogy állami, társadalmi és szociális szempontból a vidéki kórházakkal is kell valamit csinálni, de nem tartom összeegyeztethetőnek­ az önkormányzat elvével, hogy elvegyenek tőlem 20 milliót akkor, amikor magamnak is égető szükségem van a 20 millióra. Ugyanez a helyzet a közmunkaváltsággal. Földes Mihály barátom beszédében azt mondotta, hogy valamit csinálni kell a közmunkaváltsággal, valahogyan rendbe kell hozni a romházakat. Bocsánatot kérek : a főváros végez­tessen el minden munkát, a főváros takarítsa el a szemetet, a törmeléket, a romokat, mindent, de ugyanakkor elveszi tőle az állam az ezen munkák fedezetét képező közmunka­váltságot?! Ezt elképzelhetetlennek és megengedhetetlennek tartom. Nagyon helyeslem azt a programot, vagy legalábbis egy nagy részét, amelyet Földes Mihály igen tisztelt barátom előterjesztett. Fel kell hívnom azonban szíves figyelmét arra, hogy ennek a programnak megvalósításához mindenek­előtt pénz kell, másodszor is pénz, harmadszor is pénz. Arra kérem tehát Földes Mihály barátomat, hogy amikor egy ilyen kitűnő programot előterjeszt, ugyanakkor legyen szíves megjelölni azokat a pénzforrásokat is, amelyekből megvalósítható a program. Földes Mihály: Törjünk be a kormány pénztárába­ Kabakovits József: Nincs rá szükség, elég, ha egyrészt nem veszi el bevételeinket a kormány, másrészt pedig, ha új feladatokkal bíz meg bennünket, akkor az új feladatok folytán felmerülő többletkiadások fedezetéről is gondos­kodjék, sőt átutalja hozzánk a pénzt, ami ennek elvégzé­séhez szükséges. Ami a tisztviselők között az új B-listázásról terjengő rémhíreket illeti, ilyen hírek valóban vannak. Fel kell hívnom azonban valamire a polgármester úr és a pártok figyelmét. Amikor ilyen hírt terjesztenek, ugyanakkor rögtön megjelennek egyes pártok részéről a mentőangyalok és kijelentik, hogy az új B-listázás ellen csak egyetlen védekezés van, mégpedig az, hogy be kell lépni ebbe, vagy abba a pártba és az illetőt akkor minden rossztól megvédik. Fodor Gyula alpolgármester : Tessék egyetlen konkré­tumot megjelölni! Kabakovits József: Nagyon szívesen fogok konkré­tumokkal szolgálni. Arra kérem tehát a polgármester urat, adjon ki egy komoly rendelkezést, amelyben az ilyen eljárást a leghatározottabban elítélt és meg nem engedhető tagtoborzásnak minősíti. Arra kérem továbbá a pártok vezetőségét, hogy ha az erőszakos, a megfélemlítéssel való tagtoborzásnak valóban ellene vannak, akkor ugyancsak adjanak ki egy hivatalos közleményt, nyugtassák meg benne a tisztviselőket arról, hogy ha nem lépnek be ebbe, vagy abba a pártba, ebből semmi néven nevezendő hátrá­nyuk nem származik. Véletlenül tanúja voltam annak a tűznek, amely az Andrássy­ út 43. számban 8—10 nappal ezelőtt kitört. Tetőtűz volt. A legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom a tűzoltóság munkájáról, mert a telefonértesítés után 3 perc­cel már megjelent az első őrség és 10 perc múlva a megfelelő számú többi őrség, de ugyanakkor egy egészen csodálatos jelenséget kellett tapasztalnom. Amikor a tömlőkből meg­indították a tetőre a vizet, víztengerré vált az udvar, mert rosszak, lyukasak voltak a tömlők, kiengedték a vizet. Ha rendes, ép tömlőkkel dolgoztak volna, akkor a tetőnek nem 60, hanem legfeljebb 10 százaléka égett volna le­. Tudom, hogy nehéz gazdasági körülmények között van a város, a polgármester úrnak azonban mégis meg kell találni a módot arra, hogy erre a kiadásra­­a legsürgősebben fedezetet teremtsen és a tűzoltóságot a legsürgősebben felszerelje azokkal az eszközökkel, amelyek a tűzoltáshoz szükségesek. Hiábavaló volt az emberek bátorsága, igazán bámulatra­méltó munkakészsége, szaktudása, mert nem voltak meg a tűz oltásához szükséges eszközeik. Nagy örömmel olvastam a polgármester úrnak a Fővárosi Közlönyben megjelent rendeletét, amely a gép­kocsik használatának korlátozásáról szól. Felhívom azon­ban a polgármester úr figyelmét arra, hogy egyes ügyosz­tályok nem a polgármester úr által kiutalt autót használnak, hanem­­üzemi autókat. Semmiféle ellenőrzés alatt, nincsenek. Állítom, és a polgármester úrnak hajlandó vagyok külön meg is nevezni, hogy vannak olyan üzemek, amelyeknek gépkocsiját idebent, használják és ennek a gépkocsinak az anyagfogyasztása nagyobb, mint az üzem három teher­gépkocsijának együttvéve. Ha nem teremtünk rendet ezen a téren, akkor csak félmunkát végeztünk. Nem az én vessző­paripámról van szó, hiszen amikor a kormány a maga takarékossági programját ismertette a képviselőházban, a kormány is kitért a luxusautók számának csökkentésére, illetőleg a gépkocsik használatának megfelelő korlátok közé szorítására.­­ Fel kell hívnom a polgármester figyelmét a Xll. kerületi lakáshivatal egyes közegei részéről tapasztalható furcsaságokra. Nem akarom most a furcsaságok felsorolás­­ával az időt húzni. Úgy tudom azonban, hogy a Nemzeti Bizottság tagjainak egy része is beadványt intézett a XII. kerületi elöljárósághoz, felsorolván azokat a visszásságokat, amelyeket a lakáshivatal egyes tisztviselői részéről tapasz­taltak. Arra kérem tehát a polgármester urat, legyen szíves ennek az ügynek sürgősen utánanézni, legyen szíves a vizsgálatot saját maga lefolytatni és a további egyéni akcióknak elejét venni. Nagyon jól tudom, hogy a lakás­kérdés ma rendkívül nehéz kérdés, mert majdnem lehetetlen egy konkrét lakásügyet úgy elintézni, hogy az elintézés mindkét fél igényeinek megfeleljen , annak is, akitől elvesz­nek, annak is, akinek adnak lakást. Van azonban egy olyan középút, amely valahogyan mégis csak járható , mégis csak van egy olyan mód, amellyel ezt az igen nehéz és igen kényes kérdést is meg lehet oldani úgy, hogy az emberek mérgükben ne toporzékoljanak, vagyis hogy nagy igazságtalanságok ne történjenek velük. Itt van azután két dolog a Városi Színházzal kap­csolatban. Ha jól emlékszem a polgármester úrnak is volt egy nyilatkozata a lapokban arról, hogy a főváros nincs abban az anyagi helyzetben, hogy magánszínházakat községesítsen, illetőleg tönkremenő magánszínházak anyagi ügyeit intézze, pontosabban : tönkremenő magánszínházakat anyagilag ellásson. Ezzel szemben azonban mi történt? Ha jól vagyok értesülve, a Magyar Színház anyagi ellátását egészen egyszerűen rátették a Városi Színházra. Ha ez így van, akkor ez az eljárás játék a szavakkal. Elvégre a Városi Színház a főváros egyik üzeme. Bevételei nem egy magán­részvénytársaságnak, magánvállalkozásnak a bevételei.

Next