Fővárosi Lapok 1870. szeptember (191-215. szám)

1870-09-17 / 204. szám

indult kalandra. Egyik polgár házához betérve, azt kérdé: „ki a legszebb asszony a városban ?“ Éppen ünnep volt. A polgár elment vendégével a templom­ba, hogy ott végig nézzék a nőket. Meglátott a lovag egy fiatal asszonyt, kinek rendkívüli bája és áhítata lángra lobbanták szívét. A polgár kérdezi a lovagot: „melyik a legszebb nő ?“ Ez rámutat a fiatal asz­­szonyra. Ekkor látta a polgár, hogy az az ő neje. Többé aztán nem volt nyugalma a lovagnak : éjjel­­nappal szerelme gyötörte. Viszonzást keresett, de hasztalan : a nő hű maradt erényéhez. Lovagunk re­ményt veszt és a halálban keres szivének gyógyír­­tást. Többeket kihí párbajra, s m­íg ellenfelei pán­célban vívnak, ő csak egy szál selyem ingben. Talál­kozott aztán egy dalra, ki a lovag oldalába döfte a lándzsát, úgy hogy a vasa benntörött. Lovagunk azonban nem hal meg, de ereje, ifjúsága oda van. A polgár kérte feleségét, hogy ápolja a beteget. Ez meglátogatja a lovagot, ki elpanaszolja neki, hogy ő miatta kereste a halált. A nő részt vesz szenvedései­ben, de szerelmét nem akarja megérteni. Ekkor a lovag megkérte őt, vonná ki sebéből a lándzsada­rabot, mert így reméli meghalhatni annak keze ál­tal, kit annyira szeretett. A nő szót fogadott, de a seb begyógyult. Végre a „halvány lovag“ bemegy éjjel a nő szobájába. Ez fölébred, kéri a lovagot a távozásra és arany haját tépi szégyenében. A lovag szenvedélyesen szívére szorítja a nőt, sebe fölszakad és meghal. Emberei gyászolják és kiterítik a rava­talra, s a nőt is mélyen meghatja a lovag halála. Háromszor áldozik, még egyszer rátekint a halottra és szintén meghal. Egy sírba teszik mindkettőt. Feltűnő, hogy végül a költő szidja a nőket, kik sok derék férfit halálra kínoznak. Ez rövid kivonata, száraz vázlata egy-két köl­teménynek. De ezekből is tájékozhatja magát az ol­vasó a codex tartalma felől. Lehet, hogy más alka­lommal részletesebben ismertetem. (Igen érdemes volna. Szerk.) Ki írta sajátképen az idézett költeményeket és mily utakon és kezeken keresztül járt a kézirat, míg az a nagyváradi püspök kezébe jutott , erre nehéz adni biztos választ: „Habent sua fata libelli.“ Különös sorsa van némely könyvnek is. Rónai Auburg István: A n­­y­á­r­i t­é­r. (Gastein, szept. 12.) (F. E.) Látott-e már a­z. olvasó — a sarkköri vidékeket kivéve — szeptemberben havat, de nem olyat, mely a magas hegyek tetején észrevétlenül jelenik meg, h­anem mely szemünk láttára hull le s közülünk az egész vidéket hófehér mezbe öltözteti ? Ha még ilyet nem látott, úgy végtelen sokat vesztett, hogy e hó 8-ik napját nem a gasteini fürdőben tölté, mely napon tanúja lehetett volna a természet saját­szerű játékának, mely egyszersmind fényes cáfolata volt ama közmondásnak, miszerint „nincs ugrás a természetben. “ F. hó 6­kán meleg sirocco köszöntött be hoz­zánk, mely két napon át szakadatlanul lengvén, nem csak tikkasztó hatásánál fogva volt kellemetlen, ha­nem káros befolyását is éreztető azokkal, kiknek az egésség istennője adományából kelleténél kevesebb jutott; Így például: tartama alatt föllázadtak az ide­gek, a zsábák megújultak, a melancholia dús aratást tartott, az idegesség a legtarkább chameleonszerű változatokban nyilvánult, s a köszvény új rohamo­kat intézett áldozatai ellen, sőt még az Ache zuha­­tagának habtengere is a jéghegyek takaróinak meg­olvadása folytán chocolád-szint nyert. 7-kén éjjel rendkívül élénk működésben lehettek annak az óri­ásnak tüdői, ki e gonosz szellőt Afrikából fújja hoz­zánk, mert a sirocco orkánná fajait, mely fákat té­pett ki s a felhőket úgy összevissza kavará, hogy azok valóságos élethalál-harcot látszottak egymás­sal vívni. 