Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-20 / 53. szám

feljebb ezeket a szemrehányásokat én fogom viselni, talán más, aki oda fog kerülni, — szóval valamelyikünknek el kell ezeket viselnie. Nagyon kérem a felszólaló bizottsági tag urakat, mérsékeljék egy kissé kívánságaikat. Azt a bizonyos nép­szerűtlen álláspontot, amelyre Kéry­ bizottsági tag úr hivatkozott,, a tömegek előtt is képviselni kell, meg kell magyarázni és meg kell mondani, hogy valóban jó lenne egy jó közlekedés. A jó közlekedéshez azonban elsősorban is pénzt kell teremteni, vagy úgy kell eljárni, hogy­­a vitel­díjakat megfelelő színvonalon tartjuk vagy színvonalra emeljük, vagy úgy, hogy kölcsönöket ad valaki. De leszállí­tani a tarifát, ugyanakkor kölcsönöket nem adni ; ezt a csodát senki sem tudja megcsinálni, mert csak a Bibliában van az, hogy a sziklából egy vesszővel vizet lehetett fakasz­tani. De a Biblia sem­ mondja azt, hogy pénzt lehetett fakasztani a sziklából, pusztán csak vizet. Ha valakinek olyan varázsvesszeje lenne, amellyel aranyat fakasztana a BSzKRt részére, akkor boldogan fogjuk valamennyi fel­szólaló bizottsági tag úr kívánságait teljesíteni és a vonalakat meg fogjuk hosszabbítani. Mert arról is szó volt, hogy a közúti közlekedést egészen Gödöllőig és egészen Ráckevéig kell kivinni. Természetes, hogy ki kell vinni és nagyon jó volna, ha ezeket a peremvárosokat úgy lehetne közlekedéssel kiszolgálni, mint ahogyan a város belterületét, szükséges volna azonban, hogy ehhez megfelelő összegek álljanak rendelkezésünkre, azonkívül a megfelelő kocsipark stb. Még valamit. Kelemen bizottsági tagtársam folyton autóbuszokról beszél és elfelejti, hogy bármerre jár az ember külföldön, — Rómában, Zürichben, Moszkvában —­ min­denütt azt látja, hogy a villamoskocsik, illetve az elektromos szállítás mellett másodsorban a trolleybuszok jönnek számí­tásba. A BSzKRt is foglalkozik ezzel a kérdéssel és úgy tervezi, hogy a legközelebbi nagyobb beruházások során trolleybuszokat fog beszerezni és azokat a Hungária­ kör­útra fogja beállítani, ami által elterelő vonalat létesít, hogy azok, akik Újpestről és a közbeeső helyekről utaznak,,ne legyenek kénytelenek bezúdulni a város közepébe. Így akarja a BSzKRt a Körutat a nagy forgalomtól mentesíteni, mert az utasok legnagyobb részét levezeti a Hungária­körúton, ami által tehermentesíti­ a belső forgalmat. Mindez azonban néhány százmillió forintba kerülne. Amíg valaki ezt a pénzt nem bocsátja a BSzKRt rendelkezésére, addig ezeknek a terveknek a megvalósításáról, sajnos, szó sem lehet. A BSzKRt jelenlegi ügyvezetése is tisztában van a­zzal, hogy miképen lehetne legalább félig-meddig modernizálni a BSzKRt-ot, — megelőzve a földalatti gyorsvasút meg­építését, amelyre — sajnos —­ még nagyon sokáig kell várnunk. Mindezeknek a terveknek a megvalósításához azonban — ép úgy, mint a háborúhoz — három dolog szük­séges : pénz, pénz és pénz. Ezt ajánlom az igen tisztelt bizottsági tag urak figyelmébe. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Több felszólaló nincs, a vitát berekesztem. Az elhangzott felszólalásokra Gallner Ferenc tanácsnok úr válaszol. Gallner Ferenc tanácsnok : Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mih­ók Sándor bizottsági tag úr felszólalása — amely a vágyak és álmok világából a realitás világába hozott vissza bennünket — nagyon megkönnyíti feladatomat, mert csak azokra a felvetett kérdésekre kell válaszolnom, ame­lyeket a bizottsági tag úr az ő felszólalásában nem hárított el. Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt Lakatos Miklós bizottsági tag úrnak a peremvárosokkal való autótűzközlekedés kifejlesztésére vonatkozó észre­vételeire nyilatkozzam. A BSzKRt, illetve a közlekedési szakbizottság elkészítette az autóbuszközlekedésnek a közeljövőben reális számítások szerint keresztülvihető fej­lesztését. Ennek a fejlesztésnek során — mérsékelten bár, de mindenkor kellően adagolva — szerepel a perifériális összeköttetések feljavítása, így például a 20-as és 24-es autóbuszjáratok erőteljesebb dotálása már az autóbusz­fejlesztés első etapjában, vagyis a január 12-i szakaszban megvalósításra kerül. Dániel Károly bizottsági tag úr a villamos-autóbusz­átszállással kapcsolatban tett észrevételeket és nagyon helyesen állapította meg, hogy ez idő szerint teljesen ki van zárva ennek a lehetősége, mert az autóbuszok száma oly csekély, hogy az átszállási lehetőség megadása katasztrofális mértékű túlzsúfoltságot idézne elő. Hat­pál Bél­a bizottsági tag úr azt kifogásolta, hogy m­ért nem történt az