Fővárosi Lapok 1872. január (1-24. szám)

1872-01-11 / 7. szám

A rege és monda (Sage) között még könnyebb a határvonalat elvonni. A rege, bár kisebb mértékben az eposznál, föl­veszi a csodálatost s a mythoszi elemeket. A mon­da soha. A monda hőse egészen emberi. Bírhatja az em­beri sajátságokat nagyobb mérvben, mint a nagy­­bárdú Botond, a kürtös Lehel, az erős Toldy, vagy Kinizsi, de kardjában nincs talizmán; különös isteni missiót sem nyer, sem érez. A monda azonban idők folytán kinőheti magát akár regévé, akár hőskölteménynyé, a szerint a mint hősének alakja „a távol körébe vész,“ s a ha­gyomány több-több hősi tulajdont ruházván reá job­ban, vagy kevésbé kidomborul; története kevesebb, vagy több mythoszi elemet vesz föl s kevésbé, vagy jobban fölmagasul. Bátran mérnök állítani, hogy a legtöbb­­eposz és rege fejlődési története éppen ez. A mag egy, vagy több valóban megtörtént hősi cselekvény; erre és e kö­rül kristályosul aztán a hagyomány egyre gyarapító köntöse, míg a hős mind jobban magasodik s nem egyszer éppen a mythosz istenei közé emelkedik. A rege válfajai. A regének, — azon célok szerint, melyeket el­érni óhajt, — több válfaja van: ilyenek a hitrege, a legenda, rege és népmese. (Volks-Märchen). A hitrege (mythosz) és legenda között csak mé­reti, alaki és időközi különbség létezik. Némely hitrege vagy regecsoport, feldolgozá­sánál fogva, valódi hiteposzszá magasodik. Ilyenek az ind Mahabarata, Ramayan­a, a görögök nem egy egész, vagy félistenének története. A legenda értelmezése más volt a középkorban és más korunkban. Amott egy-egy szent életét tartal­mazó olvasmány, mondhatnák szent regény, (Katalin, Margit legenda stb.) ma inkább a vallásos irányú ballada, tehát egyes momentumot vagy tényt tartal­mazó költemény. Mind ama régi, mind emez új alakjában vallá­sos irány­mű, s ez az, mi a tulajdonképpeni regétől megkülönbözteti. A rege más célokból van teremtve, vagy mondjuk, teremve, míg a legendán megérzik, hogy célja vallásos érzelmek felköltése, vagy táp­lálása. A népregét a regétől, mint alfajt, legjelebb rege­költőnk Tompa sem különbözteti meg. Mi legalább azt hiszszük, hogy a különbséget ő sem értelmezi másként, mint a költő egyéniségére vonatkozólag; a­mennyiben a regék némelyikét a néptől vette, né­melyikét maga teremtette; de mi, kik csak magát a tárgyat tekintjük s a nép öléből névleg is kiemelke­dett költő jogosultságát arra nézve, hogy a kivá­lóan nemzeties gondolkozásmódot képviselje, sem­mivel sem tartjuk kisebbnek, mint a nép tömegében elveszett szerző- vagy összeállítóét, semmi különös­séget sem találunk tárgyilag a rege és néprege között. Egészen más, ha a mese (fabula), népmese és rege közötti különbségről van szó. A magyar népmese, sőt rege is fölveszi ugyan az állatokat (turul, szarvas, táltos ló), de nem mint önálló lényeket, vagy éppen bizonyos szenvedélyek, indulatok megszemélyesítőit (oroszlán: bátorság, ró­ka : ravaszság) a mese szokása szerint, hanem mint az emberek sorsát intéző, azokat gyámolító, segítő, legtöbbször szolga-lényeket, kapu-vár őröket. (Az ős­regékben végzet, vagy isteni küldetésben is: ezüst szarvas, turul.) E szerint az aesopusi mese és népmese között könnyű a különbséget megtalálni. Nehezebben megy ez a regék és népmesék kö­zött , miután népmeséink kisebb-nagyobb mérték­ben a legújabb korig csodás keverékét tartják még az ősi pogány keresztyén mythoszi elemeknek s hemzsegnek a vasorrú bábáktól, tündérektől, hétfejü sár­kány­októl, melyekkel Péter vagy Pál apostol, Isten, Krisztus, Boldogságos Szűz