Fővárosi Lapok 1870. szeptember (191-215. szám)
1870-09-17 / 204. szám
indult kalandra. Egyik polgár házához betérve, azt kérdé: „ki a legszebb asszony a városban ?“ Éppen ünnep volt. A polgár elment vendégével a templomba, hogy ott végig nézzék a nőket. Meglátott a lovag egy fiatal asszonyt, kinek rendkívüli bája és áhítata lángra lobbanták szívét. A polgár kérdezi a lovagot: „melyik a legszebb nő ?“ Ez rámutat a fiatal aszszonyra. Ekkor látta a polgár, hogy az az ő neje. Többé aztán nem volt nyugalma a lovagnak : éjjelnappal szerelme gyötörte. Viszonzást keresett, de hasztalan : a nő hű maradt erényéhez. Lovagunk reményt veszt és a halálban keres szivének gyógyírtást. Többeket kihí párbajra, s míg ellenfelei páncélban vívnak, ő csak egy szál selyem ingben. Találkozott aztán egy dalra, ki a lovag oldalába döfte a lándzsát, úgy hogy a vasa benntörött. Lovagunk azonban nem hal meg, de ereje, ifjúsága oda van. A polgár kérte feleségét, hogy ápolja a beteget. Ez meglátogatja a lovagot, ki elpanaszolja neki, hogy ő miatta kereste a halált. A nő részt vesz szenvedéseiben, de szerelmét nem akarja megérteni. Ekkor a lovag megkérte őt, vonná ki sebéből a lándzsadarabot, mert így reméli meghalhatni annak keze által, kit annyira szeretett. A nő szót fogadott, de a seb begyógyult. Végre a „halvány lovag“ bemegy éjjel a nő szobájába. Ez fölébred, kéri a lovagot a távozásra és arany haját tépi szégyenében. A lovag szenvedélyesen szívére szorítja a nőt, sebe fölszakad és meghal. Emberei gyászolják és kiterítik a ravatalra, s a nőt is mélyen meghatja a lovag halála. Háromszor áldozik, még egyszer rátekint a halottra és szintén meghal. Egy sírba teszik mindkettőt. Feltűnő, hogy végül a költő szidja a nőket, kik sok derék férfit halálra kínoznak. Ez rövid kivonata, száraz vázlata egy-két költeménynek. De ezekből is tájékozhatja magát az olvasó a codex tartalma felől. Lehet, hogy más alkalommal részletesebben ismertetem. (Igen érdemes volna. Szerk.) Ki írta sajátképen az idézett költeményeket és mily utakon és kezeken keresztül járt a kézirat, míg az a nagyváradi püspök kezébe jutott , erre nehéz adni biztos választ: „Habent sua fata libelli.“ Különös sorsa van némely könyvnek is. Rónai Auburg István: A nyári tér. (Gastein, szept. 12.) (F. E.) Látott-e már az. olvasó — a sarkköri vidékeket kivéve — szeptemberben havat, de nem olyat, mely a magas hegyek tetején észrevétlenül jelenik meg, hanem mely szemünk láttára hull le s közülünk az egész vidéket hófehér mezbe öltözteti ? Ha még ilyet nem látott, úgy végtelen sokat vesztett, hogy e hó 8-ik napját nem a gasteini fürdőben tölté, mely napon tanúja lehetett volna a természet sajátszerű játékának, mely egyszersmind fényes cáfolata volt ama közmondásnak, miszerint „nincs ugrás a természetben. “ F. hó 6kán meleg sirocco köszöntött be hozzánk, mely két napon át szakadatlanul lengvén, nem csak tikkasztó hatásánál fogva volt kellemetlen, hanem káros befolyását is éreztető azokkal, kiknek az egésség istennője adományából kelleténél kevesebb jutott; Így például: tartama alatt föllázadtak az idegek, a zsábák megújultak, a melancholia dús aratást tartott, az idegesség a legtarkább chameleonszerű változatokban nyilvánult, s a köszvény új rohamokat intézett áldozatai ellen, sőt még az Ache zuhatagának habtengere is a jéghegyek takaróinak megolvadása folytán chocolád-szint nyert. 7-kén éjjel rendkívül élénk működésben lehettek annak az óriásnak tüdői, ki e gonosz szellőt Afrikából fújja hozzánk, mert a sirocco orkánná fajait, mely fákat tépett ki s a felhőket úgy összevissza kavará, hogy azok valóságos élethalál-harcot látszottak egymással vívni. 