Fővárosi Lapok, 1874. október (11. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-10 / 231. szám
Szombat, október 10. 1874. 231. szám. Tizenegyedik évfolyam. Szerkesztői iroda: ammum JZ1.mm m Hirdetések Tjlf|T/ A P HOIT T A DniT mint előfizetések sz“:?; rr * v Vili Uöl JjxaJT Üli. “ SZÉPIRODALMI NAPI KÖZLÖNY. a a'b' Előfizetési felhívásunkat az október-decemberi évnegyedre ajánljuk olvasóink figyelmébe. A lap ára évnegyedre 4 ft, félévre 8, egész évre 16 forint. A postautalványok vagy pénzes levelek e cím alatt küldendők be: »A Fővárosi Lapok kiadó hivatalába Pesten.« Október 6-dikán. Szegény özvegy, mit hímezel ? Tizenhárom halálfejet. Tizenhárom halálfej közt Ezt az istenáldott egyet! Fehér gyöngy gyel, ezüst szállal Hímezem a koponyáját; Bel nyilalja minden öltés Ezt a beteg szivem táját! Tizenkettőt elvégeztem, Smitt rendre fehéredik ; De nem akar elkészülni Ez az egyik, ez az egyik ! Éjjel-nappal dolgozgatok, Kín az ujjnak, kín a szemnek, Honleányok, ilyen munkát Ne adjon az isten nektek ! Dr. Zichy Géza. Hamis gyémántok. (Beszély.) Irta P. Szathmáry Károly. (Folytatás.) Mikint dobjon ő ki ekkora szerencsét az ablakon, minő alig vár nőre az országban ? A gróf komoly ígéreteket tett neki, s kétségtelen, hogy kapni fog az alkalmon, hogy őt oltárhoz vezethesse. Aztán menynyivel szebb és szeretetreméltóbb férfiú Jenőnél. Mily irigyen néznének rá, a grófnőre, mindazok, kik most lenézik, ha társaságukban megjelen! Pang, fény, gazdagság övezné körül, melyekből gyermekeinek is ezerszeresen többet juttathatna, mint amennyi így hátrájuk. Végre a dac érzete is erőt vett szívén. Férje már hónapok óta mogorva hozzá, megvonja a szerinte még legszükségesebb pipere-kiadásokat is. Ki tudja, hová teszi pénzét ? Ő nem tudja, hová mehet el az elég tisztességes jövedelem, holott az ő házuk annyira egyszerű, hogy akárhány mesterember fényesebben él. Nem valószínű-e, hogy Jenő rá unt, vagy épen mást szeretett meg ? Hisz K-----bárónő elég példát mondott rá, miként élnek a fővárosi férjek. Bizonyosan lesz abban valami, és ő, a hittelen, még maga lép fel teljesíthetlen követelésekkel. Nem, és százszor nem! Őrültnek kellene lennie, ha egy ily férjtől, ki oly kevés szeretettel viseltetik neje iránt, eltűrné a makacs követelést. Ily okoskodások után Saroltában megérett az akarat, hogy csakugyan el fog válni. Hideg, márványszerű arccal jelent meg délben az ebédnél, mely csaknem szótlanul folyt le s e nap estéjén az eddiginél nagyobb engedékenységgel és odaadással fogadta Alfred grófot, kinek soha sem voltak fürtei díszesebben rendezve, sohasem volt hízelgőbb és hódolatteljesebb, nem volt ura jobban szavainak és ömlengéseinek. Sorolta, midőn a gróf az egyik miniszter estélyére eltávozott, forró kézszoritással vett tőle búcsút s úgy érezte, mintha szive fölmelegedett volna e férfiú iránt, kiről egész körzete neki csak szépet és jót tudott mondani. Kezdő beleélni magát jövendő grófnéságába. Már fényes és dús kastélyban osztogatá parancsait ; tetszelgett önmagának a fényes estélyeken, az udvar körében, s fogadta képzeletében a hódolókat, kik, mint látatlan erővel hozzá fűzött planéták a naprendszerben forogtak körülé, a »magas társaság« fényes napja körül. Szinte visszatetszett neki már a szegényesebb körben körültekinteni. Úgy