Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)
1868-10-13 / 235. szám
egész tárháza áll rendelkezésére, melyek, hogy ellenszenvét élethűen ábrázolják, néha a legalacsonyabb rétegből, a legdurvább anyagból vétetnek. Emlékezzünk meg csak ama helyre, ahol Coriolan a nevéhez kötött örömkiáltásra felel: „Megyek megmosdani. Láthatjátok, ha arcom tiszta lesz, hogy Pirultam-é ?“ 1. Felv. 9. fel. Hasonló értelemben felel Meneniusnak : „Inkább vakarnám a napon fejem, A harci zajnál, mint henyélve halljam Nagyitni semmiségemet.“ III. Fel. Coriolan tulajdonképi összeütközése a néppel a második felvonással kezdődik , a midőn tudniillik azok szavazatáért kénytelen könyörögni, a kiket szíve mélyéből utál. Az egész szokás, visszaélés, s mint ilyen, felháborítja őt; ama gondolat, hogy tetteit azok előtt dicsérje, kiket megvett, arcába kergeti a szégyent, amint azt maga is bevallja, Licinius népvéd előtt igy szólván: „ .... Ez oly szerep, Melyet pirulva játszanám, s szeretném, Ha elvennék a néptől.“ 2. Felv. 2. jel. „Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém ? Mutassam a nem fájó sebhelyet, (Mit rejtnem kén’) mintha egyedül Miattok kaptam volna.“ 2. Fel. 2. jel. Végre, bár enged a büszke férfiú, még büszkébb akarata ellenére, a szokásnak : a kérelem módja még is inkább gúny ; ajkain ama hatalom iránt, melynek ajtaján kocog, nem elismerés, hanem megvetés ül. Avvagy lehet-e nagyobb gúnyor, mint a melylyel kérelmét kezdi: „..................Mit mondjak tehát ? Uram kérlek . . . Hah ! dögvész ! nyelvemet Nem bírhatom rá. — Nézd uram, sebeim, A hont szolgálva kaptam, a midőn Testvéreid közül sok ordított S futott saját dobunktól. És később: „Gondoljanak rám? akasszák fel őket! Inkább felejtsenek, mint az erényt, mit Hiába vernek papjaink beléjök.“ Beszédét dióhéjba szorítja, mert minden kiejtett szava itt merő vesztegetés, azért az egész kérelem a kényszer jelenete. Shakespeare,hogy a nép ingatag jellemét megmutassa, a kimondott szó visszavételét, a választás megsemmisítését szövi be, mire a népvédek felvilágosítása bírja a tömeget. Ily viszonyok között nyílik meg a harmadik felvonás, mely a tulajdonképi katastrophát kimerítve tünteti elő. A népvédek tudatják a senátussal a nép lázadását, szavazatának visszavételét a consulválasztás ügyében és Coriolán — eddig is nehezen zabolázott — dühe áttörve a veszélyesség kérgét, emésztő lávaként zúdul beszédének vihara, így mindjárt első beszédében ezeket halljuk: „Ismétlem, hogy velük szeliben Bányán, tanácsunk ellen hintjük el Magvát a csábítás, dacs lázadásnak . Magunk szántottuk és vetettük ezt el, közénk, a jók közé, vegyítve őket, kikben nincs több erény s erő, csak az, mit A koldusoknak adtak.“ A sziklakemény jellemű hős mitsem utál inkább, mint az elvtelenséget, misem éleszti jobban haragját, mint az ingatagság, misem korbácsolja fel annyira benső érzeteit, mint eme kettő. Haragjában, mely nem ismer határt, csakúgy ostromolja a patríciusok bárgyuságát, mint a tömeg álmatlanságát. Azért mondja rendtársaihoz ezeket: „Te jó, de olyeszélytelen nemesség, Tisztes, de gondatlan tanács, azért hagyál A hydrának szolgát választani, Hogy ez magas „kell“-jével Felyed pocsolyába fojtsa s medredet Magának tartsa meg?