Fővárosi Lapok 1872. szeptember (199-221. szám)

1872-09-11 / 207. szám

Nagy lehet a közönség hálátlansága a sajtó névtelen „bérkocsi lovai“ iránt, mint Angliában a hírlapírók magukat nevezik, midőn még a hírneve­sek sincsenek kegyében. Ezt társadalmi bajnak ta­lálja másnap a „Reform.“ Neptun templomában egy átutazó görögnek fel­tűnt két sor evezőrúd és megkérdezte, hogyan ke­rültek e helyre. Viharban tett fogadás következté­ben ajánlották fel a szerencsésen kimenekültek, — volt a válasz. Görög utasunk elgondolkodva egy pillanatra, így sóhajtott fel: hol és merre lehetnek a zaklatott habokban elveszettek evezői ? ! Én nem akarom csak a siker fegyvereit tenni az oltárra, s megemlékszem a szerencsétlenekről is. És megemlékezve jelzem, hogy mennyire hiányzanak az ellenzék jelesei, mennyire óhajtanék a dús hajú fiatalság előtt ülve látni Szontagh Pált, Horn Edét és Mocsáry Lajost. Ugron Gábor: A nagy­váradi dalárü­nnepély. (A. E.) Röviden már irtunk volt az első nap eseményeiről. Most akalmat veszünk bővebben kiter­jeszkedni a részletekre s pontosabban referálnunk az ünnepély hátralevő napjairól. Pénteken reggel a jó fogadtatástól egészen föl­lelkesült dalárok vígan siettek a nagy protestáns templomba, hol Erkel Ferenc vezénylete alatt próba volt a dalcsarnokban előadandó darabokból. Valami 500 dalártag lehetett jelen. A tollakkal és jelvények­kel ékített gárda igazán kellemes látványt nyújtott. A modern kultúra nem megvetendő tényezőit láttuk bennök s jól esett arra gondolnunk, hogy e tényezők a magyar nemzeti műveltség érdekében működnek, vállvetett buzgalommal. A kezdet jó folytatást ígért. A próba oly kitünően sikerült, hogy Erkel Ferenc maga is elégülten nézett a vasárnapi összelőadás elé. Már itt a legnagyobb mérvben kitűnt, hogy a hazai dalárdák haladása nem fictió, hogy ezek sokkal ko­molyabban fogták föl a dalegyletek hivatását, mint némelyek hinni szerették. A magyar dalegyletek megmutatták, hogy céljuk nem a felületes lakmáro­­zás, nem boros poharak közt gyakorolt „haza­élte­tés“, hanem a kedély nemesítése, a művészet élénk kultiválása ; megmutatták, hogy törekvésük a civili­záció átalános vívmányaival, az európai műveltség nagyobb igényeivel szoros kapcsolatban áll, hogy tisztán értik a kor jelszavát, mely a politikai moz­galmak zavaros viszonyai között a művészet békítő jelvényeire mutat. Próba után minden irányban szét­mentek a dalárok, hogy megtekintsék a derék várost, mely a magyarországi városok rangfokozatában minden tekintetben kitűnő helyet foglal el. A ver­senyző dalárdák ezúttal nem csatlakoztak a többiek­hez, hanem mentek haza tanulni. Este hét órakor a színkörbe siettünk, hol a dal­verseny volt végbemenendő, melyre 8 dalárda jelent­kezett : a pécsi, a pesti nemzeti dalkör, a debreceni, hódmezővásárhelyi, az ungvári, a nagykállói, a ko­lozsvári dalkör és a Hilária, szintén Kolozsvárról. (Kolozsvár igazán kitett magáért.) A színkör zsúfo­lásig megtelt, különösen a karzat, hol a nem ver­senyező dalárdák képezték a „felsőbb fórumot.“ Lent a jury tagjai (Erkel, Reményi, Ábrányi, stb.) foglaltak helyet s a színpadon félkörben a journalis­­ták, kiket a rendezőség nagy figyelemmel tüntetett ki. A dalverseny érdekes volt ezúttal is. Nyolc da­lárda küzdött az első, második és harmadik jutalom­ért, közöttük két oly kitűnő dalegylet, mint a pécsi és a pesti nemzeti dalkör, mely Huber Károly kar­vezetése alatt megint érdemes színvonalra emelke­dett. A versenydarab Zimay egy műnégyese, a „Dalia magyar“ volt (szövege Ábrányi Emiltől), szé­pen írt, de rendkívül nehéz műdarab, mely a jele­sebb dalárdáknak is elég dolgot adott. A váradi kö­zönség s a karzatot ellepő „dalártestvérek“ nagy ér­dekkel s udvariasan