Fővárosi Lapok 1868. július (149-175. szám)
1868-07-11 / 158. szám
és Somoskő várait, valamint Gyarmat és Drégely palánkjait. A 17-dik század első felében az ország egyik megyéje sem volt a saját és szomszéd megyékbeli várak erődítése körüli közmunkákkal annyira megterhelve, mint Hont megye. Mert nem csak a maga várairól, mint Damásd, Drégely, Csábrág, Bakabánya, Bozokról, de még Vác, Nógrád, Gyarmat, Fülek, Korpona és Léváról is kénytelen volt gondoskodni. Különösen Gyarmat palánkműveinek erődítése s kijavítására sohasem Nógrád megye, hanem mindig Hont megyéből a bozoki járás közmunkája rendeltetett ki, mind az országgyűlés, mind Hontmegye közgyűlése által, így az 1602 14 t. c. 9 része Gyarmat erődítésére Hont-, Árva- és Liptómegyéket, az 1618: 49 t. cikknek 6-dik része Almási Mihály bozoki járását, az 1635: 92 t. cikke Gedei Mihályt, az 1647: 153 t. c. Herédi Mihály ugyancsak bozoki járását rendeli. Az 1655: 3 t. cikkben Gyarmat és Drégely Palánk megerőditése, egyúttal mindkét helyre 200 lovas és 200 gyalog őrség kéretik a királytól, mi azonban a szomszéd Nógrád és Szécsénynek 1663- ban török kézre jutása miatt elmaradt. Az 1681: 5 t. c. által ama Gyarmatra és Palánkra kért őrségnek Korpona védelmére fordítása határoztatott el. — A régi Balassa-kastély kőfalából egy kis darab az Ipoly partján még látható, de a palánk-erődnek nyoma sincs. Most lássunk Hontmegye évkönyveiből nehány esetet, miként gondoskodók Hont a keblebeli várakon, az országgyűlési tartozásokon, valamint a nógrádmegyei Nógrád és Fülek várak folytonos ellátásán fölül még különösen Gyarmatról. 1610 ben: „palatínus urunk eő nga parancsolatjára a gyarmati és palánki lovászoknak füvelő helyet rendeltünk.“ 1614-ben: „a leégett Gyarmat fölépítésére adatik minden portától két szál karó, két portától egy szekér vessző; ebből a nagy szükséges dolgokból senki magát ki ne vonja, se nagyságos urak, se pap urak, se pedig nemes uraim, 12 forint birság alatt.“ — 1616 ban: „a gyarmati és drégeli palánkhoz minden telkes jobbágy négy karót s elegendő vesszőt, a palánksövény kijavítására azonfölül várta vagy tűzifát hordjon. Mihály deák gyarmati kapitány háza építésére húsz szál gerenda adatik." — 1623-ban: „viceispán vizsgálja meg Damásd, Gyarmat, Palánk várait személyesen, ha mi szükség van, hogy személyesen intézkedhessék.“ — 1643 szept. 21-dikén: „Balassa- Gyarmaton Hontvármegye a maga zászlója alatt generalis congregátiót tartott, — ekkor t. i. Balassa Ferenc, Hontmegye főispánja itt lakott, — mely alkalommal látván a nemes vármegye a praesidiumnak romlott állapotját, hogy a palánkok a keritésből kidülő félben vannak, a viceispán megolvasván a palánkfákat, és limitálván, elrendelte szolgabiró uraimnak a megépítést,“ stb. így gondoskodott Hontmegye, igy ápolta, nevelte, nem magának, hanem Nógrádnak — Gyarmamatot! Hontmegyének egy másik, e század elején elszakadt s emancipált lánya Kis-Hontban Rimaszombat is ép úgy, mint Balassa Gyarmat, új frigyes társa mellett székhelyi méltóságra birt emelkedni. A magyar királyok, nádorok, országbirák a tizenhárom, tizennégy és tizenötödik századokban, itt Gyarmat térségén, mint Nógrád s Hontmegyék közös határán, sátorok alatt néha egy hónapig törvénykeztek és szolgáltattak a feleknek igazságot. Bél Mátyás beszéli, hogy 1648-ban, mikor a nógrádi törökök egy előkelő török menyasszonyt kisértek volna Esztergomba, a gyarmati hajdúk lesből megtámadták a násznépet, a kísérőket levágták s a menyasszonyt elrabolták. A törökök ezért nagy zajt ütöttek, s ha Pálfi tábornok meg nem menti véletlen közbejött hadával, el is foglalják Gyarmatot. A tény