Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)
1871-02-23 / 44. szám
szájra jut, annyi az utánzója, midőn vidéki városainkban oly tisztet még a száma a semittevő szerzeteknek, melyek száz és száz esztendő óta bizony elunhatták a világ bámulását, csupán a Szabóky érdemeinek nem akad követője és az ő dicsőségének irigye. Ő vezetett bennünket az előadás teremébe. Egy csinos színpad volt itt fölállítva. A függöny felgördültét a telt ház várta. Jól esett végigtekintenünk ez egyszerű, vidám embereken, jókedvű és szerénykedő asszonyokon és leányokon, kik nem maguk hordják, csak részben szolgáltatják a drága ruhákat a színházi előadásokra. Az arcokon egész ünnepélyességgel jelentkezett az alkalom ritkasága: színi előadást láthatni. Még meg sem csendült a harang, a nők máris egész figyelemmel utasították csöndre udvarlóikat, kik minden vasárnap produkálhatják előttük magukat, de „több vasárnap, mint előadás.“ Végre az egylet dalárdája, mely a zenekart helyettesítette, egy-két magyar dalt énekelt. Ezután szavalat következett, még pedig sikerült, Szepesi Gyulától, és egy magándal harmónium-kisérettel egy széphangú asztalosmestertől.": Csák Gyulától. Nunc venio ad fortissimam comoedieu. Az egylet egy derék tagja, szintén egy asztalosmester, mutatta be magát, mint szinműköltő. Csepreghy Ferenc ez, kinek „Vízözön“-e az akadémia dicséretében nem részesült, és a Kisfaludy-Társaságban a tetszés legkisebb jelét sem nyerhette. Akik ott pálcát törtek fölötte és a kik itt hallgatták, azok dicséreteiket elsősorban a színi hatással szokták indokolni. A „Vízözön“ alig számíthatott erre, és ha szerzőjét a véletlen össze nem hozza az irodalom egy pár ifjabb munkásával, kik „Loyons ami“-t kiáltottak a költő felé, ő valószínűleg meg fog nyugodni a hallgatás bölcs ítéletében és átlátva, hogy jól és helyesen vezette sorsa az asztalos műhelybe , nem tesz többé kísérletet a tollal, melyet a legmagasabb bírák ítélete szerint nem adatott jól forgatnia. Pedig minő cáfolat mostani darabja is azok ellen, kik nem látták benne a hivatott költőt. A „Magyar fiúk Bécsben“ egy adoma ügyes földolgozása. Egy nyugati nureddin lant helyett gyaluval közeledik márkájához, kinek szerelmét ismeretlenül óhajtja megnyerni. Két magyar iparos fölmegy Bécsbe, az egyik munkát keresni, a másik házasodni. Sándor atyja réges régen eljegyezte fiát egy ifjúkori barátja leányával. A vándorévekben kötött barátságot nem szakította meg az idő és távolság. Bárdosi Pesten, Steinmiller Bécsben gazdagodott meg, és gyermekeik jövendő egybekelését bizonyosnak tartották. Megemberedvén Sándor, leánynézőbe küldte föl az apja, és a fiatal asztalos fölhozta magával Károly barátját. Egy betérőben állapodtak meg, és itt főztek ki egy tervet: a darab meséjét. Sándor mint báró állított be Steinmillerékhez, és Károly a komornyikot adta mellette. A leendő ipa házában lakást bérelt, gyárában fényes bútorzatot rendelt, de azonnal útra kelt, hogy mint szegény vándorló legény, nemsokára visszatérjen és fölajánlja ügyességét az általa megrendelt bútorzat elkészítésére. Károly ezalatt a szomszéd korcsmáros eleven leányának szivét nyerte meg és Sándor is, ki barátjával vándorkönyvet cserélt, hozzálátott az udvarláshoz Netti kisasszonynál. A vándorkönyvek elcserélése féltékenységi jelenetekre szolgáltat alkalmat a két leány között , kik Sándorban közös és egyetlen udvarlójukat keresik. A csalódás kiderül új bonyodalom küszöbén, melyet az öreg Bárdosi megérkezése vezet be. Háger korcsmáros azt hiszi, hogy a gazdag pesti mészáros az ő leánya szeretőjének az apja, és nem csak nem vonogatózik többé beleegyezését adni, hanem számadásra akarja vonni Károlyt, mikor