Fővárosi Lapok 1871. április (75-99. szám)
1871-04-08 / 81. szám
Tudjuk, hogy a növények egyik legéltetőbb eleme a világosság. A tapasztalt növényismerő már a levelek és virágok állásából is azonnal fölismeri, hogy a növény honnan veszi az életet osztogató fénysugarakat. Biztosan meg tudja határozni a világosság fokát, a nap állását, a napnak időszakát óráról-órára, sőt még a légköri változásokat és az időjárást is, és mindezt csakis a virágok finom, gyöngéd alakjainak figyelmes vizsgálata és a rajtuk észlelhető tünemények összehasonlítása folytán. Hallották-e hítét olvasónőink a virágórának ? E szép, szellemdús és illatos találmány, mely valószínűleg egy csinos kis női fejecskében született meg, éppen azon a gyöngéd, finom érzékenységen alapul, melyet a növények a nap világa iránt tanúsítanak. Az e célra legalkalmasabb növényeket köralakú virágágyba ültetik, és virágkelyheiknek kinyílása és bezárulása szerint rendezik el. A nagyvirágú nyugat-indiai bogáncs (cereus grandiflorus) az ejteli órákban tárja szét virágkoronáját, 8 éjfél körül vonja ismét össze. A havasi csorbóka (sonchus alpinus) nem képes tűrni a déli nap hevét, s olyankor bezárja kelyhét. A csodavirág (salappa mirabilis), mely Dél-Amerikából származik, pontosan megvárja, mig a nap lemegy és akkor nyitja szét illatos kelyhét, mig a bojtvirág (mesembryanthemum noctiflorum) éppen éjfélkor szokott kinyílni rendesen. Sok virág azonnal bezárja kelyhét, mihelyt időváltozást v érez. A legtöbb sóskafaj (oxalidák) öszszevonja, és a daravirág (darba nerva) lehajtja leveleit, mihelyt zivatar készül az égen. Az esőtől irtózó gyűrűvirág (calendula pluvialis) kinyitja kelyhét, ha állandó derült napot várhatunk, s bezárja, ha eső kezéig. Némely bogáncsfajok előre megjósolják virágkelyheiknek nyílva maradása vagy bezáródása által a következő nap időjárását. Az érzőké (mimosa sensitiva) minden érintésre összehúzódik, mikéntha szégyen vagy fájdalom érte volna, s mihelyt a veszély elmúlt, ismét vidáman terjeszti szét pelyhes leveleit. A virágkorona levelei gyöngéd, festői szépségük s színeik és alakjaik pompája által a növénynek leggyönyörűbb díszét s legelragadóbb báját képezik. A természet mindent átölelő szeretetének és jóságának jelképei ők, melyek minden szelidebb, nemesebb kedélyt önkénytelenül fölüditnek és leláncolnak. Éppen ezért a virágok minden korban és időben kedvencei voltak a gyöngédebben érezni tudó lelkeknek és nem ok nélkül mondják, „ahogy ki a virágokat szereti, rosz ember nem lehet.“ Sámi Lajos: Fővárosi hírek. * A nagypénteki ájtatosságokra az időjárás kedvezett. Egész nap enyhe levegő volt, könnyű felhők által mérsékelt napfénynyel. A kath. templomok szent koporsóit egész délután nagy tömegekben látogatta a nép. * A „Stabat mater“ előadása alatt több, mint 930 frt gyűlt össze a vizkárosultak (s negyedrészben a franciák) javára. Ugyanis a négy piros bársony perselyben, melylyel a nők gyűjtöttek, 810 frt bankjegyben, 10 és fél krajcár, 13 arany (ezek közül kettőt Liszt ejtett két nő perselyébe), 26 db ezüstforintos s 6 db régi huszas gyűlt össze. Különben ez összeg tegnap még utólagos küldésekkel is gyarapodhatott. Mihelyt a Pergolese gyönyörű művét elkezdők , a nők azonnal megindultak adományokat kérni. Gr. Andrássy Aladárné és gr. Zichy Ferdinándné akadályozva lévén a megjelenésben, őket b. Vay Béláné szül. Teleki Zsófia grófnő pótolta. A b. Orczy Bódogné szül. Wass grófné perselyében legkülönfélébb pénznemek gyűltek össze, például egy százforintos, melyet a miniszterelnök küldött, s egy réz, félkrajcár is, mely egy szegény embertől került bele. Szitányi