Fővárosi Lapok 1869. szeptember (199-223. szám)
1869-09-11 / 207. szám
e várról. Tudós világunk aligha bir tudomással e műről. Hogy sok tourista egyedül kíváncsiságból látogatja e várat, az természetes, így többi közt egy svéd követségi attaché is vette magának a megtekintés fáradtságát, ki is Hunyadi Jánost hatalmas királynak tudta, amire tréfás útitársam egy „csárda romjait,“ mint nem tudom melyik dák fejedelem palotáját mutatá be neki, mely értesülést touristánk aztán „bona fide“ be is jegyezgetett naplójába. Déváról kiindulva, termékeny, szelid lejtők közt haladunk, keresztül hajtva pár igénytelen falun, Alsó-Pestes és Cserna-Keresztúron, jobb felől elhagyjuk Fel-Pestest, balról pedig árnyas fák közt félig elrejtve Nagy-Barcsa integet felénk, Erdély pünkösdi fejedelmének, Barcsay Ákosnak szülőhelye. A szerencsétlen Barcsay Ákos nem hasonlít sem a pfalzi Frigyeshez, sem a bajor Ottóhoz, e par excellence pünkösdi királyokhoz. Őt nem nagyravágyás, hanem kényszer hatalma ültette a fejedelmi székbe, mely rá nézve oly végzetessé vált. Küldöttségben járván Konstantinápolyban, Kiuperli Mehemetnek annyira megtetszett, hogy e nagyvezér erővel rátukmálta a fejedelemséget, melyet 1658-tól 61-ig viselt. II. Rákóczy Györgyöt is megverte Gyaluvárnál, de ennek utódjával, a szászrégeni gyűlésen a fejdelemségbe igtatott Kemény Jánossal szemben elhagyta szerencséje. Ellenfele fogságába esett, s Magyarországba hurcoltatván, útközben megöletett. Klió elmondta fölötte ítéletét, hogy jó ember volt, de „rosz muzsikus“ abban a zenebonos világban. Kastélyának tömör falai s bástyái ma is fennállnak. A kapun korcsmacégér díszeleg, körül csinos úri lakok emelkednek, hol a nagy számú descendensek sütkörésznek a régi dicsőség emlékein s roppant nagyra tartják, hogy fejedelmi vérből származnak; különben nemességüket egész 1216-ig, Márk horvát bánig felviszik, mi nem is tréfa dolog a tizenkilencedik század második felének második évtizedében. A kies vidék háttere: az őszig hóboritott hátszegvidéki havasok, s a gyalult tetejű méltóságos Retyezát elragadó látványt nyújtnak; maga a szirtfokon épült vár csak közel Hunyadhoz tünedezik föl. Mielőtt a mezővároskába érnénk, jobbról Bujturt látjuk, balról százados füzek mellett haladunk el, melyek vesszőkorukban aligha nem látták Hunyadit. Feledhetlen marad előttem a vár első látásának benyomása. Nem a rideg pusztulás leverő érzetét kelté bennem, hanem mintegy tetszhalottnak tűnt fel előttem, mely csak a keltő szóra vár. S e benyomás mily alig remélt igazolást nyert közelebb ! Szegény jó öreg Kazinczi! itt jártában felsóhajtott: „Szírt! rendithetlen, mint karja és keble rakódnak, Nagy, mint ő, nagy mint társai, mint maga nagy ! Hol van urad ? hol van Mátyása ? hová leve László ? Hol van az egykori fény ? hol van az egykori zaj ? Nincsenek!“ De igen, a zaj visszatért Kőfaragók munkás zajától viszhangzik az udvar. Élet s tevékenység van körülte, s lenn a Zalasi vize mintha fülelne e szokatlan zajra, egy új idő hirnökének tárogatójára. S a honfi, ki kegyelettel ragaszkodik Magyarhon fénykorának e becses emlékéhez, remélve tekint a jövőbe, s jól esik szivének a hit, hogy visszatérhet ide az egykori fény, s vigan szólhat ismét a tárogató, a síp és trombita e falak közt, mint egykoron ! Méltán tartja becsben e várat a késő nemzedék, mert köveivel szorosan össze van fűzve a dicső Hunyadi-nemzetség emléke, mely meteorként tűnt föl Európa keleti láthatárán, s kora közromlásában gondviselésszerű szerepet játszott. Ha a Hunyadiak nincsenek, Európa térképének aligha a