Fővárosi Lapok 1869. október (224-250. szám)
1869-10-22 / 242. szám
242-ik sz. Péntek, október 22. Kiadó-hivatal: Pest, barátok tere 7. sz. Hatodik évfolyam 1869. Előfizetési díj: Félévre....................8 frt. Negyedévre .... 4 frt. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindennap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK. IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Előfizetéseket mindig csak a rendes évnegyedek elejétől fogadhat el a kiadóhivatal. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 89. sz. 2. em. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor.......................7 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk a szépirodalom és művészetek pártolóinak figyelmébe. Lapunk ára félévre 8 ft, évnegyedre 4 ft, s az összegek az „Athenaeum“-hoz küldendők. Zarándoklás a szent sírhoz. (Eredeti úti rajzok.) Irta: Szér Török János. (Folytatás.) Hosszadalmas, egyhangú, minden változatosság nélküli ez útvonal. Ha társaskörünk elmés ötletei nem hatnának villanyozólag, álomra hajlanék fejünk, mit ugyan eléggé gátol botorkáló szamarunk s hajtsáraink biztató kiabálása: tábla (haladj), harga (előre), emicsik (frissen.) Aztán a közeledő hegység változatos csúcsai s vadregényes kopasz szirtei látszanak ; oldalt követnek az őrházak is, melyek Jeruzsálemig tartanak. Négy órai gyors ügetés után lassan-lassan elhagyjuk a zónát, halom-emelkedések s előhegyek völgyei közt vezet az új csinált út, melyen részletenkint számtalan munkás foglalkozik. Szamárcsoportok pálmakasztalvetőkkel; tevék, egymás után fűzve, kasornyába kötött, tört és nagy darab köveket szállítanak az út készítéséhez ; arabok törik, fejtik nagy kalapácsaikkal a hegy kövét; hosszú vasfúróval fúrnak mély lyukat a kőbe, s lőporral vagy vésővel szaggatják szét a szirtoldalakat. Fáradságos, emberi erőt felülmúló terhes munkát folytatnak — panasz nélkül. Hiszen a paradicsom mindent ki fog pótolni. A gyermekmunkások mellett pedig egy pálcás felügyelő van, s a részekre jó nagyokat húz, hogy dolgozzanak, ha nem is akarnak. Szinte megborzadtam, amint e szegény gyermekek — fiúk és leányok, 6 évestől 13-ig, — kimerülten cipelték terheiket. Lábaik vérzett, szemeikből könyek hulltak végig arcukon. Szikár, vézna tagjaik sanyarú táplálékról tanúskodtak. Magasabb hegyek váltják itt föl a halmokat, s a szelidebb, nyájasabb vidéket vad, sivár, kihalt világ s meszes szirtek, quart-gömbök, mintha titánok dobálták volna egymásra, s cyclopsoknak volna birodalma. Barna bőrrel égette be a naptár hátukat, s óriás, lépcsőfokú rétegekbe bomlik fel az egész hegység. Egy keskeny völgy csavargós útere vezetett e borzadalmas, kiaszott szirtek között fölebb-fölebb, csigaalakú kanyarulatokban egy hegyvállra, ahol is első állomásunkat tartottuk. Köbül idomtalanul összerakott kunyhó áll itt, terjedelmes pompával, mint előfüggönynyel, mely alatt apró, kalitka alakú pálmaszélek, padok vannak, egy magasbőcskén pedig cserépmangás izzó szenén kávémelegitő bádog-ibrikek párolognak. Előtte egy bozontos szakálú, ripacsos képű, sötétbarna bőrű, ravaszan pislogó, de fényes, fekete szemű arab állott, várva az érkező utasokat, kiket egy findzsa kávéval és frissen töltött nargillal lát el, s ha van valami ennivaló tarisznyádban, ehetsz is, (a nélkül nem.) Mi gondoskodtunk magunkról, s telt tarisznyáinkat egy közös arab szőnyegre kiüritgettük. Többféle sültek, halak, sütemények, főtt kemény tojások, kenyér, narancsok s borunk is volt elég, tehát finomúl