Fővárosi Lapok 1865. szeptember (200-224. szám)

1865-09-16 / 212. szám

Végre a vén asszony hosszú konyhakést hozott elő. Ennek volt azon nemes rendeltetése, hogy en­gem a másvilágra indítson , a­miért is egy nagy kö­­vön élesre köszörülte. E műtétet, mint gondolható, nem a legnagyobb gyönyörrel néztem. A félig elpislant tűz zord, kellemetlen világot vetett a vén banya csontos, ráncos arcára. A két férfi tökéletesen ittas volt, míg a harmadik — az indián t. i. — felemelt bárddal még mindig egy helyben állt, én pedig puskámat úgy tartottam , hogy senki bán­­tatlanul meg nem támadhatott. Kutyám majd rám, majd ellenségeimre tekintett. Tagjaim hideg verejtékben áztak; olyan vol­tam, mintha fürdőben ülnék. — No most — szólt a vén asszony. — Javában alszik , majd én elbánok vele, ti pedig azalatt e vö­rössel végezzetek. — S ezzel lassú, de szilárd lép­tekkel közeledett felém. Már épen puskámat akartam eldördíteni, midőn­­ az ajtón erős kocogás hang­zott. Gyorsan felugorván, kinyitottam az ajtót, s meg­­könnyült szívvel üdvözöltem a belépőket, két testes, izmos kanadai férfiút. Az indián örvendve lépe­t elő, heves tagmozdulatokkal mutatott a vén asszony két fiára: „E fehéret — úgymond — meg akarták ölni, s engem is, a vörös embert. Titeket, fehérek, az égi szel­lem küldött.“ A vén asszony a kést még a kezében tartotta, s ijedtében úgy állt, mintha a menyke csapott volna belé. Fiai rögtön bevallották, hogy anyjuk ingerelte őket a szándékolt gyilkolásra, minek folytán mind­hármuknak kezét lábát megkötöztük, s most már az indián széles jó kedvében diadalmi táncot járt. Másnap reggel a gonosztevőknek velünk kellett jőniek. E pusztaságokban, hol törvényszékek nincsenek, azon szokás áll fenn , hogy a nagyobb bűnösök laká­sait felgyújtják, őket pedig fához kötve, félig halálra ostorozzák. Ez történt a mi három latrunkkal is, s hol­­miukat a derék indián tette magáévá. Fővárosi hírek. * Az építendő országház szép stylle és hom­lokzata mellett, melyen Magyar, Erdély, Slavon és Tótországok, valamint Pest városának címerei fognak pompázni, kirívó ellentétet fog képezni a tőszomszé­­dos ronda kis ház, melyet a föld már anyira elnyelt, hogy fazsindelyei maholnap a kövezetbe fognak üt­közni. Ez azonban csak a szemet botránkoztatja, s más az, a­miért ellene szólunk. E kis fazsindelyes épület egy minden oldalról füstölgő szögverő gyár, mely kisebb és nagyobb bajokkal fenyegeti az or­szágházat. Többi közt — ha így marad — kéményei­ből füsttel mindig bőven el fogja látni az emeleteket, kivált ha a szél arra fú. Ennélfogva jó volna kisajá­títani. Úgy halljuk, a tulajdonos — fölhasználva e jó alkalmat — igen magasra tartja házát, melyet azelőtt fele áron is hiába kínálgatott. De tán mégis csak lesz mód benne, hogy e ronda kis tűzfészket eltávolítsák az országház tőszomszédságából. * Dr. Korányi Frigyesnek „Az idegbe­­tegségekről“ népszerű nyelven irt jeles értekezését a „Lloyd“ fordításban közli az „Orvosi hetilap“ után. Oly érdekes és kitűnő ismeretekkel irt munka ez, hogy csodálkoznunk kell a „P. Napló“ és „P. Hír­nök“ pozsonyi tudósítói fölött, kik a nagygyűlésen történt felolvasás után igen méltatlanul nyilatkoztak ez értekezésről. Valószínüleg eltévesztették a dolgot, s nem a munka becsét nézték , hanem az írót, kitö eredt. A „P. Napló,“ a méltán tekintélyes lap, mely szeret az igazság útján járni, önmagáért is igazságot szolgáltathatna ez értekezés írójának azáltal, ha közérdekű művét tárcájába szintén fölvenné. * A k­é­t Z . m­ft T. társulat szüreti kirándulá­­sában 