Fővárosi Lapok, 1864. október (1. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-18 / 238. szám
238-ik sz. Kedden, október 18. madó-hivatal. Pest, barátok-tere *7. sz. Első évfolyam 1864 /10 _____ _____ ^ FŐVÁROSI LAPOK "ifr Megjelen az ünnep utáni na- Hasábos petit sor . . 4 kr. pokat kivéve mindennap. ko- Bélyegdíj minden igronkint képekkel. IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. tetAskoT • • • 30 kr A BÁRÓ TÖRTÉNETE. — Elbeszélés — határ Emiltől. (Folytatás.) A báró végig járt vendégei közt és a termeken. Nem titkolta, hogy keres valakit. Végre az egyik teremben, hol csemegék voltak elhelyezve, arcának egy önkénytelen mozdulata elárulá, hogy akit keresett, itt föltalálta. Egy szőke, ifjú hölgy ült az egyik pamlagon, háttal fordulva a bárónak. Csak egyedül ült ott a körülötte levőktől elvonulva. A báró hozzá lépett, csöndesen egy széket helyezett mellé, s megszólította keresztnevén : — Adél! A szép ifjú hölgy ingerülten tekintett föl, s hátrább vonta magát a pamlagon. A báró szenvedélyes figyelemmel kisérte minden mozdulatát. — Báró úr, nevem ön számára nem Adél, hanem Barkay grófné. A báró ismét használta azt a hideg, sima mosolyt, mely egész arcának oly gúnyos kifejezést adott. — A grófné ingerült. Bocsánat a bizalmas megszólításért, hevem azonban elragadt. Ön szépsége mindig zavarba hozza nem csak nyelvemet, hanem egész lényemet. — Hizelgése, bókjai terhemre vannak. — Folyvást e hang grófné. Ön jól tudja, menynyire szeretem, s mégis egyetlen mosolyt nem tart meg számomra. Valóban azt kell hinnem, hogy férje bűvös eszközökkel tudja magához fűzni, mert megbocsát a grófné, ha Barkay grófot épen nem tartom szeretetreméltónak. Ön fiatal, alig 20 éves, a gróf kopasz fejű 60 éves, elhízott, mint a kaktus. Alakja nem kedves tehát. Modora nagyon is öreg uras. Valóságos adomakalendánom, s úgy bánik önnel, mint leányával, nem mint nejével, mert hisz erre képtelen. Ön nem szerelemből ment hozzá, csupán szülői akaratjából, mert Barkay gróf gazdag, s az ön családja tönkre jutott. Barkay grófné félbe akarta szakítani. — Bocsánat grófné. Engedje meg számomra azon kegyet, hogy beszélni hagyjon. — Asszonyom, én nem hiszem, hogy szereti férjét, s én fölajánlottam szerelmemet. Azt hiszem, tetszetős külsőm van, arcom nem a legruttább, s a 60 év még nincs sarkamban. Legyen a grófné nem. Én gazdag vagyok, s ezért hatalmas. Néhány hét alatt ép úgy elválasztják önt férjétől, mint engem nőmtől, s mi boldogok leszünk. Soha nem szerettem még nőmet legkevésbbé, önt grófné esztelenül szeretem. Fény, pompa, jólét, amit egy nő kívánhat, mind meg lesz körülötte. Mily unalmas, egyhangú napjai lehetnek önnek egy vén férj oldala mellett, kit a köszvény napokig gyötör, s önnek ápolni kell. A grófné fiatal, szép, s még nem élvezte az ifjúságot, csaknem a nevelőéből lépett egy éltes férj karjai közé, kinek nem annyira neje, mint inkább betegápolója. Grófné, nem esedeztem meg senki előtt, ön lát először esedezni és kérni. Ne taszítsa el szerelmemet. A báró hevesen nyúlt keze után. Barkay grófné fölállott s egyedül hagyta. Nehány pillanat múlva azután a tisztes Barkay gróf karján elhagyta az estélyt. II. Mint emlitve volt, Gyöngyösy báró nem régen érkezett külföldről Pestre. A báró, mint alig 10 éves gyermek hagyta el hazáját, s a meleg éghajlatokra utazott, mert utazásának oka betegség volt. Egyetlen gyermek volt, és nagy vagyonú szüleinek féltett kincse. Maga az öreg Gyöngyösy nem követhette fiát, mert az akkoriban mozgalmas politika