Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)

1868-10-13 / 235. szám

egész tárháza áll rendelkezésére, melyek, hogy ellen­­szenvét élethűen ábrázolják, néha a legalacsonyabb rétegből, a legdurvább anyagból vétetnek. Emlékez­zünk meg csak ama helyre, a­hol Coriolan a nevéhez kötött örömkiáltásra felel: „Megyek megmosdani. Láthatjátok, ha arcom tiszta lesz, hogy Piru­ltam-é ?“ 1. Felv. 9. fel. Hasonló értelemben felel Meneniusnak : „Inkább vakarnám a napon fejem, A harci zajnál, mint henyélve halljam Nagyitni semmiségemet.“ III. Fel. Coriolan tulajdonképi összeütközése a néppel a második felvonással kezdődik , a midőn tudniillik azok szavazatáért kénytelen könyörögni, a kiket szíve mélyéből utál. Az egész szokás, visszaélés, s mint ilyen, felháborítja őt; ama gondolat, hogy tetteit azok előtt dicsérje, kiket megvett, arcába kergeti a szé­gyent, a­mint azt maga is bevallja, Licinius népvéd előtt igy szólván: „ .... Ez oly szerep, Melyet pirulva játszanám, s szeretném, Ha elvennék a néptől.“ 2. Felv. 2. jel. „Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém ? Mutassam a nem fájó sebhelyet, (Mit rejtnem kén’) mintha egyedül Miattok kaptam volna.“ 2. Fel. 2. jel. Végre, bár enged a büszke férfiú, még büszkébb akarata ellenére, a szokásnak : a kérelem módja még is inkább gúny ; ajkain ama hatalom iránt, melynek ajtaján kocog, nem elismerés, hanem megvetés ül. Avvagy lehet-e nagyobb gúnyor, mint a melylyel ké­relmét kezdi: „..................Mit mondjak tehát ? Uram kérlek . . . Hah ! dögvész ! nyelvemet Nem bírhatom rá. — Nézd uram, sebeim, A hont szolgálva kaptam, a midőn Testvéreid közül sok ordított S futott saját dobunktól. És később: „Gondoljanak rám? akasszák fel őket! Inkább felejtsenek, mint az erényt, mit Hiába vernek papjaink beléjök.“ Beszédét dióhéjba szorítja, mert minden kiejtett szava itt merő vesztegetés, azért az egész kérelem a kényszer jelenete. Shakespeare,hogy a nép ingatag jellemét megmu­tassa, a kimondott szó visszavételét, a választás meg­semmisítését szövi be, mire a népvédek felvilágosí­tása bírja a tömeget. Ily viszonyok között nyílik meg a harmadik felvonás, mely a tulajdonképi katastrophát kimerítve tünteti elő. A népvédek tudatják a senátussal a nép lázadását, szavazatának visszavételét a consulválasz­­tás ügyében és Coriolán — eddig is nehezen zabolá­zott — dühe áttörve a veszélyesség kérgét, emésztő lávaként zúdul beszédének vihara, így mindjárt első beszédében ezeket halljuk: „Ismétlem, hogy velük szeliben Bányán, tanácsunk ellen hintjük el Magvát a csábítás­, dac­­s lázadásnak . Magunk szántottuk és vetettük ezt el, közénk, a jók közé, vegyítve őket, kikben nincs több erény s erő, csak az, mit A koldusoknak adtak.“ A sziklakemény jellemű hős mitsem utál inkább, mint az elvtelenséget, misem éleszti jobban harag­ját, mint az ingatagság, misem korbácsolja fel annyira benső érzeteit, mint eme kettő. Haragjában, mely nem ismer határt, csakúgy ostromolja a pat­ríciusok bárgyuságát, mint a tömeg álmatlanságát. Azért mondja rendtársaihoz ezeket: „Te jó, de oly­eszélytelen nemesség, Tisztes, de gondatlan tanács, azért hagyál A hydrának szolgát választani, Hogy ez magas „kell“-jével Felyed pocsolyába fojtsa s medredet Magának tartsa meg?