Fővárosi Közlöny, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-31 / 10. szám

1963. október 31. hasem tapasztalta még, hogy felelősségre vontak volna egy tanácstagot is azért, mert tanácstagi munkáját nem végzi eredményesen vagy a tanácsülésekről távol ma­rad. Varga Gyula a tanácsi demokrácia kérdésével fog­lalkozik. Konkrét példával támasztja alá, hogy a de­mokratizmus nem mindig valósul meg. Ezek után fel­hívja a figyelmet arra, hogy a IX. kerületi tanácstagok kérték annak a felülvizsgálatát, hogy a József Attila­telepen, — amelyre a tervezettnél jóval több ember költözött — az új iskolák tanterem-számát emeljék fel. Az áprilisi tanácsülésen a vita befejezése és az előadó vála­sa után mindezt elmondani nem tudta. Ezek után indítványozza, hogy a tanácsülés mindenkori elnöke külön-külön szavaztassa meg a kiküldött anyagot, a szóbeli előterjesztést és a hozzászólásokra adott választ, mert előfordulhat, hogy valamelyikkel a tanácstag nem ért egyet és ha módosító javaslatot akar tenni, arra a lehetőséget biztosítani kell. Rőder Edit felszólalásában a bürokrácia kérdésével foglalkozik, amelyet nagy ál­talánosságban az emberek a jogszabályok merev alkal­mazásának, a paragrafusokba való kapaszkodásnak te­kintenek. Álláspontja szerint azonban — és ezt pél­dákkal is bizonyítja — a bürokrácia rendszerint nem a törvények merev alkalmazásából, hanem a törvények be nem tartásából adódik. Ezután rátér a lakóbizottsá­gok munkájára, amelyek mint a lakóterület legkisebb sejtjei valóban az egész társadalmi élet demokratizálá­sának igen jelentős tényezői. Meg kell állapítani azon­ban azt is, hogy a lakóbizottságok a mai formájukban és szerkezetükben még nem képesek megoldani azokat a feladatokat, amelyek rájuk hárulnak. Ezután a la­kásügyi jogszabállyal foglalkozik, amely véleménye szerint jó. Nem a jogszabályban rejlő hiba az, hogy olyan esetekben, amikor a bíróság elrendeli a végrehaj­tást, a végrehajtás foganatosítása céljából megkeresi a tanácsot, a tanács azonban a határozatokat nem hajtja végre azért, mert a szocialista együttélés szabályait megsértőknek nem tud másutt lakást biztosítani. Ez­után kéri, hogy a tanácsülési tárgysorozatot nem 8 nap­pal, hanem azt jóval megelőzően kapják kézhez annak érdekében, hogy az ülésre megfelelően fel tudjanak készülni. Előadó válaszának elején kijelenti, hogy nem kí­ván valamennyi felszólalásra reflektálni, és csak azok­kal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban vita volt, vagy amelyekkel nem ért teljesen egyet, vagy amelyekkel kapcsolatban határozathozatal szükséges. Elsőként a lakóbizottságok szerepével és helyzetével foglalkozik és megállapítja, hogy a lakosság valóban őket terheli elsősorban a problémák tömegével. A la­kosság általában nem tudja, hogy melyik ügyben kit és mikor kell bántani. Itt példaként megemlíti a XIV. kerületi tanács végrehajtó bizottságát, amelyet a televízióban és másutt is felelősségre vontak, hogy mi­ért nem rendezték a Rákospatak medrét. Először is egy kerület nem tehet arról, ha a Szilas- vagy Rákos­patak megárad, mert egyrészt kapacitása sincs arra, hogy saját területén a patak medrét rendezze, ha eset­leg rendezi is, de másutt nem rendezik, akkor viszont ugyanakkora a baj. Világos, hogy az ügyintézésnél, a bírálatnál, az igények előterjesztésénél mindig meg kell találni, hogy melyek az illetékes fórumok. Ide kapcsol­va az állandó bizottságok feladatairól elmondottakat, bejelenti, hogy ezt a témát a decemberi tanácsülésen terjeszti elő. Jövőre esedékes a lakóbizottságok újjává­lasztása, és elhatározták, hogy az előkészítés periódu­sában a tömegszervezetekkel, az állami szervekkel kon­zultálva kidolgoznak egy anyagot arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen milyen legyen a lakóbizottság, mi legyen a hatásköre, kivel, mikor, hogyan tartsa a kap­csolatot. Meggyőződése, hogy egyszerűsíteni kell az egy lakóházon belül működő társadalmi szerveket, mert van olyan ház, amelyben 8—10 különféle társadalmi szerv, vagy intézmény működik. A következőkben ref­lektál a tanácsi apparátus működése körül kialakult