Fővárosi Lapok 1872. február (25-48. szám)

1872-02-23 / 43. szám

A csodás és szellemi tünemények hosszú soro­zatából bátran azt lehet következtetnünk, hogy a szellemek nem csak mindentudó és mindenható, hanem egyedüli valóságok és elemek e világon ! A „Human Nature“ oly csodák és megdöb­bentő tünemények hosszú láncolatát sorolja elő, melyek a szellemek közvetítései által létesültek. Midőn Woodhull asszony első férjével a nyo­mor és keserűség napjait élte, megjelent ágyánál egy szellem. Mrs Woodhull hideg borzongást érzett tagjain át, tulajdonképp ebből tudta meg, hogy szel­lem áll ágya mellett. Kevés idő múlva látta is a szellemet, beszélt is vele, minthogy a szellemi össze­köttetés fluiduma átment lényébe. A szellem görög öltözetű, magas alakú férfi volt, s elküldte Mrs Woodhuilt New-Yorkba,hol — mint mondá, — gazdag, ünnepelt és szerencsés leend. Mrs Woodhull csak­ugyan elment New-Yorkba, hol elméje mintegy meg­nyílt, szónokolni kezdett, előadásokat tartott, stb. Később a szellem ösztönzésére elvált férjétől, a nő­emancipáció élére állott, a szabad szerelem hirdetője lett, gyógyította a betegeket, és gyógyítása által két hó alatt közel egy milió dollárt szerzett. Mrs Wood­­hullt mindenki csodálta, mert értett minden tudomány­hoz, legfőképp a nemzetgazdászathoz, jóllehet a legkö­zönségesebb neveltetésben részesült, s ifjúkorában kézi munkája által tartotta fel a számos tagból álló családot, melyben ő a „hamupipőke"­ szerepét játszotta. Mi­dőn az amerikai elnökválasztás bekövetkezett, Mrs Woodhull, a­kinek akkor már váltóháza és hírlapja is volt, föllépett, mint elnökjelölt. Mindenki tudja, hogy megbukott, de azért a működés teréről koránt­sem lépett le, sőt még most is tart előadásokat külön­féle „istentől elrugaszkodott“ tanokról. Mind e lépé­sekre őt, mint mondja, szelleme vitte, ki nem volt más, mint a híres görög: Demosthenes. Mrs Woodhull vallomása szerint: e szellem min­dig ott zsong füle körül, valahányszor előadást tart, s e szellem súgja neki amaz eszméket, melyeket hir­det és hirdetett. A legkülönösebb ebben az, hogy Demosthenes úr igen jól beletalálja magát a modern társadalomba! Sőt még többet is mond Mrs Wood­hull. A szellem meggyógyította beteg gyermekét; egyszer pedig, sietős útja lévén, fel is öltöztették őt a szellemek; jövendölt a szellemek segélyével stb. Egy másik médium, szintén nő, Amerikából Londonba jőve, megjóslá a walesi herczeg fölgyó­gyulását, s egészen ismeretlen egyének életvisszo­­nyairól a legtüzetesebben beszélt. Tekintetbe véve e nyilatkozatokat, kacajra fa­kadnánk, ha sajnálatunk csakhamar el nem fojtaná a jókedv e kitörését. Egy másik, igen feltűnő melléktana a spiritis­­musnak az, hogy a szellemek nőnek. Igen messze­­ágazó vita támadt e furcsa tétel fölött a spiritisztikus közlönyökben, s végre is abban egyezett meg a böl­­cseség, hogy igen­is, a szellemek nőnek, de csak bi­zonyos fokig. Ha egy teljesen felnőtt ember hal meg, annak a szelleme (értsd : lelke) nem fog többé nőni a porhüvelytől való megválás után ; de ha egy kis gyermek hal meg, akkor a testből kiesett lélek mindaddig nő, míg a középmagasságú emberével egyenlő nem lesz, így áll ez a „Geist, Kraft und Stoff“ című munka szellemdús hasábjain. Menjünk tovább. Mindenki hallott már egyet­­mást Mesmer­ ről és Cagliostróról, a delejes álom, clairvoyant-ok, jósok, hallucinatió, beteges képzel­gések furcsa dolgairól. Az is tudva van, hogy Mes­­mert és Cagliostrót kiűzték Francziaországból, mert a csaláson rajta érték őket. Meg akartak gazdagod­ni humbug által. Az tény, hogy a lélek, vagyis a kedély, csakugyan esik néha oly állapotba, melyben fur­csábbnál furcsább jelenetek és alakok festekeznek le