Fővárosi Lapok 1872. január (1-24. szám)
1872-01-11 / 7. szám
A rege és monda (Sage) között még könnyebb a határvonalat elvonni. A rege, bár kisebb mértékben az eposznál, fölveszi a csodálatost s a mythoszi elemeket. A monda soha. A monda hőse egészen emberi. Bírhatja az emberi sajátságokat nagyobb mérvben, mint a nagybárdú Botond, a kürtös Lehel, az erős Toldy, vagy Kinizsi, de kardjában nincs talizmán; különös isteni missiót sem nyer, sem érez. A monda azonban idők folytán kinőheti magát akár regévé, akár hőskölteménynyé, a szerint a mint hősének alakja „a távol körébe vész,“ s a hagyomány több-több hősi tulajdont ruházván reá jobban, vagy kevésbé kidomborul; története kevesebb, vagy több mythoszi elemet vesz föl s kevésbé, vagy jobban fölmagasul. Bátran mérnök állítani, hogy a legtöbbeposz és rege fejlődési története éppen ez. A mag egy, vagy több valóban megtörtént hősi cselekvény; erre és e körül kristályosul aztán a hagyomány egyre gyarapító köntöse, míg a hős mind jobban magasodik s nem egyszer éppen a mythosz istenei közé emelkedik. A rege válfajai. A regének, — azon célok szerint, melyeket elérni óhajt, — több válfaja van: ilyenek a hitrege, a legenda, rege és népmese. (Volks-Märchen). A hitrege (mythosz) és legenda között csak méreti, alaki és időközi különbség létezik. Némely hitrege vagy regecsoport, feldolgozásánál fogva, valódi hiteposzszá magasodik. Ilyenek az ind Mahabarata, Ramayana, a görögök nem egy egész, vagy félistenének története. A legenda értelmezése más volt a középkorban és más korunkban. Amott egy-egy szent életét tartalmazó olvasmány, mondhatnák szent regény, (Katalin, Margit legenda stb.) ma inkább a vallásos irányú ballada, tehát egyes momentumot vagy tényt tartalmazó költemény. Mind ama régi, mind emez új alakjában vallásos iránymű, s ez az, mi a tulajdonképpeni regétől megkülönbözteti. A rege más célokból van teremtve, vagy mondjuk, teremve, míg a legendán megérzik, hogy célja vallásos érzelmek felköltése, vagy táplálása. A népregét a regétől, mint alfajt, legjelebb regeköltőnk Tompa sem különbözteti meg. Mi legalább azt hiszszük, hogy a különbséget ő sem értelmezi másként, mint a költő egyéniségére vonatkozólag; amennyiben a regék némelyikét a néptől vette, némelyikét maga teremtette; de mi, kik csak magát a tárgyat tekintjük s a nép öléből névleg is kiemelkedett költő jogosultságát arra nézve, hogy a kiválóan nemzeties gondolkozásmódot képviselje, semmivel sem tartjuk kisebbnek, mint a nép tömegében elveszett szerző- vagy összeállítóét, semmi különösséget sem találunk tárgyilag a rege és néprege között. Egészen más, ha a mese (fabula), népmese és rege közötti különbségről van szó. A magyar népmese, sőt rege is fölveszi ugyan az állatokat (turul, szarvas, táltos ló), de nem mint önálló lényeket, vagy éppen bizonyos szenvedélyek, indulatok megszemélyesítőit (oroszlán: bátorság, róka : ravaszság) a mese szokása szerint, hanem mint az emberek sorsát intéző, azokat gyámolító, segítő, legtöbbször szolga-lényeket, kapu-vár őröket. (Az ősregékben végzet, vagy isteni küldetésben is: ezüst szarvas, turul.) E szerint az aesopusi mese és népmese között könnyű a különbséget megtalálni. Nehezebben megy ez a regék és népmesék között , miután népmeséink kisebb-nagyobb mértékben a legújabb korig csodás keverékét tartják még az ősi pogány keresztyén mythoszi elemeknek s hemzsegnek a vasorrú bábáktól, tündérektől, hétfejü sárkányoktól, melyekkel Péter vagy Pál apostol, Isten, Krisztus, Boldogságos