500-an vehetnek részt. Több nem fér a gő­zösre. * A szerdai tüzeseteknél tizenegy ház égett le, s csak egy nem volt biztosítva. * A pestbudai dalárda sept. 30 diki dal estélyében (a lövöldében) Bognár Vilma B-né, a kedves dalénekesnő is részt veend, mi e dalestély érdekét mindenesetre emelni fogja. : * A szerdán reggel Gáláéról ide érkezett gyorshajóval egyetlen egy utas érkezett. A kolera miatt fennálló vesztegzárban többet tartóztattak vissza. *A „Magyarország és a nagy világ“ című képes lap mutatvány­száma megjelent. Igen dí­szes kiállítású és tartalmas lap, mely hetenkint egy­szer fog megjelenni. Szerkesztője Balázs Sándor, kiadó-tulajdonosa a Deutsch testvérek, elő-­­ fizetési ára egész évre 12 forint, félévre 6, évnegyed­re 3 forint. E mutatványszám elején R­e­i­tt­e­r Fe­renc főmérnök kőnyomatú arcképét vesszük, öt horvát képviselő arcképét, a dunai Pannónia híd ter­vét, mely eddigelé nálunk a legnagyobb fametszet, és több kisebb rajzot. A lapnak politikai rovata is van, melyet Fáik Miksa vezet. Másnemű cikkeket Balázs Sándor, Székely József, Szász Gerő sat. Írtak bele. Az egész szám valódi áldozatkészséggel van ki­ — 837 — állítva, s az „Ország tükre“ *) hamvaiból úgy támad f­öl, mint a megifjuló mesemadár. * Az „Ung. Nachrichten“ ehó végével megszűnik ugyan, de mivel a hív­­hirdetéseket német nyelven is terjeszteni szükségesnek látják, Emichnél egy kisebb német lapot fognak nyomatni, főképen a hirdetésekért. De ezek mellett a nemzetgazdászati, ipar, kereskedelmi és pénzügyi érdekek is képviselve esznek benne. * Az Új téri kioszkért Privorszky úr — tíz éven át — 1500 ft évi bérletdijt ajánlott, s e mel­­ett egészen új és diszes csarnok emeltetését. A je­­enlegi bérlő szerződése azonban még 1867 végéig terjed. * A nemz. színház igazgatási krónikáját intendáns m­aga újra egy önkényes tettel szaporitá. Ugyanis Podraczki Ferencz szabót, ki az intézetnél ennek kinyitása óta mint öltöztető működött, rögtön, minden bírói kihallgatás nélkül, egyes föladásra önhatalmilag elcsapta. — Hol vette az intendáns ur e szabadságot magának oly inté­zetnél, melynek fölül megerősített törvényei egyfor­mán köteleznek tagot és igazgatót. Quo usque tandem abutere patientia nostra? (Beküldetett.) Vidék. ** Torontálitól írja egy tudósítónk : „A szerencsétlen Sarficzky László, ki­nek haláláról a lapok közelebbről értesítették a kö­zönséget, a végzetes kimenetelű párbaj előtt néhány órával, szüleinek irt búcsúlevél alakjában végrende­leti intézkedéseket tett. Jóakaróinak és barátainak apró emlékeket hagyott hátra, így például azon disz­­kardját, melyet 1861-ben, mint esküdt, a bizottmányi közgyűléseken viselt, „tisztelete és hálája emlékéül“ Torontálmegye 1861-diki alkotmányos főispánja,beod­­rai Karátsonyi László urnak hagyományozta. Azon hölgynek, ki első szerelmének tárgya volt, szintén egy kis emléket hagyott oly kéréssel, hogy azt keb­lén viselje. Kedvenc fegyvereit barátai közt osztotta szét. Végre a leendő országház építésére évi részle­tekben lefizetendő ötszáz o. é. forintot rendelt. Ezen intézkedések mutatják, mily nyugodtan és mily lélekerővel ment a végzetes pillanat elé ezen ifjú, a­kiben az egész Torontál megye egyik leendett díszét gyászolja.