Fővárosi Lapok 1868. július (149-175. szám)

1868-07-11 / 158. szám

és Somoskő várait, valamint Gyarmat és Drégely palánkjait. A 17-dik század első felében az ország egyik megyéje sem volt a saját és szomszéd megyékbeli várak erődítése körüli közmunkákkal annyira meg­terhelve, mint Hont megye. Mert nem csak a maga vá­rairól, mint Damásd, Drégely, Csábrág, Bakabánya, Bozokról, de még Vác, Nógrád, Gyarmat, Fülek, Korpona és Léváról is kénytelen volt gondoskodni. Különösen Gyarmat palánkműveinek erődítése s ki­javítására sohasem Nógrád megye, hanem mindig Hont megyéből a bozoki járás közmunkája rendelte­tett ki, mind az országgyűlés, mind Hontmegye köz­gyűlése által, így az 1602 14 t. c. 9 része Gyarmat erődítésére Hont-, Árva- és Liptómegyéket, az 1618: 49 t. cikknek 6-dik része Almási Mihály bozoki járását, az 1635: 92 t. cikke Gedei Mihályt, az 1647: 153 t. c. Herédi Mihály ugyancsak bozoki járását rendeli. Az 1655: 3 t. cikkben Gyarmat és Drégely Palánk megerőditése, egyúttal mindkét helyre 200 lovas és 200 gyalog őrség kéretik a királytól, mi azonban a szomszéd Nógrád és Szécsénynek 1663- ban török kézre jutása miatt elmaradt. Az 1681: 5 t. c. által ama Gyarmatra és Palánkra kért őrségnek Korpona védelmére fordítása határoztatott el. — A régi Balassa-kastély kőfalából egy kis darab az Ipoly partján még látható, de a palánk-erődnek nyoma sincs. Most lássunk Hontmegye évkönyveiből nehány esetet, miként gondoskodók Hont a keblebeli vára­kon, az országgyűlési tartozásokon, valamint a nóg­rádmegyei Nógrád és Fülek várak folytonos ellátá­sán fölül még különösen Gyarmatról. 1610 ben: „pa­latínus urunk eő nga parancsolatjára a gyarmati és palánki lovászoknak füvelő helyet rendeltünk.“ 1614-ben: „a leégett Gyarmat fölépítésére adatik minden portától két szál karó, két portától egy sze­kér vessző; ebből a nagy szükséges dolgokból senki magát ki ne vonja, se nagyságos urak, se pap urak, se pedig nemes uraim, 12 forint birság alatt.“ — 1616 ban: „a gyarmati és drégeli palánkhoz minden telkes jobbágy négy karót s elegendő vesszőt, a pa­lánksövény kijavítására azonfölül várta­ vagy tűzifát hordjon. Mihály deák gyarmati kapitány háza építé­sére húsz szál gerenda adatik." — 1623-ban: „vice­ispán vizsgálja meg Damásd, Gyarmat, Palánk várait személyesen, ha mi szükség van, hogy személyesen intézkedhessék.“ — 1643 szept. 21-dikén: „Balassa- Gyarmaton Hontvármegye a maga zászlója alatt generalis congregátiót tartott, — ekkor t. i. Balassa Ferenc, Hontmegye főispánja itt lakott, — mely al­kalommal látván a nemes vármegye a praesidiumnak romlott állapotját, hogy a palánkok a keritésből ki­­dülő félben vannak, a viceispán megolvasván a pa­­lánkfákat, és limitálván, elrendelte szolgabiró uraim­nak a megépítést,“ stb. így gondoskodott Hontmegye, igy ápolta, ne­velte, nem magának, hanem Nógrádnak — Gyarma­­matot! Hontmegyének egy másik, e század elején el­szakadt s emancipált lánya Kis-Hontban Rimaszom­bat is ép úgy, mint Balassa Gyarmat, új frigyes társa mellett székhelyi méltóságra birt emelkedni. A magyar királyok, nádorok, országbirák a ti­zenhárom, tizennégy és tizenötödik századokban, itt Gyarmat térségén, mint Nógrád s Hontmegyék közös határán, sátorok alatt néha egy hónapig törvénykez­­tek és szolgáltattak a feleknek igazságot. Bél Mátyás beszéli, hogy 1648-ban, mikor a nóg­rádi törökök egy előkelő török menyasszonyt kisértek volna Esztergomba, a gyarmati hajdúk lesből megtá­madták a násznépet, a kísérőket levágták s a meny­asszonyt elrabolták. A törökök ezért nagy zajt ütöt­tek, s ha Pálfi tábornok meg nem menti véletlen köz­bejött hadával, el is foglalják Gyarmatot. A tény