Fővárosi Lapok, 1866. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1866-11-08 / 255. szám
téveteg napsugár. A tetszetős könnyed kezelés és széles modor, szóval a „kefe munka“ — mint a franciák mondják — sok gyakorlottságra s materiális szorgalomra mutat ; de ami e nagy tájkép fölfogását és elrendezését illeti, csaknem azt mernék mondani: megérzik rajta, hogy Brodszky néhány évig csupán a fényírógép camera obscuráján keresztül nézte a világot. Mintha a természet keretéből csak találomra kirántott darabot akarna mutatni , anyira hiányzik művében az értelem és kedély finomabb csiszolata : az egyszerűség, a harmónia. Mindkettő pedig kiváló előnyét képezi ugyancsak Brodszky Sándor egy más művének , a „Dachstein“ című tájképnek, melyet a társulat tavaly szintén visszanyert, s ez idén újra ki fog sorsolni. A többi tájképek sorában, mint igen magyaros szó, kedves művet, megemlítjük még a Lotz Károlyét, (tájrészlet juhcsoportozattal) s csupán erélyes jó szinezete miatt a Than Mórét : „Tápió-bicskei hid“ címe alatt, mely az 1849 dik évi hadjárat alatt lett nevezetessé. Az állatkép csak gyéren, mindazonáltal egy kiválóan becses és nagy értékű mű által van képviselve, a „Lóitatás“ című festmény által Lotz Károlytól. Mint látjuk, e nagy tehetségű művész nevével a festészeti műfajok minden ágában találkozunk. A csendélet köréből Ujházy Ferencnek néhány igen sikerült műve van a tárlatban. Sódaros csendélete valóban étvágygerjesztő mű, mit a többiben a gyümölcs , az arany és ezüstkészletek hasonlókép ízléssel és finom részletezéssel kezelvé. Ugyan e fajú műveket állítottak ki még Suszter Lajos és Schaffer Béla. Amannak gyümölcse már kissé modoros, ennek konyhai csendélete pedig csupán a prózai színezet által veszt értékéből. Vízfestményeket Than, Barabás és Kimkovics Béla állítottak ki. Az utóbbinál, „műutazók“ című műve nyomán, humorral rendelkező tehetséges kezdőre ismerünk. A plasztikai művek sorában ott találjuk Aradi Zsigmond „Búsongó Rómá“-ját. Igen gondosan kezelt szép tanulmányr, mely a fiatal művésznek mindenkép ajánlatáúl szolgál. Allegoriának,azonban már modern öltözeténél fogva sem illik be. Érdekelni fogják továbbá a látogatót .a Dinner Ferenc és Minich József fafaragványai, Dunaiszky, Szandház és Marsalkó márvány és terracotta művei. — Szandház szobrában, maga a márvány keménységű szép fehér anyag is a művész találmánya, mely újonnan föltalált anyag hasznavehetőségéről vegyészi tekintélyeink a legkedvezőbb modorban nyilatkoztak. íme, bevégeztük szemlénket, s midőn gondolatban még egyszer végig futunk a látottakon, azon eredményhez jutunk, hogy idei tárlatunkon megérzik bizonyos kimerültség, s hogy a múltakhoz képest a művészeti sikernek inkább csökkenését, mint haladását jelöli. Nincs mit csodálkoznunk rajta, sőt azon kellene csodálkoznunk, ha ellenkezőt tapasztalunk volna. A lefolyt esztendő rendkívüli izgalmai, a közállapot aggasztó körülményei, melyek a művészt csak úgy sújtották, mint bármely polgárát e hazának, nem voltak kedvezők a művészi termékenységre. Hozzájárult az országos ínség, az anyagi nyomorúság, melynek súlya alatt az országos intézetek csak úgy szenvedtek, mint magán társulatok és egyesek. (Bizonyítja ezt a többi között csak azon egy körülmény is, hogy a képzőművészeti társulat műcsarnokából az egész év lefolyta alatt csak egyetlen egy kép kelt el magán úton.) Ha mégis, mind e szomorú körülmények dacára, melyek kíméletet és elnézést látszanak parancsolni, a szokottnál