Fővárosi Lapok 1868. augusztus (176-199. szám)

1868-08-02 / 177. szám

New­ Yorké : egy 300 frt értékű Steinway-féle zongo­­­ra; Tyrolé: 100 aranynyal díszített zászló; Mainz városáé: 100 aranynyal megtöltött ezüst serleg; s­­ még számtalan, értékesnél értékes­ jutalmak, me­lyek láttára a jó lövész golyója mintegy önként kirö­­­­pül a fegyver csövéből. Egy keleti közmondás azt tartja: evés nélkül nincs lakodalom. Verum est. Csakhogy lövészünne­pélyt sem képzelhetni nélküle. Tudta ezt már az a­­ római úri emberes, ki alszent hegyre vándorolt,­s a fá­­j­­ongó plebejusoknak mesét mondott a gyomorról, s melynek alattvalóit képezik a test összes tagjai. Ter­mészetes, hogy Bécs, hol Schiller szerint „ewig am Herde sich drehet der Spiess,“ erről meg nem feled­kezett, és az ünnepély helyén díszkonyhákkal ellá­tott díszcsarnokot épített, melyben egyszerre kényel­mesen áldozhat gyomrának hatezer ember. Itt mennek végbe naponkint a bankettek, melyek alkalmával csak úgy szakad a bor, sör, és (kell-e ezt mondanom ?) a felköszöntések zápora. Nem tudom, miféle igényekkel sereglenek itt össze a lövészek, de mernék fogadni, hogy lesznek egynémelyek, kik jobb szeretnék, ha az ételek volnának jók, és a be­szédek roszak, a­helyett, hogy rendesen az ételek ro­­szak, és a beszédek jók. A prozaikus leves és hús azok kritikáját sem állja ki, kik rendesen nem Lucullusnál szoktak ebé­delni, de a szellemi eledellel — a beszédekkel — még a legelkényeztetőbb ínyenc is megelégedhetik. Változás hiánya miatt a falatozók nem panasz­kodhatnak. Majd Besze János (ki — mellesleg mond­va — talpra esett, elegáns, német stylben beszélt), hallatja dörgő szavát, most meg egy lipcsei embe­­recske mond szelid, békés, turbékoló toasztot; most egy egyenes észjárású, tyroli pár köszönt föl józanul, cirkálom, körülírás és teketória nélkül, most meg egy stuttgarti író mond politikai „schlager“-ekkel, finom fordulatokkal, s átgondolt eszmékkel teletűz­delt vezércikket. És e téren, az ékesszólás terén is leginkább kitűnnek a szabad Svájc szabad fiai, kik­nek gondolatai oly frissek, mint béres patakjaik vize, s szavuk oly csengő, mint a szikláikról visszavert ekhó! Kell-e mondanom, hogy minden, mi e héten Bécsben történik, a lövészek tiszteletére, a lövészek kedvéért, a lövészek és a vállalkozók javáért megy végbe ? A deákok a lövöldes díszcsarnokban „commers“­­et rendeztek. Mi az , commers? Ezt könnyű kér­dezni, de nehéz megmagyarázni. A­ki valaha látta, az tudja, a­ki nem látta, annak meg nem mondha­tom, ha íveket is írok tele. Evés, ivás, énekkel össze­kötött deákos mulatság, — ez volna az egyszerű, száraz definíció. Igen, de hogyan definiáljam e szavat: deákos ? A commers folyása egyenes arányban állott a „deákos“ szó értelméhez: meglepő és közönséges, elragadó és visszataszító, kedves és kellemetlen be­nyomása, i­tasító és — részegítő, ifjú tüzű és öreges komoly, szép rendű és bábeli zaja volt. A műegylet a lövészek tiszteletére az újabb osztrák iskola legjelesb festményeit állította ki. Egy név sem hiányzik, legyen az bár a művészet Pantheo­­nában csak petit-sorokkal is feljegyezve , a hangza­­tos­ nevek természetesen több példánynyal vannak képviselve. A homéri alakok és görög események alig utolért fesztésze: R­a­h 1; a szent madonnák és jeru­­zsálemi történetek hive: Führich; a tájképekben remeklő, korán elhunyt M a­r­k­ó; az állatarcok La vaterje, a parasztok Rafaelje: Waldmüller; — mindannyian s velük együtt számos más mester nem sikertelenül hivja a vendégeket a műegylet ter­meibe. A színházakban szürke kalapoknál s hosszú darutollaknál egyebet alig látni. Az igazgatók csak nekik élnek, nekik