Fővárosi Lapok 1872. február (25-48. szám)
1872-02-23 / 43. szám
A csodás és szellemi tünemények hosszú sorozatából bátran azt lehet következtetnünk, hogy a szellemek nem csak mindentudó és mindenható, hanem egyedüli valóságok és elemek e világon ! A „Human Nature“ oly csodák és megdöbbentő tünemények hosszú láncolatát sorolja elő, melyek a szellemek közvetítései által létesültek. Midőn Woodhull asszony első férjével a nyomor és keserűség napjait élte, megjelent ágyánál egy szellem. Mrs Woodhull hideg borzongást érzett tagjain át, tulajdonképp ebből tudta meg, hogy szellem áll ágya mellett. Kevés idő múlva látta is a szellemet, beszélt is vele, minthogy a szellemi összeköttetés fluiduma átment lényébe. A szellem görög öltözetű, magas alakú férfi volt, s elküldte Mrs Woodhuilt New-Yorkba,hol — mint mondá, — gazdag, ünnepelt és szerencsés leend. Mrs Woodhull csakugyan elment New-Yorkba, hol elméje mintegy megnyílt, szónokolni kezdett, előadásokat tartott, stb. Később a szellem ösztönzésére elvált férjétől, a nőemancipáció élére állott, a szabad szerelem hirdetője lett, gyógyította a betegeket, és gyógyítása által két hó alatt közel egy milió dollárt szerzett. Mrs Woodhullt mindenki csodálta, mert értett minden tudományhoz, legfőképp a nemzetgazdászathoz, jóllehet a legközönségesebb neveltetésben részesült, s ifjúkorában kézi munkája által tartotta fel a számos tagból álló családot, melyben ő a „hamupipőke" szerepét játszotta. Midőn az amerikai elnökválasztás bekövetkezett, Mrs Woodhull, akinek akkor már váltóháza és hírlapja is volt, föllépett, mint elnökjelölt. Mindenki tudja, hogy megbukott, de azért a működés teréről korántsem lépett le, sőt még most is tart előadásokat különféle „istentől elrugaszkodott“ tanokról. Mind e lépésekre őt, mint mondja, szelleme vitte, ki nem volt más, mint a híres görög: Demosthenes. Mrs Woodhull vallomása szerint: e szellem mindig ott zsong füle körül, valahányszor előadást tart, s e szellem súgja neki amaz eszméket, melyeket hirdet és hirdetett. A legkülönösebb ebben az, hogy Demosthenes úr igen jól beletalálja magát a modern társadalomba! Sőt még többet is mond Mrs Woodhull. A szellem meggyógyította beteg gyermekét; egyszer pedig, sietős útja lévén, fel is öltöztették őt a szellemek; jövendölt a szellemek segélyével stb. Egy másik médium, szintén nő, Amerikából Londonba jőve, megjóslá a walesi herczeg fölgyógyulását, s egészen ismeretlen egyének életvisszonyairól a legtüzetesebben beszélt. Tekintetbe véve e nyilatkozatokat, kacajra fakadnánk, ha sajnálatunk csakhamar el nem fojtaná a jókedv e kitörését. Egy másik, igen feltűnő melléktana a spiritismusnak az, hogy a szellemek nőnek. Igen messzeágazó vita támadt e furcsa tétel fölött a spiritisztikus közlönyökben, s végre is abban egyezett meg a bölcseség, hogy igenis, a szellemek nőnek, de csak bizonyos fokig. Ha egy teljesen felnőtt ember hal meg, annak a szelleme (értsd : lelke) nem fog többé nőni a porhüvelytől való megválás után ; de ha egy kis gyermek hal meg, akkor a testből kiesett lélek mindaddig nő, míg a középmagasságú emberével egyenlő nem lesz, így áll ez a „Geist, Kraft und Stoff“ című munka szellemdús hasábjain. Menjünk tovább. Mindenki hallott már egyetmást Mesmer ről és Cagliostróról, a delejes álom, clairvoyant-ok, jósok, hallucinatió, beteges képzelgések furcsa dolgairól. Az is tudva van, hogy Mesmert és Cagliostrót kiűzték Francziaországból, mert a csaláson rajta érték őket. Meg akartak gazdagodni humbug által. Az tény, hogy a lélek, vagyis a kedély, csakugyan esik néha oly állapotba, melyben furcsábbnál furcsább jelenetek és alakok festekeznek le az