Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-12-04 / 49. szám

A főváros népében különösen nagy hatást keltet a különféle egészségügyi intézmények összevonása és az egészségügyi hiva­talok összevonásából alakult városegészségügyi ügyosztály fel­állítása. Ezt az intézkedést melegen üdvözlöm és arra kérem a racionalizálási bizottságot, hogy tegye meg továbbra is a hasonló észszerű javaslatait, a polgármester urat pedig arra kérem, hogy a racionalizálási bizottság javaslatait energikusan és lehetőleg késedelem nélkül hajtsa végre. (Helyeslés.) A jelentésben szó esik a város közutainak és kocsiútjainak megjavításáról. Örömmel látom, hogy például az Útügyi Intézet egymaga kereken 22.000 négyzetméternyi útterü­letet javított meg az elmúlt hónapban. Ezzel kapcsolatban azt kérem a polgármester úrtól, hogy terjessze ki a figyelmét a perifériák útviszonyaira is. Különösen aktuális ez a kérdés most, a téli időszak beállta előtt. A kültelki járatlan utak sala­kozása érdekében a kültelkek dolgozói között elég szép és ered­ményes társadalmi akció folyik, azonban úgy vélem, hogy emellett főleg szállítási eszközök rendelkezésre bocsátásával a polgármester úrnak is meg kell adnia a támogatást ahhoz, hogy a réteken és úttalan részeken az iskolákhoz és gyárakhoz vezető utak — addig is, amíg kőburkolattal, vagy aszfalttal ellátva nincsenek — legalább salakozva legyenek. Az eredmények között örömmel üdvözlöm a BSzKRt­teljesítményeit. A BSzKRt. eredményei felett nem lehet egy­szerűen napirendre térni. A jelentésből látjuk, hogy a BSzKRt. a kocsikilométerek számát 15­5, az autóbuszüzem 164, a fogas­kerekű vasút 48­7, a HÉV pedig 16­9 százalékkal emelte a teljesítményeit. Emellett emelkedtek ugyanezen intézmények­nek a bevételei is. Azt hiszem, hogy a közigazgatási bizottság csak elismeréssel adózhat a BSzKRt dolgozóinak ezekért az eredményekért. (Ügy van! Ügy van!) Végezetül én is utalok arra, hogy sok szó esik ma a fő­város lakossága körében azoknak a visszaéléseknek a leleple­zéséről, amelyekről Köböl József elvtársam, törvényhatósági bizottságunk elnöke legutóbb a rádióban nyilatkozott és rádió­nyilatkozatával a sajtó is elég részletesen foglalkozott. Köböl elvtársam­ kiemelte azt, hogy a múltban is voltak a főváros igazgatási körében visszaélések, csakhogy amíg a múltban ezeket takargatták, addig a demokratikus városvezetés — a hibák nyílt feltárásával — igyekszik rámutatni ezekre a hibákra és igyekszik azokat kiküszöbölni. Nagy örömmel üdvözlöm fővárosunk vezetőségének ezt a magatartását. A főváros népe körében élve elmondhatom, hogy ez a magatartás a fő­város dolgozóinak teljes egyetértésével és elismerésével talál­kozik. A polgármester úrtól csak azt kérem, hogy a rendcsiná­lást ezen a téren kérlelhetetlen szigorral folytassa ; azt kérem, hogy továbbra is folytassák ezeket az ellenőrzéseket, és úgy sújtsanak le azokra, akik a nép vagyonát hűtlenül, vagy nem kellő gondossággal kezelik, ahogyan azt megérdemlik. Egyébként a jelentésnek úgy elvi kérdéseivel, mint rész­leteivel teljesen egyetértek, ezért azt pártom, a Magyar Dolgozók Pártja nevében elfogadom. Elnök : Szólásra következik Rubletzky Géza bizottsági tag úr. Rubletzky Géza: Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! Mindenekelőtt pártom nevében üdvözlöm — amint azt törvényhatósági bizottságunk elnöke