Fővárosi Lapok 1874. január (1-25. szám)

1874-01-15 / 11. szám

küldte el. — A miniszterelnökség hivatalnokai rész­­vétnyilatkozatot küldtek az elhunyt Sárváry Imre mély gyászt szenvedett édes­anyjának. — A bibor­­noki ünnepély alkalmával a várkápolnában az egy­házi zeneegylet tagjai énekeltek s a Cherubini »lépcsőéneke« s Ádám Adolf offertóriuma, (elő­­adá­s a­g i­s­i­c­s káplán,) igen hatásos volt. — Dr. Mandl Pál ügyvéd nyilatkozott, hogy ő a Lau­­renz-féle sorsjegy dolgában csupán meggyőződése szerinti tanácsot adott. Fuchs Vilmossal nem volt künn Soroksáron, hol a nyertes sorsjegyet elvették, s az a hir sem igaz, mintha Fuchs letartóztatását gá­tolni akarta volna. — Richter János s a nemzeti színház ideiglenes operai igazgatósága közt felmerült egyenetlenség, a »P. N.« híre szerint, ki van egyen­lítve, a minek részünkről nagyon örvendünk. * Várszínház. Csütörtökön, január 15-kén: »A roszu­l őrzött leányok,« vígjáték 3 felv. V i­d­é­k. ** Vidéki farsang. Aradon az ifjúság vasár­nap éjjel igen szép táncvigalmat rendezett. Reggeli hétig táncoltak a legvigabban, a jótékony célra pe­dig 72 frtot adott a rendezőség, mely még két ily zártkörű táncestélyt ad saját költségén, belépti díjak nélkül. Az aradi szép­ világ nagy számmal volt ez estélyben képviselve, többi közt részt vettek benne: Salate Gyuláné, Urbán Ivánné, Szerb Tivadarné, Keller Irma, Takáts Janka, Kádas Mártha és Etelka, Spech Izabella, Vertán Ilonka, Wallfisch Aranka, Schiller Zsófia, Bhoer k. a., a Konstantin nővérek, stb. — Pásztón február 2-án ifj. gróf Almássy Kálmán a kaszinó termében bált rendez a kolera­árvák javára, minden költséget ő maga fedez s a Berkes pesti zenekarát is ő szerződteté. — A kapos­vári bál szombaton, a megyeház termében, jelenté­keny összeget jövedelmezett a megyei ínségesek javára és igen díszes közönséget gyüjte össze, mely­ből Ágostonná szül. Kacskovics urhölgyet Pestről, Kacskovics Stephanie, Kelemen Mariska, Tevely Mariska, Szemenecz Ella stb. kisasszonyokat emlí­tik. — Karcagon a szombati bál a kitűzött jóté­kony célra nem jövedelmezett ugyan semmit, de volt jó kedv, diszes közönség és reggelig tartó tánc. A nővendégek közt voltak: Szilágyi Gáborné s Vá­­rady Mariska helyből, Balogh Ilka és Kerek Vilma Kisújszállásról, Kenéz Malvin k. a. Turkeviből. — A pécsi jogász-segélyegyleti bálnak (szom­baton) nyolcszáz forint bevétele s 150 forint tiszta jövedelme volt. A termet gyász alakokkal és virá­gokkal csinosan hisziték s a táncosnők (igen örven­detesen) az egyszerűség ízlése által tűntek ki. Köz­tük voltak: Förster Etelka (a házi­asszony kedves leánya), Vizkelety Fenna, Veszély Ida, Kiss Dóra, Krampliny Gizela és Sarolta Bonyhádról, Jeszenszky Juliska, Ocskay Antoinette és Ilka, Ráth Irma, Nagy Nelli, Steinhäuser Sarolta, Lammer Jusztin k. a. stb. Feltűnt, hogy a gyalog, huszár és honvéd­tisztek közül egy sem jelent meg, noha a rendezőségtől tes­tületi meghívást kaptak. Mondják, hogy a térpa­rancsnok óhajta elmaradásukat, mivel valaki azt az alaptalan hírt kelte, miszerint a rendezőség fölvetette volna a kérdést: meghívják-e a tiszteket vagy ne? ** Kolozsvárit az egykori cukorgyár épületé­ben egy új üzlet lépett életbe : az »El­s­ő magyar angol húslégmentesitő vállalat«. E