Fővárosi Lapok 1872. október (224-250. szám)

1872-10-18 / 239. szám

­­ let konstrukciójánál fogva mind a húsz falsugárt vé­gig tekintheti. Minden egyes legyezőformájú űrbe egy foglyot bocsátanak be. A­mint belép pamut­sü­vegének ernyőjét hátraveti. Itt szabadságában áll félóráig a kolosszális kőlegyezőben idestova futkosni, s a két falat, melyek között bezárva van, szemügyre venni. Ha a nagy fogházi óra elverte a félórát, ak­kor vége ez élvezetnek vagy munkának, — már a minek nevezni tetszik — s a foglyokat ugyanazon az utón módon s az egymásközti távolság éppen oly szigorú megtartása mellett, visszavezették börtö­neikbe. Most midőn e hatalmas épület központján állok ismét, s e négy óriási szárnyat bámulom, eszem­be jutott e különös jelenet, melyet ezelőtt két évvel láttam. Éppen ily módon vezetik a foglyokat a temp­lomba és iskolába is. A templom építési modora mes­terinek nevezhető annyiban, mert mindenik fogoly, — a mint helyét elfoglalta — láthatja a szószéken a papot, részt vehet az istentisztelet minden tényében, a nélkül, hogy fogolytársával érintkezhetnek vagy azt láthatná. A templom egész belsejét a terraszszerü­­leg emelkedő székek töltik el, melyek úgy vannak berendezve, hogy mindenik külön cellát képez, mely csak élülről van nyitva. E székek többi oldalát nagy, magas deszkafalak borítják. Mindenik székből az oltárra és szószékre lehet látni. E székeket a templom közepén két folyosó metszi át, s a foglyokat e folyosókon bocsátják be egyenkint tíz lépésnyi tá­volságban egymástól, s az istentisztelet végeztével ugyanily módon vezetik ki őket székeikből. A fog­lyok iskolaépületei is ily genre-ben épitvek. Minde­nik hely három oldalról befödött facellából áll, mely­nek nyitott eleje a tanító tanszékére néz, úgyhogy a tanítót mindenik fogoly láthatja, hallhatja, mig fo­golytársával egyik sem közlekedhetik. A fogház egyik folyosóján hat ilyen módon berendezett szoba van, ahol a foglyok elemi oktatásban részesülnek s azután szellemi műveltségük és képességük foka szerint négy különböző osztályba osztatnak. Mind a templom, mind az iskola berendezése a szó teljes ér­telmében megfelel a célnak. A cél amaz elszigeteltség által a lélek képezése, a szív és érzés nemítése, s ez anélkül történik , hogy ez elszigeteltség ember­­kínzó szélsőségekig fajulna. Télen az egész épületet vízgőzzel fűtik. A vilá­gítást légszesz eszközli. Az intézettel egy malom és egy sütöde van kapcsolatban, mely a szükséges ke­nyérről gondoskodik. A konyha- és mosóhelyiségek földszint vannak, és itt a teendőket foglyok teljesí­tik, kik folytonos felügyelet alatt állván, a hallgatási parancsnak egész szigorúságában hódolni kénytele­nek. A fogház tisztítását, mely mintaszerű s rendkí­vülinek mondható, szintén foglyok végzik. Ők sep­­rik, súrolják a karzatokat és folyosókat. Ily alkalom­mal meg van engedve nekik pamutsapkájuk ernyő­jét hátra vetni. Élelmük délben zöldségféléből áll, mely a hét minden napján változik s egy darab kenyér­ből, reggel és este levesből, melyhez szintén egy da­rab kenyér járul. Húst csak az esztendő négy nap­ján kapnak, úgymint nagy ünnepeken és a király születése napján. Az étel minőségéről nem szólha­tunk, azonban ha a fogoly vagy rokonai módja meg­engedi, közbe-közbe egy pohár sör, kolbász, dohány stb. is behozható. E tekintetben az igazgatóságnak éppen nem lehet embertelen szigorúságot vetni sze­mére. Látogassuk meg most a foglyokat elszigetelt cellájukban. A nyílt vaslépcsőn fölhaladva, az első karzatra érünk. A második karzathoz egy öntött vasrácscsal s palakő-hágcsóval ellátott lépcső látszik nyúlni. Mindenik ajtó be van zárva és lakatolva. E nehéz apró ajtók mögött, melyeken bizonyos középkori szín ömlik el, egy-egy fogoly lakik. Az