étkeztünk. Aztán kávéval az arab szolgált (a mint főtt, azon sűrűen.) Némelyek nargilt kértek, melynek kobak alakú üvegjébe az arab vizet töltött, rá bele illő szárú, bő szájú pipát tett, abba meleg vízben kicsavart arab dohányt, arra izzó szenet, s így hosszú bőrszáron szívódik vizen keresztül a füst. Igen erősen kell szívni, s akkor a tüdőre megy le a hideg füst, s úgy száll ismét vissza orron-szájon keresztül a levegőbe. Kellemes, bódító, ábrándos érzet tompítja az idegeket, álomra csukódik a szem, s ha egy kevés hassis is járul hozzá, legszebb gondolataid régi alakot nyerve, tömörülnek előtted bájos ligetek, virágillatos lég, idegcsiklandó zene, angyalok mosolya, szivedben eszményi szerelem, párodra találsz és — fölébredsz egy sivár szirtre dőlve, előtted pokoli, vad, szakgatagos, kiégett sziklák, melyekből egy könycseppnyi forrás sem fakad. Én magam is megpróbáltam a nargilázást Kassissal. Keleten férfiak és nők egy iránt nargiláznak. Elzárt, ábrándos életet élnek ők, a világ keveset tud róluk, mindazáltal igen boldogok. Jól kipihenve magunkat a természet keblén, nyergeit állatjainkra felültünk, s haladtunk előre a csavarulatos utón, fölebb-fölebb egy magasb hegyoldalon. Túlnan óriási hegyhát nyúlik, melynek oldalán bordakint fekete mély rovátkok vésődtek. Egy bokor vagy csak egy szál fű sincs itten. Mintha átok feküdnék e helyen, mint Judás harminc pénzén. Utunk a hegy vállára vezetett; képzeltük, hogy a tetőral mily szép kilátás lesz, s ime , mindenfelől magasabb hegyek övezik, s elveszik a kilátást. Mindig emelkedőbb gerincvonalon kígyózik a csinált út, hol csak vándor beduinokkal találkoztunk, kik a sziklák között rejtett falvainkból Randára — vagy más helyre — mennek, élelmi cikkekért. Odább több nyergest szamarat kerget egy hajzsár, fehér, ficánkoló, hím-szamarán ülve. Amazok Jeruzsálembe vittek utazókat, s most üresen nyargalnak Ramlára. Oldalt borzalmas mély völgy nyílik két hegyágazat közt, s egész alig kopasz, barna mészszirtek, olyanok, mint az oxidált ezüst. A völgyben egy vízcsöpp sincs. Tovább haladva, lejtősön kanyarogva, a hegyhátról egy völgykatlant kerülünk meg, s a túlnan összekötő hegygerincen ügetünk tova, melynek több ága szétkigyózik a terjedelmes bércvilág között; egyik hegyről leereszkedve, a másik áll előttünk, még vadabb, még kietlenebb; de az aljban már itt némileg szelídül a természet , a kövek közül egyes olajbokrok tűnnek föl, csenevész vad szentjános-kenyérfák nőnek ki, itt-ott egy-egy erősbundájú növény, kevés fa a kőnyilatokban, s az azt legelő kövér-farkú tarka és ordasszőrű juhok, görbe púpos kecskék, utánuk ballagó rongyos arab pásztor, ki szokatlan, fuldokló hangon erőszakol ki valamely vad arab dallamot, melyben semmi érzelgés, de vesződség annál több van vele. E közben kapaszkodnak a juhok szirtről-szirtre, ahol egy kevés tápanyag kerül, hogy azt lelegeljék. Lenn a völgyben ritkás olajfalankás hely vonul el, melynek árnyában az úthoz közel fedött kőkút van, vályúval az aljában; távolabb a hegyoldalban pedig egy falu kővára látszik. Első pillanatra egy elpusztult várnak gondolhatnék. Mint fecskefészkek függnek egymás fölött a sziklához lapulva a házak. Az út az aljban csavarog a hegyek kanyarulataiba, míg aztán ismét a hegyre vezet föl, meredek oldalain kígyózva, csavarogva visz föl a túlsó oldalon általa magasba. Itt már ős olajfák terjesztik szét ágaikat az út mellett, s szürke, ezüst-szinü leveleik között az érett fekete bogyók szilva-nagyságúak. Lassabban léptettünk kas árnyaik