Fővárosi Közlöny, 1950 (59. évfolyam, 1-15. szám)
1950-02-11 / 4. szám
II. melléklet a Fővárosi Közlöny 1950. évi február hó 11.-i (4.) számához. Budapest főváros képviseleti bizottságának 1950. évi január hó 26-án (csütörtökön) és 27-én (pénteken) tartott rendes közgyűlése. ELSŐ NAP. — 1950. január 26. — A költségvetés (Általános tárgyalása, vita.) (A rendes közgyűlés Dédes Gyula elnöklete alatt 15 óra 15 perckor kezdődött .) Elnök : A mai napra egybehívott rendes közgyűlést megnyitom és a képviseleti bizottság valamennyi tagját szívélyesen üdvözlöm. Különös melegséggel köszöntön a volt pestkörnyéki városok és falvak dolgozóinak küldötteit, akik első ízben jelennek meg a főváros közgyűlésén, hogy — évtizedes álmukat valóra váltva — tevékenyen kapcsolódjanak bele az új Budapest igazgatásába. Javasolom, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésére Drapál János és Földes Mihály bizottsági tagokat küldje ki a közgyűlés. Hozzájárul ehhez a közgyűlés? (Igen !) Amennyiben igen, ezt határozatilag kimondom. Tisztelt Képviseleti Bizottsági A belügyminiszteri rendelet értelmében Budapest főváros egész területére vonatkozóan az önkormányzati jogkört átmenetileg — a tanácsok megalakulásáig — a főváros igazgatásának zavartalansága érdekében, a képviseleti bizottság gyakorolja. Megállapítom, hogy a főváros képviseleti bizottságába, a belügyminiszteri rendeletnek megfelelően, a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti szerve 148 tagot küldött be. A fővárossal egyesített városok és községek képviseletei pedig, a Népfront helyi szerveinek javaslatára, összesen 127 bizottsági tagot választottak. Ezzel a főváros képviseleti bizottságát 275 taggal törvényesen megalakítottnak jelentem ki és működéséhez sok sikert kívánok. (Helyeslés.) Tisztelt Közgyűlés! A napirend egyetlen pontja a főváros 1990. évi költségvetésének letárgyalása. Felkérem a polgármester urat, hogy a költségvetési beszédét megtartani legyen szíves. (Halljuk ! Halljuk !) (A polgármester költségvetési expozéja.) Pongrácz Kálmán polgármester: Tisztelt Képviseleti Bizottsági (Hosszantartó nagy taps.) A költségvetés tárgyalása mindig nagy esemény egy közület életében, különösen egy tervgazdálkodást folytató népi demokrácia fővárosának életében. Hiszen minden költségvetés egyúttal a költségvetést összeállító közületnek programja is, és minden költségvetési vita tulajdonképpen megtárgyalása a közület egész következő évi munkatervének. A benyújtott 1950. évi fővárosi költségvetés jelentőségét különösképpen aláhúzza az a tény, hogy Nagybudapest részére készült és egybeesik az ötéves terv megindulásával. Pártunk az újjáépítést szolgáló hároméves terv sikeres befejezésének és az ötéves terv megindulásának időpontját látta alkalmasnak arra, hogy megteremtse Nagybudapest közigazgatási egységét. A régi reakciós rend úri vezetői nem akarták Nagybudapestet megvalósítani, mert féltek attól, hogy a fővárosban a munkásosztály túlsúlyra jut. Az egyesítéssel valóban a munkásosztály súlya, vezető szerepe az eddiginél jobban ki fog domborodni a főváros egész életében. Nagybudapest területén él az ország ipari munkásságának mintegy 60 százaléka. Budapest volt eddig a magyar munkásmozgalom központja, a munkásosztály, a dolgozó nép. Pártunk legszervezettebb bázisa. Ezt a bázist erősítjük mi most meg a peremvárosok és Budapest egyesítésével. A főváros mindig jelentős szerepet töltött be az országban. Az egyesítés megsokszorozza fővárosunk politikai, gazdasági és kulturális erejét. A Horthy-fasizmus elnyomta a munkásosztályt, minden erejével gátolta a munkáslakta kerületek és peremvárosok fejlődését is. Ennek tudható be az a jelentős színvonal-különbség, amely fennáll a város belső kerületei és a külső munkáslakta kerületek, valamint