Fővárosi Lapok 1871. augusztus (174-199. szám)
1871-08-02 / 175. szám
176-dik sz. Szerda, augusztus 2. Kiadó-hivatal: Pest,barátok tere 7. szám. Nyolcadik évfolyam 1871. Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ft — kr. •• Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindennap . FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 1. em. Hirdetési díj: Hatodhasábos petitsor ....................9 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk az olvasók figyelmébe. Napilapunk ára félévenként csak egy forinttal több, mint a heti divatlapoké. Évnegyedre 3 frt 50 kr., félévre 7 frt. A győztes. Hogy küzd, hogy fárad s hogy dacol Az óriás végzettel! S hiába küzd, fárad s dacol: Az ember, oh! csak — ember. Forr lelke, hogy majd fölfedi Titkát a teremtésnek . És mélységes titok marad Oh !, maga is a — lélek. S e küzdelem közt mint hiszi, Hogy majd a győztes ő lesz. És ... és e küzdelem után A sír mindig a győztes. Dömötör Pál: A nők a magyar jogban. (Novella helyett egy kis szükséges tudnivaló). Dr. Báttaszéki Lajostól. (Folytatás). Ezek volnának röviden, mintegy dióhéjba szorítva, mindazok a jogok, melyeknek a magyar nő törvényeink szerint örvend. Mielőtt azonban e fejezetet berekeszteném, hogy a harmadikban arról szóljak valamit, mi a nőre, mint ilyenre, a magyar büntetőjogban vonatkozik , egy gyakorlati példában előtüntetem a második fejezetben mondottakat. Tegyük föl, hogy egy nő férjhez menvén választottjához , egy szerelemben lángoló szívén és néhány ömlengő szerelmes levelen kívül hozományképp még vagy szintén meg nem vetendő húszezer forintocskát is vitt neki, s hogy férjének is volt már akkor tizenötezer forintnyi vagyona. Huszonöt évi boldog és két kis gyermekkel megáldott házasság után, a könyörtelen halál elragadja oldala mellől férjét, ki a míg neje otthon zongorázott, stb. részben ennek pénzével is derekasan gazdálkodván, hatvanezer forintot és egy házat hagyott maga után. A nő, bár szive mélyéből gyászolja férjét, de azért a vagyonról sem feledkezhetik meg. A házastársak összes vagyona a nő hozományával együtt, nyolcvanezer forint és egy ház. Ebből a nő mindenekelőtt hozományát fogja levonni, tehát húszezer forintot; marad még hatvanezer forint és egy ház. Azután jő a hitbér, mely — föltéve, hogy a férj nemes ember volt — 210 új forintot tesz; marad még 59,790 frt. Minthogy pedig a férj részben neje pénzével is szerzett, írásilag közszerzőnek ismerte el; e címen az 59,790 frtból levonva férje 15,000 frtnyi törzsvagyonát, a még fenmaradó összeg, azaz 44,790 forintnak a felét kapja, vagyis 22,395 frtot és a háznak vagy becsértékének szintén felét, mert ez is szerzeményi vagyon, mely a házasság kezdetekor még nem volt meg. Eddig tehát az összes, 80,000 forint és egy házból álló vagyonból máris 42,605 forint és a háznak fele az övé; marad még a férj 15,000 frtnyi törzsvagyonával és a szerzemény másik felével együtt 37,395 forint és egy fél ház. Gyermek maradván, a szerzemény másik fele nem illeti a feleséget; ugyanez okból hitvestársi örökjég címén sem követelhet semmit; de özvegyi öröklés címén egy gyermekrész illetvén őt, a még fönmaradó 37,395 forint és a ház fele közte és a két gyermek között egyenlő részekben fölosztatik; a nő tehát ez összegből és a fél házból is egy harmadrészt, vagyis éppen 12,465 frtot és még