“ Bátran szemére lobbantja az elsőnek, hogy a mit eddig kivívott, az jogtalanság, bátran inti az utóbbit, hogy a józan ész a nép jogát visszavenni paran­csolja. Íme nehány kitűnő hely: „Esküt teszek mindenre, a mi szent Eg s föld előtt! E kettős hatalomnak (Hol egyik párt méltán büszke és a másik Ok nélkül bősz, hol ész, igény, nemesség Mitsem tehet, csak a közbutaság Igen s nem-jével) el kell hagynia A szükségest, helyt ad az — ingatag Hanyagságnak!“ Sokágú nyelvet tépjétek ki rögtön, Ne nyalja az édest, mely méreg neki; Aláztatástok sérti a józan észt, S megfosztja a hazát azon tökélytől, Mely illő, hogy díszítse, s képtelen A jót, mit óhajt, végbevinni az Ellenszegülő rész miatt.“ E beszéddel a nép és Coriolán közti szakadás gyógyithatlanná lett. A haragnak eme vihara lelep­lezte az ellenszenvet, mely a nép s­védjei iránt szivé­ben honolt. Ám ez a bűnvádnak is megvetette alap­ját. A megsértettek elkeseredése tökélyesen indokolt, és hogy benne az állam veszélyét látván, őt megsem­misíteni kívánják, kérlelhetlen következménye a té­nyeknek. Coriolan azonban annyira meg van győ­ződve haragjának jogossága felől, hogy társai és anyja szemrehányásait nem tudja megérteni, s ily szavakra fakad: „Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem Anyám, ki őket csak rongyháziaknak Hivá, s olyan lényeknek, kik teremtvék, Hogy apró pénzzel kereskedjenek s a Gyűlésekben födetlen fővel álljanak, Ha a magamfélék hadról beszélnek S békéről!“ Végre ez utóbbinak könyörgése megtöri a makacs­ságot, engedékenységre határozza el magát, s meggyő­ződése ellenére simán beszél a néphez : „Hajadon fővel menjek hát eléjök ? Silány nyelvem tegyen nemes szivemre Hazugságot, mit el kell tűrnie.“ s azzal végzi, hogy: „ . . . . E rám tukmált szerepben én Sohasem játszom jól.“ E szavakból érthető a benső küzdelem nagysága, mely egy hamis szerep viselésére készteti őt; e férfi, kinél Menenius szerint: „A száj, s a szív egy!“ kinek a mit keble teremt, hirdeti ajka; e férfi leg­­bensőbb lényegét megtagadja, és többé önmagára nem ismer, érzi — ha a kérők akaratát teljesíti, — énjét öli meg, azért méltán kiált föl így: „Menj, meggyőződésem ! Szálljon belém Egy rész nő lelke ! Torkom, mely miként a Dob harsogott, oly vékony síp legyen, Mint a . . . . kis lány hangja, ki Pulyá’­at altat el! Fickó-mosoly Tanyázzon arcomon, sírjon szemem, Mint iskolás fiú! Koldusi nyelv Mozogjon ajkaim között, s e vasas térd, Melyet csupán a kengyel görbített, mint Alamizsnás emberé, hajoljon!“ Hogy képmutatónak kell lennie a gyűlöltek előtt, e gondolat annyira meghatja, hogy újra erős­ből f­eltaszitni kész magától mindent, úgy hogy szükségessé válik az anyának vesékig ható intelme az új kéreg elhárítására. A lelki kificamodás keserű gúnyjával lépdel megaláztatása felé. 939 Fővárosi hírek. * Képviselőh­áz. A tegnapi ülés kérvények bemutatásával kezdődött. Tóth Vilmos, ki a színházi nyugdíjalap kezelő bizottmányának elnöke, a nem­zeti színház nyugdíj­intézete érdekében nyújtott be kérvény­t,melyet minthogy az 1868-diki költségvetéssel van szoros kapcsolatban, a pénzügyi bizottsághoz utasítottak. Napirenden volt: az úrbéri örökváltság és uzsoratörvények végmegszavazása. * Színházi Im­re k. Murszka k. a. mindig nagy közönség előtt énekelt. Szombaton az „Álarcos bálban“ lépett föl Oszkár apród szerepében egészen telt ház előtt, s ismét sok tapsban és kihívásban ré­szesült.