Fővárosi Közlöny, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-31 / 10. szám

1963. október 31. FŐVÁROSI KÖZLÖNY mely tanácstag passzivitása miatt. Kéri tehát a taná­csot, hogy ebben a kérdésben is foglaljon állást. Szamek Tamás nagy jelentőséget tulajdonít annak a megállapításnak, amely szerint a tanácsok tömegszer­vezeti jellegének hangsúlyozása, egyben pedig állam­hatalmi funkciójuk hatékonyabbá tétele érdekében kí­vánatos, hogy működésük során fokozottabb mértékben támaszkodjanak a lakosság széles rétegeire. A megva­lósítás jelentős láncszemének a lakóbizottságokat tartat­ja. A mintegy 10 éves múltra visszatekintő testület ed­dig is értékes munkát végzett ezen a téren, noha mű­ködése során még számos kívánni való van. A fővá­rosi lakóbizottsági állandó bizottság a tanácsoknak mintegy ezer főből álló aktívahálózatával vizsgálja fe­lül a lakóbizottságok munkáját, amelynek eredményé­ről a tanácsot tájékoztatni fogják. A lakóbizottságokkal való beszélgetés során megállapítható, hogy ha szak­mailag megerősítik őket, akkor munkájukkal sokkal ha­tékonyabban hozzájárulhatnak az államhatalmi szervek és a lakosság kapcsolatainak elmélyítéséhez. Javasolja, hogy a lakóbizottságokat a lakóházak tatarozásának az ellenőrzésébe hatékonyabban vonják be. Javasolja to­vábbá, hogy a tanácsok alakítsanak tanácstagokból, lakóbizottsági tagokból és más aktívákból „társadalmi felügyeletet" az újonnan épülő lakóházak ellenőrzésére. A községfejlesztési alapon belül bizonyos tartalékkeret képzésével kapcsolatban javaslata elvileg az, hogy a községfejlesztési és más népgazdasági terv összeállítá­sát a szélesebb körű megvitatás előmozdítása érdekében kibővített ülésen tárgyalja meg a terv állandó bizott­ság, amelyre az összes fővárosi állandó bizottságok el­nökeit meghívják. Fái Boris mind az írásban előter­jesztett anyagban, mind pedig a szóbeli beszámolóban sok egészséges, előre mutató új szempontot és munka­módszert lát, ami nyilvánvalóan megfelel a kitűzött célnak. „A demokratizmus" című témával kapcsolatban helyesli azt a törekvést, hogy a tanács határozataiban feladatokat szabjon meg az állandó bizottságok és a­­ tanácstagok számára. Ezzel kapcsolatban azonban meg­jegyzi, hogy az előterjesztett határozati javaslatok nem tükrözik ennek az igénynek az érvényesítését. Javasolni fogja az oktatási állandó bizottságnak,­ hogy ezt a be­számolót vitassa meg olyan értelemben, hogy mi ér­vényes ebből a saját munkájának megjavítására. Java­solja továbbá, hogy ezt a beszámolót — a vitában ed­dig tett és még ezután teendő javaslatokkal együtt — valamennyi állandó bizottság vitassa meg és ennek alapján javítson munkamódszerein. A napirend 2.­ tárgyával kapcsolatban megállapítja, hogy helyes vol­na, a tanácstagi beszámolókra készített anyaggal kapcsolatban is kikérni az állandó bizottságok vélemé­nyét. Helyesnek tartaná olyan munkamódszer bevezeté­sét, amely lehetőséget nyújtana arra, hogy a tanácsülé­sek anyagát is minden esetben megvitassák az állandó bizottságok. Továbbiakban a kerületi munkával, illetve a lakossággal való kapcsolatban szerzett tapasztalatok­ról beszél. A múltban egyszer kaptak a fővárosi tanács­tól egy érdekes szovjet anyagot, amely a szovjet váro­sokban működő mikroszovjetek működéséről adott tá­jékoztatót. A tanácstagi beszámolókon a felelős testü­letek képviselői mellett részt vesznek a kerületi házke­­zelőségek megbízottai, a lakóbizottsági funkcionáriusok és így már majdnem egy kis mikro-szovjetet alkotnak. Javasolja, vizsgálja meg a végrehajtóbizottság, hogy ennek az együttműködésnek a módszereit hogyan lehet­ne jobban kimunkálni és általánosabbá tenni. Fodor Gyula az irányelvek átfogó nagy témája mellett — úgy véli —, hogy nem kellett volna más témákat napirend­re tűzni. Fájlalja, hogy a szolgáltató vállalatok prob­lémáját a tanácsülésre terjesztik anélkül, hogy az ál­landó bizottság meg tudta volna tárgyalni. Konkrét problémák alapján megállapítja, a vezetés kötelessége az, hogy az erőket oda csoportosítsa, ahol a legégetőb­bek és a legfájóbbak a kérdések. Ezután azzal foglal­kozik, hogy mi volna a feladata az ipari állandó bi­zottságnak, és mit képes a feladataiból megvalósítani. A lakóbizottságokról szólva az a véleménye, hogy egy kicsit nagyobb hatáskörrel, több munkát kellene adni nekik. Az előterjesztésben hangsúlyozottabban kelle­ne foglalkozni mind a lakóbizottságok, mind pedig az állandó