barátságosan megférnek, mint a holt király harcában, a feje fölött lobogó Szűz Mária. Mi e regék és népmesék között a határvona­lat ott keressük, ha ugyan ebben valami jelentő­séggel bíró dolgot kell keresnünk,­­ hogy a regé­nek (rege, néprege) mindig történeti, vagy termé­szettudományi alapja, vonatkozása van; tehát nem öncélúan látszik alkotottnak; míg a népmese, bár vesz föl apróbb mythoszi elemeket, csak magáért a me­séért született. Amaz most egy természeti tüneményt fejt meg kegyeletes legendás vagy történelmi megoldással; (Sz. László pénze stb.) a nemzet nagy történelmi alak­jait ruházza föl istenektől vett tartalommal, eredettel vagy eszközökkel , míg a népmese, mint tisztán köl­tői mit sem vallásos, sem történeti vagy nemzeti mellékirányt nem tűz ki, s egyedül mulattatni (fé­lelmet, aggályt, reményt, kielégítést gerjeszteni stb.) akar. 29 Bi­low hangversenye. (D.) E hangverseny kedden este a redout kisebb termét a szorongásig megtölte, noha oly idő volt a havas eső és bokáig érő hévíz, — melyben az embe­rek nem örömest mozdulnak el kandallóik barátsá­gos melegétől. Hanem a kitűnő művészek hangszerei­­ annyiban mindig hasonlítanak Oberon sípjához, hogy vele bármely időben is mozgásba tudják hozni a vi­lágot. Bülow nem új jelenség nálunk. Először az ötve­­­­nes évek elején játszott Pesten, még mint fiatal mű­­­­vész, nagy elismerés között. Ez idő óta azonban nem­­­csak homloka nőtt magasabbra, hanem művészete is, a­mint ezt már a zenede 1865-diki ünnepei alkalmá­­­­val is tapasztaltuk, mikor — ha jól emlékszünk , a­­ gyermekkórház javára— a redout nagytermében apó­­­­sával, Liszttel együtt s mellette is igen nagy hatással — zongorázott. Ettől fogva azonban csak olvastunk róla. ] Olvastuk zenészeti folytonos emelkedését, és családi szomorúságát, mely szivében lesújtható, de a művé­szetben nem. (Mindenki tudja, hogy neje, ki Liszt leánya, elhagyta őt, hogy férjhez menjen Wagner Rikhárdhoz, épp ahhoz a zenekedvelőhöz, kinek nagy művei terjesztésére áldozta Bülow évek hosszú során át írói tollát, karnagyi vezérbotját, sőt igen gyakran nyugodalmát is.) Írói tollát említve, meg kell jegyez­nünk, hogy ennek a magyar irodalomban is két szép emléke van. Midőn először volt Pesten, a Pákh Al­bert „Szépirodalmi lapjaidban ő figyelmeztető elő­ször a pestieket arra, hogy körükben egy magas szellemű költő él ismeretlenül: Volkmann Róbert. 1865-ben pedig a zenede ünnepi előadásait: Liszt „Erzsébet-oratórium“-át, „Dante-poklát“, Volkmann „Sapho“-ját s a három napig tartó ünnepek zeneda­rabjait és közreműködőit, szintén ő elemezte és bí­rálta, a „Pesti Napló “-ban megj­elent szellemdús cikk­sorozatában. Hogy e németül írt cikkeit csupán ma­­gyarul adta ki, ezzel hazánk és nemzetünk iránti rokonszenvét kívánta kitüntetni, melyre ma is örö­mest emlékezünk vissza. Mint jó és régi ismerőst kö­szöntő tehát kedden este őt a redoutban egybegyűlt díszes közönség egy nagy része- Ritka művész j­átsz­­hatik ily szép és válogatott társaságnak, de ritka művész is tud ily nemesen, az értelem ily mélységé­vel s a hang ily gazdagságával játszani. Műsora kitűnő volt, s 18 darabból állt. Vala­mennyit hangjegy nélkül játszó, s mivel közreműkö­dő nem volt, egymásután, legkevésbé sem fáradva ki. Nála a phisikai és szellemi erő teljes arányban állnak. Bach előjátékát s fugáját (A-moll) játszá elő­ször, ez ünnepélyes mű komolyságával s a hangok oly plasticai tömörségével, mint kevés művésztől te­lik. Mozart C-moll ábrándjában a dallam báját telje­sen éreztető, s Beethoven adagiáj­át s megragadó