“ ** Kalocsán Nagy Jakab, a tilinkó mestere, miután onnan meghívást kapott, sept. 16-án este hang­versenyt fog adni. ** A pro 111 on tori dalárda zengte az utósó hangokat Lisztnek, mikor Rómába utazott. Nemzeti zászló mellett mentek a vasúti állomáshoz, hol Köl­csey hymnuszát, és „Dicsőit téged nagy égi teremtő“ kezdetű dalt énekelték el. A vonat lelkes éljenzések közt szállította el Lisztet az állomástól. ** Nagy-Kanizsa, sept. 8. (M. J.) Tehát valósult a hír, hogy színészek láto­gatják meg városunkat. Szuper Károly jól szervezett társulata e hó 3-án Tóth Kálmán „A király házaso­dik“ történeti vígjátékéval kezdő meg előadásait.­­ Ezt követték „Szécsi Mária,“ „Lelenc,“ „II. Rákó­czi fogsága,“ és Weser Ludmilla hegedű-vir­­tuóznőnek a társulat tagjai közreműködésével történt hangversenye. A társulat tagjai közt első helyen a népszínházból ismert Molnárnét akarom említe­teni, ki nem csak „Zrínyi Ilonát“ játsza el tetszésünkre, hanem az említett hangverseny alkalmával „Ernám­ból“ egy cavatinát is igen jól énekelt. Palotainé „Szé­csi Mária“ és a „Lelencben“ találkozott a közönség elismerésével, azonban nem ment minden modorosság­tól , mely — játékának hátrányára szolgál. Ponori Róza népszinmű­ énekesnő — rokonszenves hanggal — szintén megérdemli az elismerést. A női személy­zetből megemlítendők még: Kendiné, Tóth Gizella, Szuperné, Révainé, Lakatosné és Komárominé, kik elég jó másodrendű színésznők. A férfiak közt Szupert kell kiemelnünk, ki már évek óta kedvelt komikus színész,­­ de nem találjuk fölöslegesnek őt arra fi­gyelmeztetni, hogy a „Zrínyi Boldizsár“-féle tragikai szerep nem neki való. Földesi volna a társulat hőssze­­relmese, de hang és színpadi otthonosság nélkül, csekély alakító erővel, igen bajos ily nehéz sze­repkörnek megfelelni. Kőmives, Gonda, Vezéri, Kendi, Ormódi, Füredi, Libera mindnyájan fiatal tehet­ségek, kik még csak ezentúl vívhatják ki az egri ne­vet. Legyenek mindig oly szorgalmasak, mint most. Lakatos monoton apaszinész. A férfi személyzethez tartoznak még Erdélyi, Loos, Tiszai, Vári és a vete­rán Veszprémi. E színtársulat, ha pár szakma kellőleg betöltve nincs is, vidéken a jobbak közé sorozható, és valóban jobb pártolásra volna érdemes, mint minőt Kanizsa közönsége tanúsít irányában. ** Visegrádi levelezőnk Írja: September ha 3­ dikán ment végbe az „Élet­­völgyben“ (Lebence) az utósó lövöldéi összejövetel, mely tánccal végződött. Vendégek nagy számmal je­lentek meg, még a távolabb vidékről is, köztök sok szép hölgy, különösen kitűntek : Vattay Gizella k. a. Pomázról, Nyitránszky Fanni és Izabella testvér­pár Vácról, és Laszlofszky-Turay Emma asszonyság Vi­­segrádról. — Lövészeti ünnepély lévén, a férfiak kö­zül megemlítem a legjobb lövőket, ezek: Weszely N. (főlövészmester), Roller Adolf (al-lövészmester) és dr. Rónay József urak. Pályadijak is voltak kitűzve , az utósó dij kiadása azonban nem történhetett meg, miután hamar este jön, ennélfogva Roller úr indítvá­nyára, a pályadij (gr. Széchenyi István fényképe bár­sonykeretben) mint az egylet tulajdona, a főlövész­­mester úr gondviselésére bízatott. — Az utóbbi na­pokban majd szerencsétlenség történt. Ugyanis három fiatal ember, a szép holdvilágos est által vontatva, a Dunán ladikázott, kettő evezett, a harmadik, több­szöri intés dacára, a ladikban állt, minden jól ment, míg a „Debrecen" gőzhajó nem jött; a hullámzó viz azonban ingáéba hozta a ladikot, igy az állva maradt elvesztette az egyensúlyt s a hullámokba esett. Sze­rencsére a bennlévők egyike lábánál fogva megkapta, és a másik segélyével a ladikba emelte. Megjegyzen­dő, hogy az illető úr nem tudott úszni. — Nem hagy­hatom említés nélkül a Sz. László helységében a ré­giség ellen közelebb elkövetett kíméletlenséget. Egy még a XIII. századból fenálló igen érdekes faházat ugyanis leromboltak. Valóban sajnos, hogy