Fővárosi Lapok 1868. január (1-25. szám)
1868-01-22 / 17. szám
aranyozott érem van, egyikbe a mexikói császári címer, a másikba — feketén színezett leletükkel — latin felirat vésve, mely a boldogult születési évét (1832) és napját, császárrá választása évét (1864) és halála napját mondja meg. A ravatal körül papok imádkoztak folytonosan, s az oltároknál egész délelőtt gyászmisék voltak. D. u. két órakor elzárták a templomot a közönség előtt, s 2 órakor megkezdődött a gyászszertartás. Az udvari plébános fényes segédlettel beszentelte a koporsót, melyet aztán matrózok emeltek le a ravatalról, s a hat fehér ló által vont gyászkocsihoz a Schweizerhofba levitték. Ezután megindult a gyászmenet a kapucinusok templomához, hol az uralkodó család sírboltja van. Tömérdek nép lepte el az utcákat, s az ablakokban gyászlobogók és szőnyegek lengtek. Minden templom harangja zúgott. A kapucinusok templomában várt a gyászmenetre Király ő felsége, a főhercegek, hercegnők, a külföldi udvarok képviselői stb. A templom belsejét fekete posztó és gyászjelvények fedték. Rauscher bíbornok — több püspökkel — fogadta a templom ajtajában a holttestet, melyet rövid szertartásra a templomban még ravatalra helyeztek. A fejedelmi halottat Tegethoff aladmirál (ki mexikói küldetéséért ő felségétől a Lipót-rend nagy keresztjét nyerte) követé. Imák után a kapucinus atyák és tengerész-altisztek emelték le a koporsót, s fáklyák fénye közt vitték le a sírboltba, hova Ő Felsége és az elhúnyt többi fivére is lekisérte. A sírboltban a holttest még egyszer beszenteltetett. Ennek befejeztével hg. Hohenlohe főkamarás a koporsót átadta a kapucinusok zárdafőnökének, hogy őrködjék fölötte. Raymond úrnak — a szertartási jegyzőkönyv vezetőjének — pedig a koporsó kulcsát, hogy a cs. k. kincstárba helyezze. Ezzel vége volt a szomorú ünnepélynek, a hosszú utú gyászszertartásoknak, melyek az óceánon túl kezdődtek. *** Egy távsörvöny szerint a hadsereg főparancsnoksága megszűnik, s Albrecht főherceg a magánéletbe vonul vissza. *** (íi Sk ) a miniszter édesanyja e napokban meghalt. — Gounod „Romeo és Juliá“ jának első előadása holnapra van kitűzve a szerző igazgatása mellett.— A „Debatte“ szerint a porosz kormány nem tett lépést, hogy Pesten konzulságot állíthasson. — B. Apor László, v. b. titkos tanácsos, f. hó 16-án 84 éves korában meghalt. — Tegethoff altengernagy a mexicói küldetésben szerzett érdemeiért — hir szerint — grófi rangra emeltetik. * A bécsi farsangi idény eddigi legnevezetesb eseménye a francia követ első estélye. Ennek folytatása alkalmasint az egész farsangon át ez idény díszes és kellemes emlékű eseményei közt foglal helyet mindvégig. E táncestélyek angol jelleget viselnek. Már a meghívók is egész angol modorban történtek, t. i. a herceg és hercegné angol modorban egyszerűen tudatták, hogy farsang alatt „minden szerdán otthon lesznek,és e meghívásokat szétküldözgették. Sokkal célirányosabb és fesztelenebb e meghívás, mint a szertartásos, unott manierok, melyeket használni szoktak. A követi hotel bármily tág és kényelmes más alkalmakra, — legalább az első estély után ítélve, — mégis szűkek termei. Az első szerdai estély nagyon fényes és látogatott volt. Lajos, Rajner és Vilmos főhercegek, a