való lehet, de az évszám téves, mert csak 1663 óta uralkodtak ismét Nógrádban a törökök. Egyébiránt ily csinyeket nem egyszer követett el egyik fél a másikon. Szóhagyomány szerint: egyszer Bolgár Jenő egy Balassa-lányt való nászban haza viendő, midőn a törökök Bátorfalunál rálestek, de a támadókat a bátorfalusi legények elkergették. Nógrád „a közügynek“ feliratú megyeháza építéséhez majdnem egy időben fogott vala Honttal, s előbb azért készült el vele 1834 ben, mert több pénz s munkaerő állott rendelkezésére, s amit már csaknem fölépített, nem rontotta le, miként Hont. Az egykor fényes Balassa-nemzetségről nevezett ezen Gyarmat egy harmada a Balassa Imre hűtlensége után 1685 ben, másik harmada 1808-ban a gróf Balassa-család kihalása után szállt a gróf Zichy seniorátusra; a harmadik harmadát pedig, mint báró Balassa Antal csődtömegének részét, a gácsi Forgács grófok vették meg, és igy most nem Balassa-, hanem Zichy-Forgács-Gyarmatnak nevezhető. Gyarmat régi magyar lakosai, a hét ős magyar hadnak, az egyesült Kürt Gyarmat had egy részének itt megtelepedett utódai, a török és polgárháborúkban kipusztúlván, 1690-ben nyerte a török által megkiméltebb tót vidékről újabb lakosait. Az esztergomi érsekség schematismusában kitett 10 ezer akos számot, mely majdnem gyenlő harmadaiban 631 — katholikus, evangélikus és zsidó lenne, túlbecsültnek tartom. A térképre tekintve, Gyarmatnak Hontmegyéhez tartozottságát azon körülmény tanúsítja leginkább , mikép Szelestény, Podluzsány, Illési, Újfalu és Csalamia hontmegyei faluk és puszták három felől úgy környezik Gyarmatot, hogy csak a negyedik oldalon, mint valamely szűk résen, juthatnak be a nógrádiak megyéjük székhelyére. Hőke Lajos: Müncheni levelek. H. (V. V.) Az emberek nagy része csak azért utazik, hogy elmondhassa magáról: „országot-világot láttak.“ De az ilynemű utazás nem érdemli a költséget és fáradságot. Münchenben is mindig látunk idegeneket, kik kocsiról tekintik meg a két múzeumot, és omnibuszokból nézik meg az etruski váza gyűjteményt, vagy a bajor nemzeti múzeum felszámíthatlan műkincseit. Ezek aztán kedélyes dolgokat is tudnak elmesélni otthon. Igaz ugyan, hogy külső látásra is sok mindenfélét tarthat meg emlékében a gyakorlott utazó, és Münchenben ily futólagos megtekintésre is elég tárgy ajánlkozik. A róniai oszlopzattal ellátott glyptothekia, vele szemben a karcsú dáriai oszlopokon nyugvó és magas homlokzattal bíró műkiállítási csarnok, és ezeket mintegy befoglalva az egyszerűn szép Propylaeák oly csoportozatot alkotnak, melynek hasonmását alig találhatni föl egyebütt, és mely a nézőnek önkéntelenül is a régi Athént juttatja eszébe. Oly szép, oly világos és annyira derült itt minden, mintha hellási eget látnánk magunk fölött. Az arányzat mindenben összhangzó, a környezet tágas, és mindenfelé gazdag zölddel gyönyörködteti a szemet. Ligetben találjuk magunkat, karélyos lombú jávorok és szilfák között. Átalában Münchenben — az óvárosrészeket kivéve, — mindenütt tágas, nyílt utcák vannak, és a „zöld“ irigylendő mennyiségű lombozattal kínálkozik. Ritka ház, mely előtt kert vagy legalább egy kis lugas nő volna. Az ötlevelű repkény helyenkint egészen ellepi a homlokzatot. Az utcákat két sorban faültetvények díszítik, melyek közt még a felállított ércszobrok is jobban érezhetik magukat. Az udvari kert, az angol park egy egész városrészt képeznek. A botanikus kert is egyik nevezetessége Münchennek, habár nem dicserhetik európai kitűnőséggel. Fekvése nem oly szép, mint a pestié, de több látogatója van. Üvegházai között különös figyelmet érdemel a pálmaház, egy jegenye magasságú Livistoniával, mely