Fővárosi Lapok 1871. augusztus (174-199. szám)

1871-08-02 / 175. szám

176-dik sz. Szerda, augusztus 2. Kiadó-hivatal: Pest,barátok­ tere 7. szám. Nyolcadik évfolyam 1871. Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ft — kr. •• Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve minden­nap . FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa­ utca 39. sz. 1. em. Hirdetési díj: Hatodhasábos petit­sor ....................9 kr. Bélyegdíj minden ig­­tatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk az ol­vasók figyelmébe. Napilapunk ára félévenként csak egy forinttal több, mint a heti divatlapoké. Évnegyed­re 3 frt 50 kr., félévre 7 frt. A győztes. Hogy küzd, hogy fárad s hogy dacol Az óriás végzettel! S hiába küzd, fárad s dacol: Az ember, oh! csak — ember. Forr lelke, hogy majd fölfedi Titkát a teremtésnek . És mélységes titok marad Oh !, maga is a — lélek. S e küzdelem közt mint hiszi, Hogy majd a győztes ő lesz. És ... és e küzdelem után A sír mindig a­­ győztes. Dömötör Pál: A nők a magyar jogban. (Novella helyett egy kis szükséges tudnivaló). Dr. Báttaszéki Lajostól. (Folytatás). Ezek volnának röviden, mintegy dióhéjba szo­rítva, mindazok a jogok, melyeknek a magyar nő törvényeink szerint örvend. Mielőtt azonban e fejezetet berekeszteném, hogy a harmadikban arról szóljak valamit, mi a nőre, mint ilyenre, a ma­gyar büntetőjogban vonatkozik , egy gyakorlati pél­dában előtüntetem a második fejezetben mondottakat. Tegyük föl, hogy egy nő férjhez men­vén válasz­tottjához , egy szerelemben lángoló szívén és néhány ömlengő szerelmes levelen kívül hozományképp még vagy szintén meg nem vetendő húszezer forintocs­­kát is vitt neki, s hogy férjének is volt már akkor tizenötezer forintnyi vagyona. Huszonöt évi boldog és két kis gyermekkel megáldott házasság után, a könyörtelen halál elragadja oldala mellől férjét, ki a míg neje otthon zongorázott, stb.­­ részben en­nek pénzével is derekasan gazdálkodván, hatvanezer forintot és egy házat hagyott maga után. A nő, bár szive mélyéből gyászolja férjét, de azért a­­ vagyon­ról sem feledkezhetik meg. A házastársak összes va­gyona a nő hozományával együtt, nyolcvanezer forint és egy ház. Ebből a nő mindenekelőtt hozományát fogja levonni, tehát húszezer forintot; marad még hatvanezer forint és egy ház. Azután jő a hitbér, mely — föltéve, hogy a férj nemes ember volt — 210 új forintot tesz; marad még 59,790 frt. Minthogy pedig a férj részben neje pénzével is szerzett, írási­­lag közszerzőnek ismerte el; e címen az 59,790 frtból levonva férje 15,000 frtnyi törzsvagyonát, a még fen­­maradó összeg, azaz 44,790 forintnak a felét kapja, vagyis 22,395 frtot és a háznak vagy becsértékének szintén felét, mert ez is szerzeményi vagyon, mely a házasság kezdetekor még nem volt meg. Eddig te­hát az összes, 80,000 forint és egy házból álló va­gyonból máris 42,605 forint és a háznak fele az övé; marad még a férj 15,000 frtnyi törzsvagyoná­­val és a szerzemény másik felével együtt 37,395 fo­rint és egy fél ház. Gyermek maradván, a szerze­mény másik fele nem illeti a feleséget; ugyanez ok­ból hitvestársi örökjég címén sem követelhet sem­mit; de özvegyi öröklés címén egy gyermekrész il­letvén őt, a még fönmaradó 37,395 forint és a ház fele közte és a két gyermek között egyenlő ré­szekben fölosztatik; a nő tehát ez összegből és a fél házból is egy harmadrészt, vagyis