Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)
1948-11-20 / 47. szám
Ez a gyakorlat a székesfőváros anyagi érdekeinek megfelel, a hitelélvezőket nem terheli túl, de a könnyelmű hiteligénybevételtől már visszatart. Javasolom, hogy a t. közgyűlés ezt a gyakorlatot jogszabályként állapítsa meg. 16. A Szabályrendelet 10 § (2) bekezdése szerint a feltételes fogyasztási adómentességi engedélyesek mihelyt az adótárgyat a feltételes adómentes raktározásra szolgáló helyiségből a székesfőváros területén való forgalombahozatalra, vagy fogyasztásra kiadják, az adót azonnal, de legkésőbb a kiadást követő első hétköznap déli 12 óráig kötelesek befizetni. Azok az engedélyesek azonban, akiknek telepe a kerületi adópénztártól nagy távolságra fekszik, a polgármester engedélye alapján nem naponként, hanem hetenként, mégpedig az egy-egy hét alatt esedékessé vált adót a következő hét első köznapján fizethetik be. Az émilített engedélyesek az azonnali fizetési kötelezettségüknek, főleg adminisztrációs okokból, alig tudtak eleget tenni, ugyanígy a székesfőváros is, főleg adminisztrációs okokból, alig tudott ilyen szempontból megfelelő elenőrzést gyakorolni. Ennélfogva célszerű minden engedélyesnek egyformán engedélyezni a heti egyszeri adófizetés lehetőségét. 17. A Rendelet 13. § (5), illetőleg 24 § (10) bekezdése és a 28. § (1) bekezdése 1950 január 1-től kezdve előírja a hitelesített tartályok (hordók) használatát. Tekintve, hogy a Szabályrendeletben ilyen intézkedés nincs, az említett rendelkezést a Szabályrendelet 10. §-ába új bekezdésként fel kell venni. 18. A Rendelet 15. § (14), illetve a 26. § (1) bekezdése szerint a város területéről szállítási jegy használata mellett kiszállított bor (borfogyasztási adótárgy), illetve szeszes italok és folyadékok, valamint sör után fizetett fogyasztási adót (adópótlékot) a fél kérelmére vissza kell téríteni. A visszatérítés iránti kérelmet a kiszállítás napjától számított 30 napon belül a város polgármesteréhez kell benyújtani a vonatkozó szállítási okmányok csatolása mellett. Az adó azonban csak akkor téríthető vissza, ha a bornak (stb), az átvevő fél birtokába megérkezését az átvevő telephelyére illetékes városi (községi) fogyasztási adókezelő a szállítási jegy visszaküldése kapcsán igazolja. A Szabályrendeletből ily rendelkezés hiányzik. Az eddigi és az említett egyszeri adózás elvének meg nem felelő állapot megszüntetése céljából javasolom, hogy a 1. közgyűlés a Rendelet idézett rendelkezését a Szabályrendelet 13. §-ába új bekezdésként vegye fel. 19. A Szabályrendelet általában csak a közvágóhídon leölt állatokból származó hús után befizetett fogyasztási adó visszatérítését teszi lehetővé abban az esetben, ha a húst a főváros területéről kiszállítják. Ez alól az általános szabály alól kivételt tesz a Szabályrendelet 13. § (3) bekezdés h) pontja, amely szerint a főváros visszatérítia székesfőváros környékén levő közintézmények részére a székesfővárosnak a vágóhidakon kívüli zárt területén üzlettel bíró húsiparosoktól beszerzett hús után azt az összeget, amelyet a közintézmények részére kiszállított hús után az illető környékbeli község elöljáróságánál fogyasztási adó fejében a közintézmény igazoltan befizetett. A Szabályrendeletnek ez az intézkedése ellentétben áll a Rendeletben foglalt és már többször említett egyszeri adózás elvével, ezért az idézett rendelkezést el kell hagyni és a Rendelet szellemének megfelelő új, általános jogszabályként ki kell mondani a kellő ellenőrzés mellett történő kiszállítás esetén az adó visszatérítésének lehetőségét. 20. A Szabályrendelet 13. § (4) és (5) bekezdését részben a fenti 18. és 19. pontban foglalt változ részben az ennek következtében előálló pontmegváltozás, vgül pedig az adóvisszatérítő hivatal változása miatt szükséges módosítani. Régi szöveg: 1. §• (1) Budapest székesfőváros az 1923 : XXXIII. tc. 3. §-ának 1—8. bekezdései, valamint az ennek végrehajtása tárgyában 121.100/1923. szám alatt, a m. kir. belügyminiszterrel egyetértőleg kiadott pénzügyminiszteri utasítás alapján a 2. §-ban megnevezett adótárgyak után városi fogyasztási adót, illetve adópótlékot szed. Ennek az adóztatási jogának gyakorlása keretében a székesfővárost jövedéki felügyeleti és ellenőrzési jog illeti meg. 21. A Rendelet 12. §-a szerint a bortermelők a szüret befejezése után kötelesek a termést és azt a bormennyiséget bejelenteni, amelyet saját fogyasztásukra kedvezményes adótétel mellett kívánnak elfogyasztani. Ezzel a rendelkezéssel a Szabályrendelet 16. § (4) bekezdését ki kell egészíteni, s egyúttal a másként rendelkező (8) bekezdést el kell hagyni. 