Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-12-04 / 49. szám

ruhák gyűjtése. Az összegyűjtött anyagot a szülők munka­délutánokon kijavítják és a rászoruló, hiányosan öltözött gyermekeknek ajándékozzák. A tanítók szakosító tanfolyamán a »Műhelygyakorlat« szakcsoport megnyitásához a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr hozzájárult. Az Országos Közellátási Hivatal által kiadott ellátmány keretén belül szabad buci, tejes-köményes rozsbuci, kétszer­sült, száraztészta gyártható és hozható forgalomba jegy nélkül. Felhívom egyébként a bizottság tagjainak a figyelmét arra az igen részletes közélelmezési jeletésre, amely a VIII. ügyosztály mostani jelentésében foglaltatik és amely Buda­pest mostani közellátási helyzetéről összefogó, áttekinthető képet ad. Ugyancsak felhívom a figyelmet a Statisztikai Kimutatá­sok szeptemberi számára, amely szintén a főváros élelmezési helyzetében tapasztalható feltűnő javulásokkal foglalkozik és tudósít bennünket arról, hogy Budapest lakossága szeptember­ben 8,8 millió liter tejet fogyasztott; ez a mennyiség október­ben még növekedett. Ez a fogyasztás napi 300.000 liter tej­felhozatalt jelent, nagyobbat, mint eddig bármikor. Az egy évvel ezelőtti felhozatalhoz képest is óriási emelkedést jelent, hiszen akkor még 5,3 millió liter volt a tejfel­hozatal. Vasúton, hajón, közúton augusztusban 6,4 millió méter­mázsa árut szállítottak a főváros területére, vagyis annyit, mint a felszabadulás óta még soha. Különösen az élelmiszer­felhozatalban mutatkozik feltűnő emelkedés az előző hónapok felhozatalához képest. A társadalompolitikai ügyosztály november 5-én adta át rendeltetésének a MNDSz által a III. ker. Fajd­ utca 1. szám alatt létesített és berendezett 40 férőhelyes óvodát. A társadalompolitikai ügyosztály a hatósági férőhelyek felügyelő személyzetének dr Soós Aladár egyetemi tanár veze­tésével élelmezés-technikai szaktanfolyamot tartott, amelyen ,200 felügyelőnő részesült elméleti és gyakorlati oktatásban. Az ügyosztály biztosítani kívánja az egyedülálló hajlék­talanok elhelyezését és ezért a Kerepesi­ út 29. szám alatti Hajléktalanok Menhelyén 120-al emelte a férőhelyek számát. Október 31-én az Autóbuszüzem 41-es jelzéssel új autóbuszjáratot indított. A járat a Zalka Máté­ térről az Óhegyi­úton át a rákosi köztemetőbe közlekedik. November 8-án 31-es jelzéssel további új autóbuszjáratot helyezett forgalomba, a Dózsa György­ úti 5-ös jelzésű autóbusz végállomástól kiindulva a Vorosilov-úton, a Hungária­ körúton az Egressy-úton, a Vezér­ utcán és a Szent Mihályi-úton keresz­tül a Bonyhádi-útig. Ugyancsak november 8-án 47-es jelzéssel átvette a Bosnyák-tér és Árpádföld között közlekedő 201-es BART-járatot. Ugyanettől a naptól kezdve meghosszabbította a 36-os jelzésű autóbuszjárat útvonalát még­pedig úgy, hogy a Kálvin­tér és a Vörösmarty­ tér közötti útszakaszt elhagyva a Múzeum­körúton, a Somogyi Béla-úton, a Bajcsy-Zsilinszky-úton, az Alkotmány-utcán, a Falk Miksa-utcán, a Fürst Sándor-utcán, a Sziget-utcán és a Pozsonyi-úton át a Pozsonyi-úti református templomnál lévő végállomásig közlekedik ez az autóbusz. Budapest területén szeptemberben villamoson, fogas­kerekűn és autóbuszon több, mint 50 millió utas utazott. E nagy tömegforgalmat naponta átlag 1.604 forgalomban