Fővárosi Lapok 1869. szeptember (199-223. szám)

1869-09-11 / 207. szám

e várról. Tudós világunk aligha bir tudomással e műről. Hogy sok tourista egyedül kíváncsiságból lá­togatja e várat, az természetes, így többi közt egy svéd követségi attaché is vette magának a megte­kintés fáradtságát, ki is Hunyadi Jánost hatalmas királynak tudta, a­mire tréfás útitársam egy „csár­da romjait,“ mint nem tudom melyik dák fejedelem palotáját mutatá be neki, mely értesülést touristánk aztán „bona fide“ be is jegyezgetett naplójába. Déváról kiindulva, termékeny, szelid lejtők közt haladunk, keresztül hajtva pár igénytelen falun, Alsó-Pestes és Cserna-Keresztúron, jobb felől el­hagyjuk Fel-Pestest, balról pedig árnyas fák közt félig elrejtve Nagy-Barcsa integet felénk, Erdély pünkösdi fejedelmének, Barcsay Ákosnak szülőhe­lye. A szerencsétlen Barcsay Ákos nem hasonlít sem a pfalzi Frigyeshez, sem a bajor Ottóhoz, e par ex­cellence pünkösdi királyokhoz. Őt nem nagyravá­­gyás, hanem kényszer hatalma ültette a fejedelmi székbe, mely rá nézve oly végzetessé vált. Küldött­ségben járván Konstantinápolyban, Kiuperli Mehe­­metnek annyira megtetszett, hogy e nagyvezér erő­vel rátukmálta a fejedelemséget, melyet 1658-tól 61-ig viselt. II. Rákóczy Györgyöt is megverte Gyalu­várnál, de ennek utódjával, a szászrégeni gyűlésen a fejdelemségbe igtatott Kemény Jánossal szemben el­hagyta szerencséje. Ellenfele fogságába esett, s Ma­gyarországba hurcoltatván, útközben megöletett. Klió elmondta fölötte ítéletét, hogy jó ember volt, de „rosz muzsikus“ abban a zenebonos világban. Kas­télyának tömör falai s bástyái ma is fennállnak. A kapun korcsmacégér díszeleg, körül csinos úri la­kok emelkednek, hol a nagy számú descendensek sütkörésznek a régi dicsőség emlékein s roppant nagyra tartják, hogy fejedelmi vérből származnak; különben nemességüket egész 1216-ig, Márk horvát bánig felviszik, mi nem is tréfa dolog a tizenkilen­cedik század második felének második évtizedében. A kies vidék háttere: az őszig hóboritott hát­szegvidéki havasok, s a gyalult tetejű méltóságos Re­­tyezát elragadó látványt nyújtnak; maga a szirtfokon épült vár csak közel Hunyadhoz tünedezik föl. Mi­előtt a mezővároskába érnénk, jobbról Bujturt lát­juk, balról százados füzek mellett haladunk el, me­lyek vesszőkorukban aligha nem látták Hunyadit. Feledhetlen marad előttem a vár első látásának be­nyomása. Nem a rideg pusztulás leverő érzetét kelté bennem, hanem mintegy tetszhalottnak tűnt fel előt­tem, mely csak a keltő szóra vár. S e benyomás mily alig remélt igazolást nyert közelebb ! Szegény jó öreg Kazinczi! itt jártában felsóhajtott: „Szírt! rendithetlen, mint karja és keble rakódnak, Nagy, mint ő, nagy mint társai, mint maga nagy ! Hol van urad ? hol van Mátyása ? hová leve László ? Hol van az egykori fény ? hol van az egykori zaj ? Nincsenek!“ De igen, a zaj visszatért Kőfaragók munkás za­jától viszhangzik az udvar. Élet s tevékenység van körülte, s lenn a Zalas­i vize mintha fülelne e szo­katlan zajra, egy új idő hirnökének tárogatójára. S a honfi, ki kegyelettel ragaszkodik Magyar­hon fénykorának e becses emlékéhez, remélve te­kint a jövőbe, s jól esik szivének a hit, hogy vissza­térhet ide az egykori fény, s vigan szólhat ismét a tárogató, a síp és trombita e falak közt, mint egy­koron ! Méltán tartja becsben e várat a késő nemze­dék, mert köveivel szorosan össze van fűzve a dicső Hunyadi-nemzetség emléke, mely meteorként tűnt föl Európa keleti láthatárán, s kora közromlásában gondviselésszerű szerepet játszott. Ha a Hunyadiak nincsenek, Európa térképének aligha a jelenlegi