Vilmosné s Vadnai Károlyné szintén sokat gyűjtöttek. Megjegyzendő, hogy a jótékonyság e gyakorlatában nem tekintettek felekezetiségre, miután a gyűjtő hölgyek ketteje a reformált egyházhoz tartozik. A Pergolese egyházi művét — mint egy zenész értesít bennünket — mind a zenekar, mind a műkedvelő hölgyek teljes összhangzattal és kifejezéssel adták elő. Wenckheim Krisztina grófkisasszony üde, erőteljes hangja gyönyörűn csengett a boltívek alatt, nemkülönben a Balázsné és Kvassayné asszonyoké is. Pauliné asszony gátolva volt az énekben, s az ő magánrészét Balázsné aszszony az előadás előtt csak egy nappal vette át. A zenekarból egyes hangszerek (a Reményi hegedűje, Dubez hárfája stb.), midőn a zeneköltemény szerkezete úgy kívánta, igen szépen váltak ki. Átalában az egész oly jól sikerült, hogy alkalmat és helyet kellene keresni e kitűnő egyházi mű ismétlésére. * A bazár páholyhölgyei máris serényen foglalkoznak árucikkeik beszerzésével. Mint tudjuk, nem lesznek ez árucikkek oly méregdrágák, mint egy német író tréfásan írja, ki többi közt kilátásba helyezi, hogy a gróf Eszterházyné látogatójegyeinek darabját száz forinttal kell majd fizetni, a gróf Andrássy Aladárné lendres szivarjait pedig 12 írtjával. Ez csak tréfa ugyan, de egyszersmind elég alkalmas hang arra, hogy a közönség félősebb részét már jó előre elriaszsza. Pedig mi úgy tudjuk, hogy a bazárhölgyek éppen nem fognak méregdrága árakat szabni, miután az összes közönség részvéte, nem pedig egyesek megsarcolása által kívánnak nagy jövedelemhez jutni. Egy-egy gazdag és bőkezű ismerősüket kétségkívül jól meg fogják adóztatni, de átalánvéve tekintettel lesznek arra, hogy a szerényebb tárcák tulajdonosai is minden félelem nélkül látogathassák árupáholyaikat. Az akadémia Eötvös-ünnepe május 21-dikén lesz. Az emlékbeszédet Lónyay Menyhért tartja. Lesz egy emlékköltemény is Arany Jánostól vagy Szász Károlytól. * A régi Pest bástyafalaiból most építik be az utósó darabot a zöldfa- és mészáros-utcák saroktelkén. Ez azonban nemolyan, melynek megőrzését kívánatosnak tarthatnék. Sem formája,sem tömörsége nem olyan, mint a só-utcai bástyafal volt, melynek helyén egy év óta a Kovács József egyetemi tanár új háza áll. * Tanácskozás volt nemrég a „pesti népszínház“ ügyében Milassin V. ügyvédnél. Azt határozták el, hogy tizenkét tekintélyes férfit (pesti orsz. képviselőket, Gamperl főpolgármestert, Tisza Lajost, mint a közmunkatanács elnökét) fölkérik oly értekezlet összehívására, mely a pesti népszínház létesítését kezdeményezné. Egy kis buzgalommal létre is hozhatnák e népszínházat, kivált ha tekintélyes emberek állanak az ügy élére. * A történelmi társulat május 4-dikén fogja tartani idei közgyűlését. Ez csupán választó lesz, értekezések nélkül. Ugyanis elhatárzák, hogy ezentúl csupán a vidéki közgyűléseken olvasnak föl dolgozatokat, a pestieken pedig nem, miután a folytonos ülések úgyis mindig itt tartatnak. A közelebbi ülés tárgyai közt igen figyelemreméltó Gyöngyösi Istvánnak, „A murányi Vénus“ költőjének egy eredeti levele, melyet Thaly Kálmán a budai kir. kamrai levéltárban talált. E levél igen érdekes, szép prózai irálylyal van írva, s úrnőjéhez, a „Murányi Vénus“hoz van intézve. 1669-ben Balogh várából irta, s előadja benne úrnőjének, mennyire fáj neki, hogy nélkülöznie kell a kedves udvart és úrnőjének kegyét, ki — hallgatva a gonosz nyelvek rágalmára — eltávolította őt udvarából és Balogh várába száműzte. „A limbusbeli lelkek, mondja, nem kívánják annyira a szabadulást, mint ő e száműzetési helyről.