terebélyes ernyőivel az egész aljazatot beborítja, és a vizi növények számára fentartott üveg boritékú medence, mely az ékes nymphaeákon kívül „Victoria Reginával“ is bir. E hatalmas vizi növénynek rostos és bordázott köralakú levelén egy ember kényelmesen helyet foglalhat. A botanikus kert egyik oldalán fekszik a nagy üvegpalota, mely a londoni iparpalota mintájára készült. Üvegről szólva, eskünkbe jut, hogy München az üvegfestészetben is nevezetes szerepet játszik. A helybeli üvegfestészeti intézet mindenesetre méltó a megtekintésre. Aki ilyesmit még nem látott, az nagy meglepetésben fog részesülni. A jelen kiállításban, kivitel és gazdag színezetre nézve, különösen egy női alak vonja magára a néző figyelmét. E nő arca angyali szelídséget tükröz vissza, és maga a megtestesült szépség egy fiatal angol nő személyében, kiről a rege azt mondja, hogy atyját megmérgezte. A kisebb képeken kívül ez intézetből évenként több nagy üvegfestmény kerül ki, nagyobbára templomok számára. A kölni dóm ablakainak pompás festményei itt készültek, s jelenleg — Kaulbach cartonja után —egy nagyszerű ablakcsoportozaton dolgoznak. E gyönyörű mű egy nevezetes skót országgyűlést ábrázol, s az edinburghi városház nagy termét fogja díszíteni. A helybeli templomokban is több nevezetes üvegfestmény látható. A müncheni templomok különben is gazdag■ szépségnek. Az újabbak között mindenesetre első helyen említendők az udvari templom és a bazilika. Az első byzanti, a második római ízlésben épült, és mindkettő valódi remeke az építészeti csínnak és ízlésnek, s ép oly gazdag a kiállításban, mint különnemű készleteinek nagy változatosságában. Az utóbbinak nincsen tornya, és külseje épen nem árulja el belsejének nagyszerűségét, mely karcsú márvány oszlopainak a főoltárig terjedő hosszú csoportozatában és gyönyörű frescóiban nyilvánul. Mindenütt egyszerűség és összhangzat uralg itt. A bemenettől jobbra fekvő oldalkápolnában egy márvány sarcophagot veszünk észre, melyet hosszú szalagokkal körülfont friss virágkoszorúk éritnek.Itt nyugszik az öreg Lajos király, e templom építője és München ujjáteremtője. A kegyelet folyvást új koszorúkat tesz annak sírjára, ki annyi szépet hozott létre, és kinek élete a művészet terjesztésének volt szentelve. E márvány-sarcophag a legegyszerűbb ugyan, de Lajos király erre sem szorult, amit Münchenben látunk, s kevés kivétellel egész München, mind az ő emléke. De e nagyszerű nyomokon kívül még egy különös emlék is van fenntartva Lajos király számára az Odeon-téren, mely a Lajos-útig terjedve, a szép Miksa úttal München legkiválóbb utcáját alkotja. Ez emlék I. Lajos királynak márvány talapzaton álló, és két apródtól környezett lovagszobra, mely a müncheni polgárságnak köszöni létrejöttét. Sajátságos, hogy e szobor tervéhez a Mátyás királynak szánt és Pesten fölállítandó lovagszobor mintázata adta az alapeszmét. E mintázat még mindig az itteni Schwanthaler-múzeumban várja szoborrá testesülésének idejét, s igen valószínű, hogy még várni is fog nagyon sok ideig. — A Schwanthaler múzeum egy más magyar érdekű mintázatnak is biztosított nyughelyet. E mintázat József nádort lóháton ábrázolja, és feltűnő körvonalakat mutat. Sajnos, hogy helyette másféle mintázatnak adták az elsőséget. A Schwanthaler-múzeum különben igen gazdag ilynemű tárgyakban, és a nagy mester legjelesebb műveit foglalja magában. Ő volt az, ki fenséges szobrászatával az öreg király művészi terveinek oly nagy előmozdítója volt. Az itteni új temetőben nyugszik, és első volt, kit ide helyeztek, mindjárt balra, az oszlopkörzet első övezete alá. Ez oszlopkörzet az itteni