“ Bátran szemére lobbantja az elsőnek, hogy a mit eddig kivívott, az jogtalanság, bátran inti az utóbbit, hogy a józan ész a nép jogát visszavenni parancsolja. Íme nehány kitűnő hely: „Esküt teszek mindenre, a mi szent Eg s föld előtt! E kettős hatalomnak (Hol egyik párt méltán büszke és a másik Ok nélkül bősz, hol ész, igény, nemesség Mitsem tehet, csak a közbutaság Igen s nem-jével) el kell hagynia A szükségest, helyt ad az — ingatag Hanyagságnak!“ Sokágú nyelvet tépjétek ki rögtön, Ne nyalja az édest, mely méreg neki; Aláztatástok sérti a józan észt, S megfosztja a hazát azon tökélytől, Mely illő, hogy díszítse, s képtelen A jót, mit óhajt, végbevinni az Ellenszegülő rész miatt.“ E beszéddel a nép és Coriolán közti szakadás gyógyithatlanná lett. A haragnak eme vihara leleplezte az ellenszenvet, mely a nép svédjei iránt szivében honolt. Ám ez a bűnvádnak is megvetette alapját. A megsértettek elkeseredése tökélyesen indokolt, és hogy benne az állam veszélyét látván, őt megsemmisíteni kívánják, kérlelhetlen következménye a tényeknek. Coriolan azonban annyira meg van győződve haragjának jogossága felől, hogy társai és anyja szemrehányásait nem tudja megérteni, s ily szavakra fakad: „Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem Anyám, ki őket csak rongyháziaknak Hivá, s olyan lényeknek, kik teremtvék, Hogy apró pénzzel kereskedjenek s a Gyűlésekben födetlen fővel álljanak, Ha a magamfélék hadról beszélnek S békéről!“ Végre ez utóbbinak könyörgése megtöri a makacsságot, engedékenységre határozza el magát, s meggyőződése ellenére simán beszél a néphez : „Hajadon fővel menjek hát eléjök ? Silány nyelvem tegyen nemes szivemre Hazugságot, mit el kell tűrnie.“ s azzal végzi, hogy: „ . . . . E rám tukmált szerepben én Sohasem játszom jól.“ E szavakból érthető a benső küzdelem nagysága, mely egy hamis szerep viselésére készteti őt; e férfi, kinél Menenius szerint: „A száj, s a szív egy!“ kinek a mit keble teremt, hirdeti ajka; e férfi legbensőbb lényegét megtagadja, és többé önmagára nem ismer, érzi — ha a kérők akaratát teljesíti, — énjét öli meg, azért méltán kiált föl így: „Menj, meggyőződésem ! Szálljon belém Egy rész nő lelke ! Torkom, mely miként a Dob harsogott, oly vékony síp legyen, Mint a . . . . kis lány hangja, ki Pulyá’at altat el! Fickó-mosoly Tanyázzon arcomon, sírjon szemem, Mint iskolás fiú! Koldusi nyelv Mozogjon ajkaim között, s e vasas térd, Melyet csupán a kengyel görbített, mint Alamizsnás emberé, hajoljon!“ Hogy képmutatónak kell lennie a gyűlöltek előtt, e gondolat annyira meghatja, hogy újra erősből feltaszitni kész magától mindent, úgy hogy szükségessé válik az anyának vesékig ható intelme az új kéreg elhárítására. A lelki kificamodás keserű gúnyjával lépdel megaláztatása felé. 939 Fővárosi hírek. * Képviselőház. A tegnapi ülés kérvények bemutatásával kezdődött. Tóth Vilmos, ki a színházi nyugdíjalap kezelő bizottmányának elnöke, a nemzeti színház nyugdíjintézete érdekében nyújtott be kérvényt,melyet minthogy az 1868-diki költségvetéssel van szoros kapcsolatban, a pénzügyi bizottsághoz utasítottak. Napirenden volt: az úrbéri örökváltság és uzsoratörvények végmegszavazása. * Színházi