a peremvárosok között. Községpolitikánk központi kérdésévé kell tenni a fejlődésükben visszatartott kerületek színvonalának felemelését minden vonatkozásban. A főváros 1950. évi költségvetése is jelentős lépés ezen a téren, helytelen volna azonban azt hinni, hogy ezek a különbségek egyik napról a másikra egy csapásra eltűnnek, mert a kapitalista rendszer nyomait csak több év komoly, tervszerű munkájával lehet eltüntetni. A főváros költségvetése egy része a nemzeti költségvetésnek és így részese mindannak a fejlődésnek, amelyet népünk Pártunk vezetésével gazdasági és politikai téren elért. Ma már minden dolgozó előtt világos, hogy az a nagy fejlődés, amely országunkban az utóbbi években végbement, köszönhető elsősorban Pártunknak, a kommunisták pártjának, munkásosztályunknak, mely Rákosi elvtárs vezetésével (A közgyűlés tagjai felállanak és hosszú ideig ütemesen tapsolnak. — Felkiáltások : Éljen Rákosi! Éljen a Párt!), a Szovjetunió segítségével és gazdag tapasztalatai alapján rombadöntött országunkat újjáépítette. És tudjuk, hogy ennek köszönhető a háború alatt a fasiszták dúlása következtében legjobban szenvedett fővárosunknak az újjáépítése is. A Magyar Kommunista Párt által kezdeményezett és kidolgozott hároméves tervet két év és öt hónap alatt teljesítettük, gyáriparunk termelése a terv eredményeként ma már 40 százalékkal meghaladja az 1938-as évi termelés színvonalát. Ennek folyományaképpen az átlagos életszínvonal mintegy 37 százalékkal magasabb a háború előttinél. Az életszínvonal emelkedése az élet minden területén tapasztalható, így az 1949-es év folyamán megszüntettük a kötött élelmiszergazdálkodást. Emelkedett az élelmiszerfogyasztás. Például a háború előtt az egy főre jutó húsfogyasztás 23,7 kilogramm volt évente, jelenleg pedig 28 és fél kilogramm. A fogyasztás növekedésével egyidejűleg csökkentek az elmúlt évben az árak is. A burgonya átlagára 1947-ben 130 forint volt, ma 48—60 fillérbe kerül. A cukor árát kormányunk 1380 forintról 680 forintra szállította le. De nemcsak az élelmiszerek vonalán, hanem a legfontosabb közszükségleti cikkek egész soránál is árcsökkenés következett be, így a textiliák egy részénél is. Az életszínvonal emelkedését hűen ábrázolják a statisztikai hivatal népmozgalmi adatai is, amelyek szerint az ezer lakosra eső halálozások száma az 1938. évi 144-ről 1948-ban 115-re csökkent, a természetes szaporodás pedig 5-7-ről 7-8-ra nőtt. Mindezen eredményeket csak úgy tudtuk elérni, hogy dolgozóink a munkaversenyekkel, a termelékenység fokozásával, az újítómozgalom fejlesztésével olyan eredményeket értek el, amelyek a termelés jelentős emelkedéséhez vezettek. A főváros által végrehajtott hároméves terv is 642 millió forintos előirányzatával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a fővárosi dolgozók életkörülményeit jobbá tegyük. A hároméves terv egyes eredményeinek taglalására a későbbiekben még visszatérek. Tisztelt Képviseleti Bizottsági Az 1950 január 1.-ével megindult ötéves terv óriási perspektívát nyit meg az egész ország és így a főváros előtt is. A tervtörvényben elfogadott 509 milliárd forintból jelentős beruházások esnek a fővárosra, így az ötéves tervben megépítjük a földalatti vasutat, még hiányzó dunahídjainkat, az új Nemzeti Színházat, az egészségügyi és kulturális intézmények egész sorát fogjuk létesíteni, közlekedésünket pedig megjavítani. Természetesen ezeken a konkrét fővárosi létesítményeken kívül részesül a főváros lakossága mindazokból az eredményekből, amelyek népgazdaságunk fejlesztésével, a termelés fokozásával lehetővé válnak. A fővárosi ötéves terv első évi részlete, amely a községi háztartás városfejlesztési és a községi vállalatok üzemfejlesztési beruházásait tartalmazza, 238 millió forintot tesz ki.