Fővárosi Lapok 1868. május (101-126. szám)

1868-05-23 / 119. szám

sen készített kis műmalmot vittek, mely folyton őrölt, s hófehérbe öltözött molnárok a lisztet kis zacskók­ban osztogatták; a „Typograficka Beseda“ pedig egy kézi sajtón útközben dicskölteményeket nyom­tatott, melyeket a néptömeg közé dobtak. Tizenegy órakor érkezett meg a menet a szín­házhoz, hol Prága és a Hana szép hölgyei foglaltak volt helyet. Nagy lelkesedés közben tették le az alapkövet. Az okmányok között, melyek a kivájt sziklába helyeztettek, ott van a „Narodni Pokrok,“ „Politik,“ „Narodni Listy“és több itt Prágában meg­jelenő cseh lap egy-egy példánya. Dr. Sladkovsky, az ifjú cseh párt vezére szónokolt. Üdvözölte a szláv vendégeket, kik jelen­­létök által bizonyítgatják, hogy egyazon szláv törzs gyermekei, és zálogát nyújtják, hogy az összes szlávságnak nagy jövője lesz. Ily­­anszla­­vistikus akkordok többször hangzottak föl beszédjé­ből, mely egy óránál tovább tartott. E beszéd után kö­­v­etkeztek a kalapácsütések. Az öreg P a l­a c k­y (a híres historikus) tette az elsőt, s frakkja és cilindere dacára ezer meg ezer ajkról hangzott föl a „Sláva“ és „Na­zdár!“ Mellén a Lipót rend és az orosz Wladi­­mir-rend békésen feküdtek egymás mellett. A külön­féle egyletek elnökei: Purkyné a tudomány nevében, gróf Clam Martinié, mint a cseh múzeum elnöke, Kolár a drámai művészet nevében, Chleborad az „Oul“ munkásegylet nevében tették az alapkőre a kalapács-ütéseket ! Ezekkel végződött a nagy nem­zeti ünnepély, bámulatos rendben és nagy lelkese­déssel. Délután a Belvederen népünnep volt. Este a szín­házban díszelőadás. Az ünnepnap alatt mindenfelől érkeztek az üdvözlő táviratok : Pétervárról, Moskauból, Bel­grád, Bécs, Lemberg, Berlin, Csaslau, Krakó, Újvi­dékről sat. Csak a katonai zenekarok találkoztak ez ün­nepnapok alatt a közönség ellenszenvével. Ezek a nyilvános helyeken vonakodtak nemzeti dalokat ját­szani. Ennélfogva a walzerek meg potpourikkal bő­velkedő zenészeket kifütyölték, és kényszerítik őket, hogy sátorfájukat szedjék föl. Vasárnap volt a díszebéd a Sophia-szigeten. Számos toaszt hangzott a szláv egységre. Subbotics és Gersics urak, az egyik szerb, a másik horvát, jó­nak látták a szláv egységre inni ki poharukat, mert — mint mondák — csak egyesülve állhat ellen a szláv civilizáció a német magyar-török barbarizmusnak. Hanem azért a magyar nemzet mégis csak megél. Nemde, kedves olvasóm ? A „császárfürdő”-bül. Ki- és megnyílt minden : a zöld-pázsitos, lombos, virágos és illatos kikelet; a többféle élvekkel, szóra­kozásokkal, üde levegővel és gyógyvizekkel kínál­kozó fürdői idény, a kényelmes, tiszta és könnyű szállítást biztosító lóvonatú vaspálya. — Kezdünk Budán is lélekzeni. A császárfürdő ismét érdekes találkozó helye lett a fővárosiaknak, s óránkint , óranegyedenkint jönnek a vendégek — szárazon és vizen. Minden gő­zös fedele, s minden kis társaskocsi tele van, mint egy virágkosár, — közte hervadt virágokkal és szú­rós tövisekkel. A „császárfürdő“ megtartja vonzerejét, s méltán. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a fürdői javításokat és újításokat itt időrül-időre nagyobb mérvben, helyesebb beosztással és több szakavatott­­sággal eszközük. Ritka gyógyerejű forrásvíz, egésséges ivóvíz és levegő, árnyas sétányok, tiszta fürdőszobák, kádak és medencék, tápláló, egésséges és ízletes konyha, kényelmes és tiszta lakszobák, jó zene — ezek min­den fürdőhelynek a főbb kellékei. Hogy mindez meg van itt — még az árnyas sé­tány is, menyire a tér szűke s a parti fák fiatalsága megengedi, — arról a vendégek személyesen győződ­hetn­ek meg. A gyomor emberei a Fuchs ízletes konyháját, a kedély emberei pedig a Bunkó eredeti zenéjét már­is elismeréssel emlegetik. Hogy a gondosan és célszerűen eszközölt beru­házások bőven fognak kamatozni , azt már előre is jósolhatjuk. A császárfürdőnek ez idény alatt nem­csak sok látogatója, hanem sok állandó vendége is leend. A nagy épület lakszobái már is nagyobbára elfoglalvák. A sors ama nem épen nagyszámú kegyencei, kik munka nélkül is bő jövedelemnek örvendenek, s kik a­kusztiliai munkátlanságban élik világukat, már­is figyelemreméltó számban reggeliznek a pla­tánok alatt, vagy mosolyognak a gyógyudvar hosszá­ban sétáló piros vagy pirosított arcú nők mellett. A sétány hemzseg az üdültektől, vagy üdülni akarók­­tól,­­ a folyosókon fürge szobaleányok és nyurga inasok csevegnek, a veranda alatt pedig jobb világ­ról álmodozik egy egy megrekedt hivatalnok, vagy épen a másvilágról egy-egy piros pozsgás gömbölyű "tisztelendő. Fővárosi hírek * A Balassa tanár tiszteletére rendezett csü­törtöki táncestély (a lövöldében) fényesen sikerült. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a lövölde terme válogatottabb, díszesebb, kedélyesebben mulató kö­zönséget aligha látott. A fiatal szép hölgyek a leg­­derültebb kedvvel járták a rezgőt és csárdást Ba­lassa tiszteletére, kinek arca csupa mosoly volt e szé­les jó kedv látásán. Nejével együtt ő az első vendégek közt volt. A jelen voltak közt a nők közül gr. An­­drássy Gyulánét, gr. Feszteticsnét, báró Eötvös Jó­­zsefnét, a férfiak közül Horváth Boldizsár és Wenk­­heim Béla minisztereket, továbbá Klapka táborno­kot is láttuk. Bálkirálynők említésére nem érezzük magunkat hivatva. Anyit mondunk csak, hogy egyik szépségben, másik díszben, harmadik kedvességben, a negyedik mind a háromban egyiránt kitűnt. Mág­násnők és polgárhölgyek fesztelenül mulattak együtt, és senkinek sem jutott eszébe a távozás hajnal előtt. Együtt kezdték, s együtt is akarták végezni. Az utósó négyes utósó figuráit épen anyian járták, mint az első négyesét, így jó ideig, valahányszor csak el­szakadt ruhafoszlányukra fognak nézni a kék és fe­kete szemek, köszönettel emlékeznek meg az orvos­­tanhallgatókra s különösen Mészáros Károlyra, az orvostanhallgató ifjúság ez idei buzgó elnökére, kit ez ünnepély s kedélyes mulatság rendezésében a legfőbb érdem illet. Az estélyen két zenekar műkö­dött. A csárdásokat Rácz Pál bandája, a keringőket, sat. katonai zenekar játszta. Az egész estély alatt csupán egy három tagból álló úri család pongyola megjelenése hatott zavarólag, de csak rövid ideig, mert miután a föltett kalappal és köpenyben belépő hölgyek észrevették, hogy itt nem találnak lenézni való társaságot , szépen eltávoztak. (Valószínűbb tán, hogy azt hivék : nyári bál lesz, künn a fák alatt, s ilyenkor — legalább külföldön — kalap-föltéve szoktak táncolni. Szerk.) Megjegyezzük még, a­mit ez estélyen hallottunk, hogy t. i. Balassa tanár — jubileuma alkalmával — a Szent István-rend lovag­keresztjével jön kitüntetve. * Királyné Ő Felsége napról napra erő­sebbnek érzi magát. A nap nagy részét zóláján tölti, olvasással gyakran foglalkozva. Eddig kizárólag magyar lapokat olvasott, de e negyedben a „Pester Lloyd“-ot is naponkint beadatni rendelő. A kis fő­hercegnőt igen egésségesnek és szépnek mondják. * Lederer József stuttgarti tenorista (nagy­váradi születésű) ma kezdi meg vendégszereplését az új téren. Külföldi német lapok igen dicsérték, s ha e dicséreteket valóban megérdemli, akkor — miután magyar ember — jó volna, ha a nemzeti színház igazgatósága is kellő figyelembe venné előadásait. *A Fáber-féle beszélőgépnek szép közönsége van a budai színkörben. Valami hét év előtt volt itt ez a gép először,­­akkor a nagyhíd utcában mutogatták,­ de azóta is sokat tökélyesiték. Azonban tökélyesiteni kell még folyvást, mert némely magánhangzót s nehe­zebb szavat törve és elmosódva mond ki. A nézők fölirnak egyet-mást papírra, s a gép kimondja. Él­tették vele Kossuthot, Deákot, szép színésznőket. A Bismark nevével legkevésbé bírt boldogulni. A gép elé illúzió emelése végett emberi fő van alkalmazva. Maga a szerkezet egyszerű s billentyűzet nyomá­sával hozzák ki rajta a különböző hangokat. Ha tö­kéletesül , megbecsülhetlen találmány lesz, kivált a némákra nézve. * Boér Emma k. a. harmadik vendégjátékát szerdán a Birchpfeiffer-féle „Szerencse gyermeké­ben“ nem nagy közönség nézte. Sajnáljuk, de e föl­lépéséről mi sem szólhatunk valami különös dicsé­rettel. Első ízben a darab választása ellen tehetünk kifogást, mert a tücsök nem tartozik a Boér k. a. szakmakörébe, most a játék ellen is tehetünk ele­get. Például a legszebb mozzanatokat eltúlzottá, to­vábbá szerfölött természetes akarván lenni, az eről­tetés meglátszott rajta. Hangja is kimerült, néhol pedig a hadarásig menő sebességgel beszélt. A naiv részek azonban most is jól sikerültek, de ezek csak egy oldala a szerepnek. Ezúttal egész játéka igen művészietlennek tűnt föl, kivált Szigeti és Szathmá­­riné asszony jellemző alakításai mellett. Boér k. a. még egyszer fog föllépni, mint Thusnelda a „Gyön­géd rokonokéban. * Aigner Lajos, ki a Kisfaludy-Társaság „elégia elméletére“ kitűzött pálya­díjat elnyerte, a ballada elméleténél pedig dicséretben részesült, ön­álló könyvkereskedést nyit a váci utcában. Eddig a legelső könyvkereskedések egyikében működött se­­gédi minőségben. Mint irodalmilag műveit és jeles képzettségű fiatal­emberből kitűnő könyvárust — és majdan kiadót várhatunk. * A Duna parton építendő részvény­hotel alaptőkéjét egy millióra határozták, úgy azonban, hogy — ha kell — félmillióval fölebb emelhessék. Egyelőre 3500 darab 200 ftos részvényt 700,000 ftig bocsátnak ki. *JóZsef nádor szobrának felállítása a vá­rosi közgyűlésen szőnyegre kerül. E szobor évek óta befedve áll a városház udvarán. Azért nem állítják föl, mert a szent István - rend díszköntösében van, melyet Magyarországon sohasem viselt. Az a kér­dés, hogy felállítsák e­­gy, vagy új szobrot készít­tessenek. * A SZCISO-bal lapjában irodalmi és művé­szeti dolgokban nagy meghasonlás van a fekete vo­nalon alul és felül. Az újdondász azt mondta, hogy kár volt K. Eötvös „unalmas“ vígjátékát színre hoz­ni, a tárcaíró pedig, kinek szava valamivel többet nyom a latban, üdvözli az igazgatóságot, hogy előada­­ta e művet, mely ma is oly „fiatal“, mint huszonöt év előtt, s reményét fejezi ki, „hogy nem szorul ki többé a játékból.“ Az újdondást kap a híren, hogy Radnótsáy lemondott,­­noha lemondásáta „Napló“ sze­rint a belügyminiszter sem fogadta el,­ a tárcaíró pedig megjegyzi: „míg a kormány nem talál egy második Bajzát, addig nem örvendünk semmi válto­zásnak.