Szűz barátságosan megférnek, mint a holt király harcában, a feje fölött lobogó Szűz Mária. Mi e regék és népmesék között a határvonalat ott keressük, ha ugyan ebben valami jelentőséggel bíró dolgot kell keresnünk, hogy a regének (rege, néprege) mindig történeti, vagy természettudományi alapja, vonatkozása van; tehát nem öncélúan látszik alkotottnak; míg a népmese, bár vesz föl apróbb mythoszi elemeket, csak magáért a meséért született. Amaz most egy természeti tüneményt fejt meg kegyeletes legendás vagy történelmi megoldással; (Sz. László pénze stb.) a nemzet nagy történelmi alakjait ruházza föl istenektől vett tartalommal, eredettel vagy eszközökkel , míg a népmese, mint tisztán költői mit sem vallásos, sem történeti vagy nemzeti mellékirányt nem tűz ki, s egyedül mulattatni (félelmet, aggályt, reményt, kielégítést gerjeszteni stb.) akar. 29 Bilow hangversenye. (D.) E hangverseny kedden este a redout kisebb termét a szorongásig megtölte, noha oly idő volt a havas eső és bokáig érő hévíz, — melyben az emberek nem örömest mozdulnak el kandallóik barátságos melegétől. Hanem a kitűnő művészek hangszerei annyiban mindig hasonlítanak Oberon sípjához, hogy vele bármely időben is mozgásba tudják hozni a világot. Bülow nem új jelenség nálunk. Először az ötvenes évek elején játszott Pesten, még mint fiatal művész, nagy elismerés között. Ez idő óta azonban nemcsak homloka nőtt magasabbra, hanem művészete is, amint ezt már a zenede 1865-diki ünnepei alkalmával is tapasztaltuk, mikor — ha jól emlékszünk , a gyermekkórház javára— a redout nagytermében apósával, Liszttel együtt s mellette is igen nagy hatással — zongorázott. Ettől fogva azonban csak olvastunk róla. ] Olvastuk zenészeti folytonos emelkedését, és családi szomorúságát, mely szivében lesújtható, de a művészetben nem. (Mindenki tudja, hogy neje, ki Liszt leánya, elhagyta őt, hogy férjhez menjen Wagner Rikhárdhoz, épp ahhoz a zenekedvelőhöz, kinek nagy művei terjesztésére áldozta Bülow évek hosszú során át írói tollát, karnagyi vezérbotját, sőt igen gyakran nyugodalmát is.) Írói tollát említve, meg kell jegyeznünk, hogy ennek a magyar irodalomban is két szép emléke van. Midőn először volt Pesten, a Pákh Albert „Szépirodalmi lapjaidban ő figyelmeztető először a pestieket arra, hogy körükben egy magas szellemű költő él ismeretlenül: Volkmann Róbert. 1865-ben pedig a zenede ünnepi előadásait: Liszt „Erzsébet-oratórium“-át, „Dante-poklát“, Volkmann „Sapho“-ját s a három napig tartó ünnepek zenedarabjait és közreműködőit, szintén ő elemezte és bírálta, a „Pesti Napló “-ban megjelent szellemdús cikksorozatában. Hogy e németül írt cikkeit csupán magyarul adta ki, ezzel hazánk és nemzetünk iránti rokonszenvét kívánta kitüntetni, melyre ma is örömest emlékezünk vissza. Mint jó és régi ismerőst köszöntő tehát kedden este őt a redoutban egybegyűlt díszes közönség egy nagy része- Ritka művész játszhatik ily szép és válogatott társaságnak, de ritka művész is tud ily nemesen, az értelem ily mélységével s a hang ily gazdagságával játszani. Műsora kitűnő volt, s 18 darabból állt. Valamennyit hangjegy nélkül játszó, s mivel közreműködő nem volt, egymásután, legkevésbé sem fáradva ki. Nála a phisikai és szellemi erő teljes arányban állnak. Bach előjátékát s fugáját (A-moll) játszá először, ez ünnepélyes mű komolyságával s a hangok oly plasticai tömörségével, mint kevés művésztől telik. Mozart C-moll ábrándjában a dallam báját teljesen éreztető, s Beethoven adagiáját s