dolgoznak, nekik izzadnak. A dalszínházban fényes kiállítással adták a „Bűvös vadászat; a Carl színházban a Lángért"is készített „Schützen von einst und jetzt“ híven megteszi ünnepi kötelességét, telve alkalmi célzatokkal, magvas esz­mékkel, tréfás fordulatokkal, nevettető jelenetekkel, és hír tükre ama ünnepi tohuwabohunak, mely jelen­leg Bécsben uralkodik; a „Theater an der Wien“ pedig a német vendégek tiszteletére egy német mes­terrel lép ki a síkra. Offenbach az ő neve, és Geis­tinger kisasszony jósnője; ma mint „Schöne Helena“ igazat ad a nőtelen lövészeknek,kik félnek a feleségtől, —­el donam ferentes, holnap mint „Bulotte“ vigaszt nyújt feleséges lövészeknek, kik halkkal suttogják: lám, a szegény „Ritter Blaubart“-nak még roszabb dolga volt, mint nekünk, —hat feleséggel birt! És a bécsi népség még két faja tart be aratást: a zsebmetszők és azok, kiket a galant francia oly finomul „ces dames“-nek nevez Az elsők a lövészek erszényeire, a mások a lövészek szívére céloznak; hogy e szív nem végcél, hanem Csak az előcsarnok, mely szintén a zsebbe vezet, az magától értetődik. Jaj neked, lövész, ki tallérok­at vigyázatlanul magadhoz dugod, jaj neked lövész-feleség, ki férfi­­hűségbe bízva, otthon harisnyát kötsz, mig férjedet Bécsben befonják ! Devecseri L. : Fővárosi hírek. * Kepviselőhaz. A teremben tropikus hős­i­ség uralkodott, de ez most sem a képviselőket sem a hallgatóságot nem tartja vissza. A védelmi tör­vényjavaslatok fölött folyt tegnap is a vita, s bár e törvényjavaslatokat átalánosságban, csak a szél­sőbal s még néhány szónok nem fogadja el, mindaz­­által a följegyzett szónokok nem igen akarnak elma­radni a vitából. Foly tehát a vita azon világos tu­dattal, hogy a nagy többség úgy is elfogadja, s a részletes tárgyalásoknál újra kezdődnek a viták. A tegnapi vitát Zichy Antal nyitotta meg, fejtegetve a törvényjavaslat előnyeit, aztán pedig a szélsőbal ér­veit cáfolgatta. Utána Nyáry Pál szólt, s délig még Zsarnay Imre, Makray László, Várady János és To­kody Ágoston beszéltek. A baloldal szónokai a javas­lat hátrányait emelik ki, de előnyeiről sem feledkez­nek meg. A Beniczky Ügyében több figyelemreméltó adatot olvasunk. Egyik szerint a budai Krisztina-vá­ros egyik házában már több ízben kutatást tartot­tak, de eredménytelenül, a szemközti házban azon­ban arra figyelmeztették a hatóság embereit, hogy mintegy két hét előtt ama gyanús házba több napon­­ át láttak ki-be menni embereket, a­mi aztán egy-­­­szerre megszűnt; erősítették, hogy ők rá ismernének­­ a kő­bejárókra. Érdekesbek az Újpestről , hol Be­­j­niczky Lajos lakott volt — szóló hírek. A jegyző­nek, Beniczky Antalnak (az eltűnt unokaöcscse) cse­lédje m. hó 29-dikén este 10 óra után hallotta, a mint valaki a jegyző lakása előtt egy zsámolyon keresz­tül bukott. Hirtelen ajtót nyitott, kezében gyertyá­val,­­ egy karcsú, világos ruhába öltözött férfiút lá­tott, hosszúkás arccal és bajuszszal. A férfi, kinek a gyertyavilág arcára esett, s kit a szolgáló talán új­ból fölismerne, elszaladt s gyorsan eltűnt a még nyi­tott kapun át. A házi kutya ekkor nem ugatott és másnap beteg volt, nem akart enni, alkalmasint hó­dítót kapott. Ugyancsak másnap reggel a szolgáló egy cédulát talált az ajtó előtt, melyre trónnal ez volt írva: „Beniczky (Antal) úr! Ha Beniczky Lajos hullája fölkeresésével föl nem hagy, kénytelen leszek önt is láb alól eltenni, hogy többé ne alkal­­matlankodhassék. Szolgáljon ez óvásul.