Fővárosi Lapok 1865. október (225-250. szám)
1865-10-20 / 241. szám
241-ik sz. Péntek, október 20. Kiadó-hivatal: geet, baratok tere 7. sz. MáSOtUli OVfolyam 1865 Előfizetési dij: Félévre........................8 Irt. negyedévre ... 4 írt. Megjelelt az ünnep utáni napokat kivéve mindennap, koronkint képekkel. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NaPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Lipót utca 1. sz. 1. em. Hirdetési dij: negyed hasábos petit sor 5 kr Bélyegdij minden igtatáskor . . . 30 kr MF* Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhat a kiadó hivatal. Itt vagyok ismét ... Itt vagyok ismét zúgó hab fölött, Fehér virágos akácfák alatt; Hisz itt töltöttem anyi évet el, Oh, az idő mint elmegy, elhalad! . . Itt ösmert engem erdő, völgy, berek, Itt nyílt számomra anyi sok virág ; S mert lelkem ifjú, ábrándos vala, Örömben, búban szép volt a világ! Itt, — itt bolyongtam össze a mezőt, Mert az lelkemnek szentegyháza volt! Legszebb imát itt költött ajkamon A sok virág, a fényes égi bolt. . . Itt bámultam a szép természetet, S láttam munkában a nagy alkotót . . . Itt szállt szivünkbe forró szerelem, Itt mondtuk el az örök esküszét. Itt lettem boldog, — itt éreztem én Először ajkad forró ajkamon . Még most is érzem két forró karod , A mint ölelve kebeledre van . . . Mily szép is volt e kis múlt, — mily dicső! Volt benne anyi vágy, bú, szerelem, De hagyjuk ezt! — Most szebb az élet igy, Oh, jel ölembe kicsi gyermekem! Hajnalka. G I N E R R A. Lauka Gusztávtól. (Vége.) Golyóbics tulajdonképen mit sem hitt, s talán épen azért folytonosan remélt; ő még e percben ne mondott le a Ginerra szerelméről. Bercsy Győző hacsak szerit tehette a Ginerra közelébe lopódzott, s mit ékesszólásával nem birt, melancholikus pillanataival igyekezett kierőszakolni. — Bercsy úr is ellenségemül szegődött, megérdemeltem-e a neheztelést? — kérdezé Ginerra elbájoló hangjain. Bercsy nem válaszolt, de kényezett. — Mégis kegyetlen a sors a tudományos emberek iránt. Miért hogy azokat csak szívvel lehet kielégíteni ! Vitorlásy kizárólag Golyóbics lépéseire figyelmezett, szemeivel annak mozdulatait, füleivel annak nyilatkozatait kísérte, azon egyszerű okból, mert a kétes jellemű asszonyok irányában szerencsés kópé, elhitette e tengeri fókával, hogy a büszke és hideg Ginerra már szerelmi hálójában érdekel. Az ügyes és szellemdús Ginerra már korábban felismerte emberét, s csak az alkalomra várt, hogy erkölcsileg megsemmisíthesse. Gróf Novaroda is kileste az alkalmat, hogy Ginerrával még egyszer társaloghasson. — Nagysád engem nem akar megérteni ?! — Sőt ellenkezőleg, önök nagyon is érthetően szoktak beszélni. — Talán nem bízik bennem ? — Mi szükség volna ott bizalomra, hol ügyletről vagy üzletről szó sem lehet. — Esküszöm, hogy nőül veszem ! — Én megesküdtem, hogy nem fogok férjhez menni. — Gondolja meg nagysáb . . gróf Novarodához. — Én mindig szivem szerint választottam a férjeket, s most is, ha esküm nem kötelezne, nem gróf Novarodát választanám, hanem Bercsy Győzőt. Oh ha e nyilatkozatot gróf Novaroda nem hallotta, s’ha Bercsy Győző hallotta volna ! A gróf nem ment, hanem eltűnt a társaságból. — Kedves doctorom, ha még sokáig időzném Pesten, egyedül maradnék lelkem barátjaival; ilyen barátok pedig vajmi kevesen találkoznak. — A fővárosi divaturak csak az olyan társaságokat keresik, hol szerelem van, vagy teritett asztal. Dr. Gólya nedélyes ember volt és szeretett tréfálni. — De regkimélik-e azután az ilyen társaságokat ? — Addig bizonyosan, mig e céloknak megfelelő jobb társaságokat nem találnak. — Minő kedves emberek, kár hogy azonnal föl nem ismerhetők. — Épen úgy öltözködnek, s úgy viselik magokat, mint a társadalom legjolidabb egyénei. — Egy győzelmem mégis van: gróf Novaroda és báró Újkori társaságunkba alázták magukat. — Hol negyvenezer forintos évi jövedelmű partiéröl van szó, ott semmiféle szagtól se iszonyodnak. — De tájékozhatván magokat, azonnal meg is szöktek. — S bizonyosan nem a társaság felett fognak viccelni, hanem nagyság felett. —Inkább vicceljenek felettem, hogy sem vagyonomat elprédálják, s engem cserben hagyjanak. A társaság percről percre élénkült, már csak Golyóbics maradt, ki szeretett házasság nélkül, és Bercsi, ki nősülni szeretett volna. Pintyőke szavalt a szerelemről és szabadságról. — Golyóbics megint sugdosódott. — Ha már csakugyan el akarnék kárhozni, a pokolba más garde de dame-ot választanék. Ezt oly hangosan mondá Ginerra, hogy mindnyájan figyelmesekké lőnek. Golyóbics