Fővárosi Lapok 1868. január (1-25. szám)

1868-01-22 / 17. szám

68 aranyozott érem van, egyikbe a mexikói csá­szári címer, a másikba — feketén színezett bbtük kel — latin felirat vésve, mely a boldogult születési évét (1832) és napját, császárrá választása évét (1864) és halála napját mondja meg. A ravatal kö­rül papok imádkoztak folytonosan, s az oltároknál egész délelőtt gyászmisék voltak. D. u. két órakor' elzárták a templomot a közönség előtt, s 2 órakor megkezdődött a gyászszertartás. Az udvari plébános fényes segédlettel beszentelte a koporsót, melyet az­tán matrózok emeltek le a ravatalról, s a hat fe­hér ló által vont gyászkocsihoz a Schweizerhofba levitték. Ezután megindúlt a gyászmenet a kapuci­nusok templomához, hol az uralkodó család sirboltja van. Tömérdek nép lepte el az utcákat, s az abla­kokban gyászlobogók és szőnyegek lengtek. Minden templom harangja zúgott. A kapucinusok templomá­ban várt a gyászmenetre Király ő felsége, a főherce­gek, hercegnők, a külföldi udvarok képviselői stb. A templom belsejét fekete posztó és gyászjelvények födték. Rauscher bibornok — több püspökkel — fogadta a templom ajtajában a holttestet, melyet rö­vid szertartásra a templomban még ravatalra helyez­tek. A fejedelmi halottat Tegethoff aladmirál (ki me­xikói küldetéséért ő felségétől a Lipót-rend nagy keresztjét nyerte) követé. Imák után a kapucinus atyák és tengerész-altisztek emelték le a koporsót, s fáklyák fénye közt vitték le a sírboltba, hova Ő Felsége és az elhúnyt többi fivére is lekisérte. A sír­boltban a holttest még egyszer beszenteltetett. Ennek befejeztével hg. Hohenlohe főkamarás a koporsót át­adta a kapucinusok zárdafőnökének, hogy őrködjék fölötte; Raymond úrnak — a szertartási jegyző­könyv vezetőjének — pedig a koporsó kulcsát, hogy a cs. k. kincstárba helyezze. Ezzel vége volt a szomorú ünnepélynek, a hosszú utú gyász-szertartá­soknak, melyek az óceánon túl kezdődtek. *** K gy távsör göny szerint a hadsereg fő­parancsnoksága megszűnik, s Albrecht főherceg a magánéletbe vonúl vissza. *** (í i S k r a miniszter édes anyja e napokban meghalt. — Gounod „Romeo és Juliá“ jának első előadása holnapra van kitűzve a szerző igazgatása mellett.— A „Debatte“ szerint a porosz kor­mány nem tett lépést, hogy Pesten konzulságot ál­líthasson. — B. A p o r L á s z 1 ó, v. b. titkos taná­csos, f. hó 16-án 84 éves korában meghalt. — Te­gethoff alten gernagy a mexicói küldetésben szer­zett érdemeiért — hir szerint — grófi rangra emel­tetik. *% A bécsi farsangi idény eddigi legneveze- tesb eseménye a francia követ első estélye. Ennek tolytatása alkalmasint az egész farsangon át ez idény díszes és kellemes emlékű eseményei közt foglal helyet mindvégig. E táncestélyek angol jelleget vi­selnek. Már a meghívók is egész angol modorban történtek, t. i. a herceg és hercegné angol modorban egyszerűen tudatták, hogy farsang alatt „minden szerdán otthon lesznek,“ s e meghívásokat szétkül­dözgették. Sokkal célirányosabb és fesztelenebb e meghívás, mint a szertartásos, unott manierok, me­lyeket használni szoktak. A követi hőtel bármily tág és kényelmes más alkalmakra, — legalább az első estély után Ítélve, — mégis szükek termei. Az első szerdai estély nagyon fényes és látogatott volt. La­jos, Rajner és Vilmos főhercegek, a