is tette — a Szovjetúniót abból az alkalomból, hogy most ünnepelte meg a nagy orosz szocialista forradalom 31 éves évfordulóját. Ezt a forradalmat az emberiség egyik legnagyobb tettének tekintjük, annyival is inkább, mert felszabadulásunkat a dicsőséges Vörös Hadseregnek köszönhetjük, amelyet a szovjet forradalom alakított meg. Ennélfogva felszabadulásunkat is úgy tekint­hetjük, hogy azt a nagy szovjet forradalom által megteremtett dicsőséges Vörös Hadsereg hajtotta végre. A következőkben szeretném emlékeztetni a közigazgatási bizottságot arra, hogy a Független Kisgazdapárt az elmúlt hónap végén tartott kenesei értekezlete során hozott határo­zataiban rendkívül fontos politikai tettet hajtott végre. Ezek a határozatok olyan fontos részei a magyar politikának, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A Kisgazda­párt állást foglalt a szövetkezeti kérdésben, valamint az állam és egyház viszonyának kérdésében. Ezzel az állásfoglalásával kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy Kenesén 90 százalékig parasztok foglaltak állást. Tehát akkor, amikor a szövetkezeti kérdésben Budapesten, a közigazgatási bizottságban állást foglalunk, akkor nem a parasztság, hanem a városi lakosság foglal állást. Balatonkenesén viszont az történt, hogy ott a parasztok a saját sorsukról döntöttek, még­pedig olyan módon döntöttek, hogy a szövetkezeteket erősíteni és fejleszteni kell a lehető legnagyobb mértékben. (Helyeslés. — Ügy van ! Ügy van !) Egy másik fontos állásfoglalása volt a Független Kis­gazdapártnak az állam és az egyház viszonyának kérdésében. Álláspontunk az, hogy a kereszt előtt mélységesen meghajlunk. A magyar köztársaság három és féléves fennállása óta mindent megtett, hogy a keresztet tiszteletben tartsa és ne érje azt mocsok. De a magyar köztársaság meg fogja találni annak módját, hogy ha a keresztet bunkónak használják, akkor a kereszt mögé bújó ellenforradalmárokat le fogjuk tiporni anélkül, hogy a keresztre ezáltal a legkisebb szeny is hullana. A harmadik kérdés, amivel itt foglalkoztunk, a szürke reakció kérdése. Ez kapcsolatban áll a most rendelkezési állo­mányba helyezett fővárosi alkalmazottakkal. A főváros dolgo­zói, nagy részükben, kétségtelenül jól végezték munkájukat. Ugyanakkor azonban ne feledjük el, hogy a Városháza és általában a főváros, egyik góca volt a suttogó propagandának , egyik góca volt azoknak a sértődötteknek, akik — a jó Isten tudja, hogy miért? — szemben állottak a demokráciával, ugyan­akkor, amikor a demokrácia nemcsak kenyeret adott nekik, hanem előléptetésüket is lehetővé tette. Nagyon lényeges szem­pont, hogy Budapest az ország szíve és innen indulnak ki a hírek. Egy ízben már felhívtam a közigazgatási bizottság figyelmét arra, — most is szóvá teszem — hogy az utóbbi időben lényegesen megerősödött a rémhír-propaganda. Ha csak kis mértékben hallgatna is az ember a rémhírekre, akkor nekem a magam személyében tudathasadásban kellene elpusz­tulnom, mert két héttel ezelőtt disszidáltam, — ezt közölték velem — és ugyancsak diszidált a közigazgatási bizottságnak egy másik, ugyancsak a pártomhoz tartozó tagja is, aki Pesten van ugyan, azonban a suttogó propaganda szerint disszidált. Ha a suttogó propaganda akár csak két napig is hitelt kap, eredményt ért el azért, mert az emberek idegesek és a saját maguk idegességét