ta­lálmány az emberiség táplálkozására nézve fontos s a vele való foglalkozás igen hálás. Ausztráliában és déli Amerikában kezdték ez üzletet, mely szerint a marha és juhhúst, levonva a csontokról, s megfőzve, légmentesitve, bádog szelencékbe préselik s úgy ad­ják a piacra, így a hús romlatlanul eláll s bármikor használható. A londoni piac nagyon felkarolta e talál­mányt, sőt a családok is használják, mivel sokkal olcsóbb, mint a mészárszéki hús. Egy Londonban lakó hazánkfia, Pongrácz István gróf, megismerkedvén a légmentesités titkaival, egy mintaszerű húslégmente­­sitő gépet szerzett s azt Kolozsvárit állittatá föl, hogy e jövedelmes üzlet körébe honunkat is bevonja. E gépnél angol munkások is működnek s nem csak juhhúst, hanem apró marhát is olyan jó sikerrel dol­goz föl az angol piac számára, hogy angolok ma már hazánk több helyén volnának készek hasonló tele­peket fölállítani, ha birtokosok és községek közremű­ködését e célra megnyernék. Mindenesetre oly csa­torna lehetne ez, melyen sok­ jó külföldi pénz juthatna be hozzánk. Óhajtandó tehát, hogy a kolozsvári kez­deménynek mennél nagyobb sikere legyen. ** Vidéki rövid hirek. Schlauch Lőrinc szatmári püspök száz forintot küldött az ungi főis­pánhoz a kolera-árvák részére. — Szolnokon vadász­társulat alakuit, s elnökké Ádám Andrást választotta. — A pancsovai választást a sok botrány és izgalom után felfüggesztették, a nélkül, hogy véget ért volna. — Miklósy Szent-Endrén vendégszerepel a Balogh társulatánál, melyet ott jól pártolnak. — Bokody színtársulata ápril 5-től ápril 15-éig Pozsonyban fog játszani, hol férfi és nőbizottság (élén Bónis Lajosné úrhölgygyel,) alakul e magyar vállalat előmozdítá­­sára.­­ Gömörben a feledi postamester agyonlőtte magát, miután Bachstein vasúti vállalkozó által föl­adott s több ezer forintot tevő pénzösszeget elsikkasz­tott. — Máramarosban, Nagy-Bocskón e hó 7-kén húnyt el a 75 éves Szalgházy József nyug.­kincstári tisztviselő. — A Szeged tulajdonát képező tömöri erdő egy része leégett. 50 Bécsi hirek. Vérlázitó gyilkossági kísérletet követett el Hiller József egy bécsi háztulajdonos fia Sínek Ignác bankhivatalnokon, kinek 500 forintjával tar­tozott váltóra. Hillel szombaton reggel Sinekhez ment s fölkérte őt, hogy hosszabbitsa meg váltójá­nak lejáratát, miután jelenleg egyátalában nem képes fizetni. Sinek néhány napi halasztást engedett s ekkép az ügy köztük­­rendbe jött volna, de Hillel távozása előtt arra is fölkérte őt, hogy fizetés végett nevében szólítsa föl bizonyos Jacques nevű egyént, ki neki száz forintjával tartozik. Sinek asztal mellé ült, hogy levelet írjon, Hillel azonban ólmos botjával hátulról megtámadta s oly súlyos ütést mért a fejére, hogy Sinek csaknem eszméletlenül rogyott össze. Hillel még néhány ütést mért rá, Sinek azonban annyira ma­gához tért, hogy vérezve a mellékszobába menekül­hetett, honnan segély után kiáltozott. A lakók csak­hamar elő is siettek kiáltásaira s­őt vérében fetrengve Hillelt pedig egy kereveten ülve s csaknem egészen eltompultan maga elé bá­r­ulva találták. Minden el­lenkezés nélkül hagyta magát elfogatni s azt vallja, hogy az első ütésnél többre nem emlékezik. Sinek életveszélyes sérüléseket szenvedett s ki sem lehetett hallgatni, miután