emberi képzelemben. Ily állapotban, mint a forrólázasoknál is, néha úgy beszél az ember, ahogy józan állapotában nem képes. De nem is képes megfejteni azon elmondott lázas szavak értelmét. Ezek a testi betegség által idéztetnek elő, s a láz tulajdonképp a természet erősödése a betegség legyőzésére. De csak kivételes állapotok az ilyenek, s mint a tudomány bizonyítja, különféle idegzetű egyéneknél különféle alakokban nyilatkoznak. Hogy tehát némileg megfejthessük a Spiritismus „világcsaló“ csodáit, a hallucinált állapotokhoz, és a testi betegségek által előidézett lázakhoz, valamint a befejezésekhez kell folyamodnunk, mert ez állapotokat kellett előidézni a médiumokban, hogy a csalást és csalódást némileg el lehessen takarni. ItyEz állapotokból böngészhetők ki egyszersmind azok az elemek is, melyek a Spiritismus iránt némelyekben oly nagy hiedelmet hoztak létre. A lázakból semmi kedvező vélemény sem vonható ki a spiritismusra, mert a lélekidéző „médiumoknak“ nem igen lehet kedvök a forróláz előidézésére. Pedig csak ily állapotokban — tehát ébren — működhetnek a testi idegek és szervek, s természetesen feltűnő összevisszaságban, minthogy a láz megakadályozza az életműködés természetes és ren- ■ des menetét A delejes álomba merült egyének különösen amai médiumok,akik őrületes csodadolgokat beszélnek. Ők társalognak a meghaltak lelkeivel, megjósolják a jövőt, ellátnak Európából Amerikába, festményeket készítenek sötétben, ismeretlen nyelveken szónokolnak. Ez az úgynevezett hallucinált állapot, a delejezés, alvalátás, stb., melyek nem új találmányok, mert már a görögöknél is megvoltak. De mind e látományok, jövendölések csupán csalások vagy csalódások, mert a tudomány bizonyítása szerint: az érzékek természetes határán túl való észrevevés lehetlen. Bizonyos, hogy az emberi érzékek térbeli korlátok közt mozognak, így senki sem olvashat el bepecsételt levelet és senki sem láthat láthatlant. Minthogy így semmis az alap, semmis a reá épített Spiritismus is. Tehát a lélekidézés, a szellemek által eszközölt csodák pénzzsarlások s a könnyen hívők ámítása. És mégis sokan hisznek benne. Hogy lehet ez ? A Spiritismus legújabb csodáira végre fölébredt az angol társadalom, s a sajtó hevesen kelt ki azok ellen, kik hiszékeny füleket és szemeket kölcsönöznek a Spiritismus erszénylapító előadásaihoz. De oly erős gyökerekkel fogódzik e tan az angol társadalomban és az új világban, hogy kiirtására maholnap „keresztes hadjárat“ kell. Az angol sajtó heves megtámadása a Spiritismus részéről heves ellenzésre talált , de épp ez ébreszti föl a tudományos világ figyelmét, mely eddig „bagatelle“-nek tekinté az egészet. A londoni „Dialectical Society“ bizottságot küldött ki saját kebléből a spiritisztikus csodák és tünemények megvizsgálására. A bizottság a Spiritismus híveit a priori olyanoknak hitte, mint akik vagy tudatlanok, vagy csalók, vagy a médiumok által vannak megvesztegetve. Sajnálkozva kellett tehát jelentenie, hogy a legtekintélyesebb tudósok, a legműveltebb és leggazdagabb egyének sorakoznak a Spiritismus mellett, s így ezek bizonyságtétele után ama véleményt kockáztatta a bizottság, hogy a Spiritismus érdemes a beható tanulmányozásra. A médiumok azonban nem bocsátották a bizottságot a csodák színpadára, ahol az a szellemekkel társaloghatott, vagy a szellemek által végbevitt csodákról meggyőződhetett volna; Így tehát a bizottság csak ama tanúságtétel után tett jelentést, mit a tekintélyes, megbízható spiritistáktól nyert. Tehát maga a bizottság is megmaradt kifejezett kételye mellett, s a napi sajtó sem szűnt meg kárhoztatásaival. A Spiritismus közlönyei pedig hozsannát