diplomaták és miniszterek, b. Beust, hg Auersperg és Andrássy gróf, — e két miniszterelnök, — Taafe gróf, az olasz követ stb. voltak jelen. Csak az angol követ hiány­zott, ki épen most szabadság idejét használván, nincs Bécsben. Az estély díszét a hölgykoszorú emelte, mind a szépség, mind a pompa tekintetében. Ott volt a többi közt Lobkovitz Julia hercegné szül. Redvitz báróné, Colobiano olasz ügyviselő bájos neje, az ér­dekes Thienen báróné, ki mint született orosz hölgy, nemzeti öltönyben jelent meg, kék és fehér szinü atlasz ruhában, mely fél-rövid volt, fehér tunikával s fehér hattyú-prémmel; Wimpfen Anasztázia grófnqjgyöngy- szinü szürke ruhában gazdag brüsszeli csipkékkel. Larisch-Deim grófné zöld selyem ruhában; Festetics grófné, Erdődy Józsefné hófehér öltönyben, cseres- nye-piros tunikával, magas fejdiszszel; továbbá az egyik Thun grófné, a spanyol követ leányai, Al- mássy grófné, s a házkisiasszony Corisane, ki —átalá- nos vélemény szerint — ép oly kellemmel üli a lo­vat s korcsolyázik a sima jégén, mint táncol a síkos padlón. A táncot Waldner gróf rendezte, mely reg­geli 5 óráig folyt fesztelen jókedv közt. *** Lembergben e hó 10-dikén halt meg Szajnocha Károly, jeles lengyel történetiró, 50 éves korában. Külföld Jénában ehó 10-dikén tartott hangver­senyt Reményi. Weimarból ment oda, többiek meghí­vása folytán. A közönséget elragadta, kivált „Rá­kóczijával. Mondták sokan, hogy ily művésznek csak Paganinit képzelték. A jénai magyar tanuló­kat az nap este meghivá szállására. Mint tudósítónk Írja: ez igazi magyaros est volt. A művész 15-dikén Weimárban játszott, s onnan Lipcsébe ment. * A |( á r i S i magyar egylet elnökségéről Horn Ede lemondott, s helyére Irányi Dánielt válasz­tották. *** Boái face a párisi „Constitutionelle“ szerkesztője, f. hó 14-dikén meghalt. Hivatalos tolla által nevezetes egyéniség lett, mivel a legfontosabb hivatalos közléseket ő jegyezte alá. Máskép nem volt valami kitűnő iró, hanem csöndes, előzékeny öreg úr. Rousseaunak hires montmorence-i remete­lakát ö bírta. *** Hymen. Károly herceg, román fejdelem — hir szerint — a savoyai hercegnőt, az elhúnyt genuai herceg egyik lányát jegyzé el. — M o r n y herceg özvegye pedig csakugyan összekél Sértő herceggel, Európa egyik leggazdagabb emberével. Az orosz születésű hercegnő már át is tért a katho- lika hitre. *** A szépek adója. Nápolyban jól ismerik az öreg G. grófnőt, ki hazafias célokra százezreket gyűjtött már. A grófnő valódi lángész azon eszkö­zök föllelésében, mikkel jótékony célokra adakozá­sokat gyűjthet. Sylvester estéjén társaság volt nála, s ö ismét kísérletet tőn, hogy jótékony célra gyüjt- hessen. Ez alkalommal eredeti indítványt terjesztett elő, mely nem más, mint a szépség megadóztatása. Minden szép nő fizessen adót valami jótékony célra. Egy bizottmányt kell alakitani férfiakból és nőkből vegyest, s ez fogja a szavazatokat összeszedni, mert csak a megszavazott szépség adózand. A bizott­mány föl fogja szólítani a közönséget, hogy a szé­pek megnevezésében a következő módon nyújtson segédkezet. Minden egyes férfi, saját névaláírásával, küldjön a bizottmánynak ivet, s arra jegyezze föl a a város szépeit. A mely nőnek tizenöt ily szavazó ivén előfordúl neve, azt a bizottmány a szépek lajs­tromába irja, s egy „adószedő“ megy el hozzá, hogy fizesse le szépsége adóját. Az adó nem lesz megha­tározva, tetszése szerint adhat, menyit akar. A bi­zottmány fölkérni a közönség minden osztályát, hogy karolja föl ez ügyet. Minden esetre életre való indítvány, s kételkedni sem lehet, hogy Nápolynak minden hölgye megkapja a 15 szavazatot. Szavaz­hat minden férfi, aki 18 éven túl van. *** A hölgyeket érdekelni fogja, hogy Fain- ton kapitány ausztráliai utazása közben oly nö­vényre akadt, mely puha és fényes szálakat ad, és a selymet tökéletesen képes pótolni. Utóbbi időben egy mexikói hasonló növényről is írtak, de Fainton ka­pitány selyem-növénye sokkal szebb ennél. Ez egy neme a kendernek, mely Ausztrália déli részein nagy helyeken terem, s régebben nyilakhoz húrnak használták. Fainton kapitány, ki nyolc évet töltött Ausztráliában, mivelni kezdte e növényt, s oly szép lent kapott utána, mely a selyemmel versenyez. Ezekből két ruhát szövetett, melyeket a napokban adott át az angol királynőnek és a walesi herceg­nőnek. *** M 0 S k V a 1) a Ii vig farsangra készülnek, s az előkelő világ alkalmasint Potworowski grófné termeiben lesz legnagyobb számmal képviselve. A grófnő egyike a legbájosb, legszellemdúsabb és leg­gazdagabb orosz hölgyeknek, kinek — úgy szólva — saját udvara van, melyben szépsége által uralkodik. Ó cserkesz hölgy, s a Kaukázus közt élt 16 éves ko­ráig, mikor szüleivel együtt orosz fogságba jutott. Potworowski gróf aztán beleszeretett, s miután a szép cserkesz leány kikeresztelkedett, nőül vette. Párisba mentek, hol a fiatal nő ekkor kezdett női munkát s társadalmi szokásokat tanúlni. Öt év múlva, midőn férjével Sz.-Pétervárra tértek, csak­hamar a társaságok kedvence lett, és senki sem mondta volna többé, hogy nem a szalonokban növe­kedett föl. Most az ő termeiben van a moskvai arisz­tokrácia találkozó helye. Budai népszínház. (z.) A japániak eltávoztával a „zsúfolt“ házak nagyban engednek, de beköszönt helyettök sok új darab. — Terpsichore képviseli a farsang alatt az égi jegyet, s Thália aligha nem hiába küzd vetély- társnöje ellen. „Kié legyen a 40,000 forint V" e pályakérdést lehetett hétfőn a budai szinlapon olvasni. Megfejtése könnyű, hacsak pályakérdés volna; de ez vígjáték is; öt felvonásos, melyet két francia iró után valaki németre átdolgozott, s abból aztán megmagyarositá Császár, a mi nem jelent egyebet, mint hogy ma­gyar neveket adott a kozmopolita jellemeknek. Könnyű bohózat, sok valószínűtlenséggel, de mindvégig mulattató, s pár helyzetében ügyesen csattan az ostor. — Nem egyéb, mint átirata a Szig­ligeti-féle „Halottak emlékének.“ — Ott egy elholt bűne miatt kínlódnak az élők, itt két „néhai“ bűnén — nevetnek. Ha a drámai produktió igy halad, föl­megyünk még harmad-, negyed-, tizediziglen. Néhai Szuszi Bonifácnak viszonya volt Fejes kapitány első nejével. Bonifác meghal, s Szuszi uno- kaöcscsének meghagyja: adná át szerelmi leveleit Fejes nejének, ki azonban ekkor már meghalt, s a Fejes neje most már más asszony. Szuszinak a leve­leket a Fejes tudtán kívül kell átadnia, de beszélge­tés alatt ennek hangja kívülről hallható lesz. Szuszi megfélemlik, s kiugrik az ablakon. Szökés közben elveszt egy 40,000 forintos utalványt, melyet meny­asszonya Susanne számára hord magával. A férj ez utalványt