Fővárosi Lapok 1869. október (224-250. szám)

1869-10-10 / 232. szám

A fiatal főúr. — Társadalmi rajz. — Bős Dickenstöl. (Folytatás.) VI. Úri kaland. Lord Narciss csakhamar kénytelen volt, ismét az uzsoráshoz folyamodni. Az uriós pénzüzlet fön­­tebbi vázlatából könnyen következtetheti a kegyes olvasó, hogy az ily hadjárat nem soká tarthatott. De a tapasztalatok, melyeket az ifjú lord rövid időn szer­zett, a gyakorlati élet számára felnyitották szemét, s éles felfogását kitűnő módon fejlesztették. Sajnos, hogy az ember csak akkor tanul meg valódilag élni, mikor már a meghalás ideje eljött. Lord Narciss az igaz, hogy még nem járt halála felé; de máris érett volt az adósok börtönére, s örökségét az uzsorások már felemésztették, midőn világ- és ember­­ismeretre jutott. Végre mi egyebe sem maradt mint azon hitele, a mit operatióinál neve és rangja nyúj­tott. Azon elvbül kiindulva, hogy hasonlót hasonlóval kell visszafizetni, megkezdte csatározását az üzletem­berek pénztára ellen, s a kémszemlénél úgy tapasz­talta, hogy családi neve nagy előnyére van. A­mint csakhamar meggyőződött, fődolog volt a fényes külső. Egy kétes elvű író azt mondja: — Segélyezd az erényt, ha nem birod. — Ezen elvet követte lord Narciss. Ő úgy mutatta magát, mint gazdag, független nemes ember. Sajnos, hogy nem birt ezen tulajdonokkal, de meg kell vallani, hogy erélyesen törekedett utánuk. Éppen úgy nem hagyta figyelmen kívül egy észlelőnek azon elvét,­­ hogy rendszerint igé­nyeink után ítéltetünk meg. — Lord Narciss valóban több nemű elutasithatlan igényekkel birt, tekinté­lyes családhoz tartozott; kellemes külsővel birt; s joga volt a társadalmi érintkezésben neve elé, azon varázs szót „lord“ oda írni; oly szó, mely Ang­liában semmi alkalommal sem hibázza el a hatást. Ezen cím, mint egyik bizalmas barátjának megval­lotta, maga fölért egy uradalommal, s eszköz volt elenyészhetlen hitelhez! Ezen, a szerencse által adott előnyökhöz, még a mesterség segélyével másokat is sorozott. Egy idő­ben elhíresztelte, hogy egy rokona értékes birtokot hagyott reá — a hadicsel sikerelt, nem nagy fá­radsággal, habár uzsorás kamatra, pénzt hajtott fel. Máskor egy gazdag örökösnőt szándékozott nőül venni, és ez sokáig tartó apadhatatlan forrás volt, lovak, fogat, s minden egyéb pompa beszerzéséhez, a­mit a pazarlás hajhász, s az urias fővárosi élet igényel. Ily módon különféle mesterfogásokkal, s né­melykor családjának alkalmi segélyezése által is, képes volt a társadalomban illő helyet foglalni; ha­bár a belső üres és omladozott volt is, de a külső sima volt és tündöklőit — s ez utóbbi az a­mit a di­vat­világban mutatni kell. Voltak ugyan némelykor kellemetlenségei és boszuságai. Egyszer bútorait fog­lalták le, de ő a­helyett, hogy közönséges emberek módjára kétségbeesett volna, a dolgot arisztokratai nyugalommal szemlélte; a törvényszolgákkal a leg­nagyobb udvariassággal bánt; s minthogy éppen azon napon ebédre vendégeket hivott volt, felöltöz­tette amazokat szolgai ruhákba, s azok a fiatal lord háta mögött álottak, mindenesetre azon szándékkal, hogy a lezálogolt ezüst és parcellán eszközöket szem elül ne tévesszék, de a vendégek őket komoly, figyelmes cselédségnek tartották, s a fiatal lord ez által még inkább emelkedett a gazdag kiapadhatlan forrással biró lovag hírében. Más alkalommal, midőn éppen látogatóban volt, lovát és kabrioletjét, egy élénk utcán foglalták le. A mylord groomja hathatós ellenvetéseket tett a to­lakodó ellen, a ki ura barátjának mondta magát; de mielőtt a szolga tettleges ellenállást kisérthetett volna meg, már a törvény szolga beült a kabrioletbe, s megragadta a gyepjüt. A tolakodónak hallatlan vakmerőségén álmél­­kodva, a kis tigris, urának megérkeztéig, a lovat fejénél fogva tartotta, s úgy iparkodott az ily el­vetemültség következményeit megakadályozni. De lord Narciss, kinek a divat­világ színpadán szerzett tapasztalatai éleslátását megerősítették első látásra felismerte minőségét, és szándékát új barátjának, a­ki különben is, félre nem magyarázható intéssel is­mertette meg magát. Narciss a­nélkül, hogy legkisebb