Fővárosi Lapok 1868. május (101-126. szám)

1868-05-19 / 116. szám

képíró intézetet. — Er­kel Ferenc, mint mondják, új dalművön dolgozik. — A zugligeti vasút jú­nius közepére készül el. — A „P. Lloydsban azt indítványozzák, hogy a Széchenyi-szoborra gyűjtse­nek még többet, s azt az úrtéri színház helyén állítsák föl. — Az ipare­gy­let múlt pénteki ma­jálisán (a zugligeti „Fácán“-nál)­­. Eötvös és Goro­­ve miniszterek is jelen voltak. — Balogh János, egri lakoshoz, ki Eger kül­döttségében volt, Ő Felsége kabinetjéből levél érkezett, mely szerint Ő Felsége kegyesen fogadta és köszöni hű érzelmeinek népsze­rű nyilvánítását, hogy t. i. Mária főhercegnő keresz­telésére egy tallért tett az asztalra, mint a „garasos komák“ szokták. — Székel­y Bertalannak az egri nők várvédelmét ábrázoló ama képét, melyet Cser­­nyus Amália úrhölgy buzdítás­ára egri hölgyek vet­tek meg, már behelyezék a nemz. múzeumba. — A Pest városának külföldről szállítandó vízvezetéki csövekre 4 ft 50 kr helyett 76 krt kell vámmázsadíj­­képen fizetni. — Az u­t­a­s­ó lóverseny alkalmával 635 kocsi (e közt 6 udvari) robogott ki a Rákosra. — Az állatkertbe érkezett giraffe (nyakorján) magassága csaknem három öl. — Göndöcs Bene­dek tisztelendő 500 ftot fizetett e napokban be a bu­dai központi állampénztárba, mint a „Sírvirágok“ című imakönyvének eddigi jövedelmét, a honvédalap javára. ♦Budai színkör. Kedden, május 19-kén, századunk legnagyobb csodája: a beszélő­gép, Fáber tanár örökösei által először lesz bemutatva, ezt megelőzi: „A pajkos diákok“ operette. Csütörtö­kön a színkörben: „Samil, vagy a cserkesz nép sza­badságharca“, nagy harci látványosság. Bécsi hírek. *** A cseh nemzeti színház alapkövét e hó 16-dikán tették le Prágában, az ország véd­­szentje Nép­ sz. János napján. Tíz év óta folytak a gyűjtések e nemzeti intézetre, de nem lehet mondani, hogy valami lelkesítő volna az eredmény. Az ün­nepélyt lehető fénynyel ülték meg, mint ezt az elő­készületekből lehet sejteni, mert magáról az ese­ményről, a­mely szombaton történt, a­melytől poli­tikai tüntetéseket és beszédeket vártak — még nem közölhetünk részleteket, mivel hétfőn nem jelennek meg bécsi lapok. Az ünnepélynek oly politikai színe­zetet készültek adni, mely megmutassa, hogy a cseh nemzet ébred. Már néhány nap óta külön vonatok szállíták a „szláv testvéreket“, kik közt oroszok is voltak. Belgrádból, Zágrábból, Újvidékről szintén mentek a szláv testvéreket képviselni, a Felvidék nevében pedig Hurbán jelent meg. Strossmayer dia­­kovári püspököt is várták, de nem ment el, hanem magát kellőleg képviseltetendő, három egyént kül­dött. A város egészen föl volt díszítve, s már az ünne­pély előtti napon nagy tömegek tolongtak az utcákon. Az építendő színház körül állványokat emeltek, hogy az ünnepélynek minél többen lehessenek tanúi. Pénte­ken este kivilágíták a várost, s folyton nagy tömegek hullámzottak. Az ünnepélyt rendező bizottmány mind hírlapokban, mind fölhívásokban fölkérte a népet, hogy csöndesen tartsa magát, s ne akarja a nemzeti becsületet csorbítani, mert „a­ki ilyenre ve­temednék, a cseh nemzeti becsület ellenségéül fog te­kintetni.“ A tanulók ez alkalomra cseh nemzeti egyen­ruhát készíttettek, a többi közt karabellát is, mely nem más, mint tatár kard, s tiltott fegyver. Az aka­démiai tanács, — a rendőri­gazgatóság meghagyása folytán, — figyelmezteté az ifjúságot, hogy mondjon le a karabelláról, mert annak viseléséhez fegyveres­ Nemzeti színház. *** Máj. 17. „Éljen az egyenlőség,“ eredeti vígjáték 4 felv. irta b. Eötvös József. A negyvenes évek közepén irta e vígjátékot Eötvös, s abban az időben gyakran adták elő hatás­sal. Most föleleveniték, s régebbi hatásából ez alka­lommal is sokat megőrzött, bár a közönség azóta na­gyon sok élénk, ügyes szövevényű, könnyebben perdülő vígjátékot látott, s