megtudja, hogy Bárdosi a szomszédban keres atyafiságot. Sándor ezalatt— még mindig inkognitóban — megkéri Netti kezét. Steinmiller vonogatózik, de leányán utójára is megesik a szíve. Ekkor jelenik meg Bárdosi, és utóbb Háger. A zavar a tetőponton van, és a bonyodalom megoldva. Távol van tőlünk e vígjátéknak, mely közelebb önálló kötetben is megjelent, föltétlen magasztalása. Hiányai szembeötlőbbek, hogysem takargatni lehessen őket. Látjuk, hogy a természetesen közeledő megoldást miképp odázza el magától a szerző, hogy távolabbit keressen. Várunk egy, a mesét vége felé vivő jelenetet, mikor az ajtón belépni látjuk az egyik barátot, de ugyanakkor a másiknak kilincsen van már a keze, hogy távozzék. Elszalaszt egy csattanó jelenetet, és a féltékenységi félreértést a felvonások közt oldja meg. A szerelmi viszonyok bámulatos gyorsasággal születnek olyanok között, kikről ezt alig tehetjük föl. A báró jelenete is gyönge arra, hogy nélkülözhetlenségét kivigye Sándor. Ezenkívül egyes jelenetek hangján bizonyos naivság vonul át, mely simítottabb színpadi termékeink között visszatetsző. Elősoroltuk, amik hibábul tűntek föl szemünkben. De ezek ellensúlyozására vajmi sokat találunk e vígjátékban, amit a színpadi hatást bálványozó elméletek hívei talán nem sokra fognak becsülni, de gyönyörködhetik bennük mindenki, akinek van érzéke a mesterkéletlen szép iránt. A jellemek festésében oly biztosságot, oly minden ingadozást kizáró szabatosságot találunk, mint kevés színműírónknál. A két leány rajza oly tökéletes és önálló, a lélekfestéshez szükséges színek oly ismeretéről és biztos kezeléséről tanúskodó, hogy gyakorlott színésznőktől ábrázolva nagy hatást tenne. Rajtuk kívül különösen egy jelenet ragadja meg figyelmünket : az, melyben a munkát kereső legény szerelmet vall a tűzről pattant korcsmárosleánynak. Ritka élénkséggel, humorral és drámai erővel írt jelenet ez, mely a lelkületek alapján természetesen magyaráz meg egy, az első pillanatban természetlenül gyorsnak tetsző érzelmi fejlődést. Ezeken kívül az egész annyi ügyességet, elevenséget és leleményt mutat, hogy őszintén tapsoltunk a közönséggel a szerzőnek, ki darabjában egy kis komikus szerepet játszott. Az előadás is becsületükre válik a szereplőknek. Különösen Péterfy Frigyes, ki Károly szerepét játszotta, és a szerző igen jó hangulatban tartották a közönséget. A két nőszereplő is megérdemlett tapsokban részesült. Bár nem akarjuk hivatott birákul tolni föl magunkat, vegye a szerző a mi tapsunkat elismerésnek a közönség egy tagja részéről, ki darabján jobban mulatott, mint sok pályanyertes vígjátékon. Beöthy Zsolt: 205 Oroszországi didergések. VI. Szent-Pétervártt mindazon cári épületek közt, melyek több-kevesebb műtárgyat foglalnak magukban, a „remeteség“ nevű a legkiválóbb. Idik Katalin cárnő még 1768-ban építtetett a téli palota szomszédságába egy épületet, hová az udvari zaj elöl menekülve, idejét néhány bizalmasabb egyén, nemkülönben tudósok , költők és művészek közt tölthette, és ezt elnevezte „remeteséginek. E helyiség volt egyúttal hivatva magába fogadni sok ideig Oroszország műkincseit; miután azonban ezek idővel jól megszaporodtak, a helyiség mindinkább szűk lett, minélfogva Miklós cár 1839-ben elkészítteté a jelenlegi pompás és tágas épület tervét, s ma ez épület méltó keretét képezi ama soknemű értéknek és műkincsnek, melyek itt fölhalmozvák. Az előcsarnokban mindjárt meglepi a belépőt két obeliszk és két nagy kargyertyatartó. Vadrózsaszín kő ez, erős fekete erekkel, de oly vegyületben, hogy valamennyi drágakövet fölülmúl szépségben, s az orosz árványtudósok rhodomit-nak hívják. Különösen gazdag még ez előcsarnok