Fővárosi Lapok, 1864. szeptember (1. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-03 / 201. szám

— 839 — venni. — Volkmar Lajos német aggszínész, ki már évtizedek óta élt a fővárosban, a napokban meg­halt. — A műkiállitásban bementi dij nyomta­tott magyarázó könyvecskével együtt 10 krajcárra jön megállapítva. — Az alagút most már nem csak korlátot, de új gyalog járdát is kap. — Sárközi zenekara általunk már emlitett körútjában Baja, Pécs Zombor, Újvidék, és Temesvár városokat akarja meg­látogatni. — Suhr lovardája november elsején kez­di meg Pesten előadásait s márc. elsejéig fogja foly­tatni. Az építendő lovarkör, mint mondják, 18.000 fo­rintba kerül. — Aredout-kávéháznak még is akadt bérlője. Szabó Ferencz ur bérelte ki 10 évre 3000 frt évi házbérrel. — Egy a műveltebb osztályhoz tartozó család a fő­iskolai évre két tanulót elfogadna egész ellátásra. A tanulók erkölcsi visele­tére nagy gond fordittatnék s általában mivelődé­­sükre gonddal lenne a család. Gyakorlás végett jó zongora is rendelkezésekre áll a háznál. Bővebb érte­sítést szerkesztőségünk ad. V­idék. ** A magyar orvosok és természetvizsgálók tisz­teletére M.-Vásárhelyt e hó 27-én adatott lakoma fe­löl a „Magyar Sajtó“ ezeket írja: „A város által az egybegyült vendégek tiszteletére rendezett ebéden ma d. u. (27-én) mintegy 440 vendég jelent meg. Az ebéd helyiségéül a nyári színkör választatott, mely a Maros partján elterülő igen kies ligetben, az úgyne­vezett Elba szigetén épült. A karzatok­­ körül is az ízletesen földiszített terem oldalán a szabad helyek zsúfolva voltak néző s hallgató közönséggel. Kivált a szép nem jelent meg nagy számmal, s de jól esett ettől elszokott szemünknek, a déli magyar hölgyeket déli magyar viseletben láthatni. E zamatos honi füzér volt egyik föfdszere a lakomának. Egyébiránt pohár­­köszöntőkben sem volt hiány. Ezek sorát a helybeli főbíró köszöntője nyitotta meg a fejedelemért és ha­záért. Majd Dobay Sándor m.­vásárhelyi ügyvéd üd­­vözölte a város nevében a várva várt vendégeket, s éltette a fájdalommal nélkülözött elnököt Haynald püspököt. Gr. Teleki Domokos a derék városra emel­te poharát, mely oly nemes készséggel fogadta falai közé a tudomány embereit. Tisza László pedig a derék orvosokra, kik értik a sebeket behegeszteni, az elszakított tagokat összeilleszteni, de ha kell, at­tól sem rettegnek, hogy a be nem gyógyitható, össze nem forrasztható,tagokat elmessék. Gr Teleki Domo­kosért Kubinyi Ágoston ürített poharat, Szász Ká­roly gr. Mikóért, majd meg Vásárhely lelkes hölgyei­ért, s végre Erdély tanintézeteiért. Grósz Lajos a jelenlevő két idegent üdvözölte: Dudikot a m. tud. akadémia tagját és az angol Pattersont. Knöpfler Vil­mos e gyűlés titkára a három Szabóért ivott, ki e ta­lálkozót oly derekasan összevarrta: a pesti Szabó Józsefért, a kolozsvári Szabó Józsefért s a m.-vásár­helyi Szabó Samuért, Mentovich Ferenc pedig Bras­­saiért.Lelkesen éltették még Erdély derék fiait, meg a székelységet, különösen a magy. akadémia küldötteit, Xántus Jánost stb. De alig szólt valaki lelkesebben, mint a nagybányai plébános, ki meleg s ékes sza­vakkal ajánlotta a szellemi uniót egyesült erőkkel. Legnagyobb derültséget keltett Arányi Lajos orvos­tanár humoros, szertecsapongó toasztjaival. Gyorsan telt b­ e néhány óra, s derült kedvvel, s az igazi ma­gyar vendégszeretet múlhatlan emlékével lelkében oszlott szét sötét este a társaság. ** Singer és Bömclich bécsi fényképészek Kon­­stantinápolyba indultak oly célból, hogy időközben a Duna mellett fekvő városokat meglátogassák, s ezeknek szebb pontjait s vidékeit lefényképezzék. Jelenleg Kalocsán tartózkodnak, hol a város és vidé­kéről hét tájképet készítettek,s ezekből