Fővárosi Lapok 1868. november (252-276. szám)

1868-11-10 / 259. szám

hol azonban a zenészed igényeket aligha fogja ki­elégíteni. — A budavári gözsiklót, ha csak az időjárás meg nem gátolja, január elején át akar­ják adni a közforgalomnak s a viteldij rajta első he­lyen 5, a másodikon pedig 3 kr. lesz. — Hg Ho­he n­­­o h­a fő­dvarmestert s az udv. személyzet egy részét mára Budára várják Bécsből. — A pesti német színház múlt heti jótékony előadása a svájciaknak csak 160 ftot jövedelmezett, melyhez az igazgató még 40-et adott. — A honvéd-alapból történt 50-dik utalványozás 87 egyénnek 4860 fftot juttatott. * Népszínház. Kedden, nov. 10-én: „Egy nő, ki nem akar férjhez menni,“ vigj. 1 felvonásban; „Süketnek kell l­nni,“ vigj. 1 felvonásban és végül „A házi kereszt“, vigj. 1 felvonásban. V­idék. Szabadka, november elején. (A. B.) Ha mostanában izraelita honpolgárral ereszkedünk beszédbe, az lesz első kérdése, „ugyan kérem hazámfia, mit gondol, ki lesz e választó­kerü­let követje az országos izraelita kongressuson ?“ és ha isten választott népe választóinak választan­­dójául nem azt találnák szerencsétlenül, „gondolni,“ ki a kérdező ínyére van f és ez a politikai éretlenség bizony könnyen megeshetik rajtunk) akkor bizto­sítva lehetünk arról, hogy idei termésünket a legju­­tányosabb áron sem veszi meg, — de nem, annyira mégsem keseredik el, de arra esküszöm, hogy távo­zásakor „isten áldja meg“ helyett: „istráng áldja meg“-et morog szakállába. így jártam én is Szabad­kán, dacára annak, hogy az itteni választó­kerület egyik összeíró bizottságának jegyzője voltam, és ez nem csekély dolog, mert hisz hatalmamban állt „szükség esetében fegyveres erő fölött rendelkezni!“ Ámde ne is csodálkozzunk új polgártársam e merev mogorvaságán, hiszen ő a „Magyar Zsidó“ című orthodox lapot olvassa, míg én az „Izraelita Közlöny“ pártjához tartozom, mi az orthodoxok fogalma szerint körülbelül oly bűn, mint az olmützi püspök fölfogása szerint a civil házasságba lépés. A magyarországi zsidók valóságos Montecchio és Ca­­pulettik. Azért is körülbelül oly jól esik izraelitával jönni össze, ki a kongressusról nem beszél, mint a Bácskáról írni, és mind e mellett örvendetes hírt közölhetni. Szabadka városában most Hubay Gusztáv dal­­színtársulata működik. Kár, hogy a szellemi siker az előadások anyagi sikerével nincs öszhangzatban. Pedig megérdemelné e társulat a melegebb pártolást. Igen kielégítő, sőt néhány jó és — vándorszínészi mivoltukat tekintetbe véve, —jeles erők fölött rendel­kezik az igazgató. Ott van első­sorban a női sze­mélyzet között Hubainé, az igazgató csinos neje. Szép szinpadi alak, csengő hang, kerekded játék és izlésteli öltözék — mi kell több?— Sz. K. Alfonz a drámai hősnő, ki megérdemli, hogy megemlítsük hév teljes előadását. Fóti Erzsi soubrette-énekesnő dalokkal, Maár Julia pedig kedvi­s drámai elő­adási modorral nyer tapsokat. A férfiszemélyzet kö­zött első helyen érdemel említést Sztupa, mint szavaló. Sok tehetséget tanúsít, különösen intrigáns szerepekben. Szathmári víg szerepekben jó kedélylyel játszik. Bálla is megérdemli a dicsé­retet, és ha szorgalmasan tanulmányozná szerepeit­, jövőt jósolhatnánk neki. Csabi és Jánosival is igen meglehet elégedve a közönség. Végre még különösen ki kell emelnünk a súgót, ki túlbuzgósága folytán előre elárulja a közönségnek mind­azt, mit csak a közreműködőktől szeretne hallani. Kár­oly csekély fizetésért annyira megerőltetni a tüdejét, mert nincs köszönet értte. Ha tekintetbe vesszük a vidéki színé­szek borzasztó fáradalmas , haladatlan pályáját és sajnos anyagi akadályokkal és nehézségekkel való küzdéseit, valóban nem tudunk irántuk nagyon követelők lenni. A színházak voltak eddig az egyet­len művészeti intézetek a vidéke­­, mégis mily sok üres padot és széket találunk a vidék csekély tér­fogatú színházaiban ! Szabadka, — körülfekvő pusz­táival együtt — közel 70.000 lakot számlál, még­sem képes egy színtársulatot állandóan foglalkoz­­tatni, pedig sok mennyi gazdag földesúr lakja e várost. De van Szabadkának igen