jáspis, porphir,lazulkő,különböző gránit- és malachit-ból készült vázák és asztalokban. Ne kívánja az olvasó, hogy csak nagyjából is részletezzem az ittlevő műtárgyakat, mert az lehetetlen, hanem csak úgy csoportszámra említem meg, hogy az épület földszintjén görög és római szobrokkal, egyiptomi babyloni műemlékekkel hat nagy téren van elfoglalva, a hetedik pedig tele festett vázákkal. Továbbá van itt egy nagy könyvtár, melynek kiegészítő része a 200,000-et haladó réz- és acélmetszetgyűjtemény. Az első emeleten kitűnő képtár ékeskedik 1635 képpel, melyeket több, mint 4000 darab közül választottak ki (a többieket egyéb császári palotákba osztván szét), s melyekért — oda nem értve az ajándékban kapottakat, — egyszer máskor öszszesen kétmillió hétszázezer frankot adtak ki. Több, mint harminc szobában vannak ezek elhelyezve, s köztük az olasz iskolát 331, a spanyolt 115, a flamandot, hollandot és németet 944, az angol 18, a franciát 172 képviseli, a többi orosz iskolabeli. Közöttük az olaszok a legdrágábbak. Ezek közt „a keresztről levétel“-t (Sebastiane del Piombo művét) II. Vilmos hollandi király gyűjteményéből 60,000 artért vették meg. ReynoldJózsue pedig ittlevő „Herkulesedért 37,500 frankot és egy burnótszelencét kapott, melyen Katalin arcképe gyémántokkal volt kirakva. Három teremben gazdag pénzgyűjteményt látunk. Különböző pénznemekből 160,600 darab van, s ezek közt egyedül az orosz 7000-nél több példánynyal van képviselve. Érdekesbek a szent Vladimir aranypénzei a tizedik századból, a szibérai négyszögletes rubelek, nemkülönben az oroszok által meghódolt keleti tartományok és kalifák háromszögletű arany-,ezüst- és elefántcsont-pénzei. Teljes gyűjteményét láttam még itt az 1848- és 49-diki magyar pénzeknek is. A 16 dik számú szoba a drágaköveké. Vékaszámra lehetne mérni az itt fölhalmozott köveket, gyöngyöket, melyek legnagyobb része különféle tárgyak ékítésére vannak fölhasználva. Hát a gyűrűk, burnótszelencék egész gyűjteménye, köztük történeti becsüek, mint a II. Mahmud szultáné, Mária Antóniáé, nagy Frigyesé, stb. Egyéb tárgyak közt igen érdekesek: a Zsigmond király ezüst sisakja, Potemkin híres forgója, Bonaparte Jeromos tintatartója,arischkin nak, Katalin főudvarmesterének ezüst parókája, egy nőstény papagály egyetlen darab smaragdból kifaragva, Souvaroff forgótolla, melyet a perzsa shaktól kapott, Ágoston lengyel király theakészüléke, stb. Legjelesebb azonban mindezek közt ama csodálatos mivezetű chronométre óra, mely a terem egyik szögletében áll. Ez egy régi vártornyot képez, mely körül az udvarban kakas,páva, a fán egy mókus és bagoly vannak. Pár perccel az óra ütése előtt a kakas elkezd kukorikálni, mire a bagoly szemeit forgatja, szárnyaikat csattogatják, a mókus nagy mohósággal eszik, a páva kiterjeszti drágakövekből természetisen utánzott gyönyörű farkát, és aztán elkezd az óra ütni. Van itt még egy udvari színház is, hol azonban egy-egy télen csak három-négyszben szoktak játszani. De hagyjuk el most a fővárost, hagyjuk el Mária nagyhercegnő, Miklós és Mihály nagyhercegek stb. palotáit, melyek szintén tömvék érdekes látnivalókkal , sőt mellőzzük a város hét színházát, köztereit emlékszobraival, melyek közül pedig a nagy Péteré hatszázezer, Sándoré nyolcszázezer frankba került; a sok magánképtárat (Smirnoff, Bibikoff, Prianischnikoff, Gortschakoff, Konscheloff, Schuvaloff, Narischkin,Osloff, Davidoff, Nesselrode, Tsehelircheff, Babatinszky, stb. tulajdonait) , siessünk egy érdekes ponthoz, melyről — habár röviden — meg kell még emlékeznem. És ez az oroszok Schönbrunnja, Potsdamja és Versailles-ja: Csarskoé-Selo. Annyit hallottam az orosz cárok nyári