Imre k. Murszka k. a. mindig nagy közönség előtt énekelt. Szombaton az „Álarcos bálban“ lépett föl Oszkár apród szerepében egészen telt ház előtt, s ismét sok tapsban és kihívásban részesült. Vasárnap Szigligeti hatásos drámáját, az „Üldözött honvédet“ is nagy közönség nézte. Az előadás jó volt, s kivált Felekiné asszonyt, Felekit, Lendvait s Rétin eredeti, magyaros favágó alakját illeti a legtöbb dicséret. — Hír szerint: az igazgatóság Gluck „Altest“ című dalművét színre akarja hozni, miután külföldi színpadokon nagy hatással adják e régi szép operát. — A zenei lap úgy hallja, hogy a nemzeti színháznál pályázatot szándékoznak kitűzni oly melodramatikus zenére, melyet magyar drámai előadásoknál használhassanak. — Jövő vasárnapra Katona „Bánk bán“-ja van kitűzve. * A D y o ui (t a szók önképző egylete kedélyes estélylyel ülte meg, tegnapelőtt a lövöldében, az egylet alakulásának második évfordulati napját. Derülten mulattak itt, kik a hét minden napján folytonos munkával vannak elfoglalva s kik Pesten a munkás és iparos osztály közt nagyon jelentékeny helyet foglalnak el, számuk nagysága s értelmiségüknél fogva. Az ünnepély — esti 9 órakor — hangversenynyel kezdődött. Az egylet dalárdája több kardalt élvezetesen adott elő. Fölváltva énekelt magyar és német dalokat, mindeniket kedélylyel és érzéssel. Az első dal után, mely a megnyitó volt, Sauerwein Géza egyleti elnök tartott rövid beszédet, fölemlítvén a célt, melyért egyesültek. Volt szavalat is, szintén magyar és német nyelven. Magyarul szavaltak : Tanai Ödön „Az utolsó alamizsnát“ Petőfitől, és Szabó Elek „Az első fülemüle“ című költeményt Ruthentől. Sauerwein „Herwegh“ egyik költeményét („Der Gang um Mitternacht“) szavalta, s utána Nietsch ugyane költemény mulattató paródiáját, melyet Sauerwein irt. Aztán tánc következett. A vidám estélyen sokan voltak nyomdászok, városi polgárok, írók stb. Az „Athenaeum“ társulatot elnöke , Cséry Lajos képviselte, ki e társulat részéről 50, s maga részéről 20 írttal járutt az egylet alaptőkéjéhez. * Még távol van a farsang, s máris van egy farsangi hír. Az írói segélyegylet javára mindjárt a farsang elején, midőn még nincs kimerítve a tánckedv, táncvigalmat szándékoznak rendezni. Az előkészületeket jó előre megteszik, hogy lehetőleg jól sikerülön, s a jótékony célnak minél többet jövedelmezzen. E bálokat állandósítani akarják, s minden évben rendezni egyet. Remélni lehet, hogy a közönség pártolni fogja, miután a megalakulandó bizottmány mindent elkövet, hogy a táncvigalom fényes legyen. * Az ősz, valamivel későbben, mint a naptár kijelölő, már megérkezett. A napok tiszták és derültek, de reggelenkint és alkonyat felé csipős hidegek vannak, s őszi felöltőket, téli kabátokat lehet látni. Az őszi ruhákkal együtt szaporodik a cilinder is, s most már napról napra többet láthatni az utcákon. A ruhák nagy részéről is eltűnt a zsinór. A magyar viseletét leginkább a fiatalság azon része tartja fenn, mely most jött vidékről az iskolákba és egyetemekbe. Átalában az ősz nemcsak a fa lombjait fosztja le, hanem a magyar viseletét is, de a tél locspocsa alkalmasint felhúzatja ismét a magas szárú csizmákat. Az ősz minden meghozni valójával