22. A Szabályrendelet csak érinti a Budapesten gyártott pezsgő után fizetendő fogyasztási adót, de elégségesen nem szabályozza ezt a kérdést. Ezért annak megfelelő kiegészítése szükséges. 23. A Rendelet 14. § (6) bekezdése szerint forrásra (erjedési veszteségre) és borseprőre fehér és filler bornál legfeljebb 9%, törkölyön erjesztett vörös bornál 6%, továbbá párolgás és apadás címén évenként legfeljebb 3%, borkezeléssel kapcsolatos pinceműveletek (fejtés) során előálló veszteségek címén általában legfeljebb egyszeri 1%, palackozással is foglalkozó feleknél legfeljebb egyszeri 2% és kizárólag palackozással foglalkozó feleknél legfeljebb egyszeri 3% adómentes leszámításnak van helye. Tekintettel arra, hogy a Szabályrendelet 16. §-ának (17) és (19) bekezdése részben ettől eltérő százalékos veszteségek leszámítását teszi lehetővé, a Szabályrendelet említett részei a Rendeletnek megfelelően módosítandók. 24. A Rendelet 26. §-ának (5) bekezdése szerint a nagykereskedők, sörtermelők, szeszfőzők, szeszes ital és folyadék előállításával és átalakításával iparszerűleg foglalkozók részére a beraktározott szeszes italoknál és folyadékoknál gyártási és raktári apadás címén legfeljebb 4%, a sörnél fejtéssel és palackozással kapcsolatos veszteség címén a palackozásra kerülő mennyiségnek legfeljebb 5%-ig terjedő adómentes leszámításnak van helye. A Szabályrendelet szerint a gyártási és raktári apadás a szeszes italoknál és folyadékoknál nem egységesen 4%, a sörnél pedig apadás nincs, így a Szabályrendelet vonatkozó részeinek a Rendelettel való összhangbahozatalát javasolom. 25. A Rendelet 10. § (2) bekezdése alapján a kisebb jövedéki kihágás 000 Ft-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ennek megfelelően kell a Szabályrendelet 22. §-ának (2) bekezdését módosítani. 26. Végül javasolom, mondja ki a t. közgyűlés, hogy a Szabályrendeletben előforduló, időszerűtlen »m. kir.« megjelölést mindenütt el kell hagyni, s a még »pengő«-ben megállapított összegeket ugyanolyan összegű »forint«-ban megállapítottaknak kell tekinteni. Ezek előrebocsátása után javaslom, hogy a 1. közgyűlés a következő határozatot hozza : Közgyűlési határozat. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése a polgármester előterjesztésére a pénzügyi szakbizottság meghallgatása után megállapítja, hogy a székesfővárosi fogyasztási adókról szóló 395/1938. kgy. sz. szabályrendeletet több része nem felel meg egyrészt a városi és községi bor- és húsfogyasztási adóról, valamint sör- és szeszfogyasztási adópótlékról szóló 2700/1948—I. b. P. M. sz. rendelet, másrészt pedig a jelen követelményeinek. A törvényhatósági bizottság közgyűlése ehhez képest elhatározza a 395/1938. kgy. sz. szabályrendelet megfelelő módosítását és kiegészítését. A Szabályrendelet módosított, illetve új szakaszainak eddigi, illetve új szövege a következő: " ) Új szöveg: 1. §• (1) Budapest székesfőváros az 1923: XXXIII. tc. 3. §-ának (1) és (4) bekezdései, valamint a 2700/1948—1. b. P. M. sz. rendelet 2. §-ában megnevezett adótárgyak után városi fogyasztási adót, illetve adópótlékot szed. Ennek az adóztatási jogának gyakorlása keretében a székesfővárost jövedéki felügyeleti és ellenőrzési jog illeti meg. 2 §• 2. §. (4) A székesfőváros területén szedendő önálló városi (4) a székesfőváros területén szedendő önálló városi fogyasztási adó és városi fogyasztási adópótlék tételeit a m. kir. fogyasztási adó és városi fogyasztási adópótlék tételeit a pénzbelügyminiszter által — az 1923 : XXXIII. tc. 3. §-ában nyert ügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértőleg állapítja meg, felhatalmazás alapján — megállapított adótételek keretén belül a törvényhatósági bizottság közgyűlése állapítja meg.