jó gymnáziuma, melynek derék igazgatója (Jámbor Pál távollétében) Frankl úr igen buzgón fárad a tanítás körül. Van továbbá Szabadkán igen dicséretre méltó kaszinó, melynek vendégkönyvében Klapka, Zichy Jenő, Türr és más kitűnő férfiak neveit láttam. Az olvasó­teremben, dacára annak, hogy jócskán körül ülték a hírlapok asztalát, mégis oly csend uralkodott, mint a sírkertben; a játékszoba is szépen benépe­sítve szokott lenni, és a társalgó terem élénk beszél­getéstől, szeszélyes szórakozástól és eszmecserétől , visszhangzott. A legvégső újdonság pedig az, hogy jelenleg egy népmivelő egylet életbeléptetésével fá­radnak, mire e városnak nagy szüksége van, mert sok benne a nép és igen kevés a műveltség, különö­sen az alsóbb osztályok között. ** D ö z ő d-U­j­f­a 1111 (udvarhelyszéki falu) köz­sége áttért az izraelita vallásra. Oka e lépésnek az, hogy különben is „szombatosak“ lévén, nagyon ki voltak téve a kath. lelkészek zaklatásának, s igy akartak attól egy csapással megmenekülni. ** Vidéki rövid hírek. — Csáthy Ká­roly naptár­ lapja 1869-re megjelent Debrecenben; egy csinos kis lap az egész, melyet tárcánkban min­dig magunkkal hordhatunk; ára 16 kr. — A váci evang templomot e hó 22-dikén szentelik föl. — B­a­­lázsfalváról írják, hogy Vancsa szamosujvári püspök gyulafehérvári metropolitává volna kinevez­ve. — A Marcibányi-féle csókai uradalmat Barber és Klusemann budai iparosok vették meg ár­verésen, 855.000 ftért. — Csongrád­ megye bör­töneibe a dolgoztató rendszert szándékoznak bevin­ni.—• A munkácsi kerületben Freyseysen Gy­ulát, ki időközben kormányi tisztviselő lett, is­mét megválaszták képviselőnek. — Daróczy Z­s­i­g­m­o­n­d pécsi kanonok meghalt 68 éves korá­ban. — A debreceni főpiacon Szathmáry keres­kedőt kirabolták s 1200 fiót és két vég posztót vit­tek el tőle; de a szolgára esett gyanú nem lévén alaptalan, pénznek és posztónak nagyobb része meg­került.­­ A fehérmegyei gazdasági egylet végleg megalakult, s elnöke gr. Zichy Nándor lett. Kanizsán egy futtatás alkalmával szerencsétlenül lebukott lováról még júliusban. *** Páter Greuter, a bécsi birodalmi tanács ismeretes hegysögi túlbuzgója, közelebb nagy bot­rányt idézett elő. Szólván a kivételes állapot alá hely­zet csehek mellett, (a­mi magában véve még szép volt tőle,) egy kanyarodással nekizúdult a bécsi saj­tónak, mely a spanyol forradalmat naponként égbe emeli, s a spanyol királynőt ma már csak „Frau Iza­­bellá“ nak nevezi. Azért tűrik el, — úgy­mond, — mert e lapok még nem beszélnek „Ferenc József úrról!“ Roppant megbotránkozást idézett elő e meg­gondolatlan kifejezés. Zajongtak, fölkeltek, s kiál­­ták: „rendre kell utasítani.“ Az elnök (Kaiserfeld) rendre is utasító. A páter — egy kis szóhoz jutva — visszavonta szavát. A képviselők nem akarták tovább hallgatni, s fölkeltek, hogy kimenjenek. Erre a páter neki dühödt, s azt mondá, hogy örvend a rendre utasításnak. S lett még nagyobb zaj, s az elnök a ház tetszése közt von­a meg a szót a magáról megfeled­kezett pátertől, ki nem nagy dicsőségére válik Tyrol­nak. Bécsi hírek. **# Herceg Lobkovitz Lajos dragonyos kapitány — hosszas szenvedés után — e ha 3­dikán meghalt. Hosszas szenvedését pedig az okozta, hogy 152. sz. j1 SSSlXSJbl Bérlet PST 03332250171 Pest, Kedden, november 10-kén, 1868. Az álarczos bál. Nagy opera 5 felvonásban. Olaszból fordította Böhm G. Zenéjét szerzette Verdi. Karnagy: Huber Károly. Rendező: Böhm Gusztáv. SZEMELTEK: Richard gróf, egy amerikai telepitvény kormányzója René, titoknoka — — — — — Amália, René neje — — — — Ulrica, jósnő — — — — — Oscar, a gróf apródja — — — — Samuel,­.. . ... . — — — — Tom,­­ — — — — Sylvano, matróz — — —• — — Főbíró — — — — — — Szolga — — — —■ — — Küldöttség, tisztek, katonák, szerecsenek, álarcosok, nép, hajósok, gyerme­kek. Történik : egy amerikai angol telepen. Az 5. felvonásban előadandó tánczok : 1. „Galopp és iliermette.“ Előadja az összes balletszemélyzet. 2. „FelifiS- táncz.