diplomaták és miniszterek, b. Beust, hg Auersperg és Andrássy gróf, — e két miniszterelnök, — Taafe gróf, az olasz követ stb. voltak jelen. Csak az angol követ hiányzott, kippen most szabadság idejét használván, nincs Bécsben. Az estély díszét a hölgykoszorú emelte, mind a szépség, mind a pompa tekintetében. Ott volt a többi közt Lobkovitz Julia hercegné szül. Redvitz báróné, Colobiano olasz ügyviselő bájos neje, az érdekes Thienen báróné, ki mint született orosz hölgy, nemzeti öltönyben jelent meg, kék és fehér szinü atlasz ruhában, mely fél-rövid volt, fehér tunikával s fehér hattyú-prémmel. Wimpfen Anasztázia grófnői gyöngyszinü szürke ruhában gazdag brüsszeli csipkékkel. Larisch-Deim grófné zöld selyem ruhában, Festetics grófné, Erdődy Józsefné hófehér öltönyben, cseresnye-piros tunikával, magas fejdiszszel; továbbá az egyik Thun grófné, a spanyol követ leányai, Almássy grófné, s a házkissasszony Corisane, ki —átalános vélemény szerint — ép oly kellemmel üli a lovat s korcsolyázik a sima jégén, mint táncol a síkos padlón. A táncot Waldner gróf rendezte, mely reggeli 5 óráig folyt fesztelen jókedv közt. *** Lembergben e hó 10-dikén halt meg Szamoca Károly, jeles lengyel történetiró, 50 éves korában. hat aznap este meghivó szállására. Mint tudósítónk írja: ez igazi magyaros est volt. A művész 15-dikén Weimárban játszott, s onnan Lipcsébe ment. * A párisi magyar egylet elnökségéről Horn Ede lemondott, s helyére Irányi Dánielt választották. *** Bouiface a párisi „Constitutionelle“ szerkesztője, f. hó 14-dikén meghalt. Hivatalos tolla által nevezetes egyéniség lett, mivel a legfontosabb hivatalos közléseket ő jegyezte alá. Máskép nem volt valami kitűnő író, hanem csöndes, előzékeny öreg úr. Rousseaunak híres montmorence-i remetelakát ő bírta. *** Hymen, Károly herceg, román fejdelem — hir szerint — a savoyai hercegnőt, az elhúnyt genuai herceg egyik lányát jegyzé el. — Morn y herceg özvegye pedig csakugyan összeköt Sértő herceggel, Európa egyik leggazdagabb emberével. Az orosz születésű hercegnő már át is tért a katholika hitre. *** A szépek adója. Nápolyban jól ismerik az öreg G. grófnőt, ki hazafias célokra százezreket gyűjtött már. A grófnő valódi lángész azon eszközök föllelésében, mikkel jótékony célokra adakozásokat gyűjthet. Sylvester estéjén társaság volt nála, s ő ismét kísérletet ten, hogy jótékony célra gyűjthessen. Ez alkalommal eredeti indítványt terjesztett elő, mely nem más, mint a szépség megadóztatása. Minden szép nő fizessen adót valami jótékony célra. Egy bizottmányt kell alakítani férfiakból és nőkből vegyest, s ez fogja a szavazatokat összeszedni, mert csak a megszavazott szépség adózana. A bizottmány föl fogja szólítani a közönséget, hogy a szépek megnevezésében a következő módon nyújtson segédkezet. Minden egyes férfi, saját névaláírásával, küldjön a bizottmánynak ivet, s arra jegyezze föl a a város szépeit. A mely nőnek tizenöt ily szavazó ivén előfordul neve, azt a bizottmány a szépek lajstromába írja, s egy „adószedő“ megy el hozzá, hogy fizesse le szépsége adóját. Az adó nem lesz meghatározva, tetszése szerint adhat, menyit akar. A bizottmány fölkérni a közönség minden osztályát, hogy karolja föl ez ügyet. Minden esetre életre