egy példányt, díszesen kiállított albumba foglalva, a kalocsai érsek ő excjának nyújtottak át. ** A sárosmegyeiek folyamodni készülnek, hogy a kassa-oderbergi vasutat ne „a puszta és járhatlan Hernádvölgyén, de a népes és élénk közlekedésü Tarca völgyének“ vezessék. Régi panasza a sáro­­siaknak. ** Rózsahegyen távirdai állomást nyitottak kor­látolt napi szolgálattal. ** Vácon Spitzer Miksa október elején könyv és műkereskedést nyit. ** Nagyszombat környékén hűvös borús idők járnak. Augustus 30-án reggel 6 órakor a hévmérő csaknem a fagyponton állott. ** A keszthelyi országos gazdászati és erdészeti tanoda intézeti igazgatójánál­ állomására f. hó 10-én jár le a pályázati határidő. ** Paul­son múlt hó 25-kén következő különös, tragikus eset történt. Egy parasztnö­­ki férjével a széna-nyomtatásnál volt elfoglalva, ép gyermekével bíbelődött, midőn férje hívta. Midőn e hivást nem mindjárt követé, férje hozzá jött, s hogy — mint mondja — megijessze, szénás villát hajított utána, s oly szerencsétlenül találta, hogy a villa az asszony­nak épen szivébe fúródott és szörnyet halva rogyott össze. A törvényszéki vizsgálat a tettes ellen már meg van indítva.— * Fővárosi hírek. * A„Bu­dappesti szemle“ közelebbi kettős füzetének tartalmát a következő : I. Ausztrália, második közle­mény, Hunfalvi Jánostól. — II. Két éposz Shah Name, első közlemény Szász Károlytól. — III. A magyar zene története, második közlemény, középkor, Bar­­talus Istvántól. — IV. Füvész és kertész, Brassaitól. V. Devigny Alfréd G. A. — VI. Irodalmi szemle. I. Késmárki Tököly Imre naplója 1693—1694. évek­ből, ismerteti Garády. — II. Francia választó törvé­nyek és szokások, Liiévre Portalis után Bártfay Kálmán. * Liszt Ferenc — mint beszélik — kétségkívül el fogja fogadni a nemzeti színház meghívását, s így egy pár nagyobbszerű zenei ünnepélyre lehet kilátá­sunk. Azon körökben, melyek a művészetet melegeb­ben szeretik, már­is azon gondolkoznak, hogy a híres művészt mint lehetne megnyerni fővárosunk állandó lakosának. A zenede szegénynek érzi magát, hogy őt igazgatóul hívhassa meg; a nemzeti színháznál nem találnak számára helyet; így nem marad más, mint azon jó indítvány fölmelegítése, mely már egy­szer körüljárta a lapokat. Oly szép állást szántak neki, mely méltó lenne a geniális zeneköltőhöz, ne­vezetesen a magyarországi kath. egyházak főzene­­igazgatóságát. Úgy hisszük, hogy az ország főpász­tora előtt csak meg kell pendíteni e szép eszmét, hogy az azonnal testté váljon. Mert bármily szépnek találja is Liszt Róma kék egér, egy bizonyos korban­­ benne is megcsendül az a hazavágyó érzés, melyet egyik szép népdalunk ez egyszerű­ és igaz szavak­ban fejez ki: „mindenütt jó, hej, de mégis jobb ott­hon.“ Bárha annyi világvándorlás és nagy dicsőség után is, Liszt úgy tekintené e földet, mint kedves „ott­honát,“ a­hol várják és szeretik. * A nők csinos kis naptára, Rózsaági szerkesz­tése mellett a jövő évre is megjelent, ezúttal Kugler Adolf diszes kiadásában. Címe, mint rendesen, „Gom­­bostű-naptár“. Három szép arckép diszíti e kis év­könyvet, sikerült metszetű arcképek, melyek herceg Odescalchi Gyuláné, gr. Károlyi Viktorné és gr. Szé­chenyi Ödönné bájos fiatal urhölgyeket ábrázolják. A tartalomban sok csinos kis cikk van, s az egész, diszesen kiállított naptár ára egy forint ötven krajcár. * Latabár Endre színigazgató tegnap utazott át fővárosunkon. B. Füredről Kecskemétre ment, hol társulata a közönség átalános tetszése közt tartja elő­adásait. Különösen dicsérik az operette előadásokat, s bennök Hirtling Marit, Timárt,kik a nemzeti színház­nál is szerződésre vannak kijelölve. Latabárról a na­pokban azt hitte egy lap, hogy a budai népszínház igazgatóságáért