Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)
1947-12-20 / 53. szám
feljebb ezeket a szemrehányásokat én fogom viselni, talán más, aki oda fog kerülni, — szóval valamelyikünknek el kell ezeket viselnie. Nagyon kérem a felszólaló bizottsági tag urakat, mérsékeljék egy kissé kívánságaikat. Azt a bizonyos népszerűtlen álláspontot, amelyre Kéry bizottsági tag úr hivatkozott,, a tömegek előtt is képviselni kell, meg kell magyarázni és meg kell mondani, hogy valóban jó lenne egy jó közlekedés. A jó közlekedéshez azonban elsősorban is pénzt kell teremteni, vagy úgy kell eljárni, hogya viteldíjakat megfelelő színvonalon tartjuk vagy színvonalra emeljük, vagy úgy, hogy kölcsönöket ad valaki. De leszállítani a tarifát, ugyanakkor kölcsönöket nem adni ; ezt a csodát senki sem tudja megcsinálni, mert csak a Bibliában van az, hogy a sziklából egy vesszővel vizet lehetett fakasztani. De a Biblia sem mondja azt, hogy pénzt lehetett fakasztani a sziklából, pusztán csak vizet. Ha valakinek olyan varázsvesszeje lenne, amellyel aranyat fakasztana a BSzKRt részére, akkor boldogan fogjuk valamennyi felszólaló bizottsági tag úr kívánságait teljesíteni és a vonalakat meg fogjuk hosszabbítani. Mert arról is szó volt, hogy a közúti közlekedést egészen Gödöllőig és egészen Ráckevéig kell kivinni. Természetes, hogy ki kell vinni és nagyon jó volna, ha ezeket a peremvárosokat úgy lehetne közlekedéssel kiszolgálni, mint ahogyan a város belterületét, szükséges volna azonban, hogy ehhez megfelelő összegek álljanak rendelkezésünkre, azonkívül a megfelelő kocsipark stb. Még valamit. Kelemen bizottsági tagtársam folyton autóbuszokról beszél és elfelejti, hogy bármerre jár az ember külföldön, — Rómában, Zürichben, Moszkvában — mindenütt azt látja, hogy a villamoskocsik, illetve az elektromos szállítás mellett másodsorban a trolleybuszok jönnek számításba. A BSzKRt is foglalkozik ezzel a kérdéssel és úgy tervezi, hogy a legközelebbi nagyobb beruházások során trolleybuszokat fog beszerezni és azokat a Hungária körútra fogja beállítani, ami által elterelő vonalat létesít, hogy azok, akik Újpestről és a közbeeső helyekről utaznak,,ne legyenek kénytelenek bezúdulni a város közepébe. Így akarja a BSzKRt a Körutat a nagy forgalomtól mentesíteni, mert az utasok legnagyobb részét levezeti a Hungáriakörúton, ami által tehermentesíti a belső forgalmat. Mindez azonban néhány százmillió forintba kerülne. Amíg valaki ezt a pénzt nem bocsátja a BSzKRt rendelkezésére, addig ezeknek a terveknek a megvalósításáról, sajnos, szó sem lehet. A BSzKRt jelenlegi ügyvezetése is tisztában van azzal, hogy miképen lehetne legalább félig-meddig modernizálni a BSzKRt-ot, — megelőzve a földalatti gyorsvasút megépítését, amelyre — sajnos — még nagyon sokáig kell várnunk. Mindezeknek a terveknek a megvalósításához azonban — ép úgy, mint a háborúhoz — három dolog szükséges : pénz, pénz és pénz. Ezt ajánlom az igen tisztelt bizottsági tag urak figyelmébe. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Több felszólaló nincs, a vitát berekesztem. Az elhangzott felszólalásokra Gallner Ferenc tanácsnok úr válaszol. Gallner Ferenc tanácsnok : Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mihók Sándor bizottsági tag úr felszólalása — amely a vágyak és álmok világából a realitás világába hozott vissza bennünket — nagyon megkönnyíti feladatomat, mert csak azokra a felvetett kérdésekre kell válaszolnom, amelyeket a bizottsági tag úr az ő felszólalásában nem hárított el. Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt Lakatos Miklós bizottsági tag úrnak a peremvárosokkal való autótűzközlekedés kifejlesztésére vonatkozó észrevételeire nyilatkozzam. A BSzKRt, illetve a közlekedési szakbizottság elkészítette az autóbuszközlekedésnek a közeljövőben reális számítások szerint keresztülvihető fejlesztését. Ennek a fejlesztésnek során — mérsékelten bár, de mindenkor kellően adagolva — szerepel a perifériális összeköttetések feljavítása, így például a 20-as és 24-es autóbuszjáratok erőteljesebb dotálása már az autóbuszfejlesztés első etapjában, vagyis a január 12-i szakaszban megvalósításra kerül. Dániel Károly bizottsági tag úr a villamos-autóbuszátszállással kapcsolatban tett észrevételeket és nagyon helyesen állapította meg, hogy ez idő szerint teljesen ki van zárva ennek a lehetősége, mert az autóbuszok száma oly csekély, hogy az átszállási lehetőség megadása katasztrofális mértékű túlzsúfoltságot idézne elő. Hatpál Béla bizottsági tag úr azt kifogásolta, hogy mért nem