való lehet, de az évszám téves, mert csak 1663 óta uralkodtak ismét Nógrádban a törökök. Egyébiránt ily csinyeket nem egyszer követett el egyik fél a másikon. Szóhagyomány szerint: egyszer Bolgár Jenő egy Balassa-lányt való nászban haza viendő, midőn a törökök Bátorfalunál rálestek, de a támadókat a bátorfalusi legények elkergették. Nógrád „a közügynek“ feliratú megyeháza épí­téséhez majdnem egy időben fogott vala Honttal, s előbb azért készült el vele 1834 ben, mert több pénz s munkaerő állott rendelkezésére, s a­mit már csak­nem fölépített, nem rontotta le, miként Hont. Az egykor fényes Balassa-nemzetségről nevezett ezen Gyarmat egy harmada a Balassa Imre hűtlen­sége után 1685 ben, másik harmada 1808-ban a gróf Balassa-család kihalása után szállt a gróf Zichy se­­niorátusra; a harmadik harmadát pedig, mint báró Balassa Antal csődtömegének részét, a gácsi Forgács grófok vették meg, és igy most nem Balassa-, hanem Zichy-Forgács-Gyarmatnak nevezhető. Gyarmat régi magyar lakosai, a hét ős ma­gyar hadnak, az egyesült Kürt Gyarmat had egy részének itt megtelepedett utódai, a török és polgár­háborúkban kipusztúlván, 1690-ben nyerte a török által megkiméltebb tót vidékről újabb lakosait. Az esztergomi érsekség schematismusában kitett 10 ezer akos számot, mely majdnem gyenlő harmadaiban­ ­ 631 — katholikus, evangélikus és zsidó lenne, túlbecsültnek tartom. A térképre tekintve, Gyarmatnak Hontmegyé­­hez tartozottságát azon körülmény tanúsítja legin­kább , mikép Szelestény, Podluzsány, Illési, Újfalu és Csalamia hontmegyei faluk és puszták három felől úgy környezik Gyarmatot, hogy csak a negyedik ol­dalon, mint valamely szűk résen, juthatnak be a nógrádiak megyéjük székhelyére. Hőke Lajos: Müncheni levelek. H. (V. V.) Az emberek nagy része csak azért uta­­zik, hogy elmondhassa magáról: „országot-világot láttak.“ De az ilynemű utazás nem érdemli a költ­séget és fáradságot. Münchenben is mindig látunk idegeneket, kik kocsiról tekintik meg a két múzeu­mot, és omnibuszokból nézik meg az etruski váza gyűjteményt, vagy a bajor nemzeti múzeum felszá­­míthatlan műkincseit. Ezek aztán kedélyes dolgokat is tudnak elmesélni otthon. Igaz ugyan, hogy külső látásra is sok mindenfélét tarthat meg emlékében a gyakorlott utazó, és Münchenben ily futólagos meg­tekintésre is elég tárgy ajánlkozik. A róniai oszlop­­zattal ellátott glyptothekia, vele szemben a karcsú dá­­riai oszlopokon nyugvó és magas homlokzattal bíró műkiállítási csarnok, és ezeket mintegy befoglalva az egyszerűn szép Propylaeák oly csoportozatot alkot­nak, melynek hasonmását alig találhatni föl egyebütt, és mely a nézőnek önkéntelenül is a régi Athént juttatja eszébe. Oly szép, oly világos és annyira de­rült itt minden, mintha hellási eget látnánk magunk fölött. Az arányzat mindenben összhangzó, a környe­zet tágas, és mindenfelé gazdag zölddel gyönyörköd­teti a szemet. Ligetben találjuk magunkat, karélyos lombú jávorok és szilfák között. Átalában Münchenben — az ó­városrészeket kivéve, — mindenütt tágas, nyílt utcák vannak, és a „zöld“ irigylendő mennyiségű lombozattal kínálko­zik. Ritka ház, mely előtt kert vagy legalább egy kis lugas nő volna. Az ötlevelű repkény helyenkint egé­szen ellepi a homlokzatot. Az utcákat két sorban fa­ültetvények díszítik, melyek közt még a felállított ércszobrok is jobban érezhetik magukat. Az udvari kert, az angol park egy egész városrészt képeznek. A botanikus kert is egyik nevezetessége Mün­chennek, habár nem dicserhetik európai kitűnőség­gel. Fekvése nem oly szép, mint a pestié, de több látogatója van. Üvegházai között különös figyelmet érdemel a pálmaház, egy jegenye magasságú