Fővárosi Lapok, 1866. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1866-09-01 / 199. szám

„Wanderer“ írója — ennélfogva várható, hogy gróf Szapáry Antal, nehogy a szükséges vállalat miatta végkép meghiúsuljon — az elnökségtől vissza fog lépni.“ **# Brünn­ben sok porosz lett a kolera ál­­­­dozata. Az elhunytaknak bajtársaik diezes síremléket emeltettek hamvaik fölé. Alatta 1800 porosz nyugszik. K­ülföld. *** Szőke és barna. Dobson az egyik new-yorki lapban egy cikket írt a hölgyekről, mely­ben a többi közt azt is mondta : „A szelídség, házias erény leginkább a szőke hölgyek tulajdona. A báj náluk tisztább és eszményibb. Egy ideál fogalma min­dig dús szőke hajban és kék szemekben egyesül. Ra­fael és Correggio Madonnái is szőkék, s nem tudom, hogy valaha festő barna Madonnát festett volna. Bár sem a történelem, Bem Plutarch föl nem jegyezte, a házias erényekben gazdag Corneliát alig képzelhet­jük másként, mint szőke hajjal és kék szemekkel. Szobrászi szépek a barna hölgyek közt vannak, de a báj hiányzik náluk. Szenvedélyesek és a férfias erélyt, bátorságot náluk találjuk föl. A történelem mondja, hogy Judit, Kleopatra, a Gradhusok anyja és D’Arc Johanna barnák voltak.“ Harmad napra a „Csön­­gettyűben“ egy válasz jelent meg dr. Dobson úr cik­kére. „Uram! — Így kezdődik a válasz, — én(Joch­­mus) nem szoktam ugyan forgatni a tollat, de önnek meg tudok felelni, mert ön a levegőbe beszélt. Ön szenvedélyes, mint egy barna hölgy (az ön fogalmai szerint), pedig ön szőke volt, midőn még meg nem őszült, én nyugodtan szólok önhöz, minden szenve­dély nélkül, bár oly barna vagyok, mint a kőszén, ön itt, az egyenlőség hazájában a szőke nőknek nyújtja a legtöbb előnyt. Egyenlőség Dobson úr! Én mind a szőkéket, mind a barnákat egyenlőn tiszte­lem, és sajnálom, hogy ön megkülönböztetéseket tesz. Ön azt mondja uram, hogy a szőkék tulajdonai a há­zias erények. Van szerencsém önnek emlékezeté­be hozni boldogult anyját, kit igen jól ismertem. Ő valóban szobrászi szép volt , haja és szemei sötét feketék. Nem volt-é ő minden házias erények­ben bővelkedő asszonyság? Nem siratta- e rinden isme­rőse, midőn harmadfél év előtt meghalt. Én nem tá­maszkodom a történelem bizonyságaira, de azt hi­szem, hogy Cornelia ép úgy lehetett barna, mint sző­ke, s azt sem hiszem, hogy az ön által említett fér­fias lelkű hölgyek barnák lettek volna. Én napjaink­ból hozok föl példákat. Leányom Anna, ki még csak Bertalan napján lesz 18 éves, világos szőke hölgy, s ezelőtt két évvel idősb fiamat Dicket a déli csatatér­re kisérte, s ott a sebesültek között oly férfias erélyt tanúsított, milyent ön nem akar föltenni a szőke höl­gyekről. Ezt Grant tábornok is bebizonyíthatja ön­nek. Nem (született Savage Sára) barna, s a házias és családi erények valódi példányképe. Esküszöm önnek, hogy úgy van. Idősb leányom Emmi — isten nyugtassa, — barna volt, s kérdezze meg ön szomorú özvegységben maradt férjét Teynham Vilmos könyv­kötő urat, nem volt-e a legkitűnőbb nő, ki egy év előtt a vörös himlő áldozata lett, mely szeretett fiúcs­kájáról ragadt reá, kit éjjel nappal ápolt. Higgje el dr. Dobson, hogy barna hölgyekről is ép úgy lehetne Madonnákat festeni,mint szőkékről, hogy az olasz mű­vészek szőkéknek festették, ez ama emberi gyarlóság­ban talál magyarázatot,hogy rendesen olyat óhajtunk,a­mit nem bírunk. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az olasz nők mind barnák. Igaz, bátor vagyok önt arra figyelmeztetni, hogy a bűnbánó Magdolnát is szőkének festik. Nos dr. Dobson úr, mit szólunk mind­ezekhez ? Szolgája Dobson úr! Jochmus Károly.