Fővárosi Lapok 1872. szeptember (199-221. szám)
1872-09-11 / 207. szám
Nagy lehet a közönség hálátlansága a sajtó névtelen „bérkocsi lovai“ iránt, mint Angliában a hírlapírók magukat nevezik, midőn még a hírnevesek sincsenek kegyében. Ezt társadalmi bajnak találja másnap a „Reform.“ Neptun templomában egy átutazó görögnek feltűnt két sor evezőrúd és megkérdezte, hogyan kerültek e helyre. Viharban tett fogadás következtében ajánlották fel a szerencsésen kimenekültek, — volt a válasz. Görög utasunk elgondolkodva egy pillanatra, így sóhajtott fel: hol és merre lehetnek a zaklatott habokban elveszettek evezői ? ! Én nem akarom csak a siker fegyvereit tenni az oltárra, s megemlékszem a szerencsétlenekről is. És megemlékezve jelzem, hogy mennyire hiányzanak az ellenzék jelesei, mennyire óhajtanék a dús hajú fiatalság előtt ülve látni Szontagh Pált, Horn Edét és Mocsáry Lajost. Ugron Gábor: A nagyváradi dalárünnepély. (A. E.) Röviden már irtunk volt az első nap eseményeiről. Most akalmat veszünk bővebben kiterjeszkedni a részletekre s pontosabban referálnunk az ünnepély hátralevő napjairól. Pénteken reggel a jó fogadtatástól egészen föllelkesült dalárok vígan siettek a nagy protestáns templomba, hol Erkel Ferenc vezénylete alatt próba volt a dalcsarnokban előadandó darabokból. Valami 500 dalártag lehetett jelen. A tollakkal és jelvényekkel ékített gárda igazán kellemes látványt nyújtott. A modern kultúra nem megvetendő tényezőit láttuk bennök s jól esett arra gondolnunk, hogy e tényezők a magyar nemzeti műveltség érdekében működnek, vállvetett buzgalommal. A kezdet jó folytatást ígért. A próba oly kitünően sikerült, hogy Erkel Ferenc maga is elégülten nézett a vasárnapi összelőadás elé. Már itt a legnagyobb mérvben kitűnt, hogy a hazai dalárdák haladása nem fictió, hogy ezek sokkal komolyabban fogták föl a dalegyletek hivatását, mint némelyek hinni szerették. A magyar dalegyletek megmutatták, hogy céljuk nem a felületes lakmározás, nem boros poharak közt gyakorolt „hazaéltetés“, hanem a kedély nemesítése, a művészet élénk kultiválása ; megmutatták, hogy törekvésük a civilizáció átalános vívmányaival, az európai műveltség nagyobb igényeivel szoros kapcsolatban áll, hogy tisztán értik a kor jelszavát, mely a politikai mozgalmak zavaros viszonyai között a művészet békítő jelvényeire mutat. Próba után minden irányban szétmentek a dalárok, hogy megtekintsék a derék várost, mely a magyarországi városok rangfokozatában minden tekintetben kitűnő helyet foglal el. A versenyző dalárdák ezúttal nem csatlakoztak a többiekhez, hanem mentek haza tanulni. Este hét órakor a színkörbe siettünk, hol a dalverseny volt végbemenendő, melyre 8 dalárda jelentkezett : a pécsi, a pesti nemzeti dalkör, a debreceni, hódmezővásárhelyi, az ungvári, a nagykállói, a kolozsvári dalkör és a Hilária, szintén Kolozsvárról. (Kolozsvár igazán kitett magáért.) A színkör zsúfolásig megtelt, különösen a karzat, hol a nem versenyező dalárdák képezték a „felsőbb fórumot.“ Lent a jury tagjai (Erkel, Reményi, Ábrányi, stb.) foglaltak helyet s a színpadon félkörben a journalisták, kiket a rendezőség nagy figyelemmel tüntetett ki. A dalverseny érdekes volt ezúttal is. Nyolc dalárda küzdött az első, második és harmadik jutalomért, közöttük két oly kitűnő dalegylet, mint a pécsi és a pesti nemzeti dalkör, mely Huber Károly karvezetése alatt megint érdemes színvonalra emelkedett. A versenydarab Zimay egy műnégyese, a „Dalia magyar“ volt (szövege Ábrányi Emiltől), szépen írt, de rendkívül nehéz műdarab, mely a jelesebb dalárdáknak is elég dolgot adott. A váradi közönség s a karzatot ellepő „dalártestvérek“ nagy érdekkel s udvariasan