nyíltabban mondtuk ki véleményünket szemlénk folytában egy és más mű vagy művész fölött : eljárásunk igazolására akárhány okot lehetne fölhoznunk. Mindenekelőtt azért tettük, mert elérkezettnek hisszük az időt arra, hogy hazai képzőművészetünk termékeire is ugyanazon mértéket alkalmazzuk, milyet külföldön szokás alkalmazni. Hogy csak azt mondjuk „szépnek“, amit az értelmes külföldi is szépnek mondana, s merjük valahára kimondani kárhoztató ítéletünket az oly művekre, melyek föltétlen magasztalását itthon közönynyel hallgatni már megszoktuk ugyan, de melyek védelmét az élesebb szemű és elfogulatlan külföld irányában a világért sem mernék elvállalni. Szükséggé vált immár az élesebben körültekintő bírálat az úgy nevezett „fiatal tehetségekkel“ szemközt, kiknek ismét fiatal újdondászok a nemzeti dicsőség kincstárából évről évre hosszabbodó hitelrovatot nyitottak ; és szükséggé vált a szigorúbb ellenőrzés azon régibb művészekkel szemben is, kik — noha jobb művek alkotására képesek volnának — a közfigyelem és bírálat hiánya által elringatva, lassankint megfeledkeznek azon tiszteletről, melylyel a közönség irányában minden körülmény között tartoznak. De valóságos kötelesség alakját ölti föl a szigorú ítészet azon jelesebb művészeink irányában, kik a közrészvétlenség szülte lehangolás dacára keblük nemes ösztönét fáradhatlanul követik, s szem előtt tartván az eszményt, kitűnő művek által becsületet és elismerést szereznek a magyar művészetnek. Az igazság és a közérdek egyaránt követelik, hogy időnkint legalább jelét vegyék annak, mikép a közönség különbséget tud tenni az ő műveik s azon silányabb termékek között, melyek napról napra kényelmesebben terjeszkednek, mint a burján; mert nemcsak hogy irtó kezek nem ritkítják soraikat, de sőt egyenlő szeretettel öntözik és ápolják azokat is, mint máshol csak a nemesebb fajú csemetéket szokás. Fölszólalásom és bírálati cikkeimmel mindamellett még más célt is tűztem magam elé, melynek elérésére, ha a dolog természetével összeférne, az ártatlan reclame minden mesterfogásaival közreműködni nem tartanám helytelennek.*) Föl akarom ugyanis éleszteni a közfigyelmet a képzőművészeti társulat iránt, azon intézet iránt, mely mostanában egyedül foglalkozik a hazai képzőművészet érdekeivel. E szónak „egyedül“ — siralmas jelentősége van oly országban, melynek területe ötezer négyszög mértföld s lakóinak száma tíz millió. S még siralmasabb lesz a dolog, ha megtudjuk, hogy ezen egyetlen művészi közintézetünk is, mely példás buzgalommal törekszik eljárni hivatásában, s mely a sikeres működés minden föltételeit magában foglalja: e szép és tőle senki által el nem vitatott téren csak azért nem tud kifejteni nagyobb tevékenységet, mert mindenfelé meg van kötve a keze az anyagi gyámolítás elégtelensége által. Az évi műkisorsolás, melytől a társulat legnagyobb jövedelmét várta, két ízben már jelentékeny anyagi vesztességgel lön végrehajtva. A folyó év végnapjaira kitűzött sorsolással most harmadszor kísérli meg szerencséjét, s a sorsjegyek szétküldése — mint tudjuk, — az imént már kezdetét vette. Ha mindezek után oly szomorúan komoly nem volna, hát bízvást tréfásnak lehetne mondani ama jó tanácsot, illetőleg kérelmet, melylyel sorainkat befejezzük . Tisztelt közönség! ha netalán pártolni óhajtanád a magyarországi művészetet, tedd azt, a mire a művészet sehol rá nem szorul, csak édes hazánkban: — végy sorsjegyeket! Keleti Gusztáv. — 1047 — Fővárosi hírek. * „Lohengrin“ első