8-kán reggeli hat órakor a jég 12 foknyi hőmérsékénél meleg esőzés állott be, mely azonban egy óra múlva, miközben­­a levegő hőmérséke a fagypont fölötti 1 fokra hűlt le, délutánig tartó oly nagyszerű havazássá változott át, hogy egy óra alatt az egész völgyet, a hegyek csúcsaitól a legmélyebb völgypontokig, vastag hóréteg bolitá, egy talpalatnyi hómentes tér sem volt az egész látkörben látható, csupán a fenyvesek képeztek e hómezőn sötétebb szigeteket, habár azok galyaira is dúsan rakodott a hó. Felséges téli kép volt ez, melynél szebbet mi ott­hon januárban sem kívánhatna­k. A hó bokáig ért, a hőmérő még délben is csak két fokot mutatott, s a bundák és kályhák nagy becsülésnek örvendtek. Csak másnapra pusztult el a hó a házfedelekről s a völgy mélyebb pontjairól, a midőn oly szelíden mo­solygott le a kék ég, mintha nem is volna tudomása tegnapi rakoncátlankodásáról. Azóta ismét a legszebb nyári napokat élvezzük, s ma már csupán a magasabb pontokra szorítkozik a hólepel, mely már a nap sugarainál is, de még in­kább a hold fényénél varázs szépségű látványt nyújt. A félig vakító fényes fehér lepelbe burkolt, félig pe­­ r83 —­ dig zöldelő rétek által takart hegyek hosszú láncola­ta valóban gyönyörű kép. A vendégek nagy része elhagyá a fecskékkel egyidőben a fürdőt. S habár újak még naponként érkeznek, azért ezek már nem képesek pótolni a támadt hézagokat, s így e fürdőn nagyon meglátszik már az idény hanyatlása. Tár­saséletünk egyhangúságát mi sem zavarja; minden­ki saját bajával bíbelődik, s leginkább a már vett fürdők száma, a fürdővízben való időzés tartama, s annak az egyesekre gyakorolt ilyen vagy amolyan behatása képezik a szócsere tárgyát, miközben csak suttomban kérdezzük egymástól, hogy azon esetben, ha jövőre Gasteinba akarunk jönni , nem leszünk-e kénytelenek magunkat a bajor követség által látta­­mozott útlevéllel ellátni, mely kérdésre nem egy osz­trák-német viszhang mondá már, hogy: „igen.“ No de ez még Bismarck gróf kegyétől s talán azon be­nyomástól is függ, melyet Gastein a kancellár arra gyakorolt, midőn négy év előtt itt időzvén, Vilmos királyt is elhozta ide magával; függni fog továbbá attól,hogy a porosz kancellár mennyire barátja Baust grófnak, kinek — mint tudjuk — Gastein legked­vesebb tanyája, és utójára talán attól is fog függni, hogy mennyire fogja szerencse támogatni a mindha­lálig hű magyaroknak a birodalom épségének meg­őrzésére emelt fegyvereit ? Fővárosi Im­rek. * A jogász­gyűlés redout-báljára nagy előké­születeket tesznek, s ha az időjárás mogorva hideg­sége így halad, mint most, akkor valódi farsangi éj­szakánk lesz, s a táncosnők nem fognak panaszkod­ni a keringők hősége ellen. A bálbizottság mindent elkövet e bál szépítésére, s a pesti hölgyvilág is ké­szül e mulatságra, melynek igen érdekes vonást fog­adni az, hogy a vidékről jövő ügyvédek, jogtanárok stb. egy része ezúttal feleségestül s lányostól jő Pestre, s igy sok szép és kedves vidéki táncosnőre van kilátás. A díszlakomát — mely szintén a redout­­ban lesz — Frohner fogja szolgáltatni. A Szigligeti „Nőuralom“ című vígjátékát — mint a „Reform“ írja — a jövő télen Lipcsében fog­ják előadni „Wenn die Frauen regieren“ címen. Egy fiatal magyar író fordi­á le, s Lindau Pál alkalmazta német színre. * Munkácsy Mihály elutazott Bécsbe s onnan Düsseldorfba. Mint a tegnap óta nagy alakot nyert „Ellenőriben olvassuk: Kiss Károly bécsi bankár családját egy genreképi csoportozatban fogja lefeste­ni, kávé és zongora mellett. Ugyanő bankárnak