alkalmazott tapsviharral kisérték a dalárdák törekvéseit. Annyira elnéző, annyira udvarias volt a publikum, hogy még a nagykállói dalárdának — mi több még a hódmezővásárhelyi dalkörnek is juttatott valamit a tapsviharból, mely a pécsi s a pesti dalárdák éneke után falrengetőleg kikitört. Ha nem is hasonlított ez a dalverseny ahhoz a dalversenyhez, mely a romanticizmus hűvösen szép s álomszerűen ideális aranykorában a Wartburgon föl-fölhangzott, vagy ahhoz, mely az amphitheatrumok klaszikus közönségét tűzbe hozta, nem lehet tagadnunk, hogy több volt mindennapi látványnál. A versenyző egyletek nemes fölbuzdulását senki sem nézhette közönynyel. A váradi közönség s a tapspazar karzat legjobban a pesti dalkör mellett demonstrált, mely a versenyt befejezte. A pécsinek is jutott elég, de koránsem annyi, mint a pesti dalárdának. Ez körülbelől előjátéka volt a jury koronázó ítéletének. Másnap, szombaton, ment végbe a díszhangverseny, érdekes szám az ünnepély programmjában. Túlzás nélkül legyen mondva: egész Várad jelen volt a színkörben, hol a concert lefolyt. A páholyokban a szépség és a rang arisztokráciája,lent a középosztály tekintélyes testülete s oda fönt a paradicsomban, a nép foglalt helyet. Szebb közönség aligha fordult meg a színkörben. Fél nyolc után kezdődött a hangverseny, több dalárda s több pesti művész közreműködésével. Először Stark Antal lépett elő (az ünnepély-rendezők egyik érdemes tagja) s elszavalta Ábrányi Emil ez alkalomra írt „Prolog“-ját. Ezután az esztergomi dalárda népdalokat énekelt s jeles zongorászunk, Sipos Antal Mendelsohn remek indulóját (a „Nyáréji álomhoz“) játszotta el, nagy hatással. A negyedik számot mindenki feszülten várta. Végibe megjelent a várva várt Ellinger kisasszony, e kedves fiatal művésznő, ki a dalárügy iránt élénk érdekeltséget tanúsított. Meyerbeer „Ördög Róbert“jéből a híres kegyelmi áriát énekelte, biztosan, szépen, s nem a biablonszerű fölfogással. A közönség — mely megjelenését nem a legmelegebben üdvözölte — most viharosan tapsolta vagy ötször-hatszor kihívta.Nagy lelkesedést idézett elő Reményi Ede játéka is, ki Field nocturnjével s magyar népdalokkal bájolta el a váradiakat. Reményit, Plotényi Nándor kisérte zongorán. Ellinger Jozephin k. a. másodszor eredeti magyar népdalokat énekelt id. Ábrányi Kornéltól, ki személyesen kisérte a széphangú s csinos koloraturával rendelkező „primadonna-jelöltet. Hangverseny végén a békési, gyulai, köröstarcsi és szarvasi egyesült egyletek Erkel Ferenc vezénylete mellett a „halárindulót“ adták elő, miután még Reményi és Sipos egy Liszt-rapszódiát játszottak.A hangverseny valóban teljesen „sikerült“-nek mondható. Úgy az erkölcsi, mint az anyagi siker fényes volt. Másnap délelőtt ismételték a hangversenyt, ezúttal a pesti népszínház javára, de a jövedelem nem felelt meg a várakozásnak. Mindössze kétszáz forint gyűlt be s ebből is százat a színkör követelt magának, dacára hogy a hangverseny nappal történt, tehát minden világitás nélkül. Finis coronat opus. A vasárnapi összelőadás irünt a Rhédey-kertben, a sok ízléssel és csínnal készített dalcsarnokban, méltó, sőt ha igazán akarunk szólani, nem várt véget adott a négy napot igénybe vevő ünnepélynek. Hanem erről s a továbbiakról holnap. 