jelenlegi alakja van, s a félhold tán örökre elhomályosította volna a kereszt fényét, s a mai civilizált Európa meglehet tán satrápiája lenne most a hatalmas padisáhnak. Vajda-Hunyad helyén hihetőleg már előbb a római castrum állt, s e vár emlékezete 1389-ig megy vissza. A vitéz ifjú Hunyadi valószínüleg 1409-ben nyerte Zsigmond királytól — a körüli falvakkal — e várat, melynek legszebb részei Hunyadi János és Mátyás építményei. Valóságos kecskeösvényen fölkapaszkodva, hatalmas hidoszlopokra rakott falúdhoz jutunk, mely a várba vezet. Alant a Zalasd vize csörömpöl, az egyik hídfő alatt malmot hajtva. A szembetűnő homlokzat elragadó látványt nyújt. Ez a vár legszebb része, s Hunyadi János építménye. Négy hatalmas oszlop, mintha a sziklából nőtt volna ki, gyönyörű góth faragványokkal ékített erkélyt tartanak. A magas boltozatú kapun át a tágas udvarba lépünk, mely egyenetlen négyszöget képez. Egy művészi góth faragványokkal ékített ajtó a „palotába,“ vagyis tanácsterembe vezet, hol három ös magas, nyolcszögű márvány oszlopok zárták a merész boltozatot, melyet most egészen újonnan raknak. A nagy ajtóhoz legközelebb eső oszlopon egy latin felirat arról tanúskodott, hogy Magyarország kormányzója e részt 1452-ben újra építé. Az emeleten a tanácsterem fölött volt az étterem, melynek freskói eléggé épek arra, hogy egy ügyes festő a a régi modorban újítsa ki. Különösen pár arckép — szürke szürkében, — a vár és mythoszi szörnyetegek alakjai vonják itt magukra figyelmünket. Az étterem mellett szobák sora, az erkélyek hat kis szobát foglalnak magukban, melyek egyikének szögletkövén szülte — hagyomány szerint — 1433-ban Szilágyi Erzsébet elsőszülöttjét, a szerencsétlen Lászlót, ki a királyi szószegés áldozata lett.* A sarok erkélyszobában, vezetőm elbeszélése szerint, Capstrán szokott volt misézni. Hunyadi építményével födött s lőrésekkel ellátott folyosó által összekötve, a „Ne bojsza“ bástya szögellik ki, melyet bevehetlennek mondtak. Onnan eredt neve, mert ki ide vethette magát, annak mitől sem kellett félnie. Ma óriási denevértömegnek szolgál tanyául, úgy hogy föladat a bűzben ide felhatolni. A vár keleti oldalát s a kápolnát Mátyás épitteté. A kápolna melletti boltozat alatt mély kút ásít, mely állítólag mélyebb a Zalasd medrénél.Innen vasrácsozattal ellátott teraszra érünk, mely egészen a buzogány-bástyáig elhúzódik. Ez a Bethlen Gábor által építtetett tömkelegből emelkedik ki, s oláhul „pisztricének” (azaz tarka-bástyának) neveztetik, mert vörös-kék-fehér dűlt négyszögekre van osztva. Ez az építmény 120 évvel későbbi az előbbenieknél, s jól jegyezték meg rá, hogy e tömkeleg építmény s tarka bástyája élénken jellemzi keletkezésének korát, mely annyit akart s oly keveset hajthatott végre. A vár nagyságáról kellő fogalmat csak úgy alkothatunk magunknak, ha térképét megtekintjük az irodában, hol e várat építő olasz mesterek kitűnő domborművei vannak közszemlére kitéve. A régi címerek is láthatók: a Hunyadiak gyűrűs hollója, s nagyobbított címerük: a pajzs első és utolsó mezejében a holló, a második és harmadikban pedig koronát tartó oroszlán, a sisak fölött két szárnynyal, továbbá a Szilágyiak vad kecskéje, az Anjouk liliomai stb. Címerek különben szerteszét láthatók — bemeszelve, miután a keresztboltozatokon rosettek helyett díszelegnek. Messze vezetne, ha a vár későbbi történetét, bár csak rövid körvonalakban is, előadnám. Elég legyen megemlíteni,hogy Mátyásunk Corvin Jánosnak adományozta. Aztán Cibak J. vajda, enyingi Török Bálint, Bethlen Gábor, Bethlen István, Tökölyi Imre hinták. Ez