alkalmazott tapsviharral kisér­ték a dalárdák törekvéseit. Annyira elnéző, annyira udvarias volt a publikum, hogy még a nagykállói dalárdának — mi több­ még a hódmezővásárhelyi dal­körnek is juttatott valamit a tapsviharból, mely a pécsi s a pesti dalárdák éneke után falrengetőleg ki­kitört. Ha nem is hasonlított ez a dalverseny ahhoz a dalversenyhez, mely a romanticizmus hűvösen szép s álomszerűen ideális aranykorában a Wartbur­gon föl-fölhangzott, vagy ahhoz, mely az amphitheat­­rumok klaszikus közönségét tűzbe hozta, nem lehet tagadnunk, hogy több volt mindennapi látványnál. A versenyző egyletek nemes fölbuzdulását senki sem nézhette közönynyel. A váradi közönség s a tapspazar karzat legjobban a pesti dalkör mellett de­monstrált, mely a versenyt befejezte. A pécsinek is jutott elég, de koránsem annyi, mint a pesti dalárdá­nak. Ez körülbelől előjátéka volt a jury koronázó ítéletének. Másnap, szombaton, ment végbe a dísz­hangverseny, érdekes szám az ünnepély programmjá­­ban. Túlzás nélkül legyen mondva: egész Várad jelen volt a színkörben, hol a concert lefolyt. A páholyok­ban a szépség és a rang arisztokráciája,lent a középosz­tály tekintélyes testülete s oda fönt a paradicsom­ban, a nép foglalt helyet. Szebb közönség aligha for­­dult meg a színkörben. Fél nyolc után kezdődött a hangverseny, több dalárda s több pesti művész közre­működésével. Először Stark Antal lépett elő (az ün­nepély-rendezők egyik érdemes tagja) s elszavalta Ábrányi Emil ez alkalomra írt „Prolog“-ját. Ezután az esztergomi dalárda népdalokat énekelt s jeles zon­­gorászunk, Sipos Antal Mendelsohn remek indulóját (a „Nyáréji álomhoz“) játszotta el, nagy hatással. A negyedik számot mindenki feszülten várta. Végibe megjelent a várva várt­­ Ellinger kisasszony, e kedves fiatal művésznő, ki a dalárügy iránt élénk érdekeltséget tanúsított. Meyerbeer „Ördög Róbert“­­jéből a híres kegyelmi áriát énekelte, biztosan, szépen, s nem a biablonszerű fölfogással. A közönség — mely megjelenését nem a legmelegebben üdvözölte — most viharosan tapsolta vagy ötször-hatszor kihívta.Nagy lelkesedést idézett elő Reményi Ede játéka is, ki Field nocturnjével s magyar népdalokkal bájolta el a váradiakat. Reményit, Plotényi Nándor kisérte zon­gorán. Ellinger Jozephin k. a. másodszor eredeti ma­gyar népdalokat énekelt id. Ábrányi Kornéltól, ki személyesen kisérte a széphangú s csinos koloraturá­­val rendelkező „primadonna-jelöltet. Hangverseny végén a békési, gyulai, köröstarcsi­ és szarvasi egye­sült egyletek Erkel Ferenc vezénylete mellett a „halárindulót“ adták elő, miután még Reményi és Sipos egy Liszt-r­apszódiát játszottak.A hangverseny valóban teljesen „sikerült“-nek mondható. Úgy az erkölcsi, mint az anyagi siker fényes volt. Másnap délelőtt ismételték a hangversenyt, ezúttal a pesti népszínház javára, de a jövedelem nem felelt meg a várakozásnak. Mindössze kétszáz forint gyűlt be s ebből is százat a színkör követelt magának, dacára hogy a hangverseny nappal történt, tehát minden világitás nélkül. Finis coronat opus. A vasárnapi összelőadás irünt a Rhédey-kertben, a sok ízléssel és csínnal készített dal­csarnokban, méltó, sőt ha igazán akarunk szólani, nem várt véget adott a négy napot igénybe vevő ünnepélynek. Hanem erről s a továbbiakról holnap. 