megleli, s ez által akarja megtudni: ki volt nejénél. — E körül forog a darab meséje, mely­ben sok a szövevény és csattanós helyzet. — Van egy könnyelmű báró, Szélházy is, ki szintén Susanne kezére vágyik, s mert 40,000 frtot kellene a házas­ság előtt nejének biztosítani, magára vállalja a bű­nösséget, és a párbajt Fejessel. — Ez nem megy végbe, mert Fejes értesül neje ártatlanságáról, s bocsánatot kér tőle ugyanakkor, midőn első nejének eddig tiszta képe előtte homályba borúi. Furcsa mo­rál ! — Az alakok nagyrészt üresek, és Susanne ide- odaigérgetése hol Szélházynak, hol Szuszinak, sze­líd cynismuBsal van előadva. Mindezek dacára a jelenetek mulatságosak, pél- dáúl a kerti jelenet Szuszi és Fejesné közt, midőn Szuszi értesíteni kivánja a nőt, hogy férje hallgató­zik a bokorban, s ezt csak azzal adhatja tudtára, hogy botjával irja le a homokba. Majd kitekeri a saját nyakát, míg Fejesnét az írásra figyelmezteti, de ekkor előlép a férj, és Szuszi meg Fejesné elkez­denek kankánt járni, hogy táncközben az írást lá­baikkal eltöröljék, a mi elég bolondos jelenet. A darab csinálva van, de ügyesen ; s mint bohózattól többet nem is várhattunk tőle, csupán a 4-dik felvonás vége hajt túl minden valószínűségén, midőn Fejes oly könnyen kijelenti egy társaság előtt, hogy nejének Szélházy a kedvese. z előadáson meglátszott, hogy a szereplőknek idepx volt a tanulásra. Timár Szusziból sikerült vonn us alakot csinált, s csak maszkjában mérsékelhetne ne­mileg magát. Várhidy és Császár mulatságosak vol­tak, a nők közül Várhidyné és Boér Emma tetsze - tek. Ez utóbbi vidor, élénk jelenség volt, s jo ke v vei adta nem nagy szerepét. Szerkesztői üzenetek. A nem rendes munkatársainktól két hét alatt kapott s e rovatban meg nem említett költemények közölhetlenek. T. Sándornak M— ra. A lap elmaradása tévedésből történt. A figyelmeztetésre azonnal újra megrendeltük el­küldését. V. V. Mihelyt közelébb az Adrien vagy a Juillerat- féle kéziratot megkapjuk . akkor mind erre, mind a multira nézve egyszerre végezünk. Ez a legegyszerűbb. Bérlet NEMZETI 226. sz. SZÍNHÁZ. Pest, szerda, január 22-én, 1868. A tündér ujjak. Színmű 5 felvonásban. Irta Seribe és Legouvé. Fran­ciából fordította Feleki Miklós. Rendező: Szigligeti. SZEMÉLYEK: Lesneven grófné — — — — Lesneven gróf, fia — — — — Tristán, a gróf fia — — — — Bertha, a grófné unokája — — Helén, a gróf unokahuga — — Kerbrian Richard, bretagnei nemes Menneville marquisné — — — Berny asszony — — — — Penn mar herceg — — — — Josefa, a marqusné komornája — Co.ínne, ) varró — — — Ester, )leányok — — — Egy fiatal ember — — — — Péter, Lesneven gróf szolgája — János, a marquisné inasa — — Történethely: Bretagne és — Paulai. — Benedek. — Feleki. — Lendvainé — Felekiné. — Szerdahelyi — Niczkyné. — Szigligeti A — Náday. — Horváth T. — Korcsek L. — Tolnai M. —• Hubenai. — Korcsek. — Szalai. Páris. Kezdete 7 órakor, vége 9-kor. A vigadó kávéház folyó hó 18-tól kezdve naponkint este 11 óráig nyitva van. — Minden szerdán este 6 órától Bunkó és fiai nemzeti zene-társaság előadást tart. — “A t. ez. kö­zönség becses látogatását kéri VIDA ISTVÁN, kávés. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja Einich Gusztáv, magy. akad. nyomdász. 1868.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék