Fővárosi Lapok 1875. február (26-48. szám)

1875-02-23 / 43. szám

nagyon félénk, de udvarias modorral. Bocsánatot kért tőlem, h­ogy keztyűit a felső kabátja zsebében hagyta, valamint midőn észrevette, hogy tolla még a füle mö­gött volt. Egy cukrászboltban két darab tortát és szederfagylaltot adatott, aztán kérdezett, hogy milyen boltokat óhajtok megtekinteni. Azt feleltem neki, hogy csöndesebb városrészbe vezessen, a­hol nem hallani annyira­ a kocsik zörejét. Egy csinos, házak­kal körülépített temetőbe vezetett. Oly szótlan volt, hogy azt hittem, nem szívesen kisért el, azért meg­kérdeztem tőle, hogy mért nem beszél. — Nem illik, kisasszony, egy oly fiatal hölgyet, mint ön, megszólítani, — felelte szerényen. — Én csak kereskedősegéd vagyok, a kisasszony pedig egy peer unokája és harmincezer font sterling örököse. — Harmincezer font ? Bizonyosan tudja ezt ? — Bizonyosan, kisasszony. Főnököm maga kül­dött el, a végrendeletről tudomást szerezni. — És ki adta nekem azt a sok pénzt ? — Nagynénje, Dobbs Flóra kisasszony. Furlong az utóvégre leküzdte félénkségét, és elmondá, milyen okos nő volt az én nagynéném s mint használta fel egész életét arra, hogy földbirtokokat szerezzen magának. — Ön még gyermek, kisasszony, s csak elősze­retetét ismerte a macskák iránt. De a macskák csak időtöltésül, szórakozásul szolgáltak neki. Az ő életé­nek fő feladata volt: földeket és állampapírokat sze­rezni, mígnem az eredeti tőkét megkétszerezte. Furlong úr egyre közlékenyebb lett és végre atyámat annyira kezdette magasztalni, hogy szemem örömtűl fénylett. — Négyszer volt szerencsém a kapitányt lát­hatni, — mondá. — Szép, finom ur volt. Bőkezű, mint többnyire az ir nemesek. Midőn hallottam, hogy a Cardigan öbölbe fúlt s a halotti jegyzőkönyvet ki­vettem, ah, minő fájdalommal néztem meg az aláírá­sokat. Fitz-Adam Ádám i­s azt gondolom magam­ban : »Ah, ki fog most felfogni téged, ha az érett­ség időkorába jutsz.« Nem értettem e beszéd magas gondolatmenetét, hanem Furlong úr olyan hévvel mondta, és midőn láttam, hogy kabátujjával a szemét is megtorló, én is akarat nélkül kényezni kezdtem. — Jó lesz, ha visszatérünk, kisasszony, — mon­dá kísérőm. — És oh, ha valamikor hatalmában lesz, Fitz-Adam kisasszony, — tette hozzá érzelemmel — és én nem kételkedem, hogy ez az eset nem sokára be fog állani, egy szegény kereskedősegéden segí­teni, kinek száz font évi jövedelemmel egy öreg anyát kell tartani, s ki már hét esztendő óta egy camber­­welli leány jegyese, a nélkül hogy szegénysége miatt nőül vehetné, — remélem, Fitz­ Adam kisasszony, hogy az igénytelen embert, ki most önnel beszél, nem fogja elfelejteni. — Semmi esetre sem, szavamat adom rá, — fe­leltem melegen. Midőn az irodába visszaértünk, csak Coloney lordot és Henrik nagybátyámat találtam ott. — Ügyünket elvégeztük, Luiza, — mondá nagy­atyám, —s remélem, te egyezségünket helyeselni fo­god. Nagybátyáid, különösen Dobbs Henrik úr a legnemesebb és legönzetlenebb módon lemondottak ama természetes óhajtásról, hogy nevelésed fölött őr­ködjenek és ezt a szent feladatot reám bízták. Nem merészeltem volna annak alávetni magamat, ha egész szilárdsággal nem bízhatnám lady Coloney bölcsesé­­gében és tapasztalataiban. — Nem gondoskodhatunk jobban róla, lordom, — mondá nagybátyám, — és én remélem, meg fogja bocsátani­ Károly és Dávid durvaságát. A­mi Johnt illeti, tudtam, hogy ő az én indokaimnak engedni fog, a­mit ő mindig tesz. A dologban már semmi nehéz­ség nincs. Mi egyszerű kereskedők vagyunk, kiknek az üzlet első dolog, míg ön, mylord, folytonos érint­kezésben van a nagy világgal. Unokahugom vagyona a mi felügyeletünk alatt marad és remélem, hogy Luiza amaz állás díszéül fogja magát kiképezni, me­lyet lordságzok neki egykor kijelölni fognak. — Meg vagy elégedve, Luiza ? — kérdé erre tőlem nagyatyám kellemes mosolylyal, miközben ma­gához vont. — Hogyne volnék! — feleltem. Erre Henrik bátya megcsókolt, s az üzlet meg volt kötve. (Folyt, köv.) Az uj adójavaslatok. Seckendorf azt mondja a »Teutscher Fürsten­­staat«-ban, hogy: »Die Steuern sind Einnahmen, welche freiwillig und als gutherzige Bei­steuern gereichet werden.« E tétel igazságát különösen igazolta ama lelke­sült fogadtatás, melyben az uj adótörvényjavaslatok nálunk részesültek s mely az ajtómutatással körülbe­­lől egyértelmű; e javaslatokat óhajtóm laikus tol­lal némileg ismertetni most. Az eredetileg s aztán időközben benyújtott tör­vényjavaslatok összege az ominózus tizenhárom, s hogy az ómen még teljesebb legyen, a javaslatok­­nak tizenhárom millió hiány pótlása fűzetett fel­adatul. A kérdéses javaslatok között első helyen áll a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat, mely különben terjedelemre nézve is legelső, állván tíz fejezetből; ennek célja az adók helyes kirovását, teljesebb s rendesebb befizetését, a hátralékoknak a folyó adótól való elkülönítését s a hátralékok biztos behajtását érni el; e célból kb­. adófelügyelőségek t terveztetnek; a javaslat egyébiránt, mint már címe­­ is mutatja, csak kezelési természetű s a megadóztatás politikájával nem foglalkozik; az adóügyi bizottság eléggé megnyirbálta. Az ezután következő javaslatok részben már meglevő adónemek módosítását tárgyazzák s csakis részben tervezik egészen új adók behozását. Az egye­nes adók közül első a keresetadó; e javaslat két eddigi törvény, ugyanis a személyes és a jö­vedelmi adótörvényekből a munkával szerzett jö­vedelmi ágakat foglalván össze, ezek megadóztatásá­val foglalkozik. Nálunk a kereset még a provizórium illetőleg a d­rog alatt megállapított adótételek sze­rint adóztatik meg s miután kétséget sem szenved az, hogy a keresetnek különösen a munkabér által kifejezett neme pár év óta jelentékenyen emelkedett, (szolgáljon például csak a cselédbér és a napszám) az idevonatkozó adótételek némileg emeltettek, a töb­biek érintetlenül maradván. Ez adónemnél kerül­nek megadóztatás alá ama személyes keresetből szár­mazó jövedelmek is, melyek kitudására a bevallás rendszere szolgál; hogy ez a valósághoz mennyire híven történik, azt egy pár keresett ügyvéd és orvos példája eléggé igazolja, kik évi jövedelműt elégnek tartanak oly összeget bevallani, mely talán havi jöve­delmüket sem éri el. Hogy az ily hazafias eljárásnak­­ eleje vétessék, a törvényjavaslat, előbbi intézkedések példájára, bizonyos minimális kulcsot állapított meg, mely a kereseti ágakhoz képest különféle. Megmaradt az új javaslatban is ama­z intézkedés, hogy a föld, ház- és tőkebirtokosok vagyona jövedel­me után kereseti adó gyanánt 4 százalékot s család­tagjaik után is pár forintot fizessenek; igaz ugyan, hogy ez egy jövedelem kétszeri megadóztatásával egyértelmű, de az államnak 3.600.000 i­tot biztosit s ez összeg nem nélkülözhető; különben is ez már meglevő adó s ezekre Cauard azt mondja, hogy: »tout vieil impot est bon.