Fővárosi Lapok 1875. szeptember (199-223. szám)
1875-09-11 / 207. szám
széleken lerakodott morenoik egyikénél búcsút mondunk a Farka emez ékességének. Alább a Rhone kis forrásainál állapodunk még meg, honnan pár vékony erecske folydogál a gletscher hatalmas olvadéka felé. A néphit ugyan e kicsinyke vizekben keresi a Rhone eredését, de mi hajlandóbbak vagyunk egyenest a gletschertől datálni keletkezését. Kétfelől a szirtek lesimított háta s a szerteszéjjel heverő tévelytömegek némán bár, hirdetik, hogy egykor réges-régen a völgy több jeget is látott s hogy a civilizáció előtt hátrálni kell a természet eme rakoncátlan gyermekeinek is. Közelében egy kényelmes fogadó fogadja be az utasokat. Felette sok angol és francia észlelődik ott s Champang után még Interlaken sem mutatja fel csakugyan ilyen közvetlen közelből a jégvilág szépségeit. Itt lehetőleg gondoskodva van minden kényelemről is még azon felül. Az angol és francia saját hite szerint róhatja le keresztyéni kötelességeit. Számos lap, távirda, posta közvetíti a külvilágot s étkezések alkalmával egész nagy társaság vidám zaja hangzik fel e kétezer méternyi magasban, minden emberi teleptől messze távol s a hatalmas jégár kellő közelében. A vidám együttlét örömeit aztán élvezetes kirándulásokkal gyarapíthatni még itt. Mindjárt a Rhone gletscher mellett ott találjuk még a Gelmer- és Gersthornt. Tovább a Greinsel s ettől nyugatra a két Aar (oberes és unteres) gletscher hatalmas tömege olvad össze a Finsterar, Ewig, Schnee, Pauli jégmezőivel. Ezek érdekességét még az is emeli, hogy a Rhonegletscherrel ellenkezőleg tért igyekeznek foglalni s egy hajdan termékeny völgyet kietlenitettek el árjukkal. Forbes angol tanár fáradságos kutatásai ugyanis kiderítéki, hogy a jégár folytonos, bár lassú haladásban van. Itt a csiszolt lapú köveken kívűl tehát kézzelfogható jelenségek is igazolják e feltevés helyességét. Téglás Gábor: Fővárosi hírek. * Deák Ferencről igen érdekes cikket közölt tegnap Jókai Mór, ki kisasszony napján látogatta meg az öregurat. E leírás szerint: az öreg ur derűit, vidám kedélyben van, adomázik mint hajdan, szelleme teljes ruganyosságával bir; nem az a beteg ember a ki panaszával az egész társaságnak a hátán fekszik ; de a ki kedves hangulatával az egész társaságot kezén hordja. Csak az a kéz reszket kissé, ha fölemelve tartja. A veszélyes betegség csaknem egészen elmúlt s a maradék is teljes gyógyulásnak ad helyt. Visszatért jó álma, étvágya, szabad lélekzete, s most már nemcsak az életnek, de a közéletnek is reméljük őt visszaadva látni. Rokonai szerint: a belvárosi képviselőséget kész elfogadni, pedig nemcsak mint megtisztelő kegyelet címét, de mint tettleges munkakört. »Én nem akarok szavazógép lenni,« — mondá s szándéka megjelenni az országházban, hogy részt vegyen annak tanácskozásaiban. Olyan napot nem látott még az országház, — jegyzi meg Jókai, — mint az lesz! A cikkben néhány igen apropós adomát is olvastunk, melyeket Deák Ferenc társalgás közben mondott, a Deutsch-villa verandája alatt pamlagon ülve, bő téli kabátban, körülvéve rokonokkal, kedves vendégekkel. Keze ügyében légycsapó s egy nagy csengetyű van. Azzal a röpködő Lustkandeleket kell rendre utasítani, ezzel pedig fris vízért csönget. Jókai cikke az öröm rózsaszínével van festve s mindnyájan oly örömest nézzük e rózsaszin világításban a gyógyuló öreg urat, várva azt a napot, amilyen még nem volt az országházban. * Vajda János befejezte »Alfréd regénye« című költői beszélyét, mely hat nyomott ívre terjed, s készül egy kötetben kiadni 1870 óta irt költeményeivel. Amit Vajda ír, abban mindig lényeges nyeresége van a hazai költészetnek, s nem kétkedünk, hogy az új kötetnek mielőbb lesz kiadója. * Szelestey László sírjára Vas megye részéről is tettek egy koszorút. Takács Lajos főispán tette le, ki egy pár vasmegyei és veszprémi képviselővel a temetés utosó perceiben érkezett meg, megadni a végtiszteletet az elhunyt jó barátnak. Mivel Szelestey halála és temetése közé ép ünnepnap esett, a magyar lapok csak a temetés után közölhették a gyászhírt. Mindamellett több jó barát jelent meg a gyászszertartáson, köztük Bottlik Lajos vasúti igazgató, ki akkor is, midőn az elhunyt államfogoly volt s az utóbbi időkben is, midőn az elbusult beteg embernek támaszra, tanácsra volt szüksége, folytonosan tettekkel tanúsította igaz barátságát. Pesti házát is úgyszólván ő mentette meg Szelestey fogságának éveiben. A képviselőház tegnapi ülésén bejelentették Theodorovics János huszti (máramarosi) képviselő lemondását; bejelenték továbbá a közlekedésügyi és pénzügyi bizottságok megalakulását. Tisza Kálmán belügyminiszter a hozzá beadott számvevő bizottsági jelentésit mutatá be. Végül a delegációkat összehívó királyi leiratot olvasták fel; a képviselőház a jövő héten a delegációkhoz negyven rendes és tíz póttagot választ. — A főrendiház tegnapi ülésében megválasztotta a delegációt. * A budai vízkárosultak javára utaló gyűjtésünk eredményét néhány nap múlva át akarjuk adni a polgármesteri hivatalnak. Mivel pedig ezzel egyszersmind befejezzük e célra a gyűjtést, kérjük mindazokat, kik lapunk útján kívánnak még az Ínség enyhítéséhez járulni, hogy adományukat e hó 10-dikéig beküldeni szíveskedjenek. * A „Budapesti Szemle“ legújabb kötetének igen érdekes tartalma van. Közlései ezek : »Két boldog,« történeti beszély b. Kemény Zsigmondtól; »Nemzetiség és nevelés« Imre Sándortól; »Budapest földje« Salamon Ferenctől; Madách Imre hagyományaiból tiz költemény; »A sedani csata« Vajda Viktortól; »Jókai mint hírlapíró« Gyulai Páltól; s egy pár könyvismertetés, egyik a gr. Széchenyi István »Önismeret«-éről. Vajda-Hunyad fölépítése társadalmi uton, — ez az egyik indítvány, melyet a természetvizsgálók nagygyűlésén a régészeti osztály ajánlott, egy e célra működő egyesület alakításával. A kegyeletes célra írtak is alá azonnal, így K. Papp Miklós 250 frtot. Az osztály keblében 34 frt 5 frankot gyűjtöttek. Ne kecsegtessük azonban magunkat, hogy Vajda Hunyad restaurálása nálunk a mai viszonyok közt társadalmi úton eszközölhető volna. Kisebb költségű vállalkozásokat sem bírunk létrehozni. Az emberszeretet és az elhunyt jelesek iránti kegyelet gyakran bő adakozásra nyitja ugyan meg a közönség erszényét, de várat építeni föl, hasonló úton, nehéz föladat lenne. * Köszönetnyilvánítás. Stauffer Adolf, a budai tanítóegylet elnöke s Mayer Ferenc és Hetzer József budapesti tanítók közelebb fölkeresték Rapos Józsefet, ki egykor oly tevékenyen működött a kisdedóvodák terjesztése körűl s most Budán mostoha viszonyok közt él, s neki és Aranka leányának, (ki szintén tanító, a budai vizveszélyben történt károsodásuk enyhítésére 75 frtot adtak át a fővárosi tanítói kar részéről, azzal a vigasztaló kijelentéssel, hogy ez adomány egyszersmind elismerés jele Rapos egykori buzgó működéséért. E megemlékezésért Rapos József lapunk útján is hálás köszönetét nyilvánítja. * Székely észjárás. A természetvizsgálók kirándulásai alkalmával, midőn egyszer igen rosz útra érnek, azt kérdi a székely fuvaros az egyik természetvizsgálótól: »Hát kérem az urakat, fizetésért járnak erre?« »Dehogy járunk fizetésért, honnét gondolja azt ?« »Hát én csak úgy hittem, hogy ilyen utakon okos ember ingyen nem indul meg.« * A holtra ijedt. Erny Györgynek volt egy jó barátja : házi ur az országúton. Ez is agglegény, ki egyedül él s mióta barátját megölték, folyvást attól fél, hogy ő is hasonló sorsra jut. Eleintén bezárkózott lakásába és senkit sem bocsátott magához, aztán pedig megszökött Pestről. Bécsbe ment, ahonnan most nem bírják visszacsalni. Van, kit az ijedség Hymen zászlója alá kergetett. E napokban egyik gazdag agglegény azért nősült meg, nehogy Erny sorsára jusson. * Rövid hírek. A hivatalos lap tegnapi száma közli Ő Felsége kéziratait a delegációk összehivásáról szept. 21-dikére Bécsbe. — Kresztics György közlekedési osztálytanácsos min. tanácsosi cimmel ruháztatott föl. — Az irók és művészek társasága e hó 27-én szüreti mulatságot rendez, melyre a tagok három, nem-tagok öt forinttal válthatnak részvételi jegyeket. — Citerakör alakul Budapesten, a citerajátszás divatbahozására s ki e kör tagja akar lenni, Profuma Vilmosnál (egyetemtér 3. sz. a.) jelenkezzék. — Wenckheim kormányelnök csütörtökön ebédet adott, melyre az uj képviselők és főispánok közül vagy harmincan voltak meghíva. — Özv. Gyallai Szabó Ignácné szül. Andaházy Matild asszony, cs. kir. kapitány özvegye, Fekete József ismert tanár anyósa meghalt csütörtökön, tevékeny élete 56-dik évében s tegnap temették el az aradi utcából. — Budapesten a múlt héten 258 gyermek született s 208 személy halt meg. — Gróf Apponyi Albert hat hétre Franciaországba utazott. — Schwarz Paula k. a., Schwarz Lajos egyetlen szeretett leánya, rövid szenvedés után elhunyt, 20 éves korában. — A dalszínház építésére még e hóban fel akarják hivni Budapest kiválóbb építészeinek vállalkozását. — Az athletikai klub aki 18-dikára halasztá rendkívüli közgyűlését, melyben a tagdijak fölemelését indítványozzák. — A postaházban múlt században használt postai fegyverek, nyergek sat. kerültek árverezés alá. — A belváros központi választmánya ma délután tart ülést az új képviselőválasztás ügyében. A nemzeti színház drámabíráló bizottsága a »Nyitott ajtónál«, »Latto«, »Lányok lázadása«, »Szemtőlszembe«, »A múltból«, »A báró«, »Eljegyzés lámpafénynél« című színdarabokat előadásra nem ajánlotta. A kéziratok a nemzeti színház könyvtárnokától viszszavehetők. * Hibaigazítás. Mihályi Gábor legfőbbitélőszéki bírót nem Szarvason temették el, hanem Szarvászon (Máramarosban). 925 * Budai színkör. Még három előadás leend. Ma, szombaton szeptember 11-én Abonyiné Ella fölléptéül adatik : »Robinson Crusoe és szigete«, látványos víg operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. * Vidék. ** A szklenói fürdőben a múlt hóban egy fővárosi polgár húszforintos iskolai alapítványt tett oly célra, hogy ennek kamatját évenként olyan tanulónak adják, ki a magyar nyelvben (e tótajkú vidéken) legtöbb előhaladást tesz. Lelkes vendégek belátták, hogy ez az alapítvány oly kezdet, melyet folytatni kell, különben céltalanná válik. Mert a szklenói iskolában magyar könyvnek még nyoma sincs. Először is tehát magyar könyvekkel kell ellátni a növendékeket, amire évenként legalább is kell öt-hat forint; szorgalomdíjakra is hat forint; aztán a rész anyagi helyzetben lévő tanítónak is csak kell adni valami pótlékot, hogy ez ügyben kellőleg buzogjon. Szükség van tehát legalább is 36 fő évi kamatra, vagyis hatszáz forintnyi alapítványra. Ennek beszerzésére a plébános és Litvay Antal szolgabíró aláírási ívet bocsátottak ki, gondoskodva arról, hogy az alapítvány, ha összegyűl, tulajdonképeni céljára fordíttassék. A vendégek közt azonnal akadtak aláírók, így Schill István budapesti kártyagyáros busz, Divald Adolf öt, egy névtelen szintén öt, özv. Flemmingné Selmecről pedig két forintot írtak. Ekkor az első alapító összegével együtt van már 52 forint. Ez ugyan még a kellő összegnek tizenketted része , de ha meggondoljuk, hogy az aláírást a fürdőidény végső napjaiban bocsátották ki, mindenesetre kecsegtető kezdet, melynek összegét bizonyára a jövő idény vendégei és Szklenó vidékének magyarjai egy kis áldozatkészséggel hamar kikerekíthetik, hogy az alapítvány létrejöjjön. A plébános és szolgabiró urak e jó ügyet bizonyára nem hagyják elaludni. ** Ungvárról több tekintélyes lakos aláírása mellett levelet kaptunk a Krecsányi Ignác színtársulata érdekében, melyről valaki egy pár fővárosi lapban kedvezőtlen véleményt közölt. »Nem valami megfontolt dolog, — írják a védelmezők, — egy buzgón törekvő fiatal igazgató és törekvő társulat hitelét rontani. Lehet, hogy aki ezúttal rontotta, valami világlátott, nagyigényű kritikus, ki Ungvárra jőve, ott legalább is egy második burgszínházat vagy nemzeti színházat követelt saját estéinek szórakoztatására, hanem ez esetben is okosabb lett volna a viszonyokat számba venni s elgondolni, hogy a vidék kisebb társulatai nem versenyezhetnek a nagyvárosok állandó színházaival. A kérdés az, mennyiben elégítik ki a műveltebb közönség igényeit. Midőn a Krecsányi társulatáról azt írják, hogy az ungváriak elégedetlenek vele: ezzel a valóságon ütnek csorbát, ami már nem vonható a nézetkülönbség mentsége alá. Noha az ungváriak igen lehangoltak a törvényszék áthelyezése miatt s noha van más helyi baj is elég, (például tizenkét ház égett le a melléképületekkel együtt,) mégis a város közönsége rég nem részesített annyi pártfogásban színtársulatot, mint ép a Krecsányiét. Tokayné jutalomjátékára a »Tücsök«-ben nagy közönség volt; e hunikán a »Háromcsőrű kacsa« előadására a nézőtér szorongásig megtelt s azóta is úgyszólván estéről estére növekszik a pártolás, ami Krecsányit és társulatát vajmi könnyen megvigasztalhatja egy pár apró hírlapi közlés kedvezőtlen voltáért. ** Vidéki hírek. Szeged egyik legderekabb polgára, Mészáros György meghalt 48 éves korában, ő a papi szemináriumból kilépve, honvéddé lett, csatákat vívott, századosi rangot nyert, a szabadságharc után beosztatott, majd haza kerülve, városi tisztviselő lett, írnok, iktató, fogalmazó, aljegyző, főjegyző, helyettes polgármester, kit méltán tiszteltek és szerettek. — Haan Lajos békéscsabai ev. lelkész s Sztraka Ernő városi mérnök Gyula határában megtalálták Ajtós hajdani falu helyét, ahol valaha Dürer Albert atyja született. — Guthy Ferenc beregszászi törvényszéki elnököt, hir szerint, saját kérelmére nyugdíjazni fogják. — A kalocsai tűzkár enyhítésére Zinner Albert bécsi bankár 500 ftot küldött Haynald érsekhez. — A komáromi csónak-egylet holnap (vasárnap) távevezést rendez Győrbe és vissza, (50 angol mértföld egy nap alatt) az egyleti tagok egy másik csoportja ugyanakkor távgyaloglást tesz Győrbe. — A székesfehérvári kereskedelmi középtanodában az új tanév okt. 4-én kezdődik. — A herceg-primás gyöngélkedik. — Kassán a keddi lóversenyen győztesek lettek: b. Wesselényi Béla »Zebrá«-ja (400 ft. dij,) b. Kotze »Coeur Dame«-ja (ezüst serleg,) Blaskovits Ernő »Corvin«-ja (3500 frank államdij,) Pöschl Ferenc »Ladány«-a (vigaszverseny dija) s Hordinszky »Evengreen«-je (az akadályverseny 200 ft dijas ezüst serlege.) — A pozsonyi állami tanítóképezdének Römer Flóris 20 kötet könyvet, Stelczner Nándor ásvány-, Bauer Karolina és Korcsek Zsigmond lepke-, Bolla János pedig gombagyűjteményeket ajándékoztak. — Strossmayer püspök, papi jubileumának megölése helyett, harmincezer forintot ajándékozott a hercegovinai szenvedők számára. — Kör