vi­tára. Meggyőződése szerint a felszabadulás után 18 év­vel nem lehet Magyarországon olyan állami hivatali szerv, amelyben csak rossz emberek vannak. Szép do­log az emberekkel foglalkozni, de rendkívül nehéz. Sok helyen a fizikai feltételei si­ncsennek meg annak,­ hogy jól foglalkozzanak az ügyfelekkel. Ezután válaszol ar­ra, hogy egyáltalán érdemes-e beszélni arról, hogy a költségvetési és a községfejlesztési vitákhoz tartalékot képezzenek. Érdemes, mert az elmúlt tanácsülésen jó­néhány javaslattal kiegészítették a jövő évi községfej­lesztési tervet és módosították a beruházást és a fej­lesztést. A rész és az egész kérdésében továbbra is az a véleménye, a nagy egészet kell szolgálni anélkül, hogy a rész ne törekedjék arra, hogy önálló legyen. Ki-ki a maga javára harcoljon ki valamit, de ne a másik kárára. Egyetért azzal és javasolja is, hogy a szakszer­vezetek jelenlévő vezetői, a szakszervezetek budapesti bizottságai és a szakigazgatási szervek vezetői a kap­csolódó kérdésekben tartsanak közös megbeszéléseket, elnökségi üléseket és határozataikkal segítsék a munka végrehajtását. A VB. munkatervének mindenki számá­ra való megküldésével kapcsolatban bejelenti, hogy annak egyes, titkosan kezelendő napirendi pontjai mi­att, ennyi példányban kikézbesíteni nem lehet. Azzal viszont foglalkozott a végrehajtóbizottság, hogy egy-egy munkatervi példányt valamennyi állandó bizottságnak és a kerületi végrehajtóbizottságok vezetőinek megküld. A fogadó­órákkal kapcsolatban hangoztatja, hogy a fő­városi tanácstagok részére hétfőn reggel fél 9-től szom­baton délután fél 2 óráig tartanak fogadó órát a VB. vezetői. Egyetért azokkal az igényekkel és javaslatok­kal, hogy a beruházásoknál, a feladatok végrehajtásá­nál jobban kézben kellene tartani az ellenőrzést, mert a tegnap elkészített burkolatot holnap felbontják stb. A következőkben újból alátámasztja azt az igényét, hogy nem kíván jogtalan előnyöket Budapest számára megszerezni, hanem csak azt szeretné elérni, hogy a fővárost ne tekintsék az ország huszadik megyéjének és ne azt vegyék alapul, hogy mennyi az állandóan bejelentett lakosok száma, hanem azt, hogy ez a te­rület milyen funkciót tölt be az ország életében. Véle­ménye szerint valóban kevés az az idő, amely a 8 nap­pal előbb való kézbesítésnél rendelkezésre áll a tanács­ülési előterjesztések áttanulmányozására. A végrehajtó­bizottság megvizsgálja, hogy miként lehetne ezen a kérdésen segíteni. A lakáshelyzettel kapcsolatban meg­állapítja, hogy kétségtelenül meggyorsíthatja az ügy­intézést az, ha egységes szemléletű intézkedések van­nak, de jelentős mértékben csak a lakásmennyiség nö­vekedése oldhatja meg a lakáshelyzetet. A tanácsülési szavaztatás módjára vonatkozó felszólalással csak rész­ben ért egyet, mert újból szót adni annak a tanácstag­nak, aki egész idő alatt kifejthette a véleményét, igen nagymértékben elhúzná a vitát. Elnök felteszi a kérdést, elfogadja-e a tanács a ta­nács demokrácia fejlesztésére, a vezetés színvonalának emelésére vonatkozó irányelveket, az írásban előter­jesztett határozati javaslatokat, valamint az előadó vá­laszát ? Ugyancsak szavazásra teszi fel az 1963. I. fél­évi tanácstagi beszámolókról szóló jelentést, illetve az 1963. II. félévi tanácstagi beszámolók megtartására vo­natkozó javaslatot, az írásban előterjesztett határozati javaslatokat és az előadó válaszát. Határozat: A Tanács 86 a tanácsi demokrácia fejlesztésére és a vezetés szín­vonalának emelésére vonatkozó irányelveket elfo­gadja és utasítja a végrehajtó bizottságot, hogy azokat az ülésen elhangzott javaslatok és észrevé­telek alapján egészítse ki. Határidő: azonnal Felelős: Sarlós István és Farkas Aladárné 87 utasítja a kerületi tanácsokat, hogy az elfogadott irányelveket, amelyek a VIII. kongresszus határo­zataiból adódó feladatokat jelölik meg a budapesti tanácsok számára, munkájuk során — a helyi sa­játosságok figyelembevételével — alkalmazzák, és ahol még nem tárgyalták, tanácsülésen tárgyalják meg. Határidőő: az irányelvek megtárgyalására december 31. Felelősek: a ker. tanácsok VB. elnökei. 103

Next