megragadó változatait (F-dúr) gyönyör volt hallgatni. Schumann két románco s novelette-je közül leginkább a második románc hatott, melynek nemes énekszerűsége úgy a szívhez szólt, mintha a művész a húrokon beszélni volna képes. Chopin szerfölött gyöngéd nocturne-je, geniális „impromptu“-je, és scherzója alkalmat adtak, hogy Bülow egészen kifejezze bennök játékának finom bensőségét, erejét és azt a mesteriséget, mely a legsebes időméretekben is megőrzi a hangok kerekdedségét. Liszt svájci trilógiájában a természeti hatások művészi kifejezéseit hallottuk. A három czím: „Wallenstedti tó“, „Ecloga“ s „A forrás partján“ kifejezik a tartalom jellegét. Liszt két koncert-tanulmánya (Waldesrauschen és Gnómenzeigen, ez utóbbi képzelemteljes zenekép, s három magyar rhapsodiája, melyek Szerdahelyinek, gr. Reviczkynének és Joachimnak vannak ajánlva, szintén élénk hatásúak voltak. Az első rhapsodiában különösen „Az alföldön halász legény vagyok én“ dal és változata, gyönyörűn hangzott, míg az utósó változatos gazdagsága és szenvedélyes elevensége által ragadta el a közönséget. Bülow minden mestert kitűnő tárgyilagossággal fog föl s ad elő. Lelkiismeretes zenész a szó legteljesebb értelmében, ki nem vadászsza a hatást külcsillogással, s a költészet tiszta, hamisítlan nektárjával szolgál. Sokszor megtapsolták és kihívták. Liszt arca sugárzott az örömtől, hallgatva e nemes játékot. Atalában a hallgatók, akik közt Haynald érseket is látták,) gyönyörködő figyelemmel kisérték az előadást, s a művész e közönséggel s a közönség e művészszel kölcsönösen meg lehettek elégedve. Ma (csütörtökön) este hét órakor lesz a Bülow második s ezúttal utósó hangversenye. A műsor ez : Hummel E-dur nagy ábrándja, Mendelssohn E-mol előjátéka s fugája, és két jellemdarabja Beethoven „Les Adieux“, „L’absence et le Retour“ sonate caracteristique-je, s Liszttől „Szerelmi ének,“ egy hangverseny tanulmány, mazurka, keringő, impromptus három magyar rhapsodia, melyek b. Augusznak, b. Orczy Ferinek s („Pesti karnevál“ címen) Ernstnek vannak ajánlva. A főváros zenekedvelőire öröm lesz e nemes ízlésű és előadású művészt még egyszer hallani. Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülésén Stratimirov is interpellálta a kormányt, hogy vájjon nem tartja-e célszerűnek a határőrvidéket tábornokok helyett királyi biztosok által polgárosítani ? — Tóth Kálmán a belügyminiszterhez intézett interpellációt, hogy miért késik Baja városának királyi várossá emeltetéséről törvényjavaslatot benyújtani, miután a városnak erre az 1870-ki törvény értelmében joga van s eziránt a megye helyeslő véleménye is rég beérkezett a minisztériumhoz ?! — Szatmári K. határozati javaslatot nyújtott be az országos könyvtárnak megvizsgálására kiküldendő bizottság tárgyában, mely ezeknek célszerűbb berendezéséről adna véleményt. Ezután Lónyay miniszterelnök egy állandó országház létesítése iránt tett indítványt; a kínálkozó tervek közül legcélszerűbbnek látná a dunaparti Nákó-ház megvételét, mely azon esetben, ha a mellette levő kis Nákó-ház is megszereztetnék, magába fogadhatná mind a két házat s a szükségelt mellékhelyiségek sem hiányoznának, ezért határozati javaslatot nyújtott be egy tizenöt tagú bizottság kiküldése tárgyában, melybe a képviselőház tíz, a felsőház pedig öt tagot küldend; e bizottság megvizsgálandja a miniszter által a lakó-ház megvásárlása tárgyában kötött előleges szerződést és az adoptálására szükséges előmunkálatok felől véleményt nyújtana. E határozati javaslat