903 - Fővárosi hírek. * Az országgyűlés tegnapi ülésén a ház elnö­kének, alelnökeinek, jegyzőinek és a háznagynak megválasztatása volt napirenden. Gubody Sándor korelnök föl is szól­ta a ház tagjait, hogy minden­­előtt a ház elnökére adják be szavazati jegyeiket, mire elkezdődött a névsor fölolvasása. A szavazás titkos lévén, a képviselők ama sorban, a­mint fölol­vastattak, beadták szavazási jegyeiket, s a korelnök összeszámíta a szavazatokat. Az eredmény követke­ző : beadatott összesen 303 szavazat, ebből Bittó Ist­ván 209, Várady Gábor 84 szavazatot kapott, tíz szavazat pedig eloszlott. Ennélfogva a ház átalános , többséggel Bit­ó Istvánt választó elnökévé. Alelnö­­kök Perczel Béla és Bánó József lettek. jegyzők: Széll Kálmán, Mihályi Péter, Tombor Iván (horvát), Wächter Frigyes, Szeniczey Ödön és Kis Miklós. * A magyar irodalom múlt félévi állapotáról igen érdekes statisztikai adatokat közöl Márki Sán­dor a „Pesti Napló“ hasábjain. E kimutatás szerint, január 1-től június 30-dikáig, törvénykönyv jelent meg 31, történelem 20, jog 16, politikai röpirat 16, regény 20, versfüzet 13, széptan és ítészet 6, iroda­lomtörténet 2; eredeti munkák összesen 222, fordí­tottak 50; leggyengébben van képviselve a bölcsé­szet és irodalomtörténet; legbővebben a jogi és poli­tikai irodalom. A­mint látjuk, a fordított művek az eredetieknek csak egy negyedét teszik; ez utóbbiak 165 kötetet s 96 füzetet alkotván, a darabok összes számát tekintve, 67 százalékot állítanak szembe az idegen termelések 40 kötete s 86 füzete, vagyis mintegy 33 százalék ellenében. Még kedvezőbb az íróink s az átültetettek közt létező viszony. Míg ugyanis van 136 eredeti szerzőnk, addig csak 41 idegen jutott irodalmunkba s ez már 77 százalék a 23 százalék ellenében. Forditott 29 író; önálló mun­kát szerzett s egyszersmind magyarított három; ez év első felében tehát 162 egyén lépett föl nálunk mint könyviró. Ha pedig ide veszszük a 241 címen megjelenő lapok és folyóiratok 234 szerkesztőjét, arra az eredményre jutunk, hogy irodalmunknak ez időben 398 napszámosa volt, mint nagyobb művek írója s lapok szerkesztője. Az említett művek ára összesen 417 fr. 20 kr, a lapok félévi folyama pedig mintegy 600 forint. Így tehát ezer forintnál többre volna szüksége annak, ki irodalmunknak minden, vagy túlnyomó részét pártolni akarná. * A Petőfi-h­ázra Maksay Eőse Mária úrnő 12 írtot küldött szerkesztőségünknek. Ez összeg egy be­gyűjtéséhez, a lelkes indítványozón kívül, tizenkilenc abrudbányai hölgy járult, mindnyájan hő tisztelői a nagy költőnek. * Az oktatásügyi miniszter az országos gyűj­temények, jelesen a múzeum gyűjteményei, az Esz­­terházy-képtár kézi rajz- és rézmetszetgyűjteménye tüzetes átvizsgálására, s a hiányok kinyomozására egy bizottmányt küldött ki, melynek elnöke gr. Mikó Imre, alelnöke pedig Csengery Antal. Bizott­mányi tagok : gr. Eszterházy , Kálmán, Haynald La­jos kalocsai érsek, Horváth Árpád, egyetemi tanár, Hunfalvy Pál, dr. Margó Tivadar, Ráth György, Szabó Károly, P. Szathmáry Károly és Torma Ká­roly. A bizottmány működésének eredménye annak idején köztudomásra fog juttatni. B­írói körökben Rózsaági Antal esete a beszéd tárgya jelenleg, kit Szlávy keresekedelmi miniszter fölfüggesztett fogalmazói állásától, mivel a „Szabad Sajtó“-ban­ cikket közölt, s ebben a többi közt azt írta, hogy Ő Felsége Szlávyt bízta meg a trónbeszéd szerkesztésével, mi — szerinte — Lónyay állásának tarthatlanságára mutat. Rózsaági e cikk megjelenése után néhány napra hivatalosan felszólittatott: ő írta-e ama cikket, s midőn bevallotta, hivatali állásától rögtön fölmentetett. A miniszter eljárása átalános rászólást szült, s még a ,,.. Napló“ is élesen meg­­rótta tegnapi számában. „Mi azt hiszszük“ — szól — „hogy a kormánynak jogában áll tisztviselőire nézve, bizonyos fegyelmi szabályokat megállapítani, s em­lékszünk is egy esetre, melyben Bittó miniszter ki­jelente, hogy a szerkesztői és a hivatalnoki állást in­­compatibilisnek tartja. A kormány ilyesmit átalában elhatározhat, s a­ki ily fegyelmi szabályok ellen vét, azt természetesen el is bocsáthatja. Hogy azonban egy tisztviselőt, minden előleges