Fővárosi Lapok, 1874. augusztus (11. évfolyam, 174-197. szám)

1874-08-04 / 176. szám

férfi lépett ki a palotából, egyik szeme feketével be­kötve , szokatlan öltözetben, mezítláb; a durva ing fölött ritka díszes török kenyérkabátban; fedetlen feje kitéve a napsugaraknak. Rendkívül sajátságos jelenség, félig szultán, félig filozóf. — Nos, mit akartok ? — kiálta erős hangon: — Ide a kérvényekkel és panaszokkal! Egy része a jelenvoltaknak térdre veté magát, mások fedetlen fővel, legmélyebb alázattal közeled­tek feléje. Most a drága kenyéröltönyű, mezítlábas férfiú megpillanta a lengyelt. — Bon jour, monsieur Braniczki! — mi hozza önt hozzám ? — Egy ügy, melyet csak négy­szemközt ter­jeszthetek excellenciád elé! — felesé a gróf. — Bon ! —• tehát várni kell; — kiálta a mezit- s lábas a tömegre; intett Braniczkinak, s egy trophaeu- a­mokkal, zászlókkal és fegyverekkel díszített föld-­ szinti terembe léptek. — Le vagyok kötelezve; tehát — ? — Én szeretem excellenciád unokahugát, Engel­­hardt Natalie kisasszonyt, s kérem beleegyezését el-­­ jegyzésemhez. Potemkin erősen részelé a torkát. — Meg van ön győződve Nataliem viszontsze­­­­relme felől? — Legkevésbbé sem. — sietett Braniczki a magyarázattal. — Úgy? — no, hiszen megkérdezheti ön ma­ga ! — mondá Potemkin s megrázta a csengetyűt. Először egy kozák jött be, kinek a kormányzó , suttogva parancsot adott, mire az eltávozott.­­ Néhány másodperc múlva Natalie lépett be. — Itt van ő, — szólt Potemkin. — Kedves gyermekem, a gróf úr, egy ifjú, kit én nagyon becsü­lök, kezedet kéri. Azért kérettünk ide, hogy minden­­előtt a te véleményedet halljuk. — Ön tudja, drága nagybátyám, hogy az ön­­ akarata mindenben az enyém is ! — felesé Natalie,­­ egy hamiskás oldal tekintetet vetve hosszú pillái alól Braniczkira. — Ez annyit tesz, hogy te igen örülsz a meg­tiszteltetésnek, melyben a gróf úr részesített, — ma­gyarázó Potemkin, — de miután szived semmi sze­relmet sem érez iránta . . . — Azt nem mondtam! — vágott közbe a kis hamis. — Mit mondtál hát ? — pattant föl Potemkin.­­ — Ön maga hallotta, kedves gróf, hogy semmi remé­nyünk sem lehet e tündérgyermekhez, kinek szeszé­lyei oly számosak, mint az ég csillagai. Bocsásson meg tehát, ha tovább nem tartóztatom, de láthatja ön, mennyire el vagyok foglalva. Ezzel gyorsan hónalja alávette az irományokat, s a kis szőkét kezénél fogva kivezeté a szobából. Braniczki szótlanul maradt ott állva. II. A következő napokon a szerelmes lengyelnek nem volt alkalma szive hölgyéhez közeledhetni; be­barangolta az angol parkot minden irányban; regge­­lenkint óraszámra hevert egyik-másik fa alatt, mind hiába! Látta a tatárokat, kozákokat, zsidókat és pa­rasztokat kérvényeikkel; látta Potemkint mezítláb, török hálókabátjában megjelenni s a kérvényeket átvenni; s midőn mindenki aludni látszott, s csak itt­­ott volt egy-egy ablak megvilágítva, látott ugyan egy árny­at átvonulni, melyet Natalienak tartott, de ő maga végkép eltűnni látszott. — A sóhaj­tozó pász­tor szerepe kezdett neki végre nem tetszeni, s elkez­dd egy félvad ukrajni lovon Cherson néptelen s nö­­vénytelen