­­ Vasárnap Szigligeti hatásos drámáját, az „Üldözött honvédet“ is nag­y közönség nézte. Az elő­adás jó volt, s kivált Felekiné asszonyt, Felekit, Lendvait s Rétin eredeti, magyaros favágó alakját illeti a legtöbb dicséret. — Hír szerint: az igazgatóság Gluck „Altest“ című dalművét színre akarja hozni, miután külföldi színpadokon nagy hatással adják e régi szép operát. — A zenei lap úgy hallja, hogy a nemzeti színháznál pályázatot szándékoznak kitűzni oly melodramatikus zenére, melyet magyar drámai előadásoknál használhassanak. — Jövő vasárnapra Katona „Bánk bán“-ja van kitűzve. * A D y o ui (t a szók önképző egylete kedélyes estélylyel ülte meg, tegnapelőtt a lövöldében, az egy­let alakulásának második évfordulati napját. Derül­ten mulattak itt, kik a hét minden napján folytonos munkával vannak elfoglalva s kik Pesten a munkás és iparos osztály közt nagyon jelentékeny helyet foglalnak el, számuk nagysága s értelmiségüknél fogva. Az ünnepély — esti 9 órakor — hangverseny­nyel kezdődött. Az egylet dalárdája több kardalt él­vezetesen adott elő. Fölváltva énekelt magyar és né­met dalokat, min­deniket kedélylyel és érzéssel. Az első dal után, mely a megnyitó volt, Sauerwein Géza egyleti elnök tartott rövid beszédet, föl­említvén a célt, melyért egyesültek. Volt szavalat is, szintén magyar és német nyelven. Magyarul szaval­tak : Tanai Ödön „Az utolsó alamizsnát“ Petőfitől, és Szabó Elek „Az első fülemüle“ című költeményt Ruthentől. Sauerwein „Herwegh“ egyik költeményét („Der Gang um Mitternacht“) szavalta, s utána Nietsch ugyane költemény mulattató paródiáját, me­lyet Sauerwein irt. Aztán tánc következett. A vidám estélyen sokan voltak nyomdászok, városi polgá­rok, írók stb. Az „Athenaeum“ társulatot elnöke , Cséry Lajos képviselte, ki e társulat részéről 50, s maga részéről 20 írttal járutt az egylet alaptőkéjéhez. * Még távol van a farsang, s máris van egy farsangi hír. Az írói segélyegylet javára mind­járt a farsang elején, midőn még nincs kimerítve a tánckedv, táncvigalmat szándékoznak rendezni. Az előkészületeket jó előre megteszik, hogy lehetőleg jól sikerülön, s a jótékony célnak minél többet jövedel­mezzen. E bálokat állandósítani akarják, s minden évben rendezni egyet. Remélni lehet, hogy a közön­ség pártolni fogja, miután a megalakulandó bizott­mány mindent elkövet, hogy a táncvigalom fényes legyen. * A­z ő­s­z, valamivel későbben, mint a naptár kijelölő, már megérkezett. A napok tiszták és derül­tek, de reggelenkint és alkonyat felé csipős hidegek vannak, s őszi felöltőket, téli kabátokat lehet látni. Az őszi ruhákkal együtt szaporodik a cilinder is, s most már napról napra többet láthatni az utcákon. A ruhák nagy részéről is eltűnt a zsinór. A magyar vi­seletét leginkább a fiatalság azon része tartja fenn, mely most jött vidékről az iskolákba és egyete­mekbe. Átalában az ősz nemcsak a fa lombjait fosztja le, hanem a magyar viseletét is, de a tél locs­­pocsa alkalmasint felhúzatja ismét a magas szárú csizmákat. Az ősz minden meghozni valójával itt van. Az