8-kán reggeli hat órakor a jég 12 foknyi hőmérsékénél meleg esőzés állott be, mely azonban egy óra múlva, miközbena levegő hőmérséke a fagypont fölötti 1 fokra hűlt le, délutánig tartó oly nagyszerű havazássá változott át, hogy egy óra alatt az egész völgyet, a hegyek csúcsaitól a legmélyebb völgypontokig, vastag hóréteg bolitá, egy talpalatnyi hómentes tér sem volt az egész látkörben látható, csupán a fenyvesek képeztek e hómezőn sötétebb szigeteket, habár azok galyaira is dúsan rakodott a hó. Felséges téli kép volt ez, melynél szebbet mi otthon januárban sem kívánhatnak. A hó bokáig ért, a hőmérő még délben is csak két fokot mutatott, s a bundák és kályhák nagy becsülésnek örvendtek. Csak másnapra pusztult el a hó a házfedelekről s a völgy mélyebb pontjairól, a midőn oly szelíden mosolygott le a kék ég, mintha nem is volna tudomása tegnapi rakoncátlankodásáról. Azóta ismét a legszebb nyári napokat élvezzük, s ma már csupán a magasabb pontokra szorítkozik a hólepel, mely már a nap sugarainál is, de még inkább a hold fényénél varázs szépségű látványt nyújt. A félig vakító fényes fehér lepelbe burkolt, félig pe r83 — dig zöldelő rétek által takart hegyek hosszú láncolata valóban gyönyörű kép. A vendégek nagy része elhagyá a fecskékkel egyidőben a fürdőt. S habár újak még naponként érkeznek, azért ezek már nem képesek pótolni a támadt hézagokat, s így e fürdőn nagyon meglátszik már az idény hanyatlása. Társaséletünk egyhangúságát mi sem zavarja; mindenki saját bajával bíbelődik, s leginkább a már vett fürdők száma, a fürdővízben való időzés tartama, s annak az egyesekre gyakorolt ilyen vagy amolyan behatása képezik a szócsere tárgyát, miközben csak suttomban kérdezzük egymástól, hogy azon esetben, ha jövőre Gasteinba akarunk jönni , nem leszünk-e kénytelenek magunkat a bajor követség által láttamozott útlevéllel ellátni, mely kérdésre nem egy osztrák-német viszhang mondá már, hogy: „igen.“ No de ez még Bismarck gróf kegyétől s talán azon benyomástól is függ, melyet Gastein a kancellár arra gyakorolt, midőn négy év előtt itt időzvén, Vilmos királyt is elhozta ide magával; függni fog továbbá attól,hogy a porosz kancellár mennyire barátja Baust grófnak, kinek — mint tudjuk — Gastein legkedvesebb tanyája, és utójára talán attól is fog függni, hogy mennyire fogja szerencse támogatni a mindhalálig hű magyaroknak a birodalom épségének megőrzésére emelt fegyvereit ? Fővárosi Imrek. * A jogászgyűlés redout-báljára nagy előkészületeket tesznek, s ha az időjárás mogorva hidegsége így halad, mint most, akkor valódi farsangi éjszakánk lesz, s a táncosnők nem fognak panaszkodni a keringők hősége ellen. A bálbizottság mindent elkövet e bál szépítésére, s a pesti hölgyvilág is készül e mulatságra, melynek igen érdekes vonást fogadni az, hogy a vidékről jövő ügyvédek, jogtanárok stb. egy része ezúttal feleségestül s lányostól jő Pestre, s igy sok szép és kedves vidéki táncosnőre van kilátás. A díszlakomát — mely szintén a redoutban lesz — Frohner fogja szolgáltatni. A Szigligeti „Nőuralom“ című vígjátékát — mint a „Reform“ írja — a jövő télen Lipcsében fogják előadni „Wenn die Frauen regieren“ címen. Egy fiatal magyar író fordiá le, s Lindau Pál alkalmazta német színre. * Munkácsy Mihály elutazott Bécsbe s onnan Düsseldorfba. Mint a tegnap óta nagy alakot nyert „Ellenőriben olvassuk: Kiss Károly bécsi bankár családját egy genreképi csoportozatban fogja lefesteni, kávé és zongora mellett. Ugyanő