utóbbbi nótáztatván, II-dik Apaffyra szállt, s nejének halálával 1724-ben a fiskusra. A kétfejű sas sehogysem birt itt meghonosodni, így 1815-ben a villám lefújta a tarka-bástya vitorláját, mely nem volt más, mint egy kétfejű sas. Ferenc császár 1817-ben, erdélyi körútjában meglátogatta s harmincezer forintot utalványozott helyreállítására; de 1820-ban ismét beütött a villám a kápolnába. A forradalom után pedig beütöttek a „Bezirkerek“, s hosszúszárú „Meissnerkopf“-fal billegtek-ballagtak az országos teremben. A kapu fölé ismét oda szállt a kétfejű sas, de 1854-ben ápril 13- kán éjjel tűz ütött ki a tarka-bástyában, melynek nyomai máig is láthatók. A tűz elterjedt s elhamvasztá e történelmi ereklyét. Évekig állt aztán elhagyatva, mig 1857-ben Bruck miniszter az erdélyi bányapénztárból négyszáz forint harminc krajcárt utalványozott helyreállitására. Valódi osztrák miniszteri nagylelkűség! Nemsokára azonban ismét eltűnt a kétfejű sas, talán örökre! Szerencsére mindig akadtak lelkes honfiak, kik Vajda-Hunyadra minduntalan fölhivák a nemzet figyelmét, s megóvák a feledéstől, így oldolai Bögözi Ádám egész vagyonát fölajánlotta e nemzeti ereklye fentartására. Benedikty Albert pedig úgy kívánta megóvni az enyészettől, hogy Hunyad megyeháza ide helyeztessék át. S mennyit fáradott Arányi Lajos, a lelkes egyetemi tanár, míg a kormány a vár ügyét magáévá téve. És ma, bár lassan, de folyvást dolgoznak helyreállításán. Adja az ég, hogy mielőbb megtarthassa bevonultát Vajda-Hunyadra — Magyarország királya 1 827 - Fővárosi hírek. * A honvéd-zászlók fölszentelése a közelebbi idény érdekes ünnepélyei közé fognak tartozni. A pesti zászlóalj lobogójának keresztanyaságát Királyné Ő Felsége vállalta el, a budaiét Klotild főhercegnő, a kassaiét Vilmos főherceg neje, a kolozsváriét pedig gr. Andrássy Gyuláné. * Szigligeti meleg levélben köszöné meg Follinus színtársulatának üdvözlő táviratát. „Vidéki színészetünk zilált viszonyai közt — úgymond az igazgatónak, — jól esik tudnom, hogy a kegyetek társulata, magasan kiemelkedve, a magyar színészetnek becsületére válik, s azt oly műveit és kényes ízlésű városban is állandósítani tudja, milyennek Aradot ismerjük.“ Károly román fejedelmet tegnap estére várták. Ő Bécsbe utazik, s miután a miniszterelnök nincs jelen, kormányunk nevében b. Eötvös üdvözlő, ha ugyan a herceg megérkezett. * Mátyás köztudomásúlag Kolozsvárt született 1443 márt. 27-én, Heltai szerint reggeli három órakor, s meghalt Bécsben 1490-ben ápril 6-án. * Gróf Andrássy miniszterelnöknél, aki családjával együtt Zemplénbe, Terebesre utazott, e napokban a m. hó 22-diki népgyűlés hattagú küldöttsége jelent meg, kérve, hogy a lakásnélküli munkások számára egy katonai laktanya üríttessék ki. A miniszterelnök azt feleli, hogy ez a kérelem nem teljesíthető ugyan, de rajta lesz, hogy a téli időn át — ha máskép nem — ideiglenes épületek emelése által legyen segítve a lakásszükségen. * Szilágyi Sándor ismert munkatársunk egy genfi levélben írja, hogy a svájci nők sok ízléssel öltöznek, de a szabad divat s nem a divatkényszer barátai lévén, kerülik a divat ferdeségeit. Egyátalában nem szorongathatják magukat a kényelem és egésség rovására. Ők szeretik a természetes szépet, de kerülik a mesterségest. * A nemzeti színháztól küldöttség ment dr. Bókayhoz, a gyermekkórházi köztiszteletben álló főorvoshoz, kijelentve sajnálatukat a fölött, hogy a színház egy tagja oly méltatlanul s minden alap nélkül bántalmazá egy magyar és bécsi lapban, melyek a vádakat maguk is mendemondának nyilváníták. Dr. Bókay 