Fővárosi Lapok 1875. február (26-48. szám)
1875-02-23 / 43. szám
nagyon félénk, de udvarias modorral. Bocsánatot kért tőlem, hogy keztyűit a felső kabátja zsebében hagyta, valamint midőn észrevette, hogy tolla még a füle mögött volt. Egy cukrászboltban két darab tortát és szederfagylaltot adatott, aztán kérdezett, hogy milyen boltokat óhajtok megtekinteni. Azt feleltem neki, hogy csöndesebb városrészbe vezessen, ahol nem hallani annyira a kocsik zörejét. Egy csinos, házakkal körülépített temetőbe vezetett. Oly szótlan volt, hogy azt hittem, nem szívesen kisért el, azért megkérdeztem tőle, hogy mért nem beszél. — Nem illik, kisasszony, egy oly fiatal hölgyet, mint ön, megszólítani, — felelte szerényen. — Én csak kereskedősegéd vagyok, a kisasszony pedig egy peer unokája és harmincezer font sterling örököse. — Harmincezer font ? Bizonyosan tudja ezt ? — Bizonyosan, kisasszony. Főnököm maga küldött el, a végrendeletről tudomást szerezni. — És ki adta nekem azt a sok pénzt ? — Nagynénje, Dobbs Flóra kisasszony. Furlong az utóvégre leküzdte félénkségét, és elmondá, milyen okos nő volt az én nagynéném s mint használta fel egész életét arra, hogy földbirtokokat szerezzen magának. — Ön még gyermek, kisasszony, s csak előszeretetét ismerte a macskák iránt. De a macskák csak időtöltésül, szórakozásul szolgáltak neki. Az ő életének fő feladata volt: földeket és állampapírokat szerezni, mígnem az eredeti tőkét megkétszerezte. Furlong úr egyre közlékenyebb lett és végre atyámat annyira kezdette magasztalni, hogy szemem örömtűl fénylett. — Négyszer volt szerencsém a kapitányt láthatni, — mondá. — Szép, finom ur volt. Bőkezű, mint többnyire az ir nemesek. Midőn hallottam, hogy a Cardigan öbölbe fúlt s a halotti jegyzőkönyvet kivettem, ah, minő fájdalommal néztem meg az aláírásokat. Fitz-Adam Ádám is azt gondolom magamban : »Ah, ki fog most felfogni téged, ha az érettség időkorába jutsz.« Nem értettem e beszéd magas gondolatmenetét, hanem Furlong úr olyan hévvel mondta, és midőn láttam, hogy kabátujjával a szemét is megtorló, én is akarat nélkül kényezni kezdtem. — Jó lesz, ha visszatérünk, kisasszony, — mondá kísérőm. — És oh, ha valamikor hatalmában lesz, Fitz-Adam kisasszony, — tette hozzá érzelemmel — és én nem kételkedem, hogy ez az eset nem sokára be fog állani, egy szegény kereskedősegéden segíteni, kinek száz font évi jövedelemmel egy öreg anyát kell tartani, s ki már hét esztendő óta egy camberwelli leány jegyese, a nélkül hogy szegénysége miatt nőül vehetné, — remélem, Fitz Adam kisasszony, hogy az igénytelen embert, ki most önnel beszél, nem fogja elfelejteni. — Semmi esetre sem, szavamat adom rá, — feleltem melegen. Midőn az irodába visszaértünk, csak Coloney lordot és Henrik nagybátyámat találtam ott. — Ügyünket elvégeztük, Luiza, — mondá nagyatyám, —s remélem, te egyezségünket helyeselni fogod. Nagybátyáid, különösen Dobbs Henrik úr a legnemesebb és legönzetlenebb módon lemondottak ama természetes óhajtásról, hogy nevelésed fölött őrködjenek és ezt a szent feladatot reám bízták. Nem merészeltem volna annak alávetni magamat, ha egész szilárdsággal nem bízhatnám lady Coloney bölcseségében és tapasztalataiban. — Nem gondoskodhatunk jobban róla, lordom, — mondá nagybátyám, — és én remélem, meg fogja bocsátani Károly és Dávid durvaságát. Ami Johnt illeti, tudtam, hogy ő az én indokaimnak engedni fog, amit ő mindig tesz. A dologban már semmi nehézség nincs. Mi egyszerű kereskedők vagyunk, kiknek az üzlet első dolog, míg ön, mylord, folytonos érintkezésben van a nagy világgal. Unokahugom vagyona a mi felügyeletünk alatt marad és remélem, hogy Luiza amaz állás díszéül fogja magát kiképezni, melyet lordságzok neki egykor kijelölni fognak. — Meg vagy elégedve, Luiza ? — kérdé erre tőlem nagyatyám kellemes mosolylyal, miközben magához vont. — Hogyne volnék! — feleltem. Erre Henrik bátya megcsókolt, s az üzlet meg volt kötve. (Folyt, köv.) Az uj adójavaslatok. Seckendorf azt mondja a »Teutscher Fürstenstaat«-ban, hogy: »Die Steuern sind Einnahmen, welche freiwillig und als gutherzige Beisteuern gereichet werden.« E tétel igazságát különösen igazolta ama lelkesült fogadtatás, melyben az uj adótörvényjavaslatok nálunk részesültek s mely az ajtómutatással körülbelől egyértelmű; e javaslatokat óhajtóm laikus tollal némileg ismertetni most. Az eredetileg s aztán időközben benyújtott törvényjavaslatok összege az ominózus tizenhárom, s hogy az ómen még teljesebb legyen, a javaslatoknak tizenhárom millió hiány pótlása fűzetett feladatul. A kérdéses javaslatok között első helyen áll a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat, mely különben terjedelemre nézve is legelső, állván tíz fejezetből; ennek célja az adók helyes kirovását, teljesebb s rendesebb befizetését, a hátralékoknak a folyó adótól való elkülönítését s a hátralékok biztos behajtását érni el; e célból kb. adófelügyelőségek t terveztetnek; a javaslat egyébiránt, mint már címe is mutatja, csak kezelési természetű s a megadóztatás politikájával nem foglalkozik; az adóügyi bizottság eléggé megnyirbálta. Az ezután következő javaslatok részben már meglevő adónemek módosítását tárgyazzák s csakis részben tervezik egészen új adók behozását. Az egyenes adók közül első a keresetadó; e javaslat két eddigi törvény, ugyanis a személyes és a jövedelmi adótörvényekből a munkával szerzett jövedelmi ágakat foglalván össze, ezek megadóztatásával foglalkozik. Nálunk a kereset még a provizórium illetőleg a drog alatt megállapított adótételek szerint adóztatik meg s miután kétséget sem szenved az, hogy a keresetnek különösen a munkabér által kifejezett neme pár év óta jelentékenyen emelkedett, (szolgáljon például csak a cselédbér és a napszám) az idevonatkozó adótételek némileg emeltettek, a többiek érintetlenül maradván. Ez adónemnél kerülnek megadóztatás alá ama személyes keresetből származó jövedelmek is, melyek kitudására a bevallás rendszere szolgál; hogy ez a valósághoz mennyire híven történik, azt egy pár keresett ügyvéd és orvos példája eléggé igazolja, kik évi jövedelműt elégnek tartanak oly összeget bevallani, mely talán havi jövedelmüket sem éri el. Hogy az ily hazafias eljárásnak eleje vétessék, a törvényjavaslat, előbbi intézkedések példájára, bizonyos minimális kulcsot állapított meg, mely a kereseti ágakhoz képest különféle. Megmaradt az új javaslatban is amaz intézkedés, hogy a föld, ház- és tőkebirtokosok vagyona jövedelme után kereseti adó gyanánt 4 százalékot s családtagjaik után is pár forintot fizessenek; igaz ugyan, hogy ez egy jövedelem kétszeri megadóztatásával egyértelmű, de az államnak 3.600.000 itot biztosit s ez összeg nem nélkülözhető; különben is ez már meglevő adó s ezekre Cauard azt mondja, hogy: »tout vieil impot est bon.« A kereseti adó a kereseteket négy osztályba sorozza s a megadóztatást e megkülönböztetéshez mérve, a legkisebb adótételt személyenkint egy-két forintban s a legnagyobbat a tiszta jövedelem tiz százalékában állapítja meg. Az adóbizottság eme javaslatra, különösen az I. osztályba sorozott adózók érdekében tett észrevételt; kiterjesztő azonban atyai gondoskodását a házalókra is, kiket állandó adótétellel óhajt megrovatni. A házadóról szóló törvényjavaslat tulajdonképen az eddigi törvény meghosszabbítása és módosításáról szól; alig fogná érdekelni e lap szép olvasónőit, ha én most a házosztály és hátbéradó közti misztériózus különbségbe beleereszkedném, azért e javaslatról is röviden csak azt jegyzem meg, hogy az az adófelemeléssel az adóteher arányosabb felosztását óhajtja egyesíteni s az állami bevételeket ez után 1.200.000 írttal emelni; az adóbizottság ezen a javaslaton sem tett lényegesebb módosítást csakis a szegényebb néposztályt terhelő házadóra nézve tervezett enyhítő javaslatot s lépett Ó-Buda, kedvezményes állása érdekében sorompóba, pedig Ó-Buda — mint a miniszteri indokolás mondja — ma már fővárosi rész s olyan mindenesetre, mint a Tabán, megfizethetné tehát a 24 százalékot húsz helyett. A tőkekamat és járadékadó a jövedelmi adóból vetetett ki, miután annak egyéb tárgyai a kereseti adónál tárgyaltatnak, ahol is a munkával járó keresetnemek fordulnak elő, természetes, hogy ilyen, munkát nem igénylő jövedelmek más helyütt tárgyalandók, már csak a kereset fogalma miatt is. Az adótétel a kamat és járadék, belföldi dologi jogokból vagy külföldi ingatlanok és részvényekből szerzett jövedelem tíz százalékát képezi, némi kivételes kedvezményekkel. A képviselőház adóbizottsága méltányolta a pénzügyminiszter törekvéseit, a takarékpénztári betétek kamatait azonban a takarékosság emelése végett kivétel nélkül adómenteseknek nyilvánítá, pedig ez a tőkekamatoknak az adó alól való kivonására is vezethetne. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek megadóztatása az illető társulatnak az adóévet megelőző esztendőből származó összbevételéből csak ama részre vonatkozik, mely az igazgatási s üzleti költségek levonása után fenmaradván, osztalékokra vagy a tartaléktőke s esetleg a társulati vagyon gyarapítására fordíttatik, az adó e maradvány tíz százalékát képezvén. Ez adónem is létezett már, de eddig a jövedelmi adók között foglalt helyet; az adóbizottság lényegében e javaslathoz is hozzájárult. A bányaadó szintén a jövedelmi adótörvényből vétetett ki s a bányaterményeket és műveket veszi gyöngéd gondoskodása alá; az adótétel a tiszta jövedelem öt-hét százalékát, s a segédművekre nézve, ha azok nem a bányabirtokos által állíttatnak föl, a tiszta jövedelem tíz százalékát képezi. Az adóköteles jövedelem kitudása a bevallás útján történik s az úgynevezett bányatelek és zártkutatmányi díjak jövőre is megmaradnak. A bélyeg-illetékek és díjakra vonatkozó javaslat e jövedelmek eddigi meghatározása, mérve és lerovási módjának némi módosítása mellett az eddigi idevonatkozó törvények érvényességi idejét óhajtja kiterjeszteni. Az úgynevezett »kiszabás« céljából illeték-kiszabási hivatalok felállítása terveztetik, ezekre bízatván az úgyis túlterhelt adóhivatalok által e részben eddig végzett teendők, e hivatalok, elnevezésükről ítélve, az ipartörvény szerint, úgyhiszem a szabók és szabászok ipartársulataiban vehetnek részt. A