az emberi képzelemben. Ily állapotban, mint a forrólázasoknál is, néha úgy beszél az ember, a­hogy józan állapotában nem képes. De nem is képes meg­fejteni azon elmondott lázas szavak értelmét. Ezek a testi betegség által idéztetnek elő, s a láz tulajdon­képp a természet erősödése a betegség legyőzésére. De csak kivételes állapotok az ilyenek, s mint a tu­domány bizonyítja, különféle idegzetű egyéneknél különféle alakokban nyilatkoznak. Hogy tehát némileg megfejthessük a Spiritismus „világcsaló“ csodáit, a hallucinált állapotokhoz, és a testi betegségek által előidézett lázakhoz, vala­mint a befej­ezésekhez kell f­olyamodnunk, mert ez állapotokat kellett előidézni a médiumokban, hogy­­ a csalást és csalódást némileg el lehessen takarni.­­ I­tyEz állapotokból böngészhetők ki egyszersmind azok az elemek is, melyek a Spiritismus iránt né­melyekben oly nagy hiedelmet hoztak létre. A lázakból semmi kedvező vélemény sem von­ható ki a spiritismusra, mert a lélekidéző „médiu­moknak“ nem igen lehet kedvök a forróláz előidé­zésére. Pedig csak ily állapotokban — tehát ébren — működhetnek a testi idegek és szervek, s termé­szetesen feltűnő összevisszaságban, minthogy a láz megakadályozza az életműködés természetes és ren- ■ des menetét A delejes álomba merült egyének különösen ama­i médiumok,a­kik őrületes csodadolgokat beszél­nek. Ők társalognak a meghaltak lelkeivel, megjó­solják a jövőt, ellátnak Európából Amerikába, fest­ményeket készítenek sötétben, ismeretlen nyelveken szónokolnak. Ez az úgynevezett hallucinált állapot, a delej­ezés, alvalátás, stb., melyek nem új találmá­nyok, mert már a görögöknél is megvoltak. De mind e látományok, jövendölések csupán csalások vagy csalódások, mert a tudomány bizonyítása szerint: az érzékek természetes határán túl való észrevevés le­­hetlen. Bizonyos, hogy az emberi érzékek térbeli kor­látok közt mozognak, így senki sem olvashat el be­pecsételt levelet és senki sem láthat láthatlant. Mint­hogy így semmis az alap, semmis a reá épített Spiri­tismus is. Tehát a lélekidézés, a szellemek által esz­közölt csodák pénzzsarlások s a könnyen hívők ámítása. És mégis sokan hisznek benne. Hogy lehet ez ? A Spiritismus­ legújabb csodáira végre fölébredt az angol társadalom, s a sajtó hevesen kelt ki azok ellen, kik hiszékeny füleket és szemeket kölcsönöz­nek a Spiritismus erszénylapító előadásaihoz. De oly erős gyökerekkel fogódzik e tan az angol társada­lomban és az új világban, hogy kiirtására maholnap „keresztes hadjárat“ kell. Az angol sajtó heves meg­támadása a Spiritismus részéről heves ellenzésre ta­lált , de épp ez ébreszti föl a tudományos világ figyelmét, mely eddig „bagatelle“-nek tekinté az egészet. A londoni „Dialectical Society“ bizottságot küldött ki saját kebléből a spiritisztikus csodák és tünemények megvizsgálására. A bizottság a Spiri­tismus híveit a priori olyanoknak hitte, mint a­kik vagy tudatlanok, vagy csalók, vagy a médiumok ál­tal vannak megvesztegetve. Sajnálkozva kellett te­hát jelentenie, hogy a legtekintélyesebb tudósok, a legműveltebb és leggazdagabb egyének sorakoznak a Spiritismus mellett, s így ezek bizonyságtétele után ama véleményt kockáztatta a bizottság, hogy a Spi­ritismus érdemes a beható tanulmányozásra. A médiumok azonban nem bocsátották a bi­zottságot a csodák színpadára, a­hol az a szellemek­kel társaloghatott, vagy a szellemek által végbevitt csodákról meggyőződhetett volna; Így tehát a bi­zottság csak ama tanúságtétel után tett jelentést, mit a tekintélyes, megbízható spiritistáktól nyert. Tehát maga a bizottság is megmaradt kifejezett kételye mellett, s a napi sajtó sem szűnt meg kárhoztatásai­­val. A Spiritismus közlönyei pedig