érezte, mintha nem volna többé otthon s közötte és családja közé válaszfal ereszkedett volna le, mely gondját és szivét azoktól elkülönzé. E válaszfal másnap valóban le is ereszkedett. Déltájban szokatlan időben lépett be szobájába Jenő; arca fel volt dúlva, s komoran, reszkető hangon adá tudtára, hogy a válókeresetet megindítá. Jenő megjelenésekor Sarolta nem titkolható el megdöbbenését, de aztán igyekezett komoly, méltóságos arcot mutatni, mely csak akor halványult el, midőn férjétől a döntő határozatot meghalló. — Családunk becsülete követeli, — folytató Jenő, — hogy ez ügy minden botrány nélkül legyen lebonyolítva ; azt hiszem, hogy ez az ön érdekében is történik asszonyom. E szokatlan címezésnél Sarolta megrezzent s szép szemében egy pár köny fakadt fel, melyeket azonban mintegy elszégyenülten sietett letörleni. Jenő száraz, ügyleti hangon folytató: — Rajta kell lennünk, hogy perünk minél haladéktalanabbul folyjon le s azért az előzetes lépéseket mielőbb meg kell tennünk. Első dolog, ha önnek tanácsot szabad adnom, ügyvédet fogadnia s válási szándékát a lelkésznél szintén bejelentenie. Az eljárás nincs minden akadály nélkül. Mindkettőnknek ki is kell térnünk az eddig követett, vallásfelekezetből s perünket, mint protestánsoknak Erdélybe helyezni át, hol az ügy lefolyása könnyebben és gyorsabban eszközölhető. A lelkész békéltetési kísérletét még e napokban meg fogja tenni, s ha szabad még valamit kérnem f öntül, arra kérném, legyen vallomásunk a lelkész előtt is átalában a per folyamán egyhangú és azonos.. .. Ugyanazon okot kell adnunk az elválásra. — És mi lesz az ? — kérdé Sarolta, reszkető hangon s hogy könyeit elrejthesse, az ablakon kitekintve. — »Engesztelhetetlen gyülölség« — monda tompán Jenő. S hogy felindulását elrejtse, eltávozott a szobából. IX. Egy kisded, inkább mezőváros, mint falu, a kígyózó szőke Szamos mentében, Erdély határszélén az az emlékezetes hely, melyet a válóperek, mint a gretna-greeni kovács házát Skócia határszélén, hírhedtté tettek. Az erdélyi reformált egyház jogi hatáskörét csakis erdélyi egyházkerületi lakosokra terjeszthetvén ki, az elválást sürgetőknek néhány hétre erdélyi lakóknak kellett lenniök, hogy válóperüket a szentszék előtt keresztülvihessék. Az emlékezetes kis »fehér ház« e miatt csaknem hóról-hóra cserélgető lakóit s az elválásokat bejelentett házastársak is ide siettek az 187. ... év tavaiszán. Úgy volt elhatározva, hogy előbb Sarolta induljon le leánykájával s pár nap múlva Jenő is kövesse őt a kis fiúkkal. Sarolta, leindulása előtt, még többször találkozott Alfréd gróffal s lassankint egészen felfedte előtte a férje és közötte történteket, valamint azoknak kiváló okát is. Alfréd grófra e tudósítások nem igen kellemesen látszottak hatni; kivált, miután észrevette, hogy a szép asszony határozottan számít kezére. De azért eléggé ura volt érzelmeinek és szavainak arra, hogy kellemetlen meglepetését elpalástolja, s minden adoniszi képességét arra fordította, hogy Saroltának még lemenetele előtt teljesen szive birtokába jusson. Ez azonban, bármily melegen fogadta is hódolatait, elég méltósággal és okossággal bírt arra, hogy a grófot a plátói szerelem korlátai között tartsa s hevesebb szerelmi támadásait visszautasítsa. Ennek eredménye az jön, hogy a gróf