még fokozzák. Nagyon kérem a főváros vezetőségét, találja meg a módját annak, hogy a főváros dolgozói ne legyenek itt a suttogó propaganda központjai és ne terjesszék az ilyen híreket. Kétségtelen, hogy az a szürke reakció, amely még megmaradt a közigazgatásban, minden eszközt felhasznál arra, hogy a helyzetét erősítse. Nincs szükségünk azokra az emberekre, akik nem látják be a nagy összefüggéseket, hogy a mi sorsunk nemcsak Magyarországot­ dől el, a mi sorsunk Kínában, a franciaországi bányászok hősi harcában él és teljesül, és ott kovácsolódik a jövő, mint ahogyan ott kovácsolódott a tragédiánk, amikor Spanyolországban a köztársaságiakat leverték , és ma már az is nyilvánvaló, hogy ugyanekkor­ rakták vhidaink alá a dinamitot is. Kéry János barátomnak azzal a megjegyzésével, hogy a közigazgatási bizottság a jövőben csak elvi kérdéseket tárgyaljon és ennek következtében erősítsük meg a szakbizottságokat,­­ nem tudok teljes mértékben egyetérteni. Valóban meg kell erősíteni a szakbizottságokat, de azokat át kell formálni. A főváros vezetősége találja meg a lehetőségét annak, hogy a szakbizottságok a hivatásukat komolyan ellátó testületek legyenek. Úgy gondolom azonban, hogy olyan nagyszámú szakbizottságra, mint amennyi ma van, nincs szükség, hanem bizonyos feladatkörök szerint összevonva, jóval több és komo­lyabb munkát tudnának elvégezni. A polgármester úr jelentését pártom és a magam nevé­ben tudomásul veszem. Elnök: Szólásra következik Mayer Béla bizottsági tag úr. Mayer Béla: Tisztelt Közigazgatási Bizottság! A polgár­mester úr jelentéséből világosan kitűnik az, hogy gazdasági helyzetünk javulása tovább folytatódik. Pénzünk szilárdulása is tovább tart, értéke növekedik. A forintért mind többet és többet vásárolhatunk. Ez jelenti általánosságban is a magyar dolgozók életszínvonalának emelkedését. A gazdasági helyzet javulását mutatja az adóbevételek jelentékeny emelkedése is. A folyó év október havában elért adóbevétel 51.693.397 forinttal több mint a folyó év szeptember havi bevétel. Ez az emelkedés 21,5 százalékot tesz ki. Már maga ez a tény is mutatja, hogy gazdasági helyzetünk nem lassan, hanem rohamosan emelkedik és ha megnézzük az általános termelői forgalmi adónál elért 17.416.862 forint több­letet, ez már igen figyelemreméltó eredménynek számít, mert ez a gazdasági életnek minden szektorán nyomon kísér. Ha pon­tosabban megnézük az egy év előtti termelői forgalmat, akkor azt látjuk, hogy a termelői forgalmi adóbevétel egy év alatt­­ megkétszereződött. Ez mind mutatja, hogy a gazdasági élet a termelés tervszerűsége által elért eredmények mindenkit meg­nyugtathatnak. A gazdasági élet javulása természetszerűleg kihat a közélelmezésre is, ennélfogva nem csodálkozhatunk azon, hogy Budapest áruforgalma az elmúlt hónapban csúcs­teljesítményt ért el. Vasúton, hajón, közutakon, szekereken, autókon, augusztus hónapban 6.400.000 méter mázsa áru érke­zett fővárosunk területére. Annyi, amennyi a felszabadulás óta óta még sohasem és jóval meghaladja a békebeli árufelhozatalt. Ez az árufelhozatal különösen az élelmiszerfelhozatalban jelentkezik, az előző hónapokkal szemben feltűnő módon. Míg júniusban 600.000 mázsa, júliusban 900.000 mázsa érezett, addig augusztusban már ennek a mennyiségnek a kétszeresét is túlhaladva, kétmillió mázsán felüli élelmiszermennyiség

Next