alakja van, s a félhold tán örökre elhomályosította volna a kereszt fényét, s a mai civilizált Európa meglehet tán satrápiája lenne most a hatalmas pa­­disáhnak. Vajda-Hunyad helyén hihetőleg már előbb a ró­mai castrum állt, s e vár emlékezete 1389-ig megy vissza. A vitéz ifjú Hunyadi valószínüleg 1409-ben nyerte Zsigmond királytól — a körüli falvakkal — e várat, melynek legszebb részei Hunyadi János és Mátyás építményei. Valóságos kecskeösvényen föl­kapaszkodva, hatalm­as hidoszlopokra rakott falúd­hoz jutunk, mely a várba vezet. Alant a Zalasd vize csörömpöl, az egyik hídfő alatt malmot hajtva. A szembetűnő homlokzat elragadó látványt nyújt. Ez a vár legszebb része, s Hunyadi János építménye. Négy hatalmas oszlop, mintha a sziklából nőtt volna ki, gyönyörű góth faragványokkal ékített erkélyt tartanak. A magas boltozatú kapun át a tágas ud­varba lépünk, mely egyenetlen négyszöget képez. Egy művészi góth faragványokkal ékített ajtó a „pa­lotába,“ vagyis tanácsterembe vezet, hol három ös magas, nyolcszö­gű márvány oszlopok zárták a me­rész boltozatot, melyet most egészen újonnan rak­nak. A nagy ajtóhoz legközelebb eső oszlopon egy latin felirat arról tanúskodott, hogy Magyarország kormányzója e részt 1452-ben újra építé. Az eme­leten a tanácsterem fölött volt az étterem, melynek freskói eléggé épek arra, hogy egy ügyes festő a a régi modorban újítsa ki. Különösen pár arckép — szürke szürkében, — a vár és mythoszi szörnyete­gek alakjai vonják itt magukra figyelmünket. Az étterem mellett szobák sora, az erkélyek hat kis szo­bát foglalnak magukban, melyek egyikének szöglet­kövén szülte — hagyomány szerint — 1433-ban Szilágyi Erzsébet első­szülöttjét, a szerencsétlen Lászlót, ki a királyi szószegés áldozata lett.*­ A sarok erkélyszobában, vezetőm elbeszélése szerint, Cap­s­­trán szokott volt misézni. Hunyadi építményével fö­dött s lőrésekkel ellátott folyosó által összekötve, a „Ne bojsza“ bástya szögellik ki, melyet bevehetlen­­nek mondtak. Onnan eredt neve, mert ki ide vethet­te magát, annak mitől sem kellett félnie. Ma óriási denevértömegnek szolgál tanyául, úgy hogy föladat a bűzben ide felhatolni. A vár keleti oldalát s a ká­polnát Mátyás épitteté. A kápolna melletti boltozat alatt mély kút ásít, mely állítólag mélyebb a Zalasd medrénél.Innen vasrácsozattal ellátott teraszra érünk, mely egészen a buzogány-bástyáig elhúzódik. Ez a Bethlen Gábor által építtetett tömkelegből emelke­dik ki, s oláhul „pisztricének” (azaz tarka-bástyá­nak) neveztetik, mert vörös-kék-fehér dűlt négyszö­gekre van osztva. Ez az építmény 120 évvel későb­bi az előbbenieknél, s jól jegyezték meg rá, hogy e tömkeleg­ építmény s tarka bástyája élénken jellemzi keletkezésének korát, mely annyit akart s oly keve­set hajthatott végre. A vár nagyságáról kellő fogalmat csak úgy alkothatunk magunknak, ha térképét megtekintjük az irodában, hol e várat építő olasz mesterek kitűnő domborművei vannak közszemlére kitéve. A régi címerek is láthatók: a Hunyadiak gyűrűs hollója, s nagyobbított címerük: a pajzs első és utolsó meze­jében a holló, a második és harmadikban pedig ko­ronát tartó oroszlán, a sisak fölött két szárnynyal, to­vábbá a Szilágyiak vad kecskéje, az Anjouk lilio­­mai stb. Címerek különben szerteszét láthatók — bemeszelve, miután a keresztboltozatokon rosettek helyett díszelegnek. Messze vezetne, ha a vár későbbi történetét, bár csak rövid körvonalakban is, előadnám. Elég legyen megemlíteni,hogy Mátyásunk Corvin Jánosnak adomá­nyozta. Aztán Cibak J. vajda, enyingi Török Bálint, Bethlen Gábor, Bethlen István, Tökölyi Imre hinták. Ez utóbbbi