“ Érdekes és sajátságos polémia. *** Paris még mindig több színházat óhajt. Csakugyan foglalkoznak is ott az eszmével, hogy két új színházat emeljenek. „** Verdelet, a theatre français egyik ked­velt színésze, közelebb a színpadon játék közben el­­siklott és lábát törte. Galamb történet. Ezelőtt két évvel Schwerinben két fiatalember kötött barátságot. Barát­ságuk onnan származott, hogy szerelmesek voltak.Az egyik B., ki Stralsundból való volt, egy schwerini gyámok leányát szerette meg, a leány bátyja S. pe­dig unokahúgát. Nem sokára B. ék visszamentek Stralsundba. A két fiatal­ember azon törte fejét, mint levelezhetnének együtt minél gyakrabban, hogy ked­veseikről hírt hallhassanak. Az a regényes gondola­tuk támadt, hogy galambokat alkalmaznak. Kevés idő alatt, de nagy fáradsággal­­ pár galambot tanítot­tak be, s a levelezés folyt. A két város közt napon­kint kétszer közlekedtek a galambok, vitték és hozták a levelet ugyanazon nap alatt. Ez így folyt egész jul. végéig. A galambpostázás nem volt titok, a két barát minden ismerősének elmondta. Egyik nap azonban megjelen B.-nél a stralsundi postaigazgatóság egyik hivatalnoka, lefoglalja az ott levő galambokat, s mint foglyokat a hatóságnak szolgáltatja át. A vád az volt, hogy a levelezés által a postát károsították. A stral­sundi postaigazgatóság táviratozott Schwerinbe, hol hasonlóképen elfogták a galambokat. A két posta­­igazgatóság pert kezdett B. és S. ellen ; a galambok által szállított levelek számát és súlyát a két ifjú es­küvel erősített vallomása után akarja megtudni. A galambok ezalatt folyvást el vannak zárva, s négy közülök már kiszenvedett. Most a két fiatal ember a kiszenvedett galambok árát kéri. Minthogy pedig ezek kitűnő példányok, és ,dressirozva voltak, 100 tallért kíván egyért-egyért. Érdekes pör. A berlini „Anzeiger“ következő föl­­hívást tesz közzé : „Schleif Antal olmützi születésű, a 34. osztrák lovas­ezredhez tartozó őrmester, a na­­chodi kórházban sebeiben meghalt. Leveleket, egy gyűrűt és ezüst órát hagyott hátra, melyeket öcscsé­­nek, Ferencnek kezébe rendelt juttatni. Schleif Fe­renc tehát felszólittatik, hogy címét dr. Gschaider Mór 4-dik gyalogezredbeli főorvossal tudassa. A le­vél a 4-dik gyalogezred parancsnokságához címzen­­dő.“ — Mindenesetre említésre méltó, hogy egy meg­halt végkivánságát a porosz katonai hatóság oly pon­tosan teljesíteni óhajtja. *% Lakoma -Statistik­a. Philadelphi­ában nem­régiben egy gazdag ifjú pár kelt egybe. Az egybekelési lakoma másfél napig tartott, 170-en voltak jelen, s példás étvágygyal ettek ittak. Az el­pusztított ételek és italok menyisége elég lett volna egy középszerű vár élelmezésére három hónapig. El­fogyott ugyanis : 83 tyúk, levesnek elkészítve, 200 csirke, rántva és sütve, három véka burgonya, mint mellékétel, 21 tök, 70 fácán, harmadfél mázsa marha­hús, három bornyú, egy négy mázsás sertés, két véka finom liszt, egy véka griz, 20 font rizs, 150 zsemle morzsája, 270 citrom, 400 narancs, 260 ananász, 500 tojás, két font fahéj, 80 font zsír, 50 font vaj, 40 irce tej és tejföl, 500 uborka, 280 üveg champagnie, s a különféle borokból négy akó, 500 szivar, 9 font do­hány, stb. Mindenesetre jól hozzá láttak a vendégek. *** A párisi divat a női kalapokra ter­jesztette ki minden figyelmét, s figyelme abból áll, hogy a kalapokat mindig kisebbre szabja. Már­is alig takarta valami a főt, s csak megeretetéssel lehetett mondani, hogy a párisi hölgyek nem hajadon fővel járnak. A legújabb divat kezei közt még jobban