“ Szerzette és betanította Campilli Frigyes, balletmester. Előadják: Weiner Julia és Campilli; kisérik: Vasisek Leop., Bujka Hári, Tolnai­ M., Kürti H., Peleki Karolina, Könczöl L., Weisz Anna és Viszontai E. Ellinger. Smon. Neszveda Anna. Sax­ebner Emma. Hóman Olga. Bodoré. Kőszeghi. Ormai. Kaczvinszky. Bognár. K®sd©te 7 órakor, vég® 10-ésfélkor. 1034 — Budai népszínház. (I.) Szombaton, nov. 7-kén Shakspeare tragé­diája: „III. Ri­ch­á­r­d.“ Fordította Vajda, szabadon scenirozta Molnár. Rikhárdot kiváló szerepének tartja Mol­nár és sok gondot is fordított betanulására. Úgy hisszük, ennek köszörti Shakspeare e nagy­szabású szomorújátékának előadatását a budai színpadon, mely pedig sokkal könnyebb, kevesebb erőt igénylő fajok számára emeltetett. Az egész előadás, mint képzelni lehetett, nem volt kerek és összevágó. A kisebb szerepek a jó igyekezet dacára is elestek vagy elmosódtak. S n­em is léphetünk föl valami magas követelésekkel ügyes vígjátéki és soubrette­­színésznők irányában, mikor ajkaikról királynék méltóságosan átkait halljuk és nem várhatunk so­kat egy jó komikustól, vagy népszínmű-énekestől, ha udvaroncot vagy hadvezért kell játszania. Molnár Rikhardja, noha voltak jól sikerült jelenetei, egész­ben véve nem a legszerencsésebb alakítás. A darab elejétől végéig folyton egyhangú volt. Az álomjele­nést minden mélyebb hatás nélkül játszotta el. Ez ugyanis épen azért megrendítő, mert e küzdelem egész váratlanul köszönt be. Molnár játéka elkészí­tett rá bennünket. Hiányzott ebből a gazságnak az a vad kedvtelése, úgy­szólván humora, mely Rikhár­dot jellemzi,­­ mindig kitör belőle, akár szerelmet vall, akár árnyékát nézi, akár midőn megjelenik a haldokló király előtt. Megjegyezvén, hogy e so­rainkban Molnár játékát magasabb mértékkel mér­tük, mint szoktuk a többiekét, ki kell emelnünk azt a két jelenetet, mikor Clarencei György ellen gyilkosokat fogad és mikor anyja őt megát­kozza. Ezek voltak játékának fénypontjai A többi szereplők közül megdicsérhetjük Várhidit­ (Buckingham) és Császárt (IV. Eduard). Császárné (Anna) bár hévvel, de színezés nélkül szavalt. Játéka azonban nem volt rész. Jászai Marinak nincs annyi ereje, hogy Margit királyné átkaival megindítson bennünket. Egészben véve Shakespeare nem a nép­színházba való. Felelős szerkesztő: V.Bilfei Károly. Danielisz János, női szabó­mester Pesten, magyar utca 5. sz. a. a hatvani utcától 2-dik ház, ajánlja a t. c. hölgyközönségnek újonnan berendezett c­ivps­t­ra­ laiter­t; az őszi és téli idényre a legújabb divat szerinti elkészítésekkel következő árakon u. m.: 1 ruha bármilyszinü selyemb. 46-100 ft 1 t­ripszse­lemből. . . 65-120 ft 1 felöltő posztóból .... 10-25 ft 1 finomabb felöltő szinte posz­tóból ...................................27-60 1 köpeny, felöltő, guba vagy boglyas bármily szinti szö­vetből ...................................18-70 1 selyembársony felöltő dísze­sen kiállítva...........................40-80 ft ft ft Egy utczai rövid ruha gyap­júszövetből ......................12-18 ftig 1 ruha Alexandra­ szövetből 18-22 „ 1 „ Smirna szövetből . . 20-24 „ 1 ,, Hellas a sole szövetből 22-26 „ 1 „ Avalon Kisch . . . 23-28 „ 1 „ Velour a sole . . . 24-29 „ 1 „ Velour sole selyem­szövéssel .... 26-35 „ 1 „ Jilkmohair szövetből 29-40 ,, 1 „ Fullár és könnyű kul­tusar selyemből . 35—45 „ Nemkülönben minden néven nevezendő női öltönyök, az illető parancsa sze­­rint díszesen elkészítve jutányos ár mellett szükség esetében 8 óra alatt elkészíttetnek. Kelmék nélküli készítéseket is igen jutányosan számitok fel s végre derekas ruhák csakis megrendelés utján készíttetnek, valamint megrendeléseket vidéki úgy ,tisz­telt hölgyek kívánságára, szövetmintákkal a szin meghatározásával a posta utján rög­­tön szolgálhatok. A vidéki megrendeléseknél a derék és szoknya eleje s hossza megküldését kérem. Bátor vagyok üzletemet az. ez. hölgy-közönségnek kegyes pártfogásába azon kéréssel ajánlani, miszerint becses megrendeléseikkel a jövőben is szerencséltetni szíveskedjenek. Tulajdonos : Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“,irodalmi és nyomdai részvény­társulat (ezelőtt Emich G 186.

Next