Fővárosi Lapok 1873. augusztus (176-200. szám)
1873-08-06 / 180. szám
la foi«-t Haupt kisasszonytól, »L’Entree dans le monde«, »Charme vaut mieux que beauté« Guillot-Viardot asszonytól, s »Danger de paire«-t Rondelet-től. Mindezek, mint címük mutatja, üres szentimentalizmus, élettelen moralizálás termékei; márpedig a vallási szigort, a lélek, a szenvedély megölését az irodalmi fajok közt a regény sem tűri, mert ez megrontja annak plasztikáját, emelkedettségét, költőiségét! Úgy hiszem, nem kell tovább bizonyítgatni, hogy sem a vastag realizmus, sem a pietizmus mezeje nem terem a költészet számára díszes virágokat és hogy e két ellentétes szélsőség ártalmára van az irodalomnak és erkölcsiségnek egyaránt, mert nem képez jellemet, nem nemesít, nem lelkesít és nem emel föl; ily hatás nélkül pedig a költészet eltéveszti célját. Csak a francia irodalomból vettem példákat, mert Bourget tanulmánya alapján haladtam, de megjegyzéseink illenek nagy részben korunk minden irodalmára. Társadalmi kifolyás az irodalom mindig, s egyaránt visszatükrözi annak betegségét mindenütt. Az újabb két betegség neve: a realizmus és pietizmus. Óvja meg tőlük regényirodalmunkat a magyar faj egésséges észjárása. 783 az igaz, hogy egyszer végreaz utósó nap is kihamvadna, s a térben csak sötét testrendszerek keringenének. Az ily képzet azonban ismereteink és tapasztalásaink határát már teljesen túlhaladja; csak a legcsalfább képzelet ér valamicskével tovább, mint az exact tudomány. Ha Faye hypothesise a napra nézve helyes, akkor valószínű, hogy egyszersmind valamennyi égitestre, így nevezetesen a földre és a holdra is áll. De minthogy ezeknek a tömegei sokkal csekélyebbek, ennélfogva kihűlési korszakaik is sokkal rövidebbek voltak, meleg készletük sokkal hamarabb kimerült. Egykoron ezek is világító köd-gomolyok, azután hevenfolyó testek voltak, eleinte még fényt sugárzók, azután sötétek, világosságot már csak a naptól kölcsönözvén. Földünknek a belseje azonban még hevenfolyó, a holdé talán már az sem. Amennyiben tehát a kifejlődés eme korszakai időbeli korlátok által vannak körülszabva, vagy bizonyos folyamatoktól függenek, annyiban még a tartamukat is ki lehetne számítani, ha t. i. a megkívántató adatok rendelkezésünkre állanának, így nevezetesen ha ismernők a kezdeti melegkészlet nagyságát és a kisugárzás mennyiségét bizonyos időközökben. De minthogy e kettőnek még egyike sem ismeretes, így a roppant hosszú tartamra csak legátalánosabb megbecsülésekből következtethetünk. Fővárosi hírek. A nőipar-egylet hétfőn éjjel tartó harmadik táncvigalmát a császárfürdő udvarán. Nem volt oly látogatott, mint a két első, mert hiába, az idény már hanyatlik, (a császárfürdőben is egyszerre sok lett az üres szoba), a járvány pedig s vele az aggodalom egyre nő. Ezek ellenében még oly buzgó elnök, mint Kürmer Ignácné urhölgy sem arathat teljes sikert. Féltízkor a francia négyest még csak húsz pár táncolta a platánok alatt, de később a társaság egyre nőtt és csinosodott, s tizenegykor már meglehetősen népes volt a táncpad s elég vig a bál, a tűzoltó- és egy népzenekar játéka mellett. Az éj kellemes s kissé hűvös is volt, miután pár nap óta a nyárkő megtört. Nem egy asztalnál lehetett látni párolgó tea-csészéket. Az asztalok körül többnyire ama szomorú napi tárgyak körül folyt a társalgás, mely most Pest levegőjébe annyi keserűséget vegyít. Egyik azt újságolja, hogy a temetői személyzet már majd mind belebetegült, annyi a temetés, mire egy orvos megnyugtatóig szól bele: a járványosak nagy része ma már nem is kolera-, hanem karerine-beteg. A másik asztalnál szidják