Fővárosi Lapok 1870. július (140-166. szám)
1870-07-29 / 164. szám
val együtt ezek képezik a sereg magvát, és nagyrészt Páriában és Páris körül vannak elszállásolva. Ezek közül a gárdák, a Masseurs d’Afrique és a spahik (arab bennszülöttek keleti ruházatban és piros baratéban) lovas katonák. Franciaország egyéb lovassága azonban nem örvend elsőrendű hírnek. A valóban jó, nyugodt, hidegvérű lövészek száma nem túlnyomó a francia sorkatonaság közt, ami könnyen is megmagyarázható véralkatukból, mert sokkal hevesebb, izgatottabbb, könnyebb vérű a francia katona, mintsem higgadt számítással lehetne. A turkok főereje a szuronytámadásban fekszik; harcmodoruk sokban hasonlít az osztrák katonákéhoz. A francia sereg 1830 óta gyakorló tért talált Algir izzó mezején. A mi Oroszországnak a Kaukázus, az Franciaországnak Algir. A háború iskoláját ott végzik a katonák, ott gyakorolják, ott edzik, ott készítik elő magukat nagyobb küzdelmekre. A francia tábornokok jó része szintén Afrika hónapja alatt szerezte tiszti rajtját. Az állandó katonaság száma megközelíti a félmilliót, a mobilgárdával együtt körülbelül kilencszázezerre rúg Hogy a most folyó háborúban nagy tényező a tengerészeti osztály, ki ne tudná ezt ? A francia marina a poroszt épp tízszerte múlja fölül: 58 páncélos fregattá ott, 5 itten, 378 sorhajó ott, 38 itten. Rövidre vonva,ezek a phisikai és erkölcsi tényezők, melyekkel most Napóleon egy beláthatlan horderejű háborút kezd. A reklám. („Egy világfi naplójából.“) A nagyhatalmak közé a közvéleménynél sokkal több joggal sorozhatjuk a reklámot; ez az, mi a közvéleményre pecsétet nyom, vezeti, fölötte uralkodik, sőt nem ritkán zsarnokoskodik is. A reklám villanyos hálóját a nagy városok, országok, az egész művelt világ és földgömb fölött kiterjeszti. A reklám — miként ama hatalmas folyadék, a villám, melyet mint hírnököt, írnokot és orvost szolgálatunkba vonunk, sehol föl nem fedezhető, bár mindenható és mindenütt jelen való. Amit közönségesen reklámnak nevezünk, e nevet nem is érdemli meg. A reklám nem csodaszer, melyet minden szögleten kínálnak; a reklám lassan, de biztosan ható méreg, melyet — anélkül, hogy csak sejtenéd is — gyakran egy csésze beában, egy szippantás burnótban, egy gyöngéd pillantásban veszesz magadhoz. Titokteljes fonalai közül egy párt kezedbe adok, nyájas olvasó. A Faubourg St. Germain egyik előkelő szalonjába vezetlek. A társaság és irodalom legválogatottabb elemeiből álló kör beszédtárgyát Augier új darabja és Metternich hercegné új toiletteje mellett M. spanyol követségi titkár s D. hírlapíró párbaja képezi. Kik ezek az urak ? Neveiket máig még csak nem is emliték, s mostan közajkon forognak. S mindez egy könnyű kardszúrás következtében történik, melyet D. úr jobb karján kapott. Mily olcsó reklám ! Reklám ? És tovább ? A segédek, a szépvilág, a diplomácia és az irodalom föl vannak izgatva. A két ellenfél a párbaj előtt és után egymás egésségére egy üveg pezsgőt iszik, az ismeretlen spanyol egyszerre minden körbe be van vezetve, s az addig névtelen hírlapíró tárcáit a legnagyobb kíváncsisággal olvassák. Egy londoni nagykereskedő közel áll a tönkrejutáshoz ; az irodákban, kávéházakban és a börzén már csak bukásáról beszélnek, ismerősei kitérnek előtte, barátai szánakozó megütődéssel köszöntik. Egyszerre csak új fogatban kocsizik végig az utcákon, lovai sokak előtt fölülmúlják a walesi herceg lovait, neje képzeletdús eleganciát fejt ki, s a Waison legfényesebb táncvigalma palotájában egyesíti a