Fővárosi Lapok 1873. szeptember (201-224. szám)
1873-09-11 / 208. szám
Midőn a főispán a királyi meghívót felolvasta volna, s ennek értelmében a rendeket követválasztási jogaikra figyelmessé tette volna, halál-csönd állott be. Erre Csányi László fölkel s szomorú hangon újra fölszólítja a rendeket jogaik gyakorlatára, bár — mint kijelenté — ,a halál-csönd okát kebeleinkben érezzük, mert épen az a férfiú nincs közöttünk, kit legközelebbről illet ez ügy.« Ezt ismét halál-csönd követte. Mintha mindenkire ólomsúlylyal nehezedett volna az a tudat, hogy esetleg nélkülözni kell a férfiút, kit a nemzeti közvélemény a legmagasabb polcra állított. Néhány pillanat, s az igazi lelkesedés elragadtatásával hangzott föl a Deák Ferenc neve. A levertség, képzelhető, mily nagy lehetett, midőn az alispán a gyanítgatások valóságában megerősíté a jelenvoltakat, kijelentve, hogy Deák Ferenc nem vállalja el a követséget. Nagy csend után Hertelendy K. neve hangzott, aki fölállt s kijelenti, hogy becsületszavát adta: Deák nélkül a követséget el nem vállalni, szószegőnek pedig nem akar feltűnni, sőt bátran kijelenti, hogy becsületes ember becsülettel a Deák helyét Pozsonyban el nem vállalhatja . Kerkápoly István, (az utána felszólított) szintén kijelenti, hogy most másodszor, akarata ellenére nem fogja elvállalni a követséget. Horváth János kamarás is úgy nyilatkozott, hogy ismeri hazája iránti kötelességeit, de miután Zala ápril 4dike óta nem a régi, s elvesztő előbbi fényét, dicsőségét, ily megyének követe lehetni nem tartja szerencséjének. Sorba föl lettek utána szólítva Csányi László, Hertelendy György, Csillag László alispán, de egyikök sem fogadta el e nem óhajtott megtiszteltetést, sőt ez utóbbi kijelenté, hogy hivataláról is lemond, ha őt, mint hivatalviselőt, erre rá akarnák kényszeríteni. Több táblabíró kijelenté, hogy sértésnek veszik a jelen körülmény között a bizalom eme nyilvánulását, sőt azt oly csekélyre becsülik, hogy a megköszönésre sem tartják méltónak. Erre a gyűlés tragikus menete majdnem a komikumba csapott át, midőn a főispán a megye karait és rendeit felszólitá, hogy jelentse magát, a ki a követséget elvállalja. Minden alakról a »senkisem« kiáltása hangzott. Hasztalan volt minden törekvés: képviselőt küldeni abból a megyéből, hol a szabad szót és választást oly aljas módon megsértők. Most már Csányi L. az a kijelentése sem használt, hogy a mai gyűlés eredményeiért a királyi ügyész keresetet indit a megye ellen s azt nyolcszáz arany birsággal büntetendi meg. Valamely távollevő megválasztása által is be akarták tölteni ezek után a követi széket, de a célba vettek jelenlevő barátai, ez ellen tiltakoztak az ő nevükben. Elhatározták tehát, hogy a követválasztó gyűlést jobb időkre elhalasztják, s a megyei ügyészt Pozsonyba küldik, hogy a dolgokról ott számot adjon s mentse ki saját megyéjét. Láthatjuk ebből, hogy Kossuth nem hiába jelentette ki a zalai zavarokat »közszerencsétlenségnek,« az megtenné gyümölcseit s a nélkülözhetlen nem képviselte megyéjét az országgyűlésen. Több megye, különösen Pest, azon volt, hogy Deákot a maga követéül nyerje meg, de ő egyszer mindenkorra kijelenté, hogy semmi körülmény közt nem fogadja el a követséget. Deák F. csakugyan távol maradt, s tán az ő közremunkálásával az 1843/ötödiki országgyűlés eredményeinek gazdagságával minden addigit jóval túlszárnyalt volna, bár így is tagadhatlanul a legszebb eszméknek szerzett érvényt a törvényalkotásban. Időközben (május 14-én) a nádor levele érkezett Zala megyéhez, melyben ő sajnálkozását