éppen 12,465 frtot és még egy­hatod házrészt kap. Együttlegesen tehát eddig az összes vagyonból már 55,070 főt és a ház négy-hatod része az övé; marad még 24,930 forint és két-hatod házrész. Ebből a fönmaradó 24,930 fo­rint és két-hatod házrészből a nőt—­ özvegyi jog cí­mén — férjének állásához mért lakás, tartás illeti, sőt ha egy második férjnek akarná odaajándékozni is­mét még mindig dobogó szívét, kiházasításban is ré­szesül. Mindez igénybe vesz, legkevesebbet számít­va, hatezer forintot; marad még 18,930 frt és két­hatod ház; csak ez marad fönn, mint a két gyermek tiszta örökrésze; ekkép tehát a szülők nyolcvanezer frtot és egy házat tevő vagyonából a feleségre össze­sen 61,070 forint és négy-hatod házrész jut, míg mindegyik gyermek külön-külön csak 9,465 forintot és egy-hatod házrészt kap. Láthatják ebből is­­. olvasónőim, hogy a magyar jog mily bőkezűn gondoskodott a nőkről, úgy hogy sok eset fordulhat elő, midőn ha kielégitik az özve­gyet, ki minden jogát igénybe vette, az örökösöknek mi sem marad. A feleség mindenesetre addig, mig mindenben ki nem elégittetik, ha a vagyon na­gyobb is volna, mint igényeinek összege, az összes vagyonban bennmarad, azt zálogképpen birhatja és hasznait élvezheti, vagyis úgynevezett „visszatartá­si“ joga van férje egész vagyonát illetőleg. Első te­kintetre a magyar jognak a nő iránt tanúsított e szerfölötti kedvezése talán igaztalannak is látszik a többi vérrokonokkal szemben, pedig nem az, mert ha a férj után gyermekek maradtak, ezek anyjuk halála után úgyis mindent megkapnak, a mi szülei­ké volt; míg azonban az anya él, kinek férj­e már nincsen, illik, hogy róla mindenekelőtt bőven gon­doskodva s ő maga minden eshetőségtől óva legyen; ha pedig gyermekek nem maradtak, a férj örökölt vagyona úgyis visszaszáll a férj rokonaira, szülőire, a­mi pedig nem ezektől származott, hanem a házas­társak együttléte alatt növekedett: igen igazságos, hogy az a nőé legyen, ki elhagyja atyját, anyját, s azontúl férje örömében és bajában híven osztozik egész életén át. Ha a nő nem osztozott férjével ezek­ben, ha hitelen volt, a törvény a nélkül is meg­fosztja sok előjogától, haszonlesésből, pénzvágyból, hanem szerelem, félté­kenység, dics- és boszúvágyból, tehát inkább lelki indokokból. A rabló, ki anyagi kincseket akar , az öl, gyilkol physikai fegyverrel; a gyönge nő pedig, ki egy neki alkalmatlan férjet akar láb alól eltenni, ki gyöngesége dacára uralkodni, parancsolni óhajt, ki magát szerencsés!) vetélytársnőjén megbeszélni kí­vánja , annak cselszövőnek kell lennie, a cselszövés undok fegyvere pedig a­­ méreg. Ily női büntetőknél az indok tehát nem oly megvetendő, mint az úgyne­vezett közönséges bűntettek elkövetőinél, mert ők fölizgatott szenvedélyek hevében ölnek ; de az ered­mény még borzasztóbb, mert míg a rabló kockáztat­ja a maga életét is, s az elfogatás, ellentállás veszé­lyének teszi ki magát, addig a méregkeverő nő ti­tokban, biztosan, az ellentállás lehetőségének kizá­rásával, mint a kígyó, sokszor mosolygó ajakkal nyújt halált és kínokat. (Vége köv.) III. (A nő a magyar büntetőjogban). Bibliai hagyomány szerint: a nő lett volna az, ki az első bűnt elkövette. Elcsábítá férjét, hogy egyék a tiltott almából, s e miatt a közönséges em­berek halhatatlanságukat vesztették el, jelenleg csak nagy költők, művészek, tudósok, hatalmas királyok és államférfiak tarthatván a