vál­tozatait (F-dúr) gyönyör volt hallgatni. Schumann két románco s novelette-je közül leginkább a második románc hatott, melynek nemes énekszerűsége úgy a szívhez szólt, mintha a művész a húrokon beszélni volna képes. Chopin szerfölött gyöngéd nocturne-je, geniális „impromptu“-je, és scherzója alkalmat ad­tak, hogy Bülow egészen kifejezze bennök játékának finom bensőségét, erejét és azt a mesteriséget, mely a legsebes­ időméretekben is megőrzi a hangok ke­­rekdedségét. Liszt svájci trilógiájában a természeti hatások művészi kifejezéseit hallottuk. A három czím: „Wallenstedti tó“, „Ecloga“ s „A forrás partján“ ki­fej­ezik a tartalom j­ellegét. Liszt két koncert-tanul­­mánya (Waldesrauschen és Gnómenzeigen, ez utóbbi képzelemteljes zenekép,­ s három magyar rhapso­­diája, melyek Szerdahelyinek, gr. Reviczkynének és Joachimnak vannak ajánlva, szintén élénk hatásúak voltak. Az első rhapsodiában különösen „Az alföldön halász legény vagyok én“ dal és változata, gyönyö­rűn hangzott, míg az utósó változatos gazdagsága és szenvedélyes elevensége által ragadta el a közön­séget. Bülow minden mestert kitűnő tárgyilagosság­gal fog föl s ad elő. Lelkiismeretes zenész a szó legtelje­sebb értelmében, ki nem vadászsza a hatást külcsil­­logással, s a költészet tiszta, hamisítlan nektárjá­val szolgál. Sokszor megtapsolták és kihívták. Liszt arca sugárzott az örömtől, hallgatva e nemes játé­kot. Atalában a hallgatók, akik közt Haynald érse­ket is látták,) gyönyörködő figyelemmel kisérték az előadást, s a művész e közönséggel s a közönség e művészszel kölcsönösen meg lehettek elégedve. Ma (csütörtökön) este hét órakor lesz a Bülow második s ezúttal utósó hangversenye. A műsor ez : Hummel E-dur nagy ábrándja, Mendelssohn E-mo­l előjátéka s fugája, és két jellemdarabja Beethoven „Les Adieux“, „L’absence et le Retour“ sonate ca­­racteristique-je, s Liszttől „Szerelmi ének,“ egy hang­verseny tanulmány, mazurka, keringő, impromptu­s három magyar rhapsodia, melyek b. Augusznak, b. Orczy Ferinek s („Pesti karnevál“ címen) Ernstnek vannak ajánlva. A főváros zenekedvelőire öröm lesz e nemes ízlésű és előadású művészt még egyszer hal­lani. Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülésén Stratimi­­r­o­v i­­­s interpellálta a kormányt, hogy vájjon nem tartja-e célszerűnek a határőrvidéket tábornokok helyett királyi biztosok által polgárosítani ? — Tóth Kálmán a belügyminiszterhez intézett interpellá­ciót, hogy miért késik Baja városának királyi város­sá emeltetéséről törvényjavaslatot benyújtani, miután a városnak erre az 1870-ki törvény értelmében joga van s eziránt a megye helyeslő véleménye is rég beér­kezett a minisztériumhoz ?! — Szatmári K. határo­zati javaslatot nyújtott be az országos könyvtárnak megvizsgálására kiküldendő bizottság tárgyában, mely ezeknek célszerűbb berendezéséről adna véle­ményt.­­ Ezután L­ó­n­y­a­y miniszterelnök egy ál­landó országház létesítése iránt tett indítványt; a kí­nálkozó tervek közül legcélszerűbbnek látná a du­­naparti Nákó-ház megvételét, mely azon esetben, ha a mellette levő kis Nákó-ház is megszereztetnék, magába fogadhatná mind a két házat s a szükségelt mellékhelyiségek sem hiányoznának, ezért határozati javaslatot nyújtott be egy tizenöt tagú bizottság ki­küldése tárgyában, melybe a képviselőh­áz tíz, a felső­ház pedig öt tagot küldend; e bizottság megvizsgá­­landja a miniszter által a lakó-ház megvásárlása tárgyában kötött előleges szerződést és az adoptálásá­ra szükséges előmunkálatok felől véleményt nyújtana. E határozati javaslat felvétele tárgyában a ház a kul­tuszminiszteri költségvetés befejezése után fog határozni.