Fővárosi Lapok 1868. november (252-276. szám)
1868-11-08 / 258. szám
történet az események árja fölületére sodort, és bőkezűsége, s finom, nagyurias modora folytán — lekötelezettje volt az egész világ, Napóleontól kezdve, kit megajándékozni — ami pedig nem könnyű dolog — nem egyszer talált e módot, a szegény festőig, ki az ő költségén művelé ki magát Rómában. Az „új Presse“ is neki köszöni létét; az ő pénzén alapították, s tartották fenn hónapokon át. Ha megemlítjük, hogy a Karntnerstrasséban levő palotájában halt meg, ezt csak azért tesszük, mert pár szót akarunk áldozni magának a Karntnerstrassénak. Ez utca újabb idők óta Bécs Molochjává lett, mely életet élet után emészt föl. A város közepéből kiindulva, hosszú, roppant szűk, és a mellett a közlekedés is a nagyvárosi zajongás főüterét képezi. Hogy és hogy nem, nem tudjuk, de pár hét óta ép oly életveszélyes a Karntnerstrassén át gyalogolni, mint tél közepén a Montblanc csúcsát mászni meg. A reggeli lapok megjelenése után kiki a napi hírek közt azonnal nem azt nézi:történt e egyátalában, hanem hogy hány szerencsétlenség történt ez utcában az utósó huszonnégy óra alatt? Ne tengerre, hanem menj a Kärntnerstrasséba, s megtanulsz imádkozni! Egy néplap csak az imént mondá : kit útja átvezet az említett utcán, az előbb megírja otthon a maga végrendeletét, lemegy a szent István templomba, ott meggyón, fölveszi az utósó áldozatot, és azután — keresztet vetve magára — isten nevében belerohan a halálos veszedelembe ; ha pedig minden reményén felül ép tagokkal jutott túl rajta, akkor a felső végén térdre borul, és hálát rebeg az egek urának, hogy óvó szeme őrködött felette. E baj elhárítására napról napra új tervek merülnek fel, most házak lerombolásáról, majd meg a kocsik kitiltásáról van szó, de addig, míg valami ilyesmi történik, a napi újdonságok egyik állandó rovata így kezdődik: szerencsétlenség a Kärntnerstrassében! Újabb időben e szárazföldi szorosnak egy vetélytársa akadt a Tramway-kocsikban. Insoldit in lóvonata Scyllam, qui vult evitare Kärntnerstrasse- Charybdim. Ma a 87-es számú kocsi gázol le valakit, míg tegnap a 32-es tette ugyanezt, és holnap tán a 64-es követi. Egyaránt húsolnak ezen a részvényesek és öreg asszonyok, amazok, mert minden baleset után egyet zökken a részvények ára, emezek pedig, mert — biztosnak véve a kimaradhatlan tornát — a 87, 32 s 64-et a lutriba rakják, és csakugyan — nem nyernek semmit. Végül még egy szini szerencsétlenségről is említést kell tennünk. A Burgszínházban meghaltak megint: „Die alte Schachtel,“ és két fiatal hajadon: „Rosa und Rosita.“ Az elsőnek apja , Puttlitz, a jobb létre szenterült leánykák szülője pedig ismeretlen. Csak annyit tudni róluk, hogy Dániát vallják hazájuknak. Sit illis leve archívum ! Devecseri L. I. Fővárosi hírek *A nőképző-egylet második közgyűlése tegnap délelőtt volt a „Tigris“ termében. Negyvenkét tag volt jelen, kik mind lelkesen buzognak a magasb nnnevelési ügy előmozdításán. Vidékről is többen jöttek, például Gyöngyösrül. A gyűlést Veres- Beniczky Hermin úrhölgy nyitá meg, köszönetet mondva az eddigi részvétért, s kérve a további támogatást. Utána gr. Teleki Sándorné (ki először volt jelen), köszönte meg meleg szavakban, hogy alelnökké választék, ígérve, hogy szintén egész ereje szerint fog közreműködni. Majd a leköszönt jegyző helyett választottak újat: négy jelölt közül csaknem egyhangúlag Kovács Albert tanárt, ki még e gyűlés alatt elfoglalta helyét. Az indítványok közt az elnöké volt az első s a legfontosabb, hogy t. i. a magas nőnevelés ügyében egy kérvényt — a kidolgozott tantervel együtt — az országgyűlés elé terjeszszenek. Elhatározták egyszersmind, hogy e kérvény alá nemcsak a tagok, hanem minden nő aláírhatja nevét, aki csak ez ügy haladását óhajtja. Megemlítendő, hogy az egylet szépen gyarapodik. Az egyleti vagyon eddig is 4400 frt. Az évi jövedelem pedig tagdíjakból 885 frt. A „tíz krajcáros“ íveken eddigelé 472 ft gyűlt be.