meg­fogyott a kalap, az a kalap tudniillik, melyek szín­házakban vagy látogatások alkalmával használnak. Különben ez már nem is kalap, csak fejdísz, dacára hogy fátyol van rá függesztve. Ez nem egyéb, mint egy csipkéből készített rózsa. Sem nagyobb, sem ki­sebb, mint egy rózsa, s négy röf csipkéből kitelik. A fej tetejére tűzik föl, nem azért, hogy takarja a főt, hanem hogy összetartsa a hajat. Szinök rendesen rózsaszín, vagy világos kék. Oldalt hosszú szalag lóg le róla, elöl pedig fátyol. Gondolni lehet, hogy tömött haj szükséges hozzá, s minthogy ezzel nem minden hölgy van megáldva, a fodrászoknak jó keresetük lesz. Úgy látszik, a párisi divat a fodrászok zsoldjá­­jában áll. A photographiát is igénybe vették. A zseb­kendők sarkában photograph képek vannak,néme­lyikben négy is, az illető maga, szülei, testvérei, vagy barátja. E képek a mosás után is tisztán ott ma­radnak. *%Harc a kannibálokkal. Már ré­gebben írták a lapok, hogy a­ „Fulton“ francia hadi gőzösnek egész csatája volt Új-Caledoniában a kan­nibálokkal. Most már részleteket is közölnek. A kan­nibálok készültek voltak a „Fulton“ ellen, mert a Hebridákról elszállították Caledoniába az angolokat, kiket a kannibálok mészárolni kezdtek s azután meg­ették. Midőn a „Fulton“ még egyszer visszatért, a kannibálok nem engedték a legénységet partra száll­ni, a kiszálló hajókat megtámadták , s oly makacsul küzdöttek, hogy ezeknek vissza kellett evezni. A „Fulton“ nem használhatta ágyúit, nehogy saját em­bereiben is kárt tegyen. A kannibálok sajkáikon egész a hajóig mentek. Itt ágyúztak reájuk, de csak akkor tértek vissza, midőn már három sajkájuk elmerült. Az elesett matrózokat magukkal vitték, s valószínű­­leg­­ megették. Új Caledoniánál sokkal véresebb volt az összeütközés. A vad nép egy sziklaormon rej­tőzött el, a­mint megpillantották a közeledő „Ful­­tont.“ E szikla egészen benyúlt a tengerbe, s ez alatt szoktak horgonyt vetni a hajók. A­mint a hajó lebo­­csátotta horgonyát, a kannibálok hajlékony rudak segélyével gyantás és szurkos égő csomagokat dob­tak a fedélzetre, úgy hogy ott nem sokára a pony­vák és kötelek égni kezdtek.­­ A legénység ol­táshoz fogott, de a folyvást hulló tűzlabdák közt nem maradhatott. Kétszer ágyúval lőttek a kannibálokra, de ezek a szikláktól fedezve voltak. Hirtelen fölhúz­ták tehát a horgonyokat,s a „Fulton“ távolabb ment. Biztosságban lévén, a legénység­­ hamar eloltotta a tüzet, azután csolnakokba szállt. Öt, kannibállal telt sarka jött elibek, de ezek a sűrű puskatüzet ki nem állhatván, visszatértek. A parton félóráig folyt a csata, 163 kannibál esett el. A franciák részéről né­gyen haltak meg, s a kapitány fején sebet kapott. Párbaj. Hamburgban nagy feltűnést okozott egy szomorú kimenetelű párbaj, melyet aug. 18-án testvérek vívtak egymás közt. Mindketten egy hölgyet szerettek, ki az ifjabbnak, Jánosnak adott elsőséget. A testvérek e miatt már régen rosz viszony­ban voltak, kerülték egymást. A tavaszszal az idősb megkérte a leány kezét, de kosarat kapott. Ez elke­serítette, s minthogy néhány nap múlva öcsése meg­kapta a leány kezét, kihívta párbajra. A párbaj ek­kor kardra ment, s az idősb fivér vállán súlyos sebet kapott. Sebéből azonban kiépült, de öcscse iránti gyűlölete növekedett. Öcscse menyegzője szept. 