ajtók fölött, egy csengetyűhúzó látszik, egy oly tolóval ellátva, mely a csöngetyű megrántásakor azonnal fölpattan. A csöngetyűhúzó egy hosszú dróttal függ össze, mely a cellák ajtaja fölött az egész karzaton végig szalad és ismét egy fogantyúval áll kapcsolatban, mely a csengetyűhúzásakor amaz oldal felé fordul, hol a zsinór meghúzatott. E fogantyú és toló úgyszól­ván Útmutatója a felügyelőnek, kinek segítségét igénybe veszik. A fogantyú megmutatja az irányt, mely felé mennie kell, a fölpattant toló pedig a cel­la ajtaját, melynek lakója reá szorul. A hallgató­­rendszert még a csöngetyűhúzóra és e néma útmuta­tóra is ki látjuk terjesztve. Az útmutatók csak egy jobb vagy balfelé történő mozdulással szoknak, csöngetyűhangnak hire-hamva sincs, csak­is a hosz­­szú drótnak rezgése és a toló föllpattanása hall­ható. A velem jött felügyelő kinyitotta e kicsiny és nehéz ajtók egyikét és meghajtott fővel átléptem a küszöböt. Egy szűk, négy­szögű cella belsejében ta­láltam magamat. Hossza három lépés, szélessége egy. A világosság egy rácsos ablakon át szűrődött be, a padló fölött mintegy tízlábnyi magasságban. Verő­fényes meleg nap volt, minélfogva az ablak felső­­tábláit kinyitották. Az üvegtáblák meg vannak va­­kulva, úgyhogy azokon keresztül a felhők színeit nem lehet megkülönböztetni. Közvetlen az ajtó mel­lett egy zsámoly s ezen egy leveses­ tál állott; az ajtó túlsó oldalán összegöngyölgetve egy matrac feküdt, melyet esti fél hét órakor a fogoly kiterít és nyugá­­gyút használ. A falon egy palatábla lógott, melyen egy szám­ föladvány volt megfejtve, hihetőleg a cella volt­ lakója által. A tábla mellett egy rendszabály a házi rend pontozatait tartalmazó. Olvassuk el a né­maság és magány ez egyes paragraphusait Itt egyik nap olyan, mint a másik. Az éj a házi rendszabály szerint nagyon hosszan tart. Kezdődik esti hét óra­kor és végződik reggeli ötkor, tehát a fogoly tiz órát alhatik s gondolkozhatik szomorú múltja és még szomorúbb jövője fölött. Hosszú kinteljes éjsza­kák ezek, melyeknek néma csöndjét csak a nagy fogházi óra egyhangú verése töri meg, mely a ma­gányt és csöndet darabokra osztja; hosszú kínos éj­szakák, minők csak a sírban lehetnek, de még annál is borzalmasabbak, mert egy siralmas múlt szomorú emlékei és érzelmei tapadnak a lélekre. Öt órakor fölkel a fogoly. Az ajtón levő nyílá­son benyújtják neki ruháját, épp úgy éles és metsző eszközeit és műszereit is, melyek mindennapi munká­jának gyakorlatához szükségesek. Miután megmosa­kodott, imádkozott, megkapja reggeli levelét. Ezu­tán kezdetét veszi a munka, melyet szakadatlanul elzárt cellájában folytat. Vasárnap délelőtt templomba mennek, hetenkint kétszer vagy háromszor iskolába. Sétára csak félórájuk marad, de ha losz az idő, még ezt is megrövidítik A legszigorúbban meg van tiltva a fogolynak minden zaj, fütyölés, éneklés vagy han­gos beszéd. Kemény büntetés van szabva arra, ha valamelyik fogoly, találkozás alkalmával a másikat megszólítni merészli Beszélni csak a felügyelővel szabad, de ezzel is csak ritkán. A mit keres, elteszik számára, vagy kívánsága szerint rokonai költik. Ha­­vonkint egyszer irhat levelet s a találkozó-szobában látogatásokat fogadhat. Pont tizenkettőkor megkap­ja mindenik fogoly ebédjét, mely bab- vagy borsó-le­vesből s egy darab kenyérből áll; azután ismét dol­goznak esti hat óráig. Fél hétkor levest kapnak va­csorára, mely után a fogoly kiteríti matracát, levet­kőzik, megmosakodik, az ajtónyiláson kiadja ruháit, műszereit s aztán lefekszik. A központi óra elveri a hetet s ezzel kezdetét veszi a hosszú éj, melynek csak a reggeli öt óra vet véget. így hangzik a börtön-rendszabály, mely a cella falán lóg s a szives olvasó ebből megtudhatja, minő élet uralkodik