bizottságok tevékenységével. Azzal nem ért egyet, hogy bizonyos társadalmi bizottság vizsgálja fe­lül az új épületeket, inkább a jogkört kellene megadni a meglévő bizottságoknak, hogy amikor a ház átvétele során megállapítják a hibákat, akkor kötelezni is tud­ják a kivitelezőt a hibák kijavítására. Indokolt, hogy a tatarozások kérdésébe a lakóbizottságokat bevonják és az is indokolt, hogy amikor egy lakótelepre az első cso­port beköltözik, akkor alakítsák meg ott a lakóbizottsá­got. A tömegszervezetekről beszélve nem tartaná hely­telennek, ha a szakszervezetek egyszer-egyszer napi­rendre tűznék a legfontosabb budapesti problémákat. Gáspár Sándor helyesnek és szükségesnek látja a tárgyalt kérdés napirendre tűzését és a feladatok meg­határozását. Megállapítása szerint a tanácsok ma álta­lában ellátják a feladataikat, hiszen az elmúlt 5-6 esz­tendőben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forra­dalmi Munkás Paraszt kormány rendszeresen foglalko­zott a tanácsok munkájával, és segítette a tanácsok munkáját. Megítélésük szerint azért is szükséges a ta­nácsok munkájával behatóan és sokrétűen foglalkozni, mert az egész társadalmi életben a tanácsok nagyon fontos közvélemény-formáló erőt jelentenek. Hármas funkciót teljesítenek: anyagi eszközökkel rendelkeznek, betöltik az államhatalmi és államigazgatási szerv fel­adatait és tömegszervezetet is jelentenek. Ha tehát a tanács jól dolgozik, akkor nagyon jó közvélemény-for­máló erőt képvisel. Mindazok a nagy és szép alkotá­sok, amelyeket a tanács Budapesten megvalósított, meg­ragadták a közvélemény figyelmét. Ugyanakkor azon­ban még mindig vannak olyan apróságok, amelyekkel szemben a közvélemény értetlenül áll. Ezek legtöbb­ször egyszerű kérdések, és éppen azért nem tudja meg­érteni a lakosság, hogy miért nem oldják meg azokat. Itt hivatkozik a Margit híd felbontására, az Uránia mozi több év óta tartó felállványozására. A tanács irányítá­sa egységes és jó, de a vezetés még nem egységes. Komplikált és hosszú folyamat lesz, amíg a­ kérdéseket elvileg, majd azután gyakorlatilag rendezni lehet, hogy kissé gyorsabban lehessen előremenni a tanácsok mun­kájának fejlesztésében. Továbbiakban a bürokrácia kérdésével foglalkozik. Olyan munkahelyen, ahol a fel­adatok ismétlődnek, ott a bürokrácia növekedésének, elterjedésének, vagy meghonosodásának konkrét veszé­lye állandóan fennáll. Senki sem születik bürokratának, hanem azzá lesz valaki, ha a munkamódszere olyan, hogy azt lehetővé teszi. A lényeges az, hogy állandó intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a bü­rokrácia ne tudjon terjedni, elharapózni. Általános megítélés az, hogy ha minden szinten nagyon alapos elemzéssel számbeveszik a legfontosabb tennivalókat és egységesítik, összehangolják az erőket, akkor né­hány esztendő múlva a tanácsok munkájának a tekin­télye erősen megnő. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága részéről, a Budapesti Pártbizottság, illetve a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány részé­ről megvan az elhatározás arra, hogy együttesen ja­vítsák a munkát. Ott József örömmel üdvözli az irány­elveket,­mert az azokban lefektetett szempontok útmu­tatást adnak a további munkára. Megállapítja, hogy a XX. kerületi tanácsülések nyilvánossága megfelelő. A meghívottak között rendszerint jelen vannak a tömeg­szervezeti vezetők, a tanácsi összekötők, a társadalmi aktívák, valamint az üzemek és a hivatalok dolgozói. Nézete szerint ha mindezek a meghívottak tanácskozá­si jogot kapnának, az a tanácsülés színvonalának rová­sára menne és nem vinné előbbre az ügyet, hanem a tanácsülést panasznappá változtatná. Egyet tud azon­ban érteni azzal, hogy a meghívottaknak az a része kapjon tanácskozási jogot, amelyik szakértelmével, a tárgyalt kérdés mélyreható ismeretével előbbre tudja vinni a problémák megoldását. Véleménye szerint sok olyan hatáskör van, amelyet át lehetne adni a kerületi tanácsoknak, így azok hatásköre bővülne — a kerületi tanácstagok hatáskörével együtt —, egyszerűbbé tenné az ügyintézést, és elejét venné sok vitás kérdésnek. Példaképpen felhozza a kerületi ipari osztályok műkö­dését. Egy százezer lakosú kerületnek például nincs joga meghatározni, hogy szükségesnek tart-e a kerü­letben egy lángossütőt vagy nem. Ilyen nagylakású ke­rület tanácsának át lehetne adni olyan hatásköröket, hogy maga döntsön ilyen kérdésekben. Bolgár Miklós 101

Next