folyamodott. Ennek azonban semmi alapja nincs. Ő tovább is a vidéken akar maradni, hol sokkal nagyobb szükség van oly életrevaló igaz­gatókra, a minő Latabár, kivált most, midőn kósza társulatok mindenfelé csak rontják a magyar színé­szet becsületét, így a múlt nyári saisonban a trencsé­­ni fürdőben is megfordult egy szerencsepróbáló csa­pat, s a magyarok nagy szívességgel fogadták, annyi­ra, hogy tizenkét előadásra bérletileg biztosíták őket. s mikor ez megtörtént, szépen fölszedték sátorfájukat, s a begyűlt összeggel odább álltak, a­­nélkül, hogy csak egy előadást is tartottak volna. Érdemes volna utána járni, hogy kik lehettek a vándorszenészet e kóbor cigányai, kik a trencsényi fürdőben minden utat elzártak a lehető legjobb magyar színtársulat előtt is. Valóban jó lenne, ha a legkitűnőbb színészek és a jobb színigazgatók tervet csinálnának , hogy miként lehetne a vidéki színészetet szervezni és kár­tékony salakjától megtisztítani. Most az a legnagyobb baj, hogy a silányakért a jók is szenvednek, az em­berek sokszor restellvén megtenni a szükséges külön­­böztetéseket. * Grigoletti azon festvénye, melyet a híres fes­­tész maga hozott el az esztergomi bazilika számára, a fölfeszített üdvözítőt ábrázolja. Ez a kereszt oltáron fog fölállítatni. * Új zeneművek. A „Georgiai nőkből“ a „basa polkája,“ Koválcsik által zongorára téve, megjelent. Ez a csinos zenéjű operette egyik legérdekesebb da­rabja ; átalában hibásan tesznek, kik e művet a nép­színház elhirtelenkedett előadása után szigorún ítélik meg. A zene ebben is igen kedves, ötletekben és változatokban gazdag , s méltó Offenbach te­hetségéhez. A zongorára tett polka ára 50 kr. Másik új zenemű:„Rózsabokor“ csárdás,szerző M i 11 i­n­g­e­r Adolf; ára 60 kr. * Sillír Vilmos, a jelenleg Bécsben levő műlovar­­társulat igazgató-tulajdonosa, mint a „P. H.“ régeb­ben említette, a városhatóságtól engedélyt nyert, hogy a régi füvészkertben építhessen circust. Mint most ér­­tesü­nek, Suhr erre csak azon feltétel alatt nyert en­gedélyt, hogy az építendő circus tervét nyújtsa be a városi hatóság építési bizottmányához, s magát szigo­rún a tervhez tartsa, továbbá jótékony célra a ható­ság által kitűzendő két napon előadást kell tartania, melyek jövedelme két egyenlő részben a városi sze­gényalap és Josephinum árvaház között felosztatik. Ezen kívül minden előadás teljes jövedelméből, a vá­sári idő kivételével, egyenkint 5 perét tartozik fizetni a nemzeti és német színház igazgatóságainak. * Bizonyosan sok ügybajost és jó barátot fog ér­dekelni, hogy fővárosunk egyik méltán keresett ügy­véde, a társaskörökben is annyira kedvelt Kovács László úr, ügyvédi és váltójegyzői irodáját a szép utcába, 3. sz. alá tette át. * Murska kisasszonyt végre is a bécsi dalszín­házhoz szerződtették. Jövő évi július elsején kezdő­dik meg ez új szerződési ideje. Addig Hamburgban, hová már elutazott, hosszasabban vendégszerepel. Januárban pedig Bécsbe tér vissza, hol három hóna­pig fog énekelni, mint vendég. * Budán a kacsa utcában 295. sz. a. már huzamos­ idő óta tartanak műkedvelők magyar és német elő­adásokat, csinos diszítvényekkel. Zenei és szavalati előadásaik is köztetszésben részesülnek. A Sz. István napját megelőzött estén „János kulacsát“ Kisfaludy­­tól igen csinosan adták elő, s különösen jól játszott benne Zvalenszky úr. A német darabban Nagy Laura k. a. szerepelt legkedvesebben. Előadás közben Ka­­kutay úr jó hatással szavalta Eötvös „Búcsúját.