halhatatlanságra külön igényt, de ezek is csak a haláluk uta lehetvén halha­tatlanná. Az első bűnt azonban öntudatlanul, szán­­déktalanul követte el a nő; ő mondta ugyan ki, de a másik fél is akarta, s megtörtént a­­ baj. Minthogy tehát — a biblia szerint — történetesen a nő lett volna „állítólag“ az, ki az első bűntettet elkövette (azért mondom „állítólag,“ mert a jogász csak azt hiszi, mit maga lát és hall), már azért is föltételezhető, hogy ez az első nem volt egyszersmind az utésa, hanem hogy a nő — minden egyéb kitűnő és őt a férfitól elő­nyösen megkülönböztető tulajdonságai dacára — to­vábbra sem maradt bűnnélkü­li. A nem annyira szent, mint inkább igazságos tör­ténelem is tanúsítja, hogy rész nők különösen méreg­keverés bűnét követték el gyakran, úgyszólván „elő­szeretettel. “ így beszélik azt Kleopatra, Agrippina, Messalina, Medicis Mária, Borgia Lukrezia és még számtalanokról. Statisztikailag is iparkodtak már ki­mutatni, hogy húsz méregkeverő bűnös közt átlag legalább tizenöt nő van, és hogy húsz bűnös nő kö­zött egy­ harmadrész bizonyosan méregkeverés bűn­tényében vétkes. Ennek a mindenesetre különös tü­neménynek meg van a maga lélektani oka. A nő ugyanis ritkán követ el bűntényt alacsony rugókból. „A becsületrend sziklája.“ (Elbeszélés). Irta : Auerbach. (Folytatás). Luiza és a nők szintén a kertbe mentek. Az éj csöndjét a víz játéka és víg tréfa-zaj zavarták meg. Luiza a társaságban otthoniasan érezte magát, s nem győzte atyjának köszönni, hogy idehozta. Másnap reggel a szövetségi tanácsos állt meg csónakával a ház előtt. Merzéket lekérete, mert ve­lük a tón egy nagy sétát akart tenni s halászni. A falu lelkésze is velük volt, víg pajtás, aki horgászati művészetét nagy tökélyre vitte. Luiza mantillja alá rejtette rajzkönyvét, s egy szép helyen kiszállt, keresett magának kedvező pon­tot, s midőn kémlelő szemektől menti volt, rajzolni kezdett. A munka által fölüdülve, délben visszatért. Jó kedve volt mindenkinek, a három férfi sok halat fo­got s a társaságot megvendégelő. Az égen pedig tornyosodtak a fellegek, de a művészeket nem zavaró Gáspár jövendölése, ki nagy zivatarról beszélt. Alig ülőnek azonban asztalhoz, dö­rögni és villámlani kezdett, a festők kimentek a vil­lámot nézni, s néhány perc múlva megjött a zápor, ürömzaj és fájdalom-jaj. A zivatarra szép reggel következett. Fa és fa pom­pázott. A hegyvonalzat élesen elkülönült a felhőtlen kék égtől. Lujza kezébe vette a hegyi botot, s festő­­szekrényét egy fiú vitte utána. A vendéglőtől távol eső hegyek felé ment. Oldalt a patak zúgott, a ziva­tar igen megélénkitő. Lujza e patak forrását kereste, s minél tovább ment, annál jobb kedve lett. Midőn a tó csöndjén végignézett, boldogság lepte el szivét. Egy szikla csúcsára állott, botjával egy mohos kőre támaszkodik, balkezét ajkára téve s ujjongni kezde. Hah! A völgyből ez ujjongás egészen viszhang­­zik. Vájjon viszhang-e ez, vagy az a hang, melyet Edgar megérkezésekor hallott ? Luiza most jajgatni kezdett, s ezt is viszhango­­zá a völgy, de a viszhang ezúttal hozzátette: „Jer ide, vig fickó!“ — Hogyan ? Edgar úr ? Beszél-e németül ?“ Luiza előre haladt a hang felé. Megállt a szikla szélén. Ekkor fülhangzanak Edgar úr szavai. Fran­ciául figyelmeztette, hogy veszélyes helyen áll. Luiza maga előtt látta Edgar urat, nagy faespök­­ben, plaide-be burkolva. Egy hídon állt, előtte festő­­állvány.

Next