Fővárosi Lapok 1868. június (127-148. szám)
1868-06-11 / 134. szám
a pestinek, ez meg a bécsinek: van ám viza, három mázsa ! A bécsi halász leszen, ide vele ! Aztán a földvári halász fölviszi a maga foglyát Pestre, a bécsi halász is lejön Pestre, s megveszi fontját hetven krért, s kiméri otthon egy forint ötven krért. Budán, a királyi udvarba is adtak el a földvári halászok egy ötnegyed mázsás vizát, a böjtben. * Hajdan a vizák, a Fekete-tenger e vándorhalai, a’folyam sodrán tavaszonkint nagy mennyiségben tódetik föl pár hónapra egész a Vág-Dunáig, hol nagy buksi fejeket a Vág friss vizében kedvökre hütögették, s hol a komáromi halászok sokat elfogyasztottak közülök. Emlékezünk a hazai történelemből, midőn 1055 ben I. Endre búvárja, Zotmund, kitől a Majthényiak származtatják magukat, Pozsony alatt Illdik Henrik német király élelmi hajóit kifurdalván, a német had majdnem éhen veszett, és Endre a visszavonuló ellenségnek aranyhidat nyitva, a hátrálókat hatvan darab nagy vizával meg is örvendeztette. Most az egész országban, vagyis az egész magyar Dunán, aligha fogtak összesen hatvan vizát. Azelőtt tíz mázsás viza nem volt ritkaság, most az öt mázsás is nagy. A legnagyobbat e vidéken Ordason fogták, 1846-ban, mikor Károly főherceg a pesti lánchíd alapját letette. A viza kilenc mázsa nehéz és harmadfél öl hosszú volt, úgy hogy a szekérről a farka lelógott, s két oldalt huszonnégy cifra halászlegény képezte a kíséretet. A visszavonuló árnak és a nagy forróságnak szülöttje: a töménytelen szúnyog. Akinek reumája van, csak hozza ide csúfos tagját, (ha igaz Baumscheidt tanú, hogy az ily vérengző apró állatkák: szúnyog, baba, csimaz stb. megannyi étetébresztők,) itt ugyan megfrissítik. Bújhatsz e döngicsélő, alkalmatlan vendégcsék elől: fölkeresnek akárhol, s rajtad lakomát ütnek szemtelenül. Mulatságos látni az esti térzenéken a minden rendű rangú publikum pantomimikáját, gesticulatióját, viaskodását a szúnyoghad ellen, midőn magad is kézzel, kendővel, legyezővel s egyéb ártó és távolító szerszámmal támadólag lépsz föl ellene. A kétlábú szúnyoghad ellen írta valaha Kisfaludi Károly Pipa-dalában: „fegyver lészen pipámból, kifüstölöm szobámból.“ A zenészeket — zene közben — a szúnyog kollegák kímélik, mert ezek a maguk dalzenéjén kívül a másét nem kedvelik, aztán a zenészek — a fuvolásokat közbe fogva — füstölnek. A baráttáncos alsó hegyről áttekintvén az átellenes Soltra, melynek egykori kulcsos váriasságát már csak pecsétje tanusitja, t. i. két keresztbe tett kulcs, ily körirattal: „Solt város pecséte 1619“, s mely méltó lenne, hogy valamint 1659 előtt vala, ismét önállólag visszavármegyésedjék, s ne kénytelenittessék télviz idején Pestre fölfáradni dolgaiban; tehát Solton innen, a Duna balján, a rébék pusztán, s ennek egy az árvízből gátakkal körülvont aranyszigetén csüggöttek s aggódtak szemeim. Valami száz holdnyi repce-vetés volt a legszebb virágzásban, midőn a viz körötte mindenfelől emelkedett; szerencse, hogy nagy szél nem jött, mert bizony alighanem ostrommal beveendő vala. Gazdája — gróf Teleki, — ha ugyan látta e szép repcét virágjában, s az áradatot, nem aggódott volna értte jobban, mint én, ki a szépet és hasznost, habár magamnak nincs, a máséban is gyönyörrel szemlélem. Ezt a Réber pusztát — igy nevezik, mert Földvárról Soltra s viszont a Dunán itt szedik a rév-bért — e lapok olvasói közül alig egy-kettő ismeri, de alig van egy-kettő, ki ne ismerné az itt keletkezett szép dalt: Ha látom, hogy fergeteg közelit, Begyűröm a süvegem tetejét. Csak