nótáztatván, II-dik Apaffyra szállt, s ne­jének halálával 1724-ben a fiskusra. A kétfejű sas sehogy­­sem birt itt meghonosodni, így 1815-ben a villám lefújta a tarka-bástya vitor­láját, mely nem volt más, mint egy kétfejű sas. Fe­renc császár 1817-ben, erdélyi körútjában megláto­gatta s harmincezer forintot utalványozott helyre­állítására; de 1820-ban ismét beütött a villám a ká­polnába. A forradalom után pedig beütöttek a „Be­­zirkerek“, s hosszúszárú „Meissnerkopf“-fal billeg­­tek-ballagtak az országos teremben. A kapu fölé ismét oda szállt a kétfejű sas, de 1854-ben ápril 13- kán éjjel tűz ütött ki a tarka-bástyában, melynek nyomai máig is láthatók. A tűz elterjedt s elham­­vasztá e történelmi ereklyét. Évekig állt aztán el­hagyatva, mig 1857-ben Bruck miniszter az erdélyi bányapénztárból négyszáz forint harminc krajcárt utalványozott helyreállitására. Valódi osztrák mi­niszteri nagylelkűség! Nemsokára azonban ismét el­tűnt a kétfejű sas, talán örökre! Szerencsére mindig akadtak lelkes honfiak, kik Vajda-Hunyadra minduntalan fölhivák a nemzet figyelmét, s megóvák a feledéstől, így oldolai Bögözi Ádám egész vagyonát fölajánlotta e nemzeti erek­lye fentartására. Benedikty Albert pedig úgy kí­vánta megóvni az enyészettől, hogy Hunyad megye­háza ide helyeztessék át. S mennyit fáradott Arányi Lajos, a lelkes egyetemi tanár, míg a kormány a vár ügyét magáévá téve. És ma, bár lassan, de folyvást dolgoznak helyreállításán. Adja az ég, hogy mielőbb megtarthassa bevonultát Vajda-Hunyadra — Ma­gyarország királya 1­ ­­827 - F­ővárosi hírek. * A honvéd-zászlók fölszentelése a közelebbi idény érdekes ünnepélyei közé fognak tartozni. A pesti zászlóalj lobogójának keresztanyaságát K­i­­r­á­l­y­n­é Ő Felsége vállalta el, a budaiét Kl­o­t­i­l­d főhercegnő, a kassaiét Vilmos főherceg neje, a kolozsváriét pedig gr. Andrássy Gyuláné. * Szigligeti meleg levélben köszöné meg Folli­­nus színtársulatának üdvözlő táviratát. „Vidéki szí­nészetünk zilált viszonyai közt — úgy­mond az igaz­gatónak, — jól esik tudnom, hogy a kegyetek társu­­lata, magasan kiemelkedve, a magyar színészetnek becsületére válik, s azt oly műveit és kényes ízlésű városban is állandósítani tudja, milyennek Aradot ismerjük.“ Károly román fejedelmet tegnap estére vár­ták. Ő Bécsbe utazik, s miután a miniszterelnök nincs jelen, kormányunk nevében b. Eötvös üdvözlő, ha ugyan a herceg megérkezett. *­ Mátyás köztudomásúlag Kolozsvárt született 1443 márt. 27-én, Heltai szerint reggeli három órakor, s meg­halt Bécsben 1490-ben ápril 6-án. * Gróf Andrássy miniszterelnöknél, aki család­jával együtt Zemplénbe, Terebesre utazott,­ e na­pokban a m. hó 22-diki népgyűlés hattagú küldött­sége jelent meg, kérve, hogy a lakásnélküli munká­sok számára egy katonai laktanya üríttessék ki. A miniszterelnök azt feleli, hogy ez a kérelem nem teljesíthető ugyan, de rajta lesz, hogy a téli időn át — ha máskép nem — ideiglenes épületek emelése által legyen segítve a lakásszükségen. * Szilágyi Sándor ismert munkatársunk egy genfi levélben írja, hogy a svájci nők sok ízléssel öltöznek, de a szabad divat s nem a divatkényszer barátai lévén, kerülik a divat ferdeségeit. Egyátalá­­ban nem szorongathatják magukat a kényelem és egésség rovására. Ők szeretik a természetes szépet, de kerülik a mesterségest. * A nemzeti színháztól küldöttség ment dr. Bókayhoz, a gyermekkórházi köztiszteletben álló fő­orvoshoz, kijelentve sajnálatukat a fölött, hogy a színház egy tagja oly méltatlanul s minden alap nél­kül bántalmazá egy magyar és bécsi lapban, melyek a vádakat maguk is mendemondának nyilváníták. Dr. Bókay 