elszokott a nehézkesen mozgó vígjátékoktól, melyek a régibb időben di­vatosak voltak. A nagynevű író különben találó szí­nekkel festi az akkori kort, s több tőrül metszett ere­deti alakot mutat be, milyen gr. Ábrányi, ki az egyenlőséget hirdeti mások számára, de magának keveset tart meg belőle; vagy Perlegi, egyike azok­nak a jó, büszke táblai ügyvédeknek, kik azt tar­tották, hogy Magyarország az ügyvédeké; továbbá Gáborszky, olyan diplomás féle tót ember, a­minő­ket akkor „konyha-ügyvédeknek“ neveztek, s min­denféle szolgálatra fölhasználtak. Nemcsak hű ala­kok ezek az akkori életből, hanem a vígjáték szá­mára is jól vannak alakítva. Ha e vígjáték cselekménye élénkebben folyna, egyike volna legsikerültebb vígjátékainknak, s ha a hosszadalmas­ helyeken rövidíteni fognak, hatása is nagyobb lesz. Meséje a körül forog, hogy az egyenlőséget, s a rangkülönbséget csak szavakkal szokás hirdetni, de a tettekben megtartják egész merevségben a gróf és nemes, a nemes és polgár közti különbséget. Áb­rányi gróf sokszor mondja ismerősei előtt, hogy ha egy nemes ifjú, kit leánya szeret, megkérné a leányt nőül, minden habozás nélkül oda adná. És hogy be­bizonyítsa ezt, segédkezet nyújt Perlegi fiának, hogy nőül vegye Hegyfalvi alispán leányát, mert Hegy­falvi, ki régi nemes, semmit sem akar tudni oly vé­­lül, kinek nagyapja még mesterember volt. A gróf cselt gondol ki. A lelkész jó ismerőse, a templom kö­zel van, az őszi este korán beköszönt; a szerelmes párt tehát nem nagy föladat lesz az oltár előtt titok­ban összeadni, Hegyfalviék azután majd csak belé egyeznek. A gróf egyenlőségi működésének az a ko­mikus oldala, hogy leányába Hegyfalvi alispán fia, Vilmos, szerelmes, s a fiatal ember jól tudja, hogy a gróf elutasítaná a csak nemes családból való ké­rőt. Véletlenül (s őt többször segíti a véletlen, a mi nem valami dicséretes dolog a színpadon,­ megtudja a gróf tervét. Erre aztán ő egy másik tervet épit, azt t. i., hogy ő is épen úgy fogja nőül venni a gróf leányát, a mint a gróf tervezi, hogy Hegyfalvi Irma Perlegi Gyula neje legyen. Elmondja atyjának is tervét, s kéri: szólítsa föl a lelkészt, hogy az egy­bekelést titokban eszközölje. Az öreg Perlegi rá áll, így a lelkész mindkét pár atyja által fölszólítva, semmi cselt nem sejthet, mert Vilmos a grófot meg­kéri, hogy bizonyos okok miatt ne említsen neveket a lelkész előtt. Az egybekelés titokban meg is történik. Hegyfalvi alispán és neje nagyon kelle­metlenül vannak meglepetve, midőn az új pár elitnek áll, s áldásukat kérik. De ott van Ábrányi gróf, ki az egészet tervezte, kivitte és most szónoklatot tart az egyenlőségről, s kiengeszteli az alispánokat. Ha­nem abban a pillanatban leánya és az alispán fia szintén áldást kérnek frigyükre. A gróf igen komi­kus helyzetbe jó szabadelvű eszméi harsogtatása után, s kénytelen ő is megegyezni. Ez röviden véve a mese magva. A mellék­eseményekben Gáborszky ügyvédnek jut a főszerep, ki örökösen hallgatózik, mindenre figyel, s mindent elárul, de mindenben felsül. A szerkezet hibája, hogy — úgy­szólván — a fiatal Hegyfalvi Vilmos intézi az eseményeket. Anyi sok jó elem van különben e vígjátékban, hogy helyes volt újra elővenni. Kevés magyar víg­játékban van anyi eredeti alak, mint ebben. Továb­bá a nyelv tisztasága, a helyes ötletek és megjegy­zések folytán is megérdemli, hogy a játékrendben állandó helyet foglaljon. Az előadásról dicsérettel szólhatunk, csak Ko­máromitól (Hegyfalvi) és Szilágyitól (János huszár, ki magát a megye katonájának szereti nevez­­getni) óhajtottunk volna több alakítási élénksé­get. Tóth József eredeti alak volt Gáborszky sze­repében, s, folytonos derültségben tartotta a kö­zönséget. Árvamegyei dialektussal beszélt , s ko­mikus magánbeszédeit nagy hatással adta elő. Szige­tinek is sikerült Perlegi táblai ügyvéd alakítása. A