fejezte ki a történtek fölött, de nyolcadnapra követválasztó gyűlést rendelt tartatni. Május 22-én össze is gyűltek a rendek, de minden figyelmeztetés dacára is eredménytelenül oszlottak szét. Az országgyűlés már folyt Pozsonyban, anélkül hogy Deák jelen lett volna, sőt — mint azt a május 17-diki kerületi ülés bizonyítja — az e miatti levertség oly nagy volt, hogy a gyűlés egyik szónoka kijelente : a nemzet haragja kiséri azokat, kik okozák, hogy a törvényhozásnak Deákot nélkülöznie kell. Egyik szónok a Deák egyéniségét olyannak nyilvánító ki, hogy minden országgyűlés kezdete előtt kérdezni kellene : jelen van-e Deák?,mint ez hajdan a német császárok választásánál történt, hol mindig Dahlmann után kérdezősködtek. Kossuth is kijelente, hogy az ekként nyilatkozó közvélemény Deákot százkezű Brieuskint fogja székébe helyezni. Sajnos, hogy ez nem történt meg. Az augusztus 31-én tartott zala megyei gyűlésen a házi adó kérdése elfogadtatott s követekül Kerkápoly István és Deák Ferenc lettek kijelölve. E napot Deák Ferenc okvetlenül legkeserűbb napjai közé számitja ma is. Midőn kijelenté, hogy nem megy Pozsonyba, mert meggyőződését és lelkiismerete szavát követi és semmi fenyegetés nem ingathatja meg hitét: barátjai közül némelyek hálátlannak nevezték, sokan pedig szemébe mondták, hogy irántai bizalmuk megcsökkent, sőt egykori tollnoka is fölállt s beszélt neki hazafiságról és kötelességről. Deák ajkai reszkettek, s a fájdalmas érzéstől nem juthatott szóhoz, szemeiből pedig könyek csorogtak, de elvéhez hű maradt s zúzott kebellel, földúlt kedélylyel hagyta el a gyűlést. A józanabb rész akkor mindjárt elismerte állásának kellemetlenségét, belátta mindenki, hogy ily körülmények közt máskép tenni nem lehetett s jól mondá Kossuth: »áldozza föl Deák csak egyszer is lelkiismeretének sugalatát, mutasson csak egyszer ingatagságot jellemében s megszűnt lenni az, ki a nemzet bizalmát oly nagy mértékben kiérdemlé.« A zalai események még sokáig kisértettek a sajtóban, sőt az országgyűlésen is előkerültek gyakrabban, így egy alkalommal a csípős szavú gróf Széchenyi azt mondta valakire: ha gyanúsítani akarná, azt mondhatná, hogy hat hétig Zalában is lakott. Forintos György és társai pedig nem átallották saját álláspontjuk védelmére kelni a »Világ« és »Nemzeti Ujság«-ban, de a nemzeti megvetés kisérte különösen Forintost, ki midőn ápril 12-én Győrbe futott volna, ott macskazenével fogadták s tapasztalnia kellett, hogy még régi ismerősei is megvetéssel nézték le őt, ki a legaljasabb eszközökhöz nyúlt oly országszerte tisztelt férfi ellen, minő Deák Ferenc már akkor is volt. Azon év augusztus havában a »Világ« a közönség figyelmét egy kis röpiratkára hívta föl, melyet azonban ma hasztalan keresünk könyvtáraink összevissza hányt papírjai közt. Cime volt: »Magyar életképek 1843-ból.« irta egy zalamegyei adózó, melyben a nem adózók hősi tettei 12 énekben vannak elregélve. Kuriózum gyanánt a »Világ« után hadd álljon itt e néhány sor. »Győztünk vitézek !,« — mond botor negéddel A babahősök mámoros vezére . Él a szabadság, melyért drága vére Folyt őseinknek a Tiszán s Dunán el. »Arany-szabadság, óh te nem vészél el,« Kiált, a mint csak tág torkába fére, A nép utána. »Bátrak ritka bére, Kivívtunk ! Veszszen, a kinek adó kell.« A zaj nagy, és nő, amig majd kiontja Győzelmi gőzét a hősök virága, Honunk ölében termett derekáka ! Ekkor föláll az elnök és kimondja : »Nem kell adó ! a többség azt akarja, hogy itt a többség — e hadtér mutatja.« Bayer József. 