Livisto­­niával, mely terebélyes ernyőivel az egész aljazatot beborítja, és a vizi növények számára fentartott üveg boritékú medence, mely az ékes nymphaeákon kívül „Victoria Reginával“ is bir. E hatalmas vizi növény­nek rostos és bordázott köralakú levelén egy ember kényelmesen helyet foglalhat. A botanikus kert egyik oldalán fekszik a nagy üveg­palota, mely a londoni ipar­palota mintájára készült. Üvegről szólva, eskünkbe jut, hogy München az üvegfestészetben is nevezetes szerepet játszik. A hely­beli üvegfestészeti intézet mindenesetre méltó a megte­kintésre. A­ki ilyesmit még nem látott, az nagy meg­lepetésben fog részesülni. A jelen kiállításban, kivi­tel és gazdag színezetre nézve, különösen egy női alak vonja magára a néző figyelmét. E nő arca an­gyali szelídséget tükröz vissza, és maga a megteste­sült szépség egy fiatal angol nő személyében, kiről a rege azt mondja, hogy atyját megmérgezte. A kisebb képeken kívül ez intézetből évenként több nagy üveg­festmény kerül ki, nagyobbára templomok számára. A kölni dóm ablakainak pompás festményei itt ké­szültek, s jelenleg — Kaulbach cartonja után —egy nagyszerű ablakcsoportozaton dolgoznak. E gyönyörű mű egy nevezetes skót országgyűlést ábrázol, s az edinburghi városház nagy termét fogja díszíteni. A helybeli templomokban is több nevezetes üvegfest­mény látható. A müncheni templomok különben is gazdag■ szépségnek. Az újabbak között mindenesetre első helyen említendők az udvari templom és a bazilika. Az első byzanti, a második római ízlésben épült, és mindkettő valódi remeke az építészeti csínnak és íz­lésnek, s ép oly gazdag a kiállításban, mint különne­mű készleteinek nagy változatosságában. Az utóbbi­nak nincsen tornya, és külseje épen nem árulja el belsejének nagyszerűségét, mely karcsú márvány oszlopainak a főoltárig terjedő hosszú csoportozatá­­ban és gyönyörű frescóiban nyilvánul. Mindenütt egy­szerűség és összhangzat uralg itt. A bemenettől jobb­ra fekvő oldalkápolnában egy márvány sarcophagot veszünk észre, melyet hosszú szalagokkal körülfont friss virágkoszorúk éritnek.Itt nyugszik az öreg Lajos király, e templom építője és München ujjá­teremtője. A kegyelet folyvást új koszorúkat tesz annak sírjára, ki annyi szépet hozott létre, és kinek élete a művé­szet terjesztésének volt szentelve. E márvány-sarco­­phag a legegyszerűbb ugyan, de Lajos király erre sem szorult, a­mit Münchenben látunk, s kevés kivé­tellel egész München, mind az ő emléke. De e nagyszerű nyomokon kívül még egy különös emlék is van fenntartva Lajos király számá­ra az Odeon-téren, mely a Lajos-útig terjedve, a szép Miksa úttal München legkiválóbb utcáját alkotja. Ez emlék I. Lajos királynak márvány talapzaton álló, és két apródtól környezett lovagszobra, mely a mün­cheni polgárságnak köszöni létrejöttét. Sajátságos, hogy e szobor tervéhez a Mátyás királynak szánt és Pesten fölállítandó lovagszobor mintázata adta az alapeszmét. E mintázat még mindig az itteni Schwan­thaler-múzeum­ban várja szoborrá testesülésének idejét, s igen valószínű, hogy még várni is fog nagyon sok ideig. — A Schwanthaler múzeum egy más magyar érdekű mintázatnak is biztosított nyughelyet. E min­tázat József nádort lóháton ábrázolja, és feltűnő kör­vonalakat mutat. Sajnos, hogy helyette másféle min­tázatnak adták az elsőséget. A Schwanthaler-múzeum különben igen gazdag ilynemű tárgyakban, és a­ nagy mester legjelesebb műveit foglalja magában. Ő volt az, ki fenséges szobrászatával az öreg király művészi terveinek oly nagy előmozdítója volt. Az itteni új te­metőben nyugszik, és első volt, kit ide helyeztek, mindjárt balra, az oszlopkörzet első övezete alá. Ez oszlopkörzet