lévő közlekedési eszköz bonyolította le: 1406 villamos, 8 fogas­kerekű és 190 autóbusz. Miután autóbuszokon elértük a 190-es számot, ebben a pillanatban 16-tal az 1938-beli 174-es szám felett vagyunk. A székesfőváros egészségügyi igazgatása azáltal, hogy az eddigi ügyvitel helyett egy ügyosztályba vonja össze a különböző egészségügyi kérdéseket, — amelyeket eddig öt ügyosztály és a tiszti főorvosi hivatal intézett, — világossá, egyszerűbbé és eredményesebbé válik. A VII. ügyosztályból az iskolaegészségügy, a IX. ügyosztályból az anya- és a csecse­mővédelem, meg a szeretetotthonok, a X. ügyosztályból a közkórházak, a XI.ügyosztályból a gyógyfürdők orvosi igazga­tása, a XII. ügyosztályból a székesfőváros közüzemeinek ipar­egészségügye, ezenkívül pedig a tiszti főorvosi hivatal betegség­megelőző tevékenysége kerül egységes igazgatás alá, így mód nyílik a központilag irányított, elvi alapon álló városegészség­ügyi politika megvalósítására. A haladás már konkrét példán igazolható. A székes­városi közkórházak igazgatóinak ügyintéző hatáskörük lényegé­ben nem volt. A közkórházak központi igazgatója, az ügyvezető és a közkórházak közé beiktatott szerv volt, ügyintéző hatáskör nélkül, csakis javaslattevő szerepkörrel. Az új konstrukció következtében a közkórházak központi igazgatója a város­egészségügyi ügyosztály vezetőjének helyettese a betegellátás kérdésében, így az egyes kórházak igazgatói a központi kórház­igazgatón keresztül a kórházi ügyvitel tényleges intézőivé és felelős vezetőivé válnak. A bürokratikus és a személyi fele­lősséget teljesen elhomályosító régi rendszer helyébe a személyi felelősség kidomborításával egy hatályos, kihatásaiban ered­ményes városegészségügyi ügyintézés feltételeit teremti meg a most megszervezett városegészségügyi ügyosztály. Végül pedig bejelentem, hogy megbeszéléseket folytatunk arra vonatkozólag, hogy Budapest székesfőváros­a Pest megye területén legjobb eredményt elérő földműves szövetkezetnek ajánljon fel díjat és jutalmat. (Helyeslés.) Kérem a tisztelt Közigazgatási Bizottságot, hogy jelen­tésemet vitassa meg és fogadja el. (Hozzászólások a polgármester jelentéséhez.) Elnök : Szólásra jelentkezett Kéry János bizottsági tag úr. Kéry­ János: Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Első­sorban én is a nagy októberi szocialista forradalom 31. évforduló­járól szeretnék megemlékezni. Ez a forradalom ugyanis döntő jelentőségű volt azért, mert a világ egyhatodán megteremtette a szocialista államot és így lehetőséget adott a világ dolgozó osztályainak arra, hogy a szocializmus megteremtéséért vívott harcukban olyan erőre tudjanak támaszkodni, mint amilyent a szocialista Szovjetúnió jelent a világon. De különössen jelentős a mi számunkra ennek a forra­­­dalomnak az évfordulója azért is, mert meg vagyunk győződve­­arról, hogy a magyar dolgozó osztályok felszabadítása sem sikerült volna a szocialista forradalom sikere nélkül. 