javaslat szigorúbb kezelési szabályokat tervez s ami a tulajdonképi felemelést illeti, ez a t. női olvasóközönséget részben különösen érdekli, felemeltetvén szerinte a nyilvános mulatságok, tehát a táncvigalmak után fizetni szokott illeték is, mely az új javaslat szerint a belépti díj magasságához képest fokozatosan emelkedik; nem lesznek tehát ezután drága táncrendek, füzértánci jelvények, elnyeli árukat a stempli. Meg fognak bélyegeltetni ezenkívül a vásári cédulák, habár ezt az adóbizottság nem akarja s bocsánatkéréssel legyen mondva, a marhalevelek is, felemeltetik végül az egyes pénzintézetek által — hegyes — vagy takarékpénztári, pénztári jegy-s utalványi üzletben forgatott tőkékből a reájuk vonatkozólag a tulajdonos s kezelő között létrejött jogügyletekre eső illeték fejében fizetendő két százalék átalány háromra. . A közvetett adók közül az új tervezetek által érdekelt egyetlen adónem vagyis a bor és húsfogyasztási adótörvények módosítását célzó javaslat által a miniszter nevezetesen a szőlőtörkölyre öntött vízből készült lőre megadóztatása, a boradó kivetésénél megengedett kivételek s a községeket illető százalékos térítvények kedvezményes módszerének megszüntetése, nemkülönben a bor- és húsfogyasztás mennyiségének helyesebb meghatározása, végül Budapesten a borseprő s a mi háziasszonyainkra nézve kiválólag fontos, némely házi szárnyasoknak s a vadaknak adó alá vetése által 300,000 frt többletet óhajt elérni; mindezekhez is az adóbizottság is említett százalékos kedvezmény megszüntetésén kívül hozzájárult, csak az árszabáson tette ama közgazdaságilag korszakot alkotó módosítást, hogy egy nyúl után 20 kr helyett 15 kr s egy fürj- vagy fenyőmadár után nem 2 kr, hanem 1 kr adó fizettessék. Ezzel befejeztük a már meglevő adók tervezett módosításait s a tulajdonképi új adókhoz értünk. A vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló javaslat szerint fizetendő lenne, teher-és személyszállításhoz képest a vitelbér 2,5 illetőleg 10 százaléka, mentes pedig ez adó alól az, aki saját vasútján vagy gőzhajóján üzletéhez tartozó dolgokat szállít; ebből könnyű a tanulságot kivenni vagyis iparkodjék takarékossági szempontból kiki magának tulajdon saját vasútat és gőzhajót tartani; az adóbizottság ezen a javaslaton eléggé lényeges módosításokat tett; váratik ezen a címen mintegy 400.000 frt jövedelem. Kétségtelen, hogy ez adó kivetésének ellenőrzése s beszedése nem nehéz, de visszhatása elég nagy leendő termelőkre nézve. A vadászat és vadászfegyverek megadóztatásából mintegy 600,000 frt jövedelem remélhető; e javaslat a vadászatot azoknak,—kik erre különben a vadászati törvény szerint jogosultsággal bírnak, — csakis bélyegeit vadászjegyek váltása után engedi meg, — melynek ára egy évre 12 forint, — fizet ezenfelül minden vadászfegyver a csövek mennyisége szerint egy-két forintot évenkint. — E javaslathoz alig férhet szó, — a minthogy külföldön az ilyen adó majdnem kivétel nélkül divatos, — e nézetben volt az adóbizottság is s a javaslatot csekély módosítással elfogadta. Részben talán e javaslatot is, amennyiben általa úri kedvtelés is vettetik adó alá, lehet fényűzési adónak mondani; a tulajdonképi luxusadóhoz azonban még csak most jutunk, s ezt a cseléd, tekejáték, kocsi- és leadóról szóló javaslat képviseli. A cselédadó csak fényűzési és pedig csakis férficselédekre vonatkozik (vadász, komornok, stb.) 186