903 - Fővárosi hírek. * Az országgyűlés tegnapi ülésén a ház elnökének, alelnökeinek, jegyzőinek és a háznagynak megválasztatása volt napirenden. Gubody Sándor korelnök föl is szólta a ház tagjait, hogy mindenelőtt a ház elnökére adják be szavazati jegyeiket, mire elkezdődött a névsor fölolvasása. A szavazás titkos lévén, a képviselők ama sorban, amint fölolvastattak, beadták szavazási jegyeiket, s a korelnök összeszámíta a szavazatokat. Az eredmény következő : beadatott összesen 303 szavazat, ebből Bittó István 209, Várady Gábor 84 szavazatot kapott, tíz szavazat pedig eloszlott. Ennélfogva a ház átalános , többséggel Bitó Istvánt választó elnökévé. Alelnökök Perczel Béla és Bánó József lettek. jegyzők: Széll Kálmán, Mihályi Péter, Tombor Iván (horvát), Wächter Frigyes, Szeniczey Ödön és Kis Miklós. * A magyar irodalom múlt félévi állapotáról igen érdekes statisztikai adatokat közöl Márki Sándor a „Pesti Napló“ hasábjain. E kimutatás szerint, január 1-től június 30-dikáig, törvénykönyv jelent meg 31, történelem 20, jog 16, politikai röpirat 16, regény 20, versfüzet 13, széptan és ítészet 6, irodalomtörténet 2; eredeti munkák összesen 222, fordítottak 50; leggyengébben van képviselve a bölcsészet és irodalomtörténet; legbővebben a jogi és politikai irodalom. Amint látjuk, a fordított művek az eredetieknek csak egy negyedét teszik; ez utóbbiak 165 kötetet s 96 füzetet alkotván, a darabok összes számát tekintve, 67 százalékot állítanak szembe az idegen termelések 40 kötete s 86 füzete, vagyis mintegy 33 százalék ellenében. Még kedvezőbb az íróink s az átültetettek közt létező viszony. Míg ugyanis van 136 eredeti szerzőnk, addig csak 41 idegen jutott irodalmunkba s ez már 77 százalék a 23 százalék ellenében. Forditott 29 író; önálló munkát szerzett s egyszersmind magyarított három; ez év első felében tehát 162 egyén lépett föl nálunk mint könyviró. Ha pedig ide veszszük a 241 címen megjelenő lapok és folyóiratok 234 szerkesztőjét, arra az eredményre jutunk, hogy irodalmunknak ez időben 398 napszámosa volt, mint nagyobb művek írója s lapok szerkesztője. Az említett művek ára összesen 417 fr. 20 kr, a lapok félévi folyama pedig mintegy 600 forint. Így tehát ezer forintnál többre volna szüksége annak, ki irodalmunknak minden, vagy túlnyomó részét pártolni akarná. * A Petőfi-házra Maksay Eőse Mária úrnő 12 írtot küldött szerkesztőségünknek. Ez összeg egy begyűjtéséhez, a lelkes indítványozón kívül, tizenkilenc abrudbányai hölgy járult, mindnyájan hő tisztelői a nagy költőnek. * Az oktatásügyi miniszter az országos gyűjtemények, jelesen a múzeum gyűjteményei, az Eszterházy-képtár kézi rajz- és rézmetszetgyűjteménye tüzetes átvizsgálására, s a hiányok kinyomozására egy bizottmányt küldött ki, melynek elnöke gr. Mikó Imre, alelnöke pedig Csengery Antal. Bizottmányi tagok : gr. Eszterházy , Kálmán, Haynald Lajos kalocsai érsek, Horváth Árpád, egyetemi tanár, Hunfalvy Pál, dr. Margó Tivadar, Ráth György, Szabó Károly, P. Szathmáry Károly és Torma Károly. A bizottmány működésének eredménye annak idején köztudomásra fog juttatni. Bírói körökben Rózsaági Antal esete a beszéd tárgya jelenleg, kit Szlávy keresekedelmi miniszter fölfüggesztett fogalmazói állásától, mivel a „Szabad Sajtó“-ban cikket közölt, s ebben a többi közt azt írta, hogy Ő Felsége Szlávyt bízta meg a trónbeszéd szerkesztésével, mi — szerinte — Lónyay állásának tarthatlanságára mutat. Rózsaági e cikk megjelenése után néhány napra hivatalosan felszólittatott: ő írta-e ama cikket, s midőn bevallotta, hivatali állásától rögtön fölmentetett. A miniszter eljárása átalános rászólást szült, s még a ,,.. Napló“ is élesen megrótta tegnapi számában. „Mi azt hiszszük“ — szól — „hogy a kormánynak jogában áll tisztviselőire nézve, bizonyos fegyelmi szabályokat megállapítani, s emlékszünk is egy esetre, melyben Bittó miniszter kijelente, hogy a szerkesztői és a hivatalnoki állást incompatibilisnek tartja. A kormány ilyesmit átalában elhatározhat, s aki ily fegyelmi szabályok ellen vét, azt természetesen el is bocsáthatja. Hogy azonban egy tisztviselőt, minden