Fővárosi Lapok 1869. január (1-25. szám)
1869-01-26 / 20. szám
nöke sohasem is beszélt hangosan, mégis úgy figyeltek rá, hogy szavának egy betűjét se tévesztették el. Az órák gyorsan múltak. Magdalena néhány ábrándos darabot játszott Chopintől. A mint a játékot elvégezte, és egyik kezével lágyan gördülő futamokat tett, hallotta, a mint mrs. Ediston Juliet fülébe sugó: — Valóban, ha tudom, hogy ily feltűnést arat, csak egy hangot sem engedtem volna vele énekelni! Ily finom demót csak nem tarthatok szolgálatomban, — ez világos. Hogyan is parancsolhatnék oly egyénnek, ki azt úgy fogadja, mint egy született hercegnő ? Ebben fekszik a fekete rabszolgák birtoklásának áldása. Legnagyobb örömömre szolgálna, ha az ő sima hajfürtéi göndörökké s fehér bőre feketévé változnék át. — Mrs Ediston. E hang Roanoke szájából jött, ki tőlük csekély távolságban keresztbe font karokkal állott, s maga elé bámult. Azért sütötte-e le szemeit, mert ezekben oly tűz ragyogott, mely ha fölpillant, elperzseléssel fenyeget — nem tudom; de habár folyton lehúnyva maradtak is azok, mégis néhány sugárnak át kellett törni a szemhéjakon, mert mrs. Ediston megrendült. Miss Schaffer valami phantasztikus operából játszott egy boszorkánykart. Ujjai alatt a zongora hangzott, búgott, viszhangzott és elhangzott. Azután fölkelt a zongorától. Arca halvány volt, mint a szobrász márványa. Dr. Develinhez lépett, melléje ült és így szólt: — El kell hagynom Roanéket! Develin arca villámgyorsasággal derült ki, mint midőn a napsugarak áttörnek a felhőn. Nem merte kérdezni, hova, s várjon Spray-Rockba-e ? Bárhová, csak el, el innen. Mennél távolabb innen, annál közelebb hozzá! Előre hajolt és figyelt minden szóra. Hallgatá Magdaléna tervét, azután papírt és irónt vett elő, jegyezgetett. Elénk szóváltás, ígéretek, mosolygás, vigasz és tanakodás váltották föl egymást. A két fő egy mellékasztal mellett jó ideig szorgoskodva hajlott össze. Azután oda hagyták ismét a jövőt, s a jelen pilanata még egyszer jogába lépett. Vidám beszélgetésre tértek át és Magdaléna legyezőjével állott ott, azon legyezővel, melyet Essie ügyes ujjai fűszálakból és rizshajtásokból fontak össze. Magdaléna önfeledten azon időbe álmodta vissza magát, midőn a tenger partján és a hegyekben, mint királynő szerepelt. A gyöngéd pkr arcán, a tündöklő szemek, a Roanoke által oly ritkán hallott nevetés dr. Develinen kívül másokat is körébe vont Elégedett, közlékeny és szép volt. Ismét udvara volt, mint hajdan, és ki sem támadta meg ragyogó koronáját. Mily gonosz, évődő szellem vett azonban erőt miss Juliet Develinen, hogy mr Roanoke dúlt szemeinek látásánál énekelni, s mint virágon röpködő méh zümmögni kezdett egy oly éneket, mely a legfájdalmasabban égő vágyat fejezte ki? Elérkezett az est, s mr Roanoke mit sem tudott volna róla, ha nem bir azon irigylendő tehetséggel, hogy azon irányban is lát, melynek hátat fordított. Végre mindnyájan gyertyát gyújtottak, és lefeküdni készültek. Miss Schaffer a magáé után nyúlt, s a körülötte álló lovagok serege sietett segélyére, azonban rögtön mindnyájan visszariadtak, midőn mr Roanoke karbunkulusos kezét nyugodtan kinyújtó, átvette a gyertyát, s egész kényelemmel meggyújtotta. Midőn már égett, fölemelte azt mr Roanoke Magdaléna szeme elé, mintha ennek lelkébe akarna világítani. — Magdaléna, — mondá, — megértett ön engem ma este ? — Igen, mr Roanoke. — S megértettem-e én is önt ? — Igen, mi Roanoke. — Így tehát ő az, ki önt elfogadja, s ki ön és a világ között a választófalat képezi, s kinek meg van engedve önt szerethetni! — kiáltott fel oly keserű kifejezéssel, hogy szinte visszaborzadt. — Én szeretem önt, s a világ minden Develinje sem szeretheti önt jobban. A fölöttünk uralkodó isten nevében , vagy el kell önnek holnap hagyni e házat, vagy mint nem maradni benne. De mr Roanokenek büszke és