bankárnak festi az ittas családfő életképét is, melyről fog készülni alkalmasint a képzőmüv. társulat 1871 diki műlapja is. * Gr. Dessewffy Aurélnek és gr. Károlyi Pálmának e hó 11-kén leányuk született, ki a keresztségben Mária Karolina nevet nyert. Keresztszülei: gr. Károlyi Györgyné (a nagyanya) s gr. Dessewffy Marcell. * Pest város főorvosának hivatalos jelentése szerint: augusztus havában a kórodákban és közköltségen ápolt szegények közt 5835 kóreset fordult elő, 103-mal több, mint júliusban. Ezek közül kórházakban 2532 feküdt. Meghalt az egész városban — a katonák kivételével — 766 egyén (kettővel kevesebb, mint júliusban), és pedig 440 fős 326 nőnemű. Egy éves korig 298 halt meg. A 90 évet kettő haladta túl. Született összesen 713, és pedig 395 fiú és 318 leány. E szerint e hóban 53-mal halt meg több, mint amennyi született. Házasságra 279 pár lépett. * A szerviták templomában holnap d. e. 10 órakor zenés istentisztelet lesz. A „Tantum ergo“ A-mollban irt ünnepi misét s „Ave verum“-ot adják elő Hamschtól. Pauli Rikhárd pedig Rossini hires „Stabat matekjéből fog énekelni* A tűzoltó testületnek K. Gablenz megengedő, hogy az új épület udvarán gyakorlatokat tarthasson s a készleteket is elhelyezhesse. A közúti vaspálya igazgatósága pedig ezentúl éjjelenkint kocsit tart készen arra a célra, hogy újpesti vagy kőbányai tüzeset alkalmával az szállítsa ki a tűzoltókat és készleteiket. * A pestvárosi kapitányság azon hivatalnokai, kik Orleans Klementina hercegnő elveszett drága ékszereit puhatolták Selmec vidékén, már visszatértek. Az ékszereket még ugyan nem kerték meg, de nyomon vannak. Az üres chatouilles a papírokat és újságlapokat, melyek az ékszerek mellé voltak helyezve, megtalálták Selmec mellett. A gyanúba vett főbűnös két hét óta eltávozott Selmec vidékéről, de hiszik, hogy kézre keríthetik. Atalában elkövetnek mindent, hogy az ékszereket előteremtsék, s hogy a hercegnőre nézve ne legyen sokáig sajnos emlékű a hazánkban tett utazás. A Fővárosi családhoz gyönge gimnáziális tanulók segítésére, illetőleg alapos kiképezésére ajánlja magát egy e tekintetben alkalmas fiatal ember, 29 —30 éves. Személye, képessége és kívánalmai felől tudakozódó sorok ily cím alatt adandók postára: „A. B. C.“ úrnak Pesten, poste restante. * Rövid hírek. A legfőbb törvényszék elnöke Fábry István, a királyi tábláé pedig Szabó Miklós államtitkár lesznek. — „Tannhäuser“-ben a Vénus szerepét Pauline asszony fogja énekelni. — A budai színkörben ma Rappo akrobata stb. társulata lép föl. — Medgyaszay Ilka k. a. télen át is a budai színház tagja lesz. — B. Eötvös J. miniszter Karlsbadból jó egésséggel tért haza.— Stéger Mantuában közelebb nagy tetszés mellett éneklé a „Zsidónő“ tenorszerepét.. — A budai szüretet alkalmasint okt. elején kezdik meg. — Mozart „Figaro lakodalmát“ e hétről Bognár Vilma B.-né asszony gyöngélkedése miatt kellett elhalasztani. * Budai Színkör. Szombaton, szept. 17-dikén, Aradi Gerő igazgatása alatt, Rappo Ferenc erőművész-társulata által adatik: „Rappo utazása, vagy a rablók általi megtámadtatás a simborski erdőben.“ Nagy pantomia 2 szakaszban 3 képpel, előadva 40 személy által és ehhez dresszírozott kutyákkal. Ezt követi: „Az eleven képek mutatványa.