« A kereseti adó a kereseteket négy osztályba so­rozza s a megadóztatást e megkülönböztetéshez mérve, a legkisebb adótételt személyenkint egy-két forintban s a legnagyobbat a tiszta jövedelem tiz szá­zalékában állapítja meg. Az adóbizottság eme javas­latra, különösen az I. osztályba sorozott adózók ér­dekében tett észrevételt; kiterjesztő azonban atyai gondoskodását a házalókra is, kiket állandó adóté­tellel óhajt megrovatni. A házadóról szóló törvényjavaslat tulaj­donképen az eddigi törvény meghosszabbítása és mó­dosításáról szól; alig fogná érdekelni e lap szép ol­vasónőit, ha én most a házosztály és hátbéradó közti misztériózus különbségbe beleereszkedném,­­ azért e javaslatról is röviden csak azt jegyzem meg, hogy az az adófelemeléssel az adóteher arányosabb felosztását óhajtja egyesíteni s az állami bevételeket ez után 1.200.000 írttal emelni; az adóbizottság ezen a javaslaton sem tett lényegesebb módosítást csakis a szegényebb néposztályt terhelő házadóra nézve ter­vezett enyhítő javaslatot s lépett Ó-Buda, kedvezmé­nyes állása érdekében sorompóba, pedig Ó-Buda — mint a miniszteri indokolás mondja — ma már fő­városi rész s olyan mindenesetre, mint a Tabán, megfizethetné tehát a 24 százalékot húsz helyett. A tőkekamat és járadékadó a jöve­delmi adóból vetetett ki, miután annak egyéb tárgyai a kereseti­ adónál tárgyaltatnak, a­hol is a munkával járó keresetnemek fordulnak elő, természetes, hogy ilyen, munkát nem igénylő jövedelmek más helyütt tárgyalandók, már csak a kereset fogalma miatt is. Az adótétel a kamat és járadék­, belföldi do­logi jogokból vagy külföldi ingatlanok és részvé­nyekből szerzett jövedelem tíz százalékát képezi, némi kivételes kedvezményekkel. A képviselőház adóbizott­sága méltányolta a pénzügyminiszter törekvéseit, a takarékpénztári betétek kamatait azonban a taka­rékosság emelése végett kivétel nélkül adómente­seknek nyilvánítá, pedig ez a tőke­kamatoknak az adó alól való kivonására is vezethetne. A nyilvános számadásra kötelezett vállala­tok és egyletek megadóztatása az illető társu­latnak az adóévet megelőző esztendőből származó összbevételéből csak ama részre vonatkozik, mely az igazgatási s üzleti költségek levonása után fenma­­radván, osztalékokra vagy a tartaléktőke s esetleg a társulati vagyon gyarapítására fordíttatik, az adó e maradvány tíz százalékát képezvén. Ez adó­nem is létezett már, de eddig a jövedelmi adók kö­zött foglalt helyet; az adóbizottság lényegében e javaslathoz is hozzájárult. A bányaadó szintén a jövedelmi adótörvény­ből vétetett ki s a bányaterményeket és műveket veszi gyöngéd gondoskodása alá; az adótétel a tiszta jö­vedelem öt-hét százalékát, s a segédművekre nézve, ha azok nem a bányabirtokos által állíttatnak föl, a tiszta jövedelem tíz százalékát képezi. Az adóköteles jövedelem kitudása a bevallás útján történik s az úgy­nevezett bányatelek és zártkutatmányi díjak jövőre is megmaradnak. A bélyeg-illetékek és díjakra vonat­kozó javaslat e jövedelmek eddigi meghatározása,­­ mérve és lerovási módjának némi módosítása mellett az eddigi idevonatkozó törvények érvényességi idejét óhajtja kiterjeszteni. Az úgynevezett »kiszabás« céljából illeték-kiszabási hivatalok felállítása tervez­tetik, ezekre bízatván az úgyis túlterhelt adóhivatalok által e részben eddig végzett teendők, e hivata­lok, elnevezésükről ítélve, az ipartörvény szerint, úgy­­hiszem a szabók és szabászok ipartársulataiban ve­hetnek részt. A javaslat