zavart muta­tott volna, melegen köszöntötte az idegent, s örömét fejezte ki azon, hogy ez azon szerencsében részesíti, hogy kabrioletjét mint magáét tekinti. Ezen sza­vakkal az idegen mellé fölült, átvette a gyepf­t, mi­alatt a tigris hátul ugrott föl. — Vond föl a tetőt, — mondá lord Narciss. Ezen parancs rögtön teljesitv.. Jön. — Nos — mi baj, öreg ? szédek és felköszöntések nem hiányoztak, ezenkívül a dalárda is működött, szóval mindazt megtették a németek, mit a Humboldt emléke iránti kegyelet meg­­kivánn Épp a­midőn az ünnepélyt befejezték, a champf­­eliséen roppant nagy tűz támadt. Az odatóduló nép­tömeg nagy része azt hitte, hogy a Mabille ég, de gyorsan m­ggyőződött arról, miszerint a „Hyppo­­drome“ lett a lángok martaléká­­. Ez volt Páris legnagyobb lovardája, minthogy 10,000 ember fért bele. A tűz, melynek kiütési oka nem tudatható, 1,500,000 főnyi kárt okozott; ezenkívül megbuktatta a lovarda igazgatóját és koldussá tette az egész tár­saságot, mert a művészek nemcsak ruhatárukat, ha­nem állásukat s evvel járó jövedelmüket is elvesz­tették. Ma közlik az itteni lapok Libri-Carucci halálát. Olaszországból származott, történelmi, mennyiségta­­ni és politikai tudományokkal foglalkozott, s 1833 óta a francia tudományos akadémia tagja volt. 1842 —47-ig Lajos­ Fülöp uralkodása alatt a tudományos irodalommal foglalkozván hivatalos minőségben a közokmánytárakat látogatta, melyekből 500,000 frt­­nyi értékű kéziratokat elorzott. Guizot megtudva ezen alávaló dolgot odatörekedett, hogy azt a bot­­­­­ány kikerülése végett eltitkolják; azonban 1850-­­ ben ezen ügyet újból kiderítették és ennek követ­keztében Librit címei elvesztése mellett 10 évi fog­ságra ítélték. De ő ideje korán neszét vette a dolog­nak és Londonba szökött, hol ezután életének legna­gyobb részét töltötte. Ő volt az, ki legutóbbi időben a francia akadémia jeles geometrusát Chasles-t, va­lamint az egész akadémiát megcsalta és compromit­­tálta. Ugyanis ő bizonyos Vrain Lucas által Chas­­lesnek eladatta ama kéziratokat, melyeket Párisban lopott és ezenfelül hamisított is okiratokat, melyekért Chasles összesen 500,000 fokot adott. A hamis kéz­­­­iratok Alcuin, Nagy Károly, Rabelais, I. Ferenc,­­ XIV. Lajos és más előkelő férfiaktól származo­t­tak és oly ügyesen készültek , hogy nem csak­­ Chasles, de az akadémia is eredetieknek tekintette azokat. Párisi levelek, ív. (Okt. 5.) (Dr. Kgy.) A pantini gyilkosságra vonatkozó­lag jelenleg igen keveset irhatok, mivel a bűntény kiderítése nagyon lassan megy. A Havre-ban elfo­gott gyilkos, —a mint már e lapban többször említve volt — nem más, mint egy elzászi származású egyén, név szerint Troppmann, ki a mesebeli kígyóként lo­­pódzott be a Kink-családba, hogy annak vagyoni állását kipuhatolhassa. Eleinte azt hitték, hogy ez elfogott egyén Jean, helyesebben Gustave Kink, legidősb fia a családnak, de csakhamar az ellenkező bizonyult be, és így az egész bűneset enyhébb szint öltött magára. Az, kit benne föltalálni véltek, szintén áldozatja lett a kaján vérszopónak, úgy nem külön­ben a család feje is, ki két hét óta eltűnt. Előbbinek holttestét ugyanazon a szántóföldön fedezték föl, a­hol a­ „nagy sír“ található, melyet „Troppmann te­metőjének“ neveztek. Miként a vizsgáló orvosok je­lentették : e holttestet a család előtt ásták ide. Utób­bit a rendőrség váltig keresi. Az egész bűntény nem pillanatnyi elmezavar vagy szenvedély szüleménye, mert a bűnös, — mint állítják — majdnem két évig hidegen szőtte tervét, melyet legújabban a „Gazette de France“ meglepő­n hasonlónak talál a Sue „Bolygó zsidó“-jában kitűnő­­leg festett Rodinnak a Bennepont-család kiirtására célzó terveivel és egyszersmind ezen terv olvasásá­­sának tulajdonítja a bűntettet. A közönség persze nevetett erre. Csaknem fog bosszankodni azon, ha az „öreg nénike“ hébe-korba dőrén beszél? A „Gazetta de France“ csakugyan megérdemli ezt az epithetont, mi­vel már 239 év vagyis 1631 óta szakadatlanul fennáll. A múlt héten tartották meg az itt lakó németek Humboldt Sándornak százados ünnepélyét, melyen több mint ezer ember vett részt. Az ünnepélyt