minden szó kimondása nagy kint okoz a betegnek. *** Bécsi rövid hirek. Gizela főhercegnő leánykájának keresztanyjává Károly Ferdinánd fő­herceg nejét, Erzsébet főhercegnőt hivták meg. — Királyné Ő Felsége Münchenbe a nyugati vaspálya uj terem-vagyonjában utazott, mely jól fűthető, 18 foknyi meleg volt benne, s Ő Felsége Limbachban ki is fejezte teljes megelégedését Keiszler üdv. taná­csosnak. — A bécsi hangversenynek, melyben Liszt zongorázott, tizennyolc ezer forintos jövedelme lett a kisiparosok alapja javára, s ezért mondá róla a lako­mán Helferstorffer: »Liszt nem csak fényes példány­kép minden fiatal művész előtt, hanem egy magasz­tos mester is, ki a legnemebb kultuszt gyakorolja: a humanitást«.­­ A bécsi piacon nagy hatást tett a »Hirschler és fiai« tisztességes cég fizetés­képtelen­sége, s a jó barátok föl is ajánlottak számára száz­­húszezer frtnyi segélyt, de a cég főnöke illőbbnek tarta a hitelezőkkel azonnal egyezkedni. Külföld. »*, Münchenben Schleich Ede halála a művé­szet nagy veszteségét képezi. Ő egyike volt a jelen­kor legjelesebb tájképfestészeinek s művei mind a bécsi, mind a pesti kiállításokon gyakran voltak lát­hatók, sőt egy képét, ha jól emlékezünk, a nemzeti múzeum számára meg is vásárolták. Schleich 1812- ben Landshut környékén született, tanulmányait Münchenben kezdte meg s a német felföldön és Felső- Olaszországban képezte tovább magát, sokat festve természet után. Később Belgiumba és Párisba uta­zott, mely útja festészeti modorára nem maradt befo­lyás nélkül. Ő kiváló mestere a hangulatnak; rajza szabatos, színezése mindig nemes volt. Legjelesebb művei: »Holdfényes tájkép Normandiában,« »Az Isar partján,« s »A starnbergi tónál.« Schleich 1868- ban lett tanárrá a müncheni akadémiánál s 1869- ben a bajor első osztályú Mihály-rendet kapta művészi érdemeinek elismeréséül. *** Külföldi rövid hirek. Turulból távir­­ják, hogy Aosta herceg, a volt spanyol király neje, oly súlyos tüdőbetegségben szenved, hogy valószínű­­leg utósó napjait éli.­­ A pápa­választásról közre­bocsátott bullát a klerikálisok légből kapottnak állít­ják, s azt mondják, hogy egy furfangos olasz szedte volna rá vele tízezer ft díjért a római német köve­tet. — Madridból írják, hogy Castor Emánuel, ki 1872-ben orgyilkossági kísérletet tett Amadé király ellen, megszökött fogságából. — Királyné Ő Felsé­ge két hétig marad Münchenben. — Madridból megerősítik ama tegnapelőtt este érkezett hírt, hogy Cartagenát, , a kommün fészkét, a kormánycsapatok csakugyan­ elfoglalták. Szerkesztői üzenetek. Hymen-hírt kaptunk Nagyváradról, de a magán­sorok aláírása nélkül. Már­pedig semmi ily személyes köz­lést, (még bártudósítást sem) tehetünk közzé, ha nem tud­juk, kitől ered , különben az esetlen lux hamis hírekkel ámíthatná a szerkesztősé­get. D. Ennek. A »Fővárosi Lapok«-nak van rendes báltudósítója, s csütörtöki szerk. üzenetünk csak egyes táncestélyekre vonatkozott, s leginkább olyanokra, melyek (mint például a »jelmezbál«, ha ugyan lesz), zártabb jel­leggel birnak , de az ilyenekre nézve is csak »eseten­­kint« adhatunk választ. A felszólalást nem a lap szüksége szülte, hanem az a figyelem, nehogy valaki hiába írjon, le oly mulatságokat, melyekről rendes tudósítónk referál.. Sz. Gy. Az »Álom«-ban nincs visszaadva, az a ját­szi, enyelgő, könnyűd nyelv, mely nélkül Heine­e köl­teményének gondolata az olvasó előtt visszatetsző lenne. A »Soha« című eredetiben hiányzik a közvetlenség hangja. „A német­alföldi irodalomról.