úgy nézem az időt alóla, Még a jég is visszapattog róla. Hanem itt előbb az öreg Mátyási József poétáról, kiről egy utcáját nevezi szülővárosa Kecskemét, kell emlékeznem. Nem sokat tudok ugyan felőle, minthogy verseményei ma csekély becsüek, de egyszerű életéből két esetet méltó lesz kiemelnem. Az 1790-dik országgyűlésen nagy és heves viszály volt egyebek közt a vallás ügyében. A kath. papság sehogy sem akart engedni az evangélikusoknak. A világi rendű katholikus urak közt a klérus legnagyobb kalapácsa gr. Fekete tábornok vola. Többek közt azt mondta: ő, ha tehetné, a pápistát, kálvinistát, lutheránust úgy összezavarná, hogy az ördög — ha valamelyiket el akarná vinni, — ne tudjon köztük választani. Valamelyik pap haragosa erre a Feketére csúnya pasquillt irt latinul. Gróf Fekete — ő maga poéta nem lévén — maga helyett viadornak Mátyásit fogadta meg, ki is imigy kezdődő pasquill-válaszában. „Urak ! veszett kutya jár a diétában“ — úgy visszavágta a tromfot, mint egyik kofa szokta a másiknak. Gróf Fekete meg volt elégedve a poéta műveivel, s jutalmul ötszáz forintot adott neki. Ezelőtt ötven évvel Erdős Mihály, Réber puszta árendása, elhozta magával az öreg Mátyásit ide a pusztára huzamos időt tölteni. Jelenben a gazdálkodás itt egészen az új kor igényei szerint vitetik ; minden használható térekes művelés alá van véve, - 535 - a régi nádasok, zsombékok kiirtvák, s a régi nádi béka helyett a gőzcséplőgép zúgása hullik át a túlsó félre. Azelőtt a lábas jószág tartásában, kivált a szarvasmarhában állt a főgazdagság, mely becses áru maga sétált föl Bécsbe, hizlalója erszényét kölcsönben hizlalván. Az árendás főtisztje, mindenese a gazdaságban, a gulyás vala. Mátyási megfigyelte a gulyás egész életmódját reggeltől estig, derűben, bokiban, esőben, förgetegben, s amit látott, észlelt, leírta versekben, ily címmel: „A rébém gulyás.“ Én everseket nem olvastam, s az is, kitől mindezeket már régen hallottam, a fentebbi négy soron, meg ezen kívül:h Úgy ellakom fordított kásával. Mint a goróf húsz-harminc táljával, nem tudott többet mondani. Elég az hozzá, mikor Mátyási készen volt a maga versével, oda megy a számadó gulyáshoz: „János, hallgassa meg kend, a mit fölolvasok, aztán halljam, mit mond hozzá.“ — Amint Mátyási fölolvassa, — János egy darabig hallgat, s egyszerre fölkiált: „ejnye nemzetes uram, ez olyan, mintha én írtam volna!“ „Kedvesen hallom János, kendtől e birálatot, — mond Mátyási, — s minthogy én mindezt kendtől tanultam, fogadja tőlem e verseket emlékül.“ „Nemzetes uram meg fogadja tőlem emlékül azt a — kimutatja — fias tehenet.“ — A gulyás tudott furulyázni is, s a fentebbi nótára ő csinálta a dallamot. Korunkban melyik költő dicsekhetik oly Mecénásokkal, mint Mátyási József? De már most elég, mert különben a tárcából lomtarisznya lesz. Hőke Lajos: Fővárosi hírek * Az „istent hozzád,“ melylyel a főváros közönsége Királyné ő Felségétől tegnapelőtt este elbúcsúzott, a hódolat és szeretet legőszintébb kifejezése volt. Noha az idő este felé oly záporesős lett, hogy némely utcán több hüvelyknyire nőtt fel a víz, s még a Renz-cirkusz is kénytelen volt elhalasztani előadását, mindamellett számosan jelentek meg az indóházban és az utcákon. Öt miniszter, városi elöljárók, a képviselők közül igen sokan (többen, mint amenynyien néha az üréseken vannak,) s előkelő hölgyek díszkőre várakoztak a királynékra. Az indóház belső helyiségeit Fleischmann és Weber urak egész ligetté alakiták át trópikus növényekből. Künn pedig az útban eső utcák házablakait önkéntes örömmel világították ki a lakosok. Zajos éljenzés jelenti kevéssel 9 óra előtt a királynék megérkezését. Mindketten sötét selyem ruhát, skót beduint és magyar gyöngyszürke selyem kalapot viseltek. Ő Felsége a miniszterekkel és úrhölgyekkel szívélyes szavakat váltott, s gr. Andrássy Gyulánénak kezet nyújtván, mondá: „viszontlátásra szeptemberben.