a pá­risi német „Längerbund“ és tornászegylet rendezte. Fölötte érdekes volt ez alkalommal figyelemmel kí­sérni a párisi németeket, kik elsajátítván valamit a francia könnyedségből, teljes elemükben voltak. Be­ — 9211 — — Fi—Fa *) Sh­ortcorn panasza; — száz­negy­ven font; Zlint és Steel ügyvéd. Itt van a végrehaj­tási parancs. — Dugja el csak, — mondá lord Narciss —nem szükség úgy mutogatni, hogy minden ember lássa. Mit kíván ön ? ! — Ezt a lovat és kabrioletet. Én ezeket lefog­laltam, és sajátkezűleg kell a sh­eriffnek átadnom. — Ezen kivül még itt van egy másik szálláscédula, — folytatá a törvényszolga, keskeny pergamentsze­­letet vonván elő. — Mi ez ? — Ez egy Ca—Sa. **) Sweetham ügyeiben. — Ezerhétszáz font.. . — Csak nem gondolja ön, hogy a Ca. Sa.-t rög­tön végrehajtani akarja? — Engedjen meg mylord, de már végre van hajtva. Lássa ön, mi itt ezen kabban egész bizalma­san ülünk együtt; tehát egész bizalommal megmond­hatom önnek, hogy én egy hálóban két madarat fog­tam. Mindkettőt kezemben tartom. — Így tehát elfogott ön engem ? — Egészen szabályszerüleg, mylord, s önnek be kell vallani, hogy módosan intéztem. — Átkozottul módosan! Tehát Mr. . . mi az ön neve ? — Sneakum, mylord, és senki sem mondhatja... — Tehát, Mr. Sneakum, ön hihetőleg azt óhajtja, hogy én magamat tulajdon kabinoletemben vigyem az adósok börtönébe ? ez valóban furcsa lenne. — A mylord, ilyes naponkint előfordul, de.. . — De nem mindig ily ügyesen kezdeményez­ve, hé! — Igen mylord, meg kell vallanom, habár nem kellene is mondanom, hogy soha ennél szebb fo­gást. .. — Mind a kettőt egyszerre — nemde ? —- mondá Narciss gondolkozva. — Örvendek, hogy a mylord oly könnyedén veszi a dolgot. De remény­em, hogy a pénzt oda fogja venni, s a dolgot nem engedi végsőre jutni. — Mennyi is ? — Ezer hétszáz áll a pergamenten. Ha ön ezt nekem, a másik tétellel együtt átadja, úgy a lóval és habbal szabadon mehet. Lord Narciss rögtön határozott. (Folyt. köv.) *) Fieri facias. **) Capias ad satisfaciendum. Most kérdőre nem vonható többé Libri; az egész csalás terhe tehát Lucasra súlyosul, annál is inkább mivel nála találtak kéziratokat, melyek már egye­nesen tőle származtak. A „Figaro“ azt hiszi, hogy Chasles is bűnös, noha az ő vesztesége kétségtelen, mert vagy tudnia kellett a kéziratok hamisságát, vagy nem ; első esetben roppan; nagy könnyelmű­séget követett el igaziak gyanánt mutatván be az akadémiának a kéziratokat; a második esetben or­gazdaságot vitt végbe, mert tényleg ismerve Lucas szegény állapotát az elárusított műveket lopott jó­szágnak kellett volna tekintenie és a hatóságnak feljelenteni, nem pedig megvenni. Lucas már el van fogva s az akadémia utólagosan volt kénytelen a kéz­iratok hamisságát megállapítani. Charles még mindig zavarban van, a közönség pedig jószűket nevet. Különben ismét új idény küszöbén vagyunk. Ugyanis a tanodák megnyitásának ideje kezdődik. Magyarországban ez nem idény, hanem itt hol az öregek és fiatalok egyformán látogatják a tanterme­ket, hol a férfiakról és nőkről egyaránt van gondos­kodva, ezt elvitatni nem lehet. Páris e tekintetben igen gazdag. Tanintézetei nagy számúak és változa­tosak. A legújabbak közé a női kézműzeti és geo­­graphicus iskolák tartoznak, miket azért emelek ki, minthogy Magyarországban ilyenek nem léteznek. Az előbbieket Lemmonier Erzsébet alapította és egy társaság létesít a Páris négy különböző pont­ján. Növendékei kizárólag nők, kik több különböző iparágban képeztetnek. Hasznuk rendkívül nagy, mert megvédenek sok nőt a becstelenítő foglalkozás szükségétől, ha valamely szerencsétlenség megfosztja őket minden támasztól. Ha e jeles eszmét, melyet Louis Jourdain melegen pártol s a mennyire lehet terjeszt, nem elleneznék a klerikálisok, úgy bizonyá­ra terjedése meglepő gyors volna; de hogyan lehet ezeknek pártfogására számítani, mikor épp azon sze­mély, kinek a haladás ilynemű nyilvánulását legjob­ban lehetne és kellene előmozdítani — mgr. Dupan­­loup — legnagyobb ellensége! A földrajzi iskola legelső alapítója Sanis geog-­­­raphicus mérnök volt. Alapítása által ő azt a kérdést

Next