Fővárosi Közlöny, 1987 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1987-06-12 / 1. szám

Mindezekkel összefüggésben növekedett a zajhatás. Különösen 1985—86. években sűrűsödtek a zenélés­sel elsősorban érintett területeken lakók, valamint dolgozók panaszai. A panaszok kivizsgálása során a hatóságok a jelen­legi jogi szabályozás alapján jártak el. Az V. ker. Tanács kezdeményezésére a Váci utcán és környékén a Fővárosi Közterület Felügyelet 1986-ban 370 alkalommal végzett hatósági ellenőrzést, ezen belül 128 esetben tettek, intézkedést; távolítot­ták el a túlzott hangerővel zenélőket. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek az intézke­dések nem találkoztak a járókelők osztatlan meg­elégedésével, nem fogadták megértően az érintet­tek sem. Mindezek alapján felmerült a szükségessége a spe­ciális jelenséghez kapcsolódó sajátos fővárosi sza­bályozásnak. Régi tapasztalat ugyanis, hogy kívánatos az új tár­sadalmi jelenségre annak megfelelő szabályozást alkotni. Miután az utcai zenélés problémája elsősorban Bu­dapest területén merül fel, ezért — mint helyi tár­sadalmi viszonyt — Budapest területére kiterjedően kell a Fővárosi Tanács rendeletével alapvetően sza­bályozni, lehetőséget adva a kerületi tanácsoknak a szabályok további kiegészítésére. A rendelettervezet nem a zenélés tiltására, hanem a közterületen történő zenélés szabályainak, felté­teleinek keretjellegű meghatározására irányul. Általában a zenélést nem tiltja, kifejezett korláto­kat csak abban az esetben tartalmaz, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb problémát vetették föl. Lehetőséget nyújt továbbá arra, hogy a kerületi ta­nácsok meghatározzanak olyan közterületeket, va­lamint olyan időszakokat is, ahol a zenélés — a he­lyi sajátosságok miatt —, nem folytatható, abban az esetben sem, ha az egyébként jogszabályi feltéte­lekbe nem ütközik. II. Részletes indokolás 1. §-hoz. A tervezet területi hatálya Budapest fővá­ros közterületeire és közterület módjára használt egyéb területeire (így például árkád) terjed ki. Tárgykörében az éneklés, illetve zenélés (ideértve a magnetofonnal, rádióval, stb. történő zeneszolgálta­tást is) általános feltételeit kívánj­a szabályozni. A tervezet alapelve az, hogy az utcai zenélés ön­magában nem jogellenes cselekmény, azzá csak ak­kor válik, ha a tervezetben írt előírásokat, feltéte­leket, tilalmakat megszegve folytatják. A tervezet nem rendelkezik külön a rendelet sze­mélyi hatályáról, mert azt magasabb szintű jogsza­bályok — az államigazgatási eljárás általános sza­bályairól szóló 1981. évi I. tv., illetve a szabálysér­tésekről szóló 1968. évi I. tv. — meghatározzák. Ennek megfelelően — ha jogszabály vagy nemzet­közi szerződés másként nem rendelkezik — a ter­vezetet a nem magyar állampolgár esetében is al­kalmazni kell. Ezzel egyébként lehetővé válik az utcai zenélők kö­zött nem kis számmal előforduló külföldi állampol­gárok felelősségre vonása is, 2. §-hoz. A tervezet 2. § (1) bekezdése a zenélés folytatásának két alapvető feltételét rögzíti. Egyrészt a zenélés nem folytatható, ha az — az ér­deklődők nagy számára tekintettel — olyan csopor­tosulást eredményez, amely akár a gyalogos, akár a gépjárműforgalmat akadályozza. Természetesen e csoportosulás nagyságát sem szám­ban, sem az elfoglalt terület méreteiben előre meg­határozni nem lehet. A gyalogos, illetve gépjárműforgalom akadályozá­sának megállapítása az intézkedésre jogosult hiva­talos személyek feladata. A tervezet alkalmazása szempontjából a csoporto­sulásnak a zenéléssel összefüggésben kell létrejön­nie, ez bekövetkezhet akár már a zenélés kezdetén, akár folytatása során. Másrészt a csoportosulástól függetlenül is, csak úgy folytatható a zenélés, hogy a közrendet, mások nyugalmát, vagy munkavégzését ne zavarja. Ez utóbbi rendelkezés tartalmazza voltaképpen azt a legalapvetőbb feltételt, amelynek megszegése a gyakorlati tapasztalatok alapján a legtöbb problé­mát vetette fel. A rendelkezés részletes kifejtése nem igényel téte­les felsorolást a javaslatban, a szavak általánosan elfogadott jelentése miatt. A tervezet alkalmazása szempontjából mások nyu­galmának megzavarása elsősorban a környéken la­kók, illetve munkát végzők tevékenységének — akár rövid ideig tartó — háborítására értendő. Mindez természetesen nem független a napszaktól vagy évszaktól. A szubjektív elemek kiküszöbölése érdekében, a ze­nélők és az azokat önként, illetve kényszerből hall­gatók közötti viták elkerülése céljából, a feltételek­nek nem megfelelő zenélést a hivatalos személyek felszólítására kell abbahagyni, és csak ennek a fel­szólításnak eredménytelensége esetén kerülhet sor szabálysértési eljárás lefolytatására. A tervezet négy olyan — az egész főváros területé­re kiterjedő — tilalmat rögzít, amelyek még akkor sem teszik lehetővé a zenélés folytatását, ha az egyébként nem szegné meg az előbbiekben már is­mertetett feltételeket. A gyalogos aluljárókban, illetve az ezekhez csatla­kozó süllyesztett nyitott terek területén történő ze­nélés szinte szükségképpen a gyalogosforgalmat akadályozó csoportosulással jár, s már csak ennél fogva is a közrend, mások nyugalma, vagy munka­végzése zavarásának elsődleges forrása. A gyalogos aluljáró, valamint a fent említett he­lyek fogalma összhangban van a közterület-haszná­lat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló 27/1984. számú fővárosi tanácsrendeletben foglaltak­kal.

Next