“ A grófné és Balassa tanár kisérték ő Felségét a kocsiba. A különvonat kilenc vagyonból állott, s a második volt a kis hercegnő számára berendezve. Épen 9 óra volt, midőn e vonat elrobogott, a jelenlevők éljenei közt. Az egész lakosság áldása kiséri a Királynét, ki több hónapot töltött fővárosunkban, s ki pár nap előtt azt mondá gr. Károlyiné Orczy Irma úrhölgynek: „Csak rövid időre távozom önök köréből , s őszre haza jövök.“ Hozza isten mielőbb, itt mindig szeretettel fogjuk üdvözölni. ” Az állatkertben minden hétfőn táncestélyek lesznek. Egy már volt a múltkor, s igen jól sikerült. Kellemes, szép hölgyek jelentek meg, s a vidám zenénél jól mulattak. A helyiség igen alkalmas ily mulatságokra. A részvényeseknek, jegybérlőknek s meghivott vendégeknek szabad bemenetük van. * Horváth Mihály röpirata e napokban jelenik meg Ráth Mórnál 9 ivén. A jeles szerző e művében felelni fog azon támadásra, melylyel őt közelebb Kossuth Lajos illeté a pécsi levélben. * Mai tárcánk egy közleményt hoz a magyaros tollú, ismeretgazdag Hőke Lajostól. „Dunaföldvári“ levél ez, s azért említjük meg, mert bizonyságul szolgál arra, hogy jól körültekintő szemmel s bő ismeretek mellett mily érdekes közleményeket lehet írni vidékről is, honnan a levelezők — ha nincs valami zajos mulatság vagy épen színészet — rendesen azzal kezdik: „társas életünk pang s kevés az innivaló.“ E tárca mintául és buzdításul szolgálhat apró és érdekes adataival a múltból és jelenből. Nem sokára ugyancsak Hőke Lajos tollából igen érdekes történeti tárcafüzért kezdünk meg: „Hont megye történetéből,amelyben a régi és némely részben máig is élő főrangú családok (Zichyek Balassák, Koháryak , Illésházyak , Eszterházyak) múltjából nagy érdekű leírások lesznek. * A magyar mágnásokról a kölni lap igen erősen nyilatkozik. „Nem lelik helyüket, — úgymond, — s feltűnők akarnak lenni minden áron. Úgy látszik, azt is akarják mutatni, hogy nekik nem parancsol senki. Minden nyilvános helyen, színházakban, sétatéren, feltűnő s hencegő modor által vonják magukra a figyelmet. A városligetben kocsizás és lovaglásban olyan játékot űznek, hogy a közönség mintegy ki van híva, nem tűrni tovább viseletüket stb.“ Tudjuk, hogy e rajz nem a magyar mágnásokra, hanem néhány fiatal mágnásra illik csupán , de valamint bizonyos, hogy egyesekért soha sem lehet elítélni egész osztályt, úgy az is igaz, hogy egyesek hasonló viselete a világ szemében compromittálni szokott egész osztályt. S ez még megrovandóbbá teszi amaz egyesek viseletét. * Hymen. Henry Ernő hétszemélynök bájos leányait, Zsófia és Mária kisasszonyokat múlt szombaton vezették oltárhoz Lipthay István és Hollán Viktor miniszteri titkárok. Az esketést az egyetemi templomban az egyik vőlegény nagybátyja, Lipthay Endre címz. püspök végzi. * C i n 1 S C11 i cirkuszában van egy zárképlet, melyben a lovasok a lobogókon jelzik e fölkiáltást: „éljen a magyar.“ Íme, mondja egy újdondász, az olasz mily szívesen alkalmazkodik hozzánk, míg a német a világért sem bújnék ki a frakkból, s ezzel Renzre céloz, ki pedig úgy maga, mint egész személyzete, gyakran jelenik meg a legdíszebb magyar ruhában, lovagnői pedig nemzeti színekben. * A kitűnő szakértelemmel szerkesztett „Erdészeti lapok“ közelebbi kettős füzetében többi közt egy figyelemre méltó cikk van Divald Adolftól. Cime: „A magyar birodalom álladalmi erdőségei kezelésének eredményei 1867 ig, és lépések egy jobb jövő felé.