“.A vidor költői hangulatban írott levél rendkívül humorgazdag, s oly szellemdús ötletekkel van fűszerezve, hogy a komoly társulati tagokat is jóízűen megnevetteté. Nyelve oly tiszta magyaros, hogy mai nap is irálypéldául szolgálhatna. * Dr. Hasenfeld egyetemi magántanárról említettük, hogy megszűnik Szliács orvosa lenni, miután a részvénytársulat nem egyezett az általa ajánlott újítások kivitelébe. E kitűnő gyógyfürdő rendes látogatói azonban sokfelől kérték dr. Hasenfeldet, hogy ne hagyja el e fürdőt, melynek 12 év óta folyvást igen kedvelt orvosa. Ennélfogva, ha nem is lesz hivatalos orvos, de nyáron át ismét e helyen fogja űzni fürdőorvosi gyakorlatát. * A vajdahunyadi vár újítási munkálatait Steindl Imre pesti építész és műegyetemi tanár vévén át, ő tegnap utazott el oda, hogy a munkálatok haladék nélkül tovább folyjanak. Terveit s költségvetését elfogadá a pénzügyét. Mint halljuk, e vár berendezését úgy eszközük, hogy az egyszersmind a király vadászkastélya lehessen. Reméli ugyanis, hogy Ő Felsége több ízben le fog oda menni zergevadászatra. * Hajnalka költeményei megjelentek egy csinosan kiállított füzetben, Hollán Ernőné úrhölgynek ajánlva. Mindössze 48 költemény van benne, köztük több dal, melyekben a családi érzelmek közvetlen hangjait halljuk. Fogunk róla bővebben is írni, most csak megjelenését kívántuk röviden megemlíteni. * A nagy gőzhajózási társaság a Margit szigettel való közlekedést is átveszi. E szerint valószínűleg több gőzöst fordít a helyi járatokra, s talán teljesítni fogja a budaiak ama régi óhajtását, hogy a lánchíd mellett kikötő helyet csináljon. Az ottani forgalmi csomózat, a lánchíd, alagút, gőzsikló és Albrecht-út együvé jövetele nagyon kívánatossá tenné ezt. * Rövid hírek. Lukács Béla ezer forinttal lépett az írói segélyegylet alapítói közé. — Az írói segélyegylet második hangversenye 815 frtot jövedelmezett, a 97 frtnyi fölülfizetésen kívül. — Gróf Andrássy Gyula Zemplénben tölti az ünnepnapokat. — A városligeti gyermekszinházat Kratochwill igazgató keddre ingyen engedé át azon tanulóknak, kik aznap ott előadást tartanak az evang.iskolai segélyegylet javára. — Széles Dénes nagy-ági bányafőnök s Ferschvilmreselmeci számtanácsos kineveztettek titkároknak a pénzügyminisztériumhoz. — A boulevard-vonal rombolási munkáira igen sok kézerő lévén szükséges: valaki azt indítványozza, hogy e célra magyar vidékekről tömegesen hozzanak munkásokat; legalább ezzel a pesti napszámos-osztály is magyarosodni fog. — Silberstein Zsigmond nagykereskedőt s a „Zion“ egylet elnökét, ki 45 éves korában húnyt el, e derék embert megillető részvéttel temették el. — A „Haza” cimü életbiztositó bankban márciusban 624 új életbiztosítási bevallást állítottak ki 552,992 frt 22 kr. erejéig. — Kerkápoly pénzügyére hó 15-dikén Aradra megy, a Maroson épitendő vasúti híd s más fontos kérdések elintézése végett. — A budai iparbank Áldássy főbírót választá elnökévé. — A budai tanácstól Szalay István engedélyt kért arra, hogy az alagúttól a városmajor utcáig két társaskocsival rendszeresen közlekedtessék. — A Rókus-kórházban ideiglenesen hasonszenvi kórtermeket rendeztek be három orvossal. — A budai indóházban Hrabanek vasúti munkás fejét úgy megsérte egy mozdony, hogy kórházba kellett vinni, s kevés remény van életéhez. — Az „Új világ“ tulajdonosa, Schlechta, engedélyt kért, hogy kertjében cirkusz emelhessen.