(A legutóbb beadott gyűjtések ezek : Jankovics Béláné Irén 27 frt, Tury Sámuelnéén 23 frt, Glacz Antalnéén 24 frt 70 kr., Baloghy Istvánnéén 22 frt, Jankovics Antalnéén 13 ft 10 ár, Beniczky Ödönné szül. Keglevich grófnéén 12 ft, Lator Gábornéén 8 ft 70 kr, Kalmár-Dacsó Annáén 6 ft, Szebasztiáni Emíliáén 5 ft, Darvas Ágnesén 5 ft, Csávássi Kisa Jankáén 4 ft, Vadnai Károlynéén 8 ft, gr. Beleznay Annáén 2 ft, és Seyler Liftner Emíliáén 17 ft.)Elhatározták, hogy az alapító tagoktól alapítványi kötelezvényt fognak kérni. Az elnök végül egy valóban eszmedús beszédben fejté ki újólag az egyesülés nemes és józan célját és várható hatásait, mely beszédet — miután a nővilágot átalában érdekelheti — közölni fogjuk lapunkban. * Emlékezvén az egykor elitéltekről, kiknek hamvait nem rég egy közös sírba helyezek, tisztelettel kell megemlítenünk Meyerné asszonyt is (Figyelmesei északamerikai ezredes nővérét), ki jelenleg Budán lakik, s ki hosszú és nehéz idők során keresztül folytonos gondozás alatt tartotta e sírokat, s némelyiket emlékkővel megjelölte, noha e kegyeletért igen sok zaklatásnak volt kitéve. E sírok közül bizonyára nem egy lett volna feledés tárgya, s az elítéltek hamvait aligha lehetett volna mindegy egy közös sírba áthelyezni, ha e nemeslelkű nő nem tartotta volna élénk figyelemben a helyet, hol az áldozatok az önkényes időszak hosszú éveiben pihentek. * Színházi hírek — Weilen köszönő levelet írt „Drahomira“ fordítójának, Paulaynak, fölkérve őt, hogy jelentse ki köszönetét a színház mindazon tagjainak, kik drámájában szerepeltek. — A most következő hét drámai játékrendje így van megállapítva: holnap „Jó falusiak,“ szerdán „A bajusz,“ pénteken és vasárnap Szigligeti „Trónkereső“-je. A Gotschall „Howard Katalin“-ját a rendezőség így szerepelte ki: VlIdik Henriket játsza Szigeti József, Cromwellt Szigeti Imre, Norfolkot Feleki, Katalint Felekiné asszony, Rochefort ladyt Palayné asszony, Derham Arthurt Lendvai, Summers Vilmost Paulay, Eulepeppert Szerdahelyi, Cranmert Komáromi; továbbá kisebb szerepeket játszanának benne Szilágyi S., Niczkyné asszony, Szigligeti Jolán k. a., Sántha, Benedek, Náday. * Vértesi Arnold ismét egy kötetnyi beszélyre nyit előfizetést. A kötet címe leend : „A dicsőség tengeréből é s mind oly elbeszélések lesznek benne, melyek az 1848/9 történetéből vannak merítve. Miután a fölhívást lapunk előfizetői is megkapják, ajánljuk aztmindazok figyelmébe, kik a vonzólag irt szépirodalmi olvasmányokat kedvelik. Vértesi, kitől még ez évnegyedben „A korcsmáros fia“ című kitűnően sikerült elbeszélést lesz alkalmunk közleni, sokkal ismeretesb olvasóink előtt, semhogy hosszasabban kellene róla szólanunk. A nem rég megjelent „Tíz beszély“ című gyüteményt is sok elismeréssel fogadta tőle mind a sajtó, mind a közönség. * A népszínház sorsa megint kérdésben forog. Mondják, hogy Buda városa e telket szeretné eladni annak a társulatnak, mely oda egy nagy vendéglőt akarna építtetni, cserében aztán a magyar társulatnak átadnák télre a budavári színházat, nyáron át pedig a színkört. E csere azonban — kivált a téli idényben — aligha lenne előnyös. Kivált a pesti közönség kétszer is meggondolná, mielőtt elszánná rá