egyhatod házrészt kap. Együttlegesen tehát eddig az összes vagyonból már 55,070 főt és a ház négy-hatod része az övé; marad még 24,930 forint és két-hatod házrész. Ebből a fönmaradó 24,930 forint és két-hatod házrészből a nőt— özvegyi jog címén — férjének állásához mért lakás, tartás illeti, sőt ha egy második férjnek akarná odaajándékozni ismét még mindig dobogó szívét, kiházasításban is részesül. Mindez igénybe vesz, legkevesebbet számítva, hatezer forintot; marad még 18,930 frt és kéthatod ház; csak ez marad fönn, mint a két gyermek tiszta örökrésze; ekkép tehát a szülők nyolcvanezer frtot és egy házat tevő vagyonából a feleségre összesen 61,070 forint és négy-hatod házrész jut, míg mindegyik gyermek külön-külön csak 9,465 forintot és egy-hatod házrészt kap. Láthatják ebből is. olvasónőim, hogy a magyar jog mily bőkezűn gondoskodott a nőkről, úgy hogy sok eset fordulhat elő, midőn ha kielégitik az özvegyet, ki minden jogát igénybe vette, az örökösöknek mi sem marad. A feleség mindenesetre addig, mig mindenben ki nem elégittetik, ha a vagyon nagyobb is volna, mint igényeinek összege, az összes vagyonban bennmarad, azt zálogképpen birhatja és hasznait élvezheti, vagyis úgynevezett „visszatartási“ joga van férje egész vagyonát illetőleg. Első tekintetre a magyar jognak a nő iránt tanúsított e szerfölötti kedvezése talán igaztalannak is látszik a többi vérrokonokkal szemben, pedig nem az, mert ha a férj után gyermekek maradtak, ezek anyjuk halála után úgyis mindent megkapnak, a mi szüleiké volt; míg azonban az anya él, kinek férje már nincsen, illik, hogy róla mindenekelőtt bőven gondoskodva s ő maga minden eshetőségtől óva legyen; ha pedig gyermekek nem maradtak, a férj örökölt vagyona úgyis visszaszáll a férj rokonaira, szülőire, ami pedig nem ezektől származott, hanem a házastársak együttléte alatt növekedett: igen igazságos, hogy az a nőé legyen, ki elhagyja atyját, anyját, s azontúl férje örömében és bajában híven osztozik egész életén át. Ha a nő nem osztozott férjével ezekben, ha hitelen volt, a törvény a nélkül is megfosztja sok előjogától, haszonlesésből, pénzvágyból, hanem szerelem, féltékenység, dics- és boszúvágyból, tehát inkább lelki indokokból. A rabló, ki anyagi kincseket akar , az öl, gyilkol physikai fegyverrel; a gyönge nő pedig, ki egy neki alkalmatlan férjet akar láb alól eltenni, ki gyöngesége dacára uralkodni, parancsolni óhajt, ki magát szerencsés!) vetélytársnőjén megbeszélni kívánja , annak cselszövőnek kell lennie, a cselszövés undok fegyvere pedig a méreg. Ily női büntetőknél az indok tehát nem oly megvetendő, mint az úgynevezett közönséges bűntettek elkövetőinél, mert ők fölizgatott szenvedélyek hevében ölnek ; de az eredmény még borzasztóbb, mert míg a rabló kockáztatja a maga életét is, s az elfogatás, ellentállás veszélyének teszi ki magát, addig a méregkeverő nő titokban, biztosan, az ellentállás lehetőségének kizárásával, mint a kígyó, sokszor mosolygó ajakkal nyújt halált és kínokat. (Vége köv.) III. (A nő a magyar büntetőjogban). Bibliai hagyomány szerint: a nő lett volna az, ki az első bűnt elkövette. Elcsábítá férjét, hogy egyék a tiltott almából, s e miatt a közönséges emberek halhatatlanságukat vesztették el, jelenleg csak nagy költők, művészek, tudósok, hatalmas királyok és államférfiak tarthatván a halhatatlanságra