az itteni arcádok módjára az egész te­metőt körülfogja, s igen szép emlékszobrokkal és freskókkal van díszítve. Vörös téglából van és igen csinos, de a szin kirivósága nincs összhangzásban a hely jelentőségével. — Baedecker Németország első temetőjének mondja, s megnézését nagyon ajánl­ja. Részünkről semmi különöst nem találunk benne. Berendezése igen keresett, s azonkivül nagyon szűk. Mindenekfölött pedig nélkülözi ama titokteljes méla hangulatot, mely különösen az olasz temetőket oly ünnepélyesekké teszi. Fővárosi hírek. * Képviselőház. Elnök legelsőben is a be­érkezett irományokat, köztük Zerdahelyi Ince levelét mutatta be, melyben képviselői állásáról lemond, miután osztálytanácsos lett. Kacziány Nándor pesti sajtóügyi vizsgálóbíró pedig a Lepcsényi István elleni sajtóügyben Böszörményinek felelőségre von­­hatása iránt intéz kérvényt. A kérvények közt volt Új­vidékről is, a város nevében egy panasz irat, melyben Miletics ügyében szólalnak föl, hogy t. i. mért moz­­diták el polgármesteri állomásától, s mért ment Új­vidékre királyi biztos. Erre Madarász rögtön fölállt, s azt indítványozta, hogy utasítsa a ház a kérvénybi­zottságot, mikép ez ügyről mielőbb előterjesztést te­gyen. P­ulszky nagy serényen sietett megjegyezni,hogy a kérvénybizottmányt nem kell kötelességére figyel­meztetni. Papp Zsigmond és Mihályi Péter pártolták Madarászt, sőt Lónyay pénzügyét is, miután oly tény forog fenn, mely állítólag alkotmánysértést tartalmaz. A ház csakugyan utasította is a bizottmányt, hogy a kérdéses kérvényt nem sorrend szerint, hanem elő­zetesen tárgyalja. Ekkor megjelent a felsőház jegy­zője, K. Nyáry Gyula, s áthozta a jegyzőkönyvi kivo­natot, mely kéri a képviselőházat, hogy a főrendiek által a bélyegadóról tett módosításokat fogadja el. Papp Máté erdélyi úrbéri ügyben interpellált, s ezu­tán a ház a napirendre, a jövedelmi adóról szóló tör­vényjavaslat átalános tárgyalására tért. Ghyczy K. szólt először, az ajánlott javaslat ellenében módosít­­ványokat terjesztve, melyeket később Deák Ferenc is pártolt. * A nemzeti színház most sem csön­­des. Nagy zaj és élénkség van benne, bontanak és javítanak kívül-belül. A nézőhelyen már megtörtént minden rombolás, úgy hogy most az uíjításokon dol­goznak. A zártszékeket mind kihordták, a csillár a padozatig van lebocsátva, és fölgyújtva minden láng­ra, így dolgozik a sok munkás, ács, asztalos, kárpi­tos, kőműves stb. A páholyokról letéptek minden díszt. Az egész nézőtér újjá lesz alakítva, külön zárt­szék-bej­áratok­kal; a korhadt padlózat helyett is új lesz. A menyezete már egészen kész, kék színnel, dí­szesen ezüstözve. Most a páholyok homlokzatát fes­tik. Az udvari páholy kék bársonynyal lesz kár­pitozva. * A p­estvárosi polgárok albuma, melyet a Királynénak nyújtanak át, ma és holnap megtekint­hető a városházánál, földszint 1. sz. a gazdasági hi­vatal termében. Ez album kék bársonyba van kötve, metszése cizellirozott s külsejét ezüst lemezek és arabeszkek képezik. Kötését Boldog Lajos, arany­műves munkáit pedig Derkheimer Henrik ismert pesti iparosok készítik. * „Nemzeti énekek“ címen Bacher Simon héberre fordított magyar költemények gyűjteményét indította meg. Az első füzetben, mely az „egyenlőségi körnek“ van ajánlva, tizenkét költőnk van képviselve, Vörösmarty, Petőfi, Arany stb. Egyik lapon van az eredeti, másikon a héber szöveg. Az egészet hátulról visszafelé kell olvasni, még a magyar szöveget is. * N­ y m e n. Hidaskürti Nagy István, Pest- I megye t. aljegyzője, e hó 7-én jegyző el Somoskeői Somoskövy Antal hétszemélynök úr szellemdús leányát ,Jolántát. Az eljegyzési ünnepély a ro­konság körében tartatott meg.

Next