magát, hogy a várba ránduljon, habár a jövendőbeli „gőzsikló“ segélyével. * A történelmi társulat iránti érdekeltség a pesti közönség körében is egyre terjed. Már a közelebbi választmányi ülésnek is, melyen Horváth Mihály elnökölt, szép számú hallgatója volt. Ez alkalommal Bottka Tivadar értekezett a Wesselényi összeesküszésben szerepelt Leszenyei Nagy Ferencről, kit — értekező szerint — a történelem méltatlanul vádol annyira ; Knautz Nándor pedig a régi időszámításról, az ó-naptár hiányairól, és azon nehézségekről, melyekkel az új Gergely-féle naptárnak hazánkba való behozatala járt. Rómer Fóris a pozsonymegyei vereskei vár leírását, Jedlicska Pál káplán művét, olvasta föl. — Toldi Ferenc nem rég azt indítványozá: kérjék föl Wenzel Gusztávot, hogy a magyar bányavárosok történetére vonatkozó nagyértékű okmánygyűjteményét adja át a társulat kiadásába, s most bejelenték, hogy a jeles tudós e fölhívásnak készséggel engedett. Thaly Kálmán felolvasása , több magyar főúri család levéltárairól, a jövő ülésre maradt, valamint Frankl Vilmos értesítése is egy spanyolországi államirattár magyar okmányairól. * A hideg idő közeledtével a szegények ismét rosz napoknak néznek eléje. De a jótékony egyletek máris előkészületeket tesznek,hogy e sanyarúságot enyhítsék, így a pesti nőegylet is nyilvánosan hívja föl az emberbarátokat, hogy az egylet szegényei számára élelmiszereket, ruhákat stb. küldeni szíveskedjenek. Az ily adományokat Kochmeister Karolina úrhölgy (a Korona utca 22. sz.) fogadja el. * A hivatalos lap megró egy lapot amiatt, hogy a drámabíráló bizottság ügyeiből valótlan dolgokat közöl, s egyszersmind hozzáteszi, hogy ha ez adatokat a bizottság egy tagjától kapja, akkor megrovásának fele arra száll. E megjegyzése azonban oly gyanúnak nyit utat, melyet nem lehet helyeselni. Mint tudjuk, a bizottság rendes jegyzőkönyvet vezet, s eljárásának eredményét közli a szerzőkkel stb. s így a megtörtént dolgok más után is tudomásra juthatnak. De hogy a tagok valótlanságokat terjeszszenek önmaguk dolgairól, azt józan észszel föl sem lehet tenni. * A nemzeti színháznak mostanában gyakran oly nagy közönsége van, hogy igen sokan nem is kaphatnak helyet. A „Századunkban“ ennélfogva azt indítványozzák, hogy a mostani épületet meg kellene nagyobbítani, kitoldva egészen a járdáig. Mi is rá szavaznánk ez indítványra, ha egy nap egy éjjel elkészülnének vele. De miután az ily átalakítás csak hosszú idő munkája, e hosszú idő alatt pedig a nemzeti színház előadásait nélkülöznünk kellene, kénytelenek vagyunk a szűkkörú status quoban megnyugodni. Különben is a toldozás e téren mitsem használ. Itt egy új nagy dalszínházra van szükség, hogy e régi megmaradjon egészen a drámának, melynek ma még elég bő e helyiség. * A nemzetiségi törvényjavaslat egyre füstölög a lapokban és a közönség körében. Türr István (ki Olaszországból haza érkezett, szintén felszólal tegnap, mégpedig magyar és német nyelven, kimondván, mikép ezer éve, hogy Magyarországban a politikai nemzet a magyar, anélkül, hogy a magyarság elnyomni törekedett volna a másnyelvű lakosok nemzetiségét. „Félre a jogtalan követelésekkel, de szintúgy a szűkkeblűséggel!