alatt, kipihenve a melegségtől, a rázatástól. Kengyelem sem lévén, eltikkadva, szinte kimerülve a fáradtságtól, lábaim elzsibbadtak. Le is szállottam, hogy tagjaim visszakapják rugékonyságukat. A csinált úton előttünk, felkötve a szamár oldalára egy beteg nő jajgatva panaszkodott, sirt, könyörgött segítségünkért. Egy zömök, izmos arab volt a felügyelője s egyszersmint hajtsárja ,s ki érzéketlenül hallgatá a szegény nő panaszát, s nem emelte föl fekvő ülésbe, hanem mint valami málha-csomó, csüngött a szamároldalán, sőt néha még egyet-egyet döfött is — öklével rajta, egyszersmind szamarát is nógatva. Ez nem kerülhette ki figyelmünket. Engem különösen meghatott e jelenet, s az arab durvaságát látva, fejembe tódult a vér, s botcsomagomat (összekötve botok, esernyők) lekaptam ülésemből s odarohantam a gazfickóhoz, hogy jól elpáholjam. Sirva könyörgött aztán, hogy engedjek meg, majd vigyáz a szegény betegre, kit mi felsegítettünk ülésébe magyar társammal együtt, s mellette ballagtunk a hegyről lefelé. Elbeszélte a szegény asszony, hogy"a olaszországi, s Bukarestben lakott. Férje iparos volt, de elhalt. Ő maga a szent földre jött el zarándokolni, de Jaffában beteg lett, s költségét a betegség fölemésztette, így most a szerzet költségén a jeruzsálemi kórházba küldik. Ilyen esetben tűnik csak föl egész borzalmasságban a közlekedés nehézkessége. Ez a szegény nő mily könynyen elhalhat itt Jeruzsálemig. Oly finom beszédje, szép és szabályos vonásai voltak! És ily véginségbe taszítva! Mily gyarló az ember, ha beteg, s el van hagyatva. — Az út az aljban egy, az első állomási hely épületéhez hasonló tanyához vezetett, hol ismét megállapodtunk, étkeztünk, s borral oltottuk szomjunkat. A beteg nőt is leemelte az arab. Megkínáltuk ennivalóval s egy pohár borral. Inkább csak ivott, mint evett szegény! Leült közénk, száraz, aszott tagjain lázas reszketegség volt látható. Nagyon kimerítő e kínos utazás. Fél órai pihenés után mi újra folytattuk utunkat, míg a beteg asszony ott maradt a tanyán. Vadszentjános-kenyér- és olajfák díszelegtek az út két felén itt az aljban, de amint a hegy oldalán fölfelé mentünk, ismét sivár koszirtok meredtek — egymásra hányva előttünk. Olyan volt ez, mint a Karst vonala Nabrezinánál, — borzalmas nagyszerűségében, sokban felülmúlva amazt. (Folyt, köv.) Szép a világ . .. Szép a világ s benne minden, Adott, mi szép, a jó isten, Csillagot az éjszakának, Fényt s bevet a napsugárnak, Illatot, díszt a virágnak, Dalt a zengő kis madárnak, Szerelmet a szívnek. Boldog a szív, hogyha szeret, Magába zár földet seget, A csillagos éj ábrándja, Déli sugár heve, lángja, Nyiló virág bája, éke, Kis madárka víg zengése — Mind ott van a szívben. Török Károly: A tűzhelyen, (Elbeszélés.) F. W. Hackländer-töl. (Folytatás.) — Ezzel ugyan fel nem oldoztak senkit a kárhozatból ! — jegyzé meg Brezelberger úr. — Bizony nem! Hanem a két kukta rájött másnap, hogy egyik a másiktól ijedt meg, ekkor aztán együtt elvégezték, hogy külön-külön tesznek kísérletet a szellemekkel, és úgy is lett. Az egyik beszélte azután, hogy világosan hallotta azt a neszt, melyről szó volt. Sőt a szellemek annyira nekibátorodtak, hogy egyik közülök mellette elprüsszentette magát, mire a fickó a dolog természete szerint azt mondta, hogy: „Kedves egésségére!“ Erre az egész terem, mintegy villámlástól kivilágosodott, s tisztán láthatta a fényes öltözetű urakat és hölgyeket, kik majdnem az egész termet megtöltötték; de mindez csak egy másodpercig tartott, azután oly sötét lett.