fes­ti az ittas családfő életképét is, melyről fog ké­szülni alkalmasint a képzőmüv. társulat 1871 diki műlapja is. * Gr. Dessewffy Aurélnek és gr. Károlyi Pál­mának e hó 11-kén leányuk született, ki a kereszt­­ségben Mária Karolina nevet nyert. Keresztszülei: gr. Károlyi Györgyné (a nagyanya) s gr. Dessewffy Marcell. * Pest város főorvosának hivatalos jelentése szerint: augusztus havában a kórodákban és köz­költségen ápolt szegények közt 5835 kóreset fordult elő, 103-mal több, mint júliusban. Ezek közül kór­házakban 2532 feküdt. Meghalt az egész városban — a katonák kivételével — 766 egyén (kettővel kevesebb, mint júliusban), és pedig 440 fő­­s 326 nő­nemű. Egy éves korig 298 halt meg. A 90 évet kettő haladta túl. Született összesen 713, és pedig 395 fiú és 318 leány. E szerint e hóban 53-mal halt meg több, mint a­mennyi született. Házasságra 279 pár lépett. * A szerviták templomában holnap d. e. 10 órakor zenés istentisztelet lesz. A „Tantum ergo“ A-mollban irt ünnepi misét s „Ave verum“-ot adják elő Hamschtól. Pauli Rikh­árd pedig Rossini hires „Stabat matek­jéből fog énekelni­* A tűzoltó testületnek K. Gablenz megengedő, hogy az új épület udvarán gyakorlatokat tarthasson s a készleteket is elhelyezhesse. A közúti vaspálya igazgatósága pedig ezentúl éj­jelenkint kocsit tart ké­szen arra a célra, hogy új­pesti vagy kőbányai tüz­eset alkalmával az szállítsa ki a tűzoltókat és kész­leteiket. * A pestvárosi kapitányság azon hivatalnokai, kik Orleans Klementina hercegnő elveszett drága ékszereit puhatolták Selmec vidékén, már visszatér­tek. Az ékszereket még ugyan nem ker­ték meg, de nyomon vannak. Az üres chatouille­­­s a papírokat és újságlapokat, melyek az ékszerek mellé voltak helyezve, megtalálták Selmec mellett. A gyanúba vett főbűnös két hét óta eltávozott Selmec vidéké­ről, de hiszik, hogy kézre keríthetik. Atalában el­követnek mindent, hogy az ékszereket előteremtsék, s hogy a hercegnőre nézve ne legyen sokáig sajnos emlékű a hazánkban tett utazás. A Fővárosi családhoz gyönge gimnáziális tanu­lók segítésére, illetőleg alapos kiképezésére ajánlja magát egy e tekintetben alkalmas fiatal ember, 29 —­30 éves. Személye, képessége és kívánalmai felől tudakozódó sorok ily cím alatt adandók postára: „A. B. C.“ úrnak Pesten, poste restante. * Rövid hírek. A legfőbb törvényszék elnöke Fábry István, a királyi tábláé pedig Szabó Miklós államtitkár lesznek. — „T­an­n­h­ä­u­s­e­r“-ben a Vénus szerepét Pauline asszony fogja énekelni. — A budai színkörben ma Rappo akrobata stb. társu­lata lép föl. — Medgyaszay Ilka k. a. télen át is a budai színház tagja lesz. — B. Eötvös J. minisz­ter Karlsbadból jó egésséggel tért haza.— Stég­er Mantuában közelebb nagy tetszés mellett éneklé a „Zsidónő“ tenorszerepét.. — A budai szüretet al­kalmasint okt. elején kezdik meg. — Mozart „Fi­garo lakodalmát“ e hétről Bognár Vilma B.-né asszony gyöngélkedése miatt kellett elhalasztani. * Budai Színkör. Szombaton, szept. 17-dikén, Aradi Gerő igazgatása alatt, Rappo Ferenc erőmű­­vész-társulata által adatik: „Rappo utazása, vagy a rablók általi megtámadtatás a simborski erdőben.“ Nagy pantomia 2 szakaszban 3 képpel, előadva 40 személy által és ehhez dresszírozott kutyákkal. Ezt követi: „Az eleven képek mutatványa.