autób­uszokon általános tarifaleszállítás? Az átszállójegyek árának leszállítását most —­ a szociális szempontoktól eltekintve — az tette egyenesen szükségessé, hogy a Margithídi­ közlekedés bevezetése következtében rövid átszálló utazások keletkeznek. Az utasok igen jelen­tékeny része, amely eddig vonaljeggyel utazott, most kény­telen lesz átszállójegyet váltani. Ha azonban a viteldíj­leszállítást kit­er­jesztenék valamennyi jegytípusra, ez ennyit jelentene, hogy az ezzel a leszállítással érintett 7000 utas helyett összesen 40.000 utasnak a viteldíját kellene leszál­lítani, már­pedig ez a BSzKRt-ra nézve elviselhetetlen terhet jelentene. Természetes, hogy ha az autóbuszok SZá­mának megfelelő szaporítása lehetségessé teszi, a vonaljegyek leszállításának kérdése is aktuálissá válik. Teljes mértékben osztom Kéry János bizottsági tag úrnak azt a megállapítását, hogy az autóbuszközlekedést nem lehet luxu közlekedésnek minősíteni. De hiszen a mi p­ogramunk ennek az elvnek a megvalósítását célozza, főként abban a vonatkozásban, hogy a perifériális autóbusz­közlekedés minél erőteljesebben kiépíttessék. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy — am­int ez köztudomású — ötven kocsi a NIK-nél meg van rendelve, a többire vonat­kozóan felettes hatóságoiknak, a minisztériumnak és a Gazdasági Főtanácsnak állásfoglalása értelmében a tár­gyalások folytatása kívánatos és a tárgyalások továbbra is folyamatban vannak. Ami a kifutó autóbuszvonalakra való átszállás kér­dését illeti, ez tisztán kocsikérdés. Annak lehetőségét, hogy a későbbi jövőben, ha valamivel több autóbusz áll rendel­kezésünkre és így dotálhatjuk a kifutó vonalakat is, újból meg fogjuk vizsgálni és a BSzKRt-ot felszólítjuk, hogy erre vonatkozóan újabb számításokat eszközöljön és tegyen újabb előterjesztést. A bizottsági tag úr jelen volt a köz­lekedési bizottságnak azon az ülésén, amelyen a 18-as autóbuszvonal kérdését tárgyaltuk és ez alkalommal köte­lező ígéret hangzott el arra nézve, hogy a közlekedési szak­bizottság legközelebbi üléséig ezt a problémát tető alá fogjuk hozni. Méltóztassék megvárni ezt a remélhetőleg nem hosszú időt. A bizottsági tag úr még azt a kívánságot is előterjesz­tette, hogy a 18-as és általában a kifut­ó vonalak vitel­díjának kérdését automatikusan oldjuk meg. Erre azt vagyok bátor válaszolni, hogy még egyszer igen alaposan meg kell vizsgálni ezt a kérdést és a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé hozni. Kelemen bizottsági tag úr a külföldi autóbuszkocsik leszállításának időpontjára nézve vetett fel kérdést. Erre vonatkozóan Kéry bizottsági tag úrnak már megadtam a választ. Kőbánya és Óbuda közlekedése fejlesztésének kérdése a polgármester úr egyik legfontosabb feladatát képezi és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a lehetőséghez képest minden törekvé­snk odairányul, hogy ezt a kérdést végre a jogos igényeknek megfelelő megoldás stádiumába juttathassuk. A bizottsági tag úr foglalkozott még a 18-as vonal kérdésével. Ezzel kapcsolatban utalok az előbbi meg­állapításomra. A Magyar Színház autóbusszal való ellátásá­nak kérdését — ami szintén kocsikérdés — a közlekedési szakbizottság ülésén fogjuk részletesen megtárgyalni. Kérem a tisztelt Közgyűlést, méltóztassék felvilágo­sításaimat tudomásul venni és a polgármesteri határozati javaslatot elfogadni. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az elő­terjesztést elfogadni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 19. pontja. Beliczay Imre tanácsnok ismerteti az előterjesztést a 311/1947. kgy. számú határozattal a gazdálkodás tovább­vitelére a polgármesternek adott felhatalmazás meghosszab­bítása tárgyában. Elnök: Szólásra jelentkezett Németh Imre bizottsági tag úr. Németh Imre : Tisztelt Közgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) A főváros hosszú történetében azt a szót, hogy : indemnitás, igen hosszú ideig nem ismerték. A főváros költségvetése a törvény szabta időben, pontosan és az előírásoknak meg­felelően elkészült és a várospolitika, valamint az ügyvezetés munkájának gerincét a költségvetés összeállítása, annak a törvényhatósági bizottság közgyűlésén való letárgyalása, majd végrehajtása képezte. A felszabadulás után immár másodízben foglalkozunk azzal a problémával, hogy a polgármester úrnak felhatal­mazást adjunk arra, hogy az előző évi költségvetés keretein belül folytassa a munkáját — az ex-lex állapot fenntartásá­val először az 1947—48. évi költségvetés összeállításáig, szeptember 30-ig, majd — miután a költségvetés szeptember

Next