egy cella falai között. Egyik olyan mint a másik, valamint a foglyok sem különböznek egymástól. Itt csak betűk és számok vannak. Az A. B. C. D. betűk a szárnyakat jelölik, a számok az embereket. Én voltam legalább húsz cellában. A foglyok érc-sodronykészítéssel, aranyozással, plückszövéssel, gombfaragással, stb. foglalkoztak. Ezalatt a felügyelő mindenikkel váltott néhány szót. Az egyikkel nejé­ről, gyermekeiről beszélt, másikkal ismét másról, a­mi­nt éppen érdekelni látszott. Egy ilyen szerencsét­len, ki húszévi börtönre volt ítélve, három hó alatt húsz tallért küldött családja támogatására. Az igazat megvallva e foglyok egytől egyig meglehetős egességnek látszottak örvendeni, és ke­­délyhangulatuk sem volt éppen levert, mogorva. Visszadöbbentő külsővel egy sem birt, csak képükön ömlött el ama sárga sápadtság, mely a börtön levegő­jéről tanúskodik. A bűntények, miket az egyes fog­lyokról a felügyelő velem künn a karzaton tudatott, nem ide tartozik. Fővárosi hírek. * Királyné Ő Felsége tegnap délután Gizella és Mária Valéria főhercegnők, továbbá Lipót bajor herceg kíséretében fővárosunkba érkezett. Az indó­­háznál nagy néptömeg várakozott a Királynéra, s kevéssel a vonat megérkezése előtt Király Ő Felsé­ge is az indóházhoz hajtatott. Ott voltak a Pesten időző miniszterek mindnyájan, s Királyné Ő Felsé­gét, ki gyászruhát viselt, a Király karonfogva kisérte a váróterembe s onnan az udvari hintóhoz, melyen rögtön Budára hajtattak. A virágokkal diszitett indóház előtt zajos éljenekkel fogadták az érkező Királynét, ki ezúttal hosszabb ideig mulat főváro­sunkban. * A magyar gazdasszonyok „tyúkkal, kalác­­csal“ igyekeznek meghódítani a részvétet csinos ki­állításuk számára. Szerdán délelőtt is pompás korhely­­levessel és halászlével kedveskedtek ismertebb ven­dégeiknek, kik közt több képviselő és delegátus is volt. A reggelit persze ingyen adták, hanem az „el­­lenállhatlan szeretetreméltóság,a melyet e derék höl­gyek­­árváik érdekében“ tudnak kifejteni, valami­vel már többe került. Toborzottak most is a reggeli­zők köréből egy pár alapítót és több „szívélyes“ ada­kozót. Tegnap délutánra — mint hallottuk — uzson­nát készítettek. Vendég van mindig, habár nem any­­nyi, mint tavaly a múzeumban. Hiába, a „köztelek“ kissé távol esik, s Pesten nem mindenki ér rá hosszabb sétákra. Átalában nagy hiány, hogy alkalmas­ pon­ton nincs egy kiállítási épületünk. Ha majd lesz az ország tekintélyéhez méltó új országházunk, akkor a sándor­ utcai palotát kellene ily célokra használni. Ez sem fekszik ugyan a központban, de legalább a város egy nagy részéhez nincs is nagyon messze. * Az őszi lóversenyek első napja ma van s a futtatások déli tizenkét órakor kezdődnek a Ráko­son. A sport­látvány érdekesnek ígérkezik. Öt futta­tás lesz. A „két éves csikók“ versenyére 300 arany van kitűzve, a távolság ötszáz öl, s neveztek 18 csi­kót. Sport­körökben e dijat a gr. Szapáry Iván „Ida­­liá“-jának ígérik, mely már a debreceni gyepen jó próbáját adta sebességének ; várható másodiknak a gr. Henckel „Rentmeister“-jét és a gr. Forgách „Franc masonját” emlegetik. A „Vadász-verseny’“ csak két lóval fog lefolyni. Az erre következő „St. Leger“ az őszi versenyek legfőbb futama, mert ez ama próbakő, mely eldönti , melyik ez évben a leg­szívósabb és legsebesebb ló. Ötvenötöt neveztek e versenyre. Király Ő Felségének három éves „Drum Major“-ja, (pej mén,) mely tavaszkor a bécsi nagy Derbyt nyerte, a nevezettek közt előtérben áll; má­sodik pedig gr. Stockau „Falsacapá“-ja, a pesti „nemzeti díj “ nyertese volna; de ezek ellenében most a gr. Szapáry Iván „The Jew“ nevű ménje lett a „főkedvenc“, mely közelebb a debreceni gyepen két­szer győzött hasonó hosszúságú pályán, mint a pesti