vidékét bekalandozni, csupán egy pár kar­csú, sárgaszőrű angol agár kíséretében. Egy este, midőn hasonlókép a vidéken csatan­golt, a messze távolból egy jól ismert hangot hallott. Hirtelen hátra fordult a nyeregben, semmi kétség, Natalie volt, ki zöld bársony lovagló-öltönyben, fehér structollal díszített kalapban , kecsesen himbálva magát a nyeregben , egy tejfehér lovon ügetett feléje. — Mit csinál ön itt? — kiáltá most az ifjú felé, — nem tudja ön, hogy ez az én területem ? — s az ifjú lovát zablásánál megragadva, oly nagy komoly­sággal, amennyivel csak rendelkezhetett, mondá: — Én foglyommá teszem önt, uram! — Oh, úgyis nagyobb mértékben hordom bi­lincseit, mint szeretném ! — felelé a lengyel. — Ugyan ki fog mindjárt sóhajtozni? — csúfo­­lódék a leány, — elég szép leány van még a világon. Egy férfinak semmi körülmények közt sem szabad elcsüggedni. — Nem is teszem, — válaszolt Braniczki, — csak azért menekültem e magányba, hogy boszút for­raljak. — Ellenem ? — kérdé Natalie bájos mosolylyal. — Nem, Potemkin ellen. A két fiatal egymás mellett lovagolt most a vá­ros felé. — Oh, megtanítom én őt, —folytatá az ifjú, — meg fogom őt semmisíteni. — Kiváncsi vagyok rá, hogy fogja azt ön meg­kezdeni ! — vágott közbe Natalie. — Egyenesen Pétervárra, a cárnőhöz megyek, — kiáltá Braniczki, kinek szemei haragtól lobogtak; — föl fogom nyitni szemeit kegyence felől, becsület­szavamra ; el fogom neki mondani, mikép hódította meg a Krímet ez a Potemkin úr, mily gyalázatos cselszövényeket játszott, mennyi vért ontott ok nél­kül ; el fogom mondani, mint léptette föl e tartomány­nak a töröktül függő törvényes khánja Devlet Ghe­­rai ellenében egyik rokonát, Sahim G­herait trónkö­vetelővé. Felség, — igy fogom folytatni, — ő ez uj khánnak orosz katonákból egy testőrséget is adott, a tisztelt Potemkin úr, de nem azért, hogy azt őriz­zék, hanem hogy e katonákat a tatárok által fölkon­­coltassa. És midőn az együgyű tatárok megtették a tisztelt ur akaratát és a testőrséget leapritották, ak­kor az ürügy, melyet régtől keresett, megvolt, hogy t. i. a Krímbe bevonulhasson, és most a szerencsét­len tatárokat, mint egy birkanyájat hajtá maga előtt, és a ki a harcban el nem esett, s­enkint meg nem akart hódolni felségednek, az mind kardra hányatott. Felséged bizonyosan bámulni fog, hogy tábornokai ily vérszopó tigrisek. Egy mégis találkozott köztük, a­ki igényt tarthat az »ember« névre; ez hidegvérű­­leg kijelenté a nagy mészárlónak: »én nem vagyok hóhér!« — de Potemkin csak mosolygott, mert hisz elég hóhér állt ezen kívül rendelkezésére, a­kik pa­rancsainak engedelmeskedve, le is öltek harmincezer embert, férfiakat, nőket, öregeket, gyermekeket egy­­iránt, mások pedig ezerenkint hurcoltattak Orosz­országba, rabszolgaságba. — De azt is hozzá tegye, — szólt közbe Nata­lie, — hogy e háború által a Krím, Tauran és Kon­­kan szigetek az orosz birodalomba bekebleztettek, hogy a fekete tenger és a kelet kulcsa az oroszok kezébe jutott, hogy a meghódított tartományokban az átkozott Potemkin által, mintegy varázslatra nagy városok, — mint Cherson,Mariupol, Katharinos­­lav — emelkedtek ki a földbül; ipar és kereskede­lem fölvirágzott, sőt még a gyümölcsfák is, melyek­nek most a Krim lakossága örvend, mind az ő kezei által ültettettek. (Folyt. köv.) A u s s e e. (Jul. 31.) (E. T.) Az ausseei völgy — ahhoz értők álli­ í­rása szerint — a leghatályosabb gyógyhelyek egyike mellbetegek számára. Kitűnő levegője s az a körülmény, hogy a völgyet körülövező óriási hegyek a szelek és viharok ellen természetes gátfalat nyújtanak, e célra kiválóan alkalmassá is teszik. De hasznos e hely sósfürdői miatt is, melyek ép úgy, mint a Salzkammergut egyéb ilyes fürdői, igen sok betegségben kiváló gyógyhatással bírnak. A természeti szépségek leírásához ép oly kevéssé értek, mint megfelelő tárcalevél összeállitásához. Az elsőt ezért meg sem kísérlem s csak annyit jegyzek meg, hogy a kisebb hegyeket figyelembe sem vévén, itt csak alpesekben beszélünk, melyek a völgyet a szélrózsa minden irányában a szó szoros értelmében szélmentesen zárják el. Ilyen a Trissel, Loser, Sor­­stein, Dachstein, Saudling, Gfrumming, Lahngang, Pfeiferin stb., nem is említve a kisebb Trettelstein és Grasberg-féléket. Hegyekkel természetesen völgyek is járnak, s a­hol — mint itt is, — az ur isten a teremtés alkal­mával különös jókedvében volt, egy pár tónak is jutott a térképen hely. Ilyenek az alt-aussei tó, mely — költői nyelven szólva a Trittelwand rózsás lábait locsolja; a Grundelsee, mely a Toplitz és Kammer tavakkal együtt a térképen úgy látszik, mint ha egy a papíron akadályt talált tollból egy ir­ányban, arány­lag kisebbedő területtel, három ténta­folt rázatott volna ki; a hallstadti tó, mely délről északra kanya­­ruló hernyóalakot képvisel; a Lahngangon levő tengerszem, mely a Toplitz tóba bir lefolyással; a a kisebb Oedensee, Gosau tó, sat. stb. Természetes, hogy csak is az Aussee-ből könnyen és rövid időn elérhető tavakat említem meg, azért a Traun, Atter, Wolfgang, Mond sat tavak meg nem említéséért geo­­graphiai tudományomra, melyre igen sokat tartok, kicsinylő megjegyzést senki se tegyen. Mindezekre a tavakra különben még az az észrevételem is van, hogy nem olyan kékek, mint a Sieburger-féle nagy fali mappa szerint (kapható Prágában a nevezett cég tapet-gyárában) lenniök kellene; ez a hiány te­hát mindenesetre pótlandó. Tessék most e földirati adatokhoz szabad tetszés szerint, egy pár éjszakra, nyugatra s több ilyforma irányadó kifejezést és útmutatást gondolni s a nyá­jas olvasó kétségen kívül a legpontosabban lesz tá­jékozva úgy átalában a Salzkammergut, mint külö­nösen az ausseei völgy felől. Tárcám orvostan-földrajzi része ezzel be is van fejezve. A természeti szépségek leírása pedig, mint már említeni szerencsém volt, elmarad belőle. E cél­ból leg­hajtandóbb volna Endrődi Sándort valahon­­nan a Gyecárból ide rendelni, ő majd megírná úgy, hogy az előbb is említett nyájas olvasó legalább is egy Lenn-hüttében képzelné magát. Áttérve már most az itteni átalános társadalmi viszonyokra, mindenelőtt azt kell megjegyeznem, hogy itt társadalmi viszonyok nem léteznek, a­mennyiben társadalom is csak annyiben existál, hogy elvétve egy-egy Kurgasz