külön igényt, de ezek is csak a haláluk uta lehetvén halhatatlanná. Az első bűnt azonban öntudatlanul, szándéktalanul követte el a nő; ő mondta ugyan ki, de a másik fél is akarta, s megtörtént a baj. Minthogy tehát — a biblia szerint — történetesen a nő lett volna „állítólag“ az, ki az első bűntettet elkövette (azért mondom „állítólag,“ mert a jogász csak azt hiszi, mit maga lát és hall), már azért is föltételezhető, hogy ez az első nem volt egyszersmind az utésa, hanem hogy a nő — minden egyéb kitűnő és őt a férfitól előnyösen megkülönböztető tulajdonságai dacára — továbbra sem maradt bűnnélküli. A nem annyira szent, mint inkább igazságos történelem is tanúsítja, hogy rész nők különösen méregkeverés bűnét követték el gyakran, úgyszólván „előszeretettel. “ így beszélik azt Kleopatra, Agrippina, Messalina, Medicis Mária, Borgia Lukrezia és még számtalanokról. Statisztikailag is iparkodtak már kimutatni, hogy húsz méregkeverő bűnös közt átlag legalább tizenöt nő van, és hogy húsz bűnös nő között egy harmadrész bizonyosan méregkeverés bűntényében vétkes. Ennek a mindenesetre különös tüneménynek meg van a maga lélektani oka. A nő ugyanis ritkán követ el bűntényt alacsony rugókból. „A becsületrend sziklája.“ (Elbeszélés). Irta : Auerbach. (Folytatás). Luiza és a nők szintén a kertbe mentek. Az éj csöndjét a víz játéka és víg tréfa-zaj zavarták meg. Luiza a társaságban otthoniasan érezte magát, s nem győzte atyjának köszönni, hogy idehozta. Másnap reggel a szövetségi tanácsos állt meg csónakával a ház előtt. Merzéket lekérete, mert velük a tón egy nagy sétát akart tenni s halászni. A falu lelkésze is velük volt, víg pajtás, aki horgászati művészetét nagy tökélyre vitte. Luiza mantillja alá rejtette rajzkönyvét, s egy szép helyen kiszállt, keresett magának kedvező pontot, s midőn kémlelő szemektől menti volt, rajzolni kezdett. A munka által fölüdülve, délben visszatért. Jó kedve volt mindenkinek, a három férfi sok halat fogot s a társaságot megvendégelő. Az égen pedig tornyosodtak a fellegek, de a művészeket nem zavaró Gáspár jövendölése, ki nagy zivatarról beszélt. Alig ülőnek azonban asztalhoz, dörögni és villámlani kezdett, a festők kimentek a villámot nézni, s néhány perc múlva megjött a zápor, ürömzaj és fájdalom-jaj. A zivatarra szép reggel következett. Fa és fa pompázott. A hegyvonalzat élesen elkülönült a felhőtlen kék égtől. Lujza kezébe vette a hegyi botot, s festőszekrényét egy fiú vitte utána. A vendéglőtől távol eső hegyek felé ment. Oldalt a patak zúgott, a zivatar igen megélénkitő. Lujza e patak forrását kereste, s minél tovább ment, annál jobb kedve lett. Midőn a tó csöndjén végignézett, boldogság lepte el szivét. Egy szikla csúcsára állott, botjával egy mohos kőre támaszkodik, balkezét ajkára téve s ujjongni kezde. Hah! A völgyből ez ujjongás egészen viszhangzik. Vájjon viszhang-e ez, vagy az a hang, melyet Edgar megérkezésekor hallott ? Luiza most jajgatni kezdett, s ezt is viszhangozá a völgy, de a viszhang ezúttal hozzátette: „Jer ide, vig fickó!“ — Hogyan ? Edgar úr ? Beszél-e németül ?“ Luiza előre haladt a hang felé. Megállt a szikla szélén. Ekkor fülhangzanak Edgar úr szavai. Franciául figyelmeztette, hogy veszélyes helyen áll. Luiza maga előtt látta Edgar urat, nagy faespökben, plaide-be burkolva. Egy hídon állt, előtte festőállvány.