Fővárosi Lapok 1874. május (99-123. szám)
1874-05-22 / 116. szám
aranykorra, melyben uszályhordozásra külön szolgákat tartottak. Ép úgy törekszik a divat magasra is, melynek irtóztató kontyjánála katonai sánckosár ad kifejezést s melyet egy toronyalakú s hullámzó tollakkal elbontott kalap egészít ki. A természetnek itt teljes erővel segélyt nyújtanak s egy newyorki hölgy toilette-szobája nagyon hasonlít egy középkori arzenálhoz. Igen különös fegyverdarabokat láthatunk ottan: mindennemű pótlékokat, roppant parókákat, melyek hasonlítanak az indiánok által elzsákmányolt fejbőrhöz, meggyapjúzott derékravalót, hasonlót a mellvérthez, »culs de Paris«-t, (nem fordítható,) hajfürtözőt és égető vasat, zabolát, mely áll két sor hamis fogból, számtalan nagy és kis üveget, szemöldökfestőt, mindennemű és rendű cipőt, a rózsaszín bálcipőtül kezdve egész a magas sarkú és szárú sárcipőig s végre festékeket arc és haj számára, valamint kisebb nagyobb gyapot- és papír-raktárt, »esetleges utánsegítés« végett. Fegyverkamara ez, a szó teljes értelmében, melynek kulcsát hölgyeink gondosan elzárják, mert ha egy hívatlan férfi szem bepillantana oda, furcsa fogalmat kaphatna a »szépvilágról.« A világ csalatni akar, miért ne csalnák tehát? A divat is a csalás egy eszköze. Hogy a divat igényei mélyen belenyúlnak a férjek kasszáiba, azt egész renden találom. A férfi tanulja megbecsülni a nőt, és azt úgy tanulja meg legjobban, ha érezi, hogy mily drága. És sehol sem lehet drágább, mint itt, hol az ékszereket különös előszeretettel viselik az »eladó« lányok is, mivel ez gazdagságot jelez. Mondom »jelez,« mert itt nagyon is alkalmazható a példabeszéd; »nem mind arany ésdrágakő, ami fénylik.« A napernyők és esernyők nyeleiről a gombok mostanában eltűntek és helyüket csontból, ezüstből vagy aranyból készült kereszt foglalta el, mely azonban nem a hit jelvénye, mint Európában, hanem a házasságé. A piros arc rég kiment a divatból, mert csak a halvány érdekes. Legtöbbnyire azonban csak az egésség árán szerezhető meg, de mit tesz az ? Az amerikai nő úgy sem született háztartásra és gyermekei nevelésére, s ha a háziorvos egész éven át jár a házba, akkor legalább igényt tarthat férje részvétére és tán ápolására, s bizonyos, hogy minden kívánságát lehetőleg teljesíti már csak azért is, nehogy a roszkedvűség is növelje a betegséget s ezzel a gyógyszerész és orvos számláját. Ha a divat minden szabályának elég létetett és a divat hölgy a toilette-művészet alkalmazásával valódi és képzelt kecseit érvényre emelte, akkor csak biztosan és öntudatosan kell föllépnie, s a siker nem marad el. Férfiaink ugyanis e tekintetben igen korlátolt szelleműek s könyen el lehet őket kápráztatni. Habár lakodalom után azonnal észreveszik, hogy miféle hálóba kerültek, óvakodnak azt másnak is elbeszélni, nehogy mosolyogjanak rajtuk. Ha a csalódás miatt otthon durcáskodnak, akkor Madame mosolyogva mondja: »Késő! Minek vettél el, hisz én könyen foghattam volna más bolondot is.« Egyébiránt a legtöbb amerikai férj vig arcot vág a rosz játékhoz és meg is nyugszik a tudatban, hogy ez a közös sorsa ezer meg ezernek. Fischer Samu: Fővárosi hírek. * A közoktatási minisztérium a hivatalos lapban kijelenté, hogy az állami két új tanítónő- képezdét Kassán és Győrött fogják felállítani. E kijelentés azért van, hogy községek ne folyamodjanak érttek hiába. E szerint a nőképzőegylet is hiába kérelmezi e két intézetnek Miskolcon és Máramarosban leendő felállítását, pedig művelődési tekintetben e két utóbbi helynek aligha nagyobb szüksége nem lett volna az új tanintézetekre. * Egy ember, ki előtt a pénz semmi. Az osztrák állami vasút-társulat a pesti indóház nagyobbítása végett több szomszéd telket vévén meg, nagy bajjal megvásárolta azt a váci út felé eső keskeny földsza-lagot is, melyen egy öreg ember nagy idő óta kertész-kedett. Ez a föld, melynek egy része árokból áll, alig ért néhány ezer forintot, mert házépítésre sem lett volna alkalmas, mivel azonban szükség volt, a társu- ■ lat százezer forintnál többet adott értte. Az öreg kertészt azonban így is csak alig tudták rá bírni Mikor aztán kifizeték neki a sok pénzt, kényekre fakadt, mondván : »De most már miből fogok élni!