pénzes zsák arisztokráciáját. A konyhára és a szőnyegekre ezreket pazarol, s a nő szintén ezreket tapos az utca sarába. Mily könnyelműség ! Reklámnyájas olvasó, a fogat, lovak,toilette és táncvigalom mind Csak reklám ; a nagykereskedő soha sem volt takarékosabb, és soha sem számított jobban. Reklám és hitele újra jó lábon áll. Varsóban dr. O. és szép neje iránt élénken érdeklődnek. Mindenki csak O. által kívánja gyógyittatni magát, a táncvigalmakban mindenki csak nejét óhajtja látni bálkirálynő gyanánt. A betegek címei s a meghivójegyek egész kis hegyet képeznek szalonjának asztalán, s dr. D. mindezek dacára egy év előtt még egészen ismeretlen fiatal orvos volt és csupán egy betege vola a saját neje. Szegény nő! Egésségesnek látszik, de telt alakjával ellentétben áll a sötét fürtöktől övedzett sápadt arc. Szenvedélyes táncosnő, minden nyilvános táncvigalomban rész veszt s a mulatság vad örvényében rendesen táncosának karjai közé roskad. Ájulva viszik ki a teremből, mindenki a szép nő körül foglalatoskodik : „Orvost! gyorsan orvost!“ hangzik egyszerre százfelől. Ekkor lelkendezve egy férfi rohan be . . . a nő férje ; ebbe veti magát s mindent elkövet, hogy életre hozza. A nő zárt szemekkel, szétbomlott fürtökkel fekszik a divánon , igy még kétszerte szebb. Körülötte egész kör képződött. Suttognak fölötte, dicsérik és sajnálják egy pillanat alatt; egyszerre csak mélyet lélegzik, fölveti szemeit és mosolyogni kezd. Mostan már az orvos nevét is megkérdezik, ki a nőt megszabadítá. A nevet először hallják, de a reklámnak hatása volt. A lengyel nők pompásan tudnak játszani és dr. D. mostan a legkeresettebb orvos az egész királyságban. A híres orosz költő Lermontov, mint fiatal katonatiszt, félig kétségbeesve ült Pétervár első szépségének, Trubetzkoi hercegnének szalonjában. Senki sem vette észre , senki sem szólt hozzá, senki sem hallgatá ki halk kérdéseit. Sötéten függesztő szemeit a terem padlózatára s elmélyedve, észre sem vette, midőn a társaság beázni a szomszéd terembe távozott. Egyszerre csak egy kicsiny, puha kéz terhét érző vállain, fölpillantott. A szép hercegné mosolyogva állott előtte. „Mi baja van, Lennontow ?“ kérdé részvéttel. „Meghalok igénytelenségem miatt!“ válaszolá a tiszt keserűen. „Szerelmes ön ?“ kérdé a szép nő. „Csak egy nőt szerethetnék — kegyedet! De nem találná-e nevetségesnek a fiatal katonatiszt szerelmét, ki harci tűzben még soha sem állott, s a fiatal költő lángját, kinek verseit mostan még csak az iskola padjain s a kaszárnyák ablakaiban olvassák ?“ A hercegné hallgatott. Lermonton fájdalmasan fölkacagott. „Ön dicsvágyó, ismeri tehetségét s roszúl esik, hogy nem akarják méltányolni!“— szólt a szép aszszony, — olvassa föl nekem költeményeit.“ Lermontow fölgombolta egyenruháját, melléből néhány lapot vett elő és olvasott. A hercegné némán hallgatta. Midőn a fölolvasás véget ért, fölemelkedett s megragadta Lermontow mindkét kezét. „Lermontow, ön lángész, önnek nem kell más — csak reklám. Én reklámot csinálok önnek. Beleszeretek önbe.“ A szép asszony hirtelen átkarolta az ifjú költő nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta. „Kegyed szeret engemet!“ kiálta Lermontow elragadtatva, s a hercegné lábai elé veté magát. „Csak hazafiságból!“ mondá a hercegné gonosz mosolylyal — „Oroszországnak szüksége van nagy költőkre.“ Lermontov pár év múlva Puskin mellett Oroszország legünnepeltebb költője lön ; most már a világirodalomhoz tartozik s mindenütt elragadtatással olvassák költeményeit, melyeket amaz este hazájának legszebb asszonya előtt reszkető hangon fölolvasott. 