“ Kezdete 6 órakor. Vidék. v:'* Debrecenben mindenki ismeri Szákfi Józsefet, a kedélyes „öcsém uram“-at, ki előrehaladt kora dacára is folyvást friss erőben van, s a fiatalság közt még mindig szeret mulatozni. Ő egyike a legrégibb magyar színészeknek, s ama régi jó gárdából való, mely a színészetnek még jóformán csak töviseit ismerte, folytonosan kezdvén az előítéletekkel és nélkülözésekkel. Kora ifjúságában színpadra lépett, különböző szakmákban működve, bejárta Magyarország nagy részét, sokat átélt, s voltak kalandjai, melyekről mindig örömest szeret beszélni. Később színigazgató lett s társulata arról nevezetes, hogy Petőfi Sándor és később Arany János is tagjai voltak. A szabadságharcot követő időkben, midőn a magyar színészetnek is a paragraphusok gátjaival kelle küzdeni, lemondott az igazgatóságról, s nem éppen fényes körülmények között panorámával járkált szerteszét. Végre Debrecenben telepedett meg, hol számos jó barátja van, s hova a múltakból kedves emlékek kötötték. Ismeri mindenki, s még a legfiatalabb nemzedék is „öcsém uram“-nak nevezi. E hó 25-én lesz félszázada, hogy Szákfi színpadra lépett, s mint halljuk, e napot a debreceni színházban megünneplik. Hiszszük, hogy nagy közönsége lesz és sokan megemlékeznek a veterán színészről, ki akkor küzdött és fáradozott, midőn a színészkedés, úgyszólván, még áldozat volt. ** Nagy-Stanizsa, szept. 12. (r. 1.) Elkésve bár, de nem maradva el, küldünk egy részletes tudósítást amaz ünnepélyről, mely városunkban e napokban ment véghez, t. i. az újonnan alakult torna-egylet zászlószenteléséről. E hó 10-dikén d. u. 2 órakor érkeztek a pesti, budai és debreceni torna- és tűzoltó-egyleti tagok, s a győri tűzoltók, a debrecenieket kivéve, mind egyenruhában, a győri tűzoltók egész fölszerelésben, sisakkal, valóságos márciális alakok voltak. Az indóháznál, roppant néptömeg kíséretében, zászlónként sorakozva álltak a nagykanizsai, sopronyi, zágrábi, pécsi, zalaegerszegi, szombathelyi és varasdi tornászok és tűzoltók, s a megérkezőket hangos éljenrivalgással és üdvözlő beszéddel fogadták. A bevonulás, zászlónként sorakozva, zeneszó mellett történt a városi piactérre. Útközben minden ablakból a legszebb női kezekből hullt a valóságos virágeső, a piactéren pedig tarackok durrogtak. Este aztán fényes bált tartottak, sorsjátékkal egybekötve. Itt a pesti tornászok egyenruhában, vörös ingben ,kék övvel, kék nyakkendővel s mellükön tornajelvénynyel jelentek meg, s ezzel bizony némi kis ellentétet képezett ama nagy fényűzés, melyet a nők egy része az öltözékben elkövetett. A táncmulatság egyébiránt minden resz nélkül folyt le. Másnap délelőtt történt a zászlószentelés, melyet a dalárda kezdett meg a Kölcsey „Himnusz“-ának eléneklésével; ezután a nagykanizsai tornaegylet elnöke hoszszasan tartó szónoklattal üdvözlé az egybegyűlteket, előadva a tornászat fejlődését rövid vázlatban, s a zászlót átnyújtva a polgármesternek, ki ismét rövid beszédet tartott. Délután négy órakor vette kezdetét a versenytornázás, először a magas nyújtón, azután a korláton, végül pedig magas ugrás volt. A nyújtón tizenegy versenyző közt az elsődíjat Pollák Ármin kanizsai, a másodikat Grundman Tivadar pesti tornász nyerték; a korláton 10 versenyző közt az elsőt Grundman Tivadar pesti, a másodikat Hollendorner Adolf sopronyi tornász , a magasugrásban pedig 14 versenyző közt első helyen Bakos János pesti, a második helyen pedig Bettelheim Sigfrid nagykanizsai tornászok lettek nyertesek. A nyereményeket nők osztották ki. A város sokat tett ez ünnepélyre, s ez valóban elismerést érdemel. Talán százra lehetett tenni az összesereglett tornászok és tűzoltók számát, és mi ez ahhoz képest, hogy Lipcsében 1863 ban 22000 tornász jelent meg a tornaünnepélyen ? Mikor leszünk mi azon a ponton, hogy egy ilyen tornász-hadsereget állítsunk ki ? A tornászat előnyeit — úgy hiszszük — szükségtelen .