történt az autóbuszokon általános tarifaleszállítás? Az átszállójegyek árának leszállítását most — a szociális szempontoktól eltekintve — az tette egyenesen szükségessé, hogy a Margithídi közlekedés bevezetése következtében rövid átszálló utazások keletkeznek. Az utasok igen jelentékeny része, amely eddig vonaljeggyel utazott, most kénytelen lesz átszállójegyet váltani. Ha azonban a viteldíjleszállítást kiterjesztenék valamennyi jegytípusra, ez ennyit jelentene, hogy az ezzel a leszállítással érintett 7000 utas helyett összesen 40.000 utasnak a viteldíját kellene leszállítani, márpedig ez a BSzKRt-ra nézve elviselhetetlen terhet jelentene. Természetes, hogy ha az autóbuszok SZámának megfelelő szaporítása lehetségessé teszi, a vonaljegyek leszállításának kérdése is aktuálissá válik. Teljes mértékben osztom Kéry János bizottsági tag úrnak azt a megállapítását, hogy az autóbuszközlekedést nem lehet luxu közlekedésnek minősíteni. De hiszen a mi pogramunk ennek az elvnek a megvalósítását célozza, főként abban a vonatkozásban, hogy a perifériális autóbuszközlekedés minél erőteljesebben kiépíttessék. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy — amint ez köztudomású — ötven kocsi a NIK-nél meg van rendelve, a többire vonatkozóan felettes hatóságoiknak, a minisztériumnak és a Gazdasági Főtanácsnak állásfoglalása értelmében a tárgyalások folytatása kívánatos és a tárgyalások továbbra is folyamatban vannak. Ami a kifutó autóbuszvonalakra való átszállás kérdését illeti, ez tisztán kocsikérdés. Annak lehetőségét, hogy a későbbi jövőben, ha valamivel több autóbusz áll rendelkezésünkre és így dotálhatjuk a kifutó vonalakat is, újból meg fogjuk vizsgálni és a BSzKRt-ot felszólítjuk, hogy erre vonatkozóan újabb számításokat eszközöljön és tegyen újabb előterjesztést. A bizottsági tag úr jelen volt a közlekedési bizottságnak azon az ülésén, amelyen a 18-as autóbuszvonal kérdését tárgyaltuk és ez alkalommal kötelező ígéret hangzott el arra nézve, hogy a közlekedési szakbizottság legközelebbi üléséig ezt a problémát tető alá fogjuk hozni. Méltóztassék megvárni ezt a remélhetőleg nem hosszú időt. A bizottsági tag úr még azt a kívánságot is előterjesztette, hogy a 18-as és általában a kifutó vonalak viteldíjának kérdését automatikusan oldjuk meg. Erre azt vagyok bátor válaszolni, hogy még egyszer igen alaposan meg kell vizsgálni ezt a kérdést és a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé hozni. Kelemen bizottsági tag úr a külföldi autóbuszkocsik leszállításának időpontjára nézve vetett fel kérdést. Erre vonatkozóan Kéry bizottsági tag úrnak már megadtam a választ. Kőbánya és Óbuda közlekedése fejlesztésének kérdése a polgármester úr egyik legfontosabb feladatát képezi és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a lehetőséghez képest minden törekvésnk odairányul, hogy ezt a kérdést végre a jogos igényeknek megfelelő megoldás stádiumába juttathassuk. A bizottsági tag úr foglalkozott még a 18-as vonal kérdésével. Ezzel kapcsolatban utalok az előbbi megállapításomra. A Magyar Színház autóbusszal való ellátásának kérdését — ami szintén kocsikérdés — a közlekedési szakbizottság ülésén fogjuk részletesen megtárgyalni. Kérem a tisztelt Közgyűlést, méltóztassék felvilágosításaimat tudomásul venni és a polgármesteri határozati javaslatot elfogadni. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az előterjesztést elfogadni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 19. pontja. Beliczay Imre tanácsnok ismerteti az előterjesztést a 311/1947. kgy. számú határozattal a gazdálkodás továbbvitelére a polgármesternek adott felhatalmazás meghosszabbítása tárgyában. Elnök: Szólásra jelentkezett Németh Imre bizottsági tag úr. Németh Imre : Tisztelt Közgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) A főváros hosszú történetében azt a szót, hogy : indemnitás, igen hosszú ideig nem ismerték. A főváros költségvetése a törvény szabta időben, pontosan és az előírásoknak megfelelően elkészült és a várospolitika, valamint az ügyvezetés munkájának gerincét a költségvetés összeállítása, annak a törvényhatósági bizottság közgyűlésén való letárgyalása, majd végrehajtása képezte. A felszabadulás után immár másodízben foglalkozunk azzal a problémával, hogy a polgármester úrnak felhatalmazást adjunk arra, hogy az előző évi költségvetés keretein belül folytassa a munkáját — az ex-lex állapot fenntartásával először az 1947—48. évi költségvetés összeállításáig, szeptember 30-ig, majd — miután a költségvetés szeptember