utcákat fa torlaszok zárják el, s a favágók fűré­sze egész nap rikácsol, fejszéjük egész nap korog, s a sült gesztenye­árus ott kiáltoz minden utcasarkon üstje mellől. Az elhaló természetből — mi boldog pestiek! — vajmi keveset látunk, s a hányó termé­szetből mi sem jó egyéb az utcák közé, mint a torma, feketere­tek és fejes káposzta. Tegnapelőtt még nagy közönség látogatta meg a városligetet, hogy egyet sétáljon az utakat borító sárga és zörgő leveleken, s plaidekbe burkolva vegyen búcsút kirándulási he­lyétől, mert meglehet, hogy a jövő vasárnapot már kandallók és kemencék mellett tölti. * A pesti unió dalárda szombaton este dales­télyt tartott a lövöldében. Ez volt az első a dalestélyek idényéből s elég jól sikerült. Közönség nagy számmal jelent meg, köztük csinos fiatal leányok, kik a táncra vártak. Legelőször egy katonai zenekar játszott As­­bóth vezénylete alatt, aztán a dalkör tartott előadást, magyar és német nyelven előadott programmal. Liszt „Csata előtt“ című kardalát erőteljesen és öszhang­­zattal adta elő, aztán Schlägertől énekelt egy kardalt német nyelven, majd Kahle úr, a pesti német szín­ház (a programm szerint „városi színház,“ a­mi azon­ban már Pesten nincs) tagja szavalt. Ezután ismét kardal volt: „Népdalok“ Langer Viktortól, melyet azonban nem adtak elő tűzzel, s magyaros népdalok­hoz megkivántató eredetiséggel. Harris úr Vos-tól és Füredytől énekelt dalokat, s a hangversenyt Men­delsohn „Tavaszi dala“ végezte be, melyet átalános tetszés közt énekeltek. Ezután következett a tánc. A terem nem volt annyira tele, hogy a táncosok ked­vük szerint ne járhatták volna, s a tánc jó kedvvel is folyt a katonai zenekar zenéje mellett. * Nagyobbszerű balesetről beszélnek a fővárosban. Szombaton este 8 óra körül a dunagöz­­hajózási társulat egyik gőzöse Zlerdán és Apatin közt összeütközött a magyar gőzhajózási társulat „Slavonia“ nevű személyszállító hajójával. Az össze­ütközés a nagy sötétben, s valószínűleg vigyázatlan­ságból, teljes erővel történt, úgy hogy a magyar gőzhajózási társulat gőzöse csakhamar elmerült, s a másik is oly roncsolásokat szenvedett, hogy pesti útja alatt folytonos szivattyúzták belőle a vizet. A hír több sebesülésről és halálesetről beszél, neveze­tesen azt mondják, hogy a szerencsétlen összeütkö­zésben hatan vesztették el életüket.­­ E szerencsét­lenségről tegnap délután a következő hivatalos érte­sítést kaptuk: „A cs. k. szabad, dunagőzhajózási tár­saság „Karl Ludwig“ nevű gőzöse szombaton este 8 órakor Bezdán alatt neki ment az első magyar gőz­hajó társaság „Slavónia“ nevű gőzösének, s azt el­­sülyesztette. Több utas elveszett. A halottak száma még nincs tudva. A vizsgálat foly.“ * Mikor gyűl meg már a m­é­c­s­vil­á­g ? kérdezik ismét Benedek Aladártól lapunk útján. Hónapok előtt „Mécsvilágok“ című munkára hirde­­tett előfizetést, a határidő régesrégen elmúlt, hanem a könyv nem jelent meg. Azóta már lapunk útján is történt felszólalás, mire Benedek Aladár azt vála­szolta, hogy júliusban vagy augusztusban okvetlen megjelenik a könyv. Ez a határidő is elmúlt, s most már szeretnék tudni az előfizetők, ha megjelenik-e a könyv s várjanak-e még tovább is? Benedek Aladár mindenesetre kötelezve van, hogy megnyugtassa elő­

Next