a népbank rész sáfárjait. A harmadiknál egy elkeseredett részvényes Vidacs ellen fordul s igazat ad Jámbor Endre szabómesternek, ki a részvényesek vasárnapi gyűlésén felebaráti szeretettel mondá ki, hogy Vidacs is megérdemelne olyan sörfőzőket, minőre Haynau akadt Londonban, mire a szemközti ár tárgyilagosabban szólal föl, megjegyezve, hogy a szerencsétlenség más rovatba esik, mint a bűn. A negyedik asztaltól a vízvezeték bűzös vizét szidják, sat. Ilyen volt a légkör, melyben a boldog fiatalság önfeledten táncolt, noha a jó garde des dame-ok is maguk közt néha-néha holmi koleraszereket ajánlgattak. A nőipar-egyletnek csak nagyobb az érdeme, ha a bűbajok közt szórakozást, gondfeledt órákat igyekszik nyújtani, s nem ő az oka, ha most az ilyeket sem igen sokáig kívánják élvezni. Két órakor a gőzös már csak kisszámú társaságot szállított hazafelé. A hivatalos lap tegnapi számában egy sugalmazott cikk van ama bécsi lapok ellen, melyek a persa sahról oly könnyelműn mendemondáznak, hogy ez a bécsi vendéglátásra is kedvezőtlen fényt vet. A sah személyéről forgalomba hoznak oly adomákat, melyek a keleti mesék honába utasíthatók. Közönyösnek, bágyadtnak állítják, holott személyes adományai egyátalán nem közönségesek. Gr. Andrásy külügyérrel tartott hosszabb beszélgetésében, mely a sah éber, élénk gondolkozását és nyájas udvariasságát bizonyitó, különös nyomatékkal tiltakozott ő maga is ama hírlapi mendemonda ellen, mintha a kolerától való félelem visszatarthatta volna őt attól, hogy Bécset megnézze és Ő Felségével kezet szorítson. Bizony Bécsnek nincs nagy javára, hogy benne a hirlapirás nagyobbára oly fajzat kezébe jutott, mely tud ugyan elmésen írni, de a lovagiasság iránt ép oly kevés érzéke van, mint amily kevéssé tartja szükségesnek az igazmondáshoz ragaszkodni. Mulatságos észlelni azt az eszeveszett versenyt, melyben egyik reporter a másiknál vadabbat igyekszik mondani a sahról, az udvar vendégéről. S ugyanez a mánia, mely gyermekesen örül, ha kikaphat valakin, nyilatkozik most a »Per Lloyd« bécsi levelezőinél. Ezek egyike »Unberechbare« melléknévvel említi mindig a sahot, kit Vámbéry ugyan a lap homlokán mint derék embert mutatott be. Átalában figyelemreméltó, hogy a tudósok, orientalisták majd mind kedvezőn nyilatkoznak ugyanazon persa fejdelemről, kit nevetséges félvad színében igyekeznek feltüntetni a bécsi üzérlapok » Lauf bach «-jai. * Nemzeti színház. A drámai műsort két hétre már megállapiták, következőleg: aug. 10-kén »Lelenc«, 11-kén »Szökő év«, 13-kán »Az élet álom« Calderontúl, 15-kén »Peleskei nótárius«, 17-kén a »Strike«, 18-kán Moreto »Szép Diego «-ja először, 20-kán »Krakói barátok«, 22-kén »Az élet színfalai« új betanulással, 24-kén »Viola. — E hó 27-dikére Dobsa »IV-dik László«-ját, 29-dikére Augier »Nemes és polgár«-ját (Le gendre de Mr. Poirier) Feleki fordításában tűzték ki. — Az operai műsort még nem kaptuk meg. Jelenleg Thomas »Mignon«-ját tanuljuk s ez után Erkel »Brankovics«-ára kerül a sor. — Nagyné Benza Ida asszonynak a pihenés, mint mondják, oly jót tett, hogy októberben teljes hangon kezdheti meg működését. Pauline asszonyról nincs ily jó hírünk. Ő Rohusból Aussee-be ment s közelebb Bécsben a legelső gégeorvos tanácsához folyamodott. Ez azt mondá neki, hogy eddig egészen félszegen gyógyiták s kúráját elől kell kezdeni. Gyógyulásához van remény, de ahhoz, hogy októberben énekelhessen, kevés. * A pesti statisztikai hivatal igazgatója, Körösi József, kiről elmondhatjuk a sokat jelentő szót, hogy »kellő ember a kellő helyen«, ismét adott ki két könyvet: »Pest városi statisztikai évkönyv«-et (356 lap) . »Az 1872-dik évi pesti épitkezések«-et. Mindkettő buzgón gyűjtött, pontos adatokbvil a lehető legjobban van összeállítva. Az elsőnek adathalmazából megemlítjük, hogy Budapest 43,124 hold s 936 négyszegölnyi területen fekszik, s ezen a 70-diki népszámlálás 270,476 lakost (136,922 férfit s 133,554 nőt) talált. Azóta több lehet háromszázezernél. A lakosság közt zsidó 44,890 van. Elváltan 1059 egyén él. Hyment illetőleg 1858-ban 1084 esketés volt (minden 122 lakosra esett egy), 1870-ben pedig 2771 esketést tartottak, (vagyis minden 72 lakosra egyet). E nagy különbséget a statisztika nem tudja megmagyarázni. * üres lakás, szálláscédula nyolc év óta nem volt annyi Pesten, mint jelenleg. A »Krach« nagyban kezdi olcsítani a lakásokat, melyek nagyon fel vannak csigázva a legtöbb helyen még ma is. E miatt sok család, kit egy vagy más csapás sújtott, részint elköltözött, részint összébb vonta vitorláit. Az augusztus elsei lakbérfizetés különben elég pontosan történt. Legalább házi urak nagy összegeket tettek be különféle pénzintézetekhez: a hazai első takarékpénztárba nyolcszázezer forintot, a pesti zálogkölcsön-intézetbe hetvenkétezret, a bécsi forgalmi bankba nyolcvanezret, a budai népbankba százhuszonötezret, a zálogházba száztízezret, stb. * Fölvilágosításul. A Zenészet Lapok 29-dik számában azt kérdezi Ábrányi Kornél úr: Mi lesz a vége ? vagyis : miután,a magyar országgyűlés megszavazta az országos zene- és énekakadémia felállítását, mégpedig egyenesen oly határozattal, hogy az eddig országos költségen fentartott sziniképezde drámai osztályának évi költségei a zeneakadémia évi bugérjéből födöztetvén, annak ének- és zenészek osztálya a zeneakadémiába olvasztassék, illetőleg annak megnyíltával további működését beszüntesse«, miután »a nagyméltóságú közoktatás-minisztérium ez ügyben enquête-bizottságot hívott egybe, és ez is annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a színiképezde a zeneakadémia megnyitásával (melyet az enquête-bizottság október-november hóra véleményezett) mint további működését beszüntető intézet tekintendő,« és miután »mindezek mellett a színiképezde igazgatósága már másod ízben teszi közzé, hogy a jövő tanévre is a beíratni szándékozók jelentsék magukat aug. 1-től 15-ig fölvett vizsgákra.« Ábrányi úr — ámbár »hajlandó hinni, hogy az igazgatóság határozott miniszteri utasítás ellenére csak nem cselekedett volna így, s e szerint a minisztérium követett volna el mulasztást,« — egyszersmind arra is hajlandó, hogy a színi képezde igazgatóságát azzal gyanúsítsa, hogy »új tanfolyamra szóló szokásos hirdetésével azt akarja a közönségnek, a nyilvánosságnak mondani, hogy ő mit sem törődik az országgyűlés határozatával, az enquéte hivatalos javaslatával s a miniszter szervezkedési szándékával, hanem ezután is az marad, a mi volt, s ránézve az egész akadémiaügy nem tartozik.« E gyanusítások és vádak ellenében alálírt igazgatóság kötelességének ismeri, a közönség félrevezetésének kikerülése végett, következő felvilágosítással szolgálni : az Ábrányi úr cikkéből merített idézetekből is kitűnik, hogy a szini képezde a zeneakadémia megnyíltával fogja működését megszüntetni. Ez eddig még nem történt meg, sőt — ha mint Ábrányi úr cikke további folyamában kifejti — ,az intézet ügykezelése s házi szabályainak kidolgozása, fölterjesztése és királyi szentesítése már magában véve is néhány hétbe, a tanári kar megválasztása legalább négy-öt hétbe, a megválasztottak előkészülése legalább is pár hóba kerül, alig is fog ez év folytán megnyílhatni, ezért rendelte el a minisztérium a szini képezde fölvételi vizsgáinak a jövő tanévre való megtartását, mert a drámai osztályok növendékei föltétlenül folytatni fogják rendes tanulmányaikat, az énekosztály eddigi növendékei pedig hasonlókép átvés.d * A nap fejlődése. (Cotta után.