való indítvány, s kételkedni sem lehet, hogy Nápolynak minden hölgye megkapja a 15 szavazatot. Szavazhat minden férfi, aki 18 éven túl van. *** A hölgyeket érdekelni fogja, hogy Fainton kapitány ausztráliai utazása közben oly növényre akadt, mely puha és fényes szálakat ad, és a selymet tökéletesen képes pótolni. Utóbbi időben egy mexikói hasonló növényről is írtak, de Fainton kapitány selyemnövénye sokkal szebb ennél. Ez egy neme a kendernek, mely Ausztrália déli részein nagy helyeken terem, s régebben nyilakhoz húznak használták. Fainton kapitány, ki nyolc évet töltött Ausztráliában, mivelni kezdte e növényt, s oly szép lent kapott utána, mely a selyemmel versenyez. Ezekből két ruhát szövetett, melyeket a napokban adott át az angol királynőnek és a walesi hercegnőnek. *** M 0 S k V a 1) a Ii vig farsangra készülnek, s az előkelő világ alkalmasint Potworowski grófné termeiben lesz legnagyobb számmal képviselve. A grófnő egyike a legbájosb, legszellemdúsabb és leggazdagabb orosz hölgyeknek, kinek — úgy szólva — saját udvara van, melyben szépsége által uralkodik. Ő cserkesz hölgy, s a Kaukázus közt élt 16 éves koráig, mikor szüleivel együtt orosz fogságba jutott. Potworowski gróf aztán beleszeretett, s miután a szép cserkesz leány kikeresztelkedett, nőül vette. Párisba mentek, hol a fiatal nő ekkor kezdett női munkát s társadalmi szokásokat tanulni. Öt év múlva, midőn férjével Sz.-Pétervárra tértek, csakhamar a társaságok kedvence lett, és senki sem mondta volna többé, hogy nem a szalonokban növekedett föl. Most az ő termeiben van a moskvai arisztokrácia találkozó helye. Néhai Szuszi Bonifácnak viszonya volt Fejes kapitány első nejével. Bonifác meghal, s Szuszi unokaöcscsének meghagyja: adná át szerelmi leveleit Fejes nejének, ki azonban ekkor már meghalt, s a Fejes neje most már más asszony. Szuszinak a leveleket a Fejes tudtán kívül kell átadnia, de beszélgetés alatt ennek hangja kívülről hallható lesz. Szuszi megfélemlik, s kiugrik az ablakon. Szökés közben elveszt egy 40,000 forintos utalványt, melyet menyasszonya Susanne számára hord magával. A férj ez utalványt megleli, s ez által akarja megtudni, ki volt nejénél. — E körül forog a darab meséje, melyben sok a szövevény és csattanós helyzet. — Van egy könnyelmű báró, Szélházy is, ki szintén Susanne kezére vágyik, s mert 40,000 frtot kellene a házasság előtt nejének biztosítani, magára vállalja a bűnösséget, és a párbajt Fejessel. — Ez nem megy végbe, mert Fejes értesül neje ártatlanságáról, s bocsánatot kér tőle ugyanakkor, midőn első nejének eddig tiszta képe előtte homályba borul. Furcsa morál ! — Az alakok nagyrészt üresek, és Susanne ideodaigérgetése hol Szélházynak, hol Szuszinak, szelíd cynismussal van előadva. Mindezek dacára a jelenetek mulatságosak, például a kerti jelenet Szuszi és Fejesné közt, midőn Szuszi értesíteni kívánja a nőt, hogy férje hallgatózik a bokorban, s ezt csak azzal adhatja tudtára, hogy botjával írja le a homokba. Majd kitekeri a saját nyakát, míg Fejesnét az írásra figyelmezteti, de ekkor előlép a férj, és Szuszi meg Fejesné elkezdenek kankánt járni, hogy tánc közben az írást lábaikkal eltöröljék, ami elég bolondos jelenet. A darab csinálva van, de ügyesen , s mint