« Persze nagyot nevettek a naiv emberen, ki munkához és földjéhez szokva, el sem tudta képzelni, hogy mun-ka nélkül is megélhet az ember, ha pénze van. * A Kisfaludy-Társaság szerdai ülésén tagok és hallgatók szép számmal jelentek meg. Gyulai Pál , elnökölt s legelöl Degré Alajos olvasott föl. Egy uj beszélyét mutatta be, melynek címe »A társaság színe.« Kisvárosi életképekkel van tele s hőse egy gazdag ifjú, ki léha szereplésvágygyal egy kisvárosba megy, de ott megismerve a »társaság színének« ferdeségeit és beleszeretve egy fiatal leányba, megkomolyodik s derék ember vál belőle. Miután e beszélyt szerzője a »Fővárosi Lapok«-nak volt szives átengedni, olvasóink meg fogják ismerni egész terjedelmében. Az ülésen tetszéssel hallgatták s felolvasása után éljenek is hangzottak. Következett Vulkanu József kültag, ki nehány román népkölteményt mutatott be saját fordításában. Érdekes termékek, melyeket a társaság elkért a román népköltési kötetbe, mely nem sokára meg fog jelenni. »A gyűrű és holló« című ballada Zsigmond király szerelmét tárgyazza Morsinai Erzsébettel; egy másik ballada szintén a király szerelmét egy szép oláh leánynyal; »A megunt férj« jellemző dialóg férj és nő közt; »A fenyő és hárs« népmese e két fa vetélkedésével; »A király és nővére« egy szenvedélyes fejdelemről szól, ki saját nővérét veszi feleségül, de a márkapár szörnyet hal a templom előtt. E művek meghallgatása végett pár román család és néhány ifjú is volt a teremben. Harmadik felolvasásnak Runeberg svéd költő »Nadesda« című verses beszélye volt kitűzve, de az elhaladt idő miatt elhalaszták felolvasását a júniusi ülésre. A titkár többféle jelentést tett. Példáúl, hogy Turul Ferenc erdélyi tündérmeséit a bírálók : P. Szathmáry Károly és Berczik Árpád nem ajánlották kiadásra. Egy névtelen Moliére nek »A kelletlenek« (Les facheux) cimü vigjátékát nyujtá be bírálatra s e végett Szász Károlynak és Toldy Istvánnak adták ki. Károlyi Gy. Hugó »Szépészeti képzés gymnáziumainkban« című munkájának egy példányát küldé be a társulat könyvtárába. Verebi Végh János száz forinttal a társaság alapító tagjai közé lépett. Tornyai Schossberger Vilmos özvegye pedig, a ki férje halála után a jótékony és műveltségi intézetekről valódi bőkezűséggel emlékezett meg), a társaság tőkéjének gyarapítására négy darab százforintos szőlsőváltsági papírt küldött. * A regatta, mint már írtuk, holnap után lesz. A kezdők versenyével nyílik meg (távolság 400 öl föl, 300 öl lefelé, díj 20 arany), ezt követi a serlegdíj (távolság 700 öl föl, 550 öl lefelé; díj száz arany ezüst serlegben), melyre a Duna-egylet »Szent Margit«-ján, az »Egyetértés«- hajóegylet »Pogány«-án s a nemzeti hajós-egylet sokszor győztes Koh-I-Noorján kívül a bécsi »Donauhort« is jelentett be egy »Iro« nevű hajót. A »kis egyleti díjnál« a távolság 400 öl föl és 300 öl lefelé; dij 25 arany; a »hölgyek dijá«-ra (távolság 400 öl fölfelé, 300 öl lefelé, dij: egy emlék) Vargha ur a nemzeti hajós-egylet »Jura«-jával, s Rumbold úr az »Egyetértés« Rapidity«-jével fognak küzdeni. Az ötvenaranyas »nagy egyleti díj«-nál (távolság 650 öl föl, 550 öl lefelé) szintén nagy a jelentkezések száma. Az ide való egyletek közül az »Egyetértés« két hajót: Fankát és az Egyetértést a »Duna« a Hajnalt, a nemzeti hajós-egylet pedig a Bormerangot és Lidércet jelentette be, míg a bécsi» Donauhort« Völker nevű hajójával fog küzdeni. Utósó a húszaranyas »párevezős díj,« melynél a távolság fölfelé 400, lefelé 300 öl. Ha pünkösd vasárnapján szép idő lesz, a fővárosiak ép úgy, mint a vidékről rendesen nagy számmal érkező idegenek érdekes versenyeknek lehetnek szemlélői. * Hymen. Az egyetem utcai »Sthymmel testvérek« című cég egyik társtagja. Sthymmel Lajos közelebb tartó esküvőjét Mányik Ferike kisasszonynyal, a korán elhúnyt Mányik Ernesztina énekesnő testvérhugával. Az esketési szertartást Székács József evang. lelkész végezte. * Füty-klub. Miután a belügyminisztérium dekiretálta, hogy a nemzeti színházban fütyülni szabad, tegnapelőtt este már egy kávéházban néhány fiatalember »füty-klub« alakítását tervezte, mégpedig a nemzeti színház érdekében. Ugyanis az opera amag drágán fizetett tagjait szándékoznának célba venni, akik bár nem felelnek meg feladatuknak, a színház mégsem szabadulhat meg tőlük, mert elég könnyelműleg több évre szerződtették őket. Igaz ugyan, hogy nem ártana némely rokkant vagy tehetlen tagot elriasztani az operánál, mindamellett reméljük, , hogy a »füty-klub« nem alakul meg. Különben is megeshetnék, hogy újabb színházi botrányok alkalmával a minisztérium is máskint ítélne, s alkalmasint az derülne ki, hogy fütyölni csak grófnak szabad. * Az osztrák állami vasúttársulat, mint az »Ung. Lloyd« írja, magyarosít. A magyar nyelv tanítására három iskolát tart fen, Budapesten, Temesvártt és Bécsben, tizenkétezer forint évi költséggel. A bécsiben közelebb is húsz növendék tette le a magyar nyelvvizsgát jó sikerrel. A törekvés sarkantyúja az, hogy a magyarul tudást előnynek tekintik az előléptetésnél. * Fecernnt magnim áldomás. Tudni illik a : a magyar delegátusok a németek tiszteletére, szerdán délután a Margitsziget Schneider-féle vendéglőjében. Pompás ebéd volt, s mint mondják: 25 frtot fizettek egy terítékért. A hajó fellobogózva szállitá a vendégeket s cigányzene fokozta a jókedvet. Szóval a de-legáció, mely tán holnap már bevégzi munkáját, ezt rendezett. Igaz, hogy Széll Kálmán takarékossági indítványai megbuktak s a hadi költségvetésnek harmadfél millióval való fölemelését a magyar bizottság többsége szépen megzavarta s igy a vig lakoma meglehetősen szomorú árnyat vetett ki a nagy publikumra; mindamellett nincs okunk viszhang nélkül hagyni a magyar vendégszeretet e lakomájának rokonszenves toasztjait. Az egészet gr. Zichy Viktor rendezte perfekt szakértelemmel. A pezsgőnél az első felköszöntést Szögyény László főispán mondta, engedélyt kérve, hogy mindenki által megérthető világnyelv még nem lévén, németül beszélhessen. Aztán ékes beszédben éltette a királyi párt és uralkodó házat, azután pedig az osztrák delegáció tagjait. Dr. Rechbauer, a német delegáció elnöke folytató, azt mondva, hogy van igenis világnyelv, melyet mindenki megért: a szív nyelve, melyen a magyarok oly jól tudnak beszélni, s megköszönve a vendégszeretet, éltette a magyar delegációt s az egyetértést a birodalom két fele közt. Azután herceg Rosenberg éltette a szintén jelen volt gr. Andrássy Gyulát, Prileszky Tádé a könyekig megindított Holzgethant, b. Majthényi László a közös hadügyért, Haynald érsek pedig — megjegyezve, hogy a bor mellett meg kell emlékezni a vízről is — Pöckhaladmiralt. Dr Giskra is beszélt, óhajtván, hogy ne csak Ausztria maga, hanem együtt Ausztria és Magyarország mindvégig fenálljanak a világon. Este hét óra felé zeneszó mellett, karon fogva mentek a hajóhoz mind, szóval nagy volt a jókedv és egyetértés. * Budapesti statisztika. Aprilban