— Tervben van, hogy az Orczy-kert mellé tervezett Petz-féle népkert helyén nagy faiskolát állítanak. —A budai fiatalság társasköre Szaiff urat választá elnökévé. — Az Erzsébet tér puszta közepét pázsittal és virágágyakkal díszítik, ami ötszáz forintba fog kerülni. — Az Eszterházy-féle képtár megvételéről szóló törvényjavaslat e hó 5-dikén terjesztetett föl szentesítés alá. — A nemzeti kaszinó e hó 16-dikán d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart. — Budán nagy buzgalommal működnek a tűzoltó testület létesítésén, s a kormány is hozzájárul a költségek födözéséhez. — Pest legidősebb építőmester: Senger András, 86 éves korában meghalt. 367 — Vidék. ** Erdélyből ismét kaptunk több értesitést a jubilaeumról s a Jókai-pár fogadtatásáról. Az örömnek természetében áll, hogy szívesen ismétli azt, mi elfoglalja. E tudósítások is majd mind oly ismétlésekből állnak, melyeket olvasóink már ismernek tárcaközlemények és „vidék“ rovatunk leírásai után. Egyet minden tudósítónk kiemel, azt t. i., hogy valamint a jubilaeum pártkülönbség nélküli művészeti ünnepély volt, úgy most Jókaiban is a kö 11őt, az írót, a művészt tüntette ki Erdély értelmisége. Fogadtatásának semmi politikai jellege nem volt. A legtöbb helyen jobboldaliak üdvözlök, s ő maga is — az ünnepély szelleméhez képest — mellőzött minden politikát, miután nem egy párt, hanem az irodalmat pártkülönbség nélkül szerető összes értelmiség fogadta. E hó 5-dikén a Jókai-pár következő sorokat ad ki a kolozsvári lapokban : „Búcsú- és hálaszózat Kolozsvár mélyen tisztelt közönségéhez! Nem válhatunk el Kolozsvártól a nélkül, hogy azon baráti és honfiúi szívességért, melylyel minket Erdély fővárosa lelkes hölgyei és férfiai elhalmoztak, forró hálánkat ki ne fejezzük. A hazai irodalom és művészet megbecsültetéseként fogadtuk mindazt, és pályánk legmagasb jutalmát találjuk benne. Holtig megőrizzük ez örömnapok emlékeit s holtig viszonozzuk azt, a lelkes Erdély közönsége iránt táplált szeretetünkkel. Kolozsvár, 1871 ápril 5 kén. Igaz tisztelőik: Jókai Mór és Jókainé Laborfalvy Róza.“ ** A hevesmegyei jótékony nőegylet árvaházáról kimutatást kaptunk. E szerint ez árvaház, mely 1868 március 15 kén nyilt meg s azonnal nyolc árvát vett gondozása alá, a múlt évben 14 árva leánykát részesite nevelésben, stb. Tavaly a bevétel 3603 frt 92 kr., a kiadás pedig 3594 frt 93 kr. volt. A maradvány tehát 8 frt 99 kr. Az árvaház egész alapja 15,025 frt 9 krt tesz. Megjegyzendő, hogy ez árvaház az egyletnek saját helyiségében van, melyet pár év előtt háromezer frtért vett. ** Follinus aradi színigazgató nyáron át két részre osztja társulatát. Egyikkel maga fog utazni s ez csak két személyből álland: Foltinuszt Hermin k. a. és Körösmezey Gusztávból. Csupa egyfelvonásos vígjátékokat adnak elő, melyekben csupán két személy van. Két korcsolyavirtuóz is lesz velük, hogy a kis darabok közeit kitöltsék ügyes mutatványaikkal. ** Bölcskén (Tolna megyében) s vidékén nagy feltűnést okozott egy öngyilkolási vagy inkább testvérgyilkolási eset. Egy öreg gazdaembernek volt két fiától származott két fiunokája, egyik húsz, másik 16 éves. Ezeknek az öreg féltelki állományát egyenlő részben szándékozott hagyományozni. A húsz éves fiút katonának sorozták be a napokban, és aztán szabadsággal hazaeresztették. Ez — valószínűleg abban a hitben, hogy ha unokaöcscsét eltávolítja az útból, mint családfentartó (holott még az apja munkabíró ember) s egyedüli örökös, kiszabadul a katonaságból — öcscsét, akivel együtt több nap óta célbalövést próbálgatott pisztolylyal, kihívta a szérüs kertbe, s ott a boglyák közt szívén lőtte fojtással és vizzel. Golyót nem találtak a hullában. A lövésre összefutó szomszédoknak azt mondta, hogy a fiú maga lőtte volna meg magát. Azonban a tanúk vallomásából az tűnvén ki, hogy a fiú víg kedélyállapotából, mely nála még a gyilkolás napján is mutatkozott. *