*)[ Kirchoff, optikai kutatások eredményei alapján, a nap magvát szilárdság vagy melegség behatása következtében cseppfolyósnak tartja, de fölteszi, hogy azt egy oly, igen vastag gázburok veszi körül, mely a tagolt színkép sötét csíkjait idézi elő. Ez a nézet még igazolást vár, s részleteiben többé-kevésbbé módosulhat. A nap mivoltáról való ismeretünk egy évtized óta mindenesetre rendkívül nagyot haladt, habár a nap felületén létező állapotokra, tüneményekre és folyamatokra nézve a vélemények még kissé eltérnek egymástól. A naptest eredetéről és valószínű fejlődéséről Faye igen szellemdús értekezést bocsátott közre, melynek fő eredményei a következők. A nap fejlődése története Faye szerint a következő volna: Első korszak. Az anyagok, melyek előbb a térben voltak eloszolva, egy középpont köré csoportosultak; ekközben mozgásuk meleggé alakult át. Az ezáltal előállott roppant hőmérséklet oly állapotot hozott létre, melyben az atomok szükségkép szerte széledtek, ti. a helyben fölhalmozott anyag még csak molekülökké sem volt csoportosulva. Az ily köd-gomoly sem élénk fényt, sem pedig nagy meleget nem sugározhatott ki. A fény-színképben sok nagy hézagnak kellett mutatkozni. Ez állapot tartamában a nap a földön sem fakaszthatott még szerves életet, még akkor sem, ha arra maga a föld már alkalmatos volt is. Helmholtz a nap tömegének kezdeti mérsékletét 28 millió Celsius féle fokra számította. Második korszak: Melegkisugárzás által az előbbi teljesen dissolut állapot lassankint abba változott át, melyben az atomok (vagy már most molekulök) gáznemű alakban egyesültek. Ez a nap jelenlegi állapota, legalább a felületéé, amely állapotában igen sok meleget és polarizálatlan fényt sugároz ki. Az a rengeteg meleg készlet, mely a naptestben föl van halmozódva, meghatározhatatlan számú évmilliókig elegendő arra, hogy ezt az állapotot fentartsa, és ámbár az a melegség fogyton fogy, mégis a felület melegveszteségeit szakadatlan él pótolgatják a rajta végbemenő föl- és lefelé tartó áramlások, amelyek egyszersmind a napfoltok és napfáklyák szerző okai. Ha végre a melegkészlet már annyira megfogyott, hogy e gáznemű állapotnak a fentartására nem elegendő, akkor ennek helyét elfoglalja a Harmadik korszakban a folyós állapot, melynek a sűrűsége folyton növekedik, míg végre a szilárd állapotba változik át. Még ez is sokáig sugároz ki fényt és meleget. De akkor már a nap széleiről, tehát a földre rézsűt sugárzó fény többé már nem polarizálatlan, hanem polarizált fény; e mellett mind gyérebbé meg gyérebbé válik, míg végre egészen kialszik, s akkor már csak egy sötét csillag maradt, melynek a felülete megmerevedett. Eddig a Faye hypothezise. Hát azután? Naprendszerünk akkor éjszakába lenne merülve, a szerves életnek a földön vége szakadva. Hogy léteznek-e már ily sötét rendszerek ? hogy a rendszerben az anyagok új szétoszlása és átalakulása lehetséges-e ? — arra, mint minden utoló kérdésre, a tudomány egyelőre adós marad a felelettel. De ha egyes naprendszerek elmúlnak is, a világtérnek mégis csak véghetetlenül kis része vesztette el az ő különös világítóját, és ez a sugárzó létezés az örökségnek csak egy véghetetlen kis részéig tartott. Ha a folytonos megújulás teljesen hiányoznék, akkor, a jelen geológiája« című munkájából, melyet Petrovits Gyula fordított le, s a természettudományi társulat e napokban adja ki. "