20 év óta lévén a nemzeti színház egyik legbuzgóbb orvosa , nagyon megérdemli, hogy a tagok ily módon jelentsék ki megütközésüket a méltatlan megtámadás fölött. * A sajtó mindennap felszólal Némethy Irma k. a. szerződtetése mellett. Tegnap a „Századunk“ jelenti ki, miszerint reméli, hogy az intendáns úr „felülemelkedvén a Némethy Irma k. a. sikere által megzavart kottéra besúgásain,“ (ha ugyan ilyesmi létezik is s nem csupán gyaníttatik,) saját akaratát követi oly tag szerződtetése által, kinek tehetségén kívül más protekciója nincs.“ Mi is meg vagyunk róla győződve, hogy a fejdelmi segély által nagyban gyámolított színház nem fog elzárva lenni egy drámai tehetség előtt, kinek Bulyovszky Lilla asszony megnyerése esetén is még bő tere marad, miután az anya hősnőket Bulyovszky L. asszony nem fogja játszani. Benne „Stuart Máriá“-t nyerhetünk, de „Erzsébet királynő“ még mindig hiányozni fog. * A világirodalmi jártasságnak igen csekély jelét adja az az újdondász, ki tegnap Leopardit — egy pár fordítás után— „a legélhetetlenebb világfájdalmas poéták egyikének“ nevezi. Nem „nagy szellem“ ő ugyan, (e szó „géniusz“ értelmében,) de oly mély érzéssel és festői tehetséggel bír, hogy az olaszok az újabb irodalomban senkire sem büszkébbek, mint rá és Prátira. Különben borostyánja magasabban is áll, mintsem egy ily hirtelen itéletű toll leránthatná. * Rövid hirek. — Albrecht főherceg tegnap a Rákoson nagy hadi szemlét tartott a budapesti helyőrség fölött. — Tisza Lajos bihari főispán cs. k. kamarás lett. — A muzeum Széchenyi könyvtárában augusz hóban 3525 művet osztályoztak be. — Erkel „Bánk-bán“-jának tegnapelőtti sikerült előadásán a színház nézőtere megint a szorongásig megtelt. — Kónyi Manó, az országgyűlési gyorsiroda főnöke, e napokban jegyze el Rechtnitz Julia kisasszonyt. — Házmán polgármester a községi ügyek vezetését Budán ismét átvette. — A mária-remetei búcsún körülbelül húszezer ember volt jelen. — A belügyőrség Pest városának az ebekre hozott rendszabályait megerősité, s igy most már teljesen életbe lép. — A Gellért-hegy oldalán szerdán d. u. az avar füvet meggyujtogatá valaki, mitől a külvárosokban némelyek úgy megijedtek, hogy tűzhányó kitörésérül kezdtek beszélni. — Pest városának 158 főnyi újoncilletéke, a mint mondják, már fedezve van. — Pest városa számadásából látjuk, hogy a városnál levő alapok összege 8,845,810 frtra megy, s ebből az árva vagyon 3,190,562 frt, a községi alap pedig 1, 296,247 frt. V id é t. ** Fiuméban a jövő évi nagygyűlés színhelyéül leginkább Aradot emlegetik, elnökéül pedig József főherceget, alelnökéül Atzél Pétert. Igen sokan Máramaros-Szigetet óhajtanák, de van egy nagy akadály, hogy odáig ma még nincs kiépítve a vasút. — A szakosztályok ülései igen érdekesen folynak. Az orvos- sebészi szakosztály elnöke: dr. Kis Antal, az államorvostanié dr. Török József, a társadalmié Kubinyi Ágoston, a növénytanié Feichtinger Sándor, a régészetié Rómer Flóris, a ki a fiumei régiségekről értekezett,) az ásvány-, vegy- és földtanié dr. Szabó József, a természettanié Jedlik Ányos, a gazdászatié pedig dr. Szabó Alajos. — Tegnapelőtt Fiuméban a szegény gyermekek javára nagy tombolajátékot tartottak nagy néptömeg jelenlétében. Tegnap pedig Scarpa lovag adott nagy diszebédet. ** A zágrábi ünnepélynek az idő kedvezett. A bán tegnapelőtt bandériumok, küldöttségek, főméltóságok,többi közt: Bedekovics, gr. Festetics és Lónyai miniszterek) kíséretében vonult be Cernomerezből a városba. A bevonulás d. u. 3 órakor kezdődött s 6 órakor végződött. Az országgyűlésen törib