“ A szép számú közönség gyakran megtapsolta őket. Kissé elkésve bár, mégis örömmel értesítjük olva­sóinkat e kedves társaséleti eseményről, mert Budán az efféle csakugyan beillik a eseménynek. * Tegnapelőtt délután 6—7 óra között egy, öltö­zéke után a műveltebb osztályhoz tartozó ifjú ember, a lánchíd közepe táján a Dunába ugrott. Háromszor merült fel a víz színére, küzdve a hullámokkal, míg végre egészen elmerült. A küzdés mintegy 10—15 percig tarthatott és még­sem akadt csónak, mely mentésére sietett volna. A mindennapi tapasztalás va­lóban feljogosíthat bennünket, hogy az emberiség nevében a lánchíd körül állandóan ott állomásozó mentőcsónakokat követeljünk. * A „Pestbudai dalárda“, mely Thill Nándor igazgatása alatt évekkel ezelőtt oly dicséretesen mű­ködött, s magyar négyesekre első tűzött ki többféle dijakat, mely azonban pár év előtt, mostohább viszo­nyaink beálltával működését egy időre felfüggesz­tette, mint a „Zen. Lap.“ biztos kútfő után írják, kö­zelebb fel fog támadni hamvaiból. Az igazgató úr kö­zelebb az egylet pártoló és működő tagjait közgyű­lésre hívja össze, mely alkalommal a további teendők iránt fognak tanácskozni. Örvendünk e hirnek, s üd­vözöljük Thill Nándor urat újabb kezdeményezésé­ért, mert ép a pécsi országos ünnepély alkalmával tűnt ki leginkább, mennyire szükséges volna, hogy a fő­városban — a mostani se magyar se német „Pesti Unió“ helyébe egy tekintélyes, a dalárdák érdekét legjobban előmozdító magyar dalegylet keletkezzék. * Egy m­exikói liszt — született magyar — érke­zett e napokban fővárosunkba, hogy — mint a „P. Lloyd írja — a mexikói sereg számára toborzást eszközöljön. 1500 embert akar szerezni. Csak kiszol­gált katonákat, s oly egyéneket vesz föl, kik bizo­­nyítványnyal bírnak arról, hogy katonai szolgálatu­kat híven teljesítik. A felvételnél egy gyalog 10, egy lovas 15 fő foglalót kap. A szolgálati idő hat év. Ez idő után, a­kik haza akarnak térni, minden díjfizetés nélkül szállíttatnak vissza szülőföldjükre. Ha pedig azután is Mexicóban kívánnának maradni, minden közkatona 26 hold földet kap; az altisztek természe­tesen többet. Ám ezek a föltételek azok számára, kik­nek eme tengerentúli „gyöngyélet“-re kedvek kere­kednek. * E napokban egy díszesen öltözött delnő kis gyermeket adott át egy hordárnak, hogy vigye bizo­nyos urnák a hengermalomba, majd ő maga nem so­kára utána megy. A hordár naiv volt, és átvette. Az illető úr azonban nem akarta elfogadni, a mamát pe­dig hiába várták, eltűnt a fővárosból. Most a szegény hordár keres valakit, a­ki elfogadja. Valószínűleg a város árvája lesz. * Gyászbír, Ismét egy kitűnő jellemű hazafi el­vesztését kell jelentenünk. Bot­ka Imre Szath­­mármegye 1839—40-diki országgyűlési követe, s ugyan e megye 1848-diki országos képviselője aug. 28-án éjjel meghalt. Korai kimúlása nem csupán egy szerető család, hanem mindazok gyászát képezi, kik mélyen érezik, hogy e hazának próbált jellemű, szi­lárd hazafiakra mily nagy szüksége van. Áldás po­raira. * A kecskeméti ev. egyház által rendezett sorsjá­ték ügyében még egyszer és utoljára. Ezen sorsjáték kisorsolásának határideje, f. év octóber­­­je közeleg­vén , az egyház elöljárósága figyelmébe idézi a sors­jegyeinek elárusításával megtisztelt honfiaknak, meg­bízó levele azon jegyzékét, mely ismételve igy szól: „A sorsjegyekért begyülendő pénzt, valamint a ne­talán felmaradandó sorsjegyeket is, kérem 1. évi Sep­tember 1—10 a lelkészi hivatalra címezve küldeni. Az akkorra vissza nem küldött sorsje­gyek elkelteknek tekintetnek.“ Ehhez, midőn utóbbi kérelme az, lennének szívesek az ille­tők a tán még el nem keltek eladását még addig is megkísértve eszközleni, — ígéri, hogy a nyerendő számok, s a nyeremény tárgyak sorozatának jegyzé­kével rögtön a sorshúzás után meg fogja tisztelni. * Tarka újdonságok. A budai „Sängerhort“ cí­mű dalárda e hó 10-én a „Fácánnál“ dalestélyt ren­dez. Csak meghívás folytán lehet ez estélyen részt

Next