905 Fővárosi hirek. * Reményi Ede, mint halljuk, közelebb ismét tagja lesz a nemzeti színház zenekarának, miután az igazgatóság fölszólitotta őt pár év előtt elhagyott állásának újra elfoglalására. Ismert neve és művészete egyaránt díszére fog válni a zenekarnak, az »U. St.« zenekritikusa azonban kancsal szemmel nézi az igazgatóság intézkedését, és Reményi szerződtetését Krancsevics mellett feleslegesnek találja. Mi szintén elismeréssel viseltetünk Krancsevics úr képességei iránt, kit különösen zenésztársai jeles hegedűsnek állítanak, de Reményi művészete sokkal átalánosabban el van ismerve, hogysem a párhuzamot köztük akár szükségesnek akár ildomosnak tarthatnánk. Reményinek oly érdemei vannak, melyek igen jogosulttá teszik az igazgatóság bizalmát, s szerződtetése már csak azért is kívánatos, mivel a magyar elem jelenleg vajmi gyéren van képviselve nemzeti színházunk zenekarában. Hogy versengések és viszályok is támadhatnak, afelől legyen nyugton az »U. St.« gyönge idegzetű referense. A nemzeti színház jelenlegi igazgatósága nem áll oly gyönge lábon, hogy a rendet fentartani már puszta tekintélyével is képes ne lenne, a zenekar értelmesebb tagjai pedig csak örülhetnek, hogy élükre oly művész áll, ki messze földön is megérdemlett hírnevet szerzett hegedűjével. * Londonból e napokban érkezett fővárosunkba dr. Roth Mátyás hazánkfia, ki 1848 után mint politikai menekült ment az angol fővárosba s azóta folyvást ott él, mint keresett orvos, ki angol nyelven irt szakmunkái által az irodalom terén is elismerést szerzett magának. Dr. Roth rokonainak látogatására érkezett fővárosunkba. * Hauck Minnie k.a. kedden a »Fra Diavolo«ban lépett föl, Zerlina szerepében. Hauck k. a. tulajdonkénem szerepköre a játék-dalmű s bár tanulmányai, és művészete után a nagyobb drámai szerepekben is megállhat, ez ama tér, melyre határozott hivatása van. Előnyei : a könnyű, fesztelen játék, a kecses, pajzán énekmodor, s a nem igen erős hang kellemes tisztasága — Zerlina szerepében is kitűntek. Az első felvonás románcát sok kifejezéssel énekelte, s a második felvonás tükör-áriájával igazi tapsvihart idézett elő. Az önmagával való kacérkodás, az ártatlan tetszelgés kitűnően sikerült. Kár, hogy az olasz nyelvnek a próza mindenütt áldozatul esett. Zerlina szerepét a kedélyes, eleven próza is nem kevéssé fűszerezi s elhagyása érezhető hiányt képez. Eva Diavolót Ellinger énekelte, nem sok sikerrel. A hős rablókapitány szerepe sok simaságot igényel az énekben s nem kis ügyességet a játékban. E szerep inkább lyrai tenornak való. Ormai és Kvassayné az angol házaspárt sehogysem bírták mulatságossá tenni. Legjobban megállta helyét Kőszeghy, ki az egyik banditát nemcsak kitűnő maszkkal, hanem humoros, jellemző játékkal is ábrázolta s az Abruzzók typikus alakjaira emlékeztetett. * Vajda János verses regénye, melynek első éneke a közönség és kritika részéről egyaránt szívélyes fogadtatásra talált, nem »Andor eszményei,« hanem »A szerelem hőse« jellemzőbb cím alatt fog megjelenni. E verses regény cselekvénye a fővárosi társasélet keretéből emelkedik ki, s egyes részleteit Vajda a »Kisfaludy-társaság« egyik közelebbi ülésén fogja bemutatni. * Budán a Molnár Gizela-féle jóhírű elemi és felsőbb leánytanintézetben e hó elsején kezdődtek meg az előadások. Rendes tantárgyak: vallástan, magyar, német és francia nyelvek, szép-és helyesírás számtan, földrajz, magyarok történelme, világtörténelem, természetrajz, természettan, hitvegetan, illemtan, eszthetika és kézimunka. Rendkívüliek: a rajz, zene, angol nyelv, tánc, úszás és testgyakorlat. Az