elbizakodott szenvedélye úgy pattant le, mint hab a sziklás partról; megtört az egy erősebb lélek büszkeségén. Felelet helyett egy jegyet vett elő zsebéből Magdaléna, melyen csinos betűkkel írva olvasható volt: Miss Magdalena Schaffer. Leánynövelde, *** utca, nr. 7. Charlestonban. Ajánlják: Dr. Charles Develin. W. Gilmore Reeves Esquire O excellentiája Chenevix Buttler. Ez olyforma okirat volt, mint amilyet a római egyház állít ki, ha valakit átok alá helyez. Mr Roanoke úgy állott ott, mint akit villám sújtott, a jegy reszketett kezében. Miss Schaffer pedig eltávozott H. Miss Schaffer Charlestonban csakhamar divatba jött: nem azért, mivel úgy énekelt, mint egy syrén, legkevésbbé pedig azért, mert elöljárónője volt egy kitűnő tanodának, hanem egyszerűen korlátlan büszkesége által. Magdaléna nem egy könnyen volt megközelíthető. Azon társaságok, melyeknek díszéül kell vala szolgálnia, céljukhoz csak nagy fáradsággal juthattak. A legtöbbektől visszavonult, barátságos volt, de bizalmas kivel sem. Egyrészről mindig szem előtt tartotta, hogy ő fizetett munkát teljesít, megmutatta, hogy helyzetét ismeri, s élénken érezte : ha magasabbra vágyik, csak megaláztatásnak tenné ki magát. Másrészről, nem látván maga fölött parancsolót, egészen függetlennek érezte magát, s nem volt nagy kedve az emberekkel azon módon és olyformán érintkezni, mely ezeknek kedves leendő, mert azok közül, kikkel érintkezett a magasabb körökül, egy sem volt, ki őt magához hasonlónak tekintette volna. A szigorú ítész miss Schaffer ezen büszkeségét keresztyéntelennek bélyegezné; pedig a legkedvezőbben ítélve, ez a sors mostohasága elelleni elkeseredettségből eredt, s egyedüli mentsége volt, hogy megfontolása vérévé vált, melynek, ereiben csörgedező minden csöppje veleszületett jogárnak öntudatával lüktetett (Folyt köv.) Magyar régiségek. (Az „1867-diki világtárlat“-ból*). I. A magyar régiségek szekrénye előtt állunk. Ezeket a pesti magyar múzeum küldötte Párisba. A Magyarország címerével diszitett több osztályú faszekrény az osztrák régiségek termének keleti falát foglalja el, és a következő felirással van jelölve: „Magyarország, nemzeti múzeum.“ A régiségek nagy részét Jankovich Miklós gyűjtötte össze e század kezdetén. A harmadik polcon leghátul vannak oly tárgyak kirakva, melyeket Sáros megyében Osztropatakán találtak, mint kő-kalapács sal. ugyanazon helységben talált volt Péchy Antal 1790- ben sok arany- és ezüstneműt, melyet 2.000 forintra becsültek; most a bécsi múzeum bírja. A harmadik polc tartalmát teszik továbbá: ezüst abroncsos és ezüst fülű veres fenyőfa cseber, papucsra való ezüst ékességek, melyekre cynocephalus (anubis) és abracax (mithra) alakjai vannak rá nyomtatva (estampé), csontfésű, melynek tábláit ezüst szegek egyesítik. Nem messze ettől van nőtükörnek való elefántcsont keret, melynek hátulsó részén két szűz a felöltözött nyilait tartó Amor mellett imádkozik. Ugyane polcon van a fal mellett 16 ujjnyi magas, bronz, centaurus alakú, XII-dik századbeli vizes kanta. A centaurus lyukas csörgő dobformát tart kezében és hátán fuvolás ül. E régiséget Abaujban lelték 1860-ban, mikor Kassa és Szent András közt vasutat építettek. Más kancsó nőfejet ábrázol, forgó fedelén ostort tartó női alak ül, melyet négy más nő környez; ez utasok hihetőleg a négy sarkalatos erényt ábrázolják. Teve, medve és strucmadár-alakú ivó edények is láthatók ugyanott, s egy sor igen ékes kehely, meg billikom. Ez utósok közül igen szép vésetü az, melyen Krisztus keresztelése, szent Antal remete és szent Jeromos vannak ábrázolva. Az utóbbi szent előtt e számok vannak: 1512. B. H. A mellette levő fedeles kelyhet Hunyadi Ferenc és Almási Borbála ajándékozták isten dicsőségére 1731-ben a kolozsvári eklézsiának. Sok alakkal és levelekkel van ékesítve. Azon hat egyforma bilikom, melyet bir a pesti múzeum, aranyozott ezüstből való, egyik három ülő szarvason nyugszik. Mint mondják, Ecsed tavában találták és a Jankovich múzeumához tartoztak. E magas billikomra ez van írva: Baranyai Pál Istváné ez a pohár, 1627. Közepén három virágkoszorúban két férfi és egy nőfej látszik. Más billikomra ez van írva: „Hungara de ferro cuprum me reddidit unda, Ne sit consimilis sors tua, nase, cave! Fenekén Jankovich Miklós neve és „1800.