Fővárosi Közlöny, 1950 (59. évfolyam, 1-15. szám)

1950-02-11 / 4. szám

II. melléklet a Fővárosi Közlöny 1950. évi február hó 11.-i (4.) számához. Budapest főváros képviseleti bizottságának 1950. évi január hó 26-án (csütörtökön) és 27-én (pénteken) tartott rendes közgyűlése. ELSŐ NAP. — 1950. január 26. — A költségvetés (Általános tárgyalása, vita.) (A rendes közgyűlés Dédes Gyula elnöklete alatt 15 óra­­ 15 perckor kezdődött .) Elnök : A mai napra egybehívott rendes közgyűlést meg­nyitom és a képviseleti bizottság valamennyi tagját szívélyesen üdvözlöm. Különös melegséggel köszöntön a volt pestkörnyéki városok és falvak dolgozóinak küldötteit, akik első ízben jelennek meg a főváros közgyűlésén, hogy — évtizedes álmukat valóra váltva — tevékenyen kapcsolódjanak bele az új Budapest igazgatásába. Javasolom, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésére Drapál János és Földes Mihály bizottsági tagokat küldje ki a köz­gyűlés. Hozzájárul ehhez a közgyűlés? (Igen !) Amennyiben igen, ezt határozatilag kimondom. Tisztelt Képviseleti Bizottsági A belügyminiszteri rendelet értelmében Budapest főváros egész területére vonatkozóan az önkormányzati jogkört átmenetileg — a tanácsok megalaku­lásáig — a főváros igazgatásának zavartalansága érdekében, a képviseleti bizottság gyakorolja. Megállapítom, hogy a főváros képviseleti bizottságába, a belügyminiszteri rendeletnek meg­felelően, a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti szerve 148 tagot küldött be. A fővárossal egyesített városok és községek képviseletei pedig, a Népfront helyi szerveinek javaslatára, összesen 127 bizottsági tagot választottak. Ezzel a főváros képviseleti bizottságát 275 taggal törvényesen megalakítottnak jelentem ki és működéséhez sok sikert kívánok. (Helyeslés.) Tisztelt Közgyűlés! A napirend egyetlen pontja a főváros­­ 1990. évi költségvetésének letárgyalása. Felkérem a polgár­mester urat, hogy a költségvetési beszédét megtartani legyen szíves. (Halljuk ! Halljuk !) (A polgármester költségvetési expozéja.) Pongrácz Kálmán polgármester: Tisztelt Képviseleti Bizottsági (Hosszantartó nagy taps.) A költségvetés tárgyalása mindig nagy esemény egy közület életében, különösen egy tervgazdálkodást folytató népi demokrácia fővárosának életé­ben. Hiszen minden költségvetés egyúttal a költségvetést összeállító közületnek programja is, és minden költségvetési vita tulajdonképpen megtárgyalása a közület egész következő évi munkatervének. A benyújtott 1950. évi fővárosi költségvetés jelentőségét különösképpen aláhúzza az a tény, hogy Nagy­budapest részére készült és egybeesik az ötéves terv meg­indulásával. Pártunk az újjáépítést szolgáló hároméves terv sikeres­­ befejezésének és az ötéves terv megindulásának időpontját látta alkalmasnak arra, hogy megteremtse Nagybudapest köz­igazgatási egységét. A régi reakciós rend úri vezetői nem akarták Nagybudapestet megvalósítani, mert féltek attól, hogy a fővárosban a munkásosztály túlsúlyra jut. Az egyesítéssel valóban a munkásosztály súlya, vezető szerepe az eddiginél jobban ki fog domborodni a főváros egész életében. Nagy­budapest területén él az ország ipari munkásságának mintegy 60 százaléka. Budapest volt eddig a magyar munkásmozgalom központja, a munkásosztály, a dolgozó nép. Pártunk leg­szervezettebb bázisa. Ezt a bázist erősítjük mi most meg a peremvárosok és Budapest egyesítésével. A főváros mindig jelentős szerepet töltött be az országban. Az egyesítés meg­sokszorozza fővárosunk politikai, gazdasági és kulturális erejét. A Horthy-fasizmus elnyomta a munkásosztályt, minden erejével gátolta a munkáslakta kerületek és peremvárosok­­ fejlődését is. Ennek tudható be az a jelentős színvonal-különbség, amely fennáll a város belső kerületei és a külső munkáslakta kerületek, valamint