Fővárosi Lapok, 1864. január (1. évfolyam, 1-25. szám)

1864-01-17 / 13. szám

r­gitséget toborzva, megmentésökre siettem volna. Át­­kos és szomorú dolog, testi félszegségért magával és mással is jótehetetlennek lenni. Ezúttal is Írok Décseynek s Írok Egloffstein s Nagy Károly őrnagyoknak is. Bár lenne sikere an­nak, mi iránt Károlyit megkértem, s mi felől Décsey­nek is írtam. Ugyanez alkalommal Írok Eötvösnek, Mihályinak s Vay Miklósnak. Ismétlem mit utolsó levelemben írtam, hogy t. i. ha jómóddal s rész következés nélkül megtörténhe­tik, könyveimet, mappáimat, képeimet, főkép a csa­ládiakat s mindenekfelett írásaimat jól bepakolva szállíttassák jó biztos helyre. Ha lehet, jó lesz nyergeimmel s lóra való szerszámjaimmal ugyanazt tenni.­ Köszöntjük a köszöntendőket. Áldja s védje önö­ket az ég! NÉMET BÍRÁLAT PETŐFIRŐL. 0 A „Mag­ für die Litt, des Auslandes“ ez idei második számában az Opitz féle fordítás alkalmából igy ír halhatlan dalnokunkról: „Mint a ragyogó me­teor, mely az égen megjelen­ve pillanat alatt ismét sem­miségbe vesz, oly váratlanul tűnt föl és le a magyar költészet horizonján Petőfi, a nemzeti hős és költő. 1849-ben mint katona küzdött az oroszok ellen egy csatában melynek gyászos kimenetele után örökre nyoma veszett. Sem hullája, sem a hely hova társai netán temeték, mindez ideig nem jön fölfedezve. Ha­zája jogosan nevezé el őt K ö r n e r n e k (?!) a kard és lant hőslelkü vitézének ! Tagadhatlan, hogy lyrája külföldön nem része­sült oly föltétlen elismerésben, mint hona határain be­lül, de Körnert sem találja a külföld oly magasztos­nak, oly lelkesítőnek, mint Németország. Ez közös sorsa azon korukbeli költőknek, kik verseikben ha­­zájok pillanatnyi helyzetét festik s oly érzelmeket zengenek, melyek csak hazájokban hevítik a keble­ket. Azt hiszszük hát, hogy a jelen, pompás kiállítású fordítás is inkább a Magyarországban lakó németek­re, mint a nagy német közönségre nézve bír vonze­rővel. Régebbi fordításokhoz, különösen a Kertbenyé­­hez mérve határozott a haladás úgy a költemények szellemének, mint formáinak visszaadását illetőleg. Mindamellett azon nehézségeket, melyek onnét szár­maznak, hogy a magyar nyelv a középeurópai egyéb idiomoktól merőben elütő, ez sem bírta egészen le­küzdeni. Csak prózába feloldott áttétel, vagy szabad rhytmicus, a tartalmat híven adó, de az alakhűséggel nem bíbelődő fordítás lesz képes a kritika igényei­nek megfelelni. De viszonylagosan ez, melyet mi Pe­tőfi német tisztelőinek melegen ajánlunk, a legjobb. Az első rész a dicső hazafi, Deák Ferencnek, a má­sodik, Michel Angelo életírója- Grimm Henriknek van ajánlva. Különben Petőfi költői charakterét ma­ga a fordító leghireben fejezte ki az elmésen válasz­tott mottóban: „Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom Az életet; Szabadságért feláldozom Szerelmemet."­ Eddig a német író. A­mi minket illet: Opitz­er fordításait szintén lapozgattuk, de csak hajszállal jobbak a Kertbeny­­féléknél, melyeknek most az az előnyük, hogy a leg­pompásabb velinkiadás (eredeti ára: 5 frt.) 60 krra jön leszállítva s hogy egyszersmind adalékokat tar­talmaz Bodenstaedt, Bettina és Thales Bernardtól,­ valamint igen-igen bő életrajzot. Townba és az ebédet azon rész chinai porcelánban ad­ták föl, a­mit Cipriani vett James­ Townban. Midőn sir H. Lowe megtudta a harmadik és utolsó küldeményt és a porcelánok vásárlását, le­győzve látta magát, hozzám jött, kifejezni élénk saj­nálatát