20 év óta lévén a nemzeti színház egyik leg­buzgóbb orvosa , nagyon megérdemli, hogy a tagok ily módon jelentsék ki megütközésüket a méltatlan megtámadás fölött. * A sajtó mindennap felszólal Némethy Irma k. a. szerződtetése mellett. Tegnap a „Századunk“ jelenti ki, miszerint reméli, hogy az intendáns úr „felülemelkedvén a Némethy Irma k. a. sikere által megzavart kottér­a besúgásain,“ (ha ugyan ilyesmi létezik is s nem csupán gyaníttatik,) saját akaratát követi oly tag szerződtetése által, kinek tehetségén kívül más protekciója nincs.“ Mi is meg vagyunk róla győződve, hogy a fejdelmi segély által nagyban gyámolított színház nem fog elzárva lenni egy drá­mai tehetség előtt, kinek Bulyovszky Lilla asszony megnyerése esetén is még bő tere marad, miután az anya hősnőket Bulyovszky L. asszony nem fogja játszani. Benne „Stuart Máriá“-t nyerhetünk, de „Erzsébet királynő“ még mindig hiányozni fog. * A világirodalmi jártasságnak igen csekély jelét adja az az újdondász, ki tegnap Leopardi­t — egy pár fordítás után— „a legélhetetlenebb világ­fájdalmas poéták egyikének“ nevezi. Nem „nagy szellem“ ő ugyan, (e szó „géniusz“ értelmében,) de oly mély érzéssel és festői tehetséggel bír, hogy az olaszok az újabb irodalomban senkire sem büszkéb­bek, mint rá és Prátira. Különben borostyánja ma­gasabban is áll, mintsem egy ily hirtelen itéletű toll leránthatná. * Rövid hirek. — Albrecht főherceg tegnap a Rákoson nagy hadi szemlét tartott a buda­pesti helyőrség fölött. — Tisza Lajos bihari főispán cs. k. kamarás lett. — A muzeum Szé­chenyi könyvtárában augusz hóban 3525 művet osz­tályoztak be. — Erkel „Bánk-bán“-jának tegnap­előtti sikerült előadásán a színház nézőtere megint a szorongásig megtelt. — Kónyi Manó, az ország­gyűlési gyorsiroda főnöke, e napokban jegyze el Rechtnitz Julia kisasszonyt. — Házmán pol­gármester a községi ügyek vezetését Budán ismét átvette. — A m­ária-remetei búcsún körülbelül húszezer ember volt jelen. — A belügyőrség Pest városának az ebekre hozott rendszabályait megerősité, s igy most már teljesen életbe lép. — A Gellért-hegy oldalán szerdán d. u. az avar­ füvet meggyujtogatá valaki, mitől a külvárosokban néme­lyek úgy megijedtek, hogy tűzhányó kitörésérül kezd­tek beszélni. — Pest városának 158 főnyi újonc­­illetéke, a mint mondják, már fedezve van. — Pest városa számadásából látjuk, hogy a városnál levő alapok összege 8,845,810 frtra megy, s ebből az árva­ vagyon 3,190,562 frt, a községi alap pedig 1, 296,247 frt. V i­d é t. ** Fiuméban a jövő évi nagygyűlés színhelyéül leginkább Aradot emlegetik, elnökéül pedig J­ó­­zsef főherceget, alelnökéül Atzél Pétert. Igen sokan Máramaros-Szigetet óhajtanák, de van egy nagy akadály, hogy odáig ma még nincs kié­pítve a vasút. — A szakosztályok ülései igen érde­kesen folynak. Az orvos- sebészi szakosztály elnöke: dr. Kis Antal, az államorvostanié dr. Török József, a társadalmié Kubinyi Ágoston, a növénytanié Feichtinger Sándor, a régészetié Rómer Flóris, a ki a fiumei régiségekről értekezett,) az ásvány-, vegy- és földtanié dr. Szabó József, a természettanié Jedlik Ányos, a gazdászatié pedig dr. Szabó Alajos. — Tegnapelőtt Fiuméban a szegény gyermekek javára nagy tombolajátékot tartottak nagy néptömeg jelen­létében. Tegnap pedig Scarpa lovag adott nagy disze­­bédet. ** A zágrábi ünnepélynek az idő kedvezett. A bán tegnapelőtt bandériumok, küldöttségek, főmél­tóságok,­­többi közt: Bedekovics, gr. Festetics és Lónyai miniszterek) kíséretében vonult be Cerno­­merezből a városba. A bevonulás d. u. 3 órakor kez­dődött s 6 órakor végződött. Az országgyűlésen tör­ib

Next