előadásokat rendes tanárok s okleveles tanítónak tartják, s egybenlakó növendék a teljes ellátásért és oktatásért évenkint 400 forintot, a zongoratanításért (havonkint 12 órával) tíz forintot fizet. * A zálogház szintén megérezte a mostani nagy pénzszükséget. A közönség napról-napra sűrűbben veszi igénybe, de pénz minél kevesebb foly be, s most már oly viszonyok közé jutott, hogy ékszerekre is csak jelentéktelenebb összegeket kölcsönözhet. Miután e körülmény főleg a mostani kellemetlen viszonyokkal küzdő szegény lakosságot sújtja legérzékenyebben, a kereskedelemügyi miniszter leiratatot intézett Pest város képviselőtestületéhez, hogy készpénzét a királyi zálogháznál helyezze el. A zálogháznál letett összeg teljesen biztositva van, hat száztelit hajt s emellett bélyeg- és adómentességet élvez. * Rövid hírek. Szende Béla honvédelmi miniszter tegnap érkezett vissza Zágrábból. — A nemzeti dalkör ujraszervezkedik s már szétküldte aláírási íveit; három évi időszakra tag lehet mindenki, ki az egylet tőkéjének gyarapításához 50 írttal járul, s a magyar állampapírok és földhitelintézeti záloglevelek névleges értékek szerint fogadtatnak. A kerepesi út asphalt-burkolatának alapja oly gondatlanul van készítve, miszerint attól lehet tartani, hogy rövid időn sülyedni fog s az asphalt-réteg, mely nem sülyed a talaj után, megrepedez. — Ó-Buda környékén pár nap előtt nagy jégeső volt; diónagyságú jég esett s oly erővel, hogy az utón levő embereket és állatokat véresre verdeste. — A rókavadászat idényét e hó elsején nyitották meg egy Cub huntinggal, melyre azonban csak három ember jelent meg . Horváth Döme országgyűlési képviselő, mint a kecskeméti kath. főgymnázium egykori növendéke, tapasztalván, hogy az intézetnek évek előtt általa kezdeményezett könyvtára az utóbbi években gyengén gyarapodott, azt kétszáz kötetnyi, legtöbbnyire a hellén és latin irodalomra vonatkozó jeles tudományos művel ajándékozta meg. A magyar gőzhajózási társulat nem tarthatta meg pár nappal ezelőtt egybehívott közgyűlését, mivel a részvényesek határozatképes számmal nem jelentek meg; a jelenvoltak azonban értekezletet tartottak s nyolctagú bizottmányt választottak meg, mely a felett fog tanácskozni, miképen kelljen 3 társulat fenmaradhatását biztositó pénz beszerzéséről gondoskodni. — Follinusz Hermin k. u. e hó 15-dikén indul el a kolozsvári szintársulathoz, hová a téli idényre szerződött. — »Salome« holnapi előadatásán a címszerepet Lendvayné asszony fogja játszani. — A Rosenberg testvérek kiadásában »Adatok az alkotandó magyar polgári törvénykönyvhez« című jogtudományi mű első kötete jelent meg; a 96 lapra terjedő füzet ára 80 krajcár. — Végh Ignác óbudai közös népiskolai tanító tegnapra viradóra a járvány áldozata lett. — A kolera Pesten szünőfélben van; tegnapelőtt csak tizenhárommal szaporodott a betegek létszáma. — Gr. Széchen Antal közelebb egy Tacitusról szóló nagyobb munkát fejezett be, mely a »Budapesti szemle« januári füzetében fog megjelenni. * Miklósy-színkör. Csütörtökön, szeptember 11-kén: »Az ördög pilulái,« nagyszerű tüneményes bohózat 3 felvonásban. Tid és ** Debrecenben már fölállították Szombathy Istvánnak, a város egykori főbírójának és nejének Vörösmarthy Zsuzsánnának emlékét, kik egész vagyonukat egyházi és iskolai célokra hagyományozták. Az emlékkő szürke márványból van, tömör négyszögoszlop alakban készítve. Rajta a következő feliratok olvashatók: »Szombathy István 1736—1810. Debrecen 20 éven át gondos főbírája, és derék hű neje Vörösmarthy Zsuzsánna 1745—1819. — Min-