az illető egyének nagyobb gondot nem fordítottak ily ódon emlékek megőrzésére. ** Az esztergomi dalárda, mely a legutóbb Pesten tartott dalárünnepen is köztetszést vívott ki, f. hó 12-kén tartá Esztergomban (a nemrég megnyílt lövölde igen diszes helyiségeiben) dalestélyét. Ez al­kalommal újra bebizonyítá, hogy nem csak — mint egy pesti lap írta — „egésséges hanggal“ bir, hanem zsenge korához képest, már jelenleg is eléggé képzett. A dalelőadások között hallottuk Mendelsohn nagyhírű s Pesten is előadott korát a „m­űvészekhez“, zenekiséret mellett; — az esz­tergomi születésű, s itt közszeretetben álló derék ifjú zeneszerző Feigler Győzőnek az esztergomi dalárda számára írt szép „népdalát,“ továbbá a nagy tűz­zel előadott „Rákóczy indulót.“ A szép ösz­­hangzású és kiváló pontosságú előadásokat az igen nagy számú és díszes közönség kiváló figyelem és tetszésnyilvánításaival kísérte, s a jelen volt szerző­ket, különösen a dalegylet fáradhatlanul tevékeny két karmesterét, Bellovics Ferenc és Kiinda Rezső urakat, számtalan éljennel és tapsokkal jutalmazá. Az éneket derült vacsora követő, vidám felköszöntések­kel a mindenki által szeretett és közbecsülésben álló dalárdás elnökre s a jelen volt gyönyörű hölgykoszo­rúra stb. Ezután vidám,­­ majdnem reggelig tartó tánc következett, mely méltó záradéka volt az egész élvezetes estnek. Bár ha ily kedélyes és minden fest nélküli est minél több rendeztetnék a dalegylet által, de ne a lövöldének ily alkalomkor nagyon is szűk helyiségeiben, hanem például a fürdő-vendéglő nagy termében, vagy valamely erre alkalmasabb helyen. — b­. — a. *) Ez egykor szintén igen kedvelt lapot Gyárfás úr — egy irodalmi szerencsekisérlő — járatlansága tette tönkre. Mint az oláhfalusi ember a hegedűidet, ő is meg­próbálta a szerkesztést, a­nélkül, hogy előlegesen csak némi hírlapírói jártasságra is szert kívánt volna tenni. Uram! őrizd meg már időszaki irodalmunkat egyszer az ily hívat­lanoktól, kik egy-egy vállalattal szerencsét próbálnak, aztán f­eltűnnek, miután az irodalmi hitelen új és nagy csorbát ütöttek. Szerk. Bécsi hírek. *** A bécsi Károlyszínház igazgatója al­kudozásba lépett Ristorival, hogy a világhírű művész­nőt 12 előadásra megnyerje. Ristori asszony Prágá­ban október második felében lép föl. Stuart Máriát, Phedrát és Deboráth adja elő. Mivel ily közel van hozzánk, talán meg lehetne nyerni a nemzeti színház számára is egy-két előadásra. *** B c 1 e r e d i gr. államminiszter a bécsi jour­­nalisták „Concordia“ című egyletének új alapszabá­lyait, melyeket az előbbi kormány visszautasított, megerősítette. *** Egy bécsi vendéglőben most két férfiú lakik egymás mellett, kik tíz évvel ezelőtt a legvé­­resb, egymás ellen tűzzel vassal törő ellenségeskedés képviselői voltak. Ez O­m­e­r basa, a török genera­lissimus a keleti háborúban 1853-től 1855-dikig, és Tottleben tábornok, Sebastopol híres védelme­zője. Vékony fal választja el egymástól a szultán s a cár hadvezérét; kiséretük, oroszok és törökök, béké­sen állnak egymás mellett a folyosókon, s ha az egy­kori ellenségek most találkoznak, barátságosan s un­­doran kezet szorítnak egymással. *% A „Neue Freie Presse“ furcsa bakot lőtt. Jelentvén ugyanis, hogy az erdélyi román mű­velődési egylet jövő évi gyűlése helyéül Alba-Caroli­­nát (voltaképen Károlyfehérvár) választá, hozzáteszi, hogy ez más néven — Belgrád. Ez a lap különben nem csak a geográfiát tudja ily részul. *** A bécsi lapok hízott kacsákkal traktál­­ják olvasóikat. A múltkor Miskolcról táviratoztatták *

Next