“ (L. P.) Olyan száraz vázlat, melynél a legszűkebb irodalom­történeti tan­könyvben is kimerítőbbet kívánnánk. Különben is régebben volt már alkalmunk ez irodalomról (eredeti tanulmányozás nyomán) érdekes­ cikket közölni. Az ajánlott tárcát, fordí­tást, stb. sem kérjük, mert rendes munkatársainktól annyi ilynemű kéziratot kapunk, hogy másoknak közlésére csak ritka esetben marad terünk. Bádenbe. (S. J.) Megkaptuk a »Badener Bote« dec. 7-diki számát, melynek tárcájában »August Locher-Lu­­kács« egy rákosi rókavadászatról úgy ír, mintha az a maga eredeti »Skizze«-je volna, holott magyar lapból van for­dítva. Az irodalom sűrűségében akadnak ily tolvaj-szarkák is, melyeket jó elhessegetni, hanem ily nagy golyót kár volna rájuk vesztegetni. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Bérlet 213. sz. NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, csütörtökön, január 15-dikén, 1874. A fekete dominó. Víg opera 3 felvonásban. Seribe után ford. Lengyel Dániel. Zenéjét szerzette Auber. Karmester: Erkel. Lord Eltört — — Odry. Juliano, gróf — — Ormai. Massarena Horatio — Pauli. Gil Perez — — — Kőszegi. Angela — — — Blaháne­. Brigitta —• — — Kvassayné. Claudia, Juliano gazdasszonya Korcsek Leop. Ursula — — — Nádayné. Zárdakapusné — — Fürediné. Urak. Zárdanők. Történik Madridban. Kezdete 7 órakor. Tulajdonos Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „AthenaCAUl“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat. lágyon tisztelt hölgy világ! Van szerencsém ezennel jelenteni, hogy Eisler és Blau cég al­tt a fürdő­ utcában létezett rövid és SZÖVŐ- áruk üzletét a »Fortenéhez“ egyedüli számlámra átvettem. Az előbbi cég irányában tanúsított bizalomért köszönetet mondva, kérem azt részemre is megtartani. Minden tőlem kitel­hető fáradsággal igyekezni fogok a tisztelt hölgyvilágot a leg­jobb árukkal, a legolcsóbb árak és pontos szolgálat mellett, minden irányban kielégítőleg kiszolgálni. Szives látogatásért csdve mély tisztelettel Blau Ede L. 23 Budapest, fürdő-utca, a „Fonónehez.“ KM Victoria-Knitting fonal, a legjobb angol kötőpamut. Főraktár 24 Blau L. Edénél, Budapesten, fürdő-utca, a „Fonónehez.“ Ibrahim legelegánsabb maszkruha kölcsönző-intézetében a legfinomabb női és úri dominók, fagon szerint, jelmez-öltö­nyök nagy választékban kaphatók, minden legújabban és ízlés­­teljesen készítve, Deák utca 8. sz. 20 Vidéki megrendelések pontosan teljesíttetnek. MELLBAJOK. Vauquelin, párisi gyógyszerész és vegyész „Rue de Cléry,“ 31. sz. Paris, balzsamos szörpje és cukorkái. E gyógyszereket régóta ismerik, dicsérik s Páris leg­első orvosai ajánlják és rendelik a mellbetegségek és gégsipgyuladások gyógyításánál, minők a nátha, hu­rutár (grippe), szamárhurut, rekedtség, makacs kö­högés, hangtalanság stb. 5 Ára egy üveg mellszörpnek 1 frt 30 kr. Cukorkák: na­­gyobb doboz 80 kr., kisebb 40 kr. Pesten a magyarországi főraktárban TÖRÖK JÓZSEF gyógyszertárában, Király u. 7. Melléklet: Frommer A. Herrman mag- és növény­kereskedésének árjegyzéke.

Next