s észrevettem, hogy fél kormánya megrová­sától. Azt beszélte, ő csak abbeli meggyőződésében cselekedett így, hogy nálunk Longwoodban sok az arany, előtte azt erősítették ,­ s hogy soha egy da­rab ezüstneműt sem enged vala összetörni, ha gya­nítja, hogy idáig ér a dolog . „Bonaparte tábornoki­nak ugyanoly edényekből kell enni, mint a sziget legutolsó telepítvényesének.Holnap küld a Jóremény­­fokára, illő asztali készületet kerestet, addig is mig Angliából kaphat. A császár el volt ragadtatva, a­mint a közleke­dést tudtára adtam , de öröme tökéletes kedvetlen­séggé változott, midőn a Cipriani által hozott porcel­­lánokon föladott ebéd mellé leült. A physicai ered­mény az lett, hogy nem evett és fölkelve az asz­taltól, így szólt hozzám: „El kell ismerni fiam, hogy mindnyájan nagy gyermekek vagyunk. Hinnéd-e, nem tudtam leküzdeni részkedvemet e hitványul föl­adott ebéd miatt, — én, ki ifjú koromban fekete­ por­­cellánból ettem?Igazán, ma szégyenlem magamat“... — Ne tartson soká a szégyen — viszonzám — mert holnap jó étvágygyal ebédel Felséged. — Remélem, felelt, mert — mert már aztán na­gyon nagy ostobaság is lenne. Öröme gyermekies volt másnap, mikor Mar­­chand (a komornyik) a királyné-levest a fürdőbe szo­kás szerint azon szép kis aranyzott ezüst csészében hozta, melyet évek óta látni megszokott. Meg nem állhatta, hogy engedetlenségemet nevetve meg ne kö­szönje s alig tudtánk megállani, hogy titkomat ebédig tartsam, de nem tágítottam, mert remélem, hogy né­hány pillanatra kedvező benyomást tesz rá ha látja, hogy ebédjét úgy adják föl, mint rendesen. Igazam is volt, mert belépvén az étterembe, megfogta a füle­met — a­mi nála mindig nagy megelégedés jele volt — s jó kedvvel azt mondta: „Ah, csalafinta uram, tegnap egy rész negyedórát merészkedett ön velem töltetni. Megvallottam, hogy nem tudván rávenni maga­mat a fényűzés ez utolsó fokától leendő megfoszta­tásába is beleegyezni, félretettem, a­mi személyes el­látására szükségeltetik. — Sokat nevetett e ravasz­ságon, melyet kényelme iránti buzgóságom sugallt. „Úgy segéljen, jól tetted, mondá, és annyival jobban, mert csak oda jöttél evvel a zsivány Loweval, mint­ha egy tál ezüstöm sem volna. De a szórakozás ilyen pillanatai csak egy-egy ritka csillámlás voltak a sivár szürkületben, mely a szirthez kötözött félisten szent-helenai napjait borí­totta. NAPOLEON SZENT-ILONÁN. (Montholon tábornok naplójából.) *** Nov. 5. (1816.) A kormányzó meglátogatja Bertrand tábornokot. Ujonau követli, hogy az őrtiszt mindennap lássa a császárt, valamint azt is : adjunk a keze alá pénzt, hogy ne legyen kénytelen új meg­szorításokat tenni a longwoodi telep költségeire nézve. Ez nap (5-én) Cipriani udvarmester 82 font 9 uncia ezüstneműt visz összetörve Iberson hadi­biztoshoz. A vágás most is erős volt sir Hudson Lowenak, de azért helyzetünkön még sem változtat s újra kö­veteli : járuljak a költségekhez, különben arány sze­rint meg fogja csökkenteni az ellátást. A császár a maga részéről hasonlókép nem tá­gított , folyvást azt kellett mondanom, hogy egyedüli segélyforrása Szent­ Ilonán az ezüstnemű, é­s har­madszor is rendeletet kaptam, összetöretni minden ezüstneműt, tizenkét teríték kivételével. Újabb meg­jegyzések részemről hasztalanok és illetlenek lettek volna; ettől tartózkodtam s a császár azt hitte, szava teljesedik. 