Fővárosi Közlöny, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-31 / 10. szám
1963. október 31. FŐVÁROSI KÖZLÖNY mely tanácstag passzivitása miatt. Kéri tehát a tanácsot, hogy ebben a kérdésben is foglaljon állást. Szamek Tamás nagy jelentőséget tulajdonít annak a megállapításnak, amely szerint a tanácsok tömegszervezeti jellegének hangsúlyozása, egyben pedig államhatalmi funkciójuk hatékonyabbá tétele érdekében kívánatos, hogy működésük során fokozottabb mértékben támaszkodjanak a lakosság széles rétegeire. A megvalósítás jelentős láncszemének a lakóbizottságokat tartatja. A mintegy 10 éves múltra visszatekintő testület eddig is értékes munkát végzett ezen a téren, noha működése során még számos kívánni való van. A fővárosi lakóbizottsági állandó bizottság a tanácsoknak mintegy ezer főből álló aktívahálózatával vizsgálja felül a lakóbizottságok munkáját, amelynek eredményéről a tanácsot tájékoztatni fogják. A lakóbizottságokkal való beszélgetés során megállapítható, hogy ha szakmailag megerősítik őket, akkor munkájukkal sokkal hatékonyabban hozzájárulhatnak az államhatalmi szervek és a lakosság kapcsolatainak elmélyítéséhez. Javasolja, hogy a lakóbizottságokat a lakóházak tatarozásának az ellenőrzésébe hatékonyabban vonják be. Javasolja továbbá, hogy a tanácsok alakítsanak tanácstagokból, lakóbizottsági tagokból és más aktívákból „társadalmi felügyeletet" az újonnan épülő lakóházak ellenőrzésére. A községfejlesztési alapon belül bizonyos tartalékkeret képzésével kapcsolatban javaslata elvileg az, hogy a községfejlesztési és más népgazdasági terv összeállítását a szélesebb körű megvitatás előmozdítása érdekében kibővített ülésen tárgyalja meg a terv állandó bizottság, amelyre az összes fővárosi állandó bizottságok elnökeit meghívják. Fái Boris mind az írásban előterjesztett anyagban, mind pedig a szóbeli beszámolóban sok egészséges, előre mutató új szempontot és munkamódszert lát, ami nyilvánvalóan megfelel a kitűzött célnak. „A demokratizmus" című témával kapcsolatban helyesli azt a törekvést, hogy a tanács határozataiban feladatokat szabjon meg az állandó bizottságok és a tanácstagok számára. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzi, hogy az előterjesztett határozati javaslatok nem tükrözik ennek az igénynek az érvényesítését. Javasolni fogja az oktatási állandó bizottságnak, hogy ezt a beszámolót vitassa meg olyan értelemben, hogy mi érvényes ebből a saját munkájának megjavítására. Javasolja továbbá, hogy ezt a beszámolót — a vitában eddig tett és még ezután teendő javaslatokkal együtt — valamennyi állandó bizottság vitassa meg és ennek alapján javítson munkamódszerein. A napirend 2. tárgyával kapcsolatban megállapítja, hogy helyes volna, a tanácstagi beszámolókra készített anyaggal kapcsolatban is kikérni az állandó bizottságok véleményét. Helyesnek tartaná olyan munkamódszer bevezetését, amely lehetőséget nyújtana arra, hogy a tanácsülések anyagát is minden esetben megvitassák az állandó bizottságok. Továbbiakban a kerületi munkával, illetve a lakossággal való kapcsolatban szerzett tapasztalatokról beszél. A múltban egyszer kaptak a fővárosi tanácstól egy érdekes szovjet anyagot, amely a szovjet városokban működő mikroszovjetek működéséről adott tájékoztatót. A tanácstagi beszámolókon a felelős testületek képviselői mellett részt vesznek a kerületi házkezelőségek megbízottai, a lakóbizottsági funkcionáriusok és így már majdnem egy kis mikro-szovjetet alkotnak. Javasolja, vizsgálja meg a végrehajtóbizottság, hogy ennek az együttműködésnek a módszereit hogyan lehetne jobban kimunkálni és általánosabbá tenni. Fodor Gyula az irányelvek átfogó nagy témája mellett — úgy véli —, hogy nem kellett volna más témákat napirendre tűzni. Fájlalja, hogy a szolgáltató vállalatok problémáját a tanácsülésre terjesztik anélkül, hogy az állandó bizottság meg tudta volna tárgyalni. Konkrét problémák alapján megállapítja, a vezetés kötelessége az, hogy az erőket oda csoportosítsa, ahol a legégetőbbek és a legfájóbbak a kérdések. Ezután azzal foglalkozik, hogy mi volna a feladata az ipari állandó bizottságnak, és mit képes a feladataiból megvalósítani. A lakóbizottságokról szólva az a véleménye, hogy egy kicsit nagyobb hatáskörrel, több munkát kellene adni nekik. Az előterjesztésben hangsúlyozottabban kellene foglalkozni mind a lakóbizottságok, mind