két előadását f. hó 24 és 25 dikén (szombat és vasárnapon) szándékoznak megtartani, fölemelt helyárakkal. Az előjegyzések már e napokban megkezdetnek. Pár hét múlva egy új vígjátékot is fogunk látni: Benedix „Gyöngéd rokonok“ című színművét, melyet Radnótfáy S. úr fordított le. Az elsőrendű színésznők — Jókainát kivéve — mind játszani fognak benne. * A háznagyi hivatal fölkéri a képviselőket, hogy megérkezésük után azonnal jelentsék be az országház irodájában lakásaikat. Ugyanott a város által följegyzett lakások jegyzéke is megnézhető. * Ludassy Mór (alias Gans) kinyilatkoztatja, hogy a „M. Világ" vezetésétől visszalép. Tudtunkkal nem is vezető soha, hanem tulajdonosa volt e lapnak; nyerészkedett rajta, s könnyelmű élcelődésekkel teljes cikkeket írogatott bele, melyek e lap hitelének sokat ártottak. Átalában Ludassy úr pesti journalistikai vendégszereplése Pesten nem igen hagyott maga után kellemes emlékeket. Ennélfogva örömest átengedhetjük őt egészen és kizárólag a bécsi journalistikának. * De Rongé (Baráthiné) asszony tervezett hangversenyét egy párszor megemlítettük már. Mivel a nevezett asszonyság megbetegült, s e matt segélyforrásai is kiapadtak , fölsegélésére Pauliné asszony, Carina kisasszony, Pauli és Herzka urak jövő vasárnap hangversenyt fognak rendezni az „Európában.“ *Pulszky Ferencet — mint halljuk — követjelöltül tűzték ki Szeged városában. * A Kisfaludytársaság közelebbi üléséről részletes leirást adván, a titkári jelentésből csak azon részeket vesszük át, melyek amabban említve nem voltak. Nevezetesen a könyvtárt szaporiták: id. Kubinyi Ferenc úr Zipser életrajzával egy magyar és egy német példányban; a budai fögymnásiumi Önképző egylet , 1866 diki évkönyvével ; Wenzel Gusztáv az egyetemben f. évi jun. 25 én mondott beszéde 30 példányával; Czeider Márton a „Missiói lapok“ sept.okt. füzetével; a „Matica Srbska“ a „Letopis“ három utósó füzetével és Kosztics L. „Maxim Prhojevics“ című szomorújátékával, mint cserepéldányokkal. Vadászy Dániel úr 150 példányt bocsátott a társaság rendelkezése alá „Költői képek“ című munkájából, mely Eggenberger könyvárus által kapható. Megjegyezzük még, hogy a Shakspeare vállalat megjelent hét kötete külön-külön is kapható Ráth Mórnál, s általa minden hazai könyvárusnál. * A nemzeti színház emberszerető igazgatója 50 frtot gyűjtött azon fiatal táncosnő (Taraszovics k. a.) számára, ki az „Afrikai nő“-ben történt baleset folytán több égési sebet kapott. Ugyanakkor segítségére siető anyja is megégető kezét. * A vásár nehezen gyűlik és több bódé marad bezárva, üresen. Távol lakó kereskedők most, úgy látszik, nem mind mernek eljöni kolera-hirbe kevert testünkre. Újólag megerősítve hallottuk az örvendetes hírt, hogy e ronda bódék a kerepesi és országúton ezúttal csúfoskodnak utószor. Nagyon örvendenénk rajta, de nem merünk előre. A várostanács sokat gondol és nem mindent visz ki. Ekkor majd csak lementén (vagyis a legközelebbi vásár után) fogjuk dicsérni a napot. * Hymen. Almássy Edmund úr, Heves megye egyik nagyobb földbirtokosa, közelebb kelt össze Gyürky Lilla kisasszonynyal. * Több iparos azon óhajtást fejezé ki, hogy a párisi kiállításra készítendő művek beküldési határideje (a Köztelekre) jan. 1- től február végéig hosszabbittatnék meg. Sok iparmű elkészítése hoszszabb időt igényelvén, óhajtandó, hogy e kívánat — ha csak lehet — figyelembe vétessék. A fődolog úgy is az, hogy e világversenyben minél több hazai erő, s minél jobb munkákkal vegyen