“ Aláírás he­lyett egy nagy görbe vonal. Az írás láthatóan fer­dített, de egy két szó rendszabályosnak látszott. Fél óra múlva Megyeren Beniczky Lajos lakása ablakán kocogtattak, de a benn lakók nem ügyelték meg, hogy ki volt, csak másnap emlékeztek rá. Beniczky Lajos kutyája „Tixi“ szintén beteg lett. Ugyanazon éjjel az újpesti közúti pálya egyik őre két embert látott, kik a pályaudvaron átsietve, kérdésére azt fe­lelték, hogy Pestre sietnek. * A budai népszínházban folyó előkészü­letekről már Bokát írtak a lapok, s a sovány nyári idény alatt helyén is van e folyton nem a legjobb körülmények közt levő intézetre hívni föl a figyelmet, hol buzgólkodnak, mindegyre újdonságokat adnak, de legtöbbször csak kis közönség előtt. A most elő­készületen levő harci látványosságtól reméli a bizott­mány és a tagok, hogy helyre hozza a nyári idény veszteségeit. A több ezer forintba kerülő kiállítás elő­­leges költségeit a bizottmány, különösen annak elnö­ke, Balássy Antal, saját pénzéből fedezi, bebizonyí­tandó, mennyire akarják, hogy Budán a magyar szí­nészet meggyökeresedjék. Az előkészületen levő da­rab címe: „Rém­­hadjárata az oroszok ellen, és a honvéd hadsereg.“ Érdekes meséje van, csattanó, drámai jelenetekkel, jó alakokkal stb. Magyar és orosz csapatok közt folynak a tábori és harci jelene­tek, s így figyelemben van tartva, hogy az egész ne tegyen rosz hatást senkire se, így még az osztrák katonára nézve is semleges téren játszik az egész. Négy felvonásból és tizenhárom képletből áll Az első felvonás szász és románok közt történik, s a csúcsai havasokra intézett támadás képével végző­dik. A második felvonásban van Szeben ostroma, utcai harccal, a felső­ városban történt véres tusával, s a város égésével. A harmadik felvonás diadal ün­nep, s a negyedik a vörös-toronyi ütközet, mely egy apotheozissal végződik, hogy a harci jeleneteket a béke és jövő képei végezzék. E zárjelenetben Petőfi, s a nagy királyok alakjai is megjelennek; egyik képlet pedig Magyar és Lengyelország (Bem hazája) egyesülését mutatja. E harci látványosságot csak a tágas színpaddal bíró színkörben lehet előadni, s minden díszlete új lesz. Szeben városának egy része házankint lesz kirakva, mely aztán romokba dől s lángokban ég. Lesz egy kerti díszlet, melyhez a fák, lombozatok, lugasok nem kortinára vannak festve, hanem külön darabonkint, s úgy állítják a színpad­ra, hogy a fák s bokrok közt járni lehet; ugyane kerti díszlethez Nusz Lajos műgépész készített egy négysugarú vize­lést. A vöröstoronyi ütközetnél szik­lák omlanak össze, világító golyók szállnak a jégbe, s az arena-kertben készített emelvényeken egész mozgó orosz hadtest tűnik föl­d festve és gépezet­tel. Ezekre röppentyűznek, majd lovasok lépnek föl, azak fejlődik ki, aztán a honvédek rohannak elő­­zm­ényszegezve. A tűzijátékból a Gellérthegynek is jut. — Nem tudjuk, mennyire fog mindez sikerülni, de Molnár elég ügyes és találékony arra, hogy sok meglepőt és újat mutathasson. Részünkről nagyon kívánjuk a sikert. Ily látványosságok és nemzeti harcjátékok bemutatása mindenütt a népszínházaké, s van is majd minden nemzetnek oly harcjátéka, melyben az előállított képek lelkesítnek, s a kiállítás gyönyörködtet. „Bém“ ilyen darab és ilyen előadás lesz, ha sikerülni fog. Molnár a franciák „Marengo“ „Pe­king ostroma“ s „Puebla bevétele“ című harci játé­kok után rendezi a kiállítást, a szöveg meséje pedig szintén egy híres francia csata­darab után van átdol­gozva, miután nálunk ilyesmit még nem igen írnak. Régebben is, az első magyar színészet idejében, ad­tak elő ily harci látványosságot, a németek harci da­­rabját „Wallensteint,“ és pedig nagy hatással. Mol­nár a budai népszínházban meghonosítani akarja e­zem­et, s meglehet, hogy „Bem“ után írni is fognak ilyeneket a magyar történelemből és szabadsághar­cunkból. Ezt mindig szívesen nézik mindenütt,­­ néhol maga