az egyesült fővárosban 1294 gyermek született s 1332 ember halt meg. A haláleset 38-cal több. Az év első 17 hetében azonban a születések száma ötvenöt esettel mégis felülmúlta a halálozásét. Esketés aprilban 184 volt, 38 esetben vegyesvallásúak közt. * Élet és halál közt lebegett szerdán este egy kis hajóinas, ki a bombatéri kikötőnél a vízbe esett, és mikor a hajó ki akart kötni. Nagy volt a rémület, hogy a fiút mindjárt oda nyomja a hajó. Két hajós ment a kiabáló fiú segélyére s mikor kifogták, a közönség szivéről nehéz kő esett le. A fiú pedig megrázkódott a víztől s azt kérdé : »De hát a sapkám hová lett ? Csakhogy az élet megmaradt. * Rövid hírek. A pesti nőegylet május 3-dikától junius 27-dikéig 1578 frt 76 kr. kiosztását utalványozta szegényei közt; az egylet újabban Pollák Adolf hagyományából 200 frtot, az első hazai takarékpénztártól 300 frtot, Schossberger özvegyétől 400 frtot, Ehrenfeld Benjamin özvegyétől pedig 300 frtot kapott. — Király Ő Felsége szerdán reggel fél nyolckor kiment a budai hegyekbe, megnézni a mérnökkari zászlóalj gyakorlatait. — Albrecht főherceg tegnapelőtt este ismét fővárosunkba érkezett. — Arg Ödönrül, ki fölött Török Pál szuperintendens emelkedett beszédet mondott, azt olvassuk hogy volt vagy három-négy külföldi magas érdemjele, de ezeket csak asztalfiókjában látták ismerősei— Az egyetemi olvasókörben holnap délután hat órakor Mészáros Lénár tart felolvasást »a horvátok viszonyáról a magyarokhoz a jelen században.« — Az újpesti nőegylet e hó 30-án a rákos-palotai erdőben hangversenynyel összekötött majálist tart, özvegyek és árvák javára. — Tóth József ó-kanizsai képviselő, ki eddig balközépi volt, a függetlenségi párthoz csatlakozott. Egy pongyola öltözetű ifjú kedden este bérkocsiba ült, azt mondva a kocsisnak vigye a királyi várpalotához; ott aztán a király elé kívánta vezettetni magát, de észrevévén zavarodottságát, a Rókus-kórházba szállíttaták. — A Kőbányán megölve talált Bertha nevű lány nem varrónő, hanem keresetnélküli s tolvajságért többször elitélt nő volt, s a gyilkosság gyanújában kedvesét, Loschdorfer Adolfot zárták be. — A tabáni hegy utcában Szloboda Imre cipész szerdán borotvával akarta kivégezni magát, mivel kedvese (Gyurkovics Kata), megugrott pénzével; a seb azonban nem okozott halált s még élve vitték a kórházba. — A Dunán elsülyedt kavicsos hajó nem esztergomi, hanem a pesti Peck és Klein tulajdona volt. — Budavár bevételének huszonötödik évfordulóját tegnap ülte meg a budai honvédegylet, reggeli 8 órakor gyászmisét tartva a krisztinavárosi templomban. Nemzeti színház. * Május 20. „Brankovics György,“ Erkel Ferenc négyfelvonásos dalműve, először. Ahány ex professo zenészszel beszéltünk, mind úgy nyilatkozott e műről, mint lapunkban tegnapelőtt Nikolics Sándor színi tanodai zenetanár, hogy t. i. »Brankovics« ha nem is oly magyaros s ha nem is lesz oly népszerűvé, mint az ősz zeneköltő előbbi művei, de ezeknél drámaiabb, jellemzetesb, egyöntetűbb e így Erkel pályáján okvetlenül haladást jelez. Várjon a szakértők e véleményével szemben mi, akik a dalműveknél csupán érzékünkre támaszkodhatunk s legfölebb a ránk gyakorolt hatásokról adhatunk számot, jogosítva érezhetjük-e magunkat kimondani, hogy e műben nem találtunk annyi költészetet, mint akár »Hunyadi László«-ban, akár »Bánk bán«-ban? Könnyítsük meg dolgunkat annak előrebocsátásával, hogy csak véleményt mondunk s nem kritikát írunk. Egy hang vagyunk a közönségből csupán, nem követelve egyebet, mint hogy nézeteinket egyéni meggyőződés kifejezésének tekintsék. úgy találtuk, hogy Erkel zeneköltői tehetségében ez a mű nem fejlődés, hanem egy más ösvényre lépés. Ez nem magyar dalmű, mint a többi volt, ha.