előleges figyelmeztetés nélkül, így menjenek fel, mint ez ma Rózsaágival történt, ez oly kancsukás eljárás, mely nem nagyon emelheti az összes hivatalnoki kar önérzetét. Minthogy nálunk a hivatalnokokra nézve semmi törvény, vagy törvényes rendszabály nem áll fen, a hivatalnok ki van téve annak, hogy a kormány, tetszése szerint, bármikor elbocsáthatja, s ez esetben, ha tíz évnél kevesebbet szolgált,(Rózsaági hatéves hivatalnok), elveszti még ama befizetéseket is, melyeket szerény illetékéből évenként a nyugdíjalapra tett nyugdíjról természetesen szó sem lévén.“ * Jobb a semminél, de mégsem kielégítő a városi gazdasági bizottmány amaz intézkedése, mely szerint a városligeti fasort és a nagy köröndöt ezentúl is petróleummal fogják kivilágítani. A városligetnek légszeszszel való kivilágítása iránt már régóta folynak a bizottmányi tárgyalások. Valóban itt volna már az ideje, hogy az ige testté váljék. A liget petróleummal való kivilágítására különben Deutsch Mór vállalkozott. * A budai színkörben Miklósy társulata jövő vasárnap rendezi az utósó előadást. Addig azonban még egy-két élénkebb menetű újdonságot szándékozik bemutatni s ezek közt a „Három csőrű kacsáit, e bohókás operettet, mely Bécsben folyvást vonzó darab s a pesti Fürstféle színházban is sok tapsot kapott. Ha valami véletlen közbe nem jő , csütörtökön fogják előadni. Pénteken a budai tűzoltóegylet javára rendeznek előadást, szintehozván a „Becsületszólt ” „Romeo és Julia“ paródiáját. A herminatori színházban szombaton mutatja be magát először a társulat „Faust“ paródiájával, melyben Vízvárinak kitűnő szerepe van. E nap a színkörben is lesz előadás: „Az esküszegő paraszt.“ Vasárnap szintén mindkét helyen játszik a társulat; Pesten a „Vén bakkancsos“-t, Budán a „Zsidó honvédet“ adván elő. Az istván téri ideiglenes népszínház alapkő-letételénél (vasárnap) Gárdonyi Antal, a társulat tehetséges tagja tart alkalmi beszédet. Ez ünnepélyen a nemzeti színház tagjai testületileg jelennek meg. * A főváros szépítésére igen üdvös intézkedés lesz, ha a nyilvános piacokat, melyek az utcákat, tereket és a rakpartot díszteleníték, megszüntetik s felállítják a már régóta tervezett árucsarnokokat. A helyeket, hová ez árucsarnokok építendők lesznek, a közmunkatanács a város új szabályozási tervében már kijelölte, és a bécsi árucsarnok építője , Bernier de la Poutenerie, egyesülve az osztrák földhitelintézettel, ajánlatot tett a városnak azok fölépítésére. A tervek a legközelebbi városi közgyűlésen fognak tárgyaltatni. * A budai tornaegylet zászlóját e hó 15-én fogják fölavatni. A zászlóanya tisztét gr. Karácsonyi Mária urhölgy volt szíves elvállalni. Az ünnepély programmja következő : délelőtti 10 órakor a budai tornaegylet tagjai, valamint a meghivott többi egylet vagy ezek küldöttségei a bástya alatti nyári tornahelyiségen összegyűlnek. Fél 11 órakor megindul a diszmenet s katonai zenekar kísérete mellett kivonul a budai polgári lövöldébe. Fél 12 órakor a zászló a budai polgári lövölde udvarában az egyleti alelnök által tartandó díszbeszéd után ünnepélyesen felavattatik, mely alkalommal a budai dalárda karéneket fog előadni. Következik a zászlóanya által ajándékozott zászlószalag felkötése, a zászló megkoszorúztatása és a szegek beverése, mire a zászló az egyletnek, illetőleg a zászlóvivőnek ünnepélyesen átadatik. 2 órakor a Margitszigeten díszebéd, melyre jegyek a meghívók előmutatása mellett kaphatók: Fischer István keztyakereskedésében a Vízivárosban, Erczhegyi Ferenc papírkereskedésében a várban s a tornahelyiségben. Este 8 órakor táncvigalom lesz a margitszigeti vendéglő termében. A társaság kényelmének céljából a felfogadott külön gőzhajó.