és erősen fejlődni indult szellemi, élet hazájához kötötték. Az ifjú Gyöngyösy Lajos egy szigorú nevelő kíséretében, ki a távolban a szülői gondoskodás és orvos szerepét is játszotta, indult meg. Kik ismerték a vézna, sápadt gyermeket, kinek az utósó menhely gyanánt volt ajánlva Olaszország és Egyiptom rége, nem hitték, hogy megérje a 20 ik évet. Szülei aggódó remények közt bocsátották el a tisztes Bányaival, ki az ifjú báró mellé magával vitte 12 éves fiát is, aki különben egész családját képezte, s az idegen földön Lajosnak előre is nélkülözhetlennek tetszett. Gyöngyösy Lajos nem látta többé szüleit. Alig két év múlva anyja, ezután pedig nem sokára atyja is meghalt. Anyja bátyja, ki már előre haladt kort ért meg, sürgette az ifjú báró visszatértét. Bányái azonban úgy írta, hogy ez helytelen lenne, miután Lajos még folyvást beteges, s a hosszas szárazföldi és tengeri utat ki nem állaná. Úgy látszott, nagybátyja, ki család nélkül állott, nem kevesbbé szerette jobban Lajost, mint elhunyt szülei. Szorgalmas levelezésben állott Bányaival, s minden alkalommal erősen meghagyta, hogy mihelyt Lajos egészsége megengedi, hagyják el Egyiptomt és térjenek haza. Tíz éve múlt, hogy Lajos elhagyta hazáját, s így 20 dik évét betöltötte már, anélkül , hogy nevelője valami kecsegtetőt irt volna növeltje egészségéről. A nagybátya ismerte jól Bányait, ezt a szigoru, őszinte öreg urat, ki bizonyára nem késnék egy pillanatra sem a visszatéréssel, ha jónak látná. Teljesen megnyugodott abban, mit az öreg úr ott a messze földön határozott. Bányai egy ízben levert kedélylyel irta, hogy őt is súlyos csapás érte. Az ifjú báró egészsége ugyan egyszerre kedvező fordulatot vett, de saját fiát a leg-közelebbi járvány elragadta. A járvány az egész környéken dühöng még folyvást, így jónak látja e vidékét és fia sírját elhagyni, s kissé dél felé utazni. A legközelebbi levél már más vidékről érkezett, s a nagybátya másfél évig oda címezte a pénzküldeményeket. Másfél év múlva meghalt, összes birtokait báró Gyöngyösy Lajosra hagyva. Lajos báró, kinek !anyja is dús hozománynyal növelte a Gyöngyösyek javait, most egyszerre két millió forint évi jövedelemára lett. Nagybátyja jó rendben hagyott mindent, s minthogy közelebbi rokonai nem voltak, egyik barátját , Barkay grófot nevezte ki unokaöcscse gyámjául. Lajos báró több ízben irta gyámjának, hogy egészsége tökéletesen helyreállt, de mindazáltal még néhány évig külföldön akar tartózkodni, s minthogy , legfőbb szenvedélye az utazás, utazni akar. Hogy a báró szorgalmasan utazik, bizonyitották levelei, mellyek majd Indiából, majd Amerikából, később pedig Európa nyugati részeiből érkeztek. Vele utazott Bányai is mindenütt, ki a levélírás tisztjét most már csak ritkán vitte, s kit a báró igen megtört, elaggott férfinak irt, kiben az életet csak azon szórakozások tartják még fenn, melyeket az utazás nyújt. Egyszer az öreg Bányai haláláról tudósította Lajos gyámját. Az elaggott férfi elhalt valahol Amerikában, s a báró most egyedül állt. Különben nagykoruságát már elérte, s igy gyámja nem aggódott az Ifjún, kit boldogult Bányai mindig eszes, derék fiatal embernek mondott. A báró fölkérte gyámját, maradjon továbbá is birtokainak felügyelője. A gróf elvállalta, és gondolta magában, hogy Gyöngyösy ép oly kényelmü gondolkozásu four, mint sokan, kik nagy jövedelmöket külföldön fecsérlik el. Hogy kényelmü, eléggé bizonyította, hogy fejedelmi jövedelmét évenkint rendesen el szokta költeni. (Folytatása követk.) BONAPARTE EGYIPTOMBAN