1816 dec. 25-én, 290 fontot és 12 unciát nyomó négy kosár ezüstnemű ment Longwoodból James 51 FŐVÁROSI HÍREK. *** (A gr. Hunyady Julia) elválásáról szóló hí­reket, melyek német lapok után a hazai sajtóban is körutat tettek, megbízható forrás nyomán alaptala­noknak kell nyilvánitnunk. A fejedelemnő — hazánk lelkes leánya — magas férjével éleitől fogva máig a legszivélyesebb és bensőbb viszonyban él ; hossza­sabb távolléte és jelenlegi Közép-Olaszországban tar­tózkodása egészségi tekintetekből ered ; angolországi utazását pedig oly államtekintetek idézték elő, me­lyek a Szerbfejdelemség sorsára döntő befolyással birnak. — A fejdelemnő két fivére — két gróf Hu­nyady — nemrég járt Belgrádon, hercegi sógora látogatására. ~~v (Udvarhelyi temetése) tegnap délután ment véghez a színészet és irodalom számos tagjának je­lenlétében. A koporsó fölött a helybeli ev. ref. egy­ház egyik segédpapja tartott sok jóakarattal készült beszédet, melyet a Nemzeti Színház dalkarának gyász­éneke követett. A testet az elhunyt előkelő pályatár­sai vitték a kocsiig. Színházunk kiválóbb nőtagjai közül egy párnak jelenlétét sajnálattal nélkülöztük. * (A „Színházi Látcsök‘) — mint halljuk — ap­­rilon túl nem fog kiadatni. Mint olyan lapot, mely a német polgári körökben is utat kezdett törni magá­nak, sajnáljuk , hanem másrészt az a meggyőződé­sünk, hogy a színházi igazgatóságnak nincs külön orgánumra szüksége; a méltatlan megtámadások, vagy alaptalan hírek cáfolatát az intézet érdekében bármely lap felveszi, az alapos vádakra pedig nincs hivatalos mentség. A színházi újdonságok közlésére is minden lap szívesen vállalkozik, csak a titkári hi­vatal küldje be. * (A magyar hölgyek) arcképcsarnokának első füzete megjelent, tizenkét arcképpel. Néhány arcképe, mint például gróf Zichy Pálné, Obrenovits Mihályné, gróf Andrásyné, igen sikerült, hanem mit csináltak például Jókainé antik szépségű, kifejezésteljes arcá­ból ! — A szöveg, Kempelen Gy. tollából, ügyes , de néhol nem ment a túláradástól. * (Egy helybéli német lap) a nemz. színház mos­tani csekélyebb számú közönségéről értekezik. A részvétet köszönjük, ha nem lesz az „Ördög piruláit“ — mint halljuk,­­mert e tekintetben személyes meg­győződést nem szerezhetünk) az újtéri színház is meg­érzi. — A legközelebbi napokban négy olyan operát láttunk egymásután, mint „Norma“, „Faust“, „Hu­genották,“ „Lalla Rookh“ — s így vonzó előadások ellen nem lehet panasz; csak a drámai repertokrra is nagyobb gond lenne fordítva; igaz, hogy most a ta­nulási időt igen hálátlan dolgok, a többnyire épen nem sikerült pályaművek veszik igénybe, melyektől a közönség már szalad — hanem mellettük épen azért a játékrend legvonzóbb műveivel kellene előállani, mert az „Angyal és Démon“ jeles mű ugyan s Priel­­le Kornéliának vetélyszerepe, de az újdonság ingeré­vel épen nem bir s a tegnapelőtti „Menekültek“ című dráma sem olyan, mely classicitása által vonzana. (Schwarz Gyula), fiatal tudósunk a külföldön új elismerésben részesül. Vicomte d’ Archiac ugyanis, az Institut tagja, mint halljuk, „Paléontologie Stra­­tigraphique“ című művének sajtó alatt levő függelé­kében Schwarznak a görög geológiai ismereteiről szóló művét részletesen ismerteti és méltányolja. *** (Azon „Részvét-Album“), melyet az alföldi szűkölködők javára Nagy-Enyeden P. Szathmáry Károly akart kiadni: a szerkesztő nyilatkozata sze­rint, kellő számú előfizetők hiányában nem fog meg­jelenni. — Mint értesültünk, az itt Pesten megjelent Alföldi Segélyalbum szerkesztői — ha Szathmáry átadná az előfizetéseket— hajlandók