“ Mellékelve van hozzá a Maros és Béga melléki erdőségek térképe is. * Egy laptársunk felhívja a kormány figyelmét a ponyvairodalomra is. Valóban ezen a réven szörnyű babonákat terjesztenek a nép közt, így van egy oly versezet is e butító termékek közt, mely egy sertéssé vált zsidó históriáját adja elő, sat. * A műegyetemi dalárda f. hó 6-dikára hirdetett zártkörű dal- és táncestélyét, a kedvezőtlen idő miatt péntekre, (f. hó 12-ére) halaszták, mely napon a zugligeti „Fácán“ helyiségeiben múlhatlanul megtartatják, rosz idő esetén a teremben. Az eddig váltott jegyek érvényben maradnak, s jegyek ezentúl is válthatók Budán: országház utca 117. sz. alatt, az egyleti irodában, és Pesten Treichlinger J. mükereskedésében. * Rövid hirek. — Királyné Ő Felsége a Szondi-emlékre 100 irtot küldött Pongrácz Lajoshoz, ki ez ügyben buzgólkodik. — Király Ő Felsége pedig többi közt a miskolci ref. tanári kar nyugdíj intézetének engedélyezett 500 frtot. — A pesti francia konzul több megyében népgazdászati levelezőket nevezett ki; egyelőre ötöt, kik egyszersmind ügyvédek. — Esküvő után gr. Károlyi Tibor és neje azonnal Csurgóra, Károlyi György jószágára utaztak; megemlítjük egyúttal, hogy a vőlegény pompás ruháját Rálik János helybeli szabómester készíti. — A Beleznay-kertben a Bakonyi daltársulata ma este a lelencügy javára tart előadást, melyre már előbb is 45 frt 25 krt szolgáltatott be. — Napoleon hg számára az „Európánál“ 18-dikára rendelték meg a lakásokat. — A városi tanács a királydomb elhordatását javasolja, mivel akadályozza a lánchídtéren egyre növekvő közlekedést. — A városkapitányság elhatárza, hogy bent a városban senki sem tarthat buldogokat és mészáros ebeket. — Kedden Pestről 108 csavargót kisértek ki. — A Dunán tegnapelőtt egy csalnak egy horgonyzó gőzösbe ütközött, minélfogva felfordúlt s a benne levő nyolc személy a vízbe esett, de valamennyit szerencsésen kifogták. — Gr. Almássy György főajtónálló helyettes, kamarási méltósággal diszittetett föl. — A pesti népkonyhára az államvasúttársaság kormánytanácsa 100 ftot adott. — Smoka közelebb kétszer meglátogatta a nemzeti színházat a pénzügyminiszterrel. — A statisztikai tanács kegyeletesen emlékezett meg egyik elhúnyt tagjáról, Farkas Károlyról, ki egykor Pest város főjegyzője, 1848 ban Debrecen képviselője, s 1861 ben a pestmegyei telekkönyvi hatóság elnöke volt. * Népszínház, péntek, junius 12-én: „A pórúl járt finánckomissárius“, vígjáték 3 felvnásban. Kezdete fél 8 órakor. Vidék. ** Beregszászban a már több év óta létező jótékony célú „műkedvelő társulat“ e ha 2 dikán a „Cizalj“ nevű városi erdőben tavaszi mulatságot rendezett. A mulató helyiség, a természettől nyert szépsége mellett, díszesen és kényelmesen volt fölszerelve. A vendégsereg népes és előkelő volt. Megjelent a megye kitünőbb családainak nagyobb része, s a szomszéd megyéket is több vendég képviselte. A természet szépsége, öszhangban a szép társasággal, különösen a nők bájaival, és a minden arcról sugárzott öröm és jókedv mosolyával, kellemes látványt nyujta. — Az erdő árnya alá behatolt és a vidám tánc által fokozódott hőséget a nőknél bőven osztogatott fagylalt, a férfiaknál folyvást kínált jó asztali bor, hús savanyú víz és üde sör enyhiték. Volt kitűnő zene. A vendégek érkezését tarack-durranás