Fővárosi Közlöny, 1987 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1987-06-12 / 1. szám
Mindezekkel összefüggésben növekedett a zajhatás. Különösen 1985—86. években sűrűsödtek a zenéléssel elsősorban érintett területeken lakók, valamint dolgozók panaszai. A panaszok kivizsgálása során a hatóságok a jelenlegi jogi szabályozás alapján jártak el. Az V. ker. Tanács kezdeményezésére a Váci utcán és környékén a Fővárosi Közterület Felügyelet 1986-ban 370 alkalommal végzett hatósági ellenőrzést, ezen belül 128 esetben tettek, intézkedést; távolították el a túlzott hangerővel zenélőket. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek az intézkedések nem találkoztak a járókelők osztatlan megelégedésével, nem fogadták megértően az érintettek sem. Mindezek alapján felmerült a szükségessége a speciális jelenséghez kapcsolódó sajátos fővárosi szabályozásnak. Régi tapasztalat ugyanis, hogy kívánatos az új társadalmi jelenségre annak megfelelő szabályozást alkotni. Miután az utcai zenélés problémája elsősorban Budapest területén merül fel, ezért — mint helyi társadalmi viszonyt — Budapest területére kiterjedően kell a Fővárosi Tanács rendeletével alapvetően szabályozni, lehetőséget adva a kerületi tanácsoknak a szabályok további kiegészítésére. A rendelettervezet nem a zenélés tiltására, hanem a közterületen történő zenélés szabályainak, feltételeinek keretjellegű meghatározására irányul. Általában a zenélést nem tiltja, kifejezett korlátokat csak abban az esetben tartalmaz, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb problémát vetették föl. Lehetőséget nyújt továbbá arra, hogy a kerületi tanácsok meghatározzanak olyan közterületeket, valamint olyan időszakokat is, ahol a zenélés — a helyi sajátosságok miatt —, nem folytatható, abban az esetben sem, ha az egyébként jogszabályi feltételekbe nem ütközik. II. Részletes indokolás 1. §-hoz. A tervezet területi hatálya Budapest főváros közterületeire és közterület módjára használt egyéb területeire (így például árkád) terjed ki. Tárgykörében az éneklés, illetve zenélés (ideértve a magnetofonnal, rádióval, stb. történő zeneszolgáltatást is) általános feltételeit kívánja szabályozni. A tervezet alapelve az, hogy az utcai zenélés önmagában nem jogellenes cselekmény, azzá csak akkor válik, ha a tervezetben írt előírásokat, feltételeket, tilalmakat megszegve folytatják. A tervezet nem rendelkezik külön a rendelet személyi hatályáról, mert azt magasabb szintű jogszabályok — az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. tv., illetve a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. — meghatározzák. Ennek megfelelően — ha jogszabály vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik — a tervezetet a nem magyar állampolgár esetében is alkalmazni kell. Ezzel egyébként lehetővé válik az utcai zenélők között nem kis számmal előforduló külföldi állampolgárok felelősségre vonása is, 2. §-hoz. A tervezet 2. § (1) bekezdése a zenélés folytatásának két alapvető feltételét rögzíti. Egyrészt a zenélés nem folytatható, ha az — az érdeklődők nagy számára tekintettel — olyan csoportosulást eredményez, amely akár a gyalogos, akár a gépjárműforgalmat akadályozza. Természetesen e csoportosulás nagyságát sem számban, sem az elfoglalt terület méreteiben előre meghatározni nem lehet. A gyalogos, illetve gépjárműforgalom akadályozásának megállapítása az intézkedésre jogosult hivatalos személyek feladata. A tervezet alkalmazása szempontjából a csoportosulásnak a zenéléssel összefüggésben kell létrejönnie, ez bekövetkezhet akár már a zenélés kezdetén, akár folytatása során. Másrészt a csoportosulástól függetlenül is, csak úgy folytatható a zenélés, hogy a közrendet, mások nyugalmát, vagy munkavégzését ne zavarja. Ez utóbbi rendelkezés tartalmazza voltaképpen azt a legalapvetőbb feltételt, amelynek megszegése a gyakorlati tapasztalatok alapján a legtöbb problémát vetette fel. A rendelkezés részletes kifejtése nem igényel tételes felsorolást a javaslatban, a szavak általánosan elfogadott jelentése miatt. A tervezet alkalmazása szempontjából mások nyugalmának megzavarása elsősorban a környéken lakók, illetve munkát végzők tevékenységének — akár rövid ideig tartó — háborítására értendő. Mindez természetesen nem független a napszaktól vagy évszaktól. A szubjektív elemek kiküszöbölése érdekében, a zenélők és az azokat önként, illetve kényszerből hallgatók közötti viták elkerülése céljából, a feltételeknek nem megfelelő zenélést a hivatalos személyek felszólítására kell abbahagyni, és csak ennek a felszólításnak eredménytelensége esetén kerülhet sor szabálysértési eljárás lefolytatására. A tervezet négy olyan — az egész főváros területére kiterjedő — tilalmat rögzít, amelyek még akkor sem teszik lehetővé a zenélés folytatását, ha az egyébként nem szegné meg az előbbiekben már ismertetett feltételeket. A gyalogos aluljárókban, illetve az ezekhez csatlakozó süllyesztett nyitott terek területén történő zenélés szinte szükségképpen a gyalogosforgalmat akadályozó csoportosulással jár, s már csak ennél fogva is a közrend, mások nyugalma, vagy munkavégzése zavarásának elsődleges forrása. A gyalogos aluljáró, valamint a fent említett helyek fogalma összhangban van a közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló 27/1984. számú fővárosi tanácsrendeletben foglaltakkal.