lennének az ál­taluk kiadott könyvből kielégítni Szathmáry úr elő­fizetőit. (Hogy a gymnasiumi tanulók­ el ne cserélhes­sék iskolai bizonyítványaikat, a felsőség rendeletet bo­­csájtott ki, mely szerint minden ilyen bizonyítvány­nak az illető tulajdonos aláírásával kell ellátva lenni. Vajon ez aztán elég biztosíték lesz-e? "­ (Nőszerkesztőség.) „A magyar gazdasszonyok“ jan. 5-én tartott havi vál. gyűlésében „A m. Gazd­asszonyok Hetilapja“ emelése tekintetéből gr. Zichy Pálné, Damjanich Jánosné, Hollán Ernőné és Braun Lajosné tagokból álló bizottmány neveztetett ki, mely időnkint a szerkesztőséggel összeköttetésbe téve ma­gát, segédkezet nyujtand értekezések és szakcikkek gyűjtésében és rendezésében. — (Újra egy megfagyott embert) leltek, —az új­pesti országúton — egy napszámost. Bizony helylyel­­közzel nagy a nyomor itt Pesten! — (A népszínházi gyermekballet-kar) újévre az igazgatótól 100 frtos ajándékot kapott. Na, meg is érdemelte, mert sok testtöréssel jár a mestersége­s• úgy, hogy néha megesik az ember szíve azon az ál­latkínzáson ! S­ (Duk­a Tivadar) hazánkfia, ki angol szolgá­latban mint orvos, éveket töltött Indiákon, jelenleg a hoszszas úttal törődötten Egyiptomban, Alexandriá­ban tartózkodik s a telet Máltában szándékozik töl­teni. Tavaszszal pedig a rég nem látott hazát láto­gatja meg.­­ (A magyar gazdasszonyok egylete) múlt hó 22-én 2000 irtot terjesztett fel a magyar kir. helytar­tótanácshoz azon kikötéssel, hogy megnevezett 8 hely­ségben a szenvedőknek karácsonyi ajándékul osztas­sák ki a helybeli lelkészek által, kik híveik közöl a legnagyobb nyomorban levőket legjobban ismerhetik, mi mindjárt másnap teljesittetett is. — Aztán tagadja valaki a gazdasszony-egylet hasznát!­­­ (Testvéri kegyelet) A lapunkban említett varasdi jótékonycélu hangversenyt, ott f. hó 5-kén csakugyan megtartották. A hangverseny előtt W...a­ur prologot mondott el, melyben kiemelte a hangver­seny jótékony célját, s kiemelte, hogy ez bizonyítéka annak, „mennyire óhajtják a varasdiak a két lova­­gias nemzet ismért egyesítését.“ A hangversenyt „I­s­­ten áldd meg a magyart“ Kölcsey hymnusa fejezte be, melyet a dalárda magyar nyelven énekelt. A jövedelem 233 frt volt. Se (Szükségben segítség) A pesti takarékpénztár Pest megyének minden zálog nélkül, az ínségesek fel­­segélésére 80,000 frtot ad kölcsön. (Megcáfolják.) S­ (A tél) az ország déli részein keményebb, mint feljebb. Mintegy 3—4 hét óta i1a láb magas hó­réteg borítja az egész vidéket, de a hideg oly kegyet­len és állhatatos, hogy 8—10 nap óta a hideg 14, és 20 fok közt változik. Képzelni a munkátlan szegény­ség állapotát. E héten Temesvárott is keletkezett le­­ves-osztogató egylet, eddigelé 100—120 szegényt táplál. (A gáztársulat­ nem jól kezdi magát for­gatni. Épen e percben értesülünk, miszerint az Újvi­lág­ utcai 23. sz. ház udvarán levő kútból gázfüst kezdett kitódulni; miután pedig azon házba gáz nincs vezetve, a dolog kétségtelenül valamelyik utcai cső megrepedéséből veszi eredetét. Honnan­­ keresik, de még nem lelték meg. A ház lakóinak egy része már kiköltözött, méltán tartván a felvet­­tetéstől. — De hát itt végre alapos és rendszeres segítségre lenne szükség!...­­­ (Hideglelés elleni szer.) A „Gyógyászat“ két­ségbe vonja azon sokat pengetett hit valóságát, mint­ha a francia kormány a hideglelés chinin nélküli gyö­keres gyógyszerére 80,000 franknyi jutalmat tűzött .) Volt is meglehetősen pénz, és ékszer.

Next