itt van. Az utcákat fa torlaszok zárják el, s a favágók fűrésze egész nap rikácsol, fejszéjük egész nap korog, s a sült gesztenyeárus ott kiáltoz minden utcasarkon üstje mellől. Az elhaló természetből — mi boldog pestiek! — vajmi keveset látunk, s a hányó természetből mi sem jó egyéb az utcák közé, mint a torma, feketeretek és fejes káposzta. Tegnapelőtt még nagy közönség látogatta meg a városligetet, hogy egyet sétáljon az utakat borító sárga és zörgő leveleken, s plaidekbe burkolva vegyen búcsút kirándulási helyétől, mert meglehet, hogy a jövő vasárnapot már kandallók és kemencék mellett tölti. * A pesti unió dalárda szombaton este dalestélyt tartott a lövöldében. Ez volt az első a dalestélyek idényéből s elég jól sikerült. Közönség nagy számmal jelent meg, köztük csinos fiatal leányok, kik a táncra vártak. Legelőször egy katonai zenekar játszott Asbóth vezénylete alatt, aztán a dalkör tartott előadást, magyar és német nyelven előadott programmal. Liszt „Csata előtt“ című kardalát erőteljesen és öszhangzattal adta elő, aztán Schlägertől énekelt egy kardalt német nyelven, majd Kahle úr, a pesti német színház (a programm szerint „városi színház,“ ami azonban már Pesten nincs) tagja szavalt. Ezután ismét kardal volt: „Népdalok“ Langer Viktortól, melyet azonban nem adtak elő tűzzel, s magyaros népdalokhoz megkivántató eredetiséggel. Harris úr Vos-tól és Füredytől énekelt dalokat, s a hangversenyt Mendelsohn „Tavaszi dala“ végezte be, melyet átalános tetszés közt énekeltek. Ezután következett a tánc. A terem nem volt annyira tele, hogy a táncosok kedvük szerint ne járhatták volna, s a tánc jó kedvvel is folyt a katonai zenekar zenéje mellett. * Nagyobbszerű balesetről beszélnek a fővárosban. Szombaton este 8 óra körül a dunagözhajózási társulat egyik gőzöse Zlerdán és Apatin közt összeütközött a magyar gőzhajózási társulat „Slavonia“ nevű személyszállító hajójával. Az összeütközés a nagy sötétben, s valószínűleg vigyázatlanságból, teljes erővel történt, úgy hogy a magyar gőzhajózási társulat gőzöse csakhamar elmerült, s a másik is oly roncsolásokat szenvedett, hogy pesti útja alatt folytonos szivattyúzták belőle a vizet. A hír több sebesülésről és halálesetről beszél, nevezetesen azt mondják, hogy a szerencsétlen összeütközésben hatan vesztették el életüket. E szerencsétlenségről tegnap délután a következő hivatalos értesítést kaptuk: „A cs. k. szabad, dunagőzhajózási társaság „Karl Ludwig“ nevű gőzöse szombaton este 8 órakor Bezdán alatt neki ment az első magyar gőzhajó társaság „Slavónia“ nevű gőzösének, s azt elsülyesztette. Több utas elveszett. A halottak száma még nincs tudva. A vizsgálat foly.“ * Mikor gyűl meg már a mécsvilág ? kérdezik ismét Benedek Aladártól lapunk útján. Hónapok előtt „Mécsvilágok“ című munkára hirdetett előfizetést, a határidő régesrégen elmúlt, hanem a könyv nem jelent meg. Azóta már lapunk útján is történt felszólalás, mire Benedek Aladár azt válaszolta, hogy júliusban vagy augusztusban okvetlen megjelenik a könyv. Ez a határidő is elmúlt, s most már szeretnék tudni az előfizetők, ha megjelenik-e a könyv s várjanak-e még tovább is? Benedek Aladár mindenesetre kötelezve van, hogy megnyugtassa elő