Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-02-28 / 9. szám

Legújabb értesülésünk szerint a belügyi kormány tárgyalásokat­ folytat abban az irányban, hogy a tűzoltóság illetményeit a rendőrség illetményeihez hasonlóan állapítsa meg és ebbe a magasabb illetékbe­ már a veszélyességi pót­lékot is beleszámítják. A polgármester úr tud arról, hogy a tűzoltók húsz százaléka újabban nem kap testi munkás-pótjegyeket. Ez­ a csökkentés a Gazdasági Főtanács idevágó döntése alapján történt. A kenyérellátásban­ mutatkozó nehézségek miatt ugyanis az illetékes közellátási szervek kénytelenek voltak úgy szabályozni a testi munkás-pótjeggyel való ellátást, hogy azokban­ az üzemekben, amelyeknek dolgozói testi munkás­pótjegyekre jogosultak, 1948 január 1-tő­l kezdve húsz száza­lékkal kevesebb testimunkás-pótjegyet adnak ki. Ez a korlátozó intézkedés általános érvényű, így a tűzoltóság tagjaira is alkalmazzák, bár a korlátozás végrehajtása a tűzoltóságnál kétségtelenül visszás helyzetet teremthet, hiszen a tűzoltók valamennyien egyformán nehéz munkát végeznek. Addig azonban, amíg a kérdéses korlátozó rendel­kezést még a vasipari munkásokra is alkalmazzák, nehezen remélhető, hogy a tűzoltóság tagjaira kedvezőbben lehetne megoldani a kérdést. A korlátozó rendelkezést a tűzoltó­ságnál most úgy hajtják végre,­ hogy­ minden hónapban egy másik hlisz százaléknyi csoporttól vonják meg a jegyet, a végrehajtás tehát így a lehető legigazságosabb. A polgármester úr mindent elkövet azért, hogy a tűzoltóságba testi munkás-pótjegyeket megkaphassa, hiszen a polgármester úrnak az a célja, hogy az alkalmazottak minél elégedettebbek legyenek. A túlóradíjakat illetőleg valóban az a helyzet, hogy a tűzoltók most mintegy 36 forinttal kevesebb túlóradíjat kapnak, mint a javadalmi őrök. Ennek az az oka, hogy a javadalmi őrök túlóradíjait a magasabb kulcs alapján szám­fejtik. A polgármester úr mindenesetre felülvizsgálja a­ dolgot és az egyenlő elbánás elve alapján a tűzoltókat is lehetőleg több túlóradíjban igyekszik részesíteni. Kérem a tisztelt Közgyűlést, hogy válaszomat vegye tudomásul. Elnök : Méltóztatnak az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozat­ként kimondom. Következik Harangozó Antal bizottsági tag úr inter­pellációja a főváros kezelésében levő színházak üzemi szabályzatának létesítése tárgyában. Harangozó Antal : Tisztelt Közgyűlés! A sok okos szociálpolitikai, gazdasági és szervezési kérdés után egy kulturális kérdést is hadd hozzak a tisztelt Közgyűlés elé, bár tudom, hogy ez a kérdés önmagában nem szenzációs, nem is izgalmas. Mégis érdemes arra, hogy a közgyűlés figyelmét felhívjam rá. Látom, hogy a közgyűlés tagjainak érdeklődése máris erősen csökkent, nem kívánom tehát türelmüket hosszasabban igénybe venni. Csak felolvasom az interpelláció szövegét, amely önmagáért beszél (Olvassa) : Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy a városnak egyre több a színháza (ezidőszerint a Városi Színház, a Belvárosi Színház, a Magyar Színház bérlete) s ezeknek még ma sincs üzemi szabályzatuk? Ennélfogva ezeken a helyeken üzemi választmányok sem működnek, ami az intézmények ellenőrzése és irányítása szempontjából hátrányos. , Hajlandó-e a polgármester úr az illetékes ügyosztályt arra utasítani, hogy a város színházainak üzemi szabályzata mielőbb elkészüljön, a legközelebbi közgyűlésen bemutassák, hogy annak elfogadása után az illetékes üzemi választmányok megalakulhassanak és működésüket megkezdhessék? (Taps.) Elnök: Az elhangzott interpellációra Péczely Béla főjegyző úr válaszol. Péczely Béla főjegyző : Tisztelt Közgyűlés! A főváros színházainak valóban nincsen üzemi szabályzata. Ennek magyarázatául felhozhatnám, hogy amikor a felszabadulás után az első színház, a Városi Színház működését meg­kezdette, akkor a közgyűlés állást foglalt a színház üzem­szerű kezelése és az üzemi szabályzat megalkotása mellett, de magát a szabályzat megalkotását későbbre halasztotta. Ezután következtek: a Belvárosi Színház megszerzése, majd legutóbb a Magyar Színház bérbevétele a Városi Szín­ház kezelésében. Amint méltóztatnak tehát látni, jelenleg három különálló és külön jellegű színház működik, amelyek­nek egy egységes üzemi szabályzatba való összefoglalása különböző szempontok kiegyenlítését és ellentétes érdekek összeegyeztetését jelentené. Éppen ezért késett az üzemi vagy más természetű szabályzat megalkotása, ennek azonban eddig is folytak az előkészületei. Legyen szabad bejelentenem, hogy minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy vala­milyen szabályzat mielőbb elkészülhessen. (Helyeslés.) Rá kell azonban mutatnom arra, hogy itt bizonyos gyakorlati tapasztalatok szerzésére volt szükség, éppen az új színházak működésének