bohózattól többet nem is várhattunk tőle, csupán a 4-dik felvonás vége hajt túl minden valószínűségén, midőn Fejes oly könnyen kijelenti egy társaság előtt, hogy nejének Szélházy a kedvese. z előadáson meglátszott, hogy a szereplőknek ideje volt a tanulásra. Timár Szusziból sikerült vonnás alakot csinált, s csak maszkjában mérsékelhetné némileg magát. Várhidy és Császár mulatságosak voltak, a nők közül Várhidyné és Boér Emma tetszettek. Ez utóbbi vidor, élénk jelenség volt, s jó kevvel adta nem nagy szerepét. Külföld Jénában ehó 10-dikén tartott hangversenyt Reményi. Weimarból ment oda, többiek meghívása folytán. A közönséget elragadta, kivált „Rákóczijával. Mondták sokan, hogy ily művésznek csak Paganinit képzelték. A jénai magyar tanuló 68 Budai népszínház. (7.) A japániak eltávoztával a „zsúfolt“ házak nagyban engednek, de beköszönt helyettök sok új darab. — Terpsicore képviseli a farsang alatt az égi jegyet, s Thália alighanem hiába küzd vetélytársnője ellen. „Kié legyen a 40,000 forint ?"e pályakérdést lehetett hétfőn a budai színlapon olvasni. Megfejtése könnyű, ha csak pályakérdés volna, de ez vígjáték is, öt felvonásos, melyet két francia iró után valaki németre átdolgozott, s abból aztán megmagyarositá Császár, a mi nem jelent egyebet, mint hogy magyar neveket adott a kozmopolita jellemeknek. Könnyű bohózat, sok valószínűtlenséggel, de mindvégig mulattató, s pár helyzetében ügyesen csattan az ostor. — Nem egyéb, mint átirata a Szigligeti-féle „Halottak emlékének.“ — Ott egy elholt bűne miatt kínlódnak az élők, itt két „néhai“ bűnén — nevetnek. Ha a drámai produktió így halad, fölmegyünk még harmad-, negyed-, tizedsziglen. Szerkesztői üzenetek. A nem rendes munkatársainktól két hét alatt kapott s e rovatban meg nem említett költemények közölhetlenek. T. Sándornak Mára. A lap elmaradása tévedésből történt. A figyelmeztetésre azonnal újra megrendeltük elküldését. V. V. Mihelyt közelebb az Adrien vagy a Juilleratféle kéziratot megkapjuk , akkor mind erre, mind a multira nézve egyszerre végezünk. Ez a legegyszerűbb. Bérlet NEMZETI 226. sz. SZÍNHÁZ. Pest, szerda, január 22-én, 1868. A tündér ujjak. Színmű 5 felvonásban. Irta Seribe és Legouvé. Franciából fordította Feleki Miklós. Rendező: Szigligeti. SZEMÉLYEK: Lesneven grófné — — — — Lesneven gróf, fia — — — — Tristán, a gróf fia — — — — Bertha, a grófné unokája — — Helén, a gróf unokahuga — — Kerbrian Richard, bretagnei nemes Menneville marquisné — — — Berny asszony — — — — Penn mar herceg — — — — Josefa, a marqusné komornája — Coínne, varró — — — Ester,leányok — — — Egy fiatal ember — — — — Péter, Lesneven gróf szolgája — János, a marquisné inasa — — Történethely: Bretagne és — Paulai. — Benedek. — Feleki. — Lendvainé — Felekiné. — Szerdahelyi — Niczkyné. — Szigligeti . — Náday. — Horváth T. — Korcsek L. — Tolnai M. —• Hubenai. — Korcsek. — Szalai. Páris. Kezdete 7 órakor, vége 9-kor. A vigadó kávéház folyó hó 18-tól kezdve naponkint este 11 óráig nyitva van. — Minden szerdán este 6 órától Bunkó és fiai nemzeti zene-társaság előadást tart. — “A t. ez. közönség becses látogatását kéri VIDA ISTVÁN, kávés. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja Einich Gusztáv, magy. akad. nyomdász, 1868.