709 Fővárosi hírek. * Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök várva várt válaszát azon állásra vonatkozólag , melyet a kormány a kitört háborúval szemben elfoglal , tegnap adta meg a képviselőházban. — Azt hiszi, hogy a kormány nem felelne meg a monarchia érdekeinek, ha oly semlegességet követne, melyben bármely hatalom kihívást láthatna, de épp oly kevéssé felelne meg hivatásának akkor, ha fegyvertelenül kívánná a hadjárat lehető esélyeit bevárni. Az igaz út a kettő közt a középen van, és ezt fogja a kormány elfoglalni, mert e tér az, melyen az öszszes közvélemény támogatására számíthat. Egyszersmind kijelenti, hogy döntő körökben egyátalában nem létezik azon szándék, hogy Németországban Ausztria 1866-diki állását visszanyerje. E válasz szólt Tiszának. Madarász kérdéseire, úgy hiszi, nem szükséges ezek után külön válaszolni. Csanády Sándor közbeszól: De már csak kérni fogom a miniszter urat! A ház e felhívást nagy derültséggel fogadta és Andrássy fejét rázva ugyan, de egész készséggel azt válaszolja neki tett kérdésére, hogy a kormány hajlandó a semlegességet fentartani, hogy képes-e, erre nézve azt válaszolja neki, hogy Európában ma erre senki sem válaszolhat. (Elénk derültség.) Csanády, mint Madarász interpellációjának egyik aláírója,ennek távollétében hangzatos szavakkal kezdi elmondani kezében már készen tartott mondókáját, melynek első szavai mindjárt félreértésre adtak alkalmat. Úgy van meggyőződve, — mondja, —• hogy szegény elárvult hazájának... Tovább nem mondhatta. Somsich elnök figyelmeztette, hogy e komoly percben válaszsza meg kifejezéseit. (Nagy zaj.) — Csanády folytatja : igenis megtartom e kifejezést : e szegény magyar haza el van árvulva. Elnök örömmel constatálja, hogy roszul hallott. Ugyanis ezt értette: elárult haza. Végül kijelenti Csanády, hogy meg van elégedve a válaszszák A miniszterelnök ezután két törvényjavaslatot nyújtott be. Egyikben 5 millió póthitelt kér a tartalékosok sorából a honvédségbe belépő 50.000 honvéd fölszerelésére, a másikban felhatalmazást arra, hogy az ez idén besorozott újoncokat szükség esetén még 1. évi október előtt behívhassa gyakorlatra. A ház e javaslatokat még e héten fogja tárgyalni. A zárt tanácskozmányban, mely a föntebb vázolt nyilvános ülést megelőzte, belenyugodtak a képviselők abba, hogy ezen ülésszak eloszlatásával egyidejűleg nyitassék meg az új ülésszak is. Ez valószínűleg a jövő hét első napjaiban fog megtörténni. * Munkácsy Mihály híres „Siralomház“-ának rajzát a „Gartenlaube“ legutóbbi száma közli. Müller von Koenigswinter írt hozzá ismertetést, megjegyezve, hogy Munkácsy épp oly geniális a festészek, mint Petőfi a költők között. * A mai honvéd menház bálra figyelmeztetjük a pesti szépvilágot. Ez alkalommal sokan készülnek a császár-fürdőbe. — A nőképző-egyet hangversenyes táncestélye pedig aug. 3-án lesz a Margit-szigeten. A jegyek ára ez: körszék 3 frt, zártszék 2 frt, bemenet 1 frt 50 kr. E jegyek a táncvigalomra is szólnak. A visszaszállításról a rendezőség gondoskodik. * A budai színkörben tegnapelőtt Szigligeti „Gigány“-ot játszották Kőmves Imre jutalmára, ki, mint halljuk, ma már szerződött tagja a társulatnak. Benne a színkör igyekező tagot nyert, ki — egyes túlzásait leszámítva, — saját szerepkörében valódi komikai erővel is tud alakítani. Operettekben különösen használható színész leend, mivel ügyesen játszik és bő repertoriéja van. „A