St. Leger, s nagyon jó próbát tett. Minden remény­ szerint­­e három paripa lesz az elsők között. A negye­dik futtatás a körülbelül háromszáz aranyos „Ritter­­dij“-ra történik, mely díjat Ritter­­bnek a Badh­­időszakban alapítá, tehát akkor, midőn a főkato­nák közül alig mert valaki valamit tenni Magyar­­ország érdekében. Azt hiszik most, hogy e díjat va­lószínűleg Ő Felsége „Lady Bess“-e nyeri meg, mely esetben azonban a díj maga alkalmasint megmarad, mert a király vissza szokta ajándékozni a nyert dí­jakat. Ötödik futtatás a nagy „handicap“ lesz, mely­hez jó és rész jó egyforma kilátással futhat, miután a jobbakra több terhet raknak. E két angol mért­földes hosszú futamra a főkedvenc, gr. Károlyi Pista „Primrose“-ja, mely pár hét előtt ötszáz ara­nyat nyert a kolozsvári gyepen. Mellette még gr. Sza­páry Iván „Verbená“-ját emlegetik. E versenyre 17 lovat neveztek. Igen érdekes, mert uj záradék lesz ezúttal a „honvéd- és sor lovassági tisz­te­k“ versenye egyenruhákban. Tiz vagy tizenkét akadályt állítanak föl s a lovakra nagy terhet (150 —160 fontot) raknak. Jelentkezett 13 tiszt. Főked­vencek : a gr. Kálnoky „Winds­braut“-ja s a Varga Emil őrnagy „Last Boy “-ja, mely egykor versenyló volt a gr. Károlyi-féle tenyésztésből. Az egész Prog­ramm érdekes, s meg fogjuk látni: a sok nevezés közül hány áll ki a síkra s a sport­körök előleges számításai a valóságban mennyire teljesülnek. A második versenynap vasárnap lesz. Kívánunk mind a kettőre jó időt s remélünk legalább 13 „szép számú“ közönséget. * A Margit-sziget nagy szállodája — 120 szo­bával — néhány hét múlva tető alá kerül s tavasz­­szal át fogják adni a közönség használatára, teljes kényelemmel és díszszel szerelve föl a szobákat. Folytatják továbbá a sziget közepén fekvő kút fura­­tását, melylyel sokáig kellett pihenni, nem rendelkez­vén a hozzá szükséges érc csövek nagy mennyiségé­vel. E kút iszapjában nagy hőemelkedést vettek észre s igy semmi kétség, hogy bő forrást találnak alatta. Zsigmondi bányamérnöknek az alcsuti kút furatása is teljesen sikerült, s igy már József főher­ceg ottani pompás parkjának egyetlen baján , a víz­hiányon segítve van. Tervben van továbbá a Margit­szigeten egy oly nagy uszodát hozni létre, mely nem a folyamon lesz, miután ott a fürdőbódét idényenként össze kell állítani és szétszedni, a­mi mindig sok bajba és időbe kerül, hanem a sziget egy alkalmas pontján nagy medencét ásatnak, azt kirakatják kővel, vagy vízhatlan cementtel, s úgy eresztik be ez a Duna­­vizet, melynek a sziget másik oldala felé szabad fo­lyást engedhetnek egy csatorna segélyével. * Deák Ferenc tegnap érte meg születésének hatvankilencedik évfordulóját. Képzelhetni, mennyi és mily szívélyes üdvözlésekben részesült. Mindenki óhajta, hogy vajha hasonló egésségben és jókedély­ben ünnepelhessen még meg egy csomó születésna­pot, az emberi élet lehető véghatáráig. * A közelebb elhunyt Horgosi Kárász Anna a legjobb szivü hölgyek egyike volt. Nemrég egy eladandó falusi birtokát ketten kérték, s annak ad­ta, a ki ezerekkel ígért kevesebbet értte, mivel annak — mint mondá — „hat gyermeke van.“ E nemes nő végrendelete is igen nagy jócselekedet. Azonkivül, hogy számos rokonának hagyott jelenté­keny összegeket s cselédjeinek pedig egy évi bér kifizetését rendelte el, a közintézetekről és nevelési ügyről is bőkezűleg emlékezett meg. A nemz. szín­házi nyugdíjalapnak, nemzeti múzeumnak, az akadé­miának, a Rókus-kórháznak, a hasonszenvi kórház­nak, a magyar gazdasszonyok árvaházának, a pesti Erzsébet-árvaháznak, a pesti vakok intézetének, a szegények házának mind külön-külön ezer frtot ha­gyott , vagyis összesen 11,00­0 frtot, s ez összegeket egy év alatt kell kifizetni. Meghagyta továbbá, hogy — 1043 —

Next