hozsannát kiálta­nak, s előre hirdetik, hogy az egész világ spiritista leend, mert előbb-utóbb át fogják látni, hogy ez az egyedül üdvözítő tan. A spiritista médiumok nem csak jövendölnek, írnak, hanem az általuk előidézett s velők közleke­désben álló szellemek a rég letűnt nagy festészek képeit állítják elő a legnagyobb sötétségben ; magya­réi­ reprodukálják. A „Medium“ című spiritistikus közlöny útján bizonyos Anderson már rég figyelmeztette a közön­séget Duguid úrra, e csodás médiumra, s leírja, hogy miképp rajzol és fest e médium a legnagyobb sötét­ségben, segítve a szellemektől! Duguid 32 éves, mes­terségére nézve kárpitos, s nem részesült jobb nevelte­tésben, mint a munkásosztály többi tagjai Kevés be­szédű, félénk, szerény , nagyon nehezen fejezi ki ma­gát. Soha sem tanuit rajzolni, s nem is rajzolt, míg a spiritismustól „influenced,“ (ez az angol „terminus technicus“) nem lett. 1866-ban a kandiság arra vitte, hogy megnézze Nistet úr asztaltáncoltatásait. Ekkor még kétkedett a spiritismusban, de csakhamar meg­győződést szült benne ama körülmény, hogy egy al­kalommal az asztaltáncoltatásnál hideg borzongás ömlött végig tagjain. Ez volt a szertartás, melynek következtében a Spiritismus fölkentje lett. Most már többet eszmélkedett a spiritismusról, s egy ízben Nisbet urnái a szobában levő nőnemű médium köze­ledésre szól­ta föl. A nő megfogta Duguid balkezét, minek folytán bekövetkezett a nevezetes hideg bor­zongás. Eközben Mr Duguid jobb keze mozogni kezdett, néhány betűt írt le, s midőn ecsetet adtak kezébe, ezzel több kisebb-nagyobb alakot — habár még durván — festett a papírra. A vezérszellem, melynek befolyása alatt munkálkodott, „Marcus Baker“-nek nevezte magát. Néhány nap múlva gyö­nyörű virágbokrétát festett, s ettől fogva többször rajzolt és festett a nevezett szellem vezetése alatt. Egy ízben vízesést is festett és pedig különös körül­mények közt. Duguid ugyanis bekötötte szemeit s leült a szoba közepén egy székre. Néhány másodperc múlva fölállt, üdvözölte a szellemeket, kezet szorított velük, s hozzá kezdett „Marcus Baker“ vezetése mellett a „Vízesés“ festéséhez. A gázlángokat elol­­ták, csupán egy maradt égve, de azt is lecsavarták a lehető legcsekélyebb lángra. Alig múlt el két vagy három perc, a lángokat meggyújtották, s mindnyájan elbámultak a gyönyörű festményen. Duguid mester jó éjt kívánva a vezérszellemnek, leoldá a kendőt szemeiről. Másnap még igazított valamit a festmé­nyen, s ekkora szellem kijelenté, hogy ő tulajdon­képp nem is Marcus Baker, hanem Ruysdael Jakab, a híres hollandi festő szelleme. Egy megidézett műértő festő csakugyan fölismerte a „Vízesést,“ mint Ruys­dael hasonló tárgyú híres festményének „szakasztott mását.“ A különbség az eredeti és e medium által készült másolat közt csak az volt, hogy a másolaton a vízesés fölötti hídon egy alak sem volt látható, míg az eredetin több alak van. Midőn ez iránt Mr Du­guid „interpellálta“ Ruysdael szellemét, azt a felele­tet nyerte, hogy „ő (Ruysdael szelleme) erről nem tehet, mert az alakokat a vízesés fölötti hídra nem ő festette, hanem barátja Berghem!“ Midőn a követ­kező napon megmutaták Mr Duguidnak a Ruysdael arcképét, azt állítá, hogy a szellem épp olyan volt. A következő ülésekben Ruysdael a Stein társa­ságában jelent meg s több festményt készítettek Du­­guiddal, mely festmények Burns londoni könyvkeres­kedésében láthatók. Sőt maguk a szellemek is feste­nek félnegyed percnyi időközök alatt, s hogy a kö­zönség bizonyságot szerezhessen erről, hogy halandó kéz nem avatkozik e művészetbe, tehát ily alkalom­kor lekötik Mr Duguid kezeit. Ez a Spiritismus legújabb vívmánya. Mr Duguid legutósó festményét egy ifjú persa szellemének vezénylete alatt készíté ez év január 13-kán Glasgowban. E per­sa szellem, mint Duguidnak valló, Krisztus kortársa volt, s elkísérte őt Indiába, hol a Mester föltámasztott egy, a Ganges egyik mellékágába vetett holt férfit A festmény ama jelenetet á­rázolja, midőn a Mester és a fiatal persa, két bramin és a holt neje és szelleme a vérben fekvő férfit bámulják! Legújabban Amerikában egy spiritisztikus fény­képész lépett fel, ki a szellemeket „lephotografirozza “ Legutóbb Beethovent fényképezte le, s beküldte azt mint raritást a „Medium“ szerkesztőségéhez. E fény­képész Amerikából lefényképezi az európaiakat. Nemde, ez már csoda! Még a Spiritismus legkülönösebb jóslatát em­lítem meg. Egy Jackson nevű spiritiszta Newton, Mohamed, Bacon, Ábrahám, Mózes, Krisztus és a jelenlegi tár­sadalomról eszmélkedvén, ama végkövetkeztetésre jut, hogy még egy megváltónak kell a földre száll­nia, ki a „béke pápája“ leend, s a különféle vallás­felekezetre osztott emberiséget egy akolba tereli. Szerinte az első Krisztus nem volt a béke, hanem a kard, mely szétválasztotta a dühöngő elemeket. A jövendő megváltó előtt természetesen próféták fog­nak támadni, s elvégre a világ egyetlen vallásban fog egyesülni, melynek alapja nem lehet más, mint a minden „problémát“megfejtő Spiritismus. Megvallom, mindez szomorúan hat rám, mert mit kellessék tartanunk e csodákat mutogató vagy csodadolgokat fitogtató tanról ? vagy azt, hogy hívei őrjöngök, vagy hogy annyira vak az angol és fran­cia társadalom, miszerint a napnál fényesebb csalást sem képes meglátni! Mindenesetre sajnos jelenség ily szellemi jár­vány a XIX-dik században. Sajnos különösen tudni, hogy a legműveltebb, legtudományosabb nemzet, az angol, ily balga mysteriumokat tűr meg társa­dalmában. Hol fog végződni e beteges mozgalom ? Óhajtjuk, hogy a rendőrség előtt. Mert hogy hiszékenységre ámított csalás, azon nem kételked­hetünk. 185 Fővárosi hírek. * Király Ő Felsége tegnap reggel 6 óra 38 perckor b. Wenckheim Béla, Pápay udv. tanácsos, gr. Bellegarde első hadsegéd, több törzstiszt és ud­vari hivatalnok kíséretében érkezett fővárosunkba. A perronban Tóth Vilmos és Tisza miniszterek, gr. Hayn táborszernagy, Gyöngyösy Alajos főpolgár­mester, Thaisz Elek főkapitány s több képviselő fo­gadta. Ő Felsége szivélyesen üdvözölvén a küldött­séget, Tóth Vilmos miniszter előtt sajnálkozását fe­­jezé ki a csapás fölött, mely a minisztert anyja halá­la folytán érte. Ezután megígérte, hogy hosszabb ideig marad a fővárosban, majd búcsút vett a kül­döttségtől s a budai palotába hajtatott. * A múzeum kedden kapta meg gr. Pálffy Já­nos nagy becsű ajándékát , Piloty Károly „Neró­“ját, mely a kegyetlen caesárt a fölgyujtott Róma omladékai közt járkálva ábrázolja. E kép, melynek ára tízezer forint volt, okvetlenül igen fog tetszeni a közönségnek. Mivel nagy alakja van s fel­ső világítást igényel, csak a hazai művészek csarno­kában lehetett elhelyezni, a­mi több hazai mű eltá­volítását vonta maga után. A talán a képtárban egy­re érezhetőbbé lesz a térhiány. Az újabb szerzemé­nyeket már most is a termek közepére tett állvá­nyokra kellett helyezni, mi aztán gátolja a szabad mozgást s elrontja a termek szépségét. Segítmi e ba­jon csak úgy lehetne, ha a két év előtt rendezett képtárt újra rendeznék, eltávolítva a kevesebb érté­kű műveket, a­mit tenni is fognak, mihelyt a már részint megrendelt, részint az állam által felajánlott ötezer forintból vásárlandó képek (még e nyáron) a múzeum birtokába jutnak. Reméljük, ez lesz a múzeumi képtár utósó rendezése, miután az orszá­gos képtári palota tervének kivitele lényeges szük­ség. Ez ügyön azonban alig lendít valamit az illető

Next