szigorúbb kezelési szabályokat tervez s a­mi a tulajdonképi felemelést illeti, ez a t. női ol­vasóközönséget részben különösen érdekli, felemeltet­vén szerinte a nyilvános mulatságok, tehát a tánc­vigalmak után fizetni szokott illeték is, mely az új javaslat szerint a belépti díj magasságához képest fo­kozatosan emelkedik; nem lesznek tehát ezután drága táncrendek, füzértánci jelvények, elnyeli áru­kat a stempli. Meg fognak bélyegeltetni ezenkívül a vásári cédulák, habár ezt az adóbizottság nem akarja s bocsánatkéréssel legyen mondva, a marha­levelek is, felemeltetik végül az egyes pénzintézetek által — h­egyes — vagy takarékpénztári, pénztári jegy-s utalványi üzletben forgatott tőkékből a reájuk vonatkozólag a tulajdonos s kezelő között létrejött jogügyletekre eső illeték fejében fizetendő két száza­lék­ átalány háromra. . A­ közvetett adók közül az új tervezetek által érdekelt egyetlen adónem vagy­is a bor és h­ús­­fogyasztási adótörvények módosítását célzó ja­vaslat által a miniszter nevezetesen a szőlőtörkölyre öntött vízből készült lőre megadóztatása, a boradó kivetésénél megengedett kivételek s a községeket illető százalékos térítvények kedvezményes módszeré­nek megszüntetése, nemkülönben a bor- és húsfo­gyasztás mennyiségének helyesebb meghatározása, végül Budapesten a borseprő s a mi háziasszonyainkra nézve kiválólag fontos, némely házi szárnyasoknak s a vadaknak adó alá vetése által 300,000 frt többle­tet óhajt elérni; mindezekhez is az adóbizottság is említett százalékos kedvezmény megszüntetésén kívül hozzájárult, csak az árszabáson tette ama közgazda­ságilag korszakot alkotó módosítást, hogy egy nyúl után 20 kr helyett 15 kr s egy fürj- vagy fenyőma­dár után nem 2 kr, hanem 1 kr adó fizettessék. Ezzel befejeztük a már meglevő adók tervezett módosításait s a tulajdonképi új­ adókhoz értünk. A vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló javaslat szerint fizetendő lenne, teher-és személyszál­lításhoz képest a vitelbér 2,5 illetőleg 10 százaléka, mentes pedig ez adó alól az, a­ki saját vasútján vagy gőzhajóján üzletéhez tartozó dolgokat szállít; ebből könnyű a tanulságot kivenni vagyis iparkodjék takarékossági szempontból kiki magának tulajdon sa­ját vasútat és gőzhajót tartani; az adóbizottság ezen a javaslaton eléggé lényeges módosításokat tett; vára­­tik ezen a címen mintegy 400.000 frt jövedelem. Két­ségtelen, hogy ez adó kivetésének ellenőrzése s besze­dése nem nehéz, de visszhatása elég nagy leendő ter­melőkre nézve. A vadászat és vadászfegyverek meg­adóztatásából mintegy 600,000 frt jövedelem remél­hető; e javaslat a vadászatot azoknak,—kik erre különben a vadászati törvény szerint jogosultsággal bírnak, — csakis bélyegeit vadászjegyek váltása után engedi meg, — melynek ára egy évre 12 forint, — fizet ezenfelül minden vadászfegyver a csövek mennyi­sége szerint egy-két forintot évenkint. — E ja­vaslathoz alig férhet szó, — a minthogy külföldön az ilyen adó majdnem kivétel nélkül divatos, — e né­zetben volt az adóbizottság is s a javaslatot csekély módosítással elfogadta. Részben talán e javaslatot is, amennyiben álta­la úri kedvtelés is vettetik adó alá, lehet fényűzési adónak mondani; a tulajdonképi luxusadóhoz azon­ban még csak most jutunk, s ezt a cseléd, teke­játék, kocsi- és leadóról szóló javaslat kép­viseli. A cselédadó csak fényűzési és pedig csakis férficselédekre vonatkozik (vadász, komornok, stb.) 186

Next