a beillesztésével kapcsolatban. Éppen ezért a polgármester úr, amikor a főváros három színházának gazdasági egyesítését ideiglenes érvénnyel kimondotta, felhívta az ügyosztályt arra, hogy a gazdasági ügyvitel szempontjából egyesített fővárosi színházi vállal­kozások gazdasági egyesítésének végleges ügykezelési szabályzatát a kialakuló tapasztalatok alapján állapítsa meg és alkalmas időben terjessze a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé. (Helyeslés.) Legyen szabad rámutatni arra a lehetőségre is, amely mint tárgyi kérdés szintén fennforog, hogy nem üzem­szerűen, hanem intézményszerűen kezeltetnének tovább a főváros színházai. Azonban kettő kétségtelen : 1: hogy akármilyen formában történik is a kezelés, ennek a kezelés­nek határozott működési szabályzattal kell bírnia ; 2. ebben a kezelésben, ennek ellenőrzésében és irányításában a székes­főváros autonómiájának megfelelő szerepének kel­l lennie. Méltóztassék­­tehát tudomásul­ venni, hogy ilyen értelmű szabályzat kidolgozásával foglalkozunk és a kialakuló tapasztalatok alapján a legrövidebb időn belül igyekezni fogunk arra, hogy az illetékes autonóm szerv, az ügyosztály mellé rendelt szakbizottság tárgyalása után, a közgyűlés a kérdést tárgyalás alá­ vehesse. (Helyeslés.) Harangozó Antal: Tisztelt Közgyűlés!. A polgár­mesteri válasz után szeretném a polgármester úr figyelmébe ajánlani, hogy nem beszéltem egységes üzemi szabályzatról. De ha a három színházüzem különleges szerkezete meg­kívánja, a polgármester úr ám terjesszen háromféle üzemi szabályzatot a közgyűlés elé, mert nem ragaszkodunk ahhoz, hogy egységes üzemi szabályzat alapján működjenek a színházak, de ragaszkodunk ahhoz, hogy az autonómia, részvételével történjék az irányítás és az ellenőrzés. Ezen­­ van a hangsúly. Kérem a polgármester urat, hogy ezt ilyen­­ értelemben sürgősen tárgyaltassa le az illetékes szakbizott­sággal és az ügyet hozza a közgyűlés elé. (Éljenzés és taps.) Elnök: A közgyűlés tudomásul veszi a választ? (Igen !) Ha igen, ezt határozatképen kimondom. Követ­kezik tárgysorozatunk utolsó pontja : Tóth Benő bizottsági tag úr interpellációja a székesfővárosi üzemi alkalmazottak illetményei tárgyában. Tóth Benő : Igen tisztelt Közgyűlés! A székesfővárosi alkalmazottak­­ státuskérdéseivel kapcsolatban kívánok interpellálni és nem kizárólag az illetménykérdésről. A köz­alkalmazottak státusát a kormány 15.600/1947. számú rendeletével szabályozta, illetve rendezte. Az említett ren­delet 31. §-a kimondja, hogy a rendeletben foglaltakat ott kell megfelelően alkalmazni, ahol a főváros, a törvényható­sági, a megyei városok és községek által kezelt vagy érdek­körükbe tartozó intézmények, vállalatok, hatóságok, köz­művek alkalmazottakat tartanak, tehát ahol közalkalma­zottak, fizikai dolgozók is vannak, szóval olyanok, akiknek az illetménye a közalkalmazottak illetményrendszerének az alapulvételével van megállapítva. A rendelet eddigi intézkedései azonban nem emlékez­nek meg arról a tényről, hogy a közigazgatási státusban nincsen segédmunkás, betanított munkás, szaksegéd, mester, ellenőr, akik szintén beletartoznak abba a fogalomba, amit közigazgatási alkalmazottnak neveznek. Éppen ezért­ az üzemi státusrendezés végrehajtása során külön rendeletben kell kimondani, hogy a segédmunkások, akik üzemeknél vagy intézményeknél vannak foglalkoztatva, az altiszti szakra, a betanított munkások a négy középiskolás szakra, a szaksegédek a kezelési szakra és végül a mesterek és ellen­őrök az érettségi szaknak megfelelő VII. vagy a VI. fizetési osztályba soroltassanak, illetve kerüljenek. (Helyeslés.)­­ Talán felesleges elmondanom, hogy mit jelent a fővá­rosnál vagy a városoknál egy mester, egy ellenőr, egy üzem­vezető, akire igen sokszor életek vannak bízva.,Ezeknek az életeknek az őrzői egy rossz rendezés következtében olyan helyzetekbe kerülhetnek, amely őket csak megcsúfolhatja. Meg kell mondanom, hogy a VAOSZ-szervezet és a XII. ügyosztály személyzeti szakcsoportja között már létrejött egy előzetes megállapodás, amely előkészíti a besorolást az­ üzemi illetményszabályzat tervezete szerint, de amely meg­állapodást — tudomásom szerint — felterjesztették az Országos Munkabérmegállapító Bizottsághoz, illetve meg­küldték oda előzetes jóváhagyás végett. A tervezet feletti döntés azonban nagyon csúnyán késik. A fővárosi alkalmazottak egy részére, a négy nagy­üzemnél levő dolgozók részére 1929-ben az akkori törvény­hatóság elfogadott egy nyugdíjszabályrendeletet, — mely egy esztendő múlva lesz húszesztendős — melynek alapján a négy nagyüzem dolgozói csak megkeverten, de minden­esetre a nyugdíjszabályzat rendelete szerint élvezik — ha élvezetnek lehet nevezni — azt a nyugdíjat, amit ma egy

Next