figyelmeztetés nél­kül, így menjenek fel, mint ez ma Rózsaágival tör­tént, ez oly kancsukás eljárás, mely nem nagyon emelheti az összes hivatalnoki kar önérzetét. Mint­hogy nálunk a hivatalnokokra nézve semmi törvény, vagy törvényes rendszabály nem áll fen, a hivatal­nok ki van téve annak, hogy a kormány, tetszése szerint, bármikor elbocsáthatja, s ez esetben, ha tíz évnél kevesebbet szolgált,(Rózsaági hatéves hivatal­nok), elveszti még ama befizetéseket is, melyeket szerény illetékéből évenként a nyugdíjalapra tett­ nyugdíjról természetesen szó sem lévén.“ * Jobb a semminél, de még­sem kielégítő a vá­rosi gazdasági bizottmány amaz intézkedése, mely szerint a városligeti fasort és a nagy köröndöt ezen­túl is petróleummal fogják kivilágítani. A városliget­nek légszeszszel való kivilágítása iránt már régóta folynak a bizottmányi tárgyalások. Valóban itt volna már az ideje, hogy az ige testté váljék. A liget pet­róleummal való kivilágítására különben Deutsch Mór vállalkozott. * A budai színkörben Miklósy társulata jövő vasárnap rendezi az utósó előadást. Addig azonban még egy-két élénkebb menetű újdonságot szándé­kozik bemutatni s ezek közt a „Három csőrű ka­csáit, e bohókás operettet, mely Bécsben folyvást vonzó darab s a pesti Fürstféle színházban is sok tapsot kapott. Ha valami véletlen közbe nem jő , csü­törtökön fogják előadni. Pénteken a budai tűzoltó­­egylet javára rendeznek előadást, szintehozván a „Becsületszólt ” „Romeo és Julia“ paródiáját. A herminatori színházban szombaton mutatja be magát először a társulat „Faust“ paródiájával, melyben Vízvárinak kitűnő szerepe van. E nap a színkörben is lesz előadás: „Az esküszegő paraszt.“ Vasárnap szintén mindkét helyen játszik a társulat; Pesten a „Vén bakkancsos“-t, Budán a „Zsidó honvédet“ ad­ván elő.­­ Az istván téri ideiglenes népszínház alap­kő-letételénél (vasárnap) Gárdonyi Antal, a társulat tehetséges tagja tart alkalmi beszédet. Ez ünnepé­lyen a nemzeti színház tagjai testületileg jelen­nek meg. * A főváros szépítésére igen üdvös intézkedés lesz, ha a nyilvános piacokat, melyek az utcákat, tereket és a rakpartot díszteleníték, megszüntetik s felállítják a már régóta tervezett árucsarnokokat. A helyeket, hová ez árucsarnokok építendők lesznek, a közmunkatanács a város új szabályozási tervében már kijelölte, és a bécsi árucsarnok építője , Bernier de la Poutenerie, egyesülve az osztrák földhitelinté­zettel, ajánlatot tett a városnak azok fölépítésére. A tervek a legközelebbi városi köz­gyűlésen fognak tárgyaltatni. * A budai tornaegylet zászlóját e hó 15-én fog­ják fölavatni. A zászlóanya tisztét gr. Karácsonyi Mária urhölgy volt szíves elvállalni. Az ünnepély programmja következő : délelőtti 10 órakor a budai tornaegylet tagjai, valamint a meghivott többi egy­let vagy ezek küldöttségei a bástya alatti nyári tornahelyiségen összegyűlnek. Fél 11 órakor megin­­dul a diszmenet s katonai zenekar kísérete mellett kivonul a budai polgári lövöldébe. Fél 12 órakor a zászló a budai polgári lövölde udvarában az egyleti alelnök által tartandó díszbeszéd után ünnepélyesen felavattatik, mely alkalommal a budai dalárda kar­éneket fog előadni. Következik a zászlóanya által ajándékozott zászlószalag felkötése, a zászló megko­­szorúztatása és a szegek beverése, mire a zászló az egyletnek, illetőleg a zászló­vivőnek ünnepélyesen átadatik. 2 órakor a Margitszigeten díszebéd, melyre jegyek a meghívók előmutatása mellett kaphatók: Fischer István keztyakereskedésében a Víziváros­ban, Erczhegyi Ferenc papírkereskedésében a vár­ban s a tornahelyiségben. Este 8 órakor táncvigalom lesz a margitszigeti vendéglő termében. A társaság kényelmének céljából a felfogadott külön gőzhajó.

Next