látogatása valamivel ritkábbá lett s ezentúl ömlengései mesterkéltségét, ígéretei nem egész őszinteségét még Sarolta is sejteni kezdő. Bármily meleg és ömlengő volt a búcsú, s holtomiglaniak az ígéretek, Sarolta némileg nyomott szívvel hagyta el a fővárost, hogy azt a magános falu idylljével cserélje föl. Férje elkísérte a vasúti indóházig s itt hideg kézszoritással vettek búcsút, míg a tömeg között Alfréd gróf rászegzett tekintetét és köszöntését vette észre. Sarolta a kis határszéli helységet, s annak magányos lakát nem találta kellemetlennek. A falu felett uralgó szeglettornyos ősi kastély, mely felett egy régi nagy név varázsa lebeg; a kastély szép parkja, mely számára is nyitva állott; kékes bércek a távolban, s közelben erdődús hegyek, melyek között a csendes folyó kanyarog; mindezekhez pedig az a méla, kellemes csend, mely a fővárosi zaj után oly jól esik a kifáradt léleknek, összes benyomásukat érvényesítették lelkére. És midőn estére kelve gyermekeivel a magános ház kis tornácára kiült s a bércek mögöl fölemelkedett hold, a lak csinos kis kertjének fáira hinté le ezüstöző sugarait, akaratlanul visszaemlékezett ama boldog csendéletre, melyet férjével — az akkor anynyira szeretettel — töltött el kényelmes s. .. .s lakásuk esti nyugalmas óráiban. Az a néhány év, melyet a főváros zsibongó zajában élt végig, most mint egy nehéz álom kezdé lelkét nyomasztani, amint végig gondolt rajta, mig egy lelrezzenés ez emlékezetben átélt álom után, egy hosszú lélekzettel, kellemes ébredésnek tetszett a jelenre. Kis leánykáját ölelve tartó s annak szőke haját simogatta; egészen olyan volt az, mint édes atyjáé, míg az aranysárga szálak között az ezüstszínűek nem mutatkoztak. Ha Jenő most látná őt, ha eléje lépne, s azt mondaná: felejtsük el, a mi történt s térjünk vissza önmagunkhoz és családunkhoz ki tudja, talán még máskép lenne. De annak már vége, vége mindörökre ! Jenő a kisfiúkkal és hű öreg legényével csak harmadnap estéjére érkezett meg, midőn Sarolta leánykájával a kastély parkjában sétálván, az után érkezettek senkit sem találtak otthona. (Folyt. köv.) Huillot Arséne. (Francia veszély.) Irta Prosper Mérimée. (Folytatás.) Lassankint csilapulni kezdett a féket vesztett fájdalom heves kitörése s bizonyos fásultság mutatkozott a helyett, mit de Piennes asszony nyugodtságnak vélt. Folytatta oktató elmélkedéseit; de Arséne mozdulatlanul pihent s rá sem hallgatott mindama szép és bölcs nézetekre, melyeket a delnő hangsúlyozott, hogy t. i. az égi szerelem elébe helyezendő a földi szerelemnek. Szemei fölszáradtak s fogai ideges erővel zárultak össze. Mig pártfogónője a mennyégről és és a jövőről beszélt, ő a jelenre gondolt. Miksának váratlanul történt megjelenése fölébresztő pillanatra benne minden bohó illúziót, ámde de Piennes aszszony tekintete gyorsan szétfoszlatta azokat. Egy pillanatnyi boldog álom után Arséne a szomorú valósa ébredt föl, mi százszorta kínosabban hatott rá, mint az, hogy egy időre feledve volt. Önnek orvosa, szép olvasónőm, megmondhatja, hogy a hajótörést szenvedettek az éhség gyötrelmei közt elszenderedve, terített asztal felől álmodnak s jól étkeznek. Hanem aztán még nagyobb éhséget éreznek ébredéskor s szeretnék már, ha mit sem álmodtak volna. Arséne az ily hajótörést szenvedettek kínjait