pedig az állandó bizottságok tevékenységével. Azzal nem ért egyet, hogy bizonyos társadalmi bizottság vizsgálja felül az új épületeket, inkább a jogkört kellene megadni a meglévő bizottságoknak, hogy amikor a ház átvétele során megállapítják a hibákat, akkor kötelezni is tudják a kivitelezőt a hibák kijavítására. Indokolt, hogy a tatarozások kérdésébe a lakóbizottságokat bevonják és az is indokolt, hogy amikor egy lakótelepre az első csoport beköltözik, akkor alakítsák meg ott a lakóbizottságot. A tömegszervezetekről beszélve nem tartaná helytelennek, ha a szakszervezetek egyszer-egyszer napirendre tűznék a legfontosabb budapesti problémákat. Gáspár Sándor helyesnek és szükségesnek látja a tárgyalt kérdés napirendre tűzését és a feladatok meghatározását. Megállapítása szerint a tanácsok ma általában ellátják a feladataikat, hiszen az elmúlt 5-6 esztendőben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás Paraszt kormány rendszeresen foglalkozott a tanácsok munkájával, és segítette a tanácsok munkáját. Megítélésük szerint azért is szükséges a tanácsok munkájával behatóan és sokrétűen foglalkozni, mert az egész társadalmi életben a tanácsok nagyon fontos közvélemény-formáló erőt jelentenek. Hármas funkciót teljesítenek: anyagi eszközökkel rendelkeznek, betöltik az államhatalmi és államigazgatási szerv feladatait és tömegszervezetet is jelentenek. Ha tehát a tanács jól dolgozik, akkor nagyon jó közvélemény-formáló erőt képvisel. Mindazok a nagy és szép alkotások, amelyeket a tanács Budapesten megvalósított, megragadták a közvélemény figyelmét. Ugyanakkor azonban még mindig vannak olyan apróságok, amelyekkel szemben a közvélemény értetlenül áll. Ezek legtöbbször egyszerű kérdések, és éppen azért nem tudja megérteni a lakosság, hogy miért nem oldják meg azokat. Itt hivatkozik a Margit híd felbontására, az Uránia mozi több év óta tartó felállványozására. A tanács irányítása egységes és jó, de a vezetés még nem egységes. Komplikált és hosszú folyamat lesz, amíg a kérdéseket elvileg, majd azután gyakorlatilag rendezni lehet, hogy kissé gyorsabban lehessen előremenni a tanácsok munkájának fejlesztésében. Továbbiakban a bürokrácia kérdésével foglalkozik. Olyan munkahelyen, ahol a feladatok ismétlődnek, ott a bürokrácia növekedésének, elterjedésének, vagy meghonosodásának konkrét veszélye állandóan fennáll. Senki sem születik bürokratának, hanem azzá lesz valaki, ha a munkamódszere olyan, hogy azt lehetővé teszi. A lényeges az, hogy állandó intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a bürokrácia ne tudjon terjedni, elharapózni. Általános megítélés az, hogy ha minden szinten nagyon alapos elemzéssel számbeveszik a legfontosabb tennivalókat és egységesítik, összehangolják az erőket, akkor néhány esztendő múlva a tanácsok munkájának a tekintélye erősen megnő. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága részéről, a Budapesti Pártbizottság, illetve a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány részéről megvan az elhatározás arra, hogy együttesen javítsák a munkát. Ott József örömmel üdvözli az irányelveket,mert az azokban lefektetett szempontok útmutatást adnak a további munkára. Megállapítja, hogy a XX. kerületi tanácsülések nyilvánossága megfelelő. A meghívottak között rendszerint jelen vannak a tömegszervezeti vezetők, a tanácsi összekötők, a társadalmi aktívák, valamint az üzemek és a hivatalok dolgozói. Nézete szerint ha mindezek a meghívottak tanácskozási jogot kapnának, az a tanácsülés színvonalának rovására menne és nem vinné előbbre az ügyet, hanem a tanácsülést panasznappá változtatná. Egyet tud azonban érteni azzal, hogy a meghívottaknak az a része kapjon tanácskozási jogot, amelyik szakértelmével, a tárgyalt kérdés mélyreható ismeretével előbbre tudja vinni a problémák megoldását. Véleménye szerint sok olyan hatáskör van, amelyet át lehetne adni a kerületi tanácsoknak, így azok hatásköre bővülne — a kerületi tanácstagok hatáskörével együtt —, egyszerűbbé tenné az ügyintézést, és elejét venné sok vitás kérdésnek. Példaképpen felhozza a kerületi ipari osztályok működését. Egy százezer lakosú kerületnek például nincs joga meghatározni, hogy szükségesnek tart-e a kerületben egy lángossütőt vagy nem. Ilyen nagylakású kerület tanácsának át lehetne adni olyan hatásköröket, hogy maga döntsön ilyen kérdésekben. Bolgár Miklós 101