részt. * A Zenei lap közelebb megrótt egy hírlapírót azért, mert párhuzamot vont bizonyos dalmai szerep két előadója közt. Nézetünk szerint : a szereplők párhuzamozása átalában véve nem tartozik a meg nem engedhető eljárások közé. Inkább az rovandó meg, hogy a kérdéses párhuzamozás ez esetben helytelen és méltánytalan volt, miután Pauline asszony az „Afrikai nőt“ — mint a lapok akkor is említék — csupán áldozatkészségből vállalta el,hogy e jövedelmes dalművet mielőbb elő lehessen adni, s azonnal örömest átengedte e szerepet, mihelyt arra oly alkalmas hang találkozott, mint a minő a Mányik Ernesztina kisasszonyé. Ennélfogva illőbb lett volna megköszönni szívességét, melyet a színház anyagi érdekében és a közönség élvezeteinek szaporítása végett tett, mintsem helyén kívüli kritika alá vonni buzgalmáért. De mit várhatunk az oly fölfogástól, mely illetékesnek tartja magát arra is, hogy a képviselők magánszórakozásaira nézve praeseribáljon! Mulatságos olvasni, midőn valaki azon hírre, hogy Privorszkynál a képviselők köre újra megnyílik, ezt a megjegyzést teszi: „a képviselő urak egyébiránt a színházban is találandnak hozzájok méltó elszóródását, mely rájok nézve is kettős előnynyel bír, miután mint törvényhozóknak a színházi viszonyokat is kell ismerniük.“ Sajátszerű praeceptoroskodás a képviselőkkel szemben, kik bizonyára igen jól tudják, hogy hol és mint töltsék idejüket magán óráikban , melyekhez a nyilvánosságnak semmi köze. *) Ajánljuk e pontokat a művészet és művelődés minden barátjának melegebb figyelmébe. Egy kis egymás buzdításával tán a mai időkben is lehetne segíteni e nem kis fontosságú bajon, a közrészvétlenségen, melynek ha a hazai képzőművészet ügye áldozatul esik, az a legszomorúbb veszteségek egyike lesz. Szerk. Vidék. * Aradról Írja egy tudósítónk, hogy Fo 11 in u s társaságának oly nagy bérlete volt mindjárt kezdetben, hogy ily részvétben 5 év óta egy társulat sem részesült Aradon. Levelező a tagokról sok jót mond, a részletes ismertetést azonban nem közölhetjük, mivel nem rég közöltünk ép e tárgyról egy hoszszabb aradi levelet. Azt említjük meg csak belőle, hogy Follinus is igyekszik a francia színirodalom újabb termékeit minél nagyobb számban ismertetni meg. Azonban nem mindenik tetszik az aradiaknak. Nem tetszett a Párisban zajt csinált „Egy nő vétke“ sem. Az „Erdő szépe“ jó hatású volt, valamint több francia színmű is. Az operai személyzet a legnagyobb operákkal is megpróbálkozik, minek a „Hugenották“ és „Hunyadi László.“ Most a „Faust“-ra és „Bánkbán“-ra is készülnek. Természetes, hogy ily nagyobb operákat és drámákat vidéken nem szabad azon igényekkel nézni és hallgatni, mint a nagyvárosok gazdagon subvencionált színházaiban. Az operettek közt „A nőnövelde“, „Pajkos deákok“, „A georgiai nők“ , „Delfis úr és neje“ mulattaták a közönséget legjobban. Az igazgató a „Szép Helénát“ is ígéri, amit azonban bátran elhagyhat. —Ugyane levélből olvassuk, hogy Aradon a sept. 13 óta okt. 31-ig terjedő hét hét alatt 761 kolera-beteg volt, melyből 423 meggyógyult, 327 meghalt, s e hó elején gyógykezelés alatt maradt — csak 11 beteg. — E hó elején a himlőkórnak is volt egy áldozata, a mindenki által becsült s még alig 30 éves 111 évcs György ügyvéd, kinek korai halálát mindenki fájlalja. — Újdonságok még Aradról, hogy a jelenlegi vásár a nagykereskedőkre igen kedvező, s a többiekre sem rész, azonban többet vártak mégis. — A kaszinó f. hó 11-én tartja közgyűlését. •— A hordárintézet, melyet