a kormány h­at ily darabokat, s maga aláttatja ki. Molnár ezenkívül a régen emlegetett „Nagy Sarlót“ is elő akarja adni, s „Budavár bevé­telét,“ melyekhez a díszletek és egyéb készletek már meglesznek, miután „Rém“ szép díszletekkel és öl­tözékekkel látja el a népszínházat. * A nemzeti színháznál lépéseket tettek, hogy a „Faust“ szerzőjének, Gounod-nak „Romeo és Julia“ dalművét megszerezhessék, s a téli idényben előadhassák. Az opera előkészületek közt van Auber „Portréi némája“ is, mely nem új ugyan, de igen kel­lemes dalmű. A Heckenast kiadásában most jelent meg Tompa „ Virágregéinek“ negyedik kiadása, igen szép kiállításban. Bizonynyal kelendő is lesz. Ara 2 írt 50 krajcár. * Széchenyi híres „Blick“-je, mint egy erdé­lyi lapban olvassuk, már le van fordítva magyarra, s e napokban meg fog jelenni, örülünk rajta,de csak ha jó fordítás lesz, a­mire e híres műnél kiválólag nagy szükség van. A mű 35 ívre terjed, s ára 3 frt lesz. * Dr. Balassa tanárnak tegnapelőtt nyújtot­ták át ama díszalbumot, melyet 25 éves jubileuma alkalmából készítettek, s mely jelenlegi tanulóinak sajátkezűleg beírt névsorát foglalja magában. Díszes kiállítása má s Mészáros Károly nyújtotta át az elis­merés és tisztelet szavai kíséretében. * A konzulokat e hét folytán nevezik ki Pestre. Wodianer Albert pesti nagykereskedő már ki van nevezve bajor konzullá. *A Pest megyében Földváry alispán által körözött íveken, mely­ek a budai népszínház segélyezé­sére szólítják föl a tisztviselőket,maga Földváry kezdte meg az aláírást 200 írttal. Gr. Ráday László főjegyző szintén 200 irtot írt alá. * Egy új részvény társulatról beszél­nek, a „budapesti temetkezési egyletről.“ Ez 400,000 frtnyi tőkére lenne alapítva s 2000 darab kétszáz fo­rintos részvényt készül kibocsátni. Magyarország minden jelentékenyebb városában akar fiiók-intéze­­teket nyitni, s célja: a temetésekről gondoskodni, s egyátalán lehetővé tenni, hogy a szegények is tisztes­séges temetésben részesüljenek. A „Hírnök“ attól tart, hogy e társulat majd az egeket fogja ostromolni — kholeráért. * Rövid hírek. — A prímás 600 forintot ajándékozott a szobostyi-i plébániaépület és templom kijavítására. — Luczenbacher, ki a városnak körülbelől ből öt tűzifát szokott szállítani, ölét eddig 10 frt 50 krjával, most kijelentette, hogy ezentúl ölét csak 15 frt 50 krért adhatja. — Reményi Kolozs­várra készül, hogy ott a hátszegi iskola javára hang­versenyt rendezzen. — Ciniselli cirkuszában tegnap este a szegények részére volt jótékony elő­adás. — A pesti lakbéreket majd mindenütt föl­emelték a házi urak, néhol egyszerre százakkal, a boltokat pláne 1000 és 1500 írttal is. — Tímár, a népszínház ügyes kémikusa, Bakonyival szövetkezve vidékre megy, hol kisebb operetteket adnak elő. — Az észak-keleti vasút aláírásait tegnapról aug. 8-dikára hal­aszták. * Népszínház. Vasárnap, aug. 2-án: „Az ördög pirulái“, tüneményes látványosság. Hétfőn: „A boissyi boszorkány“, operette 3 felvonásban. — 707 — V­idék. ** A m. vásárhelyi f­őtanoda padlásán 1767- ről szóló érdekes jegyzeteket találtak. Tétsi Miklós akkori tanár rejtette oda, s a tanárok és tanulók név­során kívül utasítás is van benne, hogy hol vannak elrejtve még iratok. Ennek nyomán már találtak is ilyet és pénzdarabokat. ** A­z erdélyi fürdőket az idén oly nagy számmal látogatják a vendégek, hogy sok helyt a szobák alig, vagy épen nem elégségesek azoknak el­fogadására. Az egy Borszék tesz e tekintetben rémi kivételt, melynek ország-serte ismert gyógyvize na­gyobb közönséget is megérdemelne. Bérces kis Er­délyünk fürdőinek felvirágzását egyéb mellékes körülményeken kívül a* e téren­­* lábra kapott kül-

Next