“ * Az Új Szentkirály­i-házban a Ráth és Mi- Csei szalma­kalap raktára oly pompás, hogy méltó megtekinteni. Kirakataiban roppant üvegtáblák fény­lenek, s azok mögött három fekete hattyú egy tere­­bélyfát tart, ágain különféle szalma-kalapokkal. A külső oszlopzat csupa palissander és arany. A csar­nok belseje sötét-barna arany díszitéssel, s hasonló függönyök szalma-szalaggal. Egy csigalépcső a gyári helyiségbe vezet, hol 80 munkás egyre dolgozik. A cégnek Bécsben is ily pompás csarnoka van. * Tegnapelőtt volt évfordulója Budavár dia­dalmas ostromának. Volt­ honvédek a Horváth kert­ben gyűltek össze, s ünnepélyes menetben látogaták meg elesett társaik sírját. * Kisajátítási törvényre van kilátásunk.Ez szükséges is a főváros szépülése érdekében. Most, ha egy rozzant ház és kis telek birtokosa megérzi, hogy valami különösebb oknál fogva tulajdonát meg akar­ják venni, oly árt szab, mely a vételt lehetetlenné teszi. E miatt nem épülhetnek új paloták a múzeum körül. A városligetbe tervezett széles út sok kisa­játítást igényelvén, az erre vonatkozó törvény nemsokára elkészül. * Hegy régi lapjaink dúlnak fúlnak,­­ nekünk is kijut a rész ingerültségükből. Nem cso­dáljuk ideges lázukat. Híre jött, hogy a bécsi val­lásügyi szabadelvű törvények szentesítve vannak, s hogy hasonszőrű kollegájukat, a „Volksfreund“ szer­kesztőjét a birodalmi tanács sértegetéséért fogságra ítélték. Szóval rész szél fú­j a túlélt eszmék konok harcosaira,­ mint a­hogy egy kormánypárti lap ne­vezi őket. A szegény „Hírnök“ már nem is válogat a kifejezésekben, s a hírre, hogy Bismark „burkus érzelmű“ német lapot szándékoznék alapítni Pesten, kurtán és kereken kiáltja: „huncsut a­ki praenume­­rál“. Aztán lapunknak esik, hogy a belügyért nem tartjuk jobb miniszternek, mint Radnótfáy urat szín­ház-igazgatónak, a­mivel persze a belügyérnek csak­ugyan nem nagy bókot mondtunk. Hogy merünk — mondja a „Hírnök“ — effélét mondani egy mi­niszterre, a­ki oly „magasan“ áll. Persze a „Hírnök“ mindent attól mér, hogy ki milyen magasan áll. Más­fél év előtt még egészen máskint beszélt l. Wenk­­heimről, midőn a gr. Cziráky-féle párttal oly tisztelet­­reméltólag küzdött, s midőn a „Hírnök“ Eötvöst, An­­drássyt, sat., mind azzal vádolá, hogy nem anyira a haza jövője fekszik szivükön, mint inkább miniszteri tárcákat vadásznak. Ilyféle lapnak utólagos bókjai és servilis hajlongása valódi férfiak előtt kevesebbet érhet, mint a mi őszinteségünk, mely nem a magas állást nézi, hanem a magas állásokon is az emberek értékét. A minisztériumnak különben nem utósó ba­ja az, hogy a „Hírnök“ és kollegája nagyon dicsérik. Mi részünkről szeretjük, hogy lapunk nem áll ha­sonló kegyekben. Ez volna csak a rész nekünk. Azért az „I. Tanújá“-ban is csak hadd ágaskodja­nak lapunk ellen, s hadd tartsák „fiatal“ lapnak: mi a fiatalság élénkségével óhajtunk hatni, s ez * 475 — Zaj és élénkség mindenfelé. A lóvonatú vaspá­lyának ötpercenkint robogó vagyonjai is szaporítják folyvást a látogatók számát. És ha már is így kez­dődik, akkor bizonyosan nápolyi estékkel és „velen­cei éjszakákkal“ fog végződni. El vannak már határozva a hetenkinti hangver­senyek, a két hetenkinti táncvigalmak s a havonkinti látványosságok is. A haszonbérlők áldozatkészségé­től és a hervadhatlan Bulyovszky Gyula phantáziá­­jától sokat várhatunk. E helynek valóban kettős rendeltetése van. Nemcsak gyógyhely ez, hanem egyszersmind társas­életi gyalpont. Hús­zár a fővárosi nyár sivatagán. A bérlők helyes törekvése tehát az, hogy a testileg szenvedők itt gyógyulást, nyugalmat, a lelki szenve­dők szórakozást, a testvér­városok lakói pedig élénk életet találjanak. Becsülöm a bérlőkben, hogy ők e vállalatukat nemcsak nyereség­, hanem jó hír- és névbeli kérdés­nek is tekintik. Tudják, hogy a­ki fizet, követel és követelhet is. S ennek tudata ösztönzi őket, hogy a császárfürdő vonzerejét ne csak fenntartsák, hanem növeljék is folyvást. Lauka Gusztáv.

Next