arcádok módjára az egész temetőt körülfogja, s igen szép emlékszobrokkal és freskókkal van díszítve. Vörös téglából van és igen csinos, de a szin kirivósága nincs összhangzásban a hely jelentőségével. — Baedecker Németország első temetőjének mondja, s megnézését nagyon ajánlja. Részünkről semmi különöst nem találunk benne. Berendezése igen keresett, s azonkivül nagyon szűk. Mindenekfölött pedig nélkülözi ama titokteljes méla hangulatot, mely különösen az olasz temetőket oly ünnepélyesekké teszi. Fővárosi hírek. * Képviselőház. Elnök legelsőben is a beérkezett irományokat, köztük Zerdahelyi Ince levelét mutatta be, melyben képviselői állásáról lemond, miután osztálytanácsos lett. Kacziány Nándor pesti sajtóügyi vizsgálóbíró pedig a Lepcsényi István elleni sajtóügyben Böszörményinek felelőségre vonhatása iránt intéz kérvényt. A kérvények közt volt Újvidékről is, a város nevében egy panasz irat, melyben Miletics ügyében szólalnak föl, hogy t. i. mért mozditák el polgármesteri állomásától, s mért ment Újvidékre királyi biztos. Erre Madarász rögtön fölállt, s azt indítványozta, hogy utasítsa a ház a kérvénybizottságot, mikép ez ügyről mielőbb előterjesztést tegyen. Pulszky nagy serényen sietett megjegyezni,hogy a kérvénybizottmányt nem kell kötelességére figyelmeztetni. Papp Zsigmond és Mihályi Péter pártolták Madarászt, sőt Lónyay pénzügyét is, miután oly tény forog fenn, mely állítólag alkotmánysértést tartalmaz. A ház csakugyan utasította is a bizottmányt, hogy a kérdéses kérvényt nem sorrend szerint, hanem előzetesen tárgyalja. Ekkor megjelent a felsőház jegyzője, K. Nyáry Gyula, s áthozta a jegyzőkönyvi kivonatot, mely kéri a képviselőházat, hogy a főrendiek által a bélyegadóról tett módosításokat fogadja el. Papp Máté erdélyi úrbéri ügyben interpellált, s ezután a ház a napirendre, a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat átalános tárgyalására tért. Ghyczy K. szólt először, az ajánlott javaslat ellenében módosítványokat terjesztve, melyeket később Deák Ferenc is pártolt. * A nemzeti színház most sem csöndes. Nagy zaj és élénkség van benne, bontanak és javítanak kívül-belül. A nézőhelyen már megtörtént minden rombolás, úgy hogy most az uíjításokon dolgoznak. A zártszékeket mind kihordták, a csillár a padozatig van lebocsátva, és fölgyújtva minden lángra, így dolgozik a sok munkás, ács, asztalos, kárpitos, kőműves stb. A páholyokról letéptek minden díszt. Az egész nézőtér újjá lesz alakítva, külön zártszék-bejáratokkal; a korhadt padlózat helyett is új lesz. A menyezete már egészen kész, kék színnel, díszesen ezüstözve. Most a páholyok homlokzatát festik. Az udvari páholy kék bársonynyal lesz kárpitozva. * A pestvárosi polgárok albuma, melyet a Királynénak nyújtanak át, ma és holnap megtekinthető a városházánál, földszint 1. sz. a gazdasági hivatal termében. Ez album kék bársonyba van kötve, metszése cizellirozott s külsejét ezüst lemezek és arabeszkek képezik. Kötését Boldog Lajos, aranyműves munkáit pedig Derkheimer Henrik ismert pesti iparosok készítik. * „Nemzeti énekek“ címen Bacher Simon héberre fordított magyar költemények gyűjteményét indította meg. Az első füzetben, mely az „egyenlőségi körnek“ van ajánlva, tizenkét költőnk van képviselve, Vörösmarty, Petőfi, Arany stb. Egyik lapon van az eredeti, másikon a héber szöveg. Az egészet hátulról visszafelé kell olvasni, még a magyar szöveget is. * N y m e n. Hidaskürti Nagy István, Pest- I megye t. aljegyzője, e hó 7-én jegyző el Somoskeői Somoskövy Antal hétszemélynök úr szellemdús leányát ,Jolántát. Az eljegyzési ünnepély a rokonság körében tartatott meg.