felvétele tárgyában a ház a kultuszminiszteri költségvetés befejezése után fog határozni. Végül a ház a kultuszminiszter költségvetésének részletes tárgyalását kezdte meg, melynél a tanfelügyelők rovatánál Szelestey László igen sok tárgyismerettel, melegen s a ház többszörös helyeslése közt beszélt. * Az országos rajztanodának jelenleg már 57 tanítványa van, nagyobbára magyar ajkúak, kik közül nem egynek csinos rajzait stb. örömmel és reménynyel lehet nézni. Átalában Keleti Gusztáv igazgató és a tanárok buzgalma gyorsan jó kerékvágásra vitte e Rombach utcai műintézetet, melynek okvetlenül nagy haszna és szélesen kifejlő jövője lesz. Eddigelé csak a mintázási osztály nem tarthatott egyenlépést a többivel, miután az új házban számára kibérelt helyiséget a falak nedvessége miatt csak a múlt napokban lehetett használatba venni. Megemlítjük még, hogy mindazok, kiket ezentúl rajztanároknak szándékozik a miniszter kinevezni, jövőre a kinevezés előtt ez intézetben fognak tanári vizsgát tenni. * A Pauli-pár szerződtetése még ma sem tekinthető bevégzett ténynek. Az igazgatóság utójára tizenhétezer forintot, három havi szabadságidőt s Pauliné asszony részére az új dalművekhez öltözékeket ígért, de a művészpár ily magas és a színház viszonyait tekintve jóformán fölcsigázottnak mondható tiszteletdíj mellett sem akar nálunk maradni. * Nyilvános köszönet. „A nőképző-egylet nevében fogadják mindazon tisztelt hölgyek és urak hálás köszönetünket, kik a f. hó 6-án rendezett tombola-játékhoz becses adományaikkal járulni szívesek voltak. Ily adományok a vidékről, sőt Erdélyből is szép számmal érkeztek be. — Köszönet a felülfizetőknek, továbbá mindazoknak, kik a rendezés körül buzgó tevékenységet fejtettek ki és kik ez eszmét megpendítették. Köszönet a tisztelt jogász uraknak, kik a rend fenntartásában, és J. Márthon kereskedő úrnak, ki a tárgyak fölállításában oly buzgó tevékenységet fejtettek ki. A lelkes közreműködőknek és a tisztelt közönségnek, mely meghívásunkra szíves volt megjelenni, köszönhető az a fényes bevétel: kétezer forint, mely a nőképzés ügyének előmozdítására ez alkalommal megszereztetett. A nőképző-egylet elnöksége.“ Megemlítjük egyszersmind, hogy a nőképző-egylet táncvigalma, mely tavaly is oly kitűnően sikerült, febr. 10-kén lesz az „Európádban. * Blaháné asszony a „B. Lapok“-ban kijelenti, hogy az a hír, mintha fizetését hatezer forintra emelték volna, alaptalan. Különben — úgymond — ő ily fölemelést nem is kérhetett, sem „bármily fényes külföldi ajánlatot“ figyelembe nem vehetett, miután még egy évi szerződés köti a nemzeti színházhoz. Blaháné asszonyt kedvezőleg jellemzi az, hogy szerződésére hivatkozik, jeléül, hogy tiszteli a szerződések biztonságát, s nem kíván azokból bábjátékot csinálni, mint azok, kik szerződésük ideje közben meg-megpróbálják az új követelést. Blaháné asszony mindenesetre megérdemli, mert jelentékeny vonzerővel bír, hogy szerződési ideje letelte után rája különöbb figyelemmel legyenek, s lesznek is bizonyára, még a „külföldi fényes ajánlatok“ emlegetése nélkül is, mert hiszen valamint külföldön nem adnak magyar népszínműveket, (melyekben Blaháné asszony oly kitűnőleg szerepel,) épp úgy minálunk nélkülözhetlen szükség egy jó magyar népdalénekesnő. * Rejtélyes. Egy fővárosi törvényszék hivatalszolgája néhány nap előtt félrehivja az egyik becsmestert s kérdi tőle: „akar-e jövedelmező üzletet?“ Hogy ne akarna! A hivatalszolga ekkor suttogva mondja, hogy ő régebben harminckét darab ezerest