“ olvasható. Magyarországban Herrengrundban van az a forrás, mely vasedényt rézzé változtat. Domborműves aranyozott ezüst edényt szemlélünk a billikomok mellett, melynek oszlopok által elválasztott négy osztályában a tékozló fiú története van ábrázolva. Gombját egy buzogányt tartó és karon ülő sas képezi, fülét pedig kihajló nő, mely lábát régi főre teszi. Német modor. Aranyozott ezüst kancsó, fedelén Zápolya címere látszik és 1565. Gyönyörű smaragddal és gyöngygyel ékesített láda mellett, melyre domborfők és virágot tartó Ámor vannak vésve,áll három imádságos könyv,karbunkulus (égő piros rubin, almandine) és violakő, meg más drágakövekkel ékesített ezüst filigrán borítékban. A középsőn két jáspisból faragott domborkép, az egyik Jézus feltámadását, a másik megvesszőztetését ábrázolja. Az utason 116 törökre, 122 gránát és 24 violakövet számlálhatni. A második polcon vannak az Erdélyben talált zománcos kapocsgombok. Fésű és e körül barbár munkájú nyaklánc, melynek vége arany sodronynyal van körül tekerve. Mellette egy régi bronz ollódarab. Két barbár munkájú karperec, melyet Szabolcsban leltek, kapocs gyanánt csigamódra összetekert kerekségekkel van ellátva. A mellette levő, mestereigesen kinyiló két karperec gránát szivekkel és félholddal van ékesitve. Ehhez hasonló nyaklánc is van. Érdekes az a Nyitrában lelt byzanti korona, mely mindössze hét részből áll, s a pesti múzeum az előttünk levő kettőt küldte csak föl a világtárlatra; e két darab finom zománc képei arany földön Constantin császárt és táncosnőt ábrázolnak; a festék kivésett lyukacskákba van helyezve. E mozaik-darab az 1032-ben épült székesfejérvári templomból való. Gyönyörű zománcozást látunk még e görög kereszt alakú és kerek végű, mellre való ékszeren. E bronz korona liliom virágokkal, 28 gránát, 2 violakő és 38 gyöngygyel van ékesítve. Budán és Székesfejérvárt lelték azt a négy, talán Nürnbergben készült püspöki ékességet , ruhakapcsot, mely törökre és gyöngygyel van ékesitve. E 12 hajba való bogláros tű közül némelyik zománc tulipánnal van ékesitve, más teke alakú, más gömbforma, mindenik filigrán munka, és gyöngy, meg drágakő díszítésű. Három ezüst filigrán virággal bevont aranyos pléh lap képezi azt a női övét, mely táblái közepén zománc virág és égő piros rubinnal (carbunculus) van ékesítve. Egyes részeit négy soros arany lánc köti össze. A láncoknak minden szeme, melyet kis rovatos karika egyesít, négy levelű virágot képez féledényes gombbal közepén. Magyar munka. Azt a szép mentekötő három zománcos virágú filigrán rózsából áll, melyet ezüst gyűrűből font hármas lánc egyesit. Sas-lábból emelkedő szív, melyen három páprágylevél és három kígyózó ezüst sugár van, képezi azt az ezüst forgót, mely zománc, smaragd, törökle, sötét piros rubin és gyöngygyel van ékesitve. Ennek zománca is magyar munkára mutat. Tizenhárom nagyobb és tizenkét kisebb gombszemből álló férfi öv, melynek két végén levő levelei ívei oroszlánt képező csatba végződnek, 168 gyöngy, 67 törökre és 104 gránáttal ékesitve. Ez is magyar mű. *) De Grerandoné született Teleki Emma grófnő ily című munkájának első kötetéből van e cikk véve. Ez első kötet 544 lapon, tiz világtárlati metszvénnynyel jelent meg, s aranyos, kemény kötésben 2 ft 50 krön kapható. A cikk, melyet belőle itt közlünk, érdekes ránk nézve, mert múzeumunk ereklyéiről szól, melyeket — midőn a régiségtár nyitva áll, — mindenki megtekinthet. Szerk. 76