1945-ben ugyanis nem saját erőnkből tudtuk megteremteni dolgozó osztá­lyaink szabadságát, hanem a Szovjetúnió vörös hadseregének segítségével. Ez a vöröshadsereg pedig ott született, ott ková­csolódott össze a nagy szocialista forradalomban. Éppen ezért itt, a főváros közigazgatási bizottságának ülésén, pártom és a magam nevében is megemlékezem e szocialista forradalom­ról abban a reményben, hogy a magyar dolgozó osztályok is elég szilárdak és egységesek lesznek ahhoz, hogy a szocialista átalakulást Magyarországon is meg tudják teremteni. Annak a munkának, amely az országon belül folyik egyre inkább egyetlen és legerősebb akadályozóvá válik Mindszenty bíboros. Az ő politikai tevékenységének és a vallásos hitéletnek egymáshoz ma már egyáltalán semmi köze. Mindszenty ma már nem főpásztor, hanem reakciós főpolitikus. Ha Mindszenty működését figyelemmel kísérjük, akkor nagyon veszedelmes hasonlóságot fedezhetünk fel Mindszenty és Pfeiffer Zoltán politikai szereplése között. A különbség csak annyi - és ez nagyon döntő különbség - hogy Pfeiffer a politikai torzsalkodások idején volt egyik reakciós torzsalkodó, míg Mindszenty akkor lett valamennyi reakciós ellenforradalmi fasiszta és soviniszta erőnek egyetlen látható fővezére, amikor a torzsalkodások idejének elmultával a dolgozó nép nagy lendülettel látott az építő és termelő munkához. Mindszenty bűne tehát — ha lehet — még Pfeiffer bűnénél is nagyobb és ezt már a hívőknek mind szélesebb rétegei is felfedezik. Meg vagyok győződve arról, hogy ha Mindszenty munkáját Pfeifferével összehasonlítjuk, akkor Mindszenty munkájának eredménye sem lesz nagyobb: az ő politikai aknamunkájának is kudarc lesz a vége. Mindszenty a protestánsokat is szerette volna felhasználni a maga aknamunkájához. Egybe akarta kovácsolni a katolikus és a protenstáns hívőket. Nos, ha ezt akarta, akkor a katolikus és a protestáns hívők valóban egybekovácsolódtak, de nem abban, amiben ő remélte, nem az ő reakciós ellenállásában, hanem abban, hogy országszerte együttes állásfoglalásra jutnak és együttes határozatokat hoznak Mindszenty reakciós politiká­jával szemben. E gyűléseken és e határozatokban egyöntetűen követelik a politikai jellegű gyűlésezések megtiltását, az ilyen jellegű gyűlésezések leple alatt rendezett politikai tüntetések­­megakadályozását. E határozatok nem az egyházi gyűlések megtiltását követelik, hanem az egyházi gyűlések leple alatt rendezett politikai tüntetések megtiltását. Nem a szószéki beszédek cenzúrázását kívánják, hanem annak megtiltását, hogy a szószékről nyílt demokrácia-ellenes uszítás folyjék. A kérdés tehát nem a gyűléseken, hanem azok rendezőjén és tartalmán fordul meg. Az­­a lényeg, hogy a gyűléseket és beszé­deket ne a hazai reakció feje, hanem valóban az egyház fő­pásztora tartsa és hogy ne Pfeiffer szólamait hangoztassák, hanem Isten igéjét hirdessék. Ha nem az ellenforradalmi politikus, hanem valóban a hívek főpásztora irányítja majd a katolikus papok működését, akkor az egyház és az állam ma még rendezetlen kérdései is sorra megoldódnak. És ez előbb­utóbb így is lesz. Nem az állam az akadályozója ennek, hanem egyedül Mindszenty és a köréje csoportosuló klerikális klikk politikai ellenállása. A nép ellenségei azonban ugyanúgy, mint Pfeiffer Zoltán, bármilyen köntösben járjanak is, végül teljesen elszigetelődnek a néptől. Ez az elszigetelődés folyik ma országszerte. Ez mutatkozik meg a határozatokban. Ma már azt is felismerik a hívek, hogy Mindszenty politikája nemcsak a demokrácia fejlődését, hanem a katolikus egyház érdekeit is veszélyezteti. Magatartása ugyanis jelentős segítségtől fosztotta meg a katolikus egyházat. "

Next