cigányában gonddal ábrázolta a címszerepet, s bár nem tudta is kiemelni e kitűnőleg rajzolt tragikomikus alak minden jellemző vonását, többet szépen eltalált, s ami főérdeme : nem túlozott. Albsy Anna k. a., mint vendég, Rózsi szerepében, ez este lépett föl először. Csinos, gyöngéd szinpadi alak, kifejező szemekkel, de, mint látszik, még kevés szinpadi gyakorlottsággal. Tehetsége felől, első föllépése után, határozottan nem nyilatkozhatunk, de úgy láttuk, hogy mostan még csak egyes részek hatása után törekszik, s nem igyekszik, vagy talán nem tud egészet nyújtani. Ez különben valamennyi kezdő színésznő gyönge oldala és Albsy Anna k. a., úgyszólván, még csak küszöbén áll pályájának. A közönség egyes sikerültebb mozzanatait megtapsolta s ebből a jövőre nézve buzdítást meríthet. A többi szereplő igyekezettel játszott s csak arra figyelmeztetjük a rendezőséget, hogy máskor ne adjon nagyobb szerepet oly tagnak, ki egy mondatot sem képes elmondani értelmesen, így elkerülheti a demonstratiót és gúnyos kihivást, melynek egy része, bizonyára, a rendezőséget is illette. * Párbaj. A „P. Lt.“ tegnapi esti lapja írja: „Pestváros kapitányságát bizalmas utón arról értesítették s a városban átalánosan is beszélték, hogy ma reggel Buda-Börs közelében Klapka tábornok és Csernátony között párbaj leend pisztolyra. Miként hitelt érdemlő forrásból értesülünk, a hatóságnak arról, vájjon a párbaj megtörtént-e, még nincs tudomása.“ * A „fehér hajó“-ban most egy török törzstiszt lakik, két nejével és szolgáival. Az utcán sokan bámulják őket. A tiszt fezzel jár, vörös egyenruhában, aranyos vállrojtokkal s az elmaradhatlan csibukkal. A nők szépsége rejtve van, mert annyi gáz és fátyol födi arcukat, a mennyiből két báli ruha is kitelnék. * A gazdasszonyok árvaházában (Damjanichutcza 75. sz. a.) az évi vizsga aug. 1-jén d. e. 9 órakor lesz, melyre az ügy buzgó közönség megjelenése kéretik. Egyszersmind e derék egylet újra emlékezetbe kívánja hozatni az okt. 20-diki kiállítást a köztelken, a házipar és gazdasszonykodás köréből. A kiállítandó tárgyakat okt. 16-dikáig lehet a rendező-bizottsághoz (a köztelken) beküldeni. Remélhető, hogy oly országban, melyben annyi a jó gazdasszony, mint nálunk, az ilynemű kiállítás igen szép sikerű leend. Ne sajnálja tőle a fáradságot senki. * Az esküdtszéknek a Thaiszperben elítélt Forster József ugyancsak dolgot ad, keresve becsületét. Ma d. e. 9 órakor a Schlesinger Miksa („Pester Journal“) ellen emelt perét fogják tárgyalni, holnap pedig azt, melyet — egy kis hírkivonat folytán — lapunk szerkesztője ellen támasztott. * Csalás. A pesti postaigazgatóság jelentése szerint: L. Lajos rákospalotai postamester 4,178 írttal megszökött s útját, hihetőleg, Kairó felé vette. A szökevény 50—60 éves, erőteljes férfi s nőt és gyermekeket hagyott hátra mitsem törődve jövőjükkel. Egyik ismerősének küldött ugyan családja számára 300 frtot, de az hírét vévén a csalásnak, a pénzt nem szolgáltatta át, hanem rögtön jelentést tett. * Az óbudai szeszgyár égésekor egy Veith nevű munkás úgy mente meg magát, hogy a harmadik emeletről leugrott, s ezáltal karján, lábán ötszörös törést szenvedett. Ez ember e napokban hagya el az óbudai kórházat, fölgyógyultan, ami dr. Tatay főorvos sikeres buzgalmának köszönhető. A fölgyógyult számára másfélezer írt kegyes adomány volt letéve a városháznál. * A budai dalárda a jövő hó közepén a Margit-szigeten tart dal- és táncestélyt, mivel a császárfürdő igazgatóságával nem tudott egyezségre jutni.