3-ra volt kitűzve. A múlt hó 14-én meglátogatta, keserű szemrehányásokat tett neki. Nagyon keményen össze­zördültek, úgy hogy Honig János, bátyját inaséval kidobatta. Bátyja másnap kihívta, s aug. 18 án pisz­tollyal párbajoztak. János oly veszélyes sebet ka­pott mellén, hogy két nap múlva meghalt. Az idősb Honig azonnal elhagyta Hamburgot. *** Zsidó DS konzul. Manteuffel porosz tábornokot Frankfurtban egy pompás palotába szál­lásolták be. A tábornoknak nagyon tetszett a palota és a drága bútorzatú szobák. „Kié ez a palota?“ kérdezte. Megmondták neki, hogy a­ báró Rotschildé. „Ejnye be kár — mond a tábornok, — hogy egy zsidóé!“ A szolgák természetesen elmondták Rot­­schildnek, mily kicsinylőleg szólt róla a tábornok.Más­nap Rotschild meg akarta látogatni Manteuffelt, a bejelentett magát, hogy „Rotschild, a zsidó, kíván beszélni a tábornokkal.“ A válasz az volt, hogy a tá­bornoknak most nincs ideje elfogadni. A következő nap Rotschild a franciák császárától Frankfurt francia konzulénak kineveztetését kapta meg. Ekkor az Író­asztalhoz ült, s azt irta Manteuffelnek : „A francia császári konzul, b. Rotschild kivánja, hogy a tábor­nok ur ma meglátogassa.“ És Manteuffel tábornok csakugyan el is ment hozzá. 824 — Szerkesztői üzenetek. Frankl István tanár úrnak. Kaptuk, köszönjük. Az ó­kori tanulmányok többi részét is szívesen fo­gadjuk. I­rak. A francia nő növeldéséről azóta mit sem hallunk. Akkor a terv hírét beküldék, de azóta hall­gatnak vele. A párisi címet nem leltük meg a kiadó hivatalnál, de értesülni fogunk róla, s akkor megüzen­jük. A „Jobbágy leány“ című beszélyt a „Bazár“ szerkesztője nem adta át. El fogjuk kérni tőle. 11. Bérlet NEMZETI szünet. SZÍNHÁZ. Pest, szombat szeptember l-jén 1866. ELINGER JÓZSEF úr vendégjátékául: AZ AFRIKAI IVÓ. Opera 5 felv. Irta Seribe. Fordították: Böhm Gusz­táv és Ormay Ferenc. Zenéjét szerzette Meyerbeer Jakab. Az 1-ső és 2-dik felvonásbeli uj diszletet fes­tette Horn Róbert; a 3., 4. és 5 ik felvonásbelieket Lehmann Mór cs. kir. udvari színházi diszn­ő. Az uj jelmezek részint Párisban készültek, részint párisi minták után Papp József főruhatárnok felügye­lete alatt készíttettek. Az ékszerek egy része Páris­ban, egy része párisi minták szerint Zimmermann mű­helyében készültek. A cachirozott kellékek G­r­ub­e­r Antal művei. A negyedik felvonásban előforduló nagy díszmenetet és táncot betanította Campilli Frigyes, balletmester; előadják : az összes balletszemélyzet, a tánciskola növendékei és az énekkarszemélyzet. Az előadásban a nemzeti szín­házi színész­eti tanoda növendékei is részt vesznek. Fő-zeneigazgató : Erkel Ferenc. Rendező: Böhm Gusztáv. SZEMÉLYEK: Selika.........................................Pauline. Ines......................................... . Bognár V. B.-né. Vasco de Gama.........................Ellinger J­­ur. Don Alvar...................................Fekete. Nelusko.........................................Simon. Don Diego, tengernagy.... Kaczvinszky. Don Pedro, a portugali királyi tanács elnöke........................................Köszeghy. Fő­inquisitor...............................Ormay. Nagy bramin...............................Bodorfi. Anna, Ines komornája .... Korcsek Leop. Ajtónálló....................................Hubenai. Egy indus....................................Bognár. Matróz.........................................Széphegyi. A titkos tanács tagjai. Főnemesek. Tengerésztisztek. Braminok. Indusok. Katonák. Matrózok. Amazonok. Bayaderek. Női testőrök. Szerecsenek. Történik az 1-ső és 2-dik felvonás Lissabonban , a 3-dik egy ha­jón, a 4-dik és 5-dik egy szigeten az indiai tengeren. Kezdete 7 órakor, vége 10-kor. Tulajdonos és felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. — Kiadja és nyomatja EMICH GUSZTÁV magy. akad. nyomdász .

Next