többi szerepeket Lend­vainé (Irma), és Niczkyné (Ilka) Feleki (Ábrányi,­ Szerdahelyi (Vilmos), Náday (Gyu­la) játszották. Meg kell még említenünk Réthyt, ki egy kortes szerepét játszotta, oly jó humorral és jel­lemző sajátsággal, milyennel ő régebben szokta volt a népies alakokat. A kiállítás díszét is meg kell em­lítenünk. Lehmann gyönyörű kerti díszleteket és egy ódon kastélyt festett ez alkalomra. Közönség nem volt nagy számmal. A szép idő, a zöldbeli kirándulások már észrevehetők a nemzeti színház közönségén. A páholyokban azonban — a vasárnaphoz mérve — díszes közönség jelent meg. Tegnap ismételték az előadást. — 464 e­ gedély kell, s a rendőrigazgatóság — az egyenlő­ség elvéből kiindulva — épen nem hajlandó kivált­ságokat osztogatni. Viselték-e a tanulók a karabellát, még nem tudjuk. Az ünnepély roppant közönség előtt történt meg, s az alapkő letételénél Stadkovsz­­ky tartott beszédet. Zavargások és tüntetések nem voltak. *** M­ililfeld, kinek betegségét a „hegymö­­giek“ isten büntetésének mondták a birodalmi ta­nácsban mondott konkordátum-ellenes beszédeiért, már anyira javult a hegymögiek felebaráti szomorú­ságára, hogy falura költözött. Átalános NEMZETI Bérlet szünet. SZÍNHÁZ. Pest, kedden, május 19 én, 1868. Murszka Ilma kisasszonynak, a bécsi cs. k. udvari operaház első énekesnőjének utósó vendégjátékául : A­lvajáró. Opera 3 felv. Irta Romani, zenéjét Bellini. Fordította Deáki Fülöp Sámuel. Karnagy Huber Károly. Ren­dező : Böhm Gusztáv. Gróf Rudolfo, falusi földesur — Bodorfi. Teréz, özvegy molnárné — — Csillag Róza. Amina, Teréz fogadott leánya — .Mur’szka I. k. a. Elvino, tehetős falusi ifjú — — Pauli. Lizi, fogadósnő, fiatal özvegy — Humann Olga. Alessio, falusi legény — — Udvarhelyi S. Jegyző — — — — — Hubenai. Kar. Majorosok. Falusi lakosok. Ifjak. Színhely: falu a helvét havasok alján. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. A hatóságilag engedményezett zálogházi közvetitő-intézet mindazon helybeli s vidéki t­ez. feleknek a pesti k. zálogházbani ügyeit, miket azok maguk el nem végezhetnek, vagy elvégezni nem akarnak, mint zálogházba szánt zálogok betevését, kiváltását vagy átírá­sát elvégezi. E szerint a legtávolabb vidékiek levelezés által i­ leg­nagyobb kényelemmel használhatják a pesti zálogházat ha­t­i, bérmentes levelekben közlik megbízásukat a „zálogházi közvetítő­­intézet központi irodájával“ (lövész-utcza 3. sz., saját ház, a kir. zálogház átellenében), mely iroda a legnagyobb biztosíték és a szükséges hallgatagság mellett, az alább elősorolt feltételek alatt lehető le­ggyor­sabban teljesíti a megbizásokat. Az intézet, mely minden reá avagy fiók-intézetére bizott tárgyak­­ért jót áll, a t. ez. közönségnek 1) Időt kimér, a mennyiben az intézet a kir. zálogházban minden ügyeit elvégzi, s így mindenki nyugodtan hivatásbeli foglalkozása után mehet; 2) kényelmet és könnyebbséget nyújt, mivel átvételi helyiségei minden városban léteznek,­ s így senki sem lesz kénytelen a városba fáradni; 3) teljes biztosságot nyújt a rábízott zálogtárgyakra, pénzre, zálogjegyre stb. nézve, mivel ez intézet hatósági felügyelet alatt áll; 4) pénzkimélést, mivel minden történhető megbízást a zálogházban néhány új krajetárért elvégez; 5) legszigorúbb hallgatást az intézetnek és különösen annak igazgatójának személyesen áldott megbízásokért. Az intézet ügyleti eljárásáért járandó illeték kö­vetkező : 1 írttól 100 írtig, minden írttól 1 ujkr., 100 írttól 1000 írtig ás fölebb minden írttól '/, ujkrajezár, 58 *—10 Mössmer József rumburgi vászonrátára „a menyasszonyhoz,44 • Pesten, uri-utcza és zsibárus-utcza sar­kán, 10. szám alatt ajánlja dúsan felszerelt vászon­raktárát a legjutányos, szabott ár mellett. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja Emich Gusztáv, megy. akad. nyomdász, 1868.

Next