is elkezdett unatkozni. A tengerész fennszóval kacagott. — Ginerra nagyság! meddig élvezhetjük még Pesten becses társaságát ? — kérdé a hivatalnok vágyólag, s az egekre tekintett. — Négy nap múlva elutazom ! kik társaságomban jól találták magokat, falusi magányomban is szívesen látott vendégeim lesznek, s mindent el fogok követni, hogy ne unatkozzanak. — Özvegy ne falun! lehet , ennél unalmasabb valami! — Bercsy Győző örült, hogy Jean Paulnak ez alaptételét érvényesíthette. — Egyetlen egy dolog lehet unalmasabb ! Nő egy unalmas férjjel oldalánál. Hogy a társaság Bercsyn ne mulasson, Ginerra folytatá: — Ne higyjék uraim, mintha csak a nagyvárosi társasélet nyújtana szórakozást és változatosságot. Falun is találkoznak igen kedves és szellemdús emberek, kik lelket, és élénkséget kölcsönöznek a legklassztabb társaságnak is, anélkül, hogy a nőket szerelmi vallomásaikkal és házassági ajánlataikkal folytonosan gyötörnek , s ha több jogokat igényelnek is mint a nők, anyit a nőknek is megengednek, hogy ha özvegyen akarnak maradni, özvegyen maradhassanak, s ha nem akarnak szeretni, ne szeressenek. Golyóbics és Bercsy sokat hallottak és tapasztaltak, de az első azt nem bírta megfogni, hogy maradhat egy nő ha férjei emlékéhez, a második pedig azt, hogy lehet egy tudós és becsületes ember házassági ajánlatát visszautasítani. A mulatók Pesten váltak el egymástól, Ginervát a solid dr. Gólya kisérte szállására. V. Már a következő napokban tapasztalhatta Ginerra, hogy a sértett hiúság és kijátszott kalmárszámítás megkezdették boszorokat. Bercsy egy novellában úgy fedte Ginerrát, mint szívtelen gőgös asszonyt, ki csak cím, rang és gazdagság után vágyakodik. Gróf Novaroda épen ellenkezőleg azt híresztelé, hogy Ginerra a legközönségesebb társaságokban is jól találja magát, ha személyének tömjéneznek, s az udvarlást és szerelmi vallomásokat a legkétesebb jellemű emberektől is örömest elfogadja. Báró Újkori kipuhatolta, hogy Ginerra vagyona s jövedelme nem fedezik adósságait, s hogy esküje ellenére is férjhez ment volna, ha egy milliomos akadt volna. Az ügyvéd mint hős mutatta be magát, kinek sikerült barátja tapasztalatlan fiát, e routinirt nő körmeiből megmenteni. Golyóbics egekig magasztalta, de midőn erényeit emlegették, mosolygott, s kifordította medaillonát, melybe ki tudja, kinek fürtéit rejtette el. Ginerra azért igen jó hangulatban maradt, s a búcsúestélyen igen kedélyesen mulatott barátai és barátnéival. — Kedves orvosom, hallotta, s olvasta ön, a mit egykori jó barátaim rólam írtak és beszéltek ? — Remélem, hogy azért nem leend embergyűlölő, s nem fog meghasonlani páratlan kedélyében. — Dehogynem ! — Ha ismét Pestre jövök, bezárkózom és nőbarátnéimat sem eresztem magam elé. — válaszolt Ginerra mosolyogva, s kezét nyújta az orvosnak. — Ha szemtelenek nem volnának, nem örülhetnénk a nemeslelküeknek! — S ha ellenségeink nem volnának, szerezhetnének e boldogságot jó barátaink ? — A főváros nyújt legtöbb gyöngyöt és szemetet, s csöndes falusi magányaink csak azt az előnyt nyújtják, hogy ott könnyebb azokat meg- és kiválasztani. — A fővárosban sokat adnak, de sokat is kívánnak, ott sokat, sőt mindent örömest tesznek, számítás és érdek nélkül. — Egyetlen embert mégis sajnálok ! — Kit? — A tudós Bercsyt! — Azt kell pedig legkevésbé sajnálnia. A tudós emberek hamar találnak vigaszt az írás szavaiban. Sajnálatra méltóbb lények Novaroda gróf és Újkori báró, azok a nagyság évi jövedelme nélkül okvetlenül tönkre mennek. Az orvos a pályafőig kísérte Ginerrát. Ott voltak Golyóbics és Vitorlásy is. Golyóbics benső indulattal emelé Ginerra kezeit ajkaihoz. Ginerra gúnymosoly közt szólít Vitorlásyhoz: — Ön nyert Vitorlásy! Ha szivemet elejteném, előbb engedném meg, hogy inasom vegye föl, mint ez ember. Golyóbics még ezután is mosolygott. Midőn a vonat elrobogott, komoly arccal jegyze meg dr. Gólyas Vitorlásy előtt: — Mi lett volna e nőből Párisban ! — Mi lett volna belőled! — válaszolt Gólya megvetéssel, s odább állt. A FALU ÖRDÖGE. Regény. Irta Friedrich Fr. (Folytatás.) E győzelem valóban nagy figyelmet gerjesztett, valamint Henrik, úgy a lovak is közbeszéd tárgyai lettek a vásárban. Százanként jöttek a lovakat bámulni. A földmives pillanatra sem távozott mellőlök, s ha valaki azt a kérdést intézi hozzá: „Eladók-e a lovak? — kevélyen válaszoló: „Ötezer tallérért sem adom, különben nem is használhatnátok őket, mert Henriken kivül senki sem képes velök bánni, és senkinek sem engedelmeskednek. Az öregnek minden szava fokozá György