ÉS SYRIÁBAN. Thiers A. után franciából. (Folytatás.) A kiöntést csatornák jobban kiterjeszthetnék, a mellett, hogy a víznek sebességét mérsékelnék, a vízállásokat tartósabbakká tennék, és a puszta rovására a termékenységet kiterjesztenék. Sehol az emberi munka üdvösebb hatású nem lehetne , sehol a polgárosultság kívánatosabb nem volna. Egyiptomban a Nílus és a puszta harcolnak egymással, és a polgárosultság adná meg a Nílusnak az eszközt, legyőzni a pusztát és azt használhatóvá tenni. Mondják, hogy Egyiptom egykor húsz millió lakost táplált, a rómaiakat nem számítva. Midőn a franciák bevonultak, alig vola képes három milliót táplálni. A kiöntés körülbelül septemberben végződik. Ekkor kezdődik a toezei munka. October, november, december, január, február hónapokban Egyiptom vidéke a termékenység s üdeség elbűvölő tekintetével bír. Dús képek borítják, virágokkal van kirakva, s tömérdek nyáj legeli. Márciusban kezdődik a hőség; a föld oly mélyen megrepedez, hogy némelykor a ló sem járhatja veszély nélkül. A mezei munkának akkor vége van. Az egyiptomiak az év minden gazdagságát betakarították. A gabonán kívül Egyiptom termi a legjobb rizst, a legszebb főzeléket,cukrot, indigót, szennát, széksavat, lent, kendert, gyapjút,mindezt csodás bőségben. Olaja nincs, de azt átellenben Görögországban talál; hiányzik dohánya és kávéja, de azt mellette, Syriában és Arábiában találja. Azonkép fája sincs, mert nagyobb növényzet nem tenyészhetik ez évenkinti iszapban, melyet a Nílus a homokvirányon rak le. Néhány sycomor és pálma képezik Egyiptom fatenyészetét. A lakosság fa hiányában tőzeget éget. Egyiptom számtalan nyájat tenyészt. Mindennemű szárnyas állat csak úgy rajzik ott. Idevalók azon bámulatos lovak, melyek oly híresek a világon szépségük, elevenségük és gazdájukkal, bizalmasságuknál fogva, és ama hasznos teve,mely több napra képes enni és inni, melynek lába ki nem fárad a repülő homokban, és a mely élő hajóként vonul át a sövény tengeren. Kairóba évenkint számtalan karaván érkezik, melyek mint a hullámok özönlik el a puszta két oldalát. Egyik Syriából és Arábiából jön, a másik Afrikából és Barbaria széleiről. Ezek mindent hoznak, ami csak terem a nap országában : aranyat, ébent, tollakat, az utánozhatlan kendőket, illatszereket, mézgát, mindennemű zamatnövényt, kávét, dohányt, fát és rabszolgákat. Kairó a földgömb legszebb termékeinek nagyszerű raktárává lesz, azoké, melyeket a nyugatiak oly hatalmas szelleme soha sem képes utánozni,mert a nap teremti ezeket) és kiknek kényes ízlése mindig kiváncsiakká teszi őket. India kereskedelme az egyedüli, melynek a népek műveltsége soha véget nem vet. Nem szükséges tehát Egyiptomból egy katonai állomást csinálni, hogy az angolok kereskedelme erőszakosan legyen tönkre téve. Elegendő ott egy raktárt állitni, európai biztonsággal, törvények s kényelemmel, hogy a világ kincsei oda vonassanak. Az Egyiptomot elfoglaló lakosság, mint a felületén levő városok romjai több nemzet maradékának csoportjából áll. Kophták, Egyiptom régi lakói, arabok, a kophták hóditói, törökök, az arabok hóditói, im ezek a fajok, melyek nyomorognak oly földön, melyre nem érdemesek. Midőn a franciák bevonultak, a kophták száma legfölebb kétszázezer volt. Megvetettek s szegények lévén, mint minden kitagadott faj, a legraéltatlanabb dolgokra alkalmaztattak. Az arabok csaknem a lakosság egész tömegét képezék^^^^»v Mahomet társaitól származtak. Állásuk végtelte^L. t kölömböző volt; némely magas születésűek, kik\i^f.#'i!.’svi.