mulatóhelyéről, hogy nem állhattam ellent a vágynak, azt közelről is megtekinteni. Reggeli hét órakor tehát fölültem a vonatra, s ötven perc múlva már Oroszország egyik legérdekesb történeti pontján valók. Hogyan jutottam én itt a kiváló szerencséhez, melynélfogva a minden oroszok cárjával szemtől-szemben állhattam, vele beszélhettem, s mik voltak annak következései, a szerkesztő engedelmével egy más alkalommal mondom elt"); jelenleg nem szorítkozom egyébre a száraz leírásnál. Noha jó távol van az indóház a cári palotától és parktól, szívesen tettem meg gyalog ez utat, mert az orosz főurak nyári palotái és kertjei kedves szórakozást nyújtottak odáig. A park elején, mindjárt a bemenetnél jobbra, emelkedik a nagyszerű palota, mely ugyan még 1744-ben épült,de csak Katalin cárné alatt lett a világ egyik legszebb épületévé. A hétszáz lábnyi hosszú homlokzatnak minden állványa, oszloptalapzata és feje, vázai és egyéb díszítményei eredetileg gazdag aranyozással voltak ékítve, úgy, hogy csupán ez is egy millió ezüst rubelnél többe került. Néhány év múlva azonban az aranyozás elkezdvén kopni: a fölszólított vállalkozók ez arany foszlányokért ötszázezer rubelt ígértek, de melyet a cárné visszautasított, mondván: „Nincs szokásomban ócska holmimat eladogatni!“ Jelenleg egyedül az épületből kiemelkedő udvari kápolna teteje aranyozott, melynek belülről aranynyal gazdagon áttört fekete falazata és telepe sajátságos komoly hangulatba ejti a belépőt. Különben a palota falai és pallózata mindenütt pazar fénynyel diszitvék. Hol fehérek a falak, aranynyal, hol pedig selyem hímzésekkel boritvák, a parquette pedig mindenütt különböző szinű s ritka mivezetű. A legdíszesebbek egyike az úgynevezett lazulkő-terem, melynek falai drágakövekkel sajátságos módon ékesítvék, amíg pallóban elefánt-agyarak vannak fényes gyöngyházból, mi a különben nem nagy szobának valami meglepő hatást kölcsönöz. A palota csodáját azonban mégis a borostyánkő-terem képezi. Szokva lévén eddig csibukok és ékszerek alakjában csak kisebb darab borostyánokat látni, alig hittem, hogy azok a nagy tömegek, melyek itt a falból kilógnak, szintén borostyánkövek. Több helyen egész rámás képek vannak belőle kifaragva, alakcsoportokkal. Sajátságos a nagy Katalin hálóterme is porcellán-falaival és piros üvegoszlopaival. Az elfogadóterem egész teteje és a falak köröskörűi kilenc lábnyi magasságban színaranynyal fedvék. De ki győzné itt egyenként elszámlálni azt a mindenütt elömlő pazar fényt, mely minden egyes szobát jellmez és saját színben ragyogtat-, elkezdve a francia ízlésen és végezve a khinai termen, hol minden a mennyei birodalom szokása szerint ékeskedik ! Van itt még egy nagyszerű fegyvertár is, valamint remek képek, stb. gyűjteménye. Az egészet pedig körülveszi egy 63 4 német mértföldnyi kerületű park, melyben az olvasó képzeletét túlhaladó szórakozási tárgyak vannak. Valóságos élvezet labyrinthez, minden kigondolható szépséggel. Itt apró csermelyek, amott pompás vízesés; itt szép emlékszobrok, amott színház; itt egész khinai falu, amott svájci tehenészet; itt török kioszk, amott keleti fürdők; itt jóni pavilion, amott függő kertek, római sírok, mesterséges romok és barlangok, szóval ezer meg ezer látnivaló. Közepe táján van egy nagy tó, melyen minden létező vízi jármű, az egyszerű csónaktól az admirálhajóigen miniature látható. Itt szokták az orosz főhercegek a tengerészetet tanulmányozni, s olykor , mint ne * * *) Nagyon örvendünk, ha ez érdekes utazás egyes élményeiről jövőre is kapunk egy-egy részletes rajzot, anynyival inkább, mert irodalmunkban Oroszországról eredeti leírásokat nagy idő óta nem lehetett olvasni. Szerk. *