kinézésű s egymást gya­­nakvólag végig néző férfi vagy nőnemű egyén tűnik föl meg nem határozható időközökben a sétányon vagy a városban. Ez persze nem zárja ki, hogy Alt- Aussee-ben vagy a Grundelseen, hol a lakás valóban nagyon kellemes, külön kisebb társadalmak ne létez­hessenek, a­minthogy léteznnek is, díszítvén e körö­ket hazánk nem egy jeleslete s nem egy virága is. Itt benn Aussee-ben rendszerint magas és leg­magasabb uraságok vannak átutazóban, így nem régen járt itt Ferenc Károly főherceg. Most is itt van egy pár osztrák miniszter, a portugál követ stb. Volt egyébiránt a »Carlista« szerint egy magyar minisz­ter is, ez azonban tévedésnek bizonyult be. Különben bizony kevesen vagyunk. A savó­­árusnőnél alig 15 -20 pohár képviseli e kedves ital élvezőit, míg a toole, mely már nem is lehet egyéb, mint magyar szó, vagyis tó­lé, szintén kevés ember­nek nyújt gyógysegélyt. A Kurhaus tágas földszinti ház, melyben van szép terem, biliárd-szoba, és egy födött, üveges fo­lyosó a savóivók kényelmére. A Kurhaus és Traun között fekszik a község által létesített Mecséry-sé­­tány, mely nevét valószínűleg a telek eredeti tulaj­donosától vette. Az alt-ausseei utón a Traun menté­ben terül el az Erzsébet-sétány, mely igen kedves park; nevét Erzsébet főhercegnőtül, a János főherceg nejétől vette, ki tudvalevőleg az ausseei postamester leánya volt, s Brandsdorfer bárónő név alatt a főher­ceg neje. Utódaik gróf Mer­an név alatt a vidék nagy­­birtokosai. Kegyelet tanujele az a kőemlék, mely a Toplitz-See kezdetén azt a helyet mutatja, hol János főherceg nejét 1819. július 19-én először pillantotta meg. Az Erzsébet-sétány­tól jobbra az Alt-Aussee felé nyúló Traun völgyben gyönyörű nyári lakok láthatók, melyeken a Schreiber-féle épület uralkodik. Ez az épület a mellbetegek menhelye s ezért a büszke »Sanatorium« nevet viseli. A tapasztalás aligha igazolja azt a hitet, hogy mellbetegeknek egy épületben együtt lakása reájuk üdvös lenne, s úgy látszik, a sanatorium ez okból mindinkább egyszerű pensionar jelleget vesz fel, vagyis ott mindenki, tehát egésséges ember is, fel­vételt találhat. A szomszédos villák, úgy a távolabbi Schreiber-villa is, a legnagyobb kényelemmel vannak felszerelve, például az olyan lakások, melyekhez konyha is tartozik, nemcsak teljes konyha-garnitúrá­val, de az összes evő­edényekkel és eszközökkel is­­ bírnak. Ennek persze az ára is megvan. Három­­négyszobás lakás a saisonra nyolcszáz-ezerkétszáz forint, a Schreiber-villában egy emelet másfélezer. Mindezt különben megmutogatja s ép oly készséggel, mint ijesztő szóbőséggel előadja a nyári lakók egyik birtokosnője, Madame Hirsch, ki a drága lakbér ellen tisztelettel felmerülni szokott szerény észrevételeket is minden késedelem nélkül még csirájukban fojtja el; rendszerének különben mindenesetre van haszna, mert az öt nyári lakban eddig összesen csak egy la­kás adatott ki. A­kinek ez irányban tovább méltóztatik menni, az egy óra alatt Alt-Ausseebe jut s ott, ha erős vagy viharos az idő, abban a szerencsében részesülhet, hogy a Seewirthnek a tóra néző nyílt éttermében 770

Next