kiáltanak, s előre hirdetik, hogy az egész világ spiritista leend, mert előbb-utóbb át fogják látni, hogy ez az egyedül üdvözítő tan. A spiritista médiumok nem csak jövendölnek, írnak, hanem az általuk előidézett s velők közlekedésben álló szellemek a rég letűnt nagy festészek képeit állítják elő a legnagyobb sötétségben ; magyaréi reprodukálják. A „Medium“ című spiritistikus közlöny útján bizonyos Anderson már rég figyelmeztette a közönséget Duguid úrra, e csodás médiumra, s leírja, hogy miképp rajzol és fest e médium a legnagyobb sötétségben, segítve a szellemektől! Duguid 32 éves, mesterségére nézve kárpitos, s nem részesült jobb neveltetésben, mint a munkásosztály többi tagjai Kevés beszédű, félénk, szerény , nagyon nehezen fejezi ki magát. Soha sem tanuit rajzolni, s nem is rajzolt, míg a spiritismustól „influenced,“ (ez az angol „terminus technicus“) nem lett. 1866-ban a kandiság arra vitte, hogy megnézze Nistet úr asztaltáncoltatásait. Ekkor még kétkedett a spiritismusban, de csakhamar meggyőződést szült benne ama körülmény, hogy egy alkalommal az asztaltáncoltatásnál hideg borzongás ömlött végig tagjain. Ez volt a szertartás, melynek következtében a Spiritismus fölkentje lett. Most már többet eszmélkedett a spiritismusról, s egy ízben Nisbet urnái a szobában levő nőnemű médium közeledésre szólta föl. A nő megfogta Duguid balkezét, minek folytán bekövetkezett a nevezetes hideg borzongás. Eközben Mr Duguid jobb keze mozogni kezdett, néhány betűt írt le, s midőn ecsetet adtak kezébe, ezzel több kisebb-nagyobb alakot — habár még durván — festett a papírra. A vezérszellem, melynek befolyása alatt munkálkodott, „Marcus Baker“-nek nevezte magát. Néhány nap múlva gyönyörű virágbokrétát festett, s ettől fogva többször rajzolt és festett a nevezett szellem vezetése alatt. Egy ízben vízesést is festett és pedig különös körülmények közt. Duguid ugyanis bekötötte szemeit s leült a szoba közepén egy székre. Néhány másodperc múlva fölállt, üdvözölte a szellemeket, kezet szorított velük, s hozzá kezdett „Marcus Baker“ vezetése mellett a „Vízesés“ festéséhez. A gázlángokat elolták, csupán egy maradt égve, de azt is lecsavarták a lehető legcsekélyebb lángra. Alig múlt el két vagy három perc, a lángokat meggyújtották, s mindnyájan elbámultak a gyönyörű festményen. Duguid mester jó éjt kívánva a vezérszellemnek, leoldá a kendőt szemeiről. Másnap még igazított valamit a festményen, s ekkora szellem kijelenté, hogy ő tulajdonképp nem is Marcus Baker, hanem Ruysdael Jakab, a híres hollandi festő szelleme. Egy megidézett műértő festő csakugyan fölismerte a „Vízesést,“ mint Ruysdael hasonló tárgyú híres festményének „szakasztott mását.“ A különbség az eredeti és e medium által készült másolat közt csak az volt, hogy a másolaton a vízesés fölötti hídon egy alak sem volt látható, míg az eredetin több alak van. Midőn ez iránt Mr Duguid „interpellálta“ Ruysdael szellemét, azt a feleletet nyerte, hogy „ő (Ruysdael szelleme) erről nem tehet, mert az alakokat a vízesés fölötti hídra nem ő festette, hanem barátja Berghem!“ Midőn a következő napon megmutaták Mr Duguidnak a Ruysdael arcképét, azt állítá, hogy a szellem épp olyan volt. A következő ülésekben Ruysdael a Stein társaságában jelent meg s több festményt készítettek Duguiddal, mely festmények Burns londoni könyvkereskedésében láthatók. Sőt maguk a szellemek is festenek félnegyed percnyi időközök alatt, s hogy a közönség bizonyságot szerezhessen erről, hogy halandó kéz nem avatkozik e művészetbe, tehát ily alkalomkor lekötik Mr Duguid kezeit. Ez a Spiritismus legújabb vívmánya. Mr Duguid legutósó festményét egy ifjú