“ Kezdete 6 órakor. Vidék. v:'* Debrecenben mindenki ismeri Szákfi Jó­zsefet, a kedélyes „öcsém uram“-at, ki előrehaladt kora dacára is folyvást friss erőben van, s a fiatalság közt még mindig szeret mulatozni. Ő egyike a leg­régibb magyar színészeknek, s ama régi jó gárdából való, mely a színészetnek még jóformán csak tövi­seit ismerte, folytonosan kezdvén az előítéletekkel és nélkülözésekkel. Kora ifjúságában színpadra lé­pett, különböző szakmákban működve, bejárta Ma­gyarország nagy részét, sokat átélt, s voltak kaland­jai, melyekről mindig örömest szeret beszélni. Ké­sőbb színigazgató lett s társulata arról nevezetes, hogy Petőfi Sándor és később Arany János is tagjai voltak. A szabadságharcot követő időkben, midőn a magyar színészetnek is a paragraphusok gátjaival kelle küzdeni, lemondott az igazgatóságról, s nem éppen fényes körülmények között panorámával jár­kált szerteszét. Végre Debrecenben telepedett meg, hol számos jó barátja van, s hova a múltakból ked­ves emlékek kötötték. Ismeri mindenki, s még a leg­fiatalabb nemzedék is „öcsém uram“-nak nevezi. E hó 25-én lesz félszázada, hogy Szákfi színpadra lé­pett, s mint halljuk, e napot a debreceni színházban megünneplik. Hiszszük, hogy nagy közönsége lesz és sokan megemlékeznek a veterán színészről, ki ak­kor küzdött és fáradozott, midőn a színészkedés, úgy­szólván, még áldozat volt. ** Nagy-Stanizsa, szept. 12. (r. 1.) Elkésve bár, de nem maradva el, küldünk egy részletes­ tudósí­tást amaz ünnepélyről, mely városunkban e napok­ban ment véghez, t. i. az újonnan alakult torna-egy­let zászlószenteléséről. E hó 10-dikén d. u. 2 órakor érkeztek a pesti, budai és debreceni torna- és tűz­­oltó-egyleti tagok, s a győri tűzoltók, a debrecenie­ket kivéve, mind egyenruhában, a győri tűzoltók egész fölszerelésben, sisakkal, valóságos márciális alakok voltak. Az indóháznál, roppant néptömeg kí­séretében, zászlónként sorakozva álltak a nagy­kani­zsai, sopronyi, zágrábi, pécsi, zala­egerszegi, szom­bathelyi és varasdi tornászok és tűzoltók, s a megér­­kezőket hangos éljenrivalgással és üdvözlő beszéddel fogadták. A bevonulás, zászlónként sorakozva, zene­szó mellett történt a városi piactérre. Útközben min­den ablakból a legszebb női kezekből hullt a valósá­gos virágeső, a piactéren pedig tarackok durrogtak. Este aztán fényes bált tartottak, sorsjátékkal egybe­kötve. Itt a pesti tornászok egyenruhában, vörös ingben ,kék övvel, kék nyakkendővel s mellükön tornaj­el­vénynyel jelentek meg, s ezzel bizony némi kis ellentétet képezett ama nagy fényűzés, melyet a nők egy része az öltözékben elkövetett. A táncmulat­ság egyébiránt minden resz nélkül folyt le. Másnap délelőtt történt a zászlószentelés, melyet a dalárda kezdett meg a Kölcsey „Himnusz“-ának eléneklésé­­vel; ezután a nagy­kanizsai tornaegylet elnöke hosz­­szasan tartó szónoklattal üdvözlé az egybegyűlteket, előadva a tornászat fejlődését rövid vázlatban, s a zászlót átnyújtva a polgármesternek, ki ismét rövid beszédet tartott. Délután négy órakor vette kezdetét a verseny­tornázás, először a magas nyújtón, az­után a korláton, végül pedig magas ugrás volt. A nyújtón tizenegy versenyző közt az első­­díjat Pollák Ármin kanizsai, a másodikat Grundman Ti­vadar pesti tornász nyerték; a korláton 10 verseny­ző közt az elsőt Grundman Tivadar pesti, a másodi­kat Hollendorner Adolf sopronyi tornász , a magas­ugrásban pedig 14 versenyző közt első helyen Bakos János pesti, a második helyen pedig Bettelheim Sig­frid nagy­kanizsai tornászok lettek nyertesek. A nyereményeket nők osztották ki. A város sokat tett ez ünnepélyre, s ez valóban elismerést érdemel. Ta­lán százra lehetett tenni az összesereglett tornászok és tűzoltók számát, és mi ez ahhoz képest, hogy Lipcsében 1863 ban 22000 tornász jelent meg a tor­naünnepélyen ? Mikor leszünk mi azon a ponton, hogy egy ilyen tornász-hadsereget állítsunk ki ? A tornászat előnyeit —­ úgy hiszszük — szükségtelen .

Next