a peremvárosok között. Községpolitikánk központi kérdésévé kell tenni a fejlő­désükben visszatartott kerületek színvonalának felemelését minden vonatkozásban. A főváros 1950. évi költségvetése is jelentős lépés ezen a téren, helytelen volna azonban azt hinni, hogy ezek a különbségek egyik napról a másikra egy csapásra eltűnnek, mert a kapitalista rendszer nyomait csak több év komoly, tervszerű munkájával lehet eltüntetni. A főváros költségvetése egy része a nemzeti költségvetés­nek és így részese mindannak a fejlődésnek, amelyet népünk Pártunk vezetésével gazdasági és politikai téren elért. Ma már minden dolgozó előtt világos, hogy az a nagy fejlődés, amely országunkban az utóbbi években végbement, köszönhető első­sorban Pártunknak, a kommunisták pártjának, munkás­osztályunknak, mely Rákosi elvtárs vezetésével (A közgyűlés tagjai felállanak és hosszú ideig ütemesen tapsolnak. — Fel­kiáltások : Éljen Rákosi! Éljen a Párt!), a Szovjetunió segít­ségével és gazdag tapasztalatai alapján rombadöntött országunkat újjáépítette. És tudjuk, hogy ennek köszönhető a háború alatt a fasiszták dúlása következtében legjobban szenvedett fővárosunknak az újjáépítése is. A Magyar Kommunista Párt által kezdeményezett és ki­dolgozott hároméves tervet két év és öt hónap alatt teljesítettük, gyáriparunk termelése a terv eredményeként ma már 40 száza­lékkal meghaladja az 1938-as évi termelés színvonalát. Ennek folyományaképpen az átlagos életszínvonal mintegy 37 száza­lékkal magasabb a háború előttinél. Az életszínvonal emelkedése az élet minden területén tapasztalható, így az 1949-es év folyamán megszüntettük a kötött élelmiszergazdálkodást. Emelkedett az élelmiszerfogyasztás. Például a háború előtt az egy főre jutó húsfogyasztás 23,7 kilogramm volt évente, jelenleg pedig 28 és fél kilogramm. A fogyasztás növekedésével egyidejűleg csökkentek az elmúlt évben az árak is. A burgonya átlagára 1947-ben 1­30 forint volt, ma 48—60 fillérbe kerül. A cukor árát kormányunk 1380 forintról 6­80 forintra szállí­totta le. De nemcsak az élelmiszerek vonalán, hanem a legfontosabb közszükségleti cikkek egész soránál is árcsökkenés következett be,­­ így a textiliák egy részénél is. Az életszínvonal emel­kedését hűen ábrázolják a statisztikai hivatal népmozgalmi adatai is, amelyek szerint az ezer lakosra eső halálozások száma az 1938. évi 14­4-ről 1948-ban 11­5-re csökkent, a természetes szaporodás pedig 5-7-ről 7-8-ra nőtt. Mindezen eredményeket csak úgy tudtuk elérni, hogy dolgozóink a munkaversenyekkel, a termelékenység fokozásával, az újító­mozgalom fejlesztésével olyan eredményeket értek el, amelyek a termelés jelentős emelkedéséhez vezettek. A főváros által végrehajtott hároméves terv is 642 millió forintos előirányzatával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a fővárosi dolgozók életkörülményeit jobbá tegyük. A hároméves terv egyes eredményeinek taglalására a későbbiekben még visszatérek. Tisztelt Képviseleti Bizottsági Az 1950 január 1.-ével megindult ötéves terv óriási perspektívát nyit meg az egész ország és így a főváros előtt is. A tervtörvényben elfogadott 50­9 milliárd forintból jelentős beruházások esnek a fővárosra, így az ötéves tervben megépítjük a földalatti vasutat, még hiányzó dunahídjainkat, az új Nemzeti Színházat, az egészség­ügyi és kulturális intézmények egész sorát fogjuk létesíteni, közlekedésünket pedig megjavítani. Természetesen ezeken a konkrét fővárosi létesítményeken kívül részesül a főváros lakossága mindazokból az eredményekből, amelyek népgazda­ságunk fejlesztésével, a termelés fokozásával lehetővé válnak. A fővárosi ötéves terv első évi részlete, amely a községi háztartás városfejlesztési és a községi vállalatok üzemfejlesztési beruházásait tartalmazza, 238 millió forintot tesz ki.

Next