­­ Végül a ház a kultuszminiszter költ­ségvetésének részletes tárgyalását kezdte meg, mely­nél a tanfelügyelők rovatánál Szelestey László igen sok tárgyismerettel, melegen s a ház többszörös he­lyeslése közt beszélt. * Az országos rajztanodának jelenleg már 57 tanítványa van, nagyobbára magyar ajkúak, kik kö­zül nem egynek csinos rajzait stb. örömmel és re­ménynyel lehet nézni. Átalában Keleti Gusztáv igaz­gató és a tanárok buzgalma gyorsan jó kerékvágásra vitte e Rombach­ utcai műintézetet, melynek okvetle­nül nagy haszna és szélesen kifejlő jövője lesz. Ed­­digelé csak a mintázási osztály nem tarthatott egyen­­lépést a többivel, miután az új házban számára ki­bérelt helyiséget a falak nedvessége miatt csak a múlt napokban lehetett használatba venni. Megem­lítjük még, hogy mind­azok, kiket ezentúl rajztaná­roknak szándékozik a miniszter kinevezni, jövőre a kinevezés előtt ez intézetben fognak tanári vizsgát tenni. * A Pauli-pár szerződtetése még ma sem tekint­hető bevégzett ténynek. Az igazgatóság utójára ti­zenhétezer forintot, három havi szabadságidőt s Pau­­liné asszony részére az új dalművekhez öltözékeket ígért, de a művészpár ily magas és a színház viszo­nyait tekintve jóformán fölcsigázottnak mondható tiszteletdíj mellett sem akar nálunk maradni. * Nyilvános köszönet. „A nőképző-egylet ne­vében fogadják mindazon tisztelt hölgyek és urak hálás köszönetünket, kik a f. hó 6-án rendezett tom­bola-játékhoz becses adományaikkal járulni szívesek voltak. Ily adományok a vidékről, sőt Erdélyből is szép számmal érkeztek be. — Köszönet a felülfize­­tőknek, továbbá mindazoknak, kik a rendezés körül buzgó tevékenységet fejtettek ki és kik ez eszmét megpendítették. Köszönet a tisztelt jogász uraknak, kik a rend fenntartásában, és J. Márthon kereskedő úrnak, ki a tárgyak fölállításában oly buzgó tevé­kenységet fejtettek ki. A lelkes közreműködőknek és a tisztelt közönségnek, mely meghívásunkra szí­ves volt megjelenni, köszönhető az a fényes bevétel: kétezer forint, mely a nőképzés ügyének előmozdítá­sára ez alkalommal megszereztetett. A nőképző-egy­let elnöksége.“ Megemlítjük egyszersmind, hogy a nőképző-egylet táncvigalma, mely tavaly is oly kitűnően sikerült, febr. 1­0-kén lesz az „Európádban. * Blaháné asszony a „B. Lapok“-ban kijelen­ti, hogy az a hír, mintha fizetését hatezer forintra emelték volna, alaptalan. Különben — úgy­mond — ő ily fölemelést nem is kérhetett, sem „bármily fé­nyes külföldi ajánlatot“ figyelembe nem vehetett, miután még egy évi szerződés köti a nemzeti szín­házhoz. Blaháné asszonyt kedvezőleg jellemzi az, hogy szerződésére hivatkozik, jeléül, hogy tiszteli a szerződések biztonságát, s nem kíván azokból báb­játékot csinálni, mint azok, kik szerződésük ideje közben meg-megpróbálják az új követelést. Blaháné asszony mindenesetre megérdemli, mert jelentékeny vonzerővel bír, hogy szerződési ideje letelte után rája különöbb figyelemmel legyenek, s lesznek is bizonyára, még a „külföldi fényes ajánlatok“ emle­getése nélkül is, mert hiszen valamint külföldön nem adnak magyar népszínműveket, (melyekben Blaháné asszony oly kitűnőleg szerepel,) épp úgy minálunk nélkülözhetlen szükség egy jó magyar népdaléne­kesnő. * Rejtélyes. Egy fővárosi törvényszék hivatal­szolgája néhány nap előtt félrehivja az egyik becs­mestert s kérdi tőle: „akar-e jövedelmező üzletet?“ Hogy ne akarna! A hivatalszolga ekkor suttogva mondja, hogy ő régebben harminckét darab ezerest

Next