“ —kiált föl a tábornok, ki megadatni kíván mindent, mit igazság és méltányosság parancsol, de egyszersmind ellene mond mindannak, mi az ország jelen állami lételét kockára tenné. Beszélik különben, hogy Deák Ferencnek sikerült volna oly módosításokat tenni a javaslaton, melybe mindben nemzetiségi képviselők bele fognának nyugodni. Óhajtjuk, hogy ez megtörténhessék. Azt a hírt különben, hogy a nemzetiségi képviselők elhatározták volna, elhagyni a képviselőházat, ha a kisebbségi javaslatot tárgyalási alapot el nem fogadják, mint alaptalant, máris visszavonják. * A pesti fényit a törvényszék közelebb ítélte el Cz. Ernőt,kit három évnegyed előtt váltóhamisitásért fogtak el. Az elitélt 23 éves, nőtlen, az előtt ukránus hadnagy volt és szüleitől 80—90 ezer fitot örökölt, de mivel vagyonát árvagyámilag kezelték , maga pedig, gavallérkodni szeretett, adósságcsináláshoz, utóbb hamisításhoz folyamodott. Ennél fogva a törvényszék bűnösnek találta s kilenc hónapi vizsgálati fogságát (az enyhítő körülményeknél fogva) büntetéseként tudta be. * Rövid hírek. — A nemzeti köre hó 15 dikén d. u. 4 órakor tartja évi közgyűlését, melyben többi közt igazgatóságot és választmányt is újra választanak. Indítványozni akarják a város valamelyik közgyűlésén, hogy egy második alpolgármesteri állást is rendszeresítsenek. — A rebouttal kapcsolatban leendő bérház építési stylje hasonló leend a redout épületével, s a kitűzött tervekre csak hazai építészek pályázhatnak. — A helyettesítést kívánó polgárok pénteken abban állapodtak meg, hogy Gamperl alpolgármestert fogják helyettesíteni. — A pesti újonc-állításnál az első korosztályból is csak négy egyént kellett besorozni, a többi kitett önkéntesekből és csavargókból. — B. Rauch horvátországi helytartó Pestre érkezett. — A fiatal embernek, ki egy nő nevét kiáltva ugrott a a Dunába, atyja: Voczky István, egykor honvéd-tüzér százados volt. — Dr. Torday a téli idényen át nyilvános előadásokat fog tartani torna tanítók és tornászok számára: a bonctan, élettan, és életrendtanból. — Török János lapja „színváltozásról“ vádolja a bécsi sajtót, s akár a szerecsen csúfolná a mulattot, hogy nagyon fekete. — A selyemtenyésztés ügyében összehivott értekezlet e hó 30- ikán leend a Köztelek kis termében. — B. Nyáry Albertet a milánói akadémia levelező taggá választotta. — Az állatkert kis zsiráfja pénteken meghalt s kitömött bőrét a múzeumnak fogják ajándékozni. — Kralovánszky Zsuzsán asszony, egy köztiszteletben álló család feje, Budán közelebb meghalt 78 éves korában. — Sacher Masoeh „Der letzte Ungarische König“ regényét magyarra fordítják. * Népszínház. Vasárnap nov. 8-dikán (bérlet 5. szám ) eredeti énekes bohózat, táncokkal: „A pórul járt finánc komisszárius.“ Hétfőn, nov. 9-dikén: „A vörös ház.“ Ezt követi: „A cydoni alma.“ 1029 — Vidék. * Kolozsvárról levelet és cáfoló adatokat kaptunk annak folytán, hogy egy kolozsvári tudósító lapunkban méltatlanul vádolta a „Magyar Polgárt“ azzal, mintha ez a lap — mivel szerkesztőjének neje is színésznő — kicsinylenek bántaná a Fehérvári-féle színtársulat erejét. Az említett lap beküldött számlai folytán az igazság érdekében tartozunk kijelenteni, hogy a vádat intézett tudósító ezúttal tökéletesen valótlan közlés terjesztésére használta föl vidéki rovatunkat. Ez pedig egyfelől igaztalanság az egyik lap ellen, s rászedés a másik (t. i. a mienk) irányában, melytől jövőre megkíméltetni kérjük magunkat. A M. 1. beküldött számjaiból éppen azt látjuk, hogy e lap a Fehérvári operáját „reményen fölül kielégiőnek,“ magát Fehérvárit „ügyes és szerencsés igazgatónak“ találta; sőt az önzetlenség annyira ment hasábjain, hogy például a szerkesztő neje a „XI. Lajos“ dauphin szerepében meg van róva, mint ki szerepe költőibb részét „teljesen elejtette.“ Ily adatokkal szemközt magára tudósítónkra bízzuk, (noha nem kívánjuk többé tudósítónknak,) hogy adjon nevet — eljárásának. ** Vidéki rövid hírek. Dr. Kovács Pál veterán írónk, a ki az olvasók veszteségére oly *