persa szellemének vezénylete alatt készíté ez év január 13-kán Glasgowban. E persa szellem, mint Duguidnak valló, Krisztus kortársa volt, s elkísérte őt Indiába, hol a Mester föltámasztott egy, a Ganges egyik mellékágába vetett holt férfit A festmény ama jelenetet árázolja, midőn a Mester és a fiatal persa, két bramin és a holt neje és szelleme a vérben fekvő férfit bámulják! Legújabban Amerikában egy spiritisztikus fényképész lépett fel, ki a szellemeket „lephotografirozza “ Legutóbb Beethovent fényképezte le, s beküldte azt mint raritást a „Medium“ szerkesztőségéhez. E fényképész Amerikából lefényképezi az európaiakat. Nemde, ez már csoda! Még a Spiritismus legkülönösebb jóslatát említem meg. Egy Jackson nevű spiritiszta Newton, Mohamed, Bacon, Ábrahám, Mózes, Krisztus és a jelenlegi társadalomról eszmélkedvén, ama végkövetkeztetésre jut, hogy még egy megváltónak kell a földre szállnia, ki a „béke pápája“ leend, s a különféle vallásfelekezetre osztott emberiséget egy akolba tereli. Szerinte az első Krisztus nem volt a béke, hanem a kard, mely szétválasztotta a dühöngő elemeket. A jövendő megváltó előtt természetesen próféták fognak támadni, s elvégre a világ egyetlen vallásban fog egyesülni, melynek alapja nem lehet más, mint a minden „problémát“megfejtő Spiritismus. Megvallom, mindez szomorúan hat rám, mert mit kellessék tartanunk e csodákat mutogató vagy csodadolgokat fitogtató tanról ? vagy azt, hogy hívei őrjöngök, vagy hogy annyira vak az angol és francia társadalom, miszerint a napnál fényesebb csalást sem képes meglátni! Mindenesetre sajnos jelenség ily szellemi járvány a XIX-dik században. Sajnos különösen tudni, hogy a legműveltebb, legtudományosabb nemzet, az angol, ily balga mysteriumokat tűr meg társadalmában. Hol fog végződni e beteges mozgalom ? Óhajtjuk, hogy a rendőrség előtt. Mert hogy hiszékenységre ámított csalás, azon nem kételkedhetünk. 185 Fővárosi hírek. * Király Ő Felsége tegnap reggel 6 óra 38 perckor b. Wenckheim Béla, Pápay udv. tanácsos, gr. Bellegarde első hadsegéd, több törzstiszt és udvari hivatalnok kíséretében érkezett fővárosunkba. A perronban Tóth Vilmos és Tisza miniszterek, gr. Hayn táborszernagy, Gyöngyösy Alajos főpolgármester, Thaisz Elek főkapitány s több képviselő fogadta. Ő Felsége szivélyesen üdvözölvén a küldöttséget, Tóth Vilmos miniszter előtt sajnálkozását fejezé ki a csapás fölött, mely a minisztert anyja halála folytán érte. Ezután megígérte, hogy hosszabb ideig marad a fővárosban, majd búcsút vett a küldöttségtől s a budai palotába hajtatott. * A múzeum kedden kapta meg gr. Pálffy János nagy becsű ajándékát , Piloty Károly „Neró“ját, mely a kegyetlen caesárt a fölgyujtott Róma omladékai közt járkálva ábrázolja. E kép, melynek ára tízezer forint volt, okvetlenül igen fog tetszeni a közönségnek. Mivel nagy alakja van s felső világítást igényel, csak a hazai művészek csarnokában lehetett elhelyezni, ami több hazai mű eltávolítását vonta maga után. A talán a képtárban egyre érezhetőbbé lesz a térhiány. Az újabb szerzeményeket már most is a termek közepére tett állványokra kellett helyezni, mi aztán gátolja a szabad mozgást s elrontja a termek szépségét. Segítmi e bajon csak úgy lehetne, ha a két év előtt rendezett képtárt újra rendeznék, eltávolítva a kevesebb értékű műveket, amit tenni is fognak, mihelyt a már